Sokat elmond a magyar lélekről, hogy irodalma leghazugabb verse a nemzeti éneke. Kölcsey verse nem romantikus, hanem hazug. Nem véletlen, hogy a magyar lélek a dicső múlt és a büszke jelen hazugságában honol, ebből csak külső erők hatására és csak átmeneti időre képes kibillenni. Aztán visszatér természetes közégébe, hazugságai közé. Inkább lehetne nemzeti éneke a fordított himnusz, Ady Nekünk Mohács kell című verse, de ez sem igazán, mert még ez is romantikus és hamisan optimista. Nem tud ez a nép a szabadsággal mit kezdeni. Nincsenek céljai, vágyai, amelyekért élni, harcolni, küzdeni tudna. A szabadságért is csak akkor képes harcolni, ha külső elnyomás éri. De minek a szabadság, ha használni nem tudja semmire?
Célok helyett marad jobb híján a sértett nemzeti büszkeség, a kivagyiság, gőg és üres rátartiság. Nagyon kifejező a “hivatásos magyar” elnevezés, amely azon kívül semmi tartalmat nem hordoz, hogy magyar. Ez az összes értéke, belső tartalma. Azon kívül nem mond semmit, hogy magyar. Hogy ez mit jelent? Nem tudjuk. Semmit. (Azt leszámítva, hogy nem zsidó.) Nem hordoz semmi egyéb jelentést, legfeljebb a másoktól való megkülönböztetést. Ez az összes érték, hogy magyar vagy és nem más. Erre kell büszkének lenni. Ezért tartod magad különbnek. Ezért nem is küzdesz, nem is harcolsz semmi másért, csak ha a “magyar” veszélybe kerül. De ha a magyart nem támadja senki, nem tudsz a magyarnak tartalmat adni. Ezért ha nincs ellenség, ki kell találni, különben nincs miért élni. Az egész belül üres. Egy hivatásos főállású magyar sem tudná megmondani, mit jelent magyarnak lenni. Legfeljebb azt, hogy “nem leszünk gyarmat”. Milyen beszédes az a póló felirat, hogy “Magyar vagyok, nem turista”. Erről van szó.
Mit jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy Magyarország megmaradt az archaikus törzsi-nemzetségi társadalom szintjén, ahol a nemzetséghez való tartozás jelentette a legfőbb értéket. Magyar vagy. A legfőbb összetartó erő a közös származás és eredet, a legfőbb érték a külvilággal szembeni összetartás. A külvilág fenyegetést jelent. A megmaradás záloga ez az összetartozás, ami a legfőbb érték marad. Ezt néha pozitívumként is emlegetik, mondván: a magyarok ennek köszönhetik, hogy Európa közepén idegen ázsiai népként meg tudtak maradni. És itt megrekedtek, hogy ez a legfőbb érték. Ez a semmi más értéket és célt nem ismerő identitás éppen az összetartozást kezdte ki: közös célok, becsülendő értékek nélkül nincs semmi tartalom, amely mellett ez a nép összefogna. Csak kifelé való viszonyára rendelkezik identitással, de befelé nincs kohézió, hogy mitől és miért jó nekünk magyarnak lenni. A közös értékek és célok hiánya, az értéknélküliség miatt a kifelé összetartó magyar a legszéthúzóbb nemzet. Nincs kovász, nincs iránytű, nincs az értékeknek hierarchiája, és ebben az ürességben állandósul a bizonytalanság, az elsüllyedéstől való félelem, az egymással szembeni bizalmatlanság, irigység és rosszindulat.
Ez az oka, hogy sehol a világban nincsenek magyar negyedek, milliós nyugati emigrációban semmiféle összetartás. Van kínai negyed, Little Italy, Kis Odessza, koreai negyed és minden más. Magyar nincs. Amikor New Yorkban Manhattan Yorkville városrészében egy helyre telepítették a magyar menekülteket, onnan is szétmentek. Nem bírják egymást. Nincs semmi, ami összetartaná őket. Idegen országban a kívülállókkal szembeni kirekesztő identitás elveszíti az értelmét, más pedig nem marad. Nincs az örömnek és a megelégedésnek forrása, amelyért küzdeni, élni és összefogni érdemes. Ezért ez a nép képtelen a boldogságra. Önmagában az, hogy magyar vagyok, nem tesz boldoggá. Csak akkor, ha másokkal szemben érvényesíthetem. Ha nincs ki ellen szabadságharcot vívni, akkor a belső “idegenekkel” szembeni harc ad jelentést és tartalmat ennek az identitásnak. Csak így képes valami tartalommal megtölteni az életet.
Ez a törzsi-nemzetségi szint konzerválódott az államalapításkor az “apostoli királyság” katolikus hazugságában, amely most már vallási eredetmítosszal erősítette meg a törzsszövetséget: apostolnak nevezte a nemzetségfőt. Az “ezeréves Magyarország” ideája örökítette tovább a 20. és a 21. századba is ezt a törzsi nemzetségi identitást, a semmiféle tartalommal nem rendelkező “magyar” azonosságtudatot. Maradt a legfőbb érték az, hogy magyar vagyok, minden egyéb jelentés és tartalom nélkül. Ez a magyarázata a múlt századi kócsagtollas maskaráknak. Nemrég láttam egy régi felvételt az 1900-as évek elejének Budapestjéről, és azt hittem, farsang van. Aztán kiderült, hogy nem, ezek így öltöznek. Pontosan úgy néztek ki, mint a honfoglalásról szóló magyar festményeken a hét törzs vezérei. Ezer év óta semmi nem változott. A magyar identitás és magyar gondolkodás megmaradt a törzsi társadalom szintjén, ahol az identitás csak a másik törzstől különböztetett meg. És azóta semmit nem változott. Ezen az államalapítás semmit nem változtatott, mert a pogány belsőre csak ráhúztak egy hazug katolikus mázat. Kár volt Koppányt felnégyelni: ő nem a kereszténységet nem vette fel, csak a képmutatást. A keresszténységet a többiek sem vették fel. Semmiféle Nyugathoz való csatlakozás nem történt. Amikor Orbán átadja magát az igazi magyar identitásnak, az a legtermészetesebb módon vezeti őt vissza Ázsiába, ahol a magyar identitás jól érzi magát. Ennek a katolikus-törzsi társadalmi szintnek pedig az abszolutizmus az autentikus államformája. A kormányzóvá válás vagy a megkoronázás nincs olyan távol, lehet kezdeni varratni a díszmagyarokat. Ez a magyar önazonosság került vissza az alaptörvénybe: korona, Szent István, aranybulla, történelmi alkotmány, kumisz.
