Budapest – Gyurcsány Ferenc szerint is szükség van a széles koalícióra, de csak a demokratákkal, a nyitott, befogadó, együttműködő pártokkal. Egy demokrata nem kérheti arra a szavazóit, hogy a Fidesz leváltása érdekében szavazzon a Jobbikra. „Ez a demokraták végső erkölcsi megsemmisülését hozná” – írja blogjában Gyurcsány.
„Lassan ébredezik az ellenzék. Kezd leesni a tantusz, hogy a Fidesz ellen csak széles összefogással lehet majd győzni. Aki eddig értetlenkedett, azt most kijózanította a Fidesz új választójogi törvénytervezete” – kezdi legújabb blogbejegyzését Gyurcsány Ferenc.
Van azonban pár kérdés, amire úgy érzi, válaszolnia kell. A válaszra váró kérdések összefüggnek Karácsony Gergelynek a nol.hu-n megjelent javaslataival. Az LMP-s országgyűlési képviselő ugyanis nem zárja ki a három ellenzéki párt összefogásának lehetőségét a kétharmados Fidesz-beton feltörése érdekében. Karácsony elképzelése szerint az LMP-MSZP-Jobbik szövetség csak addig létezne, ameddig „ki nem gyomlálnák közösen a demokratikus versengés akadályait”. Amint újra megteremtődik a demokratikus rendszer Magyarországon, fel lehet oszlatni az LMP-MSZP-Jobbik szövetség talaján megválasztott Országgyűlést, és új választást kell tartani sportszerű keretek között.
Gyurcsány Ferenc szerint az LMP-s javaslattal kapcsolatban megválaszolandó első kérdés, hogy kivel és miben lehet együttműködni. Szerinte a parlamentben bárkivel, annak érdekében, hogy a Fidesz után helyreálljon az ország kormányozhatósága, szélesebb értelemben a demokratikus alkotmányosság. Ráadásul a parlamentben az együttműködés a képviselők belátásán nyugszik. Választási szövetséget azonban fasisztoid párttal nem lehet, illetve nem szabad kötni. Választási szövetséghez a választók széles körének aktív és értő támogatására van szükség. A demokrata szavazók nem fognak olyan pártra szavazni, amelynek képviselői zsidóznak, cigányoznak és nemzetárulónak tartanak minden baloldali és liberális demokratát.
Gyurcsány Ferenc a demokratikus ellenzék két pártjának azt tanácsolja, először is gondolják végig, hogy helyes-e, ha kormánykritikájukat rendszeresen megspékelik egy oldalvágással, amelyben a másik demokratikus ellenzéki pártot ütik. Ez ügyben az LMP-nek van több tennivalója. A szocialistáknak szóló tanácsa, hogy értsék meg, „mély politikai, kulturális, morális átalakulás nélkül” nem lesznek választhatók sok demokrata számára. A Fidesz leváltásának szükségessége önmagában nem elegendő érv sok demokratának, hogy erre vagy arra a demokratikus ellenzéki pártra szavazzanak.
Az alábbiakban szó szerint is közöljük Gyurcsány Ferenc blogbejegyzését:
”
Lassan ébredezik az ellenzék. Kezd leesni a tantusz, hogy a Fidesz ellen csak széles összefogással lehet majd győzni. Aki eddig értetlenkedett, azt most kijózanította a Fidesz új választójogi törvénytervezete. A tervezetet majd’ mindenki ismeri, most nem mennék a részletekbe.
De van pár kérdés, amire válaszolni kell.
Először is az, hogy kivel lehet együttműködni és miben? Az nagyjából világos, hogy a Parlamentben bárkivel együtt lehet szavazni annak érdekében, hogy a Fidesz után helyreállítsuk a kormányozhatóság feltételeit, szélesebb értelemben, a demokratikus alkotmányosságot. Választási szövetséget azonban csak olyan párttal, pártokkal lehet kötni, amelyekkel stratégiai kérdések sora köt bennünket össze. A fasisztoid párt nem ilyen.
