Kedves Olvasóink!
Az alábbiakban újra közöljük Kertész Ákos nyílt levelét abból az alkalomból, hogy a jobboldali többségű Fővárosi Közgyűlés az írótól megvonta díszpolgári címét. Tesszük ezt azért is, mert az Amerikai Népszava szolidáris Kertész Ákossal, továbbra is kiáll az írói szabadság és a szólásszabadság mellett. Az Amerikai Népszava fontosnak ítéli Kertész Ákos levelét, álláspontunk szerint pontosan fogalmazza meg a magyarság mai problémáinak okát. Az Amerikai Népszava egyetért Kertész Ákos minden sorával, minden mondatával és minden szavával. Természetes intelligencia és az általános iskola 6. osztálya elég ahhoz, hogy azokat ne lehessen félreérteni. Kertész Ákos nyílt levele mély hazaszeretetről tanúskodik, a magyarság iránti aggodalom, a magyarság sorsával való forró azonosulás járja át.
Budapest szégyene ez a döntés, a butaság diadala, és látványosan igazolja Kertész Ákos keserű és igaz szavait.
Íme a tükör, lehet belenézni!
.
Kedves Bartus Laci!
Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim (nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az, hogy hangosan gondolkodom.
Nem léptem be a Kohányi Társaságba, és a tagdíjaimmal nem járultam hozzá – anyagilag is – az Amerikai Népszava online fennmaradásához; azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak. Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni.
Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nem-igen foglalkozom a Fidesszel, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.
Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!”
Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott, morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális „pártszocializmussal”, mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.
Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű ténymegállapítás.
Ezért vagyok rémült, hogy ha még Te is berekeszted a szolgáltatást, végleg megszűnik számomra minden felület, és te tudod, hogy ez nem egzisztenciális kérdés. Nem ebből élek. Lassan semmiből se élek.
Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.
Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök.
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.
Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
Mivel mindez a magyar jobboldal hitvallása, ideológiája, éthosza, csak a baloldal szelleme lenne képes változtatni rajta, csak a progresszív, haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek (kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú tagja lehessen. A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni. Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért, az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.
Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.
Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak, barátomnak, elvbarátomnak is.
Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?!
Én várom az AN online visszatérését, énrám számíthatsz te is minden olvasóddal – olvasóinkkal – együtt, és hiszem, hogy találtok megoldást, és ha csak egy kicsi is múlik rajtam, és képes vagyok rá, segítek, ameddig bírok.
Őszinte híved
Kertész Ákos
.
Kedves Ákos,
megtiszteltetés a leveled, ahogyan a cikkeid is azok, a barátságod is. Amint azt korábban is jeleztem, kizárólag a hírszolgáltatás áll le, vagyis az, ami pénzbe kerül. A híroldalak nem frissülnek a továbbiakban, amíg nem lesz rá fedezet, illetve csak olyan mértékben, amilyen mértékben én vagy néhány önkéntes munkatársunk ezt meg tudjuk tenni. A website online hírújság funkcióját kell felfüggesztenünk, minden más marad. Így maradnak a publicisztikák is, ezért ha bármikor írást küldesz nekünk, az meg tud jelenni, és megtiszteltetés lesz számunkra.
Egyébként pedig tudod, hogy mennyire egyetértünk a leveledben írtakkal.
Baráti üdvözlettel, Bartus László
Gondolom, az Amerikai Népszava szerkesztői és levelezői körében nem leszek tulzottan népszszerű. Őszintén szólva nem is törekszem erre. Eredetileg nem akartam önöknek írni, ehelyett saját honlapomon (cím fent) egy kommentárt fűztem Kertész leveléhez “Ideges zsidó a magyar nyelv börtönében. Kertész kitör…” cimmel. Pár perccel ezelőtt a honlap “hozzászólások” rovatában felfedeztem tiltakozó közleményüket. Minthogy ezáltal megszólíttattam, közvetlenül válaszolok.
Figyelemre méltó a régóta Amerikában élő “Simi” (2011.08.30 – 00:01) véleménye. Valószinüleg igaz amit állít:
“Ha egy amerikai kolto,az amerikai neprol igy nyilatkozna,akkor az amerikai koltot meglincselnek (szerencses esetben). Ez a level hazaarulas! Az egyik legnagyobb bun az Egyesult Allamokban!!! Szegyen es gyalazat!”
Valahogy így gondolom magam is, de nem ezért írok.
Bartus László urat személyesen ismerem. Interjút adtam neki annakidején a “Maffiaregény” c. könyvéhez és ő hosszasan idézett az általam elmondottakból. Jó véleménnyel voltam róla mindaddig, amig a jelenlegi “népszavás” profilt magára nem öltötte. Több írását olvastam, de sohasem gondoltam arra, hogy vitába szálljak vele.
Kertész Ákos levele azonban szólásra késztetett. E levél stílusa elüt a Népszava “standard” stílusától és a szerkesztőség rosszul teszi, hogy elhatárolódás helyett azonosul Kertésszel és szánalmasan primitív módon magyarázni, sőt mentegetni próbálja ezt a magából kivetkezett vénséget.
Higyjék el, nincs olyan “gyűlöletbeszéd” amely az antiszemitizmus gerjesztésében olyan eredményes lenne, mint egy eféle iromány.
Ami engem illet, kifejezetten örülö a levélnek, hiszen Kertész “ívet húzott” a Konrád György féle finom irodalmi rasszizmus (zsidó génkoktél) és a Kertész félék “vicsorgó” rasszizmusa között.
Kertésznek abban tökéletesen igaza van, hogy rá nincs vevő (főleg ebben az idegállapotában). Joggal bosszanthatja hogy tollát nem tudja olyan jól kamatozóan forgatni, mint Kertész Imre. De tekintettel kellene lennie – a zsidókra. A zsidókra, akiknek jelentős hányada kiegyensúlyozott egyén és akik kétségbe vannak esve amiatt, amit a Kertész-félék művelnek a normális zsidók kontójára.
Örömmel nyugtázom, hogy olvassák honlapomat. A témát folytatom. Aki ráér, ugorjon oda a közeljövőben.
Szeszák Gyula.
Amit az író állít, igazából közhely, amit már sokszor leírtak, csak kicsit finomabban.
Adott egy őszinte cikk, s négy felháborítóan rossz bekezdés.
“A magyar genetikusan alattvaló”. Nem hiszek sem a kollektív bűnösség, sem a kollektív genetika elméletében. Ez a mondat így hazug és rossz, mert csak tovább mérgesíti azokat az ellentéteket, amelyek eddig is megvannak magyarok és magyarok között.
Nem lehet felelőssé tenni egy népet azon az alapon a vészkorszakért, hogy az egészet elkezdő másik nép már bűnbánatot tanusított, csak – a szerző szerint – a magyarok nem. Ilyen formában ez a mondat az Antall családtól Bibó Istvánon át minden neves és névtelen magyart egybemos azokkal, akik ma is Szálasit dicsőítik.
A történelemszemlélete is torz. Arról a magyar népről mondja ezt, amelyik mégis fellázadt 1956-ban a szovjet típusú diktatúra ellen.
Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a témára, így mielőtt csípőből esetleg butaságokat írtam volna, indulatból, elolvastam mindent, ami pró és kontra megjelent. Az Ön írása azért ütött szíven, mert valószínűleg a jól lejáratot kifejezéssel élve, az értelmiség krémjéhez tartozónak tartják sokan. Én nem ismerem munkásságát, mégsem teszem fel Önnel kapcsolatban a Deutsch Tamás jóvoltából népi rigmussá vált mondatot „ki a ….” Ön egyszerűen hamis indokokkal operál, amikor azt írja, mi lenne egy ilyen mondat után Amerikában. Honnan tudja? Mondhatnám azt is, Kertész kemény véleményére, akinek nem inge ….Mégis, sajnos egyetértek vele. Mert egy nép, akit 300,- Ft-ért népszavazásra lehet bírni majd ennek sokszorosát simán a másik tábortól, elviseli, egy, nem nyilvános beszéd kapcsán felgyújtja a Fővárost, de jogainak teljes csorbítását csöndben tűri, az bizony gyáva nép. Ha megnyugtatja magamat is annak tartom, mert attól hogy néha ide-oda írogatok, és egy-egy gyűlésre elmegyek, nem tartom magam különbnek azoknál, akik megélhetési okból sunyítanak. Azt, hogy ebben az álldemokráciában ki mit veszíthet el, már jól látjuk. Azt is, hogy a történelmünknek csak kevés olyan esemény van, ahol a többség bátran kiállt egységesen valamiért, vagy valamivel szemben. Kertész Ákos holokauszttal kapcsolatos mondatait értem, bár ma már fölöslegesnek tartom. Nincsenek lassan élő tanúi. Érdekes módon a saját édesanyám sem beszélt ezekről, csak a halála előtti évben, akkor is nagyon szűken. A baj azzal van, hogy a köznapi beszéd olyan kötőszava lett a rasszista kifejezés, hogy döbbenten hallom olyanoktól is, akik bántani sem akarnak senkit vele, tehát lement a „b..sz” meg kifejezés szintjére. Ezért egy származását vállaló, sokat megélt, és írni tudó embert hazaárulónak bélyegezni, olyan mintha Önt beírása kapcsán náciznák. Pedig csak megpróbálja megmagyarázni a magyarázhatatlant. Ahhoz, hogy valaki átélje azt, amit Kertész és társai (én is) érzünk, ahhoz meg kell egyet-mást élni. Önnek erre vagy nem volt oka, vagy nem is meri elképzelni. Na, látja a ma véres szájjal ordítóknak ez az igai bűne.
