Jó hosszú cikk nyárra. Egy hónapra elég olvasnivaló. BL
Bruck András újabb remek írást jelentetett meg az Élet és Irodalomban, amelyet a legkülönfélébb levelezőlistákon küldözgetnek. A legtisztességesebbek azok, akik legalább annyit megjegyeznek, hogy tisztában vannak a lopás tényével, miután ez a cikk az Élet és Irodalom fizetős tartalmai közé tartozik. De megindokolják a csalást azzal, hogy a lopást is elfogadhatónak tartják a szent cél érdekében, mert ez annyira jó, hogy mindenkinek olvasnia kell. Ez utóbbi értékeléssel annyira egyetértek, hogy éppen Bruck András első témába vágó korábbi cikkét az Amerikai Népszavában is másodközöltük, de Kovács Zoltán főszerkesztő kérésére akkor azt azonnal levettük. Szégyen, de a megszokott reflexek nálunk is működésbe léptek először. Sovány indok, hogy mi azt a régebbi írást is kizárólag azért tartottuk fontosnak bemutatni, mert teljes mértékben az Amerikai Népszava szemléletmódját tükrözte. Ez mellesleg nem az Amerikai Népszava szemléletmódja, hanem a civilizált külvilágé, a New York Times-tól a konzervatív The Times-ig bezárólag. Ez csak a magyarországi sajtóban számít forradalomnak vagy botránynak. Ezért vadították meg az Amerikai Népszavát is, de erről majd később.
Mindezt azért elevenítem fel, mert szorosan kapcsolódik ahhoz, amit Bruck András legújabb cikkében fejteget. Nevezetesen, hogy miképpen juthatott a helyzet idáig? Hogyan lehetséges, hogy Orbán Viktor kiépíthetett egy diktatúrát anélkül, hogy egyetlen hangosabb ellenvetés elhangzott volna. A válasz ez a körlevelezés, amelyben a magukat ellenzékinek nevező értelmiségiek egy lopott cikket küldözgetnek egymásnak, büszkén vállalva, hogy átlépik nemcsak az erkölcs, hanem a jog határait is. Ez az ellenzék azért nem képes a diktatúrával szemben hatékonyan fellépni, mert nincs hozzá erkölcsi alapja, rossz a lelkiismerete és elveszítette a jogérzékét, a törvénytelenséggel szembeni felháborodás képességét. A mi demokratáink csak szavakban demokraták, tettekben nem. A demokrácia ugyanis a törvények uralmát és a jog tiszteletét jelenti. A jogállamiság nemcsak társadalmi struktúra, hanem jogkövető magatartás is. Akik nem érzik, hogy egy cikk ellopása morálisan és a jog szempontjából is tarthatatlan, azoknak alacsony a felháborodási küszöbük akkor is, ha más lépi át hasonló módon a jog korlátait. A magyar lakosság morális színvonalát ez a mentalitás alakítja, és az állapotát jól tükrözi, hogyan reagáltak arra, amikor Orbán Viktor visszamenőleges törvényeket hozott, elvette a nyugdíj-megtakarításokat, forradalomnak minősített egy parlamenti változást, és erre hivatkozva új társadalmi rendszer létrehozásával bízta meg magát. Ez a válasz Bruck András jogos kérdéseire: tolvajok nem képesek őszintén felháborodni más tolvajok lopásán, azokat nem sérti a jogállam lebontása, akik maguk is gond nélkül lépik át a jogi normákat.
Akik az Élet és Irodalom lopott cikkét köröztetik, nem jobbak és nem rosszabbak a magyar nemzet egészénél. Reprezentatív mintának is tekinthetjük, és levonhatjuk belőle az egész populációra vonatkozó következtetéseket is. Akik most elloptak, vagy továbbítottak, vagy fizetés nélkül felhasználtak egy cikket, azok nem most lépték át először sem a tisztesség, sem a jog határait. Bocsánatos bűnnek tartják, ha van megfelelő magyarázat, és megfelelő magyarázat mindig van. Ezért a mi elvesztett demokráciánk csak formálisan volt demokrácia, ha demokráciának a jog uralmát nevezzük. Balkáni, lábszagos demokrácia volt ez, amely a demokrácia formális keretei között jobban hasonlított egy alföldi török bég udvarára, mint egy nyugati típusú demokráciára. Ezért is lepődik meg a magyar ember, különösen a magyar újságíró és értelmiségi, ha egyenes beszéddel és következetes magatartással találkozik. Az egy más világ, kívül áll a sundam-bundam magyar világon, és főleg az ő érdekein. A magyar ellenzéki nem a lopáson és a jogtiprás tényén háborodik fel, legfeljebb azon, ha más követi el. Politikai harcának része és eszköze a jogállamiságra való hivatkozás, a lopás, a trafikmutyi, az alkotmányos jogok lábbal tiprásának elítélése, miközben egész élete ezeknek a szabályoknak az áthágásából áll, egész egzisztenciája és érdekrendszere hasonló lopásra és a jogsérelemre épül. Ezért nincs itt kellő felháborodás, őszinte felzúdulás a jogállam kereteinek arcátlan felszámolása után sem, mert Orbán semmi mást nem tesz, mint lebontja a díszleteket és a paravánokat, és most csak színről színre látható az, hogyan működött eddig is Magyarország.
Ahogyan a különböző pozíciókat, rangokat, kitüntetéseket, pályázati pénzeket, ösztöndíjakat, pártpénzeket, sajtónak adott hirdetéseket, állásokat, igazgatótanácsi helyeket eddig is el lehetett nyerni, az mennyiben különbözik a trafikmutyitól? Az különbség, hogy pofátlanabb? Ez jogi kategória? Ki az ebben az országban, aki a pozícióját, a pénzét, a lehetőségeit, az állását, az egymillióhoz közelítő jövedelmét nem valamelyik politikai oldal hűbéri rendszerének köszönheti? Kevesen vannak. Hogyan ütné meg a Bruck András által kívánatosnak tartott hangot egy olyan újság, amely hiába próbált a piac szabályai, a jogállam törvényei szerint megélni, fejleszteni, támogatáshoz vagy bevételhez jutni, ha azt közölték vele, hogy ezek az utak járhatatlanok, Puch Lászlóhoz kell menni, az SZDSZ-nél máshoz kell menni, a Fidesznél Simicskához kell menni, akiknél pedig nem lehetett menni senkihez, azok már nincsenek is. Pozícióért a Lacit, a Bálintot, a Kálmánt, a Zolit, a Ferit, a Katit, a Viktort, a Lajost kellett felhívni, mert ebben a látszatdemokráciában nem létezett pártoktól független civil szféra, amelyben a verseny, a tehetség, a képesség, az invesztíció számított volna, hanem kizárólag a kapcsolatok és az érdekek hálója. A két nagy politikai oldal felosztotta maga között az országot és a terepet, és négy évenként a potentátokkal együtt helyet cseréltek. Ezt a megegyezést rúgta fel Orbán Viktor, amikor úgy érezte, hogy nyolc évig túl sokat kellett várnia a maga periódusára, egyébként sem értette, miért kellene ezt az egészet ilyen álságos módon váltogatni és megosztani bárki mással, amikor csinálhatná ezt ő maga egyedül is. Nem tett mást, mint a jogot a praxishoz igazította, és kiküszöbölte ezt a váltólopás gazdálkodást. A másik oldal felháborodása legfeljebb ennek szól, nem az igazi jogállami és joguralmi normák hiányának. A nép pedig mindig is ezt szerette. Ahol erős a törvény, azt nem szereti, mert a csavaros észjárása csak a kiskapuk között tud gondolkodni. Így jutottak el oda, hogy gyakorlatilag esztelen ellenszabályok között vergődik egy működésképtelen ország. Hátterében a joggal és a jogkövetéssel szembeni ellenszenv állt.
