Mivel én mindig a pozitív gondolkodás szabályai szerint járok el, a nemrég elfogadott médiatörvény nyomán kialakuló helyzetet is ebben a szellemben tudom csak értelmezni. Merthogy nekem egy pillanatra sem jutott az eszembe az az okoskodás, hogy a budapesti törvényalkotók gondolkodását a magyarországi sajtó megzabolázása motiválta volna. Véleményem szerint ugyanis a sajtótörvény fő célja a Kárpát-medencében élő kisebbségiek helyzetének javítása.
Merthogy tessék csak elolvasni a Felvidék, Erdély, a Kárpátalja és a Vajdaság magyar nyelvű napilapjait és egyéb sajtótermékeit. Egytől-egyig a kisebbségi gondolkodás tipikus produktumai: beszűkült világkép, lapos eszmefuttatások, vicinális poénok. És főleg a téveszmék. Például az olyan őrültségek, melyek a szlovák-magyar vagy román-magyar együttműködésről szólnak.
És hiszik vagy sem, ennek a sajtónak kellene életben tartania a kisebbségi magyarok identitását és álmait. Nos, jobb, ha itt és most kijelentjük, hogy ez a sajtó képtelen erre a nagyszerű feladatra. Mert ez a sajtó csak rombolni tud. Mert ez a sajtó a pozsonyi és bukaresti asszimilációs törekvések meghosszabbított keze. És épp emiatt a sajtó miatt tart ott a kisebbségünk, ahol tart – gondolták az anyaország törvényhozói és vettek egy mély levegőt.
Majd egyhangúan így kiáltottak fel: Vérfrissítést! Itt az ideje az igazi változásnak. Itt az ideje annak, hogy a szlovákok, románok, szerbek és ukránok megtanulják végre, hogy hol lakik a magyarok Istene. És megalkottak egy olyan törvénycsomagot, melynek hatására végre megoldódik a kisebbségi publicisztika minden gondja. Ez a sajtótörvény ugyanis néhány hónapon belül arra fogja kényszeríteni a mindeddig kizárólag Csonka-Magyarországban gondolkodó szoclib újságírókat, hogy változtassanak a gondolkodásukon.
Először is utazzanak ki Kassára és Kolozsvárra, Lendvára és Beregszászra, és lehetőleg maradjanak is ott egy jó időre. És ott, szerencsétlen kisebbségeink között váltsák meg a világot. Tisztelt publicista urak, ne itthon tessék gyűlölködni és utálkozni. Gyűlölködésre ott vannak a szlovákok, szerbek és a románok. A tisztelt szoclib sajtómunkások őket támadják, ne a kormányt. És közben persze erősítsék a kisebbségi magyarság nemzeti identitástudatát is.
Merthogy ez a sajtótörvény igazi célja!
És ha jól sül el a dolog, akkor néhány hónap elteltével már egész Európa a kárpát-medencei kisebbségi magyar sajtó termékeit fogja olvasni. Mert most már nem vicinális újságírók írják majd az Új Szó és a Vasárnap vezércikkeit, hanem elismert, nagy formátumú személyiségek.
Igaz, hogy így fennáll annak a veszélye, hogy a Kárpát-medence kisebbségi sajtója szoclib beállítottságú lesz, és ezáltal szignifikánsan megváltozik a szlovákiai-, romániai-, szerbiai- és kárpátaljai magyarok világképe is, és ha végre megkapják a kettős állampolgárságot, akkor nem a megfelelő módon fognak élni vele. Vagyis, elképzelhető, hogy a megzavart fejű kisebbségi magyarok összevissza fognak majd szavazni. De ez a jövő zenéje.
De ha mégis úgy hozná a sors, hogy ez a veszély fennáll, akkor majd elkészül egy olyan törvény, amely kimondja, hogy tilos összevissza szavazni, és a kettős állampolgársággal rendelkező magyarok néhány választási cikluson keresztül csakis párosával járulhatnak a szavazófülkébe, és kötelesek lesznek egymás szavazócéduláiról készült fényképpel igazolni, hogy nem összevissza szavaztak.
És ha az időközben megszüntetett kutatóintézetek szoclib munkatársai is úgy döntenek, hogy újságíró barátaik példáját követve ők is Pozsonyba, Kolozsvárra vagy Újvidékre teszik át működési helyüket, akkor sem történik semmi baj, mert a kárpát-medencei magyarság pozitív metamorfózisát most már semmi sem állíthatja meg. Maximum a teljes asszimiláció.
De információim szerint már készülőben van egy törvénycsomag, amelyik kimondja, hogy az igazi magyar ember nem asszimilálódik. Úgyhogy, akik nemzetváltásra adják a fejüket, nem tekinthetők igazi magyaroknak, így hát asszimilációjukkal semmi kár nem érte a nemzettestet.
Mert a nemzet szent, sérthetetlen és tévedhetetlen. És mindörökké kormányon marad.