Tisztelt Bartus úr!
Válaszlevelében van egy komoly helyesirási hiba: amit úgy ír “megtud jelenni” az helyesen : meg tud jelenni. Pl. a saját válaszában kicsit feljebb: ” meg tudjuk tenni”. Többet nem irok mert “nem tud megjelenni”!. Úgy látom Önök a hozzászólások ideológia és tartalmi egyhangúságánal hivei! Tisztelettel MCPS
Tisztelt Marcapasos,
kösöznöm a jelzését, természetesen elütésről van szó, a hibát javítottuk. Ön téved, mi nem vagyunk az ideológiai és tartalmi egyhangúság hívei, de az alapszabályt sértő megnyilvánulásoknak nem adunk helyt, ugyanolyan szerkesztesi alapelvek alapján dolgozunk az online kiadásban, ahogyan egy nyomtatott lap levelezési rovata teszi. Ön nyilván sejti, hogy a magyar online médiában megjelenő hozzászólásokból mi és mennyi kapna helyt egy nyomtatott lap levelezési rovatában. Ezt az elvet követjük, ennek alapján megértheti a moderálási gyakorlatot.
Tisztelettel, Bartus László
Szeszák Gyula,
ha ön rasszistának nevezi kertész Ákost, akkor nem érti a fogalmat. Tanuljon még egy kicsit.Persze az is lehet, hogy helyette megkérdezi, ki a f…az a gm?
Tudom, hogy sok igaz magyar ember van.
(Sokan vannak, de nem elegen.)
Amit tudatommal tudok, azt érzékszerveimmel nem érzékelem.
Majd ha többségben lesznek, erősek lesznek, igaz erkölcseikkel példát mutatnak, befizetik az adót, megadják tartozásukat, betartják ígéreteiket, nem sunyítanak, hanem kiállnak az igazság és a tisztesség mellett, nem hagyják magukat elhajtani, de nem is handabandáznak feleslegesen, nem kötözködnek, nem sértegetnek másokat, nem a közösből akarnak érdemeikkel előnyöket kikaparni, hanem tisztes munkával, becsülettel, akkor majd hiszem is.
Addig hiszi a piszi.
Szeszák Gyula az híres olaj-gate ügybenben kivágott hajdúsági főügyész. A ritka mocskos szájú emberek szóvívője.
Admin!
Ezt miért nem találom? Ás kekec reakcióját erre?
• aristeides
2011. szeptember 3. szombat
20:17
Jó cikk, jó AN komment.
Magyarnak – főként így magyarnak – lenni nehéz. Nem intellektuálisan, hanem mert a folytonos vereségeket hamis indokokkal is alig elviselhetővé tett történelmű nép reakciói is hamisak.
Nem tudom eldönteni, tudatos-e az “ők” érzés kiváltása, vagy logikailag kell kikövetkeztetni a “mi”-t?
Örülök kekec kommentjének: valóban memetikailag lehetünk torzultak. Ami rosszabb, mint a genetikai: tudatos torzítás tárgyai lehetünk, vagyunk. Egy nép súlyos önbizalomhiányát fel-számolni csak hosszú idő alatt lehet. Ennyi időnk III. Béla, vagy Károly Róbert (Nagy Lajos) óta nem adatott meg.
Ha egy népnek két Himnusza van, s kezdősorai a lényegi lelki alapállást eltérően ragadják meg (Istenhez fordul megoldásért, illetve a nemzet tagjait szólítja meg), akkor mit várunk? Még ezt sem tudtuk eldönteni… Kell-e ennél jobb látlelet?
Engem még érdekel, hogy milyen a magyar. Például olyan is mint egy magyar miniszterelnök, ki szerződésszegésért leírta, hogy a legpocsékabb nemzet lettünk, majd önként életét adta magyar becsületéért.
Mert én ilyen magyart is látok, aki a legsúlyosabb történelmi bűnökért érezett egy szikrányi lelkiismeret furdalást, s hajtotta végre magán a legsúlyosabb ítéletet. Talán ezért van jobb esélye a “mi”-nek az “ők”-kel szemben.
Egyszer össze kellene állítani az európai történelemben hasonló felelősségű ügyben hasonló ítéletet önmagán végrehajtó nem-magyar államférfiak hosszú listáját.”
Náci megnyilvánulás?
Admin moderátor
tévesen került ide ez, Kiadták az emailt? Törölni kéne
Férfi!
Amennyiben az én kommentemet érinti a kérdése, a helyzet a következő.
Mint ahogy az kissé is figyelmes olvasás esetén is látható, pénteken írtam valamit. Még reakció is volt rá! Tegnap visszakerestem, és csodálkozva láttam, hogy észrevételem eltűnt, a kapcsolódó hozzászólással együtt. (Az AN kommenten sincs, miért is lenne?) Érdekel, hogy miért.
Ennyi. Miért kellene ezt is törölni?
Ha netán az utolsó kérdésem okoz értelmezési nehézséget, azt azért tettem fel, mert gondolom, a náci megnyilvánulásokat törölni kell, (van is rá utalás Admin részéről) és én – talán nem is olyan rejtetten (gondolok itt a “Jó cikk, jó AN komment” indító mondatomra) – jórészt egyetértő bejegyzésemet nem tekintem annak.
Ha nem az én kommentemről ír, akkor ezt az inget vegye magára, akire illik.
Mit jelent az, hogy “kiadták az e-mailt”?
Engem is érdekelne, hogy mi volt a törölt hozzászólásomban a moderálási elveket sértő? Vagy csak nem akart új frontot nyitni az admin? Túl messze kalandoztunk az eredeti tárgytól?
cikk küldése cikk nyomtatása
Randolph L. Braham
2004. 04. 23. (VIII/17)
Az őszinte szembenézés még várat magára
A magyar holokauszt felelősei
Ott tartunk hatvan esztendővel ezek után a borzalmas események után, hogy az egykori náci uralom alatt álló világban élő emberek, a Magyarországon élőket beleértve, édeskeveset tudnak minderről. Félrevezetett nacionalisták, akik történelmük e sötét fejezetét mindenáron megtisztítanák, a második világháború befejezése után szinte azonnal valóságos félretájékoztatási kampányt indítottak. ( ) Sokkal inkább aggasztanak azok a köztiszteletben álló politikai, kormányzati és katonai tisztségviselők, akik miközben tisztában vannak a holokauszt valóságaival, mindent megtesznek annak érdekében, hogy felmentsék Magyarországot bármilyen felelősség alól, és hogy a Horthy-korszak rehabilitálását előidézzék. Ezek a személyek a holokausztért szinte kizárólag a németeket hibáztatják és néhány “megtévesztett” nyilast, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a végleges megoldást az alkotmányosan kinevezett Sztójay-kormány akkor tervezte el és váltotta valóra az SS-szel karöltve, amikor Horthy Miklós magyar államfő volt. Ezek a köztiszteletnek örvendő személyek állnak ma a történelem megtisztítását célzó kampány élén. Ezek törekszenek arra, hogy összehasonlítsák Auschwitzot a Gulággal, a kommunizmust a holokauszttal, a bolsevizmust a zsidósággal, hogy Gömböst és Bárdossyt rehabilitálják, hogy Teleki Pálnak szobrot állítsanak, hogy Szálasival kapcsolatos kiállítást rendezzenek, s hogy a Horthy-korszak nemzeti-keresztény elveit életre keltsék.
A magyar zsidóság 1944-ben bekövetkezett megsemmisítése a legellentmondásosabb szakasza annak a tragédiának, amely a náci korszakban az európai zsidóságot sújtotta. Az utolsó, paradoxonokban bővelkedő fejezete volt ez annak a zsidóellenes háborúnak, amelyet a nácik folytattak.
braham757
Randolph L. Braham történész professzor. “Jól dokumentált népirtás.” Fotó: S. L.
Bár megfosztva megélhetési lehetőségétől és sok alapvető társadalmi és polgári jogától, a magyar zsidóság nagy része viszonylag érintetlenül élte túl a háború első négy és fél esztendejét. Ebben a hosszú háborús időszakban a konzervatív-arisztokrata kormány fizikai oltalma alatt a zsidóság biztonságban érezte magát. Annyira biztonságban érezte magát, hogy tulajdonképpen nem fordított elég figyelmet arra, ami a nácik által uralt Európa más részein a zsidó közösségekkel történt.
A történelem rendkívül szomorú iróniája, hogy Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően éppen ezt a magabiztos zsidó közösséget érintette a legkíméletlenebb megsemmisítés a nácik zsidók elleni háborújában. A magyarországi zsidókat – lojális és hazafias állampolgárokat, akik büszkén vallották magukat izraelita vallású magyaroknak – a szövetségesek győzelmének előestéjén semmisítették meg, amikor Auschwitz titkai mind a világ vezetői, mind pedig a magyarországi állami és zsidó vezetők számára széles körben ismertek voltak.
