Budapest – Félidejéhez érkezett Orbán forradalmi kormányzása. Két éve nem is titkoltan még gúnyolódtunk az új miniszterelnök forradalmi retorikáján, de utólag be kell lássuk, valóban forradalmi változások játszódtak le hazánkban. Orbán alapjaiban forgatta fel a III. Köztársaságot – írja Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke.
.
A demokratikus alkotmányosságot felváltotta az egypárti, mi több, miniszterelnöki önkényt megalapozó alaptörvény, a magánkezdeményezések bátorítására épülő szabályozott piacgazdaság helyett a kormány az állam szerepét erősíti. A társadalompolitika célja többé nem a polgárok kulturális, szociális integrációja, befogadása, hanem az érdemtelenek megbélyegzése, kirekesztése, megbüntetése lett, végül pedig a nemzetközi életben a fő tájékozódási és viszonyítási pont nem az Európai Unió, hanem a közelebbről nem definiált kelet, vélhetően az orosz és kínai oligarchikus, az egypárti központokból vezényelt bürokratikus államkapitalizmus. Igen, felépült egy ellen Magyarország, igen, készen van a forradalmi nagy mű.
.
Nem vitatom, hogy vannak történelmi helyzetek, amikor alapvetőn új irányt kell szabni a dolgok folyásának, amikor a kormány akkor cselekszik helyesen, ha nem az örökölt helyzet apró korrekciójára, hanem gyökeres változtatásokra vállalkozik. Sok tekintetben ez történt a harmincas évek Amerikájában, amikor New Deal szakított az állam éjjeliőr szerepével, és gigantikus közberuházásokba kezdve újra életet lehelt a gazdasági válság által legyengített gazdaságba. Vagy hasonló mélységű változásokat okozott amikor a hetvenes évektől kezdve az államok leépítették a korábban stratégiai jelentőségűnek tekintett szektorokban (távközlés, energetika, pénzügyi szféra stb.) addig megvolt tulajdoni részesedésüket, jelentősen csökkentették e vállalti körben az állami szabályozást és a külföldi befektetők előtt kinyitották a piacokat.
.
A forradalmi változások kezdeményezésének végső fokmérője, hogy általuk gyarapodott-e a közjó, hogy végső soron erősebb lett-e az ország, gazdagabbá vált-e az ország és polgárai. Ha igen, akkor a kormány helyes döntést hozott, ha nem, akkor tévútra vitte az országot.
.
Most, Orbán kormányzásának félidejében minden jel arra mutat, hogy a Fidesz forradalma elbukni látszik. Magyarország sebezhetőbb, gyengébb, mint két évvel ezelőtt. Magyarország partnerek, barátok nélkül maradt, egyfajta feketebárányok lettünk a világban, elkerülnek bennünket az állam- és kormányfők, a külföldiek menekítik befektetéseiket, egyre többen viszik ki külföldre megtakarításaikat, 1956-óta ennyien nem akartak elköltözni az országból, csökkennek a beruházások, a fogyasztás, a keresetek reálértéke, a nemzeti jövedelem, növekszik a leggazdagabbak és legszegényebbek közti jövedelmi-, vagyoni távolság. Elkedvetlenítő, megrázó kép bontakozik ki előttünk. Magyarország bajban van.
.
Sommásnak tűnő értékelésünket érdemes konkrét adatokkal, számokkal alátámasztani. Csak így kerülhetjük el a vádat, hogy ítéletünk nem több egy ellenzéki politikus szokásosnak tekinthető rosszindulatú vagdalkozásánál. Menjünk szépen sorjában!
.
Magyarország a 2008. évi világgazdasági válság kitöréséig sok-sok éven keresztül növekvő pályán volt. Még a 2006-os kiigazítás sem törte meg a nemzeti jövedelem gyarapodását. A kiigazítási ciklus végén, 2007 negyedik negyedévében 0,4 százalékkal volt magasabb a GDP az előző negyedévinél, hogy aztán 2008 közepén már több mint 2 százalékos legyen a növekedés. Ezt a trendet törte meg a 2008 őszén ránk szakadt válság. 2009 közepére mély recesszióba süllyedtünk, és Németországgal lényegében egyező mértékben, mintegy 8 százalékkal zuhant a nemzeti jövedelem, hogy aztán fél évvel később, a hatásos válságkezelésnek is köszönhetően újra növekvő pályára álljunk. Ezt a pályát törte meg a Fidesz kormány gazdaságpolitikája, melynek köszönhetően úgy zuhantunk vissza recesszióba, hogy dacára az európai periféria finanszírozási gondjainak, Európa egészében ma nincs válság, Németország, Franciaország, vagy éppen Lengyelország és Szlovákia egyaránt növekvő gazdasággal rendelkezik.