Úgy lett, ahogy Ady mondta, visszamentünk Ázsiába: “Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. (…) Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre. Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament” – mondja Ady több mint száz évvel ezelőtt. Hát itt tartunk, semmi nem változott. De nem Ady óta, nem is ezer éve, hanem Baskíria, a Volga folyó, a Magna Hungarica óta. Azóta konzerválódik ez a magyarságtudat. Ez 2500 éve volt, amikor az emberiség feltalálta a vaspapucsos faekét. Ezen a szinten rekedt meg és áll ma is a magyar nemzeti gondolkodás.
Ezt a törzsi identitást elkerülte a civilizálódás. A technika fejlődött, de a gondolkodás nem. Ebben csak a reformáció hozott némi javulást, de az ellenreformáció azt is visszafordította. A megállt időt szimbolizáló katolikus egyház ezt a törzsi állapotot és megrekedtséget füstöli fel a körmeneteken, mint paraszt a kolbászt. Az 1896-os millenniumi ünnepségek ezt csak bebetonozták, a “Szent” István király halálának 900. évfordulóján, 1938-ban megrendezett budapesti Eucharisztikus Világkongresszus pedig ,megpecsételte az ország (és a zsidók) sorsát. Ez az apostoli-törzsi magyar azonosság az ázsiai sztyeppékre lökte vissza a magyarokat. Ebből az üres, tartalom nélküli magyar identitásból fakadt a léhűtő, semmihez nem értő magyar dzsentri figurája, a magyar identitást reprezentáló anakronisztikus “úri Magyarország”, a kiváltságosok és az előjogok világa, amelynek a legtermészetesebb következménye volt a numerus clausus. A versenyhelyzet megszüntetése a törekvő zsidók adminisztratív korlátozásával. A “keresztény magyar” ifjú egyetlen értéke az volt, hogy “magyar”, ezt leszámítva bamba volt, lusta, céltalan, korhely, akinek minden jár, annál fogva, hogy ő magyar. Ebből következett a holokausztban való lelkes és odaadó magyar részvétel, mert a tehetséges és szorgalmas zsidó akkor is zavaró látvány és kihívás volt, ha elzárták minden lehetőségtől.
Itt felejtődött egy nép, amely megállt a növésben, képtelen önmagát is definiálni. Az ország két részre szakadt: egyik része a nemzeti sérelmeket ápoló, kócsagtollas, törzsszövetségi szinten álló főállású magyar. Csak annyit tud, hogy magyar, a világ ezt fenyegeti, mert a világ nem magyar. De ezeknek van legalább valami identitásuk. Velük szemben állnak azok, akik azt gondolják, hogy modernek, mert elhagyták az ázsiai gondolkodást és a törzsszövetség szintjét. Elhagyták a “magyar” jelentéséből” a külvilággal szembeni bezárkózást, de maradt befelé az, ami volt: a nagy üresség. A semmi. Nincs tartalma és jelentése annak, hogy kik ők. Ugyanúgy nincsenek céljaik, értékeik, mint a kócsagtollasok identitásának. Ha voltak, már régen aprópénzre váltották. Ők azok, akiket Ady “szürkéknek” nevez. Az “úri véreimmel” szemben állnak a “szürkék”, akik semmilyen nemes dologért nem tudnak élni és halni, nem képesek nagy dolgokra, fogalmuk nincs arról sem, miért élnek. Életük kitelik azzal, hogy a törzsi magyarok ellen vívnak csatát.
Az elmaradottság más népekhez képest nem években mérhető, hanem az emberiség élethosszában. Mintha nem múlt volna el 2500 év. A díszletek változtak, de ez a nép a hét törzs kialakulásának fejlődési szintjén áll. A rezsiharcon ne csodálkozzunk, a Megyer törzs vezérét is azért választották meg Kündünek, mert több fát adott a tűzhöz. A 2500 év alatt annyi változás történt, hogy a törzsszövetség “nemzeti egysége” felbomlott, az “úri véreimből” kiváltak a “szürkék”. Hogy Magyarország még mindig Ázsiában van, az a “szürkék” felelőssége. Ők nem képesek ideákat adni, nemes célokat kitűzni, az egyéni és közösségi létnek értelmet és tartalmat adni. Mindabból, amit az emberiség 2500 éve kitermelt. Nem tudnak égni és gyújtani, nincsenek erkölcsi és szellemi nagyságok, mert a “szürkék” megfojtják őket. A “szürkék” csak azokat tűrik, akik az ő hegedőseik lesznek. Akik nem nőnek egy fejjel föléjük, nem akarják magukkal ragadni a többieket. Akik nem nekik hegedülnek, azokat morálisan kivégzik.