Ezért érzéketlen a jogtiprásra a másik oldal, mert ilyen jogtisztelő érzékenysége soha nem is volt. Nem a jog uralkodott itt, hanem a jog formális keretei között a két hatalmi tömb osztogatta saját klientúrájának az anyagi és emberi erőforrásokat: a pénzt, az állást, a pozíciót, a rangot és a tisztességet. Ebbe tehetséggel, szorgalommal bekerülni nem lehetett, kizárólag “ügyességgel” és jó helyezkedéssel. Emiatt alakult ki az a közvélekedés, hogy tisztességes munkából Magyarországon nem lehet meggazdagodni, mert kevés olyan hely akadt, ahol valamelyik párt jóindulata, támogatása nélkül lehetett előre jutni, érvényesülni, jó üzleteket kötni. Az erőforrások meghatározó része az állam, illetve az államot éppen irányító politikai hatalom kezében maradt. Gondosan ügyeltek is arra, hogy ne kerüljenek ki onnan. Ezért a több százezres vagy milliós újságírói fizetések sem a piacon képződtek, hanem mesterségesen alakultak ki, az állami és az irányított céges hirdetések formájában a Laci, a Peti, a Feri, a Kati, a Matyi, a Sári szerezte őket. Egy idő után pontosan tudtuk, hogy az adott újságban azért csáklyázunk, hogy kiszolgáljuk azok érdekeit, akik nekünk ezeket a pénzeket a fizetésünkhöz megszerzik. Az ellenfél leleplezésével arra törekszünk, hogy a váltógazdálkodáshoz szükséges egyensúlyt fenntartsuk, és a négyévenkénti helycserét, valamint az ellenzéki négy években is biztosítsuk a megélhetést. Amikor úgy döntöttem, hogy ebből kilépek, akkor erre a szerepre mondtam tudatosan nemet. A kialakult téves közfelfogás ugyanis az volt, hogy ez a demokrácia, hogy a két oldal ellenőrzi és bizonyos határok között tartja a másik hatalmát és lopását, a pozíciók és erőforrások felosztását.
Csakhogy a demokrácia nem ez, hanem a jog uralma, és az a helyzet, amikor nem a tolvajok ellenőrzik és tartják kordában egymást, hanem az, hogy nincsenek tolvajok. A sajtó nem bérmunkában dolgozik, mindig a másik oldalt ellenőrizve, hogy saját finanszírozója számára a politikai-hatalmi váltógazdálkodást megoldja, hanem mindkét oldal ellen dolgozik, hogy ilyen rendszert egyik politikai fél se tarthasson fenn. Amikor ez a hatalmi egyensúly felbomlott, mert ezt a leosztást az egyik fél felmondta, akkor azoknak kellett volna a tiszta jogállami normákért, a joguralmi demokráciáért felszólalni, akik maguk sem a joguralom hívei, akik eddig szintén abból éltek, hogy ilyen joguralmi helyzet a valóságban nincs. Ezen csak én tudok felháborodni, aki tudatosan kiléptem ebből a rendszerből, elítéltem ebben a magam szerepét is, az egész rendszert is, és elmentem inkább maltert keverni, pincérkedni (vendégre a forró vizet önteni), kertészkedni és pizzát szállítani, minthogy ennek a helyzetnek az előnyeit évezzem, majd műfelháborodjak azon, ha a másik banda az egészet lenyúlja magának. És addig vagyok újságíró, amíg nem kell kiszolgálnom senkit, és ha az utolsó Amerikai Népszava előfizetőt is kikísértem a temetőbe, és nem tartanak el tovább a saját előfizetőim és a hirdetőim, akkor becsukom a boltot és abbahagyom ezt a szakmát. De addig azt mondok, amit akarok, és nem kell semmi mással törődnöm, csak az igazsággal. Ez nem tetszik azoknak, akik nincsenek ebben a helyzetben, nem szabad emberek, és a hozzám hasonló döntéseket a saját helyükön, szakmájukban nem hozták meg.
Ezért is különösen jelképes az, hogy minden averzió nélkül küldözgetik az Élet és Irodalom ellopott írását, amely abból élne meg, és abból tudná az általam hirdetett szabadságát fenntartani, hogy a kiváló cikkeiért fizetnek az elvtársak. Az Élet és Irodalom a kevés magyar nyelvű lapok egyike, amely tudomásom szerint nem volt része az általam leírt rendszernek, és a saját lábán próbál megélni, a tulajdonosai azok, akik írják, és egyetlen érdekük az újságírás maga. Ez a klasszikus formája a sajtónak, a többi mind hazug bérmunka. Ilyen a Galamus is, ilyen az Amerikai Népszava, és folytassa a sort, aki tudja. Azért lehet diktatúra Magyarországon, mert ez a lista ilyen rövid. Bruck András cikke azokról szól, és éppen azokat bírálja, akik a cikket ünnepelve küldözgetik szanaszét, és annyit sem vesznek észre, hogy a nagyszerű írás éppen az efféle magatartás ellen szól. Arra mutat rá, hogy az Orbán-rendszer ellenzékének tehetetlensége, hazudozása, maszatolása mögött ez az elfogadhatatlan mentalitás áll. Vajon hányan fizettek elő egy évre az Élet és Irodalomra, hogy a demokrácia és a jogállamiság alapvető feltételeit elősegítsék, ennek a kiváló cikknek az ingyen elolvasása után? Egy egész évre csak 13 ezer 500 forint, havonta egy ezresnél alig több, szinte nevetséges összeg. Aki eddig nem tette meg, itt még megteheti. Jellemző az úgynevezett ellenzékiek tisztánlátására, hogy mártírként szenvelegtek a Klubrádióval együtt, öntötték a pénzt ebbe a hazudozó és mellébeszélő csatornába, amelyről Bruck András is finoman, de világosan megírta, hogy nem igazi ellenzéki rádió, hanem lapít, sunyít és halandzsázik. És mindezt jól leplezi, és azt gondolja, hogy egy diktatúrában az érv, hogy a hazugságot és a mellébeszélést magas színvonalon adja elő. De mindez azért van, mert a Klubrádió tipikusan annak a rendszernek és mentalitásnak a megtestesítője, amelyről a fentiekben írtam. De az olvasók következtetéseket már nem vonnak le. Egy szájból fújnak hideget és meleget: ünneplik Bruck András cikkét – méltán, és nem vonják le a konzekvenciákat az ellenzékre, az ellenzékinek mondott médiára, például a Klubrádióra vonatkozóan – érthetetlenül. Bruck András azt mondja, mitől ne lenne diktatúra Orbán rendszere? Csodálatos az a kép, amikor azt mondja, hogy nemcsak akkor van tél, ha egy folyó a meder aljáig befagy. A Klubrádió pedig Bolgár Györggyel az élen három éve védelmezi az Orbán-rendszert, azt állítva, hogy az nem diktatúra. Kinek van igaza? Nem lehet igaz egyszerre mind a két állítás. Vagy Bruck, vagy Bolgár. Választani kéne, elvtársak. Aztán eldönteni, melyik úton járunk.
Mindez cseppet sem mindegy. Ha diktatúra van, akkor úgy kellene viszonyulni hozzá. Orbán diktatúrájával szemben egyetlen hatékony eszköz van, a totális elutasítás, a teljes konfrontáció. Ennek része a hazug és illegitim választásokon való részvétel elutasítása, az alaptörvény érvénytelenségének kimondása, az államcsíny megnevezése, az Orbán-kormány bűncselekményekkel való meggyanúsítása, és az alkotmányos rend megváltoztatása miatt a felelősök őrizetbe vételének követelése. Ez az Amerikai Népszava álláspontja, és ez a diktatúra kimondásából következik. De Bolgáréknak és társaiknak azért kell letagadniuk a diktatúrát, hogy ne kelljen úgy viszonyulniuk hozzá, ahogyan egy diktatúrához kell. Ne kelljen kockázatot vállalni, ne kelljen szembenézni az okokkal, az elmúlt húsz év morális romlásával, ne kelljen levonni azt a konklúziót, hogy amit eddig csináltak, az nem mehet így tovább, mert az fasizmushoz vezet. Márpedig az Orbán-rendszert már csak egyetlen lépés választja el a klasszikus fasiszta diktatúráktól. Egyetlen láncszem hiányzik: az erőszak. Ez is meglenne, ha szükség lenne rá, az LMP-sek parlamenti őrizetbevétele mutatta, hogy be is következik azonnal, ha szükség lesz rá. A jelenlegi hivatalos ellenzéki pártok, és a velük szövetséges ellenzéki média mindent megtesz azért, hogy erre ne kerüljön sor. De nem azért, mert az erőszaktól védenék azok elszenvedőit, hanem azért, mert nem akarják, hogy kiderüljön Orbán rendszeréről, hogy az egy diktatúra. Azt remélik, hogy a nemzeti együttműködés őrülete úgy elmúlhat, hogy soha nem derül ki a rendszer diktatórikus jellege, és ha megbukik, minden ott folytatódhat, ahol abbamaradt. Jönnek vissza Puch elvtársék és a többiek, visszaállítják a demokrácia hamis díszleteit és újra beülnek a török pasák udvarába. Szétosztják a pozíciókat és uralkodnak az egész fölött, mint eddig. Ennek érdekében még arra is hajlandóak, hogy lemondjanak a diktatúra miatti kötelező felelősségre vonásról, és futni hagyják Orbánékat az államcsíny után is.
