Kedves Olvasóink!
Az alábbiakban újra közöljük Kertész Ákos nyílt levelét abból az alkalomból, hogy a jobboldali többségű Fővárosi Közgyűlés az írótól megvonta díszpolgári címét. Tesszük ezt azért is, mert az Amerikai Népszava szolidáris Kertész Ákossal, továbbra is kiáll az írói szabadság és a szólásszabadság mellett. Az Amerikai Népszava fontosnak ítéli Kertész Ákos levelét, álláspontunk szerint pontosan fogalmazza meg a magyarság mai problémáinak okát. Az Amerikai Népszava egyetért Kertész Ákos minden sorával, minden mondatával és minden szavával. Természetes intelligencia és az általános iskola 6. osztálya elég ahhoz, hogy azokat ne lehessen félreérteni. Kertész Ákos nyílt levele mély hazaszeretetről tanúskodik, a magyarság iránti aggodalom, a magyarság sorsával való forró azonosulás járja át.
Budapest szégyene ez a döntés, a butaság diadala, és látványosan igazolja Kertész Ákos keserű és igaz szavait.
Íme a tükör, lehet belenézni!
.
Kedves Bartus Laci!
Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim (nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az, hogy hangosan gondolkodom.
Nem léptem be a Kohányi Társaságba, és a tagdíjaimmal nem járultam hozzá – anyagilag is – az Amerikai Népszava online fennmaradásához; azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak. Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni.
Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nem-igen foglalkozom a Fidesszel, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.
Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!”
Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott, morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális „pártszocializmussal”, mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.
Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű ténymegállapítás.
Ezért vagyok rémült, hogy ha még Te is berekeszted a szolgáltatást, végleg megszűnik számomra minden felület, és te tudod, hogy ez nem egzisztenciális kérdés. Nem ebből élek. Lassan semmiből se élek.
Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.
Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök.
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.
Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
Mivel mindez a magyar jobboldal hitvallása, ideológiája, éthosza, csak a baloldal szelleme lenne képes változtatni rajta, csak a progresszív, haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek (kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú tagja lehessen. A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni. Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért, az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.
Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.
Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak, barátomnak, elvbarátomnak is.
Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?!
Én várom az AN online visszatérését, énrám számíthatsz te is minden olvasóddal – olvasóinkkal – együtt, és hiszem, hogy találtok megoldást, és ha csak egy kicsi is múlik rajtam, és képes vagyok rá, segítek, ameddig bírok.
Őszinte híved
Kertész Ákos
.
Kedves Ákos,
megtiszteltetés a leveled, ahogyan a cikkeid is azok, a barátságod is. Amint azt korábban is jeleztem, kizárólag a hírszolgáltatás áll le, vagyis az, ami pénzbe kerül. A híroldalak nem frissülnek a továbbiakban, amíg nem lesz rá fedezet, illetve csak olyan mértékben, amilyen mértékben én vagy néhány önkéntes munkatársunk ezt meg tudjuk tenni. A website online hírújság funkcióját kell felfüggesztenünk, minden más marad. Így maradnak a publicisztikák is, ezért ha bármikor írást küldesz nekünk, az meg tud jelenni, és megtiszteltetés lesz számunkra.
Egyébként pedig tudod, hogy mennyire egyetértünk a leveledben írtakkal.
Baráti üdvözlettel, Bartus László
“Sanyibácsi”Sanyika bácsika! hagyni kéne már a jó Istent, úgy magának. Meg ne próbáljuk azt erőszakolni, hogy az a valami a történelem ura, mert, az csak a vezér agyában fordul elő. A vezér meg úgy általjában elmebeteg…
A levélre magára reagálva.
A magyar nem genetikusan alávaló. A magyar elkeseredett. 2010-ben adott volt választás rossz és még rosszabb között. Nem véletlen hogy két kis-közepes párt ugrott elő a semmiből, a politikusok már akkor hitelüket vesztették, a Fidesz is csak kevésbé, mint az MSZP (az összes többi párt eltűnt).
Nem hiszem, hogy a többség sajátja a lopás hazugság és a csalás. Magamról mondhatom, hogy nem teszem, legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy nem használom ki minden esetben az adódó lehetőségeimet. Lehet ezt a hibát osztja sok honfitársam és ezért tartunk ott, ahol tartunk.
Szóval a magyar ember elkesredett. Nem értem. Nincs senkiben politikai ambíció, aki hitelesen tudna képviselni egy nem szélsőséges, de tisztességes szakmai alapokra épülő politikát?
Szeretnék Kertész Ákos és Bartus László mellett szólni. Nem biztos, hogy szükségük van rá…
Ma sehol nem olvashatok kritikát a mai magyar társadalomról, anélkül, hogy az íróját le ne “zsidózza” valaki, aki még helyesen sem tudja leírni véleményét – és itt nem elütésekre gondolok. Kevesen értenek az irodalmi eszközökből, képekből, hasonlatokból. Az írott szövegben nincs mód arra, hogy gesztikuláljunk, így más eszközökkel kell színesebbé, érthetőbbé tenni a gondolatot. Ma már le kell “butítani” egy szöveget ahhoz, hogy mindenki megértse.
Magyarországon élek, magyar vagyok. Itt a feleségem, a gyermekem, a munkám, a házam… Mikor külföldön nyaralunk, egy hét után honvágyam van.
Szívesen hallgatom Bartók zenéjét, olvasok Karinthyt, Konrád Györgyöt…
Nem politizálok, de ha mégis, nem érzelmi alapon. Azt sem tudom, baloldali vagyok, vagy jobb!
Felbőszít, hogy sokan azt hiszik, lehetnek “magyarabbak”! Nemzeti Vágta, Nemzeti Labdarúgó Akadémia, a Nagy Könyv… Mindnre akasztunk egy megalomán jelzőt, és azt hisszük, hogy ettől a mi népünk több, mint más.
Én azt várom, hogy ne csak “acsarkodjuk” a világba, hogy mi micsoda kiváltságos nép vagyunk, hogy ne a botrányoktól legyen hangos a közélet, hogy ne a zsidózás, a cigányozás legyen a legjelemzőbb indíték az indulatokra, hogy ne a Bors legyen a legolvasottabb…
Én azt várom, hogy felnőjünk más népekhez! …hogy az önkormányzati területeket ne verje fel a parlagfű, hogy ne kerüljön egy állami beruházás háromszor annyiba, mint ami indokolt, hogy érdekeljen, hogy 16%-os az “szja”, mert nem vonnak le a fizetésemből más néven bosszantóan sokat, hogy egy pedagógus többet keressen, mint egy köztisztasági fizikai munkás, hogy az APEH, vagy a NAV utánajárjon, hogyan lehet valakinek több milliós autója, ha még bejelentett munkahelye sincs, legyen időm este olvasni!
Nálunk olyan a gyűlölet, az irigység és a kioktatás, mint a parlagfű. Fölver minden fórumot.
abz
igaza van ,de nem hinnem ,hogy bocsanatot kellene kerni a zsidok miatt. a 2. vh utan szulettem,kozom nincs hozza.
Fájnak Kertész Ákos szavai, mert sajnos sok az igazság bennük. Hiába, ma ilyen világot élünk Magyarországon…
Sajnos a jóhiszemű embereket (akik szerintem még mindig többségben vannak) becsapták minden oldalról és sanyarú sorsuk ellen menekülnek a további ígértek felé. Egyetértek azzal, hogy az mszp-szdsz felelős azért, hogy a fidesznek ekkora hatalma van. A fidesz pedig…
“Minden országnak olyan a kormánya amilyet megérdemel” és ha ez így van, akkor Kertész Úr megállapításai – sajnos – többnyire helytállóak…
egy aggodó magyar polgár
Mint holocaust túlélő nem vagyokteljesen tárgyilagos, de sajnos szerintem nem sok változott miután elhagytam az óhazát 15 éves fejjel, egyedül nyakamba véve a nagyvilágot mint naiv számüzött forradalmi tevékekenységeim miatt. Ötven év eltelte után csak azt tudom mondani, hogy kutyábol nem lessz szalona. A magyar nép képtelen a gyűlöletböl kigyógyulni, és emmiatt ez a nép halálra van itélve, mert a világnak nincs erre szüksége.
Kőváry
Úgy gondolom – és ez az én személyes véleményem – hogy igen sok embernek van problémája a szövegértelmezéssel. Nem meglepő, hogy ebben az országban sajnos elég sokan nem azt olvassák el ami le van írva hanem azt amit gondolnak. Kertész úr fogalmazása igen érthető csak kicsit el kellene gondolkodni. Minden ember felelős azokért a bűnökért amelyek a szenvtelensége, nemtörődömsége és rejtett félelmei okán megtörténhetnek a körülötte élőkkel. Ehhez nem kell visszamennünk a holokauszthoz. Mi akik némán ülünk és tűrjük s jobbikot, a szélsőjobboldal erősödését mindannyian hibásak vagyunk abban hogy ez a helyzet a hazánkban. Tetszik vagy sem. Nehéz ezzel szembenézni pedig ez milyen apróság a holokauszt borzalmaihoz mérve, mégsem vállaljuk fel.
Igen, Marton-Ady Edina, valójában nem felvállalós a magyar, csak ha Orbán ámít és bujtogat, mint 2006-ban!
Nincs olyan összetartó, szervező csoport, amely hitet, önbizalmat adna ennek a naponta kiszipolyozásra kerülő, semmibevett magyar népnek.
Sokkal kiáltóbban kellene a nép felé kürtölni, Orbán hazugságát, önmaga fitogatását, kekkségét, öntömjénezését, én-központuságát, hogy mindez hová vezet, mert nem tudják, sokan sokan nem tudják.
Összefoglalva a legnagyobb probléma ma, hogy FÉL a MAGYAR EMBER. Félti azt a kicsit, amilye még van! – itt minden megtörténhet, hazug 2/3-ra hivatkozással.
Emberellenes törvénykezés, levadászás folyik ma hazánkban.
Kedves Kydonna
Igen. Így van. Mégis ez a legnagyobb problémánk! Amit itt lát és amit én látok! Nagyobb gond ez az Orbán Viktornál, a diktatúraépítésnél, a szólás szabadságának megnyirbálásánál is!
Mert ha elolvassa – elolvassák – a hozzászólásokat akkor kivilágít, hogy itt a lelkekben van a gond, a gondolatokban, az emberi butaság mélylélektana, a kicsinyes, ujjalmutogatós, önmagunktól való félelem kacsint ki minden kiforgatott szó, mondat után.
Egyrészt: ez a “CIKK” miért a kommentek közé lett besuvasztva? Hiszen inkább a cikkek közé való – mennyiségileg is – minőségileg is:
Ádám Péter
2011. szeptember 5. hétfő
08:59
másrészt: tényleg én vagyok a csúcstartó 16 mínusszal? Igazán köszönöm a jobbosoknak, egészen elkényeztetnek a kitüntető figyelmükkel. Vagy csak a hosszú cikk u8tán megkönnyebbültek, hogy az én rövidke kis szösszenetemen át tudták magukat küzdeni?
Á, nem, sajnos! Még csak dobogóra sem kerülhettem: Eddig a csúcstartó:
Kakucsi
2011. szeptember 3. szombat
09:29
Tisztelt Kertész Ákos!
A diagnózis tökéletesen helytálló! Mind a ténymegállapítások, mind a következtetések mérnöki pontosságúak és igazak! Végre valaki expressis verbis kimondta azt, amit mi is tisztán látunk, a lelkünk mélyén valamennyien gondolunk, és csak azért nem mondtuk ki így ahogy Ön, mert örökkön bújkált bennünk a gyanú: hátha mi tévedünk…
Nem irígylem azt, amit ezért a levélért kapni fog mindazoktól, akik eddig is, ezután is, boldogan “röfögnek a diktatúra moslékos pocsolyájában”: ez lesz a visszajelzése annak, hogy nagyon is a közepébe talált!
Ez természetesen a magát baloldalnak nevező moslékosdézsára is áll!
Isten irgalmazzon Magyarországnak! Mert azok, akik éppen most árasztják el a csatorna szennyével: ők nem fognak!
Értékelés: -57 (111 szavazatból)
Hajrá Magyarok(már akik normálisak, tehát baloldaliak, netán konzervatívok, liberálisok): DE NEM FASISZTÁK! Előre a mínuszokért!
Ritkán írok egy témában kétszer, de kénytelen vagyok egy régi mondást idézni:
“Aki egy mondat helyett tizet ír, egyéb aljasságra képes”. Olvasva több, nagyléptékű írást, találó a régi mondás.
L.S. Emberek milliói szerint Isten maga diktálta a Bibliát, vagy a Koránt. Ha jól tudom egyik sem egyetlen mondatból áll. Már csak az a kérdés, hogy Isten “AKI”-e?
Aláírnám, ha nem lenne benne a “genetika” szó?
“Senki se javítja meg a bolondot, ha maga is megbolondul”
Nagyjából igaz amit ír….. a maradék meg egy megkeseredett vénember panasza. Mint minden jellemzésnek, így ennek is akkor van értelme ha más népekkel hasonlítjuk össze. Dicséretes, hogy ostorozza az ember azt akit “szeret”, de szerintem a magyar nem a világ legrosszabb népe. Ott van ahol helyileg is….Kelet és Nyugat közt. Én olvastam ugyanilyen cikket a Japánok perverziójáról, románok kétszínűségéről, olasz maffiáról…stb.
Ami nagy hiba nálunk, hogy a Keleti és Nyugati országrész nagyon távol került egymástól. Keleten még ma is a “Magyar Messiás”-ra várnak a tanulatlan és egyszerű emberek. Kossuth-ok, Petőfik, Torgyánok, Vona Gáborok vidéke. Az emberek félnek és a nyájszellem csordákba kényszeríti őket, időről időre 1-1 nagyhangú kolomp szavára. A Nyugati rész fejlettebb, itt nincs “magyarkodás”..mondjuk munka is mindig volt, annak aki akart dolgozni.
Azt kellene elérni, hogy mindenhol végre visszakapják a választók a “hatalmat” a kezükbe, és ne a pártok hanem régiós vezetők irányítsák az országokat. Ugyanis a leírt betegségek legtöbbje NEM CSAK Magyarországra jellemző. Európát ma a GAZDASÁGPOLITIKAI KORRUPCIÓ férge rágja. Gazdagabb, fejlettebb országokban ez kevésbé szembetűnő, de egész Közép és Dél Európa ettől szenved. Nekünk Magyaroknak is MEG KELL TANULNI PÁRTOK NÉLKÜL…. CSAK ELSZÁMOLTATHATÓ, FÜGGETLEN KÉPVISELŐKBEN gondolkozni. Ez véget vetne a pártoskodó megosztottságnak, és inkább a területi problémák megoldására fordíthatná a pártviszályok energiáit.
A Baloldaliság….meg Jobboldaliság most kezd múlttá válni! Régiók vannak!….más-más adottságokkal, igényekkel, emberekkel, lehetőségekkel!
Én alapvetően optimista vagyok. Hiszek benne, hogy a mostani mocsok és szenny a vezetésben valamint a társadalmi káosz időleges! Nem az elmúlt rendszer terheit nyögjük, a török hódoltság óta nem voltunk igazán szabadok az pedig régen volt! Meg kell tanulnunk önmagunkat vezetni! Meg kell találnunk önmagunkat! A magyar nem tökéletes. Követtünk el hibákat, és nem vagyunk jobbak más népeknél, de rosszabbak sem! Nem tartom sokra azokat az embereket akik magyarnak tartják, vagy tartották magukat aztán ha valami nem tetszik, akkor általánosítva ócsárolják az egész nemzetet egyúttal kivonva magukat belőle!
Ami holokausztban való részvételünket illeti, (nem tudom mennyit számítana ezt egy politikustól hallani) ha ez számít valamit én mint egyszerű átlag magyar bocsánatot kérek minden érintettől!
Igen figyelemre méltóak az írásai Jobban kellene RÁ vigyázznunk,igen értékes ember,
Minden szava ,hangos gondolkodása igazságot mutat !
A genetikai jelzőt is értem a József Attilai, Ady Endrei stb. értelemben, de talán a mai használata nem szerencsés. De értem és sajnos egyet kell értsek vele, s mind azzal amit leírtál. Ezt a nyílt levelet kellene elolvasnia a mostanság tanácskozó párt elitnek és a parlamenti frakcióknak is. Alapos és megbeszélendő vita anyag. Egy szabad ember véleménye. Ölellek Ákos. Böjte Jóska
Már csak azért sem “genetikai” a fajelméleti értelemben Kertész jelzője, mert akkor azt is állíthatnánk, hogy Észak és Dél-Korea lakossága genetikailag eltér. Amíg az egyik ugyanis a legsötétebb elnyomásban szenved, addig a másik viszonylag szabad és demokratikus. Ott is a történelem okozta, hogy északon már hosszú évtizedek óta tűrik az éhezést, a nyomort, nem az emberek vérében levő valamely adalék.
A félelem és a szükség kényszere megtörte a magyarság lelkét. Hol van már a lovaglás közben hátra nyilazó, Európát végigfosztogató virtus? Hol van Mátyás erős akarata és kultúraszeretete? Hol vannak a generációm tagjai, akikben még él a vágy egy normális élet iránt? A többség elment nyugatra szerencsét próbálni. Az utolsó nagy érvágást most szenvedi el a magyar társadalom. 20-as, 30-as, de még idősebb emberek is elmennek, mert képtelenek elviselni az irracionális mértékű terhelést. Két részre szakadt az ország, vannak a hasznosak, akik dolgoznak, és vannak a haszontalanok, a gazdaságból kihullott inaktívak, akik hamarosan az ellenség lesznek. Pedig az egyéni önzés kizárólag rövid távon hatásos, hosszabb távon az egész közösséget végveszélybe sodorja, és végül a sok önző találkozik, sorstárs lesz a végben.
Elnézést a kusza gondolatokért! Túl sok minden kavarog az elmémben.
Egyetértek Kertész úrral.
Nem vagyok se cigány se zsidó. Bár lennék zsidó. Valószínű több eszem lenne.Kint éltem én is 10 évet Amerikában.Több mint tíz éve hazajöttem de megint ott tartok,hogy visszamegyek.
A hozzászólások nagy része is igazolja Kertész úr levelét.Még,hogy bennünk lenne a hiba……Á DEHOGY ! Még véletlenül sem. A magyar nagyképű, mindent megmagyarázó, tetteiért felelősséget nem vállaló,hazug,köpönyegforgató ostoba faj. Pont olyanok a kormányaink amilyet ez a nemzet megérdemel.,hiszen Magyarokból verbuválódtak.
Magyarként több mint 20 éves magyarországi pályafutásom után mondom ezt.
Ámen
Kedves Tibor!
“A magyar nagyképű, mindent megmagyarázó, tetteiért felelősséget nem vállaló,hazug,köpönyegforgató ostoba faj.”
Magyarnak tartom magam(nem jobban mint mások) és egyetlen jelződet sem érzem magamra igaznak! Nem vagyok köpönyegforgató sem ostoba, hazug meg végképp nem! Ellenben te is magyarnak vallottad magad, vajon rád igazak? Nem tudom, mert nem ismerlek!
Amikor kint voltál élvezted a mások által létrehozott, kiharcolt és felépített világot! Hazajössz látod, hogy itt sokkal rosszabb (gazdaságilag morálisan…stb.) és mindenkit ócsárolva visszarohannál! Ezt minek neveznéd? Nagyképű, mindent megmagyarázó, tetteiért felelősséget nem vállaló,hazug esetleg köpönyegforgató, vagy ostoba?Talán gyáva?
Nagyon sok mindenben nem értek egyet Kertész Ákossal, de ő legalább megpróbált a maga eszközeivel valamit tenni mielőtt megkeseredett!Te mit tettél le az asztalra?
Egyszer majd arra ébred valaki ebben az országban, hogy “Elég volt! Nem akarom, hogy ez a nap is úgy teljen el, mint az eddigiek. Hogy pofámba röhögjön a diktátor, turkáljon a zsebemben, jogfosztott páriaként kezeljen és odavessen a kapitalista fenevadak elé. Lehet ez másképpen is!” És lesz…
Andrea, 99 %-ban egyetértek – de azt a “haszontalan” szót tehetted volna idézőjelbe is! Mert így a saját véleményednek tűnhet, holott az egész szöveged nem ezt sugallja. Ugye milyen könnyű támadási felületet adni? Ha ismertebb lennél – akkor most ezen rugóznának. Talán így már könnyebb Kertész Ákossal is egyetérteni.
Tibor, ha jól olvastam Kertész levelét, akkor megbújva valahol az is szerepelt, hogy a II. Világháborúért felelősséget kellene vállalnunk. Talán kezd te is azzal, hogy nem tekintesz fajként egy fajilag nem különböző csoportot.
Mindamellett a nagyondemokratikus államok sem voltak mindig azok. Amúgy is csak most növekszik az a generáció, akinek a szülei már kezdik megérteni a világ működését. Egy rendszerváltás nem a politikusok miatt, hanem jó esetben a nép miatt valósul meg, de az nem megy azonnal.
Mégegyszer megismétlem, amit már tegnap is leírtam. Kertész Ákosnak teljesen igaza van, írásában nem volt semmi félreérthető. Mert tudjátok, akinek nem inge ne vegye magára. Nincs szükség arra, hogy magyarázkodjon. A baloldali politikusoknak meg jót tenne, ha végre belenéznének abba a bizonyos tükörbe. Kicsinyes egzisztenciális érdekeik helyett végre az ország és a benne élők helyzetének jobbításával kellene foglakozniuk. Ha lehet, engedjék azokat előre, akiknek ez lenne a fontos…
KŐVÁRY ISTVÁNNAK (STEVEN)
Tisztelt Uram!
Ön a minap ezt írta:
“A magyar nép képtelen a gyűlöletböl kigyógyulni,”
(előre is elnézést kérek a drasztikus példákért, de ezt másképp nem tudom leírni)
Szeretnék Önnek elmesélni egy történetet. Ez egy mese lesz.
“Ön és én szomszédok vagyunk. Önnek van egy szép háza, nagy telke, a fű Önnél zöldebb, mint nálam, nagyon szépek a virágai, az udvara közepén egy kis tó, tele díszes halacskákkal, hatalmas rózsakert a háza előtt, a hátsó udvarában zöldséges kert a legtutibb finomságokkal, ezen kívül alma-, körte-, barackfa, egyszóval… minden, ami kell.
Én meg ott vagyok a szomszédban és a magam módján én is elvagyok, de az én környezetem fele annyira sem szép, jobb, mint a magáé.
Rá kell jönnöm, nekem sokkal jobban tetszik az, ami az Öné.
Aztán kitalálom: Nekem mindez kell!!!!! És miért? csupán azért mert ÉN így akarom! Végül is, a kapcsolataim megvannak hozzá, úgymond közel állok a tűzhöz, nagyon is megvan az esélyem arra, hogy elvegyem Magától azt, ami az Öné. Ami az Öné, amiért Maga küzdött, dolgozott. És már ki is találtam, hogy elveszem Magától. Mert NEKEM KELL, és kész.
Ugorjunk egy kicsit az időben oda, hogy ami eddig az Öné volt, most már az enyém. Nagyon könnyen megszereztem az Ön tulajdonának – hááát mit is írjak itt, mennyit? – mondjuk a 2/3-ad részét. Persze Ön soha nem ártott nekem, az Ön egyedüli bűne az volt, hogy és irigy és féltékeny voltam Önre. Hehe! De most már az enyém! A telke 2/3-ad része.
Itt megint mondhatnám azt, hogy megígértem, hogy vigyázok a rózsáira, a gyümölcsfáira, a zöldségeskertjére, odafigyelek a kutyájára, mivel a kutyájának a kenelje is az Ön telke azon részén van, ami hozzám került. De lehet, hogy a házából tulajdonrészt is szereztem.
És innentől kezdve most hogy az enyém, én leszek, aki élősködik mindazon, amiért eddig Ön dolgozott meg, és az Öné volt. Miért? Mert nekem így tetszik!
Hozatok egy kocsi trágyát és szétszórom az új udvaromom, lehet, hogy a kutyáját naponta megverem. Miért? Mert nekem így tetszik! Lehet, hogy bemegyek a házába is. Lehet hogy beköltözöm. Lehet, hogy egy idő után Önnek azt kell csinálnia, amit mondok. Talán elfoglalom a szobáját is, Ön meg mehet a trágyadombra az udvaron. Totál nem fog érdekelni. A terület az enyém. De lehet, hogy mi nem is egy nyelvet beszélünk, és innentől csak azon a nyelven fogunk kommunikálni, amit én mondok. Miért? Mert én így akarom.
Talán eljön a nap, hogyha nekem nem tetszik, amit ön csinál, lehet, hogy Önt is megverem. Lehet, naponta háromszor. Lehet talán a pénzét is elveszem egy idő után. Maga meg éhezzen csak. A többit majd meg még kitalálom….. És mindezt művelem hol???? Hát azon a telken, ami eredetileg az Öné volt. De bízom benne, hogy nem fogja bírni sokáig, és ott, minden az enyém lesz. Mert nem én leszek az aki el fog menekülni onnan, hanem ÖN, kedves szomszéd…”
Kérdés:
Ön ezután képes lenne a gyűlöletből -amit irántam érzett – kigyógyulni????
És most nézzük úgy, hogy nem a szomszéd telkét veszi el a szomszéd, hanem egy országot csonkítanak meg a szomszédos országok és szenvednek a következményektől.
ÖN KÉPES LENNE A GYŰLÖLETBŐL KIGYÓGYULNI????
Várom a válaszát, és kíváncsi lennék mások véleményére is, hogy ki lenne képes ebből a gyűlöletből CSAK ÚGY kigyógyulni???????? Mert annak csak gratulálni tudok…
Üdvözlettel
Horváth Éva
Kedves Éva!
Azt írtad ez egy mese. Ébredj fel! Nem vagy már gyermek. A mesére azért van szüksége a gyermekeknek, hogy különbséget tudjanak tenni a valóság és fantázia között. A mesében csupa olyan dolog van ami a valóságban nem lehetséges. Így tanulja meg a gyermek azt, hogy különbséget tegyen és felfogja mi a valós és mi nem. De akinek nem olvastak elég mesét amikor kicsi volt, felnőve nem tud különbséget tenni mese és valóság között.
Ez rendkívül veszélyes, mert minden hülyeséget, ami mese bevesz.
Bibliai Értelemben a föld egésze és minden Istené, annak adja és attól veszi
el, akitől, csak akarja. Sok nép azért nincs már, mert úgy éltek. Éljen úgy a Magyar nép, hogy még sokáig nép legyen, és azok között se az éppen megtűrt. “Népek hazája nagyvilág”…..
“Sanyibácsi”
A levél indulatos ezért nyilván erős túlzásokat tartalmaz, de ezt tudomásulvéve érthető és igaz. Mindazonáltal az inkriminált mondat, melyet nyilvánvalóan a baloldalon álló (dehogy áll, pöffeszkedik, tehetetlenkedik, hazudozik, nem néz szembe hibáival, miközben lop amit csak lehet) igazából burzsoá antibaloldal pártja feletti tehetetlen düh sugallt, PONTOSAN ugyanarról a tőről fakad, mint ahogy a nyomorult dolgozó szegényemberé, akit meglopnak a cigányok és nem jut eszébe Rácz Aladár, vagy Czifra György, mint amikor a legatyásodott adós csak a jól helyezkedő gazdag zsidó bankárt látja és nem jut eszébe Rodolfó vagy Salamon Béla amikor cigányt és zsidót kiállt. Kertész Ákos most magyart kiállt. És bizony van rá alapja, mint ahogy a másik kettőnek is. De ahogy Moldova mondja ez kifordított antiszemitizmus.
Kedves Sanyibácsi!
Lehet, hogy a “mese” szót ki kellene javítani simán “egy egyszerű történetre”. De a mondanivalóm lényege nem ezen múlik. Talán annyi, ahogy mondta, a mese az kitalált, ezért hívják mesének. Amit írtam, az meg megtörtént és történik, csak a szereplők mások. És ha már az ébredésről beszélünk, úgy érzem, nekem már csörgött az a vekker. Hála Istennek.
Üdv. Sanyibácsi!
Éva
Annak ellenére, hogy szeretem a HAZÁMAT mégis fájdalom gyötri a lelkemet “Érték alatt magadat csak annak add, aki az értékért cserébe, valódi értéket ad”
Kedves Éva!
Én nem követelem meg, hogy mindenki egyetértsen velem.
Én tiszteletben tartom másnak, így Éva, – Vagy hogy szólíthatom?- véleményét.
A gyűlöletet semmi, de semmi nem nem igazolhatja. Pont.
Az én felmenőimet teljes vagyonelkobzásra ítélték a Rákóczi szabadságharcban való részvételért. A család a az abszolút nulláról felállt,
nem gyűlölt, dolgozott. A tanácsköztársaság alatt nagyapámat gyalog felhajtották Pestre felakasztani, de mire erre sor kerülhetett volna a tanácsköztársaságot leverték. Akkor sem gyűlölködtünk, pedig mire újra hazaért a románok kirabolták, mert Kárpátalját Csehszlovákia örökölte. Megint a nulláról indultunk, nem gyűlöltünk, dolgoztunk. Majd jöttek a szovjetek és mindenkit málenki robotra vittek, kivéve apámékat, amíg a saját faanyagainkból repteret nem építettek. Ahogy elkészült, aznap éjjel vitték Szanokba édesapámat és öccsét, aki ott is halt meg. Most sem gyűlölködtünk, dolgoztunk. Nem vagyok hajlandó gyűlölködni, van Isten az égben. Övé a bosszúállás joga. Átérezve a honfitársaim által okozott gazemberségeket, önkéntesként dolgoztam két évig a holocaustot túlélt idősek és születetten sérültek között, mert úgy éreztem ez a minimum a családom részéről az ártatlanul üldözöttekért. Azóta részt vettem Ságvári Endre emlékkoszorúzásán is, pedig soha nem voltam kommunista, ill. Emlékeztem még a tanácsköztársaság tetteire. De a fasizmussal szemben ő volt aki drágán adta az életét. Becsülöm ezért. “A demokrata nem fél” szabadon Bibótól.
Bocs nem akartam untatni a családi tragédiáinkkal, de ez is a Magyar történelem.
“Sanyibácsi”
Kedves Éva. A meséjével kapcsolatban. Úgy hiszem nem ártana elolvasnia a mese prológusát is, hogy mi miért történt “az Ön földjével” ahogyan nevezi. Mindennek amit teszünk vannak következményei. Ezért kell gondolkodni előtte és megfontolni a lépést mert lehet ugyan ujjal mutogatni de minek?
Azzal kapcsolatban pedig amit ír a gyűlöletről. Számomra nevetséges az érvelése és hihetetlenül gyerekes.
Kedves Éva!
Ajánlom figyelmébe Csernok Attila Komáromi pontonhíd c. kötetét és az azt követő kettő könyvét is. Hátha felismeri, milyen hazug mesében hisz.
Kedves Ákos!
Egy világ omlott össze bennem. És most nagyon szomorú vagyok. Erőst szomorú, ahogyan ezt erdélyi barátaim mondják, odaát Széken. Odaát, ahol amúgy sokszor enyhe iróniával úgy beszélnek rólunk, hogy a határon túli magyarok, szóval odaát sokan gondolják azt, hogy a zsidók tehetnek „mindenről”. De nem mindenki gondolja ezt. Egy nép semmi esetre sem. Abba most nem akarok belemenni, hogy miért vannak ma is még antiszemiták. Mert vannak magyar ellenesek is sokan. Meg török ellenesek, meg arab ellenesek, cigány ellenesek, és még sorolhatnám.
Nem csupán ettől vagyok szomorú. Hanem attól, hogy úgy érzem, van legalább két alapvető különbség közöttünk. Rád, ugyanis – akire én sokáig, mint írói példaképemre tekintettem, úgy látszik, nem vonatkoznak a műfaji szabályok. Vagy Te legalábbis úgy gondolod. Mert miféle beszéd az, hogy ezt esztétikailag kell érteni, hogy a „magyar kulturálisan alattvaló”? Meg, hogy egyedül felelős a holocaustért? Hogy ez nem tudományos szöveg – mint mondtad az ATV-ben –, és hogy mi nem tanultunk meg olvasni?!
Ákos! Kérlek szépen, én úgy érzem megtanultam olvasni, többek között a Te szépségesen szomorú regényeiden nőttem fel. És megtanultam azt, hogy egy regényben, vagy egy drámában egy szereplő mondhat sok mindent felháborodva, vagy cinikusan, vagy depressziósan, vagy akárhogy. Mert mellette még ott van sok más szereplő, aki árnyalja a képet. Ott tudjuk azt, hogy nem az író véleménye az, miszerint „úgy döntöttem, gazember leszek”, de az sem, hogy „gyűlölni nem, szeretni csak, születtem én”. (Bár utóbbi jóval szimpatikusabb.) De publicisztikában? Vagy talán arra gondolsz, hogy 1990 előtt, mikor nem lehetett bármit leírni, tényleg divat volt a képes beszéd, és a sorok között tudni kellett olvasni? De hát az a világ réges-rég elmúlt!
A másik alapvető különbség közöttünk pedig az, hogy én nem hiszem, hogy mások (vagy saját magunk?) sértegetésével bármiféle eredményt el lehessen érni, még akkor sem, ha igazunk van. Jó szóval annál inkább! Amúgy meg, szerintem – sajnos – nincs igazad. Sem abban, hogy egy népet kollektíven bűnösnek, irigynek, stb. nevezel, sem abban, hogy József Attilát, vagy bárki mást kánonként kezelsz, egyes verssorokat kiragadva tőlük. Mert kiragadhattad volna azt is, hogy „édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!” De te nem ezt találtad meg, hanem ugyanebből a versből ezt a sort: „ezer éve magával kötve, mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ.”
Ákos! Emlékszel arra, mikor minden iskolában ki volt írva, hogy „Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”? És csak kevesen tudták, hogy ez egy kiragadott idézet, melynek az eleje így szól: „Ne légy szeless! Bár munkádon más keres, dolgozni”, stb. Te akkor ugyanúgy kisajátítod Attilát, mint ahogy kisajátította az előző rendszer? Vagy tévedek?
És nehogy azt hidd, hogy a díszpolgárság és a Kossuth-díj nem kötelez. Akármit írsz, akármit teszel a díjak után az életben, mintát mutatsz. Ha fütyülsz rá, ha nem, akkor is.
Nem tudok tovább írni. Mindig büszke voltam rá, hogy ismertelek, tréfásan emlegettem, miszerint négy évig a rokonom is voltál, míg el nem váltatok Lindával. Most mi lesz? Szégyelljelek ezentúl?
Fecsegjek arról, micsoda bornírt dolog arról írni, hogy ki a zsidó meg ki a magyar? Hogy zsidó nagymamámat sváb édesapám rokonai rejtegették 44-ben a Tölgyfa utcában? Vagy arról, hogy cikked megjelenése napján tudni lehetett, mekkora áradatot fog elindítani ez a Te… „leveled”? Hogy mennyire sokan örültek jobbról és balról egyaránt, akik Téged olvasva, igazolva látták előítéleteiket, és tollat ragadva mélyíthették a szakadékot a jobb érzésű emberek között? És Te nem láttad ezt? Te erre nem számítottál? Hogy most legalább három hónapig ezen fog csemegézni, álszent módon sóhajtozni, felháborodni (utóbbit jogosan) az írott és sugárzott média? Mi szükség volt erre? Kinek jó ez?
Nem tudok írni. És mégis írok. Azt mondod, kérjünk bocsánatot. Én kitől kérjek és miért? Kérjen bocsánatot másik, kisnemes magyar nagymamámtól, férje, a sváb Gremsperger Nándor a Habsburgokért, a német megszállásért? Vagy mindketten kérjenek bocsánatot a másik ágon zsidó nagyszüleimtől?! A zsidók kollektíven kérjenek bocsánatot a tanácsköztársaságért, a vörösök a vörös terrorért, a fehérek a fehér terrorért! És kérjünk bocsánatot a honfoglalásért (szegény Szvatopluk!), a tatárok Muhiért, a törökök Mohácsért, a rómaiak úgy nagyjából mindenkitől és mindenért, s az ősemberek is kérjenek bocsánatot, mert kiirtották és megették egymást?
Ákos! Most én is kisajátítom Attilát: az írónak nem az a dolga, hogy adjon emberséget az embernek?
Féltő szeretettel ölel:
Gáspár Ferenc
Meghökkenve olvastam a legfrissebb 168 órában a számomra szakmai csúcsot képviselő Mester Ákos Ennyi c. értékelését “druszája”, Kertész Ákos nyílt leveléről. Tanácstalanná tett az a távolságtartó, lényegében elutasító vélemény, amelyből az világlik ki, hogy ezt a pengeagyú, mindig roppant körültekintően, minden szavát gondosan megválogató sajtómunkást ebben az esetben cserben hagyta – nem is tudom, melyik tulajdonsága. Ne tudná, hogy a látlelet, amelyet az indulatosságát bárki ellen-előtt vállaló Kertész – bevett és mélyen ható írói eszközökkel – megfogalmazott, az bizony, fájjon bármennyire, a századok óta alattvalói attitűdjét levetni képtelen magyarokról ma is pontos? Talán nem jár hivatalba, orvoshoz Mester Ákos, ahol megtapasztalhatná a móriczi szegényember mai utódainak alázkodását, az öntudat teljes hiányát abban, ahogy a hivatalnokok és az orvosok (tisztelet a mindenkori kivételnek) gőgjét, felsőbbségének dühítő jelzéseit nagyot nyelve tudomásul veszi? Abban az inkriminált mondatban legföljebb a genetikusan módhatározó tűnik túlzásnak, bár egy publicisztika szóhasználata nem feltétlenül kell hogy azonos legyen egy tudományos értekezésével. A két kiváló Ákos közül bizony számomra ebben a disputában az író szenvedélyes hangja meggyőzőbb, s rám jóval erősebb hatással volt.
Haidzsin a 168óra említett cikkénél az a HÁROM legjobb komment, amely a magyar népet ostorozó költők verse után VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL beszerkesztette Mészáros olyanlilahogyattólzöldül szövegét. Azt hiszem, ennél jobban nem lehetett volna minősíteni azt a beszari szöveget!
Többször elöolvastam ezt az írást, és a kommenteket. Gondoltam megírom a gondolataimat, de sehogyan sem tudtam úgy összerendezni őket, ahogyan a lelkem diktálná. Valószínű nem véletlen, hogy rátaláltam közben erre az írásra a net-en.
Szeretettel ajánlom meggondolásra minden Magyarnak!
Éld az életedet szabadon! Járj-kelj a világban szabadon, és közben tudd, hogy teremtő vagy.
Energiáid jelen vannak minden pillanatban, a közeg amiben mozogsz, annyit tölt le belőle, amennyit képes.
Mindig szánj magadra időt, elengendő időt.
Hallgass a megérzéseidre, ha azt súgják: most pihenj és lélegezz … akkor tedd azt. Ne várj vele, nem véletlenül jön ez a gondolat.
Mindig minden pillanatban légy jelen, figyelj, érezz és lélegezz tudatosan. Ez a kulcs, jelen lenni minden érzékszerveddel és figyelmeddel egyszerre.
Lélegezz és érezd, amint az energiák átáramolnak rajtad. Semmit se akarj megtartani, vagy erővel behozni, tudatod gondoskodik mindenről és tudja, mi a legjobb neked éppen abban a pillanatban.
Szeretve vagy és ez a szeretet átáramlik rajtad, minél jobban engeded áramolni, annál több érkezik. Légy tudatában, hogy hatalmas energiatranszformátor vagy, ami csak és kizárólag megújuló energiákkal működik.
Tisztaságod és önzetlenséged tart a jelenben. Az, hogy tiszteletben tartod mások szuverenitását, de soha ne aggódj, ha a magadét véded. Jogod van a saját magad alkotta térhez, melyben jól érzed magad és ami energiáiddal telített.
Szeress, hogy szerethess. Csak ezért. Nincs más indok.
Mindenki szeretnivaló, mindenkiben ott a szépség, mégha sok-sok rétegen át jut is el a külvilágba. Ezt keresd és akkor meg is találod.
Legyen pajzsod a szeretet és a béke, a harmónia és a magadba vetett bizalom.
A szuverenitás útjára léptél … innentől saját törvényeid vannak, lesznek.
Légy bátor és ne nézz hátra.
A forrás:http://kapcsolat-felvetel.lapunk.hu/
Kedves Éva!
Amíg a hozzászólását olvastam a kérdésig, teljesen egyetértettem Önnel, mert a mai politikai helyzetet írta le. A 2/3 ma ezt csinálja. Mindent megtehet és meg is tesz!
A történelmet pedig el kell fogadni. Sajnos az olyan politikusok, mint a maiak (de nem államférfiak) több évtizedes szégyellnivaló tevékenysége ~1900 után eredményezte az 1/3 országot. De ha már ez maradt, akkor legalább ebben kéne békességben, együttműködően élni, nem pedig marakodni. Sajnos a magyar az egyik legkevésbé együttműködésre képes nemzet.
Kertész Ákost pedig nagyra becsülöm, sajnos ilyen a helyzet ma nálunk.
Fel nem foghatom! Biztos velem van a baj (néhányan majd rá is mutatnak), de sosem fogom megérteni azokat az embereket akik a saját nemzetüket pocskondiázzák, már-már undorral beszélnek róla (ez nem egyenlő a hibákra való figyelemfelhívással), holott ők is a részei! Akkor viszont ők sem jobbak és nincs joguk felháborodni! Vagy jobbak,akkor ellenben nem lehet az egész nemzet förtelmes! Csak mi tudunk változtatni a hibáinkon, de ha eleve elrendeltetetten, “genetikusan” alja népnek valljuk önmagunkat(nemzetünket) a javulás lehetőségét taszítjuk el!
Zordonmorc. Minden nemzet ab ovo idióta, mint ahogy minden tömeg az. Minél nagyobb annál jobban. Viszont a nemzet egyedei nem idióták, bár van köztük bőven az is. Az a baj, hogy ha egy nemzetben túlteng az idiótizmus. Ezt pedig azok a vezetői okozzák, akik önös érdekből kiválóbbnak akarják feltüntetni nemzetüket más nemzeteknél. Ezek a hitvány vezetők mondják magukat nemzetinek. Nekik külön oldaluk van, mig akik et meg tuudnak hülyíteni az a nemzet Nemzeti oldala. Ez az oldal azután mint egy őshüllő csorda megy a vezetői után, szavukra gyilkolni is képes. “Olvasd csak ell nemzetvezetőtök most napvilágra került nyilatkozatát., amit diplomatákeklőtt mondott. Ti pedig, bamba birkaként imádjátok aezt a fasoiszta önjelólt gyilkost, evvel kiírjátok nemzeteteket a kultúrnépejk köréből. Mevghamí isítjátok a történelmet, Tagadjátok a holokauszt bűneit, vagy szerintetek Auswitz nem is létezett, és közel félmillió ember legyilkolásáért nem vállaljátok a felelősséget, és a németeket, akikmegbánták bűneiket, és ezért bűnbocsánatot nyertek, azzal sértitek meg, hogy a hittleri himnuszt teszitek fel a győztes német sportolók tisztelegtére. egy világbajnokságon. És titeket nem oktathat ki senki. Ez a felfuvalkodott önző gőg, a gyilkosok leszármazottainak felfuvalkodottsága. az ami miatt meg kell vetni benneteket.
Kedves “nyul György”!
Valahol félúton a gyűlölettől eltévedtél!
Ha az első hozzászólásomat elolvasod abból kiderül, hogy nem tartom sem többre, sem kevesebbre a nemzetemet! Nem tagadom a holokauszt bűneit, éppenséggel bocsánatot kértem az érintettektől! Elismerem hogy vannak hibáink és követtünk el hibákat! Nincs a mai politikában olyan párt, vagy embert akit feltétel nélkül követnék! Nem sértegettem más nemzetet, embereket!
Ezzel szemben te szándékosan sértegettél, pocskondiáztál!
Sajnállak!
Egy kis nemzet sorsa le van játszva. A politikai vezetők egy szűk körből kerülnek ki – ez is le van játszva. A nemzetgazdaság a világgazdaság ellen nem mehet és egyébként pedig egy szűk réteg által meghatározott – ez is le van játszva. Ha valakinek (külföld) ebben a kis országban kell valami, hát kellő ráhatással és tőkeerővel megveszi (szegény ország) – le van játszva. Végső soron kicsi az ország mozgástere. A polgárok -az egyes emberek- mondhatjuk, hogy nem tehenek semmit, aki azt mondja mégis, az vagy naiv, vagy hazudik. Egy lehetőséget látok, mégpedig az összefogása, család – szűk környezet – tágabb környezet – nemzet. A népnek ki kéne dolgoznia magából a gennyes gócokat, ahogy azt a szervezet teszi. Vízió?… lehet…
Tisztelt tgd,
ez nem gyűlöletportál, a gyűlöletbeszédet “diszkrimináljuk”. admin
Attól tartok, ha bocsánatot kérek valamiért, ami a születésem előtt 30 évvel történt, igazolom, hogy genetikusan alattvaló vagyok. Persze, ha a világunknak ez a legnagyobb problémája, akkor megteszem. Pontosabban mélységes együtterzésem minden népnek, népcsoportnak, egyénnek, gyereknek, akit a multban(esetleg a közel multban) bántottak, elhurcoltak, háborúba küldtek, kiírtottak, rezervátumba zártak, rakétaval lőttek vagy csak rádobtak egy békés célú bombát!
Nem vagyok baloldali és nem vagyok jobboldali. Magyar vagyok. Egy a sok szemlélődő közül, aki figyelemmel kíséri a magyarországi történéseket. Rosszul esik, amikor Magyarországot kudarc éri, ugyanakkor ujjongani tudnék örömömben, ha magyar sikerről hallok. Úgy érzem, így vagyunk ezzel a legtöbben. Kertész Ákos levelét olvasva nem ujjongok az örömtől. Szomorú lettem, mert az ő kinyilatkoztatása nem nyugalomra int, nem azt sugallja, hogy mérhetetlenül nagy szüksége van az országnak az összefogásra, hanem csak szítja az indulatokat az amúgy is feszültséggel terhes légkörben. Igen, az összetartás hiánya Magyarország nagy-nagy kudarca. Miért az a kérdés, hogy a baloldal kormányozza-e az országot, vagy a jobboldal? Miért nem az a kérdés, hogy hogyan lehet azokat a feltételeket megteremteni, amelyek az ország, a nemzet felemelkedéséhez vezetnek? Függetlenül attól, hogy a baloldal van-e hatalmon vagy a jobboldal. Egy nemzet sikerének kulcsa a szellemi felemelkedés, ehhez azonban összefogás kell. Acsarkodással, egymásra fogat vicsorítva viszont sose lesz összetartás.
Az írók, költők, mint nemzetük értelmiségének tagjai mindig hangadók voltak. Ennek így is kell lennie, hiszen „munkaköri leírásukban” ott szerepel az, hogy a társadalom visszásságaira rá kell mutatniuk. A magyar íróknak a magyar társadalmat kell ostorozniuk. De az, hogy egy egész nemzetet moslékzabálónak, tanulni nem képes, dolgozni nem akaró, és a végtelenségig irigy emberek összességének nevezze, ez nem egy építő jellegű bírálat. Ettől a cikktől nem fog javulni a forint árfolyama, nem indul növekedésnek a gazdaság, nem javul meg egy csapásra az ország megítélése, csak még jobban mélyül a szakadék a kialakult két tábor között. Mélyen egyetértek az előttem szóló Gáspár Ferenccel: Kertész Ákos mint elismert író mintát mutat és nem írhat le akármit. A megfogalmazása engem is szíven talált. Nem, kedves Kertész Ákos, a magyar genetikusan nem alattvaló. Ha az lenne, nem lett volna képes olyan személyiségeket „kitermelni” mint Széchenyi István, vagy, hogy másik példaképemet említsem, Böjte Csaba. A magyarok többsége, érzésem szerint tanulni, dolgozni, munkájából megélni és boldogulni akar.
Végezetül hadd közöljek még egy nagyon személyes jellegű gondolatsort. Én is a „határon túlra” születtem. Az országban, ahol élek, a „magyar” szónak a rendes jelentése mellett van egy másik értelme is. A többségi nemzet fiai köznapi beszédében főnévként a „buta, nehéz felfogású ember” szinonimájaként használja. Kamaszkorom végén, amikorra ezt a tényt felismertem, elhatároztam, hogy történjen bármi, soha, semmilyen körülmények között nem engedem, hogy a jelenlétemben a „magyar” szót ilyen értelemben használja valaki. Miután sikerült a nyelvtudásomat arra a szintre emelni, ahol már partnerként vitába tudtam szállni, ezt többször megtettem. Ha Kertész Ákos itt született és nevelkedett volna, ahol én, sose fogalmazott volna így.
“Ha az lenne, nem lett volna képes olyan személyiségeket „kitermelni” mint Széchenyi István, vagy, hogy másik példaképemet említsem, Böjte Csaba. ”
Kedves darazs!
Bocsásson meg de engedje meg,hogy kiemeljen ezt az egy mondatot mert ez az ami szerintem példát statuál a “magyar” godolkodásmódra. Széchenyi, Böjte úr és sok más nemes lelkű, például említhető embertársunk nem attól voltak azok akik mert magyarok voltak. Ez a két dolog nem tartozik egybe. Ez a két dolog független egymástól. Nem a magyar társadalom “termeli” ki az értékes embereket. Hanem vannak értékes emberek a társadalomban akik családjuknak, lelki és szociális örökségüknek megfelelően értékes, tenni tudó és akaró emberek. Az azonban tény,hogy ezen emberek igen nagy százaléka elhagyja ezt az országot.
Igen-igen értelmes Kertész Ákos véleménye és jellemző sok honfitársunkra, hogy nem értették meg mondanivalóját, szóhasználatának lényegét. Én mindennek egy másik, talán speciális oldalát igyekeztem bemutatni a budapesti Népszavának tavaly szeptemberben elküldött cikkemben, amely csak idén márciusban jelent meg Ötszáz bizony… címmel a végletekig eltorzítva és lerövidítve. Úgy, hogy az olvasok zöme nem vehette ki belőle a cikk mondanivalóját. Ha az Amerikai Népszava, kívánja, rövidítetlen megjelenésre szívesen rendelkezésre bocsátom a cikket.
Úgy vélem, a mostanság fennen hangzó kánonban igen nagy erkölcsi erőről tett barátunk, Kertész Ákos tanuságot cikkével. Kritika és önkritika nélkül nem megy.
Karbon — “Egy kis nemzet sorsa le van játszva”
Ez az eleve elrendeletett legyözettetés dekadens és igaztalan sztem.
Gondolj kérlek a szomszédos sokkal kisebb Csehországra (tudtad, három operájuk van). Svájc sem szupernagy állam. A skandináv országok mindegyike 10 mill alatti lélekszámot tekintve. Nem a nagyság számít ugye…