Ezeknek az embereknek nincs mondanivalójuk azon kívül, hogy léteznek. Ez az ország azért tart itt, mert ők a kócsagtollas etelköziek alternatívái. Akik még soha semmiért és senkiért nem álltak ki, ha a “szürkék” brancsának ez valamiért nem volt érdeke. A legkisebb kockázatot vagy veszélyt sem vállalnák az igazságért vagy bárki másért. Már százszor eladták magukat. Az elmúlt húsz évben egyetlen említésre méltó dolgot nem csináltak, és előre megmondom, a következő száz évben sem fognak.
Nagy ívben tesznek a Magyarországon élő kisemberre, aki beleszületett a faekés magyar identitásába. Fogalma sincs, hogy hol van, és az életét megalázva, minden erkölcsi és anyagi jólét nélkül, szellemi és fizikai nyomorban éli. Tőlük bárki felfordulhat, az ingerküszöbüket ez már nem éri el. Kiszolgálnak bárkit, aki nekik pénzt ad. Nem tudja megfogalmazni a szegény ember, de ezt érzi. És választja ezek helyett inkább a fasisztákat, mert a kettő közül ezektől undorodik jobban. Hozzájuk képest Orbán Viktor nekik egy természetes és egyenes ember, aki a maga faekés gondolkodásával nagyobb felelősséget érez értük, mint az egymást legitimáló pojácák.
Magyarországon felszámolták a jogállamot. De ők nem akarnak semmit, csak szerepelni és megélni. Hogy mi lesz az országgal, mi lesz az emberekkel, azért fájjon az ő fejük.
Arra biztatjuk a fiatalokat, akikben van spiritusz, ne foglalkozzanak ezekkel. Kerüljék őket, hozzanak létre alternatív kezdeményezéseket, alapítsanak pártokat, ne törődjenek a “szürkék” véleményével, ne legyenek a hegedőseik, hanem törjenek utat maguknak. Ha pedig ez nem lehetséges, mert megfojtják őket, akkor menjenek külföldre, és élvezzék, hogy máshol az ilyeneket tárt karokkal várják.
Előre lép 2500 évet, aki Hegyeshalmot maga mögött hagyja.
girbegurba, félre vagyok értve. A két csapás közötti Visszavonulási útra gondolok. DDD Persze, hogy CSAK a győzelem jöhet szóba.
A különböző csapáshelyek közötti mozgásra gondoltam.
admin és ephill !
.
ez az ügy a gyermekek külföldre költözésének gyámhatósági felügyeletéről, akkor is, ha az EU-n belülre költöznek mindkét szülővel együtt, megérne egy önálló cikket! hátborzongató az a módszer, ahogy Orbánék a gyerekeket túszként kezelve igyekeznek gátolni a kivándorlást.
@Eagle & @Girbegurba
Izrael egy nagyon erős és erőteljesen tehetséges kis ország.
A zsidók ott se nem szivbajosak, se nem buták, bár kedvenc szórakozásuk egymást marása.
Közben tudnak nagyon jól összefogni is veszély esetén és nemcsak hősiesen, de hatékonyan harcolni és általában győzni is, és ezt a múltban sokszor bebizonyitották sokszoros túlerő ellenében is.
Az idő során a high tech és egy egész sor különböző más téren Izrael a világ élvonalába küzdötte magát, és nyugateurópai életszinvonalt ért el, miután hatvan évvel ezelőtt a semmiből kezdett.
És az sem semmi, hogy egy egész sor világszintű egyetemmel rendelkezik, az egyik kitűnőbb a másiknál.
Az utóbbi egynéhány évtizedben mindennek már nem annyira az amerikai segély, hanem magasan képzett és rendkivül tehetséges orosz zsidók százezreinek a bevándorlása volt a kulcsa.
Ez a fényoldal.
Az árnyoldal azzal kezdődött, hogy ahelyett, hogy az Izraelben ragadt arabokat kitűntető figyelemmel és tisztelettel kezelték és karolták volna fel, nagyon-nagyon az ellenkezőjét csinálták ennek, és azzal, hogy meg se próbáltak egy hidszerepet kovácsolni belőlük az arab világ felé, egy rettentő nagy és gyakorlatilag jóvátehetetlen öngólt rúgtak maguknak.
Ez igy van annak ellenére is, hogy ma Izrael arab nemzetiségű állampolgárai összehasonlithatatlanul magasabb életszinvonalon életbiztonságban élnek, mint arabok bárhol, a dúsgazdag öböl sejkségeken kivül.
A drúzok és cserkeszek meg néhány beduin klán kivételt képeztek ebben a rendkivül sajnálatos helyzetben és nagyon is jól beilleszkedtek az izraeli társadalomba, de még az átlag szunnita arab se kész feladni izraeli állampolgárságát egy palesztin vagy bármi más arab állampolgárságért, mert összehasonlithatatlanul jobb nekik ahol vannak.
Az árnyoldal azzal folytatódott, hogy Izrael voltaképpen nem is tudta, hogy mit kezdjen a hatnapos háború hadizsákmányának szentföldi részével, Ciszjordániával és Gázával, ami nagy hirtelen az ölébe hullott.
Egy részük kerek-perec be akarta kebelezni, másik részük tisztán egy örök katonai övezetté akarta átalakitani, egy kis részük pedig tálcán akarta odaadni az addig jordániai és egyiptomi területeket a helyi araboknak.
Egyik formula sem sikerült, és azóta is kinlódunk a dilemmával.