A magyar zsidók ellen elkövetett tömeggyilkosság része volt az európai zsidóság megsemmisítését célzó náci kurzusnak. A végleges megoldást a nácik tervezték meg, és azt Európa-szerte a huszadik század fényes nappalán cinkostársaik segítségével hajtották végre. Az európai zsidóság kiirtása úgy ment végbe, hogy közben a civilizált világ alapvetően passzív és néma maradt. A szövetségesek, a semleges hatalmak, a Nemzetközi Vöröskereszt, a Vatikán saját szűk érdekeikkel voltak elfoglalva, és keveset törődtek – ha egyáltalán törődtek – az európai zsidóságot fenyegető tragédiával. A judeo-keresztény hagyományok ideáljait, a reneszánsz és a felvilágosodás eszméit, az értelemre és a pragmatizmusra alapozott modernitás gondolatait a háború idejére mellőzték, sőt lábbal tiporták.
Miközben teológusok és filozófusok továbbra is a rasszizmus és a végleges megoldás vallási és erkölcsi vetületeiről vitatkoznak, úgy vélem, hogy a történészek és más, a társadalomtudományokban jártas tudósok megoldották a holokauszt rejtélyét. A világtörténelem egyetlen eseménye sem annyira jól dokumentált, mint a holokauszt. Ma már pontos beszámolókkal rendelkezünk arról, hogy mi történt és hogyan, mikor történt és miért. A holokauszt magyar fejezetét ábrázoló mozaik túlnyomó része ma már tisztán látható, és teljes mértékben dokumentált. Persze, nem elemezhetem itt e mozaik valamennyi tükörcserepét, ezért kiválasztottam néhányat, amelyek segítségével a teljes képet szeretném részben megvilágítani.
Engedjék meg, hogy néhány feltevéssel kezdjem. Nem tévedhetünk, ha azt állítjuk, hogy a Magyarország megszállására vonatkozó német döntést elsősorban katonai megfontolásokból hozták meg. A náci vezetők teljes mértékben tisztában voltak Magyarország azon próbálkozásaival, hogy minél tisztességesebb és előnyösebb feltételek között ugorjon ki a tengelyhatalmak szövetségéből. Ezekre a próbálkozásokra azt követően került sor, hogy 1943 elején Voronyezsnél a 2. magyar hadseregre megsemmisítő csapást mértek.
Nem tévedhetünk továbbá, ha azt állítjuk, hogy a német megszállás nélkül a magyar zsidó közösség túlélte volna a háborút, s “csupán” mintegy 60 ezer tagját veszítette volna el, beleértve a Kamenyec-Podolszkijban és a Bácskában meggyilkoltakat. Több mint 40 ezer magyar zsidó férfi halálát ugyanis a Honvédelmi Minisztériumnak alárendelt munkaszolgálati rendszer okozta – közvetve vagy közvetlenül. Erről a rendszerről jegyezte meg elnöksége idején Göncz Árpád volt köztársasági elnök: “… ez volt a történelmünkben az első magyar hadsereg, amely embereket hívott be és vitt ki a frontra azért, hogy saját maga pusztítsa el őket”.
Akkor sem tévedhetünk, ha azt állítjuk, hogy amennyiben a német megszállást követően a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány megtagadta volna, hogy a karhatalmi erőket – a csendőrséget, a rendőrséget és a közhivatalnoki kart – a viszonylag kis létszámú Eichmann-Sonderkommando rendelkezésére bocsássa, és ehelyett a Kállay-kormány, a bolgárok vagy pedig a románok álláspontjára helyezkedett volna, a végleges megoldás programját a nácik – és magyar cinkosaik – nem tudták volna végrehajtani.
Az a könnyedség, amellyel a nácik és magyar bűnrészeseik a végleges megoldás tervét kivitelezték, nagy mértékben köszönhető azoknak az illúzióknak és számításoknak, amelyek a második világháború előtt és idején a magyarországi zsidó vezetők és a magyar kormányzati vezetők gondolkodását jellemezték. Ellentétben a zsidó vezetők illúzióival és számításaival, illetve a magyar kormányzat vezetőinek irreális – mondhatnánk úgy is: fellegekben járó – politizálásával, a nácik és magyar cinkosaik realisták és határozottak voltak. Elszántak voltak abban, hogy gyorsan és kegyetlenül végrehajtsák fajilag és ideológiailag meghatározott célkitűzésüket: a zsidókérdés végleges megoldását. Megértve, hogy a tengelyhatalmak el fogják veszteni a háborút, ezen erők eltökélt szándéka az volt, hogy legalább a zsidók elleni háborúban győzzenek. Az idő lényeges tényező volt. A Vörös Hadsereg gyorsan közeledett Romániához, és amint arra az egész világ számított, a nyugati szövetségesek a náci uralom alatt álló Európa megszállását tervezték.
Először is röviden azokkal az illúziókkal foglalkozom, amelyek a magyar zsidóság központi vezetőségének magatartását és viszonyulását meghatározták. Semmi abból, amit ezzel kapcsolatban állítok, nem csökkentheti azt az alapvető felelősséget, amelyet a holokausztért a nácik és magyar bűnrészeseik viselnek. A két világháború közötti időszakban és a háború idején a magyar zsidó vezetők magatartását és viszonyulását nagy mértékben az az úgynevezett “Arany Korszak” határozta meg, amelyben ők születtek és felnőttek. Ezek a vezetők meg voltak győződve arról, hogy őket olyan erős kötelékek fűzik a kormányzó konzervatív-arisztokrata vezetéshez, amelyek megóvják majd a zsidóságot mindazoktól a bántalmaktól és szenvedésektől, amelyekkel Európa sok más országában élő hitsorsosaiknak kellett szembenézniük. Annak a kölcsönösen előnyös, szimbiótikus viszonynak láttán, amely a két vezető csoport között kialakult, a zsidó tömegek általában még nagyobb biztonságban érezték magukat, a fenntartás nélküli hazafiság és a nagyfokú asszimiláció jellemezte őket.
A nemzeti függetlenségért 1848–49-ben folytatott magyar szabadságharctól kezdve a magyarországi zsidóság fontos szerepet játszott az ország modernizálásában, kultúrájának felvirágoztatásában, és ami ennél is fontosabb, biztosította azt a törékeny többséget, amelyre az alapvetően feudális arisztokrata-dzsentri osztálynak a soknemzetiség? királyság vezetéséhez szüksége volt. “Zsidó hit? magyarokként” meghatározva önmagukat, soviniszta zsidó elemek vezető szerepre is vállalkoztak a kormányzat nemzeti kisebbségek ellen irányuló elmagyarosítási politikájában. Hálásak és hazafiak a zsidók általában, de vezetőik különösképpen készségesen szemet húnytak afölött, hogy Magyarország konzervatív-arisztokrata vezetői, bár felvilágosultaknak tűntek, alapvetően demokráciaellenesek és reakciósok voltak, és nagy mértékben elutasították a tolerancia és a pluralizmus elvét.
Az a “társadalmi szerződés”, amelyet a kormányzó konzervatív-arisztokrata és a zsidó elit megkötött, tulajdonképpen igen gyenge, egyoldalú és mulandó volt. Míg a konzervatív-arisztokrata elit formálisan addig csatlakozott ehhez a “társadalmi szerződéshez”, amíg politikai és gazdasági érdekei megkívánták, a zsidó vezetők “erős köteléknek” tekintették, és a zsidóság biztonságának szavatolóját látták benne. Ezek a vezetők bebeszélték maguknak, hogy a civilizált és lovagias magyarok soha nem felejtik majd el azokat a politikai, gazdasági és művelődési szolgálatokat, amelyeket a magyar nemzetnek 1848 óta a zsidóság teljesített.
Az a tény, hogy ez a szerződés egyoldalú és tiszavirág-élet? volt, az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-ban bekövetkezett összeomlását követően csaknem azonnal kiderült. Miközben a háború után uralkodó magyar elit egyértelműen elvetette, a zsidó vezetők továbbra is úgy kapaszkodtak bele, mintha még mindig érvényben lett volna, és határozottan tartották magukat a háború előtti hazafiasságukhoz. Ideiglenes tévelygéseknek tekintették a hamarosan elfogadott numerus clausus törvényt (az első világháború utáni Európa első zsidóellenes jogszabályát), a rövid élet? kommunista diktatúrát követő antiszemita megnyilvánulásokat és a Horthy vezette ellenforradalmi erők zsidóellenes gaztetteit. Hazafias szerepkörükben, országuk belügyeibe való durva beavatkozásnak tekintették és határozottan visszautasították a nemzetközi zsidó szervezetek fellépését, amelyek azt követelték, hogy Magyarországot büntessék meg a békeszerződés lábbal tiprásáért.
A magyar zsidóság vezetői ezt az álláspontjukat azt követően is megőrizték, hogy Magyarország 1938-ban – a náci Németország mintájára – hozzálátott egy fokozottan durva zsidóellenes program valóra váltásához. Az egyre súlyosabb zsidóellenes törvények lavináját “az idők szellemének tükrözéseként” értelmezték. “Érthető” és “szükséges” intézkedéseknek tekintették ezeknek a törvényeknek a nagy részét – “érthetőnek” a nemzetközi helyzet fényében, “szükségesnek” pedig annak érdekében, hogy külföldön a nácikat, itthon viszont a nyilasokat lecsillapítsák. Miközben a zsidó vezetők az “új rend” nevében elkövetett számtalan túlkapás fölött merengtek, a magyarok 1941 és 1944 márciusa között közvetve vagy közvetlenül körülbelül 60 ezer zsidó halálát okozták. A zsidó vezetők azonban továbbra is megmaradtak abban a hitükben, hogy mindaz, ami Lengyelországban vagy máshol a nácik által uralt Európában történt, a lovagias Magyarországon semmiképpen nem következhet be.
Elkábulva és megtévesztve, a megszállást követően a zsidó vezetők a remény utolsó szalmaszálába kapaszkodtak. Megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy Horthy Miklós kormányzó úgy döntött, hatalmon marad, és úgy gondolták, hogy legfőbb vezetőként Horthy továbbra is élvezni fogja a katonaság és az állami közigazgatás esküvel válalt hűségét és támogatását, tehát hogy továbbra is képes lesz megvédeni a lojális “zsidó vallású magyarok” életét és talán még vagyonát is.
Nem tudták s nem tudhatták, hogy az az ember, akibe teljes reményüket vetették 1944. március 18-án, a Schloss Klesheimban Hitlerrel folytatott megbeszélésen tulajdonképpen beleegyezett abba, hogy néhány százezer zsidó “munkást” átadjon “alkalmazásra” a Harmadik Birodalomnak. Ezt az egyezséget a németek és a magyar nácik sikeresen kihasználták annak érdekében, hogy a “végleges megoldás” végrehajtását felgyorsítsák.
A Kállay-kormány által a háború idején folytatott politikát is szeretném röviden érinteni, amely a német megszállást és annak következményeként a magyar zsidóság megsemmisítését előidézte. A magyar vezetők a voronyezsi emberpusztítás után azonnal rájöttek, hogy a tengelyhatalmak el fogják veszteni a háborút, és olyan megoldást kezdtek keresni, amely révén Magyarország tisztességes feltételek között ugorhatna ki a tengelyszövetségből. Két gyűlölt és rettegett totalitárius állam közé szorítva – a náci Németország nyugaton és a Szovjetunió keleten – megpróbálták nemzeti és osztályérdekeiket úgy érvényesíteni, hogy megtalálják az utat ahhoz, hogy közvetlenül a nyugati szövetségeseknek adják meg magukat. Ez a cél éppen annyira lehetetlen volt 1943-ban, mint az a sok számítgatás, amelyre alapozták. A valóságtól elszakadva azt feltételezték, hogy a nyugati kapitalista és bolsevizmusellenes szövetségesek a nácik uralta Európát a Balkán irányából szállják majd meg annak érdekében, hogy két legyet üssenek egy csapásra: észak felé, Közép-Kelet-Európa szíve felé haladva a szövetségesek nem csupán a nácikat taposták volna el, de a bolsevizmus nyugati irányú terjeszkedését is meggátolhatták volna. A magyar vezetők úgy vélték – mint ma már tudjuk, tévesen –, hogy a németek nem szállják meg Magyarországot, azt a szövetségesüket, akinek katonai és gazdasági forrásaira és légterére kétségbeejtően szükségük volt. S nem utolsósorban abban reménykedtek, hogy megadva magukat a nyugati szövetségeseknek, Magyarországnak meghagyják egyfelől a Harmadik Birodalom közreműködésével 1938 és 1941 között visszaszerzett területeket, másfelől pedig idejétmúlt félfeudális rendszerét.
Miután Olaszország 1943 nyarán szerencsésen kiugrott a náci szövetségből, a magyar kormányzati vezetők egyre érdekeltebbé váltak a példa alkalmazásában. Közvetlen és közvetett kapcsolatokat teremtettek a nyugati szövetségesekkel Olaszországban és Törökországban, anélkül, hogy bármilyen katonai biztonsági intézkedést meghoztak volna. Hitler, aki teljes mértékben tájékozott volt a magyarok szándékairól, eldöntötte, hogy azokat meghiúsítja. Szem előtt tartva a birodalom stratégiai katonai érdekeit, úgy döntött, hogy megszállja Magyarországot, és helyettesíti a “zsidók által uralt” Kállay-kormányt egy sokkal “megbízhatóbb” vezetéssel. Elszánt volt a tekintetben is, hogy biztosítsa Magyarország folyamatos gazdasági és katonai hozzájárulását a közös háborús erőfeszítéshez, hogy biztosítsa a háborúhoz szükséges román kőolajszállítmányok folyamatosságát, s nem utolsósorban, hogy a Balkánon lévő német haderő számára megőrzi a Magyarországon átvezető ellátási és lehetséges menekülési útvonalakat. Ez a reálpolitikára alapozott katonai döntés határozta meg Magyarország megszállását, amely megszállás egyebek mellett a rasszista alapú ideológiai célt – a magyarországi zsidókérdés végleges megoldását – is megvalósíthatóvá tette. Hitler katonai döntése volt tehát az, ami megpecsételte a magyar zsidóság sorsát. Visszanézve úgy tűnik, hogy amennyiben Magyarország továbbra is katonailag passzív, de politikai-retorikai szinten a Harmadik Birodalom szövetségese maradt volna, s nem fog bele illúziókkal telt diplomáciai manőverezésekbe, amelyek semmilyen katonai lépésekkel nem párosultak, a német megszállás talán nem következett volna be, s a magyarországi zsidóság viszonylag érintetlenül élte volna túl a háborút.
A zsidó vezetők illúzióival és számítgatásaival, illetve a magyar konzervatív-arisztokrata elit ingapolitikájával ellentétben, a nácik és magyar bűnrészeseik, a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány támogatását élvezve, nem vesztegették az időt, s azonnal hozzáláttak a végleges megoldás programjának valóra váltásához. Történelme során első alkalommal Magyarország – a Sztójay-féle Magyarország – Németországgal versengve, gyilkos kampányba fogott saját, zsidónak minősített állampolgárai ellen. A rablás és a fosztogatás állami iparággá változott. Elszigetelve, megbélyegezve, kifosztva és gettókba zárva, a zsidók – a zsidó hit? magyarok, továbbá a kitértek, és azok a keresztények, akik a faji törvények szerint zsidóknak minősültek – elárulva érezték magukat azon magyarok által, akiktől biztonságuk függött: Horthy titokban beleegyezett abba, hogy több százezer zsidó “munkást” átadjon Németországnak; azok a magyar hivatalosságok, akikkel a zsidók rögtön a megszállás után kapcsolatba léptek, egyre csak azt hajtogatták, hogy “a német követeléseknek eleget kell tenniük”; a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány az államhatalom eszközeit a “végleges megoldás” mellett elkötelezett SS és cinkosai rendelkezésére bocsátotta; a keresztény egyházak vezetői, akik a különböző kormányok zsidóellenes intézkedéseinek zömét támogatták, titkos leveleket váltottak ugyan, de soha nem adtak ki főpásztori körleveleket; az antiszemita propagandával megmérgezett keresztény lakosság pedig a legjobb esetben passzív maradt. Ez utóbbiak közül sokan szabadjára engedték kapzsi ösztöneiket, s mohón vetették bele magukat a zsidó lakások, vagyonok, üzletek és irodák megszerzésébe.
Voltak keresztények, akik mertek szembenézni az árral, és életük kockáztatásával zsidókat mentettek meg. Bár viszonylag kevesen voltak, ezek az Igaz Keresztények – akik főképpen a nyilas uralom idején Budapesten tevékenykedtek – ragyogó cselekedetekkel egészítették ki Magyarország egyébként meglehetősen sötét 1944-es évi történelmét.
Ott tartunk hatvan esztendővel ezek után a borzalmas események után, hogy az egykori náci uralom alatt álló világban élő emberek, a Magyarországon élőket beleértve, édeskeveset tudnak minderről. Félrevezetett nacionalisták, akik történelmük e sötét fejezetét mindenáron megtisztítanák, a második világháború befejezése után szinte azonnal valóságos félretájékoztatási kampányt indítottak, semmibe véve, rágalmazva, meghamisítva és egyenesen tagadva a holokausztot. Így van ez Magyarországon és másutt is. Amint azt sokszor elmondtam, tulajdonképpen nem a bőrfejűek és más holokauszttagadó szélhámosok miatt aggódom. Ezek, trágár gondolataikkal együtt, végül a történelem trágyadombjára kerülnek. Sokkal inkább aggasztanak azok a köztiszteletben álló politikai, kormányzati és katonai tisztségviselők, akik miközben tisztában vannak a holokauszt valóságával, mindent megtesznek annak érdekében, hogy felmentsék Magyarországot bármilyen felelősség alól, és hogy a Horthy-korszak rehabilitálását előidézzék. Ezek a személyek a holokausztért szinte kizárólag a németeket hibáztatják és néhány “megtévesztett” nyilast, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a végleges megoldást az alkotmányosan kinevezett Sztójay-kormány akkor tervezte el és váltotta valóra az SS-szel karöltve, amikor Horthy Miklós magyar államfő volt. Ezek a köztiszteletnek örvendő személyek állnak ma a történelem megtisztítását célzó kampány élén. Ezek törekszenek arra, hogy összehasolítsák Auschwitzot a Gulággal, a kommunizmust a holokauszttal, a bolsevizmust a zsidósággal, hogy Gömböst és Bárdossyt rehabilitálják, hogy Teleki Pálnak szobrot állítsanak, hogy Szálasival kapcsolatos kiállítást rendezzenek, s hogy a Horthy-korszak nemzeti-keresztény elveit életre keltsék – hogy csupán néhányat említsek a közelmúlt megdöbbentő fejleményei közül. Ezek a történelemtisztítók nem veszik figyelembe olyan emberek figyelmeztetését, mint például Göncz Árpád volt köztársasági elnök vagy Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter. A volt államfő szerint Magyarország “szembenézni, könyörtelenül szembenézni a tényekkel mindeddig nem tudott”. A volt oktatási miniszter hasonló érzelmeket fejezett ki, amikor ekképpen szólt: “Ki a felelős mindazért, ami történt? Nekünk, magyaroknak is szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel: mennyiben volt felelős a magyar állam, az állampolgárok közössége a magyar zsidók elhurcolásáért, tragikus sorsáért?”
A kérdések helyénvalóak, ám mindeddig megválaszolatlanok. Magyarország – legalábbis eddig – elmulasztotta a nyilvános és hivatalos szembenézést a holokauszttal. Mindeddig hidegen hagyta George Santayana figyelmeztetése: “Azok a nemzetek, amelyek nem tanulják meg a múlt leckéit, arra ítéltetnek, hogy a múlt valamennyi tévedését megismételjék.”
Türelmetlenül várom azt a napot, amelyen a magyar államfő vagy a magyar miniszterelnök ezt majd a nemzethez intézett hivatalos üzenetben megteszi, elismerve a Sztójay-féle Magyarország felelősségét azért a katasztrófáért, amely a második világháború idején zsidó állampolgárait érte. Ha, és amikor ez majd bekövetkezik, a történelem és a történészek fel fogják jegyezni azt is, hogy az őszinte szembenézés felé az első lépést azok a kormányzati vezetők tették, akik a mostani megemlékezéseket megszervezték, illetve támogatták. Csak a jövő dönti majd el, hogy ezeket a lépéseket a célszerűség vagy pedig az őszinte bűnbánat vezérelte.
(A Magyar Tudományos Akadémián 2004. április 16-án elhangzott beszédet a szerző küldte el lapunknak. Cikkünk az előadás szerkesztett változata.)
Egyébként a szapora nyelvcsapásokkal evezgetés, a szervilizmus és a megfelelési kényszer jó néhány magyarnak a “vérében van” netán a neveltetés felelős az ilyesmiért? Mert kerényi túlbuzgását csak az 50-es évekbeli csasztuskák és “Rákosi pajtást” dicsőítő nóták szerzőinek “színvonalához” lehet hasonlítani.
Anno Kazal még a budapesti telefonkönyv felolvasásából is tudott kabarétréfát csinálni. Istenkém, mit tudna művelni EZZEL a szöveggel?
http://www.nepszava.hu/articles/fresh.php
Kell jobb bizonyíték Kertész Ákos szavainak igazságára?
Akinek nem inge, ne vegye magára. MI, akik nem “ezekre” szavaztunk 47,3 %,
nem is vesszük! Pedig magyarnak tartjuk magunknak és “jobb” hazafiaknak, mint az ide mínuszolgatók.
Kedves Szerkesztoseg, kedves Kertesz Ur, kedves hozzaszolok!
Eloszor is, elnezest kerek a
En nem erzem Kertesz Ur levelet hazaarulonak. Miert baj az, ha valaki el meri mondeni a velemenyet? Ez a demokracia, nem? Intelligens ember nem legyozni se nem meggyozni akarja a masikat, hanem erveket felhozva, arra torekszik hogy egyutt fejlodjenek, es egymas ertekes gondolatait megosztva, azt megfontolva, es nem eleve meg vag elitelve, konstruktivan jarul hozza egy vitahoz.
Senki sem objektiv, aki egy parthoz tartozik, vagy aki megkulonbozteti magat a masiktol: te fideszes vagy, fuj… te mszp-s vagy, fuj, en zsido vagyok, kulonb mindenkinel…, en magyar vagyok kulonb a zsidonal… Jesszusom! Ebben el a magyar nemzet? Ego, gyulolkodes, stb.? Hat ezert nem viszi semmire.
Szamomra Kertesz Ur levelenek ez az uzenete: X parthoz tartoztam, ezert es ezert… de beloluk is kiabrandultal ezert es ezert… es nincs mar senkiben sem bizalmam.
Amit a magyar politikusokrol irt… ha en a munkamban sulyosan hibazom, kirugnak, es meg karteritest vegkielegites sem jar. Ezek a penzhajhasz barmok (mindenkit beleertve) tonkretettek egy orszagot, megis ujra mag ujravszavazzak oket… ki tette tonkre az orszagot? MIND! Egyik kutya masik eb.
Es kepzeljek, en ugyan azt tudom mondani, amit Kertesz Ur, csak a masik oldalrol… en a Fideszben biztam…. es a jelen kormanyzasuk alatt iszonyuan kiabrandultam beloluk…
Es mindennek ellenere, egyetertek Kertesz Urral. Ugyan arra a pontra jutottunk, csak mashonnan jutottunk idaig.
Egy kuldfoldon elo magyar.
Kedves Szerkesztoseg, kedves Kertesz Ur, kedves hozzaszolok!
Eloszor is, elnezest kerek az ekezetek hianyaert, nem magyar szamitogepem van.
En nem erzem Kertesz Ur levelet hazaarulonak. Miert baj az, ha valaki el meri mondeni a velemenyet? Ez a demokracia, nem? Intelligens ember nem legyozni se nem meggyozni akarja a masikat, hanem erveket felhozva, arra torekszik hogy egyutt fejlodjenek, es egymas ertekes gondolatait megosztva, azt megfontolva, es nem eleve meg vag elitelve, konstruktivan jarul hozza egy vitahoz.
Senki sem objektiv, aki egy parthoz tartozik, vagy aki megkulonbozteti magat a masiktol: te fideszes vagy, fuj… te mszp-s vagy, fuj, en zsido vagyok, kulonb mindenkinel…, en magyar vagyok kulonb a zsidonal… Jesszusom! Ebben el a magyar nemzet? Ego, gyulolkodes, stb.? Hat ezert nem viszi semmire.
Szamomra Kertesz Ur levelenek ez az uzenete: X parthoz tartoztam, ezert es ezert… de beloluk is kiabrandultal ezert es ezert… es nincs mar senkiben sem bizalmam.
Amit a magyar politikusokrol irt… ha en a munkamban sulyosan hibazom, kirugnak, es meg karteritest vegkielegites sem jar. Ezek a penzhajhasz barmok (mindenkit beleertve) tonkretettek egy orszagot, megis ujra mag ujravszavazzak oket… ki tette tonkre az orszagot? MIND! Egyik kutya masik eb.
Es kepzeljek, en ugyan azt tudom mondani, amit Kertesz Ur, csak a masik oldalrol… en a Fideszben biztam…. es a jelen kormanyzasuk alatt iszonyuan kiabrandultam beloluk…
Es mindennek ellenere, egyetertek Kertesz Urral. Ugyan arra a pontra jutottunk, csak mashonnan jutottunk idaig.
Egy kuldfoldon elo magyar.
Gratulálok a cikkéhez!
Igazi magyarként teljes mértékben egyetértek minden szavával.
A feloldozás késik, de a katarzis egyszer eljön és újra jó lesz magyarnak lenni! Ebben bízom.
Maradok tisztelettel,
egy fiatal demokrata aki még soha nem szavazott és nem volt párttag semmilyen pártban
Tisztelt Kertész Úr!
A szívemből beszélt. Köszönöm az írást!
Nem értem mi a a probléma a Kertész levéllel? Ez a véleménye! Joga van hozzá?
Igen! Lehet vele nem egyetérteni? Igen! Ettől még nem hazaáruló! Sokkal durvább
dolgokat írnak a tisztelt jobboldali újságírók. Csak egyszer olvasnám már róluk valahol,hogy hazaárulók!
Tökre igaza van Kertésznek. Briliáns.
Kertész Ákos írása csillagos ötös, az utolsó vesszőig egyetértek vele.
az viszont érdekes – jobban mondva, döbbenetes, elszomorító -, hogy mekkora gyűlöletet és frusztrációt okádnak itt egyesek magukból. egyszer egy nagyon bölcs ember mondta nekem azt, hogy minél jobban hazudsz magadnak, annál jobban fáj az igazság. erre itt van pont a tökéletes példa.
további boldog hétfőt.
Egyetlen szón lovagol csaknem mindenki ahelyett, hogy a szerző mondanivalójával foglalkozna. Erről szól a cikk, többek között. Képesek vagyunk hajba kapni a genetikán, amikor köze nincs a cikkhez. Indulatkifejező, nyomatékosító hatása van csupán a szónak. Az is bájos, ahogy mindenki a másik táborra vonatkoztatja a kritikát, önmagára még véletlenül sem.
.
Itt a bizonyíték Kertész igazára a kommentekben.
Sok benne az igazság, de sertéshez hasonlítani csak nem kellett volna a magyarokat. Mint ahogy minden nemzetben, úgy a magyarok között is van becsületes és becstelen és akkor ilyen jogon lehetne sertéshez hasonlítani az egyesült államokbeli köztudottan kevert, szintén mesterségesen butított, vegyes népet, vagy a koncentrációs táborok valódi “feltalálóit” a franciákat és az angolokat is. Magyar vagyok, mindig az is leszek, becsületesen dolgozom és állom a sarat, amíg lehet és nem érdekel, hogy ki az aki magyar, cigány vagy zsidó, esetleg más “etnikum” sarja, mert mind között van érték ember és olyan is, akire ha az állat jelzőt használnám, sértőnek nézném az állatokra nézve.
Tisztelt jelenlévők,
Hírekben olvastam a hozzászólásról , ezért rákerestem neten és megtaláltam.
Nem szoktam kommentelni sem, de ez annyira szívemből szólt, hogy nem bírom írás nélkül megállni.
37 éves “fiatalember” vagyok.
Jelenleg Svájcban élek, előzményként pedig annyit, hogy magyarországi “pályafutásom” alatt az alábbi benyomások értek:
- A cégeknél folyamatosan a semmihez nem értő seggnyalók jutottak előre,
- Az aki törekvő volt, szorgalmas, mindig le volt nyomva, előbb utóbb kicsinálták
- Irigykedett mindenki, ha elértem valamit, – de azt nyilván nem látták, hogy mennyi munkával/tanulással értem el azt amit elértem: valószínűleg ha meg kellett volna nekik is dolgozni érte, akkor büdös lett volna a munka/tanulás
- Nem vagyok zsidó, de teljesen mindegy, gyerekkorom óta folyamatosan azt láttam (bármilyen közösségben is voltam mint kisgyerek és később mint kamasz), hogy dúl a rasszizmus, konkrétan zsidóellenesség, – olyan emberek szájából, akiknek gőzük sincs a történelemről,
- Folyamatosan félremagyarázzák a történelmet az embereknek. Egy példa: ott kezdik a történelmet, hogy “megszálltak az oroszok”. – Az nem jut senkinek sem az eszébe, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, hogy mi volt előtte? Nem mi támadtuk meg az oroszokat a németek oldalán?
Nos, ilyen és ehhez hasonló benyomások után úgy döntöttem, hogy családommal kiköltözöm Svájcba. Ez más világ, és amióta itt élek úgy érzem, ,hogy én ide való vagyok. Inkább, mint magyarországra. Sajnálom.
…és egyel megint kevesebb. Aki magára is ad valamit, az NEM KÉPES magyarországon élni. Egy olyan helyen, ahol elvileg kapitalizmus van, azaz „tudás alapon kellene, hogy működjön az előrejutás munkahelyen és az életben egyaránt” – de magyarországon még mindig az „apámfia” protekcionizmzusra, korrupcióra, és seggnyalásra épül az egész ország.
Ezt így nem lehet, emberek! Tudjátok, hogy ezek után ki fog otthon maradni? Az „alja” és a hülyék.
Ez egy ilyen konfiguráció lesz!
Ja, és még valami:
Nem vagyok politikus, nem is akarok az lenni, sőt egyik oldalán sem állok, de amit láttam azt láttam, és hülye azért nem vagyok:
Sajnálom ezt a szerencsétlen Gyurcsányt. Kicsit magamat is látom benne.
Magamat látom, mert látom, hogy mennyire bizonyítani akart, jót akart, és milyen brutális, szemétláda módon elbántak vele a „MAGYAROK”.
Egy ember, aki akart tenni a végre a nemzetért, aki nem megélhetési politikát akart játszani. De nem sikerült neki azért, mert a másik oldal már előre elirigyelte tőle az esetleges sikert, és ezért erőnek erejével nekiment. (Öszöd, TV székház, stb)
Aztán persze: egy ideig még próbálta Gyurcsány állni a sarat, de amikor azt látod, hogy túl nagy az ellenszél, akkor egy idő után feladod. Ez történt.
És még ez sem elég nekik: most épp megpróbálják perelni, hogy emberileg is szétzúzzák…
Hát, szégyellheti magát az egész “nemzet”. Úgy kell neked magyar!
MINDEN TISZTELETEM KERTÉSZ ÚRÉ!
Véleményem szerint nagyon sok problémánk abból adódik, hogy a jobb- és baloldal azonos szavakat más értelemben használ, illetve kisajátít.
Erre nem az a válasz, hogy harc nélkül átengedjük nekik a szavakat – aztán nem csak a szavak, hanem az egész élet feletti irányítást.
Ahogy Bartus – a korábbi dimitrovi összemosással ellentétben – kifejtette a fasiszta és a nemzetiszocialista (náci) hatalmi berendezkedés eltérését, úgy nem kellene engedni, hogy a genetika szót és annak kizárólagos értelmezését a jobboldal kisajátítsa. A genetika egy létező tudományág – semmi köze a fajgyűlölethez vagy a fajelmélethez – de főleg nem a vele való visszaélésekhez és a “fajelméleten” alapuló népírtáshoz. A genetikai meghatározottság esetében “Rossz, aki rosszra gondol” Egyébként a gének a magyar köznyelvbe bevett fordulatok részei: “a génjeibe van írva, a génjeiben hordozza” korábban a gének megismerése előtt ugyanezt a “vér” szóval összefüggésben alkalmazták. Akkor a “VÉR” is csak a jobboldal által használható lenne? Ahogy igyekeznek a “haza” a “hazafiság” fogalmait is kisajátítani. Ha egyikben engedünk – nem lesz megállás a hátrálásban!
Úgy tűnik az igazság pokolian fáj! Pedig a tények nagyon makacs dolgok.
Viszont kiváló munkát végzett szeretett, mindig igazat mondó vezérünk. Sikerült a gyűlölködést gyakorlattá nemesíteni kis hazánkban, és minden fórumon.
Köszönöm Kertész cikkét. Ha csak két-három embert elgondolkoztat, már megérte.
Mindenkinek lehetnek rossz napjai, mindenki eshet túlzásokba…..az a szegény Kossuth Díj, az meg nem tehet semmiről. A Bádogember azért még Önt is szereti!
Ja, és innen jelentem, — akárhogy is próbálják sulykolni — itt nem gyűlölködik senki, csak dolgozik, próbálkozik, túlél. Kevesebb íróasztalt, mérsékeltebb médiafogyasztást, és több tapasztalatot kívánok mindenkinek!
anonymous ! Magyarország azért még nagy “M”!!!
“Figyelemre méltó a régóta Amerikában élő “Simi” (2011.08.30 – 00:01) véleménye. Valószinüleg igaz amit állít:
“Ha egy amerikai kolto,az amerikai neprol igy nyilatkozna,akkor az amerikai koltot meglincselnek (szerencses esetben). Ez a level hazaarulas! Az egyik legnagyobb bun az Egyesult Allamokban!!! Szegyen es gyalazat!”
Valahogy így gondolom magam is, de nem ezért írok.
Bartus László urat személyesen ismerem. Interjút adtam neki annakidején a “Maffiaregény” c. könyvéhez és ő hosszasan idézett az általam elmondottakból. Jó véleménnyel voltam róla mindaddig, amig a jelenlegi “népszavás” profilt magára nem öltötte. Több írását olvastam, de sohasem gondoltam arra, hogy vitába szálljak vele.”
Nem tudom ki írta ezt, de ez NEM IGAZ!
Olyan hogy amerikai EGYSÉGES nép nincs, és USA-ban nyugodtan szidhatja bárki az amerikait. senkit nem érdekel.
Kertésznek abban igaza van, mindig a magyar másra mutogat és eltűri a sok hülye politikust.
bádogember: már akinek…
“A magyar genetikusan alattvaló. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”
Iszonyatosan felháborító nézetek, s többen a kommentelők közül még meg is dicsérik. Szerintem e sorok írója sem gondolta végig ezeket a beteg gondolatokat, s meglepődik, hogy a magyar fasiszták nekirontanak. Mi, genetikusan szabadságszerető magyarok visszautasítjuk kis Kertész mocskolódó, és igenis rasszista szavait. Egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalók, igaz különbek sem. Az orbán-rezsimet pedig ugyanúgy elintézzük, mint szüleink 56-ban az akkori rendszert.. Még soha nem loptam, raboltam el a másét, nem öltem embert, egész életemben igyekeztem szüleim öröklött tisztességét megőrizni, továbbadni és erre tessék, genetikailag tart alattvalónak egy olyan valaki, akinek munkásságára azért odafigyeltem.. Az iszonyatos düh nem engedi a higgadt értékelést, és ilyenkor támad kedvem gyilkolni. Ezt jól megcsináltad kertész (sic).
Anonymous! Gratulálok.
A kommentárod osztályzata:. 5*******************************
talán a szerző sem sejti, mennyire beletalált irásával a magyar valóságba: ” se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”
az MTA minősitett kutatója vagyok, valódi nevem , foglalkozásom és munkahelyem is könnyen kiderithető azoknak az “igaz magyaroknak” a jóvoltából, akik 50 ezer Ft vérdijat tüztek ki a fejemre a neten, majd a “becsületes hazafi” besugó révén megtudva adataim 2 éven keresztül valódi nevemet kiirva a netre gyilkossággal fenyegettek, családtagjaimmal zsaroltak, munkaadómat megkeresték, hogy kirugassanak!
Kertész Ákost a magyar valóság IGAZOLJA!
Ui: a magyar rendőrség és ügyészség szerint a jobboldali internetezők részéről elkövetett fenti cselekmények jogszerűek, engem semmilyen sérelem nem ért! ( rendőrségi, ügyészségi dokumentumokkal tudom igazolni)
Bádogember
Majd akkor lesz magyarország nagy “M”, ha megérdemli. A tiszteletet ugyanis nem kikövetelni kell, hanem kiérdemelni.
Anonymous
Tökéletesen egyetértek, hasonló tapasztalatok birtokában, gratula…!
A hőzöngőknek pedig csak annyit, hogy nem megsértődni kell, hanem megcáfolni! (Hja, az nem megy, igaz…?)