.
Miért nem növekszik a magyar gazdaság? Azért, mert a nemzeti jövedelem gyarapításának motorjai nem működnek. Csökkennek a beruházások, zsugorodik a fogyasztás, csak az export lanyha növekedése jelent szerény gyógyírt bajainkra. De miért is várnánk a beruházások növekedését?
.
A bankok nyögnek a különadóktól, a végtörlesztés terhei alatt, ezért visszafogják a hitelezést, alig vannak új projektek. A legintenzívebben beruházó szektorok, a távközlés, az energetika ugyancsak különadóktól szenvednek. A lakosság is visszafogta beruházásait, beszédes példa, hogy a rendszerváltozás óta nem épült olyan kevés lakás, alig több mint tizenháromezer, mint tavaly.
.
És ha valaki fordulatban reménykedik, annak le kell hűtsük várakozásait, az Európai Bizottság előrejelzése szerint legalább 2013 végéig folytatódni fog a beruházások csökkenő trendje. Ráadásul az idei év első négy hónapjában közel négy százalékkal csökkentek a reálkeresetek, aminek egyenes következménye lesz, hogy kevesebb lesz a vásárló, hogy kevesebbet fogunk majd fogyasztani. A hazai vállalatok nem tudják eladni itthon áruikat, szolgáltatásaikat, csak azoknak van némi reménye, akik exportra termelnek. Ha csökkennek az eladások, akkor csökkenni fog a termelés is, kevesebb embert fognak alkalmazni a cégek, és kevesebb adót fognak befizetni a költségvetésbe. Tegyük hozzá újra, itt nem nemzetközi hatásokról van szó, számos ország, köztük nekünk fontos országok továbbra is növekszenek.
.
A devizában eladósodott lakosság, vállaltok és a költségvetés mozgásterét egyaránt szűkíti a magyar forint elmúlt egy évben tapasztalt közel tíz százalékos értékvesztése. Bár a miniszterelnök szerint közgazdasági analfabéta, aki a forint gyengülését a kormányon kéri számon, azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Nézzük meg összehasonlításképpen a lengyel zlotyi, a cseh korona és a román lej értékének változását az elmúlt egy évben! Azt látjuk, hogy ezek a devizák legfeljebb a forint harmadával, alig több mint három százalékkal gyengültek. Akkor viszont adódik a következtetés: a magyar forint értékvesztésének kétharmadát nem a régióval kapcsolatos általános befektetői bizalomvesztés, hanem a magyar kormány gazdaságpolitikája okozta. Ki akkor az analfabéta? – kérdezhetjük.
.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy van egy terület, ahol a kormány tud némi sikert felmutatni. A költségvetés tavaly többlettel zárt, és idén – emberemlékezet óta először – három százalék alatt lesz a hiány. De ha közelebbről megnézzük a hiány csökkenésének okait, akkor már nem olyan szép a kép. Unalomig ismételt tény, hogy a 2011-es hiánycsökkenés oka a széleskörűen kivetett vállalati különadók és a magánynyugdíj-vagyon államosítása. Ez utóbbi közel háromezer-milliárd forintot vett ki zsebünkből arra hivatkozva, hogy azzal majd az államadósságot csökkentik. De ma már tudjuk, az elkonfiskált pénznek csak fele ment adósságtörlesztésre, a többit erre-arra felhasználta a költségvetés. De még így sem csökkent az adósság a várt mértékben, mert éppen az előzőekben leírt mértékben gyengülő forint megemelte a hazai devizában kifejezett adósságállomány értékét. Így történhetett meg, hogy miközben Orbán besöpört a nemzeti jövedelem tíz százalékát meghaladó magán megtakarítást, az államadósság alig három százalékkal csökkent. Nem tudom van-e valaki a kormány és leghűségesebb támogatóin kívül, aki ezt utólag jó üzletnek gondolja.