Ugyanakkor először stratégiai okokból, majd egyre inkább vallásos-nacionalista érzelmek áltak hajtva, de azóta már “sikerült” betelepiteni Kelet Jeruzsálembe és Ciszjordániába több, mint félmillió zsidót, és kérdés hogy ez mire fog vezetni, mert az tökbiztos, hogy a helyi és a környező országokbeli palesztinok és hátuk mögött az arab és muzulmán világ, a schöngeist európai és amerikai balliberálisok meg az ébredő európai újnácik soha az életben nem fogják feladni a küzdelmet először a betelepitések, majd magának Izraelnek a zsidók államaként való létezése felszámolásáért.
A következő árnyoldal a vallásosok rohamos térhóditása az izraeli politikai életben, miután minden szocialista/szociáldemokrata, sőt liberális politikai irányzat hirtelen összeomlott a hetvenes évek derekán.
Ennek első számú oka az akkor már többségben lévő hagyományosan vallásos arab zsidók rendkivüli gyors térhóditása Izrael politikai életében és az ő, de az askenáz vallásosoknak is a rendkivül magas születési aránya a többi askenáz zsidóhoz képest.
Ez egy kész katasztrófa, attól kezdve hogy a szekuláris egyénjogok érvényesülését az alapjaiban ellehetetleniti, miközben elidegeniti Izraeltől a nem-ortodox amerikai zsidóság zömét, különösen a fiatalokat, továbbá megdöbbentően korrupt az állami vályogból való szörcsögésében, de főleg hogy olyan politikát csikar ki a velük koalicióban lévő kormányoktól, ami teljesen ellehetetlenit minden probálkozást a kiegyezésre az arabokkal.
Az árnyoldal következő pontja az, hogy Izrael sajnos elveszitette a propagandaháborút, elsősorban mert a mindenekfelett befelé néző Izraeli kormánypártok soha sem vették komolyan ezt a frontot, amin egyébként az arabok máig is rendkivül sikeresen és tehetségesen harcolnak.
Az izraeli külügyminisztérium és szóvivők ezirányú erőlködései mindig is szánalmasak voltak, és ahol még sikerült is volna elfogadtatni ezt vagy azt a pontot a világgal, az izraeli médiának meg ellenkező véleményű zsidóknak mindig sikerült aláásni, semlegesiteni és tótágasra állitani a nemzetközi porondon minden, még a legindokoltabb és megalapozottabb érvelést is a hivatalos izrael részéről.
Mert ugyebár a zsidók törtek be oda meghivás nélkül, ők tehát a gonoszok, akiket bojkottálni és szankcionálni kell, mint apartheid Dél Afrikát, és miután ki lesznek forszirozva Ciszjordániából, akkor hajrá a következő állomás a tengerbe fojtani őket.
Mert ugyebár minden éremnek több oldala van, és mért ne üssük dobra a negativumokat, amik ugyebár sokkal érdekesebbek és kielégitőebbek az balliberális entellektüel és média széplelkek szempontjából, mint a pozitivumok hidegen tárgyilagos tényei.
A következő árnyoldal pedig az, hogy az amerikai zsidóság, ami Izrael hátországát és nemzetközi védőpajzsát képezi, rohamos csökkenőben van, nemcsak számbelileg a nem-ortodoxok rohamos biológiai beolvadásával az amerikai társadalom fősodrába, de Izrael-párti politikai befolyásuk szempontjából is, miközben a fiatal, zömükben balliberális nem-ortodoxok új nemzedékei egyre inkább viszolyognak a vallásosok markáns előretörésétől Izraelben és attól a betelepitési politikától, amit egyre inkább eszeveszett gyarmatositásként fognak fel.
A következő pont pedig az, hogy nem lehet tudni, hogy Izrael mennyi ideig fogja továbbra is élvezni az amerikai állam feltétel nélküli politikai, stratégiai, katonai és gazdasági támogatását, amikor nyilvánvaló, hogy Amerika legalapvetőbb nemzeti érdekei bár fokozatosan, de előbb-utóbb egy szögesen ellentétes irányt fognak diktálni Washington számára, bárki is lesz akkor már az elnök.
Ez Izrael Achilles sarka, és az arabok nemcsak nagyon jól tudják ezt, de számitanak is rá.
Izraelnek tehát első számú kihivása az, hogy eléggé erőssé váljék minden szempontból, hogy megállhasson a saját lábán egy ellenséges és rosszindulatú nagyvilágban az amerikai hátszél nélkül is.
Szivből remélem, hogy ez igy is lesz.
Pontositások:
1.
Amikor a “vallásosokról” beszélek fentebb, az több különböző kategóriát mos össze. Ma a vallásos nacionalisták képezik a meghatározó tényezőt az Izraeli politikéban, de mellettük ott vannak az ultra-ortodox szekták, amelyek egy része kész együttműködni a “cionistákkal” zsiros dotációk fejében, más részük elszigeteli magát a “cionistáktól”, de különben közömbös az állam iránt, kis részben pedig egyenesen arab párti, mivel szerintük a zsidó állam felállitása egy Isten elleni bűn volt.
Ezek többnyire máig is maguk között magyarul beszélő, magyar zsidó származásúak, és a perzsa Achmanedzsidád meg Vona Gábor kedves barátai.
2.
Az 1947-49-es függetlenségi háború alatt 750 ezer lényegében nincstelen arab paraszt menekült el vagy lett etnikailag tisztogatva a zsidó fennhatóságú területekről.
Ennek ellenében 800 ezer lényegében középosztályú arab zsidó lett kitoloncolva az arab országokból, vagyonokat hagyva ott. A kettő több, mint kiegyenliti egymást, és része a második világháborút követő népcseréknek Közép Európában és Dél Azsiában.
Ennyi a zsidó “hivatlan betolakodásról”. A tények.
:-))
3.
