New York – Száz percet kaliforniai tinédzserek társaságában eltölteni néha unalmas feladatnak bizonyulhat.
A Palo Alto című film nem egy Silicon Valey-t valami technológiai cég által bemutató tartalmas dokumentumfilm, mint ahogy a címből dedukálhatnánk, hanem egy lassú, helyenként unalmas mozi, amelyben tizenéves fiatalok járnak buliról bulira, rengeteget dohányoznak és füveznek, látszólag szüleik és más felnőttek által teljesen elhanyagolva, magukra hagyva.
A James Franco színész elbeszélései alapján készült forgatókönyv anémikus voltát még a rosszcsont Fred (Nat Wolff) sem tudja feleleveníteni. Nem tudjuk meg, Fred miért viselkedik szociopataként, vagy hogy barátja, Teddy, miért vesz részt Fred veszélyes, buta és gyakran kegyetlen tetteiben. Amiben bővelkedik a film, a dohányzó, alkoholizáló és füvező tiniken kívül, a klisék.
April (Emma Roberts) kitűnő tanuló, focizik, de nem meri kinyilvánítani Teddy-nek, hogy tetszik neki, céltalanul csatangol buliról bulira, dohányzik ő is, és hagyja, hogy a focicsapat edzője, Mr. B. (James Franco) elcsábítsa. Teddy az állítólagos művész, aki nem tud nemet mondani Fred barátjának és amikor részegen vezet és nekiütközik egy másik autónak, elhajt a helyszínről. Fred, a rendbontó, undok, felelőtlen, kegyetlen és önző bohóc, akinek se barátai, se törődő családja nincs.
A felnőttek sem jobbak. Mr. B. az elvált idősebb férfi, aki tini lányokat invitál a házába kisfia babysittelése álcája alatt, és szerelmet vall nekik. Teddy anyja egyszer tűnik fel, amikor a bíróságon jelenik meg Teddyvel, utána eléggé közönyös hangon azt tanácsoja fiának, hogy ne barátkozzon Freddyvel. Freddy apja ugyancsak egyszer tűnik fel a fimben, erősen befüvezett állapotban. A szereplők végigsétálnak a jeleneteken, mintha soha semmi sem számítana. És nem is számít, a nagy nevek ellenére, ez a film sem. Ha a néző kihagyja, nem veszít semmit.
Palo Alto, amerikai játékfilm
Írta és rendezte: Gia Coppola