.
A költségvetés hiányának csökkenését sok terület megszenvedte. Én ezek közül csak kettőt emelek ki. 2010-hez képest jelentősen csökkent a közoktatásra és az egészségügyre fordított közkiadások GDP arányos részesedése. 2006 után mi láttuk, hogy például a felsőoktatás vagy az egészségügy színvonalának megtartása, emelése igényli a szolgáltatásokat igénybevevők közvetlen, szabályozott hozzájárulását. Ezért javasoltuk a szerény mértékű tandíj és vizitdíj bevezetést.
.
A Fidesz kezdeményezte, szociálisnak hazudott népszavazás eltörölte mindkettőt és lényegében meglékelte akkori reformpolitikánkat. Most, amikor a Fidesz kormányon van, saját csapdájában vergődik. A költségvetésből nem tud többet adni ezeknek a fontos ágazatoknak, a magánhozzájárulás szabályozott bevezetésének meg önmaga állta útját. Mi lesz ebből? A felsőoktatásban most kommunikációs trükkel próbálkozik a kormány (tandíj helyett az azt jelentősen költségtérítésről beszél), de mi lesz az egészségüggyel? A közoktatásban nyilván nem lehet tandíjat szedni, ott nincs más út, mint az állami költségvetés mainál nagyobb szerepvállalása.
.
Négy évvel ezelőtt, szocialisták és liberálisok kormányzásának félidején túl voltunk a fájdalmas kiigazításon, növekedett a gazdaság, növekedtek a jövedelmek, a fogyasztás, állam- és kormányfők adták át a kilincset egymásnak Budapesten. Azokban az években szinte mindenki itt volt, aki számított a világ- és európai politikában. Most gyökeresen más a helyzet. Zsugorodunk és magányosak vagyunk. A forradalom mintha végnapjait élné. Mielőbb pontot kellene tenni e rémtörténet végére.
Ten! Ne hagyd abba! Ki a fenének írogassunk, ha nem egymásnak? Sokszor én is nagyon egyedül érzem magam, amikor végrehajtom egyéni kis akcióimat, és még mindig nem sikerült ezekhez társat is találnom. Pedig próbáltam. A DK-nak a tagságával van a baj. Egy hónapban egyszer leülnek és szidják Orbánt. Ez kevés. És sajnos az is igaz, hogy a legtöbben hatvanon felüliek, (magam is az vagyok), és semmiféle innovációra nem hajlandók. Pl: javasoltam, hogy menjünk el a buszos reklám utakra együtt, és ugassuk le a siránkozókat. Ugyanis ezekben az alkalmi közösségekben virágzik az a mentalitás, amit Orbán meglovagolt. Három éve elkezdtem számlát kérni a piacon. Kértem az elvtársaimat, tegyék ők is ezt. Senki nem merte. Pedig tudnék mesélni az adómentességet élvező “őstermelőkről”. Kértem, ne sunnyogjunk a papokkal, úgysem tudunk jobban sunnyogni, mint ők. Jaj, mit szólnának hozzá a vallásosak? Mondom, a hittel semmi baj nincs, amíg nem kötelező, de az egyházakkal igenis van. A legutóbbi választás előtt a piactéren kampányolt az MSZP. Szólt a zene, páran ődöngtek a sátor körül. Én a közeli barkácsboltban vásároltam, az eladó megjegyezte: Na, ezek is csak lopnak! Mondom neki: Mint a vállalkozók, ugye? Legalább elgondolkodva rám nézett, és nem is bántott, hiszen nálunk a vállalkozó szinte szinonímája a tolvajnak. Biztosan sok esetben joggal, de azért hagyjunk már fel a sematikus gondolkodással! Gonoszkának: a télen-tavasszal szinte minden tüntetésre elmentem, és jórészt csak magamkorúakkal találkoztam, még a mIlla tüntetésein is. Erre kijelentik, hogy szocialisták, meg politikusok egyáltalán ne menjenek. Hol élnek ezek? Szerintük mi egy tüntetés, ha nem politika? A saját fiam azt mondja: nem érdekli a politika. Mondom neki, hogy az leegyszerüsítve a közügyekkel való foglalkozás. Mire ő: a mi korosztályunkat (harmincas) nem érdeklik a közügyek, éljen mindenki, ahogy tud. És ezt egy olyan ember mondja, aki gyerekkorától abban nőtt fel, hogy anyja-apja foglalkozik a közügyekkel (nem munkaköri kötelességből, nem abból élve)! 14 éves volt, amikor együtt velem hordta a kenyeret a péktől a szomszédoknak a taxisblokád idején, aztán a tepsiben sült krumplit (mert nekünk valahogyan nem maradt kenyér) a taxisoknak. Igazad van gonoszka: Csepelre kellett volna mennünk, hogy szétüvöltsük, zavarjuk az egész bagázst! De kivel?