Ja igen, még egy idetartozó pont:
Az Izraelben élő keresztény arabok egyre inkább az izraeli társadalom szerves részévé kivánnak válni, a keresztények kegyetlen mészárlásának láttára az egész közel keleti térségben, veszélyeztetettségük láttára még a Libanoni fellegvárukban is, meg módszeres kigyűlölésük és ellehetetlenitésük láttára Ciszjordániában meg Gázában a helyi szunnita mzulmán többség által.
Ez már odavezetett, hogy múlt év óta már még egyre több izraeli keresztény arab lányok is elkezdett jelentkezni katonai szolgálatra az izraeli hadseregben.
:-)))
Helyesbités:
Ez már odavezetett, hogy múlt év óta már egyre több izraeli keresztény arab lány is elkezdett jelentkezni katonai szolgálatra az izraeli hadseregben, sőt, energetikusan megkövetelni maguk számára is a katonai szolgálat jogát és kötelességét.
:-)))
Mike,
Nagyon szépen köszönöm.
Most olvastam Ari Shavit könyvét, és nagyon elgondolkodtam rajta.
A helyzet nagyon kényes, nagyon veszélyes (mikor nem volt az?), és Izrael nagyon sokat hibázott.
Bármilyen hiba korrigálható (jóvá nem tehető, de kivezető utat lehet találni). Az első teendő az őszinteség, a kíméletlen szembenézés, feltárás.
Kérdés, hogy a mai Izrael belső erőinek játéka során akad-e, előáll-e egy olyan mozgalom és olyan személyiség, aki erre alkalmas, és magával tudja ragadni az ebben érdekelteket.
Izrael létrejöttében nem elhanyagolható mozzanat a vallás és a nemzeti eszme, azonban szerintem Izrael sikere elsősorban a szekularizált liberális demokrata jogállam és a **befogadó jellegű** nemzeti öszetartás közti kényes egyensúly megtalálásán múlik. Az Iszlámmal nem lehet mit kezdeni, ahogy a katolicizmussal sem, de a különféle etnikumok és kultúrák megbecsülése, az erőszakos asszimiláció elkerülése, ugyanakkor a jogállami normák szigorú számon kérése (az ortodoxokkal szemben is) szerintem a siker minimális feltétele.
Girbegurba
Teljesen egyetértünk.
:-))
@Mike,@girbegurba
Bár amit @Mike leírtál az érthető de én valamelyest másképpen látom a dolgot de ebbe nem akarok belemenni hiszen ez a fonal a magyarokról szól.
.
Mondjuk mégis egy egyszerű párhuzamot vonva Izrael ás Magyarország között, az egyik legfeltűnőbb különbség, hogy Izrael a saját életéért harcol, míg a magyarok mások élete ellen. A magyart ez boldogítja, ettől érzi magát fenegyereknek.
.
Izrael egy forrongó ellenséges környezetben próbál túlélni és fejlődni, és sikeresen, míg Magyarország egy erős támogató és barátságos szövetségi rendszerben degradálódik, keres nemlétező ellenséget, haragítja magára szövetségeseit akiktől mellesleg pénzt vár.
.
Izrael élni akar, Magyarország önpusztító. Izrael meg tudja menteni magát, Magyarországot a pedig sem szövetségesei, de talán még a Jóisten sem tudja megmenteni mert az a Magyarnak nagyon derogál, hogy ingyen akarják megmenteni és nem is fizetnek neki azért hálapénzt, hogy engedi magát kihúznia a gödörből, pedig a magyaroknak van külön bejáratú Istene, a Magyarok Istene.
.
Na nem folytatom egy oldalon át írhatnám ezeket a groteszk ellentmondásokat. Nem tudom Izraellel mi lesz de azt tudom, hogy képes és megvan a lehetősége, hogy a saját lábára álljon és jelentős, nagyon is jelentős tényezővé váljon a világ politikai, technikai és erő színpadán. Izrael jövőjét szemlélve azonban van egy másik másik sejtésem, amit azért nem mernék nyilvánosságra hozni. Nem mintha elkerülhető lenne, elkerülhetetlen világfolyamat, csak éppen azt nem tudom nem Izraelből fog e kiindulni. Mindegy nem érdekes. Úgysem fogom (fogjuk) megélni, ez nem holnap fog történni.
.
A magyarokra visszatérve, ajánlom, aki nem látta nézze meg a “Legényanya” (1989) írta rendezte Garas Dezső és a “Magyarok” (1978) Fábri Zoltán rendezése című magyar filmeket. Tökéletes bemutatják a magyar mentalitást és, hogy miért tartunk itt ahol tartunk. Mellesleg pazar színészi teljesítménnyel. Eszenyi, Garas, Kállai, Kibédy, Koncz, Horváth, Pap, Raksányi stb.
@Eagle
Nem látok különösebb ellentmondást véleményeink között. Világos, hogy zömében egyetértünk.
:-)).
@Mike
2014. február 5. szerda
08:05
Sokszor gondolok rá, hogy Izraelre valóban jobb jövő is várhat főleg ha távol tartja magát Magyarországtól. Akikkel eddig szövetségre léptünk azoknak sok jó nem termet.
@Girbegurba (kedd, 20:13)
“Izrael létrejöttében nem elhanyagolható mozzanat a vallás és a nemzeti eszme”
————————-
Kis helyesbités.
A cionista úttőrők (a chalucok) elsöprő többsége ateista nacionalista volt, többnyire különböző szocialista szinezetekben, aki elejétől kezdve a zsidó vallás és vallásosok elkeseredett ellenállása ellenében küzdött egy zsidó haza megteremtéséért a török, majd angol fennhatóságú szentföldi területen, ami természetszerűleg lett választva a zsidó haza helyszinéül, de nem vallásos okokból, hanem tekintettel egyrészt a zsidó történelem és kultúra tényeire, másrészt pedig az abból következő vonzóerejére a zsidó tömegek szempontjából.