Csakhogy ezek az édes álmok álmok maradnak. Hála Istennek. Szerencsére Orbán nem hajlandó kiegyezni velük, nem hallgat a szirénhangokra az “árkok betemetéséről”, mert ezek a “demokraták” képesek lennének egy diktátor és a közöttük levő árkot is betemetni, ha cserébe megkapnák az eddigi sarzsit, előjogokat, pénzt, tekintélyt, uralmat saját táboruk lelkiismerete és véleménye felett, és a kijelölt határok között ellenzékieskednének életük végéig békességben. De Orbán ezt csak ellenszolgáltatás nélkül fogadja el tőlük, ezért az a nevetséges helyzet állt elő, hogy a sunyi és hazug álellenzék ott áll lógó nyelvvel készenlétben, és nincs hova illeszteni a nyelvet. Ez az ellenzék azért nem ellenzék, mert a szisztémának nem ellensége, csak annak váltógazdálkodással folytatott, korlátok között tartott és a demokrácia díszletei közé szorított fajtájának híve. Nem tudom őket szeretni, mert egy diktatúrában az már kevés érv, hogy ezek rendesebb emberek, nem fasiszták és nem antiszemiták, hogy ezek legalább adnak a látszatra és bizonyos határokat nem lépnek át. Eddig is ezért kellett rájuk szavazni. De ez ma már kevés. Ennek az ellenzéknek a vezető ereje az a párt, amelynek lényegévé vált a fentiekben leírt működési mód, amelynek emblematikus figurái nem hogy távoztak volna, hanem a háttérből továbbra is irányítanak. Ez Orbán rendszerének legbiztosabb alapja. Ez a morálisan elzüllött, korrumpálódott, takarékszövetkezeti szinten gondolkodó, majd magunk közt elosztjuk uram-bátyám társaság nem demokrata, nem jogállami normákat képvisel, ezért nem antitézise Orbán fasisztoid rendszerének. Ezek ezért nem tudnak felháborodni, nem tudnak tiltakozni, nem tudnak egyenesen beszélni, és ezek mellé ezért nem tud odaállni az sem, aki amúgy a felcsúti demokráciát utálja.
Végezetül néhány személyes megjegyzés. Bruck András cikke után írtam egy levelet egy kedves kollégámnak, akit sokra becsülök, megtiszteltetés, ha barátomnak szólíthatom. Felhívtam a figyelmét arra, hogy ha Bruck András ebben a tempóban halad, hamarosan utoléri az Amerikai Népszavát, mert valamennyi cikkében ugyanazt írja, amit az Amerikai Népszava képvisel. És miután nagy örömömre ő maga is lelkesedett Bruck András írásáért, megkérdeztem: vajon megkérdezi-e ezek után Bolgár Györgyöt és másokat, akikről Bruck András azt írja, hogy csak maszatolnak és mellébeszélnek az álellenzéki médiában, hogy még mindig visszautasítják-e, hogy diktatúra van? Ha Brucknak igaza van, akkor Bolgárnak nem lehet. Felhívja-e a figyelmet arra, hogy valaki vagy Bruck Andrást követi, vagy az általa kritizált ellenzéket és ellenzéki médiát? És vajon az események és Bruck András írásának fényében látja-e igazolódni az Amerikai Népszavát? Megjegyzem, az Amerikai Népszava nem tudja elkerülni, hogy megdicsőüljön, mert amikor ennek a rendszernek vége lesz, utólag minden bennünket igazol majd, az első szótól az utolsóig.
A vége az lett, hogy ezekre a kérdésekre nem kaptam választ, hanem megint nekem kellett magyarázkodnom. Mert bár Bruck András már majdnem ugyanazt írja, amit az Amerikai Népszava, csak hát nem úgy. Kedves kollégám azt írta, hogy Bruck András szalonképesen írja le azt, amit én “durva indulattal, átkozódva, dühöngve, sokszor kíméletlenül gyalázva azokat, akik az egyedüli szólistái a nem-fideszes vézna kórusnak”. Ezért Bruck András bölcsebb nálam. Az igazságot, ha nagyon keserű, kiköpi a beteg. Ezért kell ostyába csomagolni – hangzott a vélemény.
Készséggel elismerem, hogy Bruck András bölcsebb nálam, de nem ezért, és számomra bármilyen összehasonlítás megtiszteltetés vele. De ne feledjük el, hogy az Élet és Irodalomban én sem így írnám meg a cikkeimet, az Élet és Irodalom és az Amerikai Népszava nem azonos színvonalú, profilú és funkciójú újságok, és nem is ugyanannak a közönségnek szólnak. Ugyanakkor emlékeztetnék arra, hogy első bírálataim cseppet sem voltak indulatosak, átkozódni pedig soha nem is átkozódtam. Ezek szándékos ferdítések. Csakhogy miután hasonlóan finoman megírtam már majdnem három évvel ezelőtt azt, amit most Bruck András még jobban, akkor olyan vehemens ellenállásba ütköztem, és olyan gyalázkodás indult ellenem, hogy ennek ellenálltam, nem voltam hajlandó ezeknek az embereknek a tekintélye alá helyezni magam, és egyre kendőzetlenebbül beolvastam. A tét ugyanis nem kicsi. Akiket bíráltam, és akiket a maga finom módján Bruck András is kérdések elé állít, azok jelentős érdeksérelemként élik meg a legkisebb kritikát is, összezárnak és szalonképtelennek nyilvánítanak minden kritikust. Csupán ott számolják el magukat, hogy én nem is félek, nem is függök tőlük, átlátok rajtuk, az érdekeiken, a spekulációikon, és ezekre nem vagyok tekintettel. Aki olvas, az sok mindent mondhat, de azt nem hiheti, hogy korlátolt lennék. Pontosan tudom, hogy mit csinálok és mit akarok. Ezért annyira sem érdekel ezeknek az embereknek a mindenhatónak hitt véleménye, mint amekkora egy légy szárnycsapása a trópusi viharban. Nem érdekel, hogyan gyaláznak, neveznek hülyének, a baloldal szégyenfoltjának, cikinek, elmebetegnek. Akik elfogulatlanul olvassák az írásaimat, azok tudják, hogy nem vagyok az, igazam van, és azért gyaláznak, mert a piszkos érdekeiket sértem. Ha én indulatos vagyok azért, ami ott történik, akkor az én indulatomban százszor több tisztesség és igazság van, mint az ő visszafogott hazudozásaikban és nagyon mérsékelt maszatolásaikban. A motívumainkról már nem is beszélve. Akinek nincsenek egyenes indulatai, aki nem háborodik fel ennyi aljasság láttán, amit Orbán maffiája művel, és egy ilyen rendszer kiépítése kapcsán, amikor a másik oldalon a hazugságot és a mellébeszélést látja, az nem tisztességes ember. Én azt mondom, amit minden rendes ember a konyhájában dühöngve. Az Amerikai Népszava profilja pedig vállaltan és tudatosan ez. Lelki gyógyulás azoknak, akik nem találnak őszinte hangot az ellenzék oldalán sem, csupán a Bruck András által körülírt áltudományos elemzéseknek álcázott sunnyogásokat. Nem kellemes szerep, de tudatosan vállalom, mert nincs identitás zavarom, és cseppet sem érdekel, hogy elkötelezett, ellenérdekelt vagy önálló véleménnyel nem rendelkező papagájok miket mondanak és híresztelnek rólam. Soha nem kívánok olyan helyzetbe és pozícióba kerülni, hogy ezeknek a véleményeknek bármi befolyása legyen az életemre. Tegnap este majdnem fogtam egy kis cápát az óceánon, csak elharapta a zsinegemet. Nekem ez sokkal nagyobb dolog, mint ezeknek a korrupt és megromlott embereknek a véleménye. Cápák között jobban érzem magam, azok egyenesek, őszinték és kiismerhetők.
