Az “összefogás” hazugságát, az Orbán-rendszer legitimálását célzó választás bojkottját, az alkotmányos rend visszaállításának követelését eddig szinte kizárólag az Amerikai Népszava képviselte egyértelmű határozottsággal. Az Orbán-rendszert legitimáló álellenzék, amely már nevének állandó jelzőjével is csupán “kormányváltást” akar, de tudomásul veszi Orbán rendszerét, amely eltörölte a köztársaságot, a jogállamot és a demokráciát, szélsőséges és radikális jelzőkkel illette ezt az egyedül jogállami, tisztességes és a diktatúra bukásához vezető álláspontot. Szélsőségesebb “összefogás” rajongók ennél durvább minősítéseket is megengedtek maguknak.
Örömmel üdvözöljük, hogy a magyarországi sajtóban elsőként a Magyar Narancs Bojkott = 1989 című írása felzárkózott az Amerikai Népszava által hangoztatott és képviselt demokratikus és jogállami álláspont mellé. Burkoltan egyértelművé tette, hogy a választásokon való részvétel a jogállam, az Alkotmány és a Köztársaság elárulása, a demokrácia híveinek egy megsemmisítő erejű vereségbe való bevezetése és az ellenzékiség kivégzése. Csabai Tamás kiváló írása egyértelműen leszögezi, hogy választásokról csak az 1989-es, utolsó törvényes és legitim Alkotmány helyreállítása, valamint egy valóban egyenlő esélyeket biztosító, és a demokrácia lényegét megkérdőjelező “összefogásokra” nem kényszerítő választási rendszer esetén lehet beszélni. Addig mindezt bojkottálni kell.
A Magyar Narancs írása kijelenti, hogy az Amerikai Népszava által kezdettől fogva következetesen javasolt bojkott az egyetlen morálisan és jogilag tiszta, valamint racionális stratégia. Íme: “a bojkott, azon túl, hogy morális állásfoglalás, legfőképp egy minden ízében racionális stratégiarészét képezi”. Szeretnénk világossá tenni azok előtt, akik a vesztükbe rohannak és magukkal rántják az ország demokratikus felét is, hogy az Amerikai Népszava következetes álláspontja nem szélsőséges, nem elmezavarral küzdő személyek agyszüleménye (hogy finoman fejezzük ki magunkat), hanem jogilag megalapozott, erkölcsileg tiszta és az egyetlen racionális stratégia, amelyet az Orbán-rendszerben megélhetésüket kereső, korrupt és jellemüket veszített emberek utasítottak el, Magyarországot évtizedekre megfosztva a demokrácia helyreállításának lehetőségétől.
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Csabai Tamás Magyar Narancsban megjelent írását.
Bojkott = 1989
- szerző: Csabai Tamás
- Nehéz tudomásul venni, de tudni kell megvárni, míg ránk omlik a kaliba. Szeretjük, nem szeretjük, de ez így szokott lenni a kezdetben nagy tömegtámogatású, tekintélyelvű rendszereknél.
|
||
Másfél éve már volt szerencsénk vázolni, miért nélkülöz minden racionalitást az az ellenzéki stratégia, amely választási küzdelemben kívánja visszavenni az elrabolt köztársaságot. A lényegi gondolattól egy tapodtat sem mozdultunk. Ezúttal viszont a korábbinál is világosabbá tesszük: a bojkott, azon túl, hogy morális állásfoglalás, legfőképp egy minden ízében racionális stratégiarészét képezi. E különbségtételt elsinkófálva lehet a bojkott melletti argumentációt oly könnyen dezavuálni. Azt mondják ugyanis, hogy „a bojkott nem vezet sehova”, meg hogy „itt nincs helye a szépelgésnek”, „politikai felhatalmazás nélkül nem lehetséges politikai visszarendeződés”. És így tovább.
Szerfelett logikusnak tetsző érvek. De akkor is tévesek.
Mint ahogy megcáfolni készülünk a legerősebb ellenérvet is, miszerint a bojkottra lényegileg lehetetlen mozgósítani. A siralmas jelenben cáfolat gyanánt megtenné annyi is, hogy a „Nincs egymillió forintom Paksra” meg a „Nem akarok egykulcsos adót” szlogeneket − Oh! irgalom atyja, ne hagyj el − e tekintetben is kizárólag felülről lehet súrolni.
A következőkben kizárólag a nevezett stratégiai megfontolások jegyében kívánjuk cáfolni az Összefogás három megdönthetetlennek vélelmezett állítását: 1. a választási ütközet megkerülhetetlenségét; 2. az ellenzéki választási szövetség matematikai szükségszerűségét sulykolót; végül 3. a „most vagy soha”, illetve a némiképp megengedőbb „ha most nem, akkor nagyon sokáig nem” logikájára épülő fejtegetéseket.
Az első állítással semmiképpen nem szállnánk vitába, amennyiben a hatályos választási szisztéma érvényes felhatalmazással bírna. Csakhogy a parlamenti kétharmad a legelemibb jogállami-alkotmányos etikát semmibe véve, a versengő pártokkal való konszenzuskényszerről hallani sem akarva kreált olyan választási rendszert, amely csak valószínűtlenül jelentős politikai földindulás esetén fenyegetheti őt vereséggel. E surmó eljárást nemcsak hogy méltó morális felháborodásnak kellene követnie legott, de az ördögi terv kivédésére irányuló stratégiának is.
Mellesleg mindkettő elmaradt. Az előbbi részint azért, mert a nagy pragmatisták összekacsintottak, hogy aszongya, „ha jól végezzük a dolgunkat, mi jövünk ki jól belőle, márpedig az eredmény mindent szentesít”.
Utóbbi pedig a távlatokban való gondolkodás képessége híján
halálmegvető baromság.
Szögezzük le: az nem stratégia, hogy arra a hadüzenetre, hogy „mi választjuk meg a helyszínt, a fegyvernemet és mindent”, a válasz az, hogy „fenntartásokkal ugyan, de ám legyen, mert győznünk kell mindenáron”. A stratéga attól stratéga, hogy kiszimatolja a másik szándékát, és hatékony ellenlépéseket tesz a csata kimenetelének megfordítására. Jelen esetben például egy monolit jellegű, kvázi parancsuralmi rendszerben működő párthaddal szemben kellene hasonló erőt felmutatni. Ehhez három alapvető fortélyt kell − egyidejűleg − véghezvinni: (1) meg kell növelni a sereg létszámát és optimalizálni annak összetételét; (2) mindezt részben az orbáni sereg egységét megbontva; illetve (3) − épp az első két cél teljesítésének örvén − vissza kell vonulni az orbáni dramaturgia szerinti hadszíntérről, és egy olyan terepet kiválasztani, ahol elég helye van az Orbán ellen létrejövő kiszélesedő arcvonal felállásának.
A Fidesz által oktrojált választási rendszer nem tisztességes politikai versengésre való felhívás, hanem hadüzenet. Formailag azért, mert egyoldalúan módosította a versenyfeltételeket. (Ennek tudatosítása azért is fontos, mert ha nem léteznék a tartalmit megelőző formai kifogás, a bojkott stratégiája joggal szenvedné el Európa rosszallását.) Az alapokig elható tartalmi ellenérveket is kellően erőseknek és jogi nyelvezetbe foglalhatóknak látjuk − ettől azonban részben helyhiány, részben kellő szakértelem híján itt eltekintenénk. A témánk szempontjából leginkább releváns mozzanat az, hogy a hatályos, ám formailag illegitim választási rendszer, pólusképző jellege révén, olyan konszenzuskényszerre ítéli a kihívott feleket, amely a demokratikus politikai versengésben tisztességtelen előfeltételnek minősül, miközben a konszenzust a maga oldalán egy totális pártstruktúra révén állította elő.