Ezek a cionista úttörők mind kiábrándult internacionalistákból verbuválódtak össze és a cionizmust a kelet európai kis népek nacionalizmusaira mintázrák az európai antiszemitizmus “végső megoldása” céljából.
A zsidóság szempontjából azonban magukra nézve teljesen idegen és gyanús volt a modern nacionalizmus eszméje és a cionisták egészen a holokausztig egy elenyésző kisebbség maradtak a nemzetközi zsidóság soraiban, amelyet nemcsak az anticionista vallásosok, de a hatalmas zsidó munkástömegeket tömöritő anticionista etno-szociáldemokrata Bund (Szakszervezet), a kommunisták meg a polgári aszimilánsok uralták (ez utóbbiak különösen Magyarországon, Németországban és Amerikában).
:-))
Mind az ultraortodox és ortodox (akik politikailag egyaránt a lengyel eredetű Agudába (Egyesületbe) tömörültek), mind pedig a különböző reform (Magyarországon neológ) irányzatai a zsidó vallásnak világszerte mind eltökélt ellenségei voltak a cionizmusnak egészen a holokausztig, a marginális, úgynevezett Mizrachi (Keleti) irányzat kivételével, amely egyébként viszonylag erőssé vált a háborúközi Erdélyben, de jelentéktelen maradt a zsidó világ többi részében. Palesztinában azonban kifejlesztette rabbinikus alapokon a vallásos-nacionalista ideológiát, amely napjainkban meghatározó tényezővé vált az izraeli politikában.
@Girbegurba (kedd, 20:13)
“Izrael létrejöttében nem elhanyagolható mozzanat a vallás és a nemzeti eszme”
————————-
A helyesbités helyesbitve: :-))
A cionista úttőrők (a chalucok) elsöprő többsége ateista nacionalista volt, többnyire különböző szocialista szinezetekben, aki elejétől kezdve a zsidó vallás és vallásosok elkeseredett ellenállása ellenében küzdött egy zsidó haza megteremtéséért a török, majd angol fennhatóságú szentföldi területen, ami természetszerűleg lett választva a zsidó haza helyszinéül, de nem vallásos okokból, hanem tekintettel egyrészt a zsidó történelem és kultúra tényeire, másrészt pedig az abból következő vonzóerejére a zsidó tömegek számára.
Ezek a cionista úttörők mind kiábrándult internacionalistákból verbuválódtak össze és a cionizmust a kelet európai kis népek nacionalizmusaira mintázták az európai antiszemitizmus “végső megoldása” céljából.
A zsidóság szempontjából azonban magukra nézve teljesen idegen és gyanús volt a modern nacionalizmus eszméje és a cionisták egészen a holokausztig egy elenyésző kisebbség maradtak a nemzetközi zsidóság soraiban, amelyet nemcsak az anticionista vallásosok, de a hatalmas zsidó munkástömegeket tömöritő anticionista etno-szociáldemokrata Bund (Kötelék), a kommunisták meg a polgári aszimilánsok uralták (ez utóbbiak különösen Magyarországon, Németországban és Amerikában).
Mind az ultraortodox és ortodox (akik politikailag egyaránt a lengyel eredetű Agudába (Egyesületbe) tömörültek), mind pedig a különböző reform (Magyarországon neológ) irányzatai a zsidó vallásnak világszerte mind eltökélt ellenségei voltak a cionizmusnak egészen a holokausztig, a marginális, úgynevezett Mizrachi (Keleti) irányzat kivételével, amely egyébként viszonylag erőssé vált a háborúközi Erdélyben, de jelentéktelen maradt a zsidó világ többi részében.
Palesztinában azonban kifejlesztette rabbinikus alapokon a vallásos-nacionalista ideológiát, amely napjainkban meghatározó tényezővé vált az izraeli politikában.
:-))
@Eagle
2014. február 5. szerda
08:30
“Sokszor gondolok rá, hogy Izraelre valóban jobb jövő is várhat főleg ha távol tartja magát Magyarországtól. Akikkel eddig szövetségre léptünk azoknak sok jó nem termet.”
———————–
Na ezzel is egyetértek, és személy szerint kész hányingert kapok a budapesti izraeli nagykövet szemérmetlen hozzásimulás próbálkozásainak a láttára a magyarországi keresztény-nacionalista kurzushoz, ugyanakkor megértem, hogy Izrael államának vannak bizonyos reálpolitikai érdekei és nem túl sok szövetségese a világban, úgy hogy nem lehet túl finnyás abban, hogy kinek nyal és kinek nem.
@Eagle
Adalék:
Ugyanúgy kész hányingert kapok az izraeli és más zsidó befektetők széleskörű ténykedéseinek láttára Magyarországon, amit egyébként a magyar keresztény-nacionalisták jó része a magyar nácikkal egyetemben Magyarország zsidó “gyarmatositásának” titulál a kutya harapja etetője kezét tipikus példájaként.
Végleg nem értem ezeket a zsidókat, akik befektethetnének egy csomó más helyen a világban, éspedig sokkal magasabb hozamok reményével, de valami oknál fogva Magyarországot választják, ahol leköpik őket köszönetként.
Megáll az ész.
Mike,
Köszönöm.
Az a benyomásom, hogy az egész különféle illúziókból, utopiákból indult el.
Az is biztos, hogy a vallás erősödése a fundamentalizmus felé tolja Izraelt, a tudományos-technikai fejlődés és vállalkozói szellem pedig az elidegenedés felé. Mindkettő életveszélyes. A fejlődés, nyugalom és béke kulcsa az egyensúlyozás a egyéni kezdeményezések és közösségi szellem között.