Ráadásul a parlamenti együttműködés a képviselők belátásán nyugszik. A választási koalícióhoz a választók széles körének értő, aktív támogatása kell. Rá kell venni a pártok szavazóit, hogy másik párt jelöltjére szavazzanak. Ez nem egyszerű. Meggyőzhetők-e a demokraták, hogy olyan pártra szavazzanak, melynek képviselői köszönés helyett zsidóznak, cigányoznak, és nemzetárulónak tartanak minden baloldali, liberális demokratát. Én ezt nem hiszem.
Ami meg a demokratikus ellenzéket illeti. A Fidesz leváltásának szükségessége önmagában nem elegendő érv sok demokratának, hogy erre vagy arra a demokratikus ellenzéki pártra szavazzanak. Halljuk a választók sokaságának hangját: „nem valaki ellen, hanem valamire szeretnék voksolni.” Közben azt is tudjuk, hogy a mai két demokratikus ellenzéki párt sok demokratának nem választható jó szívvel.
E két pártnak először is végig kellene gondolnia, hogy helyes-e, ha kormánykritikájukat rendszeresen megspékelik egy oldalvágással, amelyben a másik demokratikus ellenzéki pártot ütik. Ez ügyben az LMP-nek van több tennivalója.
A mi leckénk, a szocialisták legfontosabb leckéje meg az, hogy képesek vagyunk-e megérteni, hogy mély politikai, kulturális, morális átalakulás nélkül nem leszünk választhatóak sok demokrata számára.
Szóval szerintem széles koalíció a demokratákkal, nyitott befogadó, együttműködő pártokkal, és küzdelem a fasisztoid pártokkal. Demokrata nem kérheti szavazóit, hogy a Fidesz leváltása érdekében szavazzon a Jobbikra. Ez a demokraták végső erkölcsi megsemmisülését hozná.”
Igen.
@girbegurba
Igen.
(Eredetileg csak ennyit írtam, de ez nem ment át. Túl rövid volt.)
Értem én, hogy mit akarsz. Csak azt mondom (sokadszor), hogy ez nem úgy megy, hogy jól kihasználjuk őket, aztán félretesszük. Viktor is azt mondta, hogy adunk nekik két pofont és hazazavarjuk őket…
@Kuksi
Jó, akkor legalább a lényegben egyetértünk.
Igazából két gondom van:
1. Nem úgy néz ki, hogy a demokraták majd elzavarják. Az ország nincs tisztában a polgári demokrácia alapelemeivel. Nagy tömegek szocializálódtak az ájtatos tekintélytisztelet, homályos fenyegetéstől való félelem, és a gyermeki kiszolgáltatottság környezetében. A hatalom megdöntése így csak erőszakkal képzelhető el, és olyannal, aminek eredménye nem polgári demokrácia, hanem egy másik diktatúra, vagy jó esetben is csak egy nyúlós-nyálas izé.
2. A fasiszták és a nácik támogatói nem nagyon különböznek a kommunisták és más baloldali holdkórosok támogatóitól. Látszólag ég és föld, de valójában nagyon hasonlóak. Ezekkel az emberekkel más világot létrehozni. A politizálás azt jelenti, hogy valahogy megértetjük velük elképzeléseinket, megnyerjük bizalmukat, és nem csapjuk be őket. Ehhez észre kell vennünk, hogy ők is emberek, és nyíltan kell hozzájuk viszonyulnunk. Ez nem azt jelenti, hogy elfogadjuk a disznóságokat, de azt igen, hogy velük szemben is korrektek vagyunk.
Bocs:
Ezekkel az emberekkel
kell
más világot létrehozni.
Egyetértek Gyurcsánnyal,amúgy meg szerintem erről nem is kell sokat vitázni, hiszen a képlet egyértelmű: a demokratáknak kell leváltani azokat, akik nem demokráciát akarnak.
A jobbik sem akar demokráciát.
Akkor miről beszélünk?
Az ilyen, belső vívódásokat is feltáró megnyilatkozásokkal, vekengésekkel, már tele van a padlás. Azt gondolom, hogy a legfontosabb lecke, amit az MszP-nek meg kell tanulnia, az az hogy, már meg kellett volna tanulnia régen a leckét.
Ritka lusta, és tehetségtelen nebulók.
Hát hogyan szavazhatnék erre a társaságra? Hol itt a lendület, az akarás a tevés?
(Ne üssük egymást, mi baloldalik, mondá Gyurcsány. És máris odavág a következő mondatban az Lmp-nek. Nem túl meggyőző.)
Még csak azt se nagyon lehet mondani az Mszp-ről, hogy szaladna az események után.Az, hogy elébe megy, az pedig elő nem fordulhat. Egész egyszerűen nem csinál semmi érdemlegeset. Hát miért szavaznék rájuk?!
Ja, hogy ne legyen a Fidesz. Ez, kedves Mszp, nekem – és még sok választónak- kevés. Mert a Fidesz egészen addig újra jön, amíg nem lesz erős, egészséges, normális demokrata párt.
Belső vívódások…
Addig jó, amíg vannak.
De itt nem egyszerűen belső vívódásokról van szó.
Azzal a jelszóval és szemlélettel, hogy “fasisztákkal, nácikkal, fasisztákra, nácikra NEM!”, a jóleső levezető kiabáláson túl sehova sem jutunk. Maradunk a töredék töredéke. Nem fog velünk tartani a nép 20 százaléka sem.
Valahogy utat kell találni azok elméjéhez, akik sajnos hajlandók engedményeket tenni a fasisztáknak és náciknak. A magunk oldalára kell állítani őket. Egyelőre ez nem megy a “fasisztákkal nem” jelszóval. Amikor ezt mondom, nem azt mondom, hogy “fasisztákkal igen”.
Tehát alkalmas politikát keresek, ami a mérsékelteket mellénk állítaná. Mi egymással sem vagyunk tökéletesen azonos hullámhosszon, nem várhatjuk el, hogy csak ilyenek álljanak a közös ügy mellé.
Bauer Tamás szerint, ha lenne programja a demokratikus erőknek, akkor a Jobbik nélkül is képesek lennének megverni a Fideszt. Ma a Fidesznek kevesebb választója van, mint amikor 2002-ben elvesztette a választást. Csak nincs olyan demokratikus koalíció, amelyik maga mellé tudna állítani 2 milliós szavazót. (Mint hogyan korábban erre az MSZP-SZDSZ három cikluson keresztül képes volt) – magyarázta Bauer Tamás. (Klubrádió)
Krémer Ferenc véleménye egybecseng Bartus Lászlóéval:
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=79883:hova-vezet-a-kiut&catid=82:cskremerferenc&Itemid=120
Akkor egy kis törökgáborelemez is: miközben a felvetés realitása jelenleg a nullához közelít, s mint ilyen nem több egy szimpla gumicsontnál, valójában az első olyan ellenzéki kezdeményezésnek tekinthető, amelyben több van, mint amit ezen a térfélen az elmúlt egy évben megszoktunk.
Az ötletgazda ugyanis egy dologra ráérzett, egy másikra pedig alapvetően helyesen hívja fel a figyelmet. Ráérzett arra, hogy az erő csak erővel győzhető le, s ez az a tanulság, amit a Fidesz politikájából egyelőre képtelen megérteni a jelenlegi ellenzék. Furcsán hangzik talán, de Karácsony Gergely javaslata meglehetősen „fideszes”: a hatalomról, a politikai célokról, az odavezető útról szól, mércéje pedig az eredményesség és nem a szépség.
Számomra éppen ezért a felvetés kapcsán nem is az a fontos, amiről most mindenki beszél: hogy beilleszthető-e a Jobbik ebbe a konstrukcióba. Természetesen nem, de az elemző számára nem is ez az igazán érdekes. Sokkal inkább az, amit elrejt, eltakar ez a gondolatkísérlet, s ami az eredeti felvetésnél sokkal reálisabb, kézzel foghatóbb. Hogy bár eddig az LMP rendre megkerülte, elutasította, valójában mára elfogadta: a következő választáson a baloldal pártjai valamilyen formában együttműködve indulhatnak majd.