Az ellenzéki és álellenzéki erők lényegében a Fidesz szándékát hajtják végre: megtestesítik a megosztottságot, hogy azután már leharcolt állapotban és jelentősen megfogyatkozott létszámban masírozzanak be a Fidesz által kijelölt völgymélyedésbe, ahol halomra nyilazzák őket. Mi egyébre megy az, hogy miközben a választáson indulást kegyesen megkönnyítik, mi több, valósággal csábítanak rá − elég a meglehetősen alacsonyra szabott ajánlószelvény-küszöbre, valamint a listaállító pártoknak járó kampánypénzre gondolni −, a parlamentbe jutást annál inkább megnehezíti! (Hogy az arányosság elvének mekkora pofont osztottak itt ki, azt nyelv ki nem fejezheti.)
Melyik hadvezért dicsérik meg, ha az ahelyett, hogy a serege számára kedvezőbb időpontot és terepet kényszerítene ki a behatolóval (a Fideszt feltétlenül ilyennek tekintjük: a jogállamisággal szemben fellépő agresszornak) szembeni ütközetre, valamely oktalan hősromantikától − „jobb állva meghalni” stb. − vezérelve a mészárszékre tuszkolja azt?
Az összefogás mantra egyik kedvelt párhuzama is háborús: a szövetségesek katonai együttműködése a sztálini Szovjetunióval. Vannak helyzetek, mondják, amikor az ördöggel is szövetkezni kell az igazi ellenség legyőzése érdekében. Az elv vitára alkalmas, de az alkalmazással szemben aligha lehetünk ilyen elnézőek. Épp a példa lesz segítségünkre, hogy megcáfoljuk az összefogáshívek megkérdőjelezhetetlennek vélt toposzait.
Tisztázzuk először is, hogy a szabad világ védelmezői olyan lazára alakították az együttműködést Sztálinnal, amennyire csak lehetett. Nem kötelezték el magukat közös kormányzásra a háború utáni időkre, nem ültették egy asztalhoz Vorosilovot és Eisenhowert, hogy a népi tulajdon, az államosítás vagy a kolhozok társadalmi-gazdasági áldásairól folytassanak nyilvános vitát. (Ezt mondjuk a Führer szívesen vette volna.) Másfelől − leszűkítve immár a perspektívát Németországra − a szabad világ megvédése azt is megkövetelte a szövetségesektől, hogy a háború utáni politikai stabilizációhoz a lehető legkorábban partnereket keressenek a hitleri adminisztráció másod- és harmadvonalából. Más szóval a veszteségminimalizálás és a nyereségmaximalizálás jegyében tágították a szövetségi politika kereteit, illetve húzták meg annak határait. És erre tekintettel tették meg ajánlatukat. És abban kitüntetett helye volt az elvben még mindig szövetséges státusú Szovjetunió befolyásának visszaszorítására irányuló programnak.
Odáig természetesen a honi ellenzék is eljutott, hogy növelni kell a serege létszámát. Meg hogy a 2010-ben a Fideszre szavazó 53 százalékból sokakat lehet szembefordítani Orbán rendszerével. Azt azonban képtelen volt felismerni, hogy az Orbán országlásából kiábrándult, de alapvetően jobboldali érzelmű választónak nem gáláns, de nem is kielégítő ajánlat a Mesterházy−Bajnai−Gyurcsány triász. Ez ugyanolyan kisstílű ajánlat, mint − képváltás, másik történelmi analógia − 1848−49-ben a nemzetiségieknek felkínált alternatíva („a Habsburgok helyett megkaphatnának bennünket a nyakukba”), amivel ugyebár buktuk is a támogató rokonszenvüket. Az Orbán rendszerétől való viszolygás nem terelhető együvé, ha a mozgósító parancs lényege a baloldal apoteózisának elősegítése. Hogy ne mondjuk, ennek épp az ellenkezője igaz: a jobboldali tábor egyben tartására ösztönöz! Számukra, a kijózanodó jobbosoknak is, más találkozási pontot kell megjelölni: olyan célt, amelyért szívesen egyesítenék erejüket az ellenzékkel, és feladva fenntartásaikat, szívesen bajuszt akasztanának Orbánnal.
Mi lehet ez a pont?
Nem olyan bonyolult ez. Itt lényegében a tizenöt hónappal ezelőtt leírtakat ismételjük meg: amiként Csoórit és Harasztit vagy Kónyát és Petőt sem igen lehetett volna választási összefogásra bírni − a mégoly pokolba kívánt rendszerrel szemben sem, úgyannyira, hogy a nemzetiek számára vélhetően kívánatosabb lett volna egy Pozsgai vezette szocialista győzelem a „tudjukkik” szabad demokrata adminisztrációnál −, arra, hogy egy ellenzéki kerekasztal keretében határozzák meg a politikai váltógazdálkodás jogállami kereteit, annál inkább, akként kellene most is két alapvető politikai cél köré szervezni minden − igen, minden! − politikai cselekvést.
Az egyik ilyen cél az 1989-es alkotmány visszaállítása, amely mindenestül biztosította a különböző nézetek, politikai érzelmek békés, kiegyensúlyozott együttélését. A másik a politikai váltógazdálkodás szabályszerű kereteit kijelölő arányos választási rendszer visszaállítása. (Erős kételyeink vannak a tekintetben, hogy szerkezetileg létezik a korábbinál jobb.) A „89-es mozgalom”-ba bekapcsolódó erőknek kölcsönösen biztosítaniuk kell egymást, hogy kizárólag e célok elérése után szorgalmazzák az új választások kiírását. Ekként deklarálnák egyfelől azt, hogy minden egyéni és pártambíciónál előbbre valónak tartják a jogállamiságot és a modern polgári államfejlődést visszafordító Orbán-rendszer megszüntetését, másfelől azt, hogy demokrataként nincs, nem lehet kifogásuk a nem saját politikai erők választási győzelmével szemben, amennyiben a jogállami kereteket szavatoló alkotmány és választási törvény sértetlen marad. Hogy még világosabb legyen: ahogy 90-ben is tudomásul kellett volna vennünk egy esetleges szocialista győzelmet, úgy most sem lennének alapvető fenntartásaink, ha egy erős jogállami alkotmány oltalmát bírva, és a politikai váltógazdálkodást lehetővé tevő, arányos és konszenzussal megalkotott választási rendszer hátterében, egy valóban szabad választást követően ismét a Fidesz kapna választói felhatalmazást.
Azt állítjuk tehát, hogy az Orbán rendszerétől való szabaduláshoz elengedhetetlen a 89-es alapokhoz való masszív ragaszkodás. Ez a bojkott maga. A kompetens ellenzéki politikának mindent ennek kellene alárendelnie. 1989 a honi történelem talán legvilágosabb és egyik legfelvilágosultabb pillanat volt. Nemigen tudunk felemelőbb, reményteljes, egyben izgalmasabb politikai vállalkozást, mint az ehhez való visszatérést. Mint ahogy hatékonyabb és racionálisabb politikai cselekvést sem.
Igen, kedves Összefogás, méltányos ajánlatot kell tenni, önmérsékletet kell gyakorolni! Ahogy mi látjuk, a perspektívákban gondolkodni képes baloldali és liberális politika ezt akkor sem takaríthatná meg, ha a közvélemény-kutatások éppen földcsuszamlásszerű változásokat jeleznének. Pillanatnyilag azonban ott tartunk, hogy ezt a parancsoló szükséget a matematika kérlelhetetlen realitása − tudniillik, hogy egyszerűen nincsenek elegen − nyomán sem képesek felismerni.
De hol ez a kijózanodó jobboldal?
„Annál jobb itt, minél rosszabb”
Nos, igen, egyelőre, néhány kósza kivételtől eltekintve, tényleg sehol. De annak az ellenvetésnek is komoly tábora van, miszerint a jogállamiság, a köztársaság elrablásához így vagy úgy asszisztáló jobboldallal nem is lehetséges a kiegyezés. A második állítást remélhetőleg kielégítően cáfoltuk a politikai stabilizáció szükséges voltának hangsúlyozásával. Megítélésünk szerint ez az igény felette áll a morális kifogásoknak − miközben a politikai tágkeblűség nem lépheti át azt a határt, hogy a tényleges bűncselekmények elkövetőinek is menlevelet adjon.
Ami viszont az első ellenvetést illeti, nos, ez valóban komoly próbatétel állítja a jogállamiság híveit. Azt állítjuk ugyanis, hogy létezik itt egy megkerülhetetlen faktor: amíg el nem jön az idő, amikorraelegendően sok ember számára lesz kézzelfogható valóság a rendszer bizton megjósolható lerohadása mind gazdasági, mind közérzeti értelemben. Nehéz tudomásul venni, de tudni kell megvárni, míg ránk omlik a kaliba. Szeretjük, nem szeretjük, de ez így szokott lenni a kezdetben nagy tömegtámogatású, tekintélyelvű rendszereknél. Így áll elő paradox módon az a helyzet, hogy ha örömmel nem is szabad, hogy eltöltsön a gazdasági összeomlás megannyi jele − és itt a szerző forró hálával gondol 1983−84 reményteljes telére, amikor két vagy három éjjel a mamával, amúgy mintegy kéttucatnyi ember társaságában, a Tüzép-telepen vártak a szénszállító szerelvény megérkezésére −, mindenesetre tudhatja, hogy a hívek hamarosan kisasszéznak a rendszer alól. Ha ennyivel megússzuk a dolgot, és nem kell sort keríteni szőnyegbombázásra, még jól jöttünk ki a dologból. (Ezúton is köszönjük Bajnainak és stábjának szakértő közbenjárását az uniónál! Ebből is tudjuk, mennyire érti ez a derék hazafi, hogy minden értünk, magyarokért lett volna. Amikor lebeszéli Európát, hogy legszelídebb nyomásgyakorló eszközét műbe állítsa, tulajdonképpen arra szólítja fel az uniót, hogy tessék csak tovább pénzelni Orbánékat, és, ha kérhetik, tolják ki a kiszenvedés, egyben a NER összeomlásának várva-várt napját.)
A baloldal szeretné azt sugallni, hogy a kiábrándultak kritikus tömege előállt. Mi erősen vitatjuk ezt. De ha ebben netán tévednénk is, attól nem tágítanánk, hogy az ellenzéki erők, téveszmék áldozataként, taktikai éretlenségről tanúságot téve, felkészületlenül állnak a túloldalról érkezők fogadására. Nélkülük pedig, ismételjük, nem lehet kellően szilárd talapzata a lebontott orbáni helyébe épülő politikai építménynek.
- A magunk részéről nem a borítékolható választási fiaskót tartjuk az előttünk álló hónapok legnagyobb megpróbáltatásának. Nagyobb kártétellel jár az a demoralizált lelkiállapot, amit az idéz elő, hogy a protestszavazók rádöbbennek: hiába izzították fel a várakozásaikat, vezéreik felelőtlen kalandorok módjára vezették őket az ellenség golyózáporába. Az idő már ahhoz is kevésnek tetszik, hogy legalább a vereséget követő apátia mélységét enyhíteni lehessen. Azt ugyanis az összefogást nem támogatók diszkreditálásával teszik majd teljessé. A bojkottot sürgetők is megkapják tőlük a magukét. Nehéz elképzelni velük − mármint a levitézlett ellenzéki hadvezérekkel − az érett ellenzéki politika felépítését az elkövetkező években. Ki akarná csak a közelébe is engedni azt a parancsnokot, aki miután nemrég még belehajszolta őt egy vérfürdőbe, most a fejvesztve menekülő csapatsejtek között mindjárt verbuválni kezd?
De nem csak róluk beszélünk.
Egyikünknek sem árt némi extra séta a pusztában. Segít kitisztítani a fejet.
Ha igaz az, hogy politikusnak lenni ugyanolyan szakma, mint például orvosnak, tanárnak, mérnöknek, jogásznak, bankárnak, stb.-nek lenni, akkor bizony -átélve a közelmúltat- a mi drágajó ellenzékünk ugyancsak a betanitott munkások tömegéből állhat.
A hatalmon lévő politikusaink viszont feltaláltak egy új szakmát, a politikai bűnözésnek egy olyan ágát, amelyik nem csupán állami szintre emelhette és törvényesithette a nemzeti gazdaság ellen elkövethető bűnöket, hanem visszahoztak egy olyan eszmerendszert is, amelyiket egyszer már emberiség elleni bűnnek itélt meg a világ. Ráadásul ők ebben nagyon jók.
.
Ebből következően jutottunk ide, és ezen alapulóan remélhetjük a jövőt.
.
Kérdés az, hogy kivánunk-e a jövőben ővelük foglalkozni, megbizzunk-e bennük.
Mert ha “nem érdemelnek több esélyt”, akkor azt javaslom, hogy innentől ennek megfelelően viszonyuljunk hozzájuk, azaz BOJKOTTáljuk őket.
http://jovaros.blog.hu/2014/03/26/utanatok_a_vizozon?token=53505c7160e7c671c15d85a978451cc9
Amikor 2010 után az első jel jött, hogy itt ne számítson senki normális közéletre és parlamentre,akkor kellett volna a magára valamit is adó ellenzéknek otthagynia a parlamentet.Nem tették és asszisztáltak az összes törvényükhöz.Akkor most mire hivatkozva kérik,hogy legyen még négy ilyen szép év?Itt már annyira nem számít,hogy mi történik a parlamentben.Tényleg le kell menni a gödör aljára,nem vagyunk már messze tőle.Időpocsékolás lepedőkön böngészgetni az x helyét!
Neked5
Nagggggggggggggyon jó!
.
Az hibázik, – és verjük a nyakába a bukást – aki nem megy el szavazni!
Nem az ellenzéki politikusok hibáztak, amikor a parlamentben maradtak a NER után?
Nem az ellenzéki politikusokat kellett volna ütni a megalkuvásaik miatt?
Pubertáskori dacreakciónak meri nevezni a demokrataként, és alkotmányos rendben gondolkodókat?
.
ÉVEK ÓTA AZT ÍROM, HOGY MI LESZ HA NYER EGY ILYEN VÁLASZTÁSON ORBÁN ÉS BANDÁJA!!!
.
Ne vicceljetek már! Az ellenzéki politikusok nem látták, hogy hova vezet ez az út a NER által kikövezve?
Azonkívül nagy tévedések vannak a példáiban. Csak egyet említek.: mit kap Kínától? Az elveszített fejlesztési pénzeket? Miért kapna, ha Kína ügyesben is meg tudná tenni ingyen és bérmentve a terjeszkedését? Eddig mit kapott Kínától? ÍGÉRETEKET!!!
.
Azonkívül mitől lesz legitim ez a választás? A szavazóktól!
Ki akarja ezt legitimálni? Az ellenzék!
Ha 2/3-al nyer, akkor ki által nyeri ezt meg? Az ellenzék által!
Legitimálja az ellenzék az illegitim választást, mert gyáva volt kiállni az igazsággal, miszerint alkotmányos puccsot hajtott végre a fidesz-kdnp!
.
Az alkotmányos puccs után nem legitim az Orbán kormány, csak ezt az ellenzék nem meri fel sem vetni!Ezzel a választással tetteti az ellenzék legitimmé az Orbán kormányt, és ezzel ad felhatalmazást minden további gaztett elkövetésére!
. A FELELŐSSÉG AZ ELLENZÉK MEGALKUVÓ, ÉS VAK POLITIKUSAIÉ, AKIK GYÁVÁK VOLTAK NEVÉN NEVEZNI A NER-T,AMI EGY ALKOTMÁNYOS PUCCS EREDMÉNYEKÉNT,ÉS AZ ELLENZÉK PARLAMENTBEN MARADÁSÁVAL NYERT LÉTJOGOSULTSÁGOT!
.
Neked5
Vidd el légy oly kedves a hsz-mat ennek az okos embernek a blogjára!
Ha már megtiszteltél bennünket, és tájékoztattál ezzel a vádbeszéddel rólunk, és nekünk szánt mondanivalójával.
Egyszerűen ez a másra mutogatás tisztességtelen, mert nagy felbuzdulásában felmenti az ellenzéket, aki nem töltötte be a szerepét, most meg minden alkalmat megragad,-még ezen a blogon keresztül is- hogy más nyakába varrja a felelősséget egy elvesztett választás végett.
Kedves Philip Marlowe . Bocsánat érte ha hülyeség. Elképzelem ahogy a rivaldafénytől jóval hátrébb röhögnek rajtunk és beszélgetnek amikor egymás közt nem hazudnak .
Szeretném megkérdezni hogy Hamlet utolsó hsz.-át (Márai S.) amivel max.egyetértek hogyan lehetne tömegekhez eljuttatni, aláírni, és a világba mindenfelé elküldeni. Hogy nyoma legyen hogy vagyunk még .
Ajjaj közben hamlet írt előttem. Nem erre a hsz.re gondoltamMint a Magyar Köztársaság állampolgára, mint a Hazáját tisztelő, szerető és támogató civil, mint a magyar politikai elit egyik áldozata, mint a magyar gazdasági, politikai és pénzügyi maffia egyik károsultja és mint egy érvénytelen állam – annak törvényei és szolgái – által jogilag megnyomorított, az alábbi nyilatkozatot teszem.
A 2014 áprilisában megtartandó választásokat tudomásul veszem. Tudomásul veszem azt, hogy egy számomra érvénytelen állam (és annak jogosítvánnyal nem rendelkező szolgái) rám kívánja erőltetni elfogadhatatlan akaratát; tudomásul veszem, hogy a XXI. század Európájában az alkotmányos jog, az önrendelkezési jog, a hatalom eredeztetése elsöpörhető; tudomásul veszem, hogy mint törvénytisztelő polgárnak, nem áll rendelkezésemre olyan törvényes eszköz, amellyel meg tudnám akadályozni Hazám elleni bűncselekmények sorozatát!
Ezeket mind tudomásul veszem, de elfogadni sosem fogom! Rabolt hatalomnak sose fekszem le, érvénytelen jog pedig sem felettem/ellenem, sem más honfitársam felett és ellen nem mutathat fel jogot!!
Mint a Magyar Köztársaság állampolgára elutasítom a Nemzetem ellen fellépő, ismeretlen érdekeket szolgáló, felhatalmazások nélkül tevékenykedő hivatali/hatósági személyeket, az általuk működtetett és fenntartott Magyarország nevű államot és annak törvényeit nem tekintem érvényesnek, emiatt pedig számomra nem állam, illetve nem tartom be pontjait, rendelkezéseit, paragrafusait!
Rám továbbra is kizárólag a köztársasági állam ideiglenes Alkotmánya és az arra épülő törvények vonatkoznak, amelyeket továbbra is követek, betartok, tiszteletben tartok!
Ha a rabolt hatalom és annak csatlósai a nyilatkozatom/véleményem miatt meghurcol, akkor egy érvényes bíróság előtt bármikor állok azok rendelkezésére, akik a jelenlegi állam (és annak képviselőinek, hivatali személyeinek) érvényességét alátámasztani szándékozzák, hiszen a Hazám ellen elkövetett bűncselekményt – jogaim hiányában – tudomásul vettem, de annak módját és a felhasznált ’eszközöket’ elfogadni nem tudtam!
A soron következő választásokon – mint választásra jogosult – nem veszek részt, érvénytelen állam érvényesítésében nem leszek cinkos. Mert páran érvényesíteni fogják, attól még számomra továbbra sem elfogadható egy állam megerőszakolása, törvényeinek hatályon kívül helyezése; Alkotmányunk és alkotmányos jogaink tiprása pedig a magyar nemzet állampolgárai ellen elkövetett bűntett!
„A haza végzet, nem pedig trükk és mutatványszám.
S a hazafiasság a legszemérmesebb magatartás, olyasféle kötés és parancs, melynek mutogatásával nem szabad tapsokat aratni. De hányan és milyen lehetetlen alkalmak ürügyén élnek ebből a trükkösített, fröccsös hazafiasságból – élnek és éltek, mert ez a legbiztosabb mutatványszám mindenféle pódiumon.”
Márai S.
Budapest, 2014. március 24-én
‘Azt remélnénk, hogy április 6-án végre elcsitul az összefogás kórusa. De nem így lesz. Megkezdődik az elszámoltatás. Mármint a belső. Kik voltak a „lelkesedni restek”, kik nem hoztak kellően nagy áldozatot a közös cél érdekében – várhatóan efféle színvonalas kérdések jegyében. A kampányfőnökök számára merő ujjgyakorlat lesz kiküszöbölni azt, hogy a hívek elé kelljen állni és kinyögni: „kétbalkezes stratégák, világtalan vezetők voltunk, bevittünk benneteket egy sötét erdőbe, amit már körülkerített az ellen”.’ ki lesz a bűnbak ?az olyanok mint mi
Neked5
Ez még kimaradt.
A blog írója elfelejtett valamit kifejteni.
Nevezetesen, mire esküdnek fel a parlamentbe bekerülő politikusok, legyenek akár jobb, akár baloldaliak?
.
A szavazással általuk legalizált DIKTATÚRÁRA!!!
(mert ugye ők csak kormányt akarnak váltani, és nem rendszert…)
.
Ezzel elegánsan nem foglalkozott a blog írója, pedig ez is megérne egy misét, hogy az ellenzék miért hallgat erről.
(ezt is küldheted!)
Valóban, “ennek az okosembernek blogjában” -nem előszőr- éppen azok az érvek vannak felsorolva, amelyek a BOJKOTT alkalmazását indokolják.
Hogy mi lenne annak a módja/eszköze, hogy az ott leirt lehetőségek teljesülésének még csak az esélyét se teremtsük meg.
.
Tegnap beszélgettem kedves szomszédainkkal, akik a bojkotti felvetésemre azt válaszolták, hogy aki nem megy el szavazni, az ezzel a Fideszre szavaz.
Majd mikor levezettem azt, hogy az ellenzék választásra buzditó felhivásai hogyan és miért biztositják továbbra is a Fidesz hatalomban maradását, azaz valójában a Kormányváltó-összefogás szavazza meg a Fideszt, akkor azt mondták, azért mennek el szavazni, mert bár igazam van, de olyan sokan voksolnak majd, hogy jelen helyzetben talán csak igy lesz elérhető a Fidesz leváltása.
.
Vagyis kimondták az ellenzék felelősségét!!!
Azt, hogy egy ideológiájában ujhorthy és gazdaságában maffiaállammal szemben nem igy kellett volna politizálniuk. Hanem az Alaptörvény/tákolmány parlamenti megszavazását követően, a 2012.01.02.-án volt Operaház-tüntetés eszméjét kellett volna tovább vinni a bojkott eszközével.
Ennek a beszélgetésnek a végkicsngése számomra azt igazolta, ha az ellenzék válódi ellenzéki magatartással utasitotta volna el a létrejött rendszert, ezirányban agitálta volna a tömegeket (sokaságot!), akkor már nem itt tartanánk!
Nem hallgat bumburi! Legalábbis a közülük legvalamirevalóbb nem…
Gyurcsány megmondta, ha nem nyernek, akkor ő kivonul a politikából és abbahagyja.
Azaz nagyvállalkozóként, ő köszöni-szépen jól ellesz…
A választás bojkottja, nem old meg semmit!
Nincs alsó határ, ami miatt a választást meg kellene ismételni, és nincs garancia arra, hogy a külhoni szavazatok, valamint a törvényből kivett gátak miatt, ne működhetnének tovább.
Egyszerűen, március 30-án, tömegesen ki kell menni az opera elé, és onnan el nem mozdulni!
telekis
Gyurcsány megmondta? És mikor mondta meg? Most? Amikor már látszik a dolog esetleges kicsengése?
Hatalmas hibát követett el azzal, hogy összeállt az új pártjával ezekkel az…mszp-sekkel!
Gyöngyi Péter
Régen volt ilyen, de most egyetértek.Amikor már minden lehetőséget kihagytak akkor már csak ez marad (na)!
Az ellenzék azonban még ezt sem vállalja fel.
Nincs ugyanis a hogyan továbbra kidolgozott útvonaluk.
Kedves Telekis . gy egy Széchenyi . azt is mondhatná emigrálok és emigráns kormányt alapítok Londonban .csak viccelek
Nem látszik világosan, hogy egy bojkott esetén mi lett volna / lenne a forgatókönyv. Ha lehetne látni a gyakorlati értelmét, sokan csatlakoznának.
Egy olyan társadalomban, ahol az emberek leverik egymást, mint a vakolatot, mert nem bírják elviselni a kritikát, ahol a honi internetes újságok hozzászólói már szavakban, de gyilkolják egymást, mert zsidó, mert cigány, mert komcsi – hol lehetne rávenni az embereket az egységet követelő bojkottra, egyáltalán megértenék?
Nem úgy látom és ehhez most nem teszek idézeteket költőktől, íróktól.
Ha összefogás lett volna ebben a négy évben bármiben is és tömegesen mentek volna egymásért az utcára az emberek, akkor nem itt tartanánk!
Pl.: a legutóbbi gazdatüntetés….
-
Arra gondoltam, hogy talán azok, akik nem mentek ki az utcára, azok szavazni akarnak – mint azt 2010-ig megtehették, aki nem tetszett leszavazhatták.
-
Jah, hogy most azt nem lehet a kicsit jobbra lejtős pálya miatt?!
Ettől még csak rosszabb jön!
Mert az újabb kurzus elején jöhet a teljes leszámolás, az egyenkénti levadászás, a tarkókon a fideszesek hideg leheletének érzetével!
-
Ha még meg is értenék az emberek, hogy ne menjenek szavazni, hogyan értetnék meg velük, hogy viszont egy hónap múlva, májusban menjenek el az EP-s szavazásra, mely viszont fontos lenne, (az októberi önkormányzati választásokról szólni még korai lenne)!
A magyaroknak még sokat kell tanulniuk, hogy sikerül-e, az az oktatási mutatókból és az új rendszerből erre nem sok reményt ad!
antifülke
igen, én is ugyanerre igyekeztem rámutatni, de a szerző iránt talán túlzott empátiával (az empátia ezen esetben a szellemi teljesítménynek szól), mégpedig éppen azért, mert szükség van olyan emelkedett szellemiségű emberekre, akik ilyen gondolatmeneteket képesek levezetni, és azt nekünk kell tudomásul vennünk, hogy ez viszont ilyen nyelvezettel jár együtt.
a probléma nem a tudós agyakban keresendő, hanem abban, hogy szükség lenne olyan közvetítő értelmiségre, akik ezeket a tudományoskodó gondolatmeneteket azután átültetik, lefordítják a hétköznapi emberek nyelvére. ennek a hiánya a probléma, nem pedig az, hogy magasröptű eszmefuttatások születnek meg.
vikmeki
2014. március 25. kedd
23:39
“Öreg Titán
Fogd vissza magad. Mi az ,hogy “diszhülye”.? Akkor is lehet igazad , ha nem vagy nagyszájú , öntelt, tapló. Nem a mondandódat vitatom ,hanem ezt a hangnemet.
Muszáj ezen az oldalon is ezt a velejéig ANTIDEMOKRATIKUS stílust képviselni?” – írod.
Megbocsáss, de szerintem ezzel még így is nagyon tapintatos voltam, sőt, a “dísz” előtaggal még talán túl is dícsértem az illetőt :-)
A stílusomon lehet vitatkoznunk, de azon nem hiszem, hogy demokrata-e vagyok, akár ezzel a fogalmazásommal együtt is. Egy biztos: nem vagyok “szélsőséges” (magyarán hülye) doktriner demokrata. Például nácikkal, fasisztákkal, autoriterekkel, klerikálmegszállottakkal szemben semmi értelme nincs demokratának lenni. A doktriner demokraták nem így gondolkodnak. Olvashattad egy párszor pld. Fodor Gáborról szélsőséges doktriner liberalizmusáról alkotott véleményemet e tárgyban.
Magyarán: kizárólag demokraták között látom értelmét és vagyok hajlandó demokrata lenni. Minden más közegben jogom van a természetes önérdekem érvényesítésére.
Az az ember, aki elismerőleg szól egy gondolatmenetről, majd minden indoklás és levezetés nélkül annak éppen az ellenkezőjét jelenti ki konklúzióként, az vagy tényleg hülye, vagy pedig minimum nem demokrata, mert a közönségét nézi hülyének. Bármelyik eseteben vállalom hát az általam alkalmazott jelzőt. És ismétlem: szerintem még túl tapintatos is voltam.
Neked5
2014. március 26. szerda
07:26
Nem hiszem, hogy a szélesebb rétegek bármivel is foglalkoznának vagy érteni akarnák vagy mélyebben elgondolkozni. Abban igaza van az írásnak, hogyha Orbán 2/3 al győz akkor nagyon sötét korszaka a magyar történelemnek eljön.
.
Én ugyancsak nem hiszem, hogy az embereket ez érdekelné, hogy mi lesz velük. Idő kellene amíg kinyílik a szemük, de idő az már nincs. Látom itt a hozzászólás rovatban is, hogy sokan hevesen kiállnak a bojkott mellett de valójában sokan nem is igazán értik mit mond Bartus. Keverik a választási csalást az illegitim kormányzattal, az illegitim alkotmánnyal meg sok egyéb félreértés.
.
Úgy látom a magyarok kezdetben sikeresen próbálkoztak de ma már teljesen elvesztették a képességüket, hogy egy nemzeti gondolkodású liberális, demokrata polgári középosztály megerősödhessen és befolyással lehessen a választott politikusaira és a kormányzatra.
.
Még ha mindenki el is megy szavazni és győz az MSZP, a középosztálynak, illetve ami abból megmaradt akkor sem lesz ereje sem kedve ilyen befolyás gyakorlására, tehát gyakorlatilag bármelyik győztes párt megtehet bármit az országgal és gyakorlatilag idegen érdekek befolyása alá kerülhet.
.
Azzal együtt azt hiszem nem érdemes állandóan az ellenzéket okolni (többen már elvakultan teszik) mindenért, valahol azért a népnek a középosztálynak is megvan a felelőssége, hogy engedi magát kisemmizni, kiirtani.
.
Lehet e forradalom?? Lehet, ha van aki finanszírozza. Nem tudom mennyibe kerülhet egy valós forradalom, de olyat, hogy az spontán kialakul és a nép kimegy az utcára, olyat még soha nem hallottam. A 2OO6 os mini “” forradalom “” is igen sokba került a Fidesznek és most a lakóssággal fizettette meg a kiadásait amit a romboló csürhe finanszírozásra költött.
.
Ezek az írások amit adtál linket elég biztatóak, de én azt hiszem már süket fülekre találnak, hiszen igazából nem is arra szólított fel, hogy menjenek szavazni, hanem, hogy ébredjenek. És egyszerűbb leszavazni Orbánt de meg kellene érteniük, hogyha Orbán kipusztul utána következik a valós nagy munka.
.
Igaz írás de amatőr munka, ilyennel nem lehet egy hipnotikus állapotban lévő agy kontrollált népet felrázni. Ehhez a néphez már nem kampányfőnökök és újságírók hanem pszichiáterek kellenek.
Öreg Titán!
Én, a díszhülye, ilyen stílusú hozzászólásokkal gyakran találkozom, ezért nem igazán rogytam meg tőle. Az mindenesetre kiviláglik abból, ahogyan vitázol, hogy valami magasabb szinten tartod magad, mint egy átlagpolgár. Éppen ezért méltánytalan, ha tények, érvek helyett személyében sértegetsz bárkit is. Ettől az egész eszmefuttatásod válik hiteltelenné, így aztán továbbra is az a véleményem, hogy el kell menni választani, és el kell küldeni ezt a kormányt.
Na itt egy jó tollú szerző írása a helyzetről, annak egy speciális nézőpontjából:
http://orulunkvincent.blog.hu/2014/03/25/miert_nem_jo_335#more5878747
Szét is kommentelték teljesen. Az én drága Pásztörperc barátom írta, aki lám, régi emeszpés létére szintén megvilágosodott.
˙
Mondja már meg valaki, hogy
HOGYAN KELL EGY BOJKOTTOT TECHNIKAILAG LEBONYOLÍTANI?
˙
Mert egyszerűen nem elmenni, az nem hivatalos, azt a lusták is megteszik sőt, ezt 2010-ben rengetegen megcsinálták és oylan is lett a végeredmény… Vagy az is bojkott volt, csak nem intézményes, azaz nem hivatalos ???
˙
Ha van ilyen hivatalosan is, az milyen mértékű távolmaradás esetén “lép életbe”, vagy “üti meg a bojkott szintjét”…?
.
Ankica
ismét bravúrosan levezetted és “KÖVETKEZETESEN” MEGINDOKOLTAD, hogy miért kell elmenni választani :-)))
remélem az AN olvasói is megértik a magasröptű érvelésedet, de megpróbálok nekik segíteni, ha esetleg mégsem:
Magyar választópolgárok! Ankica megdönthetetlen érvekkel állt elő, amelyek előtt kénytelen vagyok meghajolni: én a személyében sértettem meg Ankicát, ebből következik, hogy én hiteltelen vagyok, ebből következik, hogy hiteltelen az, hogy azt mondtam, hogy nem szabad résztvenni a választáson, ebből következik, hogy akkkor viszont mindnyájatoknak el kell mennetek választani. Kész, összeroppantam eme lehengerlő érvek súlya alatt! Előre magyarok, csak Ankica után! Remélem, hogy Ankica majd a választás másnapján is ilyen jól megalapozott útbaigazítást tud majd adni nektek az aktuális teendőitekről.
Ha van ilyen hivatalosan is, az milyen mértékű távolmaradás esetén “lép életbe”, vagy “üti meg a bojkott szintjét”…?
.
most azt várod tőlünk, hogy pontosan meghatározzuk, hogy a választási helyiséget hány méteres körzetben kell elkerülni a választás napján, vagy mit?
dubois: Én azt javaslom, hogy tarts otthon még egy embert!
Öreg Titán!
Röviden, megint lehülyéztél. Légyszíves, akkor te mond meg , hogy a bojkottot követően, a választások után mi is lesz a nagy büdös helyzet, amikor majd a bojkottálók megkapják, hogy kellett ez nektek? Miért nem szavaztatok? Persze, az erkölcsi győzelem az a miénk lesz, s az se semmi.
Ha már annyira jól látod a helyzetet, s szerinted olyan ostobák vagyunk, csak van valami ötleted a választások utáni teendőket illetően.
Nagyon nehéz lesz az agyam sugallta bojkottot véghezvinni.
Így hát a családom Odüsszeuszként a fotelhez kötöz majd!
“Persze, az erkölcsi győzelem az a miénk lesz, s az se semmi.”
.
Mi fölött arattok erkölcsi győzelmet? Főleg azok után, hogy aláírjátok a szavazólap átvételekor az Alaptörvény szentesítését?
.
A választások utáni időkre vonatkozóan pedig nem ötleteim vannak, hanem konkrét stratégiám. Ezerszer leírtam már, nem hinném, hogy most itt újból bizonyítanom kellene neked bármit is.
A bojkottnál egyszerűbb megoldás nincs. Technikailag a következőképpen néz ki:
A választási részvétel adatait eddig óránként, de max kétóránként mindig közzétették. Ezek az adatok képezik a bojkott összetartásának kulcsát, mert ez az az adat, amit a legkevésbé lehet hamisítani. Magyarán: ebből az adatból mindneki következtetni tud arra, hogy a többiek tartják-e magukat a fogadalmukhoz. Mindössze annyit kell tenni, hogy az adatokat össze kell majd hasonlítani a korábbi választási részvételi adatokkal, és ha látható lesz már a koradélutáni jelentésekből, hogy valóban lényegesen alacsonyabb a részvétel, mint korábban volt, akkor megnyugodhatunk, és hátradőlve várhatjuk az eseményeket, otthon a kiskertben, vagy kirándulva, vagy éppen egy jót horpasztva. Ha pedig úgy délután 16 óra körül mégis úgy néz ki, hogy nélkülünk is meglesz az 50%-os részvétel, na akkor el lehet azon gondolkodni, hogy esetleg mégis elmenjünk szavazni. De egy jól szervezett bojkott esetében egyébként ez nem fordulhatna elő.
Csabai Tamás a HVG szerkesztőségi tagja, vagy vendégszerző? Utóbbi esetben természetesen pozitívum, hogy a lap leközölte, de hogy a lap ezzel felzárkózott volna az AN által következetesen vallott állásponthoz, az így túlzás. Úgy mint máshol, ennél a lapnál is a publicisztikai rovatban megjelent írások nem vagy nem feltétlenűl tükrözik a szerkesztőség véleményét. Sokkal jobb lenne, ha a lap főszekesztője, egy szerk.-i cikkben is a magáévá tenné ezeket a gondolatokat, na azzal válna egyértelművé a MN “csatlakozása”.
Fene…bocsánat: Magyar Narancs!
http://nol.hu/belfold/nagyon-nehez-napok-jonnek-1452057 Nocsak!
Öreg Titán!
Mondd meg őszintén, kit érdekel a választáson való részvétel adatainak közlése(akár kétóránként)? Kapkodás, és fejetlenség VAN! És miért? mert a FIDESZ ezt akarja.EZ egy ÖRDÖGI kör! Gondolj bele: A Bojkottnak MOST már NINCS SEMMI értelme!!! Persze a lelkiismereted így nyugodt, DE ez az emberek többségét NEM érdekli! Különben is a bojkottnak akkor lenne értelme,ha általános lenne! De ennek a feltételeit sem dolgozta ki SENKI!
Bartus L. azt vetette fel,végső érvként, hogy hívjunk független(EBESZ) megfigyelőket a választásokra! Ki hallott felőlük?
“SZÍNJÁTÉK AZ EGÉSZ ! – ÉS KOMOLYTALAN !”
*
(Szentpéteri Nagy Richard nyilatkozata – idézet a NOL cikkéből)
*
“Bizony, könnyen meglehet, hogy nem lesz hamar jogerős végeredmény. Ennek egyébként politikai kockázata is van a Fidesz számára, hiszen amíg nincs lezárva és elismerve a végeredmény, addig a felhajtás egyben és ébren tartja az ellenzéki szövetséget is. Ami kihatással lehet az alig másfél hónappal későbbi EP-választások részvételi adataira. Hozzá kell tennem azonban: épp a rendszer sajátosságai miatt az várható a legkevésbé, hogy egyik vagy másik oldal csak egy kicsivel kerekedik felül. Ha az ellenzék egy kicsit megveri a kormányoldalt, összességében akkor is a Fidesz nyer.
*
Mi lenne, illetve mi lett volna akkor az ellenzék lehetősége?
*
A baloldali ellenzéknek először azzal kellett volna foglalkoznia az elmúlt években, hogy egységes, erős pólusképző tömbként építse fel magát, aztán pedig azzal, hogy erős tömbként mit kezd a választási rendszerrel magával. Egy esetleges bojkottot csak erős ellenzék hirdethetett volna meg. Egy valódi bojkott persze rejt veszélyeket magában: Koszovóban például használt az ellenzéknek, Iránban kudarcot hozott. Elsőként elég lett volna csak „belengetni” a választási bojkott lehetőségét, mert a szabályok kidolgozóira ez hatott volna a leginkább. Ha az ellenzék a rendszer ellenzékeként eleve kizárja a bojkott eszközét, az olyan, mintha a gladiátor az egyik fegyverét direkt otthon hagyná. A bojkott nem arra van, hogy használják. Hanem arra, hogy fenyegessenek vele. Lehetőségként az utolsó pillanatig fenntartható a végső kétségbeesés utolsó eszközeként. De ez a hajó már elment. Egyrészt az ellenzék nem tudta megerősíteni magát olyan mértékig, hogy egy bojkottal komolyan ijesztgethessen anélkül, hogy kinevessék,másrészt most már elindult a kampány, megvannak a jelöltek, ezt most már mindenkinek végig kell csinálni. Akkor is, ha színjáték az egész.”
*
http://nol.hu/belfold/nagyon-nehez-napok-jonnek-1452057
Bumburi,
“Vidd el légy oly kedves a hsz-mat ennek az okos embernek a blogjára!
Ha már megtiszteltél bennünket, és tájékoztattál ezzel a vádbeszéddel rólunk, és nekünk szánt mondanivalójával.”
Nem leszek.
Nem vagyok regisztrált felhasználó, és nem regisztrálok azért hogy a te véleményedet közvetitsem. Ha mondanivalód van, lépj ki az akolmelegből, tedd meg magad. Nem tiszteltem meg senkit, egy linket hoztam, amit az olvas el aki akar, és azt gondol róla amit akar.
Itt a vége, további jõ szórakozást mindenkinek.
Bauer Tamás a tegnapi Hirvita-műsorban azt mondta, hogy az ellenzék választásokon való résztvétele azért nem legitimálja a rendszert, mert mindenki tudja, hogy a választások nem szabadok és nem tiszták.
Mondjuk, én személy szerint ettől egyből padlót fogtam…
(igaz azt is mondta, hogy mindennek ellenére mindent megtesznek a győzelemért.)
Eleinte én is a bojkott mellett foglaltam állást , de kezdtem komolyan belegondolni egyáltalán hogyan lehet megszervezni és , ha sikerül is , akkor mi történik a választás másnapján. Egy párt, vagy pártszövetség, ha elhatározza könnyen vissza tudja vonni jelöltjeit, de a szavazóbázist varázsütésre nem tudja otthon tartani. Ki lenne ,aki semmissé tehetné a választási eredményeket? Kizárólag a népharag, ha viszont annyian lennének a feldühödöttek, hogy ezt megtehessék, akkor egy választást is meg lehetne nyerni. Egy kilométeres választási ívvel, teli a megmaradt választható jelöltekkel rohangálnának az EU-ba körberöhögtetni magukat? Mindent el lehet érni megfelelő támogatással a hátunk mögött. Utcára nem igen szeret járni az ellenzéki érzelmű tömeg, a közvélemény kutatók sem tudnak biztos adatokkal szolgálni, a támogatás felmérésére mégis csak egy választás tud valamiféle tájékoztatást adni. A követendő stratégia a választások utánra, mindezek függvénye tud csak lenni, amennyiben lesz még kedve bárkinek is a politikához az ellenzéki oldal politikusainak. Orbán meg köszöni szépen jól el lenne , megköszönve a 99%-os támogatást a folytatáshoz, ami az eddigiek négyzetre emelése is lenne.
Neked5
Azért kértelek hogy vidd, mert napok óta agitálsz, és véded a védhetetlent!
Egyébként már olvasták, vinned sem kell.
Bumburi,
Csak az igazat, ha kérhetem.
“Napok óta.. ” az elmult másfél-két hétben egy sort sem irtam az an oldalán sehova.. ” .. agitálsz.. ” ha idéznél tőlem egyetlen hozzászólást, ahol bárkit bármire agitáltam, ahol biztattam volna, mit tegyen vagy ne tegyen, “… véded a védhetetlent” nem védtem semmit, leirtam a véleményemet, csakugy mint bárki más, ahogy az fórumokon lenni szokott. És hogy mi a védhetetlen, azt nem te döntöd el vagy én: kinek a pap, kinek a papné.
Örülök, hogy magvas gondolotaid ha nem is általad – ahogy az korrekt lenne – eljutottak az érintetthez. Részemről a párbeszéd lezárva.
Neked5
Nem személy szerint, csak általánosságban.
Én is lezártam.
Ez az Orbán nagyon tökös gyerek. Hihetetlen, hogy milyen jól kommunikál a tömegekkel, és milyen jól kovácsolja össze holmi holmival. Példul gyönyörű sikertöri a Seuso kincsek visszavásárlása. Ezek a tárgyak egyértelmű, hogy nem érnek 3 millárdot, de az összekovácsolás része. Ui. nincs olyan ember Magyarországon, aki ne hallotta volna a nevet. Szinte hozzánk nőtt. Ha hozzánk nőtt, akkor hozzánk is tartozik. Felismerték az ebben rejlő potenciált, erőt, így már a mi közös kincsünk.
Itt meg vmiféle választási bojkott a téma. Ugyan már! Uraim, Orbán az emberek nyelvén beszél, azonos rezgésszámon…Orbán azt mondja, amit az emberek hallani szeret(né)nek. Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány még csak meg sem közelíti a fővezér szavait.
Szörnyű, hogy nincs ellenzék!
Neked5
2014. március 26. szerda
07:26
http://jovaros.blog.hu/2014/03/26/utanatok_a_vizozon?token=53505c7160e7c671c15d85a978451cc9
okos reális találó
nehogy megsértődjetek
édesek vagyunk ahogy az emelkedő szarban ami lassan a szánkig fog érni
eszmecserélünk
összeveszünk
vitatkozunk
Tölgyessy Pétertől:
A baloldali értelmiség teljeséggel beteljesítette a Fidesz stratégiáinak vágyát. A mindenhol látható lejárató célzatú plakátok baloldali összefogását. A Fidesz az egyfordulós rendszer megtervezésével pontosan ezt akarta: a régi baloldal tömbje legyen újra az ellenzék főereje.
A régi baloldal ideális ellenfele a Fidesznek. Ez az ellenzék hatalmas vereséget szenvedett 2010-ben. Nem kis részben rájuk hivatkozva legitimálja magát a saját tábora előtt az Orbán-rendszer. 2010 után elindult egy csomó, önmagában apró mozgás az ellenzékben. Új kezdeményezések léptek fel, teljesen új emberek is jelentkeztek, és ennek most a közös listával szimbolikusan mind vége van.
Pedig jelentős változások is jöttek a baloldalon, ám itt van újra Gyurcsány Ferenc. Mellette minden akaródzás ellenére ismét a réginek látszik Bajnai Gordon, de Mesterházy Attila is államtitkár volt a régi nagy-csapatban. A Fidesz pont ezt akarta. A választási rendszer logikája miatt nem indulhattak el külön-külön, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, csak egymás mellé teszik a részeket, vagy valami új minőség születik, és ezzel képesek azt képzetet sugallni, hogy itt van egy új csapat, ami Magyarország kormányzására mindenki másnál alkalmasabb lesz.
Amennyiben egyből, 2010-től ezen kezdtek volna el dolgozni, és az egész fölépítés egy más konstrukció lett volna, akkor akár még ez is lehetséges lenne. Négy év alatt sok mindent meg lehet változtatni.
Most azonban a baloldal olyan felkészületlennek látszik a kormányzás átvételére, mint eddig még soha sem. Ebben egész biztos benne van a régiek jelenléte. Első helyen Gyurcsány Ferenc jelenléte. A maga szélsőséges módján alighanem az egyetlenegy igazi politikus táborában, aki tele van akarással és fantáziával, így aztán megállíthatatlanul erősödik. Ő tudja leginkább, mit kíván a legeltökéltebb baloldali szavazó.
Hallatlan hatékonyan játszik a régi baloldali hívószavakkal, amelyeknek jó része még a XX. század legelejéről indult. Megszólalásaiban újólag a két világháborús összeomlásért, a holokausztért felelős régi történelmi jobboldal folyatójaként leplezi le Orbán Viktort. Így aztán olyan nagynevű baloldali értelmiségiek, akik mögött hatalmas életmű van a saját szakmájukban, lelkesen támogatják Gyurcsány Ferencet, mert az ő gyerekkorukból, ifjúkorukból, felnőttkorukból való mélységesen mély baloldali állításokat hoz ismételten elő.
Pontosan ez a baloldal alapproblémája, ami a magyar politikában gyakran előfordul, hogy van egy pártnak egy belső közönsége, amely egész mást akar, mint a külső közönség. A külső közönség számára bukott miniszterelnök Gyurcsány Ferenc, ám a belső közönség számára Orbán Viktor 2006-os legyőzője. Aki most is milyen bátran a jobboldal arcába vágja a nyilvánvaló igazságot.
A belső és a külső megítélés ilyen hatalmas különbsége aligha lehet előnyére a baloldalnak. Erős kétségeim vannak a közvélemény-kutatási mérések pontosságát illetően, ám az irányt alighanem jól mutatják. A baloldal végig azt remélte, a választásokon majd előjön a tengersok rejtőzködő, bizonytalan szavazó, ahogy 2002-ben is előjött, és az majd átbillentik a baloldal javára végül az eredményt.
Hát a mérések szerint valóban megmozdultak a szavazók, ám főleg a Jobbik és az LMP felé. Nehéz másra gondolni, minthogy ez a baloldali egység megvalósult formájának a következménye. Első helyen Gyurcsány Ferenc visszahozatalának következménye.
A magyar társadalom valami elképesztő mértékig nem tudja megszervezni magát. Az átlag magyar valahogy akként néz egy politikai pártra, mint egy szolgáltató vállalatra. Elvárja tőle, megfelelő kínálatot nyújtson, de hogy ebben neki is részt kellene vennie, személyes segítséggel, kisebb pénzbeli támogatással, esetleg párttagsággal azt már hallatlanul kevesen gondolják.
Pedig hát Európában és különösen az Egyesült Államokban, ez nagyon másképpen van. Segítők özöne, kisebb pénzbeli támogatások tömege jut el a közéleti tevékenységbe fogó kezdeményezésekhez. A pártfinanszírozás legjobb eszköze a kis összegű adomány. Nálunk ez nagyon nincs így. Ezért aztán tartósan be vagyunk zárva a meglévő pártok közé, és amikor váltani kellene, akkor valahogy mégis csak Gyurcsány Ferenc jön elő, vagy más hasonló. Így oda is jutottunk, ahol éppen vagyunk.
szabó jános és kocsis árpád beszélget
a rabomobilba épp belökik őket
összevesznek hangoskodnak
a vezető hátraszól
csöndbe lesztek ti nemsokára !
Én meg Tölgyessyről:
Valami rejtélyes okból ott tudja tartani magát az elismert véleményformálók között,annak ellenére,hogy ő is már volt minden egy halott német katonán kívül.Vannak még, akik emlékeznek a fidesz 2010-es győzelme után tett lelkesült nyilatkozatára, ami szerint “az emberek felállva fognak tapsolni ” a 29 pontos programjuk eredményét látva.Ebből annyi jött be,hogy tényleg fölállva tapsolnak,csak megválogatják előtte a közönséget.Szegény Tölgyi állandó rádióműsorát ennek ellenére beszüntették.Azóta sem érti,miért.Pedig ő csontig,bő nyállal csinálta.A nagy független politológus.
telekisnek sok tekintetben igaza van.
A legutóbbi választáson bukott pártok még mindig a múltba révednek és semmilyen ütőképes emberrel, gondolatokkal nem álltak elő, pedig volna bőven lehetőség:
EU-tól, USA-tól történt elszigeteltség, a nemzetközi projektekből kimaradás, a financiális nehézségek, az erősen központosított diktatórikus rendszer a szabadságszerető, dolgozni akaró emberek kezét gúzsba köti, PAKS II potenciális veszélyforrás, politikus-földek (Orbanisztán) a földmoratórium előtt, médiakuratórium hiánya, kultúra hiánya (az egy Fellegi-féle Röpülj pulyka próbálkozás melletl)
Szóval az ellenzéknek a nemzeti gondolkodástól nem kell tartani, gyönyörű múltunk, hagyományaink vannak, azonban ne zárkózzunk el annyira a fejlettebb demokráciától, a szabadságtól sem, mert azért előre is kell nézni…
A Kádár-féle rendszer művelődés politikusai, értelmisége is büszke volt magyarságára és a sorok között olvasva a szolgaságban benne volt a szabadság is, csak jól kellett elolvasni a cikkeket.
Szal a jövőben legyünk büszkék magyarságunkra, legyünk büszkék a magyar szabadságra és lessük el a jót a nyugattól és éljünk vele, azaz építsük be nemzeti tudatunkba.
A múlt hibáiból építkezzünk, a problémákat bízzuk az okos emberek (tudósok) flow-jára, a művelődést, a kultúrát terjesszük szélesebb közegben, a munkahelyekre ne ismerősöket vegyünk fel, hanem a legrátermettebbeket, a legokosabbakat, az ISO-minősítő rendszert vegyük komolyan stb.
Vasszeg, nem igaz, hogy nincs feladata a FIDESZ ellenzékének!? Ezt nem is értem!?
Miért nincs szocdem párt, miért nincs liberális párt? Nincs egy épkézláb ember, aki elő tudna rukkolni ezzel? Hol van ez a sok okostojás!?
Philip Marlowe
2014. március 26. szerda
20:56
.
Tölgyessy az ellenzék mai esélyeiről irta meg saját meglátását, ezt osztottam meg veletek: azokkal is akik az általános bojkottban, és azokkal is akik a választási résztvételben látják a megoldást.
Mindenki maga döntse el, mit tart helyesnek, ebben segithet a fenti megszólalás is.
Ha igaz az, egyfajta átverés is lehet az idei voksolás, akkor ez is azt támasztja alá, hogy minden felmerülő ügyben/helyzetben a BOJKOTT alkalmazása vágja át a gordiuszi-csomót, azaz adja meg a helyes választ.