@Mike
Ha a magyarokkal kezet fognak azok kiszednek belőlük amit lehet és holnap eladják őket Izrael ellenfeleinek a közel keleten. Részint általában a magyarok nagy része antiszemita, részint ez a kormányzat ezt fogja tenni. Rájuk fog szabadítani akit csak tud. Elárulja és feladja őket az ellenségeiknek.
Mike.
nem veszed figyelembe, hogy nagyon sok izraeli zsidónak erős kötődése és kapcsolatrendszere van Mo.-hoz, hiszen nagyon sok Izraelben a Mo.-i felmenőkkel, rokonokkal rendelkező zsidó. sokan beszélnek mindmáig magyarul is. valószínűleg nem értik és nem látják át a mo.-i fejleményeket, nem érzékelik a közvetlen veszélyt. arról nem is beszélve, hogy egészen másképp látják a veszélyt azok, akik mindennap egy öngyilkos merénylő vagy egy rakétatámadás árnyékában élik az életüket. egyébként sok esetben nem ők keresnek mo.-i befektetési lehetőséget, hanem megkeresik őket Mo.-ról olyanok, akik valahol közel vannak a húsosfazékhoz (többnyire kollaboránsok) és rá tudják beszélni az izraelieket a mo.-i befektetésre, amiből természetesen az ilyen ügynökök leszakítják a saját jutalékukat.
girbegurba
2014. február 5. szerda
09:52
Szivesen.
1.
Nekem magamnak a tudományos-technikai fejlődéssel és vállalkozói szellemmel történetesen semmi bajom sincs mert én magam a megfelelően szabályozott kapitalizmus és a klaszikus liberlizmus hive vagyok.
Szerintem továbbá a tudományos-technikai fejlődés és a vállakozó szellem a kulcsai az elesettek felemelésének világszerte, és maga Izrael pedig nagy pácban lenne, ha nem teljesitene az élvonalon e két szempontból.
A megfelelően szabályozott kapitalista liberalizmus szerintem nem szükségszerűen jelenti a gyengék eltaposását, és ezért az elidegenedést, feltéve ha meg van egy felvilágosodott társadalmi közmegegyezés a gyengék és elesettek felkarolására.
Az egyik nem zárja ki a másikat, mert a megfelelően szabályozott kapitalizmus lényegében tisztán egy gazdálkodási módszer és rendszer, ami bizonyithatóan és megbizhatóan kitermeli a kivánt anyagi javakat, a klasszikus liberalizmus pedig lényegében egy értékrendszer, amely egy felvilágosodott és haladó szellemű erkölcsi kerettel szolgál a politikának.
Ezek mellett azután nagyon jól megfér egy, a gyengék és elesettek felemelését megcélzó felelőségteljesen mérsékelt szociális jóléti szféra.
Minden az önuralmon, a mérsékletességben és három tényező megfelelő egyensúlyában rejlik.
Ezt az ideált szerintem a Svájciak meg a magukat szocialistáknak valló skandinávok közelitettek meg eddig a legjobban a világon, a hollandok és a nácizmus utáni németek által szorosan követve.
2.
Nekem a vallással és a vallásossággal sincs az égvilágon semmi problémám, feltéve hogy szigorúan az egyén vagy kisközösség privát szférájához tartozó marad.
Felőlem aztán bárki hihet bármibe, ami egyénileg segit neki irányt és értelmet adni az életének, legyen az hit a Kisjézusban, Buddhában, a zsidók Istenében, a pápa csalhatatlanságában, a magyarok Nagyasszonyában, a télapóban vagy éppen a tejfogak tündérkéjében (tooth fairy).
Feltéve hogy nem emeli az ilyesfajta hiedelmeit politikai ideológiává, amit aztán rám próbál karhatalmilag forszirozni.
Az én szempontomból ez az, ami elfogadhatatlan számomra mind a magyar keresztény nacionalista, mind pedig az izraeli vallásos nacionalista kurzusok esetében.
Mike,
Egyetértünk.
Eagle
2014. február 5. szerda
09:59
“Ha a magyarokkal kezet fognak azok kiszednek belőlük amit lehet és holnap eladják őket Izrael ellenfeleinek a közel keleten. Részint általában a magyarok nagy része antiszemita, részint ez a kormányzat ezt fogja tenni. Rájuk fog szabadítani akit csak tud. Elárulja és feladja őket az ellenségeiknek.”
———————-
Igy van ez, sajnos, és ezért fogom a fejemet és vakarom tanácstalanul a kopasz fejem búbját a Magyarországon befektető zsidók láttára.
Mert úgy látszik mi zsidók nem tanultunk az égvilágon semmit sem a magyar zsidók hatalmas és elévülhetetlen anyagi és szellemi hozzájárulásainak leckéjéből az ország modernizálásához, ami végül is csak véget nem érő megaláztatásokhoz vezetett, majd közönséges tömeggyilkosságba és tömeges hullarablásba fulladt.
Öreg Titán
2014. február 5. szerda
10:10
1.
Igen, meg lehet, hogy ez egy erős, talán meghatározó ok is, bár a Magyarországról elszármazott izraeli zsidók esetében szerintem nagyon óvatosan kell megitélni kötődésüket Magyarországhoz, illetve a magyar nyelvhez.
Altalánositani azonban semmiképpen sem lehet az izraeli magyar “diaszpóráról”.
Amikor a hatvanas években kibucnyik voltam Izraelben, volt a kibucban egy nagy csoport erdélyi és kelet magyarországi tag (haver), akik egytől egyig vagy a munkaszolgálatból vagy pedig a haláltáborokból tértek vissza és szivből utáltak mindent , ami magyar.
Dettó a gyerekeik, de a témához természetesen már egyre közömbösebb unokáik meg ma már dédunokáik is.
És az ilyen első, második és harmadik nemzedékiek rengetegen vannak az izraeli magyar “diaszpórában”.
Aztán ott van a közömbösek nagy tábora, akiket a mindennapos megélhetés kihivásai és a szórakozási lehetőségek kötnek le főleg, és legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy Magyarországgal vacakoljanak, amikor bárhol máshol is élvezhetik magukat Európában vagy tengerentúlon, amikor szabadságon vannak és külföldre ruccannak.
Meglátásom szerint az izraeli magyar “diaszpórának” még ma is csak viszonylag kicsi hányada tart szoros kapcsolatot Magyarországgal vagy érdekelt fenntartani efféle kapcsolatokat.
Ezek közül minden bizonnyal az utóbbi két évtized során oda költözött néhány száz magyar zsidó a hangadó.
A magyar származású izraeli zsidók zöme mára már második, harmadik, negyedik nemzedék.
A második nemzedék még talán töri a magyar nyelvet, a harmadik már egyáltalán.
De még az első bevándorló nemzedék is többnyire megpróbál egy-kettőre kivetkőzni és maga után hagyni a magyar akcentust a héberben, mert az “ige-mige”-nek titulált magyar kiejtés nevetség tárgya a héber anyanyelvű szabrék, az izraeli zsidó bennszülöttek között.
Hát, ennyi.
2.
Fentebbi hozzászólásaidból azt veszem ki, hogy sikerült nyélbe ütnöd sikeres áttelepülésedet családostól Magyarországról egy másik országba.
Ha nem értettelek félre, akkor szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy szivből gratuláljak Neked és családodnak.
Sok szerencsét, jó egészséget, prosperálást és boldogságot kivánok Nektek új hazátokban.
:-))
kedves Mike. köszönöm a jókívánságaidat. számunkra többé nincs visszaút. soha többé. valójában már többedszerre szedtük a sátorfankat, de mindig feléledt bennünk a hamis remény, hogy “hátha majd most” jóra fordulnak a dolgok. aztán odahaza zsebeltük be a pofonokat csőstül, a legkisebbtől a legöregebbig. minden egyes elért eredményünk mögött tízszer annyi energia volt, mintha ugyanazt egy normálisabb országban tettük volna, mert Mo.-on az ember kénytelen az energiájának a nagyobb részét nem a konkrét feladatra összpontosítani, hanem az aljas hátbaszúrások kivédésére, elhárítására, a természetellenes mesterséges akadályok leküzdésere. igazi kaland és hatalmas kihívás Mo.-on megpróbálni tisztességes maradni :-) Egy ideig elszórakozgattunk ezzel a kihívással, aztán végleg elegünk lett belőle. Visszatekintve az életünkre, ma már nem is értjük önmagunkat, hogy miért csináltuk ezt az egészet, miközben a boldogabb világban mindig tárt karokkal fogadtak bennünket, és Hegyeshalmon túl mindig úgy ment számunkra minden, mint kés a vajban. így visszagondolva ifjabb éveimre, talán túl unalmas és kihívások nélküli volt számomra a nyugati élet :-) Orbánnak és fasiszta csőcselékének azonban sikerült örökre elvenniük a kedvemet a “magyar romantikától”, a magyar kihívások keresésétől. most majd kénytelen leszek elviselni egy szép nyugodtan zajló európai polgári életet. remélem, ki fogom bírni valahogy :-)
Mike 09,02 !
˙
Izrael budapesti nagykövetének “szemérmetlen odasímulása” remek megfogalmazása a jellemtelenségnek és a rosszul értelmezett “magasabb elvnek”. Az egész ott-léte alatt ezt az elvtelen, illetve talán – ahogy Te is írod – valamiféle rosszul értelmezett üzleti, vagy ’stentudja miféle “felsőbb érdek” alapján, pont a zsidóság ellenségeinél próbál bevágódni. Sokszor támad az az érzése az embernek, hogy a “kormányközeli zsidó” Köves Slómó – aki most éppen Bayer Zsolt lapjában nyilatkozgat, hogy itt milyen jó a zsidóknak – szóval, hogy ő a titkos tanácsadó…
A legutóbbi eset is valahol erre utal, amikor Pintér Sándor orbanista belügyérrel adatott át 8 Jadvasem kitüntetést. Viszont az ominózus ünnepségen akadt egyetlen ember, aki felismerte ennek a “gesztusnak” az égbekiáltó pofátlanságát, és értelmetlenségét, mégpedig az egyik postumus kitüntetett utódja, aki nem volt hajlandó az olajszőkítő maffiózótól, és ki tudja hány magánrendőrség tulajdonosától és Orbán legfontosabb miniszterétől átvenni a magas izraeli kitüntetést sőt, felolvasott egy tiltakozó levelet is, amelyet azt hiszem Ilan Moor sem tesz zsebre egy életre… Miközben a mikrofont kikapcsolták, a kamera rá közelített és a nagykövetúr arcán látszott, hogy majd-lesül a bőr a képéről, de joggal, mert nagy valószínűséggel az ő szervezése kellett hogy legyen ez a komédia…
˙
Mert nincs az a fenkölt cél, amely indokolhatná zsidóknak fasisztákkal való bárminemű kiegyezését. Ezért is korszakalkotó és csak üdvözlendő döntés a Mazsihisz elutasító, közgyűlési határozata…
.
Mellesleg, jó lenne megszerezni azt a bizonyos tiltakozó levelet – leközlése megérne egy cikket az AN oldalain is… Bizony, e példa nélküli esetről azóta ius hallgat minden média.
.