“Csepelre kellett volna mennünk, hogy szétüvöltsük, zavarjuk az egész bagázst! De kivel?”
.
Egyedül. Mind a tizenöt-húszezernek. Egyenként és egyedül. Csak nem a magas politika szervezésére vártak, hogy térképet adjon a kezükbe, mert másképpen egyenként nem találnak el Csepelre, ahova BKV buszok is járnak és a HÉV is kimegy?
.
Lett volna hatalmas sikerélményük, ha meglátják, hány ezeren gondolták, hogy egyedül is elmennek tiltakozni, és jééé, mekkora a tömeg.
Ami ugye nem volt, mert mindenki másra várt – pártokra, civilekre -, hogy majd megszervezi. Miért kell ahhoz bármilyen szervezés, hogy felüljön valaki egy menetrend szerinti buszjáratra?
Balogh de nem balga
2012. június 16. szombat
18:43
Kedves Balogh de nem balga!
Mielőtt kritikát gyakorol, jó lenne, ha minden kommentemet elolvasná , mert akkor tisztábban látná kritikáim vonulatát!
Ha kritikáim közül csak egyet ragad ki és abból is csak szemezget, az nem más, mint maga az elferdített igazság!
Kritikáim többsége, a magyar értelmiségiek állapotát helyezi górcső alá, tekintet nélkül, párt hova – tartozásukról valamint elismertségi szintjüktől ! Tekintettel arra, hogy a magyar értelmiségiek táborába tartozik Gyurcsány Ferenc is, de mint nagy ívű politikus is egyben, nem követheti el újra azokat a hibákat, amiket elkövetve, olyan helyzetbe sodorta magát, amiből a kilábalás rettenetes nehéz, szinte lehetetlen!
Tudomásul kell venni, hogy mint politikus, nem egy az emberek közül, hanem ember az emberekért, az emberek közül és nagyon meg kell fontolnia, hogy mit, mikor, hogyan és milyen súllyal mond, pont azért, amit az előbb ecseteltem! Engem nem érdekel, hogy más mit csinál ( pl szocik ), ez nem homokozó, ahol Pistikére mutogatunk, hogy miért nem szólsz rá is, hanem egy nagyon komoly „ játék „! Az életünkről van szó!
Tudni lehetett, ha a FIDESZ kerül hatalomra lebontja a törvényes rendet, restaurálja a Horthy rendszert. De nem lehet visszafelé forgatni a történelem kerekét, egy széles körben a világon elutasított eszmerendszert nem erőltethet a magyar népre senki, egyetlen párt sem, egyetlen személy sem. Biztosan nagy árat fizet most is a magyar nép sajnos mire feleszmél. Az eszmélet kezdődik: július 1-től senki nem tudja mi vár rá az új Munkatörvénykönyve miatt, hiszen senki nem úgy olvassa a jogszabályt, hogy rögtön észreveszi az összefüggéseket. A szakembereeknek, szakpolitikusoknak kellene kielemezni és elmondani. Nem tudjuk majd, hova kell menni kórházba, eddig se volt egyszerű, ha beteg lett valaki, most már azt se tudjuk, hova tartozunk majd. És milyen ellátást kapunk. Én egész életemben fizettem az eü. járulékot, szerencsére nem voltam beteges, alig vettem igénybe az egészségügyet, mai napig aktívan dolgozom(35 éve) és ha megbetegszem, most mi vár rám?
Nem értem, hogy mi történik, apró adagokban szoktatnak hozzá a mérgekhez, már észre sem vesszük a galádságokat , lassan beletörődünk, hogy felszámolja az utolsó morzsáit is a demokráciának a hatalom, de közben azt állítja magáról, hogy demokratikus. Nem is tudom mit tehetnénk, de belenyugodni nem szabad.
