Jó hosszú cikk nyárra. Egy hónapra elég olvasnivaló. BL
Bruck András újabb remek írást jelentetett meg az Élet és Irodalomban, amelyet a legkülönfélébb levelezőlistákon küldözgetnek. A legtisztességesebbek azok, akik legalább annyit megjegyeznek, hogy tisztában vannak a lopás tényével, miután ez a cikk az Élet és Irodalom fizetős tartalmai közé tartozik. De megindokolják a csalást azzal, hogy a lopást is elfogadhatónak tartják a szent cél érdekében, mert ez annyira jó, hogy mindenkinek olvasnia kell. Ez utóbbi értékeléssel annyira egyetértek, hogy éppen Bruck András első témába vágó korábbi cikkét az Amerikai Népszavában is másodközöltük, de Kovács Zoltán főszerkesztő kérésére akkor azt azonnal levettük. Szégyen, de a megszokott reflexek nálunk is működésbe léptek először. Sovány indok, hogy mi azt a régebbi írást is kizárólag azért tartottuk fontosnak bemutatni, mert teljes mértékben az Amerikai Népszava szemléletmódját tükrözte. Ez mellesleg nem az Amerikai Népszava szemléletmódja, hanem a civilizált külvilágé, a New York Times-tól a konzervatív The Times-ig bezárólag. Ez csak a magyarországi sajtóban számít forradalomnak vagy botránynak. Ezért vadították meg az Amerikai Népszavát is, de erről majd később.
Mindezt azért elevenítem fel, mert szorosan kapcsolódik ahhoz, amit Bruck András legújabb cikkében fejteget. Nevezetesen, hogy miképpen juthatott a helyzet idáig? Hogyan lehetséges, hogy Orbán Viktor kiépíthetett egy diktatúrát anélkül, hogy egyetlen hangosabb ellenvetés elhangzott volna. A válasz ez a körlevelezés, amelyben a magukat ellenzékinek nevező értelmiségiek egy lopott cikket küldözgetnek egymásnak, büszkén vállalva, hogy átlépik nemcsak az erkölcs, hanem a jog határait is. Ez az ellenzék azért nem képes a diktatúrával szemben hatékonyan fellépni, mert nincs hozzá erkölcsi alapja, rossz a lelkiismerete és elveszítette a jogérzékét, a törvénytelenséggel szembeni felháborodás képességét. A mi demokratáink csak szavakban demokraták, tettekben nem. A demokrácia ugyanis a törvények uralmát és a jog tiszteletét jelenti. A jogállamiság nemcsak társadalmi struktúra, hanem jogkövető magatartás is. Akik nem érzik, hogy egy cikk ellopása morálisan és a jog szempontjából is tarthatatlan, azoknak alacsony a felháborodási küszöbük akkor is, ha más lépi át hasonló módon a jog korlátait. A magyar lakosság morális színvonalát ez a mentalitás alakítja, és az állapotát jól tükrözi, hogyan reagáltak arra, amikor Orbán Viktor visszamenőleges törvényeket hozott, elvette a nyugdíj-megtakarításokat, forradalomnak minősített egy parlamenti változást, és erre hivatkozva új társadalmi rendszer létrehozásával bízta meg magát. Ez a válasz Bruck András jogos kérdéseire: tolvajok nem képesek őszintén felháborodni más tolvajok lopásán, azokat nem sérti a jogállam lebontása, akik maguk is gond nélkül lépik át a jogi normákat.
Akik az Élet és Irodalom lopott cikkét köröztetik, nem jobbak és nem rosszabbak a magyar nemzet egészénél. Reprezentatív mintának is tekinthetjük, és levonhatjuk belőle az egész populációra vonatkozó következtetéseket is. Akik most elloptak, vagy továbbítottak, vagy fizetés nélkül felhasználtak egy cikket, azok nem most lépték át először sem a tisztesség, sem a jog határait. Bocsánatos bűnnek tartják, ha van megfelelő magyarázat, és megfelelő magyarázat mindig van. Ezért a mi elvesztett demokráciánk csak formálisan volt demokrácia, ha demokráciának a jog uralmát nevezzük. Balkáni, lábszagos demokrácia volt ez, amely a demokrácia formális keretei között jobban hasonlított egy alföldi török bég udvarára, mint egy nyugati típusú demokráciára. Ezért is lepődik meg a magyar ember, különösen a magyar újságíró és értelmiségi, ha egyenes beszéddel és következetes magatartással találkozik. Az egy más világ, kívül áll a sundam-bundam magyar világon, és főleg az ő érdekein. A magyar ellenzéki nem a lopáson és a jogtiprás tényén háborodik fel, legfeljebb azon, ha más követi el. Politikai harcának része és eszköze a jogállamiságra való hivatkozás, a lopás, a trafikmutyi, az alkotmányos jogok lábbal tiprásának elítélése, miközben egész élete ezeknek a szabályoknak az áthágásából áll, egész egzisztenciája és érdekrendszere hasonló lopásra és a jogsérelemre épül. Ezért nincs itt kellő felháborodás, őszinte felzúdulás a jogállam kereteinek arcátlan felszámolása után sem, mert Orbán semmi mást nem tesz, mint lebontja a díszleteket és a paravánokat, és most csak színről színre látható az, hogyan működött eddig is Magyarország.
Ahogyan a különböző pozíciókat, rangokat, kitüntetéseket, pályázati pénzeket, ösztöndíjakat, pártpénzeket, sajtónak adott hirdetéseket, állásokat, igazgatótanácsi helyeket eddig is el lehetett nyerni, az mennyiben különbözik a trafikmutyitól? Az különbség, hogy pofátlanabb? Ez jogi kategória? Ki az ebben az országban, aki a pozícióját, a pénzét, a lehetőségeit, az állását, az egymillióhoz közelítő jövedelmét nem valamelyik politikai oldal hűbéri rendszerének köszönheti? Kevesen vannak. Hogyan ütné meg a Bruck András által kívánatosnak tartott hangot egy olyan újság, amely hiába próbált a piac szabályai, a jogállam törvényei szerint megélni, fejleszteni, támogatáshoz vagy bevételhez jutni, ha azt közölték vele, hogy ezek az utak járhatatlanok, Puch Lászlóhoz kell menni, az SZDSZ-nél máshoz kell menni, a Fidesznél Simicskához kell menni, akiknél pedig nem lehetett menni senkihez, azok már nincsenek is. Pozícióért a Lacit, a Bálintot, a Kálmánt, a Zolit, a Ferit, a Katit, a Viktort, a Lajost kellett felhívni, mert ebben a látszatdemokráciában nem létezett pártoktól független civil szféra, amelyben a verseny, a tehetség, a képesség, az invesztíció számított volna, hanem kizárólag a kapcsolatok és az érdekek hálója. A két nagy politikai oldal felosztotta maga között az országot és a terepet, és négy évenként a potentátokkal együtt helyet cseréltek. Ezt a megegyezést rúgta fel Orbán Viktor, amikor úgy érezte, hogy nyolc évig túl sokat kellett várnia a maga periódusára, egyébként sem értette, miért kellene ezt az egészet ilyen álságos módon váltogatni és megosztani bárki mással, amikor csinálhatná ezt ő maga egyedül is. Nem tett mást, mint a jogot a praxishoz igazította, és kiküszöbölte ezt a váltólopás gazdálkodást. A másik oldal felháborodása legfeljebb ennek szól, nem az igazi jogállami és joguralmi normák hiányának. A nép pedig mindig is ezt szerette. Ahol erős a törvény, azt nem szereti, mert a csavaros észjárása csak a kiskapuk között tud gondolkodni. Így jutottak el oda, hogy gyakorlatilag esztelen ellenszabályok között vergődik egy működésképtelen ország. Hátterében a joggal és a jogkövetéssel szembeni ellenszenv állt.
Ezért érzéketlen a jogtiprásra a másik oldal, mert ilyen jogtisztelő érzékenysége soha nem is volt. Nem a jog uralkodott itt, hanem a jog formális keretei között a két hatalmi tömb osztogatta saját klientúrájának az anyagi és emberi erőforrásokat: a pénzt, az állást, a pozíciót, a rangot és a tisztességet. Ebbe tehetséggel, szorgalommal bekerülni nem lehetett, kizárólag “ügyességgel” és jó helyezkedéssel. Emiatt alakult ki az a közvélekedés, hogy tisztességes munkából Magyarországon nem lehet meggazdagodni, mert kevés olyan hely akadt, ahol valamelyik párt jóindulata, támogatása nélkül lehetett előre jutni, érvényesülni, jó üzleteket kötni. Az erőforrások meghatározó része az állam, illetve az államot éppen irányító politikai hatalom kezében maradt. Gondosan ügyeltek is arra, hogy ne kerüljenek ki onnan. Ezért a több százezres vagy milliós újságírói fizetések sem a piacon képződtek, hanem mesterségesen alakultak ki, az állami és az irányított céges hirdetések formájában a Laci, a Peti, a Feri, a Kati, a Matyi, a Sári szerezte őket. Egy idő után pontosan tudtuk, hogy az adott újságban azért csáklyázunk, hogy kiszolgáljuk azok érdekeit, akik nekünk ezeket a pénzeket a fizetésünkhöz megszerzik. Az ellenfél leleplezésével arra törekszünk, hogy a váltógazdálkodáshoz szükséges egyensúlyt fenntartsuk, és a négyévenkénti helycserét, valamint az ellenzéki négy években is biztosítsuk a megélhetést. Amikor úgy döntöttem, hogy ebből kilépek, akkor erre a szerepre mondtam tudatosan nemet. A kialakult téves közfelfogás ugyanis az volt, hogy ez a demokrácia, hogy a két oldal ellenőrzi és bizonyos határok között tartja a másik hatalmát és lopását, a pozíciók és erőforrások felosztását.
Csakhogy a demokrácia nem ez, hanem a jog uralma, és az a helyzet, amikor nem a tolvajok ellenőrzik és tartják kordában egymást, hanem az, hogy nincsenek tolvajok. A sajtó nem bérmunkában dolgozik, mindig a másik oldalt ellenőrizve, hogy saját finanszírozója számára a politikai-hatalmi váltógazdálkodást megoldja, hanem mindkét oldal ellen dolgozik, hogy ilyen rendszert egyik politikai fél se tarthasson fenn. Amikor ez a hatalmi egyensúly felbomlott, mert ezt a leosztást az egyik fél felmondta, akkor azoknak kellett volna a tiszta jogállami normákért, a joguralmi demokráciáért felszólalni, akik maguk sem a joguralom hívei, akik eddig szintén abból éltek, hogy ilyen joguralmi helyzet a valóságban nincs. Ezen csak én tudok felháborodni, aki tudatosan kiléptem ebből a rendszerből, elítéltem ebben a magam szerepét is, az egész rendszert is, és elmentem inkább maltert keverni, pincérkedni (vendégre a forró vizet önteni), kertészkedni és pizzát szállítani, minthogy ennek a helyzetnek az előnyeit évezzem, majd műfelháborodjak azon, ha a másik banda az egészet lenyúlja magának. És addig vagyok újságíró, amíg nem kell kiszolgálnom senkit, és ha az utolsó Amerikai Népszava előfizetőt is kikísértem a temetőbe, és nem tartanak el tovább a saját előfizetőim és a hirdetőim, akkor becsukom a boltot és abbahagyom ezt a szakmát. De addig azt mondok, amit akarok, és nem kell semmi mással törődnöm, csak az igazsággal. Ez nem tetszik azoknak, akik nincsenek ebben a helyzetben, nem szabad emberek, és a hozzám hasonló döntéseket a saját helyükön, szakmájukban nem hozták meg.
Ezért is különösen jelképes az, hogy minden averzió nélkül küldözgetik az Élet és Irodalom ellopott írását, amely abból élne meg, és abból tudná az általam hirdetett szabadságát fenntartani, hogy a kiváló cikkeiért fizetnek az elvtársak. Az Élet és Irodalom a kevés magyar nyelvű lapok egyike, amely tudomásom szerint nem volt része az általam leírt rendszernek, és a saját lábán próbál megélni, a tulajdonosai azok, akik írják, és egyetlen érdekük az újságírás maga. Ez a klasszikus formája a sajtónak, a többi mind hazug bérmunka. Ilyen a Galamus is, ilyen az Amerikai Népszava, és folytassa a sort, aki tudja. Azért lehet diktatúra Magyarországon, mert ez a lista ilyen rövid. Bruck András cikke azokról szól, és éppen azokat bírálja, akik a cikket ünnepelve küldözgetik szanaszét, és annyit sem vesznek észre, hogy a nagyszerű írás éppen az efféle magatartás ellen szól. Arra mutat rá, hogy az Orbán-rendszer ellenzékének tehetetlensége, hazudozása, maszatolása mögött ez az elfogadhatatlan mentalitás áll. Vajon hányan fizettek elő egy évre az Élet és Irodalomra, hogy a demokrácia és a jogállamiság alapvető feltételeit elősegítsék, ennek a kiváló cikknek az ingyen elolvasása után? Egy egész évre csak 13 ezer 500 forint, havonta egy ezresnél alig több, szinte nevetséges összeg. Aki eddig nem tette meg, itt még megteheti. Jellemző az úgynevezett ellenzékiek tisztánlátására, hogy mártírként szenvelegtek a Klubrádióval együtt, öntötték a pénzt ebbe a hazudozó és mellébeszélő csatornába, amelyről Bruck András is finoman, de világosan megírta, hogy nem igazi ellenzéki rádió, hanem lapít, sunyít és halandzsázik. És mindezt jól leplezi, és azt gondolja, hogy egy diktatúrában az érv, hogy a hazugságot és a mellébeszélést magas színvonalon adja elő. De mindez azért van, mert a Klubrádió tipikusan annak a rendszernek és mentalitásnak a megtestesítője, amelyről a fentiekben írtam. De az olvasók következtetéseket már nem vonnak le. Egy szájból fújnak hideget és meleget: ünneplik Bruck András cikkét – méltán, és nem vonják le a konzekvenciákat az ellenzékre, az ellenzékinek mondott médiára, például a Klubrádióra vonatkozóan – érthetetlenül. Bruck András azt mondja, mitől ne lenne diktatúra Orbán rendszere? Csodálatos az a kép, amikor azt mondja, hogy nemcsak akkor van tél, ha egy folyó a meder aljáig befagy. A Klubrádió pedig Bolgár Györggyel az élen három éve védelmezi az Orbán-rendszert, azt állítva, hogy az nem diktatúra. Kinek van igaza? Nem lehet igaz egyszerre mind a két állítás. Vagy Bruck, vagy Bolgár. Választani kéne, elvtársak. Aztán eldönteni, melyik úton járunk.
Mindez cseppet sem mindegy. Ha diktatúra van, akkor úgy kellene viszonyulni hozzá. Orbán diktatúrájával szemben egyetlen hatékony eszköz van, a totális elutasítás, a teljes konfrontáció. Ennek része a hazug és illegitim választásokon való részvétel elutasítása, az alaptörvény érvénytelenségének kimondása, az államcsíny megnevezése, az Orbán-kormány bűncselekményekkel való meggyanúsítása, és az alkotmányos rend megváltoztatása miatt a felelősök őrizetbe vételének követelése. Ez az Amerikai Népszava álláspontja, és ez a diktatúra kimondásából következik. De Bolgáréknak és társaiknak azért kell letagadniuk a diktatúrát, hogy ne kelljen úgy viszonyulniuk hozzá, ahogyan egy diktatúrához kell. Ne kelljen kockázatot vállalni, ne kelljen szembenézni az okokkal, az elmúlt húsz év morális romlásával, ne kelljen levonni azt a konklúziót, hogy amit eddig csináltak, az nem mehet így tovább, mert az fasizmushoz vezet. Márpedig az Orbán-rendszert már csak egyetlen lépés választja el a klasszikus fasiszta diktatúráktól. Egyetlen láncszem hiányzik: az erőszak. Ez is meglenne, ha szükség lenne rá, az LMP-sek parlamenti őrizetbevétele mutatta, hogy be is következik azonnal, ha szükség lesz rá. A jelenlegi hivatalos ellenzéki pártok, és a velük szövetséges ellenzéki média mindent megtesz azért, hogy erre ne kerüljön sor. De nem azért, mert az erőszaktól védenék azok elszenvedőit, hanem azért, mert nem akarják, hogy kiderüljön Orbán rendszeréről, hogy az egy diktatúra. Azt remélik, hogy a nemzeti együttműködés őrülete úgy elmúlhat, hogy soha nem derül ki a rendszer diktatórikus jellege, és ha megbukik, minden ott folytatódhat, ahol abbamaradt. Jönnek vissza Puch elvtársék és a többiek, visszaállítják a demokrácia hamis díszleteit és újra beülnek a török pasák udvarába. Szétosztják a pozíciókat és uralkodnak az egész fölött, mint eddig. Ennek érdekében még arra is hajlandóak, hogy lemondjanak a diktatúra miatti kötelező felelősségre vonásról, és futni hagyják Orbánékat az államcsíny után is.
Csakhogy ezek az édes álmok álmok maradnak. Hála Istennek. Szerencsére Orbán nem hajlandó kiegyezni velük, nem hallgat a szirénhangokra az “árkok betemetéséről”, mert ezek a “demokraták” képesek lennének egy diktátor és a közöttük levő árkot is betemetni, ha cserébe megkapnák az eddigi sarzsit, előjogokat, pénzt, tekintélyt, uralmat saját táboruk lelkiismerete és véleménye felett, és a kijelölt határok között ellenzékieskednének életük végéig békességben. De Orbán ezt csak ellenszolgáltatás nélkül fogadja el tőlük, ezért az a nevetséges helyzet állt elő, hogy a sunyi és hazug álellenzék ott áll lógó nyelvvel készenlétben, és nincs hova illeszteni a nyelvet. Ez az ellenzék azért nem ellenzék, mert a szisztémának nem ellensége, csak annak váltógazdálkodással folytatott, korlátok között tartott és a demokrácia díszletei közé szorított fajtájának híve. Nem tudom őket szeretni, mert egy diktatúrában az már kevés érv, hogy ezek rendesebb emberek, nem fasiszták és nem antiszemiták, hogy ezek legalább adnak a látszatra és bizonyos határokat nem lépnek át. Eddig is ezért kellett rájuk szavazni. De ez ma már kevés. Ennek az ellenzéknek a vezető ereje az a párt, amelynek lényegévé vált a fentiekben leírt működési mód, amelynek emblematikus figurái nem hogy távoztak volna, hanem a háttérből továbbra is irányítanak. Ez Orbán rendszerének legbiztosabb alapja. Ez a morálisan elzüllött, korrumpálódott, takarékszövetkezeti szinten gondolkodó, majd magunk közt elosztjuk uram-bátyám társaság nem demokrata, nem jogállami normákat képvisel, ezért nem antitézise Orbán fasisztoid rendszerének. Ezek ezért nem tudnak felháborodni, nem tudnak tiltakozni, nem tudnak egyenesen beszélni, és ezek mellé ezért nem tud odaállni az sem, aki amúgy a felcsúti demokráciát utálja.
Végezetül néhány személyes megjegyzés. Bruck András cikke után írtam egy levelet egy kedves kollégámnak, akit sokra becsülök, megtiszteltetés, ha barátomnak szólíthatom. Felhívtam a figyelmét arra, hogy ha Bruck András ebben a tempóban halad, hamarosan utoléri az Amerikai Népszavát, mert valamennyi cikkében ugyanazt írja, amit az Amerikai Népszava képvisel. És miután nagy örömömre ő maga is lelkesedett Bruck András írásáért, megkérdeztem: vajon megkérdezi-e ezek után Bolgár Györgyöt és másokat, akikről Bruck András azt írja, hogy csak maszatolnak és mellébeszélnek az álellenzéki médiában, hogy még mindig visszautasítják-e, hogy diktatúra van? Ha Brucknak igaza van, akkor Bolgárnak nem lehet. Felhívja-e a figyelmet arra, hogy valaki vagy Bruck Andrást követi, vagy az általa kritizált ellenzéket és ellenzéki médiát? És vajon az események és Bruck András írásának fényében látja-e igazolódni az Amerikai Népszavát? Megjegyzem, az Amerikai Népszava nem tudja elkerülni, hogy megdicsőüljön, mert amikor ennek a rendszernek vége lesz, utólag minden bennünket igazol majd, az első szótól az utolsóig.
A vége az lett, hogy ezekre a kérdésekre nem kaptam választ, hanem megint nekem kellett magyarázkodnom. Mert bár Bruck András már majdnem ugyanazt írja, amit az Amerikai Népszava, csak hát nem úgy. Kedves kollégám azt írta, hogy Bruck András szalonképesen írja le azt, amit én “durva indulattal, átkozódva, dühöngve, sokszor kíméletlenül gyalázva azokat, akik az egyedüli szólistái a nem-fideszes vézna kórusnak”. Ezért Bruck András bölcsebb nálam. Az igazságot, ha nagyon keserű, kiköpi a beteg. Ezért kell ostyába csomagolni – hangzott a vélemény.
Készséggel elismerem, hogy Bruck András bölcsebb nálam, de nem ezért, és számomra bármilyen összehasonlítás megtiszteltetés vele. De ne feledjük el, hogy az Élet és Irodalomban én sem így írnám meg a cikkeimet, az Élet és Irodalom és az Amerikai Népszava nem azonos színvonalú, profilú és funkciójú újságok, és nem is ugyanannak a közönségnek szólnak. Ugyanakkor emlékeztetnék arra, hogy első bírálataim cseppet sem voltak indulatosak, átkozódni pedig soha nem is átkozódtam. Ezek szándékos ferdítések. Csakhogy miután hasonlóan finoman megírtam már majdnem három évvel ezelőtt azt, amit most Bruck András még jobban, akkor olyan vehemens ellenállásba ütköztem, és olyan gyalázkodás indult ellenem, hogy ennek ellenálltam, nem voltam hajlandó ezeknek az embereknek a tekintélye alá helyezni magam, és egyre kendőzetlenebbül beolvastam. A tét ugyanis nem kicsi. Akiket bíráltam, és akiket a maga finom módján Bruck András is kérdések elé állít, azok jelentős érdeksérelemként élik meg a legkisebb kritikát is, összezárnak és szalonképtelennek nyilvánítanak minden kritikust. Csupán ott számolják el magukat, hogy én nem is félek, nem is függök tőlük, átlátok rajtuk, az érdekeiken, a spekulációikon, és ezekre nem vagyok tekintettel. Aki olvas, az sok mindent mondhat, de azt nem hiheti, hogy korlátolt lennék. Pontosan tudom, hogy mit csinálok és mit akarok. Ezért annyira sem érdekel ezeknek az embereknek a mindenhatónak hitt véleménye, mint amekkora egy légy szárnycsapása a trópusi viharban. Nem érdekel, hogyan gyaláznak, neveznek hülyének, a baloldal szégyenfoltjának, cikinek, elmebetegnek. Akik elfogulatlanul olvassák az írásaimat, azok tudják, hogy nem vagyok az, igazam van, és azért gyaláznak, mert a piszkos érdekeiket sértem. Ha én indulatos vagyok azért, ami ott történik, akkor az én indulatomban százszor több tisztesség és igazság van, mint az ő visszafogott hazudozásaikban és nagyon mérsékelt maszatolásaikban. A motívumainkról már nem is beszélve. Akinek nincsenek egyenes indulatai, aki nem háborodik fel ennyi aljasság láttán, amit Orbán maffiája művel, és egy ilyen rendszer kiépítése kapcsán, amikor a másik oldalon a hazugságot és a mellébeszélést látja, az nem tisztességes ember. Én azt mondom, amit minden rendes ember a konyhájában dühöngve. Az Amerikai Népszava profilja pedig vállaltan és tudatosan ez. Lelki gyógyulás azoknak, akik nem találnak őszinte hangot az ellenzék oldalán sem, csupán a Bruck András által körülírt áltudományos elemzéseknek álcázott sunnyogásokat. Nem kellemes szerep, de tudatosan vállalom, mert nincs identitás zavarom, és cseppet sem érdekel, hogy elkötelezett, ellenérdekelt vagy önálló véleménnyel nem rendelkező papagájok miket mondanak és híresztelnek rólam. Soha nem kívánok olyan helyzetbe és pozícióba kerülni, hogy ezeknek a véleményeknek bármi befolyása legyen az életemre. Tegnap este majdnem fogtam egy kis cápát az óceánon, csak elharapta a zsinegemet. Nekem ez sokkal nagyobb dolog, mint ezeknek a korrupt és megromlott embereknek a véleménye. Cápák között jobban érzem magam, azok egyenesek, őszinték és kiismerhetők.
A másik, ami ebből is látszik, hogy ez a mi ellenzéki “nem-fideszes” kórusunk cseppet sem olyan “vézna”, mint amilyennek kedves barátom mutatja. Nagyon is harsány és vastag hangú kórus ez, ha valaki az érdekeiket sérti, őket önmagukkal szembesíti, megkérdőjelezi a mértékadó pozíciójukat. Nem véznák ezek, ha olyasvalakire kell támadni, aki nem gazdag, nem befolyásos, aki védtelen és egyedül van. Ilyenek ellen ez a kórus cseppet sem vézna. Ez a kórus csak akkor lesz vézna, ha a diktátorral kell szembeszállni, ha kockázata van a nyílt és szabad véleménynek, ha bátorságra van szükség, ha le kellene mondani valamiről, ha vissza kellene térni a tisztesség régen elhagyott útjáról. Akkor ennek a kórusnak valóban cérnahangja lesz. Én ennek pontosan az ellenkezője vagyok. De az én gyalázásomhoz nem kell bátorság. Ha engem szid valaki, annak nem lesz semmi következménye. Ha ez a “nem-fideszes” vézna kórus csak fele olyan határozottságot és kemény hangot megütne a diktátorral szemben, mint amit megenged velem szemben, akkor már nem lenne diktatúra Magyarországon, vagy az nem ilyen lenne. De ezek gyáva nyulak, csak olyanokkal szemben hősök, mint én. Nem tűrik, hogy nem áll be mindenki a sorba. Nagyon sajnálom, hogy az élet szembeállít bennünket, de Magyarországon kívül túlságosan megszoktam már a szabadságot.
A demokrácia és a szólásszabadság bajnokai kevésbé tűrik, hogy valakinek ezen az oldalon más véleménye is lehet, mint nekik, és nem mindenki nekik csáklyázik. Az lenne a dolgom, mint a többi magyar újságírónak, hogy kizárólag Orbánt gyalázzam, esetleg leplezzem le, mert ahhoz ők már nem veszik a fáradságot, hogy bárminek maguk utána járjanak, és kaparjam ki nekik a gesztenyét, hogy minden ott folytatódjon, ahol abbamaradt. Akkor megsimogatnák a buksimat, és még egy kis pénzt is adnának. Na, nem sokat, mert azt nem szeretnek, de valamennyit. Abban az országban, ahol egy kiépült diktatúra van, ahol nem kis felelősségük van abban, hogy ez bekövetkezett, ahol embereknek nemcsak az egzisztenciája, jövője, hanem később az élete is veszélybe kerülhet, én vagyok a legnagyobb probléma egyeseknek, hogy miket irkálok egy kis emigráns újságban? Abba a magyar valóságba, amelyben természetes, hogy nyilas zászlókkal, horogkeresztes tetoválásokkal rasszista indulókat fújnak, ahol náci színház működhet, és másnap a demokraták bemennek dolgozni, mintha mi sem történt volna, abba férjek bele én is a sajátos véleményemmel. Nem én vagyok a szégyenfolt, aki ezt kritizálom, hanem az, hogy mindez ellenállás nélkül létrejöhetett. Az Amerikai Népszava is kielégít egy igényt. Még ezek között a körülmények között is saját tábora van, amely nagyobb, mint némely ellenzéki formáció tagsága. Ennek a véleménynek éppen annyi létjogosultsága van, mint bármelyiknek. Ráadásul, ha én gazdag ember lennék, akkor azok, akik ma szégyenfoltnak neveznek engem, holnap minden szemrebbenés nélkül itt állnának sorban az ajtóm előtt gazsulálni, egymásnak adnák a kilincset, hogy mire kellene néhány milliárd ide, néhány milliárd oda. Szégyenfolt csak azoknak maradnék, akik nem kapnának semmit. Ennyit ennek a “demokratikus oldalnak” a hitelességéről és erkölcseiről. Tisztelet a kivételnek.
Bruck András jól feszegeti a lényeget: az Orbán-rendszer kulcsa nem a másik oldalon, hanem az “ellenzék” oldalán van. Valójában nincs ellenzék, mert ami van, az nem az. Nem azért, mert gyenge, nem azért, mert nem egyezik meg, vagy mert nem lenne alkalmas, hanem azért, mert valójában nem ellenzéke, csupán politikai ellenfele a diktatúrának. Maga sem demokratikus és jogállami módon működött, és nem képes ezzel a múltjával szakítani. Elveszítette a tisztességét, a hitelességét, és megváltozni sem akar. A sajtójukban egy hamis virtuális világot teremtenek, amikor eljátsszák a demokráciát és az ellenzéki magatartást, de ez mind csak látszat, hazugság és szemfényvesztés, a valósághoz semmi köze nincs. Olyan, mintha egy űrmozit néznénk, annak éppen ennyi valóságalapja van.
Az én kedves kollégáimnak, egykori barátaimnak azt kellene mondaniuk: Laci, igazad van, ez így nem mehet tovább. Nem támogathatjuk a pártok osztogatására épülő korrupt rendszert, nem élhetünk a pártpénztárnoki kegyből, kilopott közpénzekből, és nem lehetünk ezért cserébe a politika szolgálóleányai. Polgárokká, szabadokká kell válnunk, és erre kell felszólítanunk valamennyi szakma és hivatás képviselőit. Erre kell szerveződnünk, erre kell építeni egy új országot, ezt kell meghirdetni, és ehhez kell megszereznünk újra az emberek bizalmát. Le kell ráznunk magunkról ennek a korrupt rendszernek a jármait, amelyben éltünk, és amelyhez az egzisztenciánk kapcsolódott. Ha ezt mondanák, és tennék is, azonnal megszabadulnának a bénultságtól, a szorongásoktól, a kényszerű hazudozásoktól. Azonnal fegyvertársak lennénk, én pedig nem számítanék egy indulatos, deviáns alaknak, és nem neveznének elmebetegnek. Egy szürke senki lennék a sok nagyszerű demokrata között, aki boldog, ha velük lehet. De nem ez történik. Most Bruck Andrást ünneplik, hogy senki ne vegye észre, hogy ez róluk szól. “Ó, hát mi is pont ezt mondjuk” - teszik hozzá -, élére állnak a forradalmi cikknek, hogy a hatását megöljék, és ne változzon semmi.
De amíg nem történik semmi, addig ez a sunyi és hazug banda nem számíthat a tisztességes emberek jóindulatára, támogatására, csak a dörgölődzők hízelkedésére, ami annyit is ér. És ne gondolja, hogy karaktergyilkossággal befogja azok száját, akik egyre többen átlátnak a szitán. Egyre többen lesznek, akiket nem lehet elnémítani azzal, hogy “legyél bölcsebb”. Ahol süketek vannak, ott bele kell ordítani a nagyothalló fülekbe. Az ellenállást néha át kell törni. Egy ilyen kicsi újságból nagyot kell kiáltani, hogy meghallják. Az ÉS-ben suttogni is lehet, mert onnan az is orkánnak hangzik. Majd meglátjuk, hogyan reagálnak, és milyen jelzőket kap Bruck András, ha ezen az úton halad tovább, és egyre konkrétabban írja meg a kitűnő elemzéseit. Ő más helyzetben van, neki nem mindegy. Mert én legfeljebb felveszem a Cristiano Ronaldo újságírói nevet, hogy azzal is kifejezzem a szabadságomat és a függetlenségemet, kalapot nyomok a fejembe, tekergek a világban, riportokat írok a cápakalandjaimról, és azt csinálnak a felcsúti diktátorukkal, amit akarnak. Rólam azt hazudnak, amit akarnak. Annyira sem érdekel, mint egy légypiszok. Megfőhetnek a levükben. De aki ott él, annak nem mindegy, ha az ellenzéki mainstream kiveti, mint engem. Nekem ez kitüntetés. Én “muszáj Herkules” vagyok. Azzá tesznek. Meg tudom érteni szegény Ady-t, akihez nem szeretném hasonlítani magam. Így kezdte a versét: “Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni, S meg kell maradnom Herkulesnek.” Amikor gyalázták, nem kedvesebb lett. Azt mondta: “Milyen hígfejüek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak, űznek, S nekihajtanak önvesztükre. Mindig új hitnek, dalnak, tűznek. Szeretném már magam utálni, De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni.” Hát így. Én nem is vagyok ilyen durva. De ezek a lelki folyamatok és reakciók nemcsak zsenikre érvényesek. Magyarázni kell, hogyan vadították meg az Amerikai Népszavát?
Pedig én is a javukat akarom, őszintén szeretem őket. Ilyen indulatokra csak az képes, aki szeret. Aki nem a hazaszeretet látja az Amerikai Népszava érzelmi kitörései, indulatai mögött, és nem tiszteli azt, az vagy rosszindulatú vagy vak. Én azokat is szeretem, akiket kritizálok. Ha nem így lenne, hidegen hagynának. Nem vagyok megalkuvó, pontosan tudom, hogy miről beszélek. Kedves, őszinte és normális ember vagyok. Csak hát rendkívüli időket élünk. Nem az a szeretet, ha meghunyászkodom, beállok a sorba és elkezdek én is hazudozni. A barátjuk vagyok, hogy ezt megmondom, még akkor is, ha nem kíváncsiak rá: ha nem változnak meg, ha nem változtatják meg a gondolkodásukat, ha nem értékelik át az elmúlt húsz évet, ha nem szakítanak azzal, és ha “nem térnek meg” ebből a mentalitásból, és nem szabadulnak meg egy-két embertől, aki az egész ellenzéket csapdában tartja, pusztulásra vannak ítélve. Én azért vagyok “rossz”, mert nem szolgálom ki ezeknek az embereknek a pillanatnyi érdekeit. De ezek ma vannak, holnap nincsenek. Az igazság pedig megmarad örökké.
Ez a kórus valóban beteg. Ezért beteg. De úgy látszik, hogy sem az én keserű pirulámat, sem Bruck András ostyába csomagolt gyógyszerét nem hajlandó bevenni. Ahogy a Biblia mondja, sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siralmas éneket énekeltünk nektek, és nem sírtatok. Sípolhatunk is, sírhatunk is, semmi nem számít. A betegnek nincs betegségtudata.
A gyógyszer nélkül azonban a beteg meg fog halni. Mi pedig túléljük a temetését, mert nem halunk vele együtt.
Érted haragszom.:) Nagyon indulatos és jó írás.
Szomorú cikk: elmehasadt ország, és egy despota, aki azért üti-vágja a nem-ellenzéket, mert a mániákus fanek előtt jól áll.
Aki ezt átlátja, menthetetlen depresszióba esik.
Mennyi idő alatt esik le elég embernek ahhoz, hogy ki lehessen ebből mászni?
Na végre.
.
Egyszerűen nincs mit olvasnom az AN nyáriszünetben. Legalábbis magyarul.
Nem is értem! Annyian mondják hogy demokraták, de tenni meg nem úgy tesznek,minta tényleg azok lennének! Nem értem, hogy miért nem lehet a fehérre azt mondani hogy fehér, a feketére meg azt hogy fekete! Azt sem értem, hogy miért maszatolnak állandóan?
Orbán ámokfutásának már rég vége lenne ha azok, akik ellenzékinek tartják magukat nyílt lapokkal játszanának. Mi értelme volt ennek a 3 évnek? Bennünket a népet akartak megbüntetni, hogy elvesztették a választást?Ahelyett hogy kerek perec szembe szálltak volna ezzel a félnótás Orbánnal!Minden jogalapjuk meg lett volna rá!
Minden politikus félti azt amit megszerzett, és ezért még az ország szétverését sem gondolták nagy árnak?Nem nagy ár a gyerekek éhezése, és milliók elszegényedése?Nem nagy ár a demokrácia teljes leépítése?
Nagyon egyszerű kérdések ezek, de politikusaink úgy gondolták, hogy az ő értékrendjükbe ez még belefér?Lapítanak, sunyítanak, és ők is pávatáncot lejtenek, nem csak Orbán!
Hiszen olyan egyszerű lenne a megoldás! Csak ki kellene végre mondani! Egyszerre mindenkinek!
Persze bonyolulttá válik rögtön a helyzet, ha a cikkben említett dolgok képezik a gerinctelenség okát. A szövevényes érdek kapcsolatok, az anyagi függőség, a kunyerálás lehetősége, és ami a lényeg, a pozícióban való túlélés lehetősége.
Ezen a ponton szűnik meg az országért való aggódás. Kifelé ugyan még hangoztatják a hangzatos véleményeiket, de befelé mindegyik azon munkálkodik, hogy ebből a helyzetből a lehető legkevesebb veszteséggel kerüljenek ki. Na nem az ország, hanem ők egyedül, mindenki a maga posztján.
Szomorúan írom le, de itt változás nem lesz, ameddig a politikusoktól függ hogy ez a rendszer megváltozzon.Amikor majd a kisembereknél elszakad a cérna, és semmit nem nézve elindulnak, mert akkor már nekik minden mindegy lesz! Az elkeseredés egyre nő, így aztán csak idő kérdése, hogy mikor szakad el a cérna.
Majd 3 éve téma ezeken az oldalakon ez a helyzet.Tényleg nem hiszik el, hogy rövidre lehet zárni ezt az agyament diktatúrát?Tényleg ennyire gyávák lennének a politikusok, hogy inkább megkockáztassák akár az áldozatokat is, mint levonják a helyes következtetést, és elinduljanak együttes erővel Orbán ellen? Ennyire sokat ér a pénz,ami mindennek a mozgatórugója?A gerincük is ennek megfelelően mozog?
Mindezek mellett – azzal együtt hogy elítélem a Bruck András írásának az ellopását -,ez legyen a legkevesebb, ha észhez térnek azok, akiket illet. Legalább volt valaki, aki szalonképessé tudta, és merte tenni a tálalását a témának.
Bár hogy őszinte legyek, nekem a tények nyers tálalása mindig fontosabb, és jobb,mint a szalonképessé tétele.
Hiába van sok igazság a cikkben, az ÉS üzleti modellje gyermeteg. Amatőr dolog, hogy ugyanannyiba kerül az SMS-es és a bankkártyás előfizetés. (Az SMS-nek a felét küldi tovább a szolgáltató, a bankkártyásnak a 97%-át, ezért a bankkártyás fizetés mindenhol, ahol gondolkodó emberek dolgoznak, olcsóbb).
.
Szintén rémes, hogy ugyanannyiba kerül az online előfizetés, mint ha venném az újságot, amit, ugye, ki kell nyomtatni.
.
A legnagyobb tragédia, hogy az archívum is fizetős. Tetszőleges üzleti könyv kezdőknek első fejezete, hogy “valamit adnod kell ingyen is”. (Mondom ezt olyan országban élve, ahol a faluszéli outlet bolt parkolójában is fizetni kell a parkolásért.)
.
Nem az összeg nagyságáról van szó, hanem a bénázásról. Az ÉS-re valahogy sose bírtam előfzetni. Ez van, zavar a hülyeség, zavar, hogy időnként felütötte a fejét a demagógia a lapban, és hogy Nádasdy Ádám publikálhatott benne.
.
(Jelen komment szerzője a Kohányi társaság alapítása óta folyamatos AN előfizető. Pedig ezt a portált lehet olvasni ingyen. Mégis küldöm a lóvét. Vajon miért?)
.
(UI: a cikk tartalmával alapvetően egyetértek. Az, hogy béna az ÉS, nem mentség semmire, a lopás az lopás. De az ÉS meg, sajnos, béna. Most, hogy alig van AN, még most sem fanyalodom rá. A magyar árértelmiség meg jobban tenné, ha AN cikkek linkjeit küldené körbe.)
A cikk viszont marha jó, elolvasom még egyszer rendesen, csak muszáj volt kommentálnom gyorsan.
T. Admin! Ilyenkor cikkel mindig lelkiismeretfurdalást okozol, mert eszembe juttatod, hogy ezt a negyedévi tagsági díjat még nem fizettem be. Így hát ma éjszaka megteszem. És névnapodra sok boldogságot kívánok!
Köszönöm! :(
Pontos diagnosztika. Mi is emiatt hagytuk el az orszagot. A moral es az erkolcs maximalis hianya. Benne voltunk mi is, de amikor kikerultunk belole megfogattam uj orszag – uj elet.
MO-n ma nem elitelendo a szerzoi jogok lopasa pl. szoftverek, zenek, filmek. Ez teljesen szembe megy a nyugati ertekekkel. Kina ilyen ott siman lehet lopni, nem is szamit buntenynek. MO-n ugyan ez bunteny de a koztudatban siman elmegy.
Ezert aki szovegelhogy lopnak a politikusok, mikor magar nez nem latja hogy ugyabban a dologban bunos o is, aki lopja vizet/villanyt gazt, aki ugyeskedik.
Amig ez van, addig EZ van. Nem kell ezen csodalkozni. Teljesen egyetertek Adminnal, pontosan tudom mirol beszel. En sem voltam olyan bator hogy MO-n maradjak es szembeszalljak az egesz orszaggal, egyszerubb volt orszagot valtani.
Bartussal Laszloval szemben nekem nincs remenysegem abban hogy valaha jobb lesz MO, ezert is csodalattal nezem azt az erofeszitest amit O tesz. Anyagiak es munka teruleten is. Nem kozmetikara van szuksege a magyar szemleletnek hanem gyokeres valtozasra, igaz hiteles egyszeri Palfordulasra. Anelkul marad ez az allapot, ami nelkul higyjetek el sokkal szebb az elet.
300 forintért népszavazó országban szerintem értelmezhetetlen a “fizetős” tartalom kifejezés.
A cégnél ahol dolgozom egy Csongrád megyei város internetellátásáért vagyok felelős munkatársaimmal együtt. A letöltések 87% torrent.
A torrentek 95% “lopott” “fizetős” tartalom.
Romániában, Aradon ez az arány 43% de orbánia ebben is jobban teljesít.
Mint mindig, most is milyen jót csobbantott a magyar állóvízben a szerző! Azért is örülünk a hosszabb szünet utáni, teljesen indokoltan kemény beszédnek, mert a talán legnagyobb itthoni muszáj Herkulesünk, Andrassew Iván – nagyon remélhetően csak némi időre – kénytelen letenni a fegyvert.
A dolgozathoz egyetlen kritikai megjegyzés: kissé soknak érzem a mentegetőzést az AN hangvételéért. Éppen ez a különlegessége és ezért jóval nagyobb a hatása az eseményekre, a közelebbiek, a régebbiek jelentős részénél. Bocsánatot kérni a Köztársaság lebontására langyosan reagálóknak kell!
(És: muszáj Herkulesnek a cápákkal is hadakoznia?!? Ők ártatlan lények, nem szörnyetegek!)
Gyurcsány Ferencet, ugyanezért közösítették ki és lehetetlenítették el. Ha az archívumokat visszanézzük, színre lépésének első pillanatától kezdve, ezeket a tabukat döntögette.Nem az öszödi beszéd volt az első, csak az robbantott. A cikk fényében összeáll a Gyurcsány Ferencről alkotott teljes kép, kibontva önmagát.
Minden tisztelet neki, hogy nem adja fel!
Meg kell támogatni a DK-át, anyagi forrásokkal, ugyanúgy, ahogy az AN -t, hogy ne tűnhessen el a süllyesztőben.
Gratulálok a cikkhez.
Jó feltöltődést kívánok.
Üdv
Mint oly sokszor írtam is: a hatalom és annak ellenzéke egykutya !
Nincs aki bojkottálja ezt az újfeudális/újnáci diktatúrát !!
Igaza van Bartusnak, az újságírókon van a felelősség, hogy megtegyék a rendszer bírálatát és írásaikkal felrázzák a népet !!!
Commonsense
A lopásról annyit: olvastam, hogy paplanlopásért elítéltek egy hajléktalant….A paplan pedig olcsóbb lenne, mint a börtönben eltartani, de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy a kicsiket elítélik, a “fehérgalléros bodzaszedőket” pedig nem.
A viszkist elítéltek 200 millióért, 11 évet ült, amit a kormányon lévők rabolnak, az már milliárdokra rúg, mikor lesz ítélet?!
Tegnap már Bajnai erről is beszélt, hogy természetesen el kell majd számolni mindenkinek, gazdaságilag és politikailag is.
Politikailag nem koncepciós perekről beszélt, hanem arról, hogy el lesznek zavarva, a gazdasági pedig, hogy bizonyítottan ki, mennyit és nem lesz oszt jó napot!
Nálunk a korrupció a túlélés szükséglete , időnként más megoldás nem lévén.
És ez így van amióta ez az ország létezik, de amióta én létezem biztosan.
Nincs itt ember, aki nem élt vele, ha másért nem az egészség , vagy gyerek kapcsán.
Szinte nem is mérhető, hogy hol végződik a köszönöm, és hol kezdődik a megvásárolt (esetenként ingyenes ) szolgáltatás.
A mondás, hogy virágot lopni nem bűn, átalakult és minden virággá változott.
Pedig az erkölcs nem mennyiségi kategóriától függő fogalom.
.
A tisztességesen élek és vállalom a véleményemet, sőt ki is merem mondani lehetősége a határ nyugati oldalánál kezdődik újra.
Volt egy rövid időszak amikor intézhettük volna úgy , hogy megmaradjon de nem sikerült. Heller Ágnes fogalmazott úgy, hogy túl könnyen jött és nem értékeltük kellőképpen. Kezdem azt hinni, hogy valamiért nem érdemeljük meg.
.
Már nincs lehetőségem a határ másik oldalát választani, de nagyon bánom, hogy fiatalon nem léptem meg.
Este még egyszer nekifutok a cikknek, mert van rajta mit értelmezni, és gondolkodni.
A probléma nem változott, azokhoz nem jut el, akikhez kellene, és néha nem fizikailag, hanem szellemileg.
Pedig ez ingyenes és terjeszthető, sőt ez kötelességünk is.
Addig is köszönöm a szabadságból ránk fordított időt!
Maeldron,
Az ÉS-t minden héten megveszem, keresem az árusoknál, de nem fizetem elő sem nyomtatott, sem elektronikus formában, mert már vagy negyven éve betegesen gyanakvó vagyok, és nem adom ki önként a preferenciáimat. Ez persze azt is jelenti, hogy soha nem bíztam az aktuális hatalom jogtisztelő magatartásában. Tudom, hogy ez gyávaság, és ráadásul értelmetlen, mert személyes kapcsolataimban meg teljesen kiadom magam, és mindent tudhat rólam, aki akar. Na mindegy.
Viszont valóban nagyon jó lenne, ha a régebbi cikkek ingyen, vagy szimbolikus könyvtári összegért elérhetők lennének, mert nem tárolom a régi lapszámokat, évfolyamokat, pedig néha jó lenne visszanézni, visszakeresni egy-két adatot, megfogalmazást, okfejtést.
admin,
1. Ez tetszett a legjobban:
“… a sunyi és hazug álellenzék ott áll lógó nyelvvel készenlétben, és nincs hova illeszteni a nyelvet.”
2. Ezt javítani kellene:
“ha vissza kellene térni a tisztesség régen elhagyott útjáról” – bizonyára nem útjáról, hanem útjára.
3. Máris véget ért a nyári szünet? Úgy látom, nem csak a hájas olvasónak hiányzik az újság, az újságíró sem bír magával, hiába próbál nyugton ülni.
Bizony az eredendő rossz mindannyiunkban benne rejtezik. Mert mindamellett, hogy teljesen egyetértek a szerzővel, első gondolatom mégis az volt, hol lehetne ingyér elolvasni azt a bizonyos cikket… Szégyellem is magam rendesen, hogy nyugaton élek, mégsem engedhetem meg magamnak a jól informáltság luxusát. Ezért aztán Maeldronnal is egyetértek: ha nem kapunk néha ízelítőt az ÉS tartalmából, akkor nem tudjuk, miből maradunk ki. A méz nélküli üres madzag nem olyan kívánatos.
“Márpedig az Orbán-rendszert már csak egyetlen lépés választja el a klasszikus fasiszta diktatúráktól. Egyetlen láncszem hiányzik: az erőszak.”
…
Márpedig az erőszak jelen van! A fidesz vezetőinek megnyilvánulásai már évek óta kimerítik a verbális erőszak fogalmát. Most tetézték azzal, hogy a 2006-os zavargások után rendőrállamot kiáltók teljes mellszélességgel kiálltak a tüntetők ellen egy cseppet sem demokratikus módszereket alkalmazó török vezetés mellett.
Másfelől a Klubrádióból akkor kezdett nagyon elegem lenni, amikor a Padödö egy Queen dal ritmusára, dallamára énekelte, hogy Hadd szóljon. És ez adásba ment. Rendszeresen. És ők kalapolnak?
Nekem már véleményem sincs. Nem a cikkről, – az jó és igaz – hanem eről az országról, ami egy rablótanya. A politikusok egyik oldalon szemérmetlenül, nyiltan és gátlás nélkül lopnak; a másik oldalon zúgolódnak hogy nekik nem maradt lopnivaló, a nyáj meg béget. .
Beee!
girbegurba: én a Váncsa 60. születésnapjára kiadott számból kettőt is vettem. Jelenleg azonban nem férek hozzájuk (ha megvannak még). Elég szomorú, hogy nem olvashatom el az archívban.
Kedves Bartos Úr!
Köszönet az ismét szenzációs, útmutató cikkért! Kétszer elolvastam, de még nekimegyek néhányszor. Tiszta, világos helyzetértékelés. Sajnálatos, hogy ezeket a tényeket kevesen szívlelik meg, vagy csak legyintenek, pedig ha végig gondoljuk, már évek óta tehettünk volna ellene, ha egy olyan társadalom lennénk, olyan emberek, akiknek fontos az életük, a gyerekei jövője, az ország sorsa. Gyáva, megakuvó, kicsinyes nép.
Hallottam a tegnapi beszédét a nyuszi Bajnainak, nem voltam feldobva. Sőt!
Az ellenzék egy nagy nulla! Bizonyára, a cikkben leírtak szerint van miért.
Nem véletlen, hogy Gyurcsányt ezerrel ütik, vágják, félnek tőle, sokat tudhat. Egyedüli, aki már Öszöd előtt is kimondta az igazságot, azóta is következetesen hajtogatja igazát, de ahelyett, hogy mellé álltak volna, inkább kollektíven (mindkét oldal) ellehetetlenítette, karakter gyilkosság áldozata lett.
Nehezen fog tudni ebből a megkreált “pozicióból” előtörni, de bízom abban, hogy előbb-utóbb kinyílik az emberek szeme.
Itt addig nem lesz semmi változás, ameddig nem jön egy olyan csoport, vagy párt, vagy civil szervezet, akik a teljes megtisztulást nem kezdeményezik. Egy olyan fedhetetlen erkölcsű, morálisan is megfelelő, kikezdhetetlen szerveződés, akik ezt véghez is tudják vinni. Teljes elszámoltatást kell indítani, kezdve a mostani maffia bűntettektől visszafelé a 90-es évek elejéig. Kezdve az akkori nagybirtokok, földek, erdők, lenyúlásától, a személy szerinti olajszőkítők és politikusi körök felelősségre vonásától, a bábolnai gazdaságok, székházügy, MANYUP lenyúlás, föld és trafikmutyik stb…Hosszú a sor, de ha ezek az óriási pénzek nem a politikusok zsebében, hanem az ország érdekében, az ország és a nép javára lettek volna fordítva, akkor ma Magyarország tényleg “tündérország” lenne. Így most egy 10%-nyi gengszter, köztörvényes gazember érzi azt, hogy álomvilágban nyugodtan élhet, bűntetlenül garázdálkodhat.
Igen is, egy teljes és korrekt elszámoltatásra van szükség, nem csak ejnye-bejnyékre, Ha ezt az ellenzéki demokratikus pártok nem teszik meg, ha csak sunnyognak, finomkodnak, akkor tűnjenek el a porondról. Ne számítsanak sem szavazókra, sem pedig a klf. tüntetésikhez tömegekre. Majd akkor, ha kiáll egy ember és őszintén beszél hozzánk, aki magával ragadja a tömeget.
Nem a Jobbik féle söpredékre gondoltam, azoknak sehol nincs helyük.
Nem azért van itt fasizmus, mert gyávák és lusták vagyunk (bár persze azok vagyunk), hanem mert ERRE VAN IGÉNY.
Kedves M., ami az ÉS-t illeti, a számból vetted ki a szót. Eleve totális marhaság egy online tartalom előfizetésessé tétele, mikor a hirdetők a kattintás, meg a megosztás számot nézik…
Ma reggel 10 óra előtt Neuman Gábor beszélgetett Lukács Andor színművésszel a Klubrádióban. Most tényleg “zene” volt füleimnek!
A téma többek között a mai politikai helyzet, nem akartam hinni, de igaz, hogy teljes őszinteséggel, nyíltan, nevén nevezve a csalásokat, lenyúlásokat, az ellenzék viselkedését. A beszéd, akár e cikk folytatása is lehetett volna!
Minden esetre le a kalappal Neuman és Lukács előtt, ez nem volt sumákolás, nem volt drágabolgárúr-i maszatolás, hanem végre őszinte, nyílt beszéd!
Talán most éreztem azt, hogy egy normális ellenzéki rádió szólt. Példát lehetne venni róluk és követni őket!
Kedves Barátunk!
A kiváló publicista, Andrassew Iván súlyos beteg. Napjait kórházban tölti és egyetlen kapcsolata a külvilággal jelenleg az a laptop volt, amelyet a kórházi ágya mellől loptak el.
A Népszava, ahol Iván rendszeresen publikál, gyűjtést szervezett, hogy segítsen Ivánnak a betegség könnyebb elviselésében és a külvilággal történő kapcsolattartásban.
Amennyiben úgy érzed, hogy segítenél, megteheted, az UNICREDIT BANK 10918001-000000-26-40300003 számlaszámán fogadják az adományokat. A közlemény rovatban fel kell tüntetni: Iván.
Barátsággal DK
Kedves Barátunk!
A kiváló publicista, Andrassew Iván súlyos beteg. Napjait kórházban tölti és egyetlen kapcsolata a külvilággal jelenleg az a laptop volt, amelyet a kórházi ágya mellől loptak el.
A Népszava, ahol Iván rendszeresen publikál, gyűjtést szervezett, hogy segítsen Ivánnak a betegség könnyebb elviselésében és a külvilággal történő kapcsolattartásban.
Amennyiben úgy érzed, hogy segítenél, megteheted, az UNICREDIT BANK 10918001-000000-26-40300003 számlaszámán fogadják az adományokat. A közlemény rovatban fel kell tüntetni: Iván.
Barátsággal DK
nocsak nocsak… !
Érik a “gyurcsányi öszödi beszéd” rehabilitálása…???? :))))
Borítékolom, hogy az a beszéd bekerül a történelem könyvekbe, ez a mostani féreg meg – remélem – tényleg a szemétdombon végzi….!!!
Szóval a cikk az ott van’..!!. (nem kicsit… nagyon..).
norbert,
“Teljes elszámoltatást kell indítani, kezdve a mostani maffia bűntettektől visszafelé a 90-es évek elejéig.”
Ez olyan széles réteget érint, ami lefedi a jó érdekérvényesítő képességű állampolgárok túlnyomó többségét. Ilyen erővel szemben nem lehet hadakozni.
A korrupció ragályos. Ha a környezet olyan, hogy az ügyeskedőket és a jól helyezkedőket díjazza, a becsületes marhák meg nem jutnak ötről hatra, akkor egy kis helyezkedés, minimális ügyeskedés a fennmaradás feltétele, enélkül az egyébként becsületes és jogkövető polgár tönkre megy. Ilyen környezetben nem csoda, hogy fel sem tűnik a cikkben tárgyalt cselekedet becstelen volta. Például aki nem tejel az orvosnak a kórházban, a nem lesz hosszú életű. (Vannak ellenpéldáim, de közvetlenül megélt példáim is.) Ezért van az, hogy nálunk széles körben használnak lopott (feltört) szoftvert, fénymásolják a könyveket, stb. Éppen ez az önkény lényege, hogy kiszolgáltatottá tesz, és személyes függőségeket alakít ki. Ezt kellett volna átugrani 89-ben, és épp azért nem ment, mert nagyon mélyen voltunk benne. Most is nagyon mélyen vagyunk benne.
Elszámoltatni kétféleképpen kellene és lehet:
1. Büntetőjogi elszámoltatást az elévülési idő figyelembe vételével (ami az Alkotmány felrúgásától kezdve megszakad!), és csak a legfelsőbb szinteken, mondjuk minisztériumi osztályvezetőtől felfelé szabad, valamint egyes kedvezményezett gazdasági szereplők korrupciós tevékenységével kapcsolatban, továbbá alacsonyabb szinteken a hatalommal visszaélés miatt (pl. jogosulatlan adatgyűjtés, választási jogszabályok megsértése, stb.) Ellenkező esetben olyan széles lenne a büntetettek köre, hogy az akadályozná a békekötést.
2. Politikai elszámoltatást viszont valóban elévülési idő nélkül alkalmazhatunk, és kell is alkalmazni bármiféle korlát nélkül. Ha valamit nem kértek számon, nem tisztáztak időben, akkor utólag kell megtenni, mert a visszamaradt gennyes gócok újabb gyulladással fenyegetnek. A politikai, erkölcsi számonkérés nem akadályozza az érintettek megtisztulását – ha annak örvén nem boszokányüldözés, karaktergyilkosság történik, hanem a jelenség tisztázása a célja,
girbegurba ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
girbegurba ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
girbegurba
Elmondtad helyettem is a lényeget!
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Jelenleg több példa van hasonlóan hatalmukkal visszaélők felelősségre vonására.
Elég csak – többek között – a Zorbán barátját Berlusconit említeni.
Bármi is lesz velük a bírósági ügy végén, az már nem “kabátlopás” ügye volt
és nem is karaktergyilkosság!
girbegurba
Hol láttad a 2. pontban említettet? Hiába keresem.
proaktív,
Nem értem. Mit említettem, amit hiába keresel?
girbegurba
13:02
.
Én is így gondoltam, igazad van, nem a kisemberekre vetítve, hanem a főkolomposokra, valamint azok kiszolgálóira, mert ők a fő élvezői a nagy rablásoknak.
Teljes és visszamenőleges vagyoni gyarapodás megállapítása ezekben a körökben, tekintet nélkül a magas politikai pozíciókra.
Igaz, hogy sok elévült, de ehhez asszisztált a korrupt ügyeletes politika, ügyészség és bírók, akik bizonyára haszonélvezői voltak a mocskos lenyúlásaiknak.
A politikai elszámoltatással teljesen egyetértek, semmi keresnivalója nincs egynek sem a közéletben, akik mindezeket megtették a demokráciával, az országgal és a néppel.
Valahol olvastam dohány-maffia témában, lehetséges, hogy az “olajos” Fajsz is kapott koncessziókat????
Fajsz, az olajszőkítők egyike a 90-es évekből.
Ez után a cikk után, már semmi értelme hazai újságot olvasni…!!!!
:)))))
“Kedves, őszinte és normális ember vagyok.”
.
Az manapság nem számít normálisnak. Innen a sok félreértés az AN iránt.
Sajnos orbáni diktatúra van Magyarországon! Ezt senki ne vitassa el,aki ebben az országban próbál élni! Éppen ezért,ezt a diktatúrát túl kell élni,ezt pedig csak úgy lehet,hogy a véleményünket szelidebben fogalmazzuk meg,vagy visszahúzódunk,mert idatlan következményei lehetnek annak,ha nyilt sisakkal lépünk ki a “harcmezőre”. Egyenlőre még élni akarunk,ahhoz pedig munka kell…Ebben az országban már csak a választások magányába bizhat az ember.Igy hát ne bántson senki bennünekt,ha önként és dalolva nem megyünk a vágóhidra! DE !!! Ha a választássokon nem zavarjuk el ezt a bagázst,akkor mi menjünk el lesütött szemmel egy melegebb és primitivebb éghajlatra!
Az “istenadta népről” pár szót…
Hogy szinte elfogadja ezt a rendszert… ? Igen..! Igen, ebben benne vannak a mi kis ” hétköznapi ügyeink” is… Igen a nálunk dolgozó hideg burkoló teli szájjal szidta a politikusokat, de mégis csak… