New York – Az ismertető szerint a The Canal című film egy ír „ghost story” amely megtekintése közben a nézőnek a hideg futkos a hátán és a később fél majd a sötétben. Ezennel nehéz szívvel, de kénytelen vagyok tájékoztatni a kedves olvasót, hogy az újságírók, akik velem együtt részt vettek az elővetítésen, hangos hahotával reagáltak az állítólagos hátborzongató jelenetekre.
Igaz, a film zenéje és a hangefektusok valóban ijesztők, de ez az egyetlen dolog, ami félelmet kelthet a nézőkben. A történet silány, könnyen átlátható, viszont logikátlan.
Pozitívumként elmondhatjuk, hogy a három főszereplő nagyon szép, és nem esett nehezünkre hosszas percekig közelről figyelni a színészi munkájukat. A férj, David, szerepében Rupert Evanst, a feleség, Claire, szerpében Antonia Coampbell Hughest láthatjuk. Kis fiukat, Billyt, Calum Heath játsza nagyon aranyosan.
A történet röviden: David a jóképű férj rájön hogy gyönyörű felesége viszonyt folytat egy kollégájával. Röviddel ezután Claire eltűnik, David a rendőrség bevonásával keresi, majd testét megtalálják a kis város kanálisában. A nyomozást vezető rendőr azt kérdezi az egyik jelentben Davidtől, hogy tudja-e, miért gyanusítják mindig a férjet egy feleség meggyilkolásában, majd meg is válaszolja saját kérdését: mert mindig a férj a tettes. Itt be is fejeződhetne a film, de akkor nem lenne thriller, ugyebár?
David halucinálni kezd, kicsit megőrül. Hangokat hall, szellemeket lát házában és a kanális körül. Véletlenül rájön, hogy a házában valamikor gyilkosság történt és azt kezdi hinni, hogy a feleségét is a régi gyilkos szelleme ölte meg, aki a falak között lakik. A babyszitter elmenekül. Billyt minden áron meg akarja menteni a nemlétező szellemektől. Videóra veszi a más világi lényeket, de azokat rajta kívül senki más nem látja.
Végül talán egy hozzá közel álló kollégáját is meggyilkolja. Vagy nem?
The Canal, ír játékfilm
Írta és rendezte: Ivan Kavanagh