Matolcsyról mindig eszembe jut, hogy minél nagyobb a baj, ő annál szélesebben mosolyog és tündérmesének hazudja a végső romlást!!
Hazugok és rablók, becsapnak minden szavukkal, és aljas ideológiával akarnak befolyásolni. Elég volt!!!!
Valóban menni kellene, egyedül, de nagyon sokan.
Igaza van “talalom”-nak, hogy nem lehet belenyugodni. Én is időnként azért írok ide, mert nem tudom elmondani, amit érzek, a gyerekeim sem érnek rá ezzel foglalkozni,illetve nem érzékelik, hogy milyen nagy a baj, pedig mondom, de nem is értik, pedig egész életükben azt próbáltam megértetni velük, hogy mitől demokratikus és igazságos egy rendszer, és miért nem jó ha a Fidesz kerül hatalomra, nem értik, nem érzik a veszélyt, bár egy-egy gondolatot már megfogalmaznak, csak még nem tudják, hogyan tehetnének ellene.
Kedves Polisz! Igen, sajnos lehetett tudni, már a ‘98 és 2002 között történtekből is, hogy mire képes a Fidesz-MPP. Az értelmiség, néhány kivételtől eltekintve, csak lapított. Engem legjobban az aggaszt, hogy kiírtanak minket végképp az EU-ból. A hasonló rendszer a második világháború után is azért nem vette fel a Marshall segélyt, mert nem akarta, hogy belelásson bárki is, hogy mire költi a pénzt. A gyerekekről: folyvást gondolkozom, hogy mit rontottam el, miért lettek a gyermekeink ilyen közömbösek a közügyek iránt.
talalom
“mit rontottam el, miért lettek a gyermekeink ilyen közömbösek a közügyek iránt.”
.
Semmit. A gyerekek élik az életüket. Mivel többnyire fiatalok, a saját – szórakozás, tanulás, ismerkedés, párkeresés, szabadidős – igényeik kielégítésével vannak elfoglalva, nem pedig mások alapvető szükségleteinek meglétével, vagy annak hiányával. Még nem érzik magukénak a köz ügyeit, még csak magukkal és baráti körükkel, a kapcsolatépítéssel foglalkoznak. Ha már családosak, akkor leginkább a gyerekeikkel vannak elfoglalva. A fiatalok folytonos időhiányban szenvednek, mert mindig több a programjuk, mint amennyi idejük van rá. Mozgalmas az életük, mert leginkább azt szeretik, ha pöröghetnek.
.
A közügyekhez meg kell érni, érettebbé kell válni, ami a fiatalok horizontját – koruknál és érdeklődési körüknél fogva is – meghaladja.
Majd felnőnek hozzá, ugyanúgy, mint a felmenőik. Türelem kell és megértés, aztán majd ők is azt a mentalitást adják tovább az utódaiknak, amit otthonról magukkal visznek.
Közben majd ők is ugyanúgy elvárnák a közügyek iránti nyitottságot a fiataloktól – a gyerekeiktől, de valaki majd közli velük is, hogy arra még várni kell. Majd ha túllátnak saját magukon, ha felnőnek hozzá, akkor nyitottak lesznek mások problémái, a köz ügyei iránt is. És itt a kör bezárul.
Kedves Gyöngyi Péter!
Lehet hogy van rész igazság abban amit képvisel. De egy ember nem fog csinálni nyarat épp ezért kár mindent őrajta számonkérni. Ha a többiek nem segítik, sőt akadályozzák, akkor az Ő felelősségük még nagyobb, mint az egyszem sokat kritizált Gyurcsányé. Őn írja, hogy ez nem homokozó, mert az életünkről van szó. Ebben egyetértünk. De nem hallom a kritikát a az LMP és MSZP prominensei kapcsán, pedig ugyancsak tesznek azért, hogy ne legyen egység a baloldalon. Ezzel is annak a személynek a munkáját nehezitik, akivel szemben óriási és könyörtelen követelményt állítanak. Persze most ez a divat nálunk. Csak azt nem értem, hogy miért ettől a selejt, sokat tévedő személytől várnak valamit. Hagyják békén, csinálja kis dolgait, úgy sincs rá szükség, a nagy dolgokat majd a Schiffer Öcsi megoldja. Csak bírjuk ki.