A másik, ami ebből is látszik, hogy ez a mi ellenzéki “nem-fideszes” kórusunk cseppet sem olyan “vézna”, mint amilyennek kedves barátom mutatja. Nagyon is harsány és vastag hangú kórus ez, ha valaki az érdekeiket sérti, őket önmagukkal szembesíti, megkérdőjelezi a mértékadó pozíciójukat. Nem véznák ezek, ha olyasvalakire kell támadni, aki nem gazdag, nem befolyásos, aki védtelen és egyedül van. Ilyenek ellen ez a kórus cseppet sem vézna. Ez a kórus csak akkor lesz vézna, ha a diktátorral kell szembeszállni, ha kockázata van a nyílt és szabad véleménynek, ha bátorságra van szükség, ha le kellene mondani valamiről, ha vissza kellene térni a tisztesség régen elhagyott útjáról. Akkor ennek a kórusnak valóban cérnahangja lesz. Én ennek pontosan az ellenkezője vagyok. De az én gyalázásomhoz nem kell bátorság. Ha engem szid valaki, annak nem lesz semmi következménye. Ha ez a “nem-fideszes” vézna kórus csak fele olyan határozottságot és kemény hangot megütne a diktátorral szemben, mint amit megenged velem szemben, akkor már nem lenne diktatúra Magyarországon, vagy az nem ilyen lenne. De ezek gyáva nyulak, csak olyanokkal szemben hősök, mint én. Nem tűrik, hogy nem áll be mindenki a sorba. Nagyon sajnálom, hogy az élet szembeállít bennünket, de Magyarországon kívül túlságosan megszoktam már a szabadságot.
A demokrácia és a szólásszabadság bajnokai kevésbé tűrik, hogy valakinek ezen az oldalon más véleménye is lehet, mint nekik, és nem mindenki nekik csáklyázik. Az lenne a dolgom, mint a többi magyar újságírónak, hogy kizárólag Orbánt gyalázzam, esetleg leplezzem le, mert ahhoz ők már nem veszik a fáradságot, hogy bárminek maguk utána járjanak, és kaparjam ki nekik a gesztenyét, hogy minden ott folytatódjon, ahol abbamaradt. Akkor megsimogatnák a buksimat, és még egy kis pénzt is adnának. Na, nem sokat, mert azt nem szeretnek, de valamennyit. Abban az országban, ahol egy kiépült diktatúra van, ahol nem kis felelősségük van abban, hogy ez bekövetkezett, ahol embereknek nemcsak az egzisztenciája, jövője, hanem később az élete is veszélybe kerülhet, én vagyok a legnagyobb probléma egyeseknek, hogy miket irkálok egy kis emigráns újságban? Abba a magyar valóságba, amelyben természetes, hogy nyilas zászlókkal, horogkeresztes tetoválásokkal rasszista indulókat fújnak, ahol náci színház működhet, és másnap a demokraták bemennek dolgozni, mintha mi sem történt volna, abba férjek bele én is a sajátos véleményemmel. Nem én vagyok a szégyenfolt, aki ezt kritizálom, hanem az, hogy mindez ellenállás nélkül létrejöhetett. Az Amerikai Népszava is kielégít egy igényt. Még ezek között a körülmények között is saját tábora van, amely nagyobb, mint némely ellenzéki formáció tagsága. Ennek a véleménynek éppen annyi létjogosultsága van, mint bármelyiknek. Ráadásul, ha én gazdag ember lennék, akkor azok, akik ma szégyenfoltnak neveznek engem, holnap minden szemrebbenés nélkül itt állnának sorban az ajtóm előtt gazsulálni, egymásnak adnák a kilincset, hogy mire kellene néhány milliárd ide, néhány milliárd oda. Szégyenfolt csak azoknak maradnék, akik nem kapnának semmit. Ennyit ennek a “demokratikus oldalnak” a hitelességéről és erkölcseiről. Tisztelet a kivételnek.
Bruck András jól feszegeti a lényeget: az Orbán-rendszer kulcsa nem a másik oldalon, hanem az “ellenzék” oldalán van. Valójában nincs ellenzék, mert ami van, az nem az. Nem azért, mert gyenge, nem azért, mert nem egyezik meg, vagy mert nem lenne alkalmas, hanem azért, mert valójában nem ellenzéke, csupán politikai ellenfele a diktatúrának. Maga sem demokratikus és jogállami módon működött, és nem képes ezzel a múltjával szakítani. Elveszítette a tisztességét, a hitelességét, és megváltozni sem akar. A sajtójukban egy hamis virtuális világot teremtenek, amikor eljátsszák a demokráciát és az ellenzéki magatartást, de ez mind csak látszat, hazugság és szemfényvesztés, a valósághoz semmi köze nincs. Olyan, mintha egy űrmozit néznénk, annak éppen ennyi valóságalapja van.
Az én kedves kollégáimnak, egykori barátaimnak azt kellene mondaniuk: Laci, igazad van, ez így nem mehet tovább. Nem támogathatjuk a pártok osztogatására épülő korrupt rendszert, nem élhetünk a pártpénztárnoki kegyből, kilopott közpénzekből, és nem lehetünk ezért cserébe a politika szolgálóleányai. Polgárokká, szabadokká kell válnunk, és erre kell felszólítanunk valamennyi szakma és hivatás képviselőit. Erre kell szerveződnünk, erre kell építeni egy új országot, ezt kell meghirdetni, és ehhez kell megszereznünk újra az emberek bizalmát. Le kell ráznunk magunkról ennek a korrupt rendszernek a jármait, amelyben éltünk, és amelyhez az egzisztenciánk kapcsolódott. Ha ezt mondanák, és tennék is, azonnal megszabadulnának a bénultságtól, a szorongásoktól, a kényszerű hazudozásoktól. Azonnal fegyvertársak lennénk, én pedig nem számítanék egy indulatos, deviáns alaknak, és nem neveznének elmebetegnek. Egy szürke senki lennék a sok nagyszerű demokrata között, aki boldog, ha velük lehet. De nem ez történik. Most Bruck Andrást ünneplik, hogy senki ne vegye észre, hogy ez róluk szól. “Ó, hát mi is pont ezt mondjuk” - teszik hozzá -, élére állnak a forradalmi cikknek, hogy a hatását megöljék, és ne változzon semmi.
De amíg nem történik semmi, addig ez a sunyi és hazug banda nem számíthat a tisztességes emberek jóindulatára, támogatására, csak a dörgölődzők hízelkedésére, ami annyit is ér. És ne gondolja, hogy karaktergyilkossággal befogja azok száját, akik egyre többen átlátnak a szitán. Egyre többen lesznek, akiket nem lehet elnémítani azzal, hogy “legyél bölcsebb”. Ahol süketek vannak, ott bele kell ordítani a nagyothalló fülekbe. Az ellenállást néha át kell törni. Egy ilyen kicsi újságból nagyot kell kiáltani, hogy meghallják. Az ÉS-ben suttogni is lehet, mert onnan az is orkánnak hangzik. Majd meglátjuk, hogyan reagálnak, és milyen jelzőket kap Bruck András, ha ezen az úton halad tovább, és egyre konkrétabban írja meg a kitűnő elemzéseit. Ő más helyzetben van, neki nem mindegy. Mert én legfeljebb felveszem a Cristiano Ronaldo újságírói nevet, hogy azzal is kifejezzem a szabadságomat és a függetlenségemet, kalapot nyomok a fejembe, tekergek a világban, riportokat írok a cápakalandjaimról, és azt csinálnak a felcsúti diktátorukkal, amit akarnak. Rólam azt hazudnak, amit akarnak. Annyira sem érdekel, mint egy légypiszok. Megfőhetnek a levükben. De aki ott él, annak nem mindegy, ha az ellenzéki mainstream kiveti, mint engem. Nekem ez kitüntetés. Én “muszáj Herkules” vagyok. Azzá tesznek. Meg tudom érteni szegény Ady-t, akihez nem szeretném hasonlítani magam. Így kezdte a versét: “Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni, S meg kell maradnom Herkulesnek.” Amikor gyalázták, nem kedvesebb lett. Azt mondta: “Milyen hígfejüek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak, űznek, S nekihajtanak önvesztükre. Mindig új hitnek, dalnak, tűznek. Szeretném már magam utálni, De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni.” Hát így. Én nem is vagyok ilyen durva. De ezek a lelki folyamatok és reakciók nemcsak zsenikre érvényesek. Magyarázni kell, hogyan vadították meg az Amerikai Népszavát?
Pedig én is a javukat akarom, őszintén szeretem őket. Ilyen indulatokra csak az képes, aki szeret. Aki nem a hazaszeretet látja az Amerikai Népszava érzelmi kitörései, indulatai mögött, és nem tiszteli azt, az vagy rosszindulatú vagy vak. Én azokat is szeretem, akiket kritizálok. Ha nem így lenne, hidegen hagynának. Nem vagyok megalkuvó, pontosan tudom, hogy miről beszélek. Kedves, őszinte és normális ember vagyok. Csak hát rendkívüli időket élünk. Nem az a szeretet, ha meghunyászkodom, beállok a sorba és elkezdek én is hazudozni. A barátjuk vagyok, hogy ezt megmondom, még akkor is, ha nem kíváncsiak rá: ha nem változnak meg, ha nem változtatják meg a gondolkodásukat, ha nem értékelik át az elmúlt húsz évet, ha nem szakítanak azzal, és ha “nem térnek meg” ebből a mentalitásból, és nem szabadulnak meg egy-két embertől, aki az egész ellenzéket csapdában tartja, pusztulásra vannak ítélve. Én azért vagyok “rossz”, mert nem szolgálom ki ezeknek az embereknek a pillanatnyi érdekeit. De ezek ma vannak, holnap nincsenek. Az igazság pedig megmarad örökké.
Ez a kórus valóban beteg. Ezért beteg. De úgy látszik, hogy sem az én keserű pirulámat, sem Bruck András ostyába csomagolt gyógyszerét nem hajlandó bevenni. Ahogy a Biblia mondja, sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siralmas éneket énekeltünk nektek, és nem sírtatok. Sípolhatunk is, sírhatunk is, semmi nem számít. A betegnek nincs betegségtudata.
A gyógyszer nélkül azonban a beteg meg fog halni. Mi pedig túléljük a temetését, mert nem halunk vele együtt.
Tisztelt Bartus Úr!
Cikkeinek tartalma és hangvétele számomra korrektül hangzanak. ( Ez igaz, az Amerikai Népszavában közreműködő kollégáira is. ) Kár, hogy honi viszonylatban nincs ( nem találok ) az újságukhoz méltó médiát, illetve sajnálom, hogy Önök nem itt fejtik ki tevékenységüket. Igaz, Nagy Navarróék próbálkoztak ( utólag pótcselekedve, ám mégis elismerést érdemelve ) tenni valamit, de magukra maradtak mozgalmukkal. Ez az ország mindig megvárta, hogy mások tegyenek valamit. ” Míg van zsíroskenyerem, addig harcoljon értem ( értünk ) más! ” Valaki meséljen nekem dicsőséges magyar múltról. Talán még büszke magyar is lehetnék. :(
Sajnos ilyen hosszú írást nekem nincs türelmem elolvasni. Jobban kedvelem a rövid, de velős tárcákat. :) Azt viszont sérelmezem, hogy nekem nem küldte el senki azt a nevezetes cikket, vagy legalább 1 linket, hogy honnan lehet lelopni. – Bocsánat Bartus Úr.
@
filmcom
2013. július 2. kedd
14:34
“Kisember, és politikus…? Egymás foglyai vagyunk…! igen, igen… Mindkettő a másikra vár… “Ellőbb kezdjél el te megjavulni”…!!
Mire vezethető le ez a mentalitás…? Hm…! Nagy kérdés.!”
Arisztotelész szerint az úr-szolga viszony érdekegyezésen alapul, Diderot ezt később azzal a sejtetéssel egészíti ki, hogy attól még a szolga az erősebb, de nem fejti ki, miért, végül Hegel az, aki szerint az úr szorul rá a szolgára, hisz ő a szolga mesterségéhez nem ért… (Marxnál pedig már inkább arról lesz szó, éppen az úr vagy a szolga rúgja-e fel az eredeti megállapodást.)
Szóval, a kérdés nem új, de tényleg nagy. Én úgy látom, hogy Orbánia felrúgott minden demokratikus megegyezést… kérdés, lesz-e, mikor, milyen a nép válasza.
Kalous Antal4
Az “úr szolga viszony” ugyebár… nem más mint a hierarchikus társadalmi berendezkedés… Aminek legnagyobb paradoxona abban rejlik, hogy minden igazságtalanságnak ez az oka… DE e nélkül viszont egyszerűen nem működik a világ…!!
Hát van ennél nagyobb paradoxon a világon.. ???
Úgyhogy csak lassan a testtel a “világmegváltás” tekintetében…!! (mindenkinek szól…!)
Én végignéztem az egész közvetítést. Nyilván voltak néppártiak, akik ezt a tébolyultat megtámogatták, na meg a saját papagájkommandós ep.képviselői. Morvai K. hozta a megszokott idióta formáját, a tacepaójával. (érdekes, ott nem büntetnek ezért, mint nálunk, ott belefér a demokráciába, csak itt nem ).Ez a nő nem 100-as, hogy a fenébe került oda! Volt egy hozzászólása, utalva a “családon belüli erőszakra”, aminek végének értelmezése szerint ki kell lépni a “házasságból”. Azt hiszem értette mindenki.
A mi bohócunk meg ült, grimaszolt, révetegen bámult, cinikusan nevetgélt. Amikor valaki az igazságot kimondta, nagy csodálkozást, értetlenséget mutatott. Kissé hosszúra sikeredett a közvetítés, de megérte megnézni.
A minielnökünk itt is hibáztatott mindenkit, – a Tavares jelentés hazug, valótlan, mindenféle összeesküvést magyarázott a bal-liberálisokra, csak a lényegről nem beszélt, nem adott magyarázatot , a Tavares jelentésben mi nem jó.
Végén a sajtótájékoztatón arra utalt, hogy az Uniót meg kell változtatni, mert így nem jó.
Na hiszen, csak tán nem ő akarja megváltoztatni???
Megkíméltem magam az egész szavalat végighallgatásától,az azért szemet szúrt, amikor a kisnagyember azon méltatlankodott, hogy ” az EU visszaél erőfölényével”.
Hát mit tett ő három évig a kétharmadra hivatkozva?!
lyssza! Fehér, vagy fekete? Nem rossz! Nem kell gondolkodni. A ” Nagytestvér ” majd megmondja. Eddig (89) megmondták. A választáskor a többség arra szavazott, hogy ne döntsenek helyettük. A demokrácia időigényes. Nem spórolható meg a tájékozódáshoz szükséges idő. Javaslom, gyürkőzzön neki és olvasson sokat. / Nem bántó szándékkal írtam. /
Én is végig néztem. Néha azt sem tudta hol van, úgy bámult maga elé. Máskor meg az a túljátszott arcmimikája volt kétségbe ejtő.Legalább most tudatosították benne, hogy nem a magyar népet támadják, azzal semmi bajuk, de a kormánnyal baj van.Úgy tesz mintha nem értené. Pedig nagyon is! Csak próbálta más síkra terelni a témát.
Egyáltalán! Mi az hogy nem fogja elfogadni a szavazás eredményét?Normális???
Játszunk el azzal a gondolattal, hogy nem fogja elfogadni :(((
És utána ?????
Már napok óta lehangolt vagyok és fáj mindenem , amikor meglátom ezt az embert!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, kész feladom, ez már nálam totális káosz a köbön!
Nagyon félek attól a Néppárt megszavazza OV-nak és letehetjük a zászlót és kimondhatjuk hogy ennyi!
De várjuk meg a holnapi napot , hátha …….. mert ugye a lepényhal meg utoljára !!!
sedona
Ne légy már ennyire pesszimista! Hol feladod, hol nem adod fel…Én nem vagyok hajlandó feladni semmit sem! Teszem amit tudok addig is, amíg nincs változás.
Aki vegig nezte a tv közvetitest csak szanakozni tud a nagyon-nagyon magyarok
vezeren,vagy nevetni.Mert amit ez a tökeletlen arcjatekban produkalt az,a
hülyeseg csucsa.Szanalmas egy frater.Es ö nem fogja elfogadni a szavazas
eredmenyet, de a penzt ami onnan jön azt igen.Europa nem elegge kemeny
a senkihazi kurafival szemközt,bocs, a kitöresemert,nyugodtan ilyen viselkedest
nem lehet elviselni.Ha elzarnak a penzforrasokat ,garantalom a csokosai is
gyorsan ejtenek,ök volnanak az elsök akik a szarba taposnak a lokupec
tökeletlent.
Jeney Attila,
“Kár, hogy honi viszonylatban nincs ( nem találok ) az újságukhoz méltó médiát,”
http://www.galamus.hu/
filmcom
Én értem, hogy csak semmi világmegváltás: csak…azt mondom, ezt is két kapura kellene, hogy játsszák, azaz igen erős kifejezése lenne szükséges annak, hogy a 2/3 sem örök és isteni hatalom, hanem csak feljogositás… Mert erről nagyon terelik a figyelmet. (Félnek?)
Mellesleg a hierarchikus rendszer filozófiai és gazdasági értelemben nem zárja ki a két fél közötti kényszerű “összetartást”. Főleg, ha a szolga nincs tisztában saját érdekeivel…
Becsületes brigantik cikke a ProgBlog-ban: Ki lesz az ellenzék?
http://progressziv.blog.hu/
Girbegurba! Köszi, a Galamusz rendszeres olvasója vagyok. Szerintem másért kell egy “Galamusz” és másért pl. a Népszava, népszabadság,… MN, amit nem is írok ki.
A nagyvezérnek van érzéke az „oszd meg, és uralkodj” játékhoz. Sikerült a magyarországi demokrácia deficitről és diktatórikus kormányzásról tervezett vitát pártcsatározásnak beállítani. Kihúzta a méregfogát a dolognak, és arról beszél mindenki, hogy melyik pártcsalád ki mellett szavaz. Kidobódott a gyerek a fürdővízzel.
Jeney Attila,
Igen, bár csak annyi a különbség, hogy a Galamus nagyon szakosodott a politikára, illetve általában az elemzésre. Az AN is, itt annyi a többlet, hogy hozzá lehet szólni.
A hagyományos napilapok szélesebb témakörrel foglalkoznak. Ilyet találtam éppen ma (valaki hivatkozott rá, és megnéztem): http://www.hirhatar.hu/
De én azért olvasom elsősorban a Galamust, az ÉS első felét, és az AN-t, mert ma Ártunk és Qrmányunk militáns tevékenysége miatt minden más jelentéktelen a politikai térrel szemben. Nincs jelentősége annak, hogy ki mit hogyan épített vagy teljesített, alig érdekel egy művészi produkció, mert közben vérre megy, amit a gazemberek művelnek.
girbegurba: Köszi a linket. Jó az írás. Világos beszéd. Meg még igaz is.
sedona
Megmondtam ,hogy szedd össze magad.Na ,hát akkor légyszives.
Most konkrétan mi a problémád.? Meglepődtél bármin is?? Mást vártál ,másra számitottál? Ne viccelj…….
Business as usual.
“Girbegurba
“negyven éve betegesen gyanakvó vagyok, és nem adom ki önként a preferenciáimat. Ez persze azt is jelenti, hogy soha nem bíztam az aktuális hatalom jogtisztelő magatartásában.”
Nálam ez 3 éve kezdődött. Sokszor gondolkoztam, hogy utalok az AN-nek. Erről letettem, az általad említett okok miatt. Ha időm engedi elmegyek a Citibe és kp-ban befizetem.
Én két dolgot tartok nagyon fontosnak!
Az első, a legfontosabb, amit a többség akaratáról mondott ez a tökéletlen – amit ő tesz, na az a többség akarata a kisebbségre erőltetve, mindent a létharmatra hivatkozva tesz, söpör le mindent, ha lehetne az ellenzéket is, amit a köteles már ki is mondott, ha rajta múlna, kik nem lennének a padsorokban!( A 3 milliót az út szélén, most nem feszegetem!)
Egyeztetésnek nevezni az inzultációs levelezést, amire az adott válaszleveleket nem is lehet megnézni…..hát vastag bőr van az orcáján!
A másik a néppárti frakcióvezető és a pártársaik arra hivatkoztak, hogy Magyarországon nincs tüntetés a 3xbóvlis ellen!
Ezt nem lehet elvitatni – nem olyan rossz még a helyzet, mert nem mennek az utcára az elégedetlenek! Más országok példáját látva, igazuk van!
Morvai Hiszti – hogy kikerekedett az utált EP-ben – a házasságból való kilépéssel elég jól beszólt a vekkeresnek, mert abban igaza van, egy rossz kapcsolatból csak a buta ember és a megalkuvó nem száll ki!
Na, akkor ezt most hogyan?!
Segített neki ezzel vagy még lejjebb nyomta a jellemtelent?
Ha kiszállna, széttépnék a földmutyisok, akiknek a föld annyit jelent, hogy kapnak hozzá az EU-ból hatalmas támogatást!
Ideje lenne a magyaroknak eldönteniük, hogy egy ilyen kétkulacsos vezeti az orruknál fogva még sokáig őket vagy felemelik a sejhajt és mennek az utcára tüntetni, mint azt megteszik más, normális demokráciákban!
Nem a lélekszám a fontos, hanem a megmozdulások, hogy lássák az EU-ban, hogy azer itt sem nyelnek le mindent!
Az EU elítélheti ezt a kormányt, meg a 3xbólist is, de az embereknek kell megmutatniuk, hogy elég a kétféle beszédből, meg ne azt figyeljék, hogy mit mondok, hanem amit teszek – ezt helyettünk senki nem tudja megtenni, az ellenzék sem!
A nagy arcára ráfagyna a pökhendi mosoly, ha gazdaságilag betartanának, mert ilyent előadni, hogy a piacról finanszírozzuk magunkat és állunk a lábunkon, hát azer ez nem semmi, csak a hülye nem tudja, hogy ez mibe kerül ennek az országnak!
Girbegurba! Elolvastam az ajánlott progressziv.blog.hu-t. Érdekes a megközelítése ( célrendszerek vonatkozásában és sok minden másban ), egy kicsit számomra téves a teoriája. A világnézetek nélküli demokrácia nincs. Csak nem akarják egyesek, hogy legyenek. A hatalomhoz való viszonyt is meghatározzák. E nélkül túl egyszerű lenne az élet, a gazdaság, az elosztási rendszerek, a vallás, a kultúra, stb. Minden történelmi léptékű változás a világnézetek ütközésének végeredménye. Így volt és így is lesz, mert minden ember más és mást akar, minek a végén egy átmeneti ” kegyelmi ” helyzet alakul ki, hogy egy újabb világnézeti többség / hatalom és erő / az előzőt letőrje.
Maradok a Galamusznál, :) Üdv!
Óhatatlan,hogy ne az emberi- magyar emberi- minőséghez lyukadjunk,ha érintünk bármilyen közéleti témát.Ez az írás is azzal indít,hogy a legtöbben elítélik a lopást,de az belefér a tűrésbe,hogy valakinek a szellemi termékéhez fizetés nélkül jussunk hozzá( jellemző,hogy az első hozzászóló itt éppen azt hiányolta,hogy nem lehet ingyé’ letölteni Bruck András írását,és az eszébe sem jutott,hogy megvegye az ÉS-t).Hát ilyenek vagyunk mi, itthon maradottak.Mentség az nincs,csak magyarázat és téma íróknak,költőknek- már vagy a Felvilágosodás kora óta. Most olvasom Márai 1944-es naplóját és ő megtapasztalva az emberi silányság ezerféle válfaját, úgy indokolta, azért vagyunk ilyenek,mert emberek vagyunk. Ma -egyelőre- nem kerülünk olyan helyzetbe,mint amilyen 1944-45-ben nap-mint-nap próbára tehette az emberségünket. Ma “legfeljebb” olyan szituációk adódhatnak,hogy pl. nem tudom finanszírozni a fiam egyetemi tandíját, vagy fizetni a hitel törlesztőjét és megtapasztalhatom az ócsai komfortot- ha köztisztviselőként megrendül feletteseim bizalma bennem.Pl. az ide írogatott kommentek miatt, melyet már hozzájárulásommal az aktámhoz csatolhatnak-tudtom nélkül..Tehát egyetértve azzal, hogy csak az Orbán rendszer teljes elutasítása lehet a válasz, a teljes konfrontációra kispolgári gyengeségem miatt még izmozni kell.Hogy mi az ilyenkor ajánlott viselkedés- amikor adott egy, az országát a káosz és összeomlás felé navigáló, demokratikus úton választott vezető – arra az EU sem tudja a választ.Akkor miért várjuk el az ezerszeresen kiszolgáltatott kisembertől,hogy neki pedig kutya kötelessége fejjel a falnak rohanni? Egy újságcikk se lenne belőle,hogy lapátra tették.Kis János írta valahol,hogy nem lehet tudni, mi az a határ, amikor sok emberben egyszerre születik meg ugyanaz a felismerés és akkor már senki sem gondol az egyéni veszteni valókra és a félelemre.Az, hogy ez mikor jön el, megjósolhatatlan.Törökországban néhány fa kivágása kellett hozzá.Braziliában néhány stadionépítés miatt lázongtak a népek.Nálunk ez még nem verte ki a biztosítékot.Azt viszont tapasztalni lehet,hogy a verbális erőszak egyre durvább.
idézetek a http://progressziv.blog.hu/ -ról, a Becsületes brigantik: Ki lesz az ellenzék? c. cikkéből:
…
Az egyik tévedés, hogy egyáltalán van már ellenzéke a megdöntendő rendszernek, a másik tévedés pedig az, hogy a rendszer megdöntéséhez meg kell nyerni szövetségesül, támogatóul és szavazóul a jobboldal egy tekintélyes részét is.
…
Ha pedig a szokásos politikai (ideológiai) kategorizálást fogadnánk el, akkor a „maradiakat” a Fidesz (jobboldali-nemzeti), míg a „haladókat” a szocik (baloldali-szocdem) alkotnák – pedig valójában mindkét csapat a „konzervatív oldalon” van. Mindketten csak addig képesek létezni, amíg marad a nem teljesítményalapú, hanem személyes függésekre alapozott magyar társadalmi berendezkedés – hiszen egyik társaságnál sem az számít, hogy „abszolút értelemben” jó teljesítményt nyújtsanak.
…
A „magyar típusú” jobboldaliság nem fér össze modernizációval – azzal a modernizációval, amelynek tulajdonképpeni célja nem más, mint hogy a magyar társadalmat kinyissa a világra és a teljesítményversenyre, ahol minden siker alapja a valóságos produktum. A magyar jobboldaliság ugyanis nem a szorgalommal, munkával, tudással, innovációval elért, megbecsült polgári pozícióit akarja „konzerválni”, hanem egyfajta, számára, mint „uralkodó rétegnek” kijáró, „államilag garantált”, magán a magyar (és keresztény) mivoltán alapuló kivételezettséget – vagy legalább ennek illúzióját.
…
A ma magukat érzelmi téren és a vágyaikat illetően a magyar jobboldalhoz sorolókra egy újító politika csak akkor és addig tud vonzerőt gyakorolni, amikor és ameddig ez számukra kézzel fogható eredményekkel jár: anyagi gyarapodás, addig meg nem tapasztalt egyéni és közösségi sikerek, „emelkedés”, vagy akár a személyes (anyagi és általános) és közbiztonság, a társadalmi stabilitás lényeges, a mindennapokban is jól érzékelhető javulása. Ezért „a jobboldaliak bevonzása” nem a kampány feladata, hanem majd a kormányzásé lesz.
girbegurba
2013. július 2. kedd
20:08
Ez a blog tipikus esete a köldök nézegető nagyokos, mindent jobban tudó lila ködben úszkáló agyament eszmefuttatásnak, nélkülöz mindenféle politikai realitást. A jobboldalt is csak azért marasztalja el, hogy utána az MSZP-t még hosszabban ekézhesse, ezzel elbizonytalanítson, és a sehol sem lelhető “igazi ellenzék” fantomjával áltassa az arra fogékonyakat. Az idő gyorsan fogy nem szabad felülni az úgynevezett, függetlennek hazudott képmutatók ámításának, akik valóban függetlenek, de csak a tényektől.
“Ruhelle Jonas a profetasagot”, a mi profetank Bartus Laszlo ruhelli az igazsagtalansagot, a kepmutatast, a sunyisagot, a kaparj kurta neked is lesz mentalitast, es foleg a fuben lapulokat, akik cselekves helyett megint csak azt varjak, mikor “huzzak ki a politikai nyeroszamaikat”. Bartus Laszlo minden tiszteletet megerdemel, es barcsak mindenben tevedne, de aki a valosagot erzekeli, nem tagadhatja Bartus igazat.
“Mellesleg a rabszolgák nézőpontjából lehet, jobb egy jó gazda rabszolgájának lenni, mint nagy önérzetesen éhenhalni…”
.
Igen kedves “Ellenzék”!
.
Addig amíg nem az itt bemutatott közgondolkodás és közlehetőség megváltoztatásán fáradoznak, addig amíg a mai hatalommal szóba állnak, sőt a játékszabályait elfogadják, addig Önök az “ellenzéki”-sajtóval együtt Orbán fasisztoid rendszerét segítik/szolgálják.
.
Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány-Bokros-Kuncze-ATV-Klubrádió-stb. mindaddig, amíg például a 2014-es választások “lehetőségével” és az ehhez hasonló dolgokkal hitegetik a népet, addig csupán egy áldemokrácia kellékei csupán (miközben mindenki tudja, hogy valójában diktatúra van!…).
Orbánnak éppen erre a látszatdemokráciára van szüksége, képzeljük el, mire ment volna ennek hiányában a tegnapi Tavares-vita során, vajon az EU mit tud még tenni értünk, magyarokért?…
Nem hiszem el, hogy ezt az ellenzék nem látja és nem tudja !!!
.
Csak ismételni tudom: a mai hatalom és annak ellenzéke EGYKUTYA !
Mindaddig amíg az ellenzék és a nagytömegekhez eljutó mértékadó sajtó nem bojkottálja a mai hatalmat, addig (kül- és belföldön) Orbán gond nélkül hazudhatja azt, hogy Magyarországon demokrácia van.
.
Ez a hazudozás számára nem önmagáért fontos, hanem a mérhetetlen és gátlástalan meggazdagodásért (például Simicska 30éves koráig egy ingbe-gatyába szaladgáló proli-jogászocska volt…)
Látni kellene már!
Egy a világtól elzárt teljhatalom mindent megengedhet magának, leginkább saját országának megnyomorítását (gazdaságban, ideológiában, oktatásban…) annak érdekében, hogy minél tovább (tervei szerint örökre…) fennmaradhasson és a klientúrája gyarapodhasson.
.
Hajrá Bajnai, hajrá ATV!
Ez lenne a téma, ezt a módit csak bojkottálni lehet és kellene !!!
kalmik: Az a köldöknézegető, aki mondja. A girbegurba által idézett cikk minden állítása igaz. Az írás a kibontakozás egyetlen lehetséges útjáról értekezik. Minden egyéb elképzelés, köztük a jelenlegi pártok és pártaktivisták valamiféle csodaszámba menő megvilágosodása puszta illúzió. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de másképpen biztos a kudarc. Persze vannak, akik a modernizáció fogalmának létezését sem hajlandók elismerni.
Azt gondolom, ha a Tavares jelentés nem billenti helyre (nem) a 3xbóvlis és az ő nyalókáinak felfogását, hogy a létharmattal bármit és annak visszamenőlegesen az ellenkezőjét is megtehetik – akkor itt ősztől gazdaságilag fognak bennünket észhez téríteni, mert azt a nagyarcúságot nehéz lehet elviselni, hogy teszünk az EU szabályokra, csak lökjétek a pénzt, aztán azzal kérkedni, hogy megállunk (belőle) a lábunkon, hát elég bicskanyitogató lehet ezt hallani!
Nem értem a fideszes támogatókat – ez a mentalitás nem égő, ezt felvállalni, valami oltári gerinctelenség kell?!
Olvastam ehhez egy-két kiegészítést:
Victor Ponta azt mondta, hogy továbbra is igénylik az IMF elővigyázatossági hitelkeretét, mert ez a garancia Romániai reformjaihoz.
Nem veszi a fáradságot, hogy hazudozzon, főleg nem a népének!
József Attila, Vigasz:
“S, ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is múlt.
Lásd, harc az élet, ne tékozolt bizalmadat.”
Ha többre lenne igényünk, akkor akarnánk. Ha igazán akarnánk valahogy jeleznénk.
Ha egyértelműen jeleznénk azt a hatalom érzékelné.
Olyan az ellenzékünk, mint mi magunk. (természetesen az AN érdemi hozzászólói a kevés kivételhez tartoznak)
Nagyon nagyon kevesen vagyunk akiknek ez cakkumpakk nem tetszik.
A többségnek ez a Nemzeti Nagy Magyar Máz tetszik, csak nagyon sokba kerül. Ezt érzékeli a kormányság és rögtön leöntötte a rezsicsökkentési sziruppal. És mint tudjuk az édes íz sok mindent elfed.
Amíg nem fogjuk tömegesen érezni a változtatási akaratot, addig ez így marad.
Amíg az apró csaláskák beleférnek a mi értékrendünkbe, addig a hatalmon lévő (parlamenti) pártok ugyanezt művelik, mert művelhetik nagyobb tételben, mert az övéké nagyobb hatalom.
A “ha nekik lehet akkor nekünk is” nem vezet sehova, illetve oda ahol most tartunk.
Az európai gondolkodás egészen más. Ott nem feljelentgetési rendszer működik, hanem bejelentési.
És a bejelentés arról szól, hogy XY csalása a közösséget megkárosítja, és nem a bosszúvágy az alapja, hanem valami egészen más, amit mi talán nem is igazán értünk.
Az álellenzék viselkedése teljes mértékben igazolja a Becsületes brigantik véleményét.
Arra lenne szükség, amit Bartus László hirdet és követel már régóta. A Galamuson Mihancsik Zsófia mai cikke is végre szó szerint mondja: “Én sohasem fogadhatom el, hogy a magyar kormány a hazámat politikai gyámság alá akarja vonni. Magyarország szabad ország, ezért a magyar kormányt nem fogadjuk el.”
A magyar kormányt (a mai magyar kormányt) nem fogadjuk el.
Az álellenzék, vagyis a “nemzeti” kormány háziellenzéke elfogadja, mert ugyanannak a társadalomszemléletnek és hatalomvágynak csak egy másik, konkurens frakcióját alkotják. Mindkettő fél a valódi változástól.
A blokk arról szól, hogy mi kellene a valódi változáshoz, kitől várható annak képviselete, és vajon lesz-e tömegtámogatása.
telekis
Ha EGYKUTYA a kormány, az ellenzék és a támogatóik, vagyis mindannyian, akkor nagyon egyszerű a dolog –
MARADJANAK EZEK MÉG VAGY 20 ÉVIG!
Oszt jó napot!
Sőt, “tisztaszivvel” kívánom, hogy szálljunk ki az EU-ból, a 1/2ázsiai, piros pöttyös ülepűek, tutira jól meg is élünk itt a sámándobosok segedelmével!
“A blokk arról szól, …” bocs.
A blog arról szól, …
A baltás gyilkos cinkosa már 2002-ben meghirdette, hogy “a nemzet nem lehet ellenzékben”, vagyis hogy nem fogadja el a választás eredményét. Ez nyílt hadüzenet volt. Ilyen nyílt támadással szemben csakis az ütközet nyílt vállalása lehet sikeres. Legkésőbb az Alkotmány megpuccsolása után ennek nyilvánvalónak kellett volna lennie mindenki számára. Csak azok számára nem, akiknek amúgy sem volt fontos az Alkotmány.
csakén
Ha ez így megy tovább, akkor maradnak is!
Nem lehet egyszerre megfelelni az UNIO elvárásainak és a tömegeknek.
Saját magával szemben meg a jelenlegi ellenzéki formációnak nincs is elvárása.
Az arra hajlok, amerről éppen a szél fúj, az ide vezetett.
Itt a Mihancsik Zsófia írása a Galamusból, nagyon jó, terjeszteni kell:
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=220180:beszedem-az-europai-parlamentben&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109
nem-tom
Én sem tom, hogyan lehet ezt szégyenkezés nélkül elviselni és megengedni, hogy ilyen mentalitással vezessen egy országot, ez több, mint égő!!!!!
Amiért ebben az országban elítélik a bodzaszedőket, ez most itt fehérgallérban nem elítélendő?!
Pedig arról van szó, hogy ide a pénzt, de ne ugassá’ má’ – oszt jó napot!
@csakén És a szociknak ehhez annyi hozzáfűzni valójuk volt Brüsszelben,üdvözlik, hogy az EU nem alkalmazza a hetes cikkelyt. Mert ők olyan jó hazaffyak,hogy nem engedik bántani az országot! Ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarországot és ennek a becstelenen brigantinak a kormányát össze lehessen mosni.
Akik ezt az oldalt írják vagy olvassák, csak a rosszat látják.Pedig mily sok ellenpélda van, sőt csak az:
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=220179:csinos-lany-magyarsagtudattal-ottawaban-havi-350-ezerert&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109
csakén
Ja! Megállunk a saját lábunkon!…. a ti pénzetekből! Oszt jó napot!
Igen, de ezt eddig is tudtuk, legalábbis mi.
Nekem az írásban az tetszik, vagy talán inkább meglepő, hogy néhány szó kiegészítéssel az Orbánc által elmondottakat saját maga ellen lehet fordítani, és ez jelenti a valóságot.
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=658937
“Hacsak a Takarékszövetkezetek mégsem engednek a zsarolásnak, és egységesen fellépve megtagadják az “előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozatot”. Kell hozzá civil kurázsi, az bizonyos. Kell hozzá a takarékszövetkezetek egymás iránti bizalma, a szektor összetartása. Kell hozzá az ügyfelek, a betétesek, a hitelfelvevők, a számlatulajdonosok támogatása is: ne engedjetek a zsarolásnak! És kell hozzá a jogállam és a jogbiztonság híveinek egységes fellépése is: el a kezekkel a Takarékszövetkezetektől! Vissza lehet vonni egyszerre mintegy 130 takarékszövetkezet működési engedélyét? Nem. Felelősségre lehet vonni a tulajdonosokat és a vezetőket a jogsértő törvényi előírás megtagadásáért? Felelősségre lehet őket vonni azért, mert nem hagyták önként és dalolva elveszni vagyonukat, üzletüket, megélhetésüket? Nem.
.
Akiket felelősségre kell vonni, azok a zsarolók: a Büntető törvénykönyv 323. §-a szerint ugyanis aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz, a zsarolás bűntettét követi el. A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást bűnszövetségben, és/vagy hivatalos személyként, e jelleg felhasználásával követik el. “
Lehet folytatni a sort: az egyik oldalnak sem elkötelezett újságírás jellemzi a http://www.amichay.hu és a http://www.podo-pro.hu lapokat. Igaz, mint újságíró, meg ingyen is ritkán jelenteti meg az “és” vagy NOL – túl radikális a szókimondásom.
.
.
Orbanini egy korábbi beszédében [ld. "szatócsüzlet vezetése"] még kétségbe vonta egyáltalán az EU legitimitását, azt állítván, hogy “azokat ott senki nem választotta meg demokratikusan, bezzeg az Ő kétharmadát, azt igen…”. Most meg kijelenti, hogy nem fogja elfogadni a szavazás eredményét, mert előre tudja, hogy Magyarországot el akarják ítélni.
.
Hatalamas paradoxon ez is, mert ha illegitimnek tartja az “európai urakat, ezt a szatócsok gyülekezetét”, akkor meg miért vitázik velük, mit számít neki, hogy ez a jöttment testület milyen döntést hoz?
.
Az igazság az, hogy szokása szerint a saját imádói elé szaladt, hogy már előre kimagyarázza magát, különben ki az a marha a világon, aki már egy történést megelőzően sajtótájékoztatót tartana a történésről…?
.
Kedves Laci !
*
Próféták sorsa a korai megaláztatás és a késői megdicsőülés. Sajnos a sorrend sosincs fordítva.
*
Még mindig jobb egy cet, mint egy cápa gyomrában. Ez vigasztaljon a dühöngő óceánon.
*
Üdvösség neked – de annak az “átkozott” ellenzéknek is… !
*
.
.
KORDON BLUED !
.
Bocsánat a beleszólásért, de a fenti kommentedben említett cetről jutott eszembe a fid SS-nek egy újabb képtelen húzása.
.
Tarló főfoglármester negylelkűen beleegyezett a Duna-parti, már-már világhírű és találó elnevezésű Cet formájú és nevű épületnek a használatba vételébe, csak azt kötötte ki, hogy ezentúl ne CETNEK, hanem BÁLNÁNAK nevezzék.
.
.
.
+ …Rémes és tipikus fidesznyik hivatalnoki korlátoltság.
.
http://www.atv.hu/videok/video-20130703-egy-eltorzult-eltorzitott-orszag-hetkoznapjai
A Start Plusz vendége Bruck András, író, újságíró.
girbegurba
3 millió ember eltűrte, hogy nyugdíjas éveire spórolt megtakarítását elvegyék!
Azóta mindent megtehetnek – pár százan kimennek tüntetni, ezért vagy azért, de a mnyp-k lenyúlása, felszámolása óta tiszta sor, hogy itt nincsen semmiféle össznépi felháborodás.
Oszt jó napot!
Nekem ilyenkor mindig az ugrik be, hogy ilyen dolgok negyedéért már égne a város, a felhecceltek majd megmutatnák milyen a “békés” elégedetlenség!
Három éve csak egy ablak tört be a Lendvay utcában, melyet mindjárt el is neveztek a Bajnai gárda rombolásának!
Ezeket szavakkal, “X”-l sajnos nem lehet leváltani – kezdem belátni….ezekről minden lepereg, ezek a saját szoáréjukat simán rákenik az ellenzékre az EU-ra, az IMF-re és mindenki csak néz, hogy egyesek, mit megengednek maguknak?!
Tegnap ezt láttam az EP-ben is, nem hittek a fülüknek és a szemüknek, a sajtótájékoztatót már nem is említve!
TAVARES ELFOGADVA