A Kertész-írás tökéletes diagnosis, márpedig a betegségről nem az orvos tehet, aki gyógyítani szeretné. A beteg, ha visszautasítja a terápiát, magára vessen, ha egyedül marad a kórteremben, már ameddig egyáltalán túléli…
Istenem, Istenem, Megváltó Mindenem! Ilyen sok barmot én még Magyarországon belül sem láttam. Ergo, a szenny, a mocsok kiülepedett Magyaroszágról. Ja, hogy vannak itt benn is állatok (fasiszták), az már a mi gondunk.
Az alábbi történetet 5 vagy 6 éve jegyeztem föl, Édesanyám azóta eltávozott, és nála szolidárisabb, a tevékeny jóságban élő embert nem nagyon ismertem. És mégis…
Rákérdeztem, nem azért, mert választ vártam, hanem csak úgy: Pákán volt zsidóüldözés? (Nem gondoltam volna, hogy igen, hiszen Nyugat-Magyarországon nem voltak sokan, és úgy gondoltam, ha voltak is, a 44 júliusi deportálási moratórium miatt nem kerültek sorra. Ráadásul a Pákán töltött idők alatt soha nem jött szóba, hogy itt volt zsidó egyáltalán.)
Anyu azt mondta, nem, nem volt zsidóüldözés. Pákán négy zsidó család élt, egyik sem kiemelkedően gazdagon, üzleteltek ezzel-azzal, Anyu szerint mindenesetre rejtély volt, hogy miből éltek, egyébként szerényen. Aztán sorolta a neveket – összesen tán nyolc emberről volt szó – de csak Gizi néniére emlékszem, aki Anyu szerint rettentő kövér öregasszony volt. Volt még egy fiatalabb nő említve, akinek gyerekei is voltak, a háború után a fia visszajött, körülnézett és elment, nem tudni hová, tán Palesztinába.
Megrendültem: voltak zsidók Pákán? És mi történt velük? Anyu elmondta, hogy nyáron jött a parancs, a zsidókat Zalaegerszegre szállították. A falu szótlanul nézte végig a pakolásukat. Anyu annyit tudott: a rettentő kövér Gizi nénit Zalaegerszegen a két pallón úgy kellett felgurítani a vagonba, mint valami hordót. Aztán beszélték azt is, hogy a másik, fiatalabb nő megőrült, mert a fiát elszakították tőle. Az információhiányból természetesnek tűnik, hogy a férfiak elpusztultak, egyedül a fiú tért vissza, de Anyu szerint nem akart az anyja megőrülésének színhelyén maradni, elment, szó nélkül. A történet szakadozó elbeszélése közben Anyu folyton-folyvást emlegette: a faluban senkinek nem volt baja a zsidó családokkal.
És nem kérdeztétek meg, hogy miért? Nem tiltakoztatok, hogy mit akarnak a hordó nagyságú Gizi nénitől, a gyerekeket nevelő másik családtól?
Anyu megdöbbenve visszakérdezett: ez volt a törvény, ezellen ki ágálhatott volna? De a falu csendőre rendes ember volt: még este szólt az érintett családoknak, hajnalban jönnek értük, ne 20 percük legyen a motyó összecsomagolására, készülhessenek fel legalább 12 órával korábban kitaszíttatásukra. Ezt a csendőrt a falu népe később, a háború után megvédte, mondván emberséges ember volt, mindig előzőleg szólt az érintetteknek. És Anyu szeme itt elhomályosult, emlékeiben védve az akkori diktatúra „emberséges emberét”.
Nem, ezt nem értem, nem akarom érteni.
Szomorú vagyok, hogy felmenőim hiába vettek részt a Rákóczi szabadságharcban. Hiába szenvedtek utána teljes vagyonelkobzást, e népért, és szabadságáért. Hiába vett rész 1906-ban Rákóczi hamvainak hazahozatalában nagyapám. Hiába vállalta ezért nagyapám, hogy gyalog felhajtsák szabadságszeretetéért Kún Béláék, hogy felakasszák Pesten. Ezt azért túlélte, mert addigra mire felért, leverték őket. Hiába. Hiába?
Igaza van Kertész Ákosnak. Ő a baloldalnak írt, mert helyesen úgy gondolta:
intsd meg a bölcset és barátod lesz! E helyett mások vették magukra, akiket nem lehet inteni, azért mert bolondok. Ezért vicsorognak. Szüleim jó párszor meg is vertek, csak hogy tisztességes ember legyek. Már nincsenek, de hogy szeretném, hogy intenének! Egy írónak mi más dolga lenne, ha nem, hogy intsen, felrázzon, provokáljon, csak tisztuljon a seb, hányódjon föl a genny.
Azt tette ami a dolga. A reakciók bizonyítják, hogy mekkora a baj. Amikor a jobboldal bűnbe viszi az országot. Eltávolodtak az élő Istentől. Kizárják magukat a nemzetek közösségéből, és teremtettek maguknak egy saját Istent a Magyarok Istenét, egy bálványt. Azt akarják imádni, mert ők teremtették és
így a bálvány kiszolgálja őket. Förtelem. De jól tudom, hogy az ország visszakatolizálása mögött a Vatikán keze van. Hova lettek a reformátusok?
A protestánsok? Mindenki aki olvasott bibliát korrupt lett? Újra antiszemitizmus? Az eb jár vissza saját okádékára. Már megint visszamenőlegesen akarnak büntetni? Elvenni a díjakat? Nem látja senki miben mesterkednek a katolikus vezetők? A módszerük: Kihantolni a halott pápát is, és törvényt ülni a halott felett.
Innen ered a visszamenőleges törvénykezés. Ébresztő! Olvassák a teljes Bibliát! Akkor felismernék az eretnek tévelygéseket. A kisemmizett kisegyházak már értik mi folyik itt. Nem olvasta senki Ady Korrobori-át? Hát ezt a kártyát mindig elő lehet húzni? Ranschburg Jenő szavai illenek ide: ” a szemét ott ül a Parlamentben.” Hol vannak a demokraták?
“Sanyibácsi”
Tragikomikus! Vén hülye barmok írogatnak itt egy másnak, gondolkodni meg nem akarnak. Vén hülyék, pedig én is má’ 90-et közelítem… Ti is barmok vagytok Szegény emerikás barmok?
Mindenkinek igaza van és senkinek se…
Nem tartom szerencsésnek Kertész Ákos és hasonszőrű elvbarátai ilyen megnyilvánulásait. Egyszerűen nem igaz, amit mondanak. Mert ezek az emberek vagy sokat gondolnak más nemzetekről, vagy csak steril, abszolúte speciális, szűk kapcsolataik vannak. Becsapják magukat és másokat is írásaikkal. Talán megalázóan kisebbségi érzéseik vannak magukkal szemben vagy beszűkülve érzik magukat a magyar anyanyelvük végett. Talán fáj nekik, hogy magyaroknak születtek. A feleletet erre nekik kell tudni.
Én például 9 évet dolgoztam német üzemekben német vezetés alatt, kifejezetten csak németek között, és Afrikában afrikai vezetés alatt, zömében afrikaiak között. Magyarok még a közelemben sem voltak. Ugyanakkor hétvégenként kolóniába jöttünk össze, mi magyarok. Sorolhatnám a minket, magyarok irigyelő, kifejezetten nagy nemzetek polgárait, családjait, akik szívesebben tartózkodtak az összeverődött magyarok társaságában, mint a saját nemzetbeliekkel. A németek, franciák és más „nagy nemzetek” fiai sokszor hasonlóan vélekedtek saját magukról, mint Kertész úr és Konrád úr a magyarokról..
Ne felejtsük el, Magyarország helyzete speciális, 1000 éves ország, amely a XX. században majdnem felszámolódott. Minden magyar veszett valamit, valakit, valahol és valamikor…Tatárjárás, Mohács, Világos, 1919, Trianon, 1945, 1956 stb.. Kevés országban változtak a tulajdonviszonyok és a tulajdonosok olyan gyakran, mint Magyarországon. Államosítások, vagyonvesztések, életek és családtagok erőszakos elvesztése minden magyar családot érintet. Mielőtt más nemzetet és népet magasztalnánk, magunkat meg szapulnánk, tudnunk kell, hogy minden nép olyan, amilyet a másik nép és a történelme megenged neki. És jaj a legyőzötteknek..!. mondja a 2000 éves közmondás.
Senki ne gondolja, hogy a másik nép jobb, becsületesebb, emberségesebb és könyörületesebb. .
Anonymusnak üzenem: svájciak és így ő maga is, most is élvezik a rablott és „befagyott” zsidó és náci bankbetéteket. Ez a svájci becsületesség ez…? Ez egyszerűen lopás.. Hogy dolgozik-e a svájci nép? Nem vonom kétsége. (szegény ország, gazdag nép)
„És mi itthon maradtunk , kalandból”…. mondta egyszer egyik műsorában Hofi Géza.
Hát igen! Nem volt szép és szerencsés tőlünk, hogy a Don-kanyarig masíroztunk. Megfizettünk érte! De kérdezem, ki ölte meg Petőfit és a sok-sok ezer magyar hazafit pl. 1849-ben? Hát persze! A orosz cári csapatok. Kik győztek le Világosnál minket? Hát persze, az orosz cári csapatok. Na és hol volt ez geográfiailag? Hát persze, az ezer éves Magyarországon. És hogyan kerültek ide az oroszok, Magyarországra ? Hát persze, bejöttek észak felöl, hogy elpusztítsák a független Magyarországot. Hívtuk őket? Nem hívtuk. És kértek bocsánatot valaha tőlünk? Nem kértek. (100 évvel később visszaadtak néhány zászlónkat a moszkvai hadiraktárukból) . Törököknek sokkal nagyobb becsülete volt velünk szemben. Nem adták vissza Kossuthot és társait.
És a vonatok sem indulnak csak úgy el a vakvilágba, még a háborús körülmények közepette sem.
A vonatokat indítják, például a Józsefvárosi pu.-ról, sőt, várják valahol, például Auschwitz-be(n). Még talán a vasúti vagonok műszaki vizsgáját is egyeztetik, a szakértők. (Szerintem a precíz németek tuti megnézték a papírokat, biztosan oda érjenek a szerelvények, de a szlovák vasutasok is feltehetően buzgó módon serénykedtek). Bizony, Szlovákia akkor, az USA és majd minden ország által is elismert, független állam volt, és a halálvonatokat az ő mozdonyaik húzták náluk. Még vontatási pénzt is kapott Szlovákia a Dienstleistung -ért. És hová tűnt el a 100.000 szlovák zsidó polgár Kedves Kertész úr? Persze, ez az ő felelőségük.
És mit tettek eközben az igazság bajnokai, pl. az angolok és az USA, a bezzeg országok, mikor repülőikről lefényképezték a megszállt nagy lengyel ipari területet Auschwitzot és környékét (Oswiecim). Bizony, bizony a nagy semmit! Pedig pontosan tudták, miféle disznóságok történnek ott a nagy barakktáborokban. De nem segítettek a szerencsétleneken sem ott és máshol sem. A parti őrségeik is visszafordították a menekülő zsidók lélekvesztő csónakjait az USA partjai előtt.
Hasonlóan cselekedett az USA, mint derék az ő derék orosz (szovjet) barátaik a varsói felkeléskor. Hagyták, hogy a németek bevégezzék a lengyel ellenállás totális megsemmisítést (én legalább vettem a fáradságot és meglátogattam ezeket, a szörnyű helyeket évtizedekkel, később stoppal, hasonlóan Birkenau, Ravensbrück -t, Sachenhausen -t, Buchenwald -ot stb.)
Na és Svájc, kedves Anonymus, a háborúból kimaradt bezzeg ország, ő mit csinált? Semmit!… Semmit?…Dehogynem! Neki kellett a zsidók pénze, vagyona és ugyancsak a nácik menekített pénze. Az emberek már nem kellettek! És ekkor még Magyarország befogadó ország volt, noha születtek törvények…
Be volt szarva Svájc! Féltette magát, mint Magyarország, vagy az önálló Szlovákia. Senki sem akart a Csehország, Hollandia, Dánia, Hollandia, stb. sorsára jutni.
Na és a dél-szláv háború, amely 20 éve kezdődött 1990 táján a 2. világháború után 50 évvel? A megsemmisítettek végett kinek a harangja szól? Kertész úré? Vagy az amerikai Népszaváé? Vagy Anonymus által nagyra becsült Gyurcsány Ferencé? Hogy csak európai eseményt említsek. Ehhez, mint szól Kertész Ákos, a karosszérialakatosból kinőtt írógéniusz, aki mindenki által tisztelettel övezett bölcs lehetne? Már csak a kora is megengedi ezt neki. Az öreg bölcs, aki túlélte a 2. világháborút, majd a szovjet megszállást és a kommunizmust… Neki szerencséje volt, nem úgy, mint barátnőm édesapja, aki Auschwitz után az Altájban kötött ki 4 évre. Kis híján odaveszett. Kertész Ákos a magyar ifjúság példaképe lehetett volna, de már nem lesz az…erről ő maga gondoskodott. (Lehet, hogy én is megbuggyanok vén koromra.)
Hogy mit lehetne tenni a jövőben a jövő generációért? Naponta kell bejátszani a háborús és holocaustos rémtetteket valamelyik magyar TV-csatornán. De nem úgy, mint ahogy ez nálunk kampányszerűen zajlik. Naponta és módszerese, a sok csatorna valamelyikén. Ehhez persze át és át kell dolgozni szüntelenül a sorozatokat, újabb tanukat kell fellelni, munkát kell bele fektetni mint a német TV-k ezt teszik. És akkor itthon is megvalósulhat az annyit emlegetett „német megbánási” példa. Idővel tudatosul és beleverődik mindenkibe, mi is történt Lenint, Sztálint, Hitlert és a többi gazembert diktatúrája alatt. Ezt kell tenni: nem kicsit, sokat! Mert minden nap lesz újszülött, aki majd megnézi valamelyik adást, és így megtanulja a diktatúra törvényeit és segíti őt a történelemben eligazodni. Az sem baj, ha lesz generáció akiknek a könyökén jön ki az egész. Nem „a kinek a nagyobb a fájdalma” Wettkampf dönt, hanem az új generáció igazságérzetét csiszolja a folyamatos ismétlés, mint Németországban. Nem kell félteni a fiatalságot. (Az öregeket úgysem lehet megváltoztatni). Az igazságérzet tudatosul bennük majd, emiatt ne fájjon a fejünk. A történelem nem velünk, nem a mi korunkkal kezdődik, és nem a mi tragédiánkkal kezdődött. Ezt tudomásul kell vennünk. Mert történelem volt, van és lesz…
“pedig én is má’ 90-et közelítem”,
Akkor te sem fogsz már tisztességet tanulni, de mást se, kedves peripetia.
És hány éve butítod a környezetedet? :)
re “Vén hülye barmok írogatnak itt egy másnak”
amennyiben ötven évesen vén huje barom valaki, akkor igazad van….
peripetia
Az a bizonyos “90″, az a magasságod vagy az IQ-d? Esetleg a szemüveged fókusztávolsága…?
a hozzószólások véleményezése sokat elárul az “olvasókról”: a kelet-magyaroszági forumokon sondercommandók napi rendszerességgel gondoskodnak arról, hogy nem jobboldali tetszésindexe témától, szövegtól függetlenül közelitsen a végtelen minuszhoz….ezek a “széplelkek” itt is itt vannak, elhivatottak és szorgalmasak, mint minden elmegyenge
“Sanyibácsi”
Őszinte tiszteletem és köszönetem a megnyilvánulása kapcsán. Bár, ha jól gyanítom, világnézet szempontjából különböző platformon állunk, jólesik tudni, hogy azon ideológia hívei között is vannak reálisan gondolkodó emberek, amely ideológiára előszeretettel hivatkoznak (és járatják le) a hivatásos mindentudók. Persze, igaz: “Csak a bolond képzeli azt magáról, hogy mindent tud. A bölcs állandóan tele van kétségekkel.” (A. Einstein)
Örömmel tölt el drága gyermekeim, hogy nahát, de végre, úgy általjában kevés eszű, magyarnak álcázott ökrök, aztat a hiszitek, hogy ti vagytok-ée valakik, osztán hát én pedig alátok vala süllyedék is, meg oszt, nem is. ökrök.
“Aqulia non captat muscas!”
Aqulia = Aquila, bocsi!
Kedves LutzyFery!
Én ahogy megismertem a magyar történelmet, és mivel szeretem a hazámat, ezért keményen beszélhetek. Én tisztában vagyok, hogy a II. világháborúban mi támadtuk meg a Szovjeteket, és nem fordítva. Mi támadtuk meg Jugoszláviát is.
A mi nemzetünk tagjai szíves örömest segítették, kérés nélkül is a zsidó
honfitársaink elhurcolását, az értékeikre szemet vetve. És idáig sosem bánták meg, azért tartunk itt. Nincsenek illúzióim. Ízig vérig demokrata vagyok, aki Istenfélelemben ki akarok állni minden jogsértés ellen, de egyedül, vagy kevesen ismertük fel, néztük meg a hályoggal befedett szemünk helyett a
Biblia tükrében megítélve, mit tett az ország, mi. Személyesen akkor még nem éltem, de helyesen úgy kell felfogni, hogy még nem létezően, én is ott voltam.
Tilos a történelmet hamisítani. Szembe kell nézni vele. Innen lehet elindulni.
A török időkben, amikor 3 részre szakadt az ország a Magyar nyelvre lefordított
Biblia által tartotta meg, hiszem Isten országunkat, mert szembesültünk a törvénnyel és megrettentünk, Istenfélelemre jutottunk. Mára ez a muníció elfogyott. Pedig újra Istenfélelemre és megbánásra kell eljutnunk. Az utódok újra föltámasztanak olyasmiket, amik már megítéltettek. Szörnyű.
Üdv: “Sanyibácsi”
“Sanyibácsi”
A hazaszeretettel nincs gondom nekem sem, csak a körítéssel. Tisztában vagyok vele, hogy szinte mindenki más-más aspektusból szemléli a világot, az én bajom vagy fájdalmam akkor jelentkezik, amikor valaki(k) a saját véleményé(üke)t megkérdőjelezhetetlen, egyedül létező és követendő kinyilatkoztatásként aposztrofálja. Nem is beszélve arról, hogy kétséges képességű tábor – ilyen-olyan, vélt vagy valós érdekek mentén – ebben még meg is erősíti… Szóval, az “érted harcolok, nem ellened” álláspontot szeretném képviselni, de hát… falra borsó… A “holnaptól minden másképp volt…” szemlélet kapcsán pedig nem tud megnyugtatni a “történelem szemétdombja” frázis, mert lassan működik és generációk mennek rá… Mindenesetre, amíg élek, remélek…
Fogadd jókívánságaimat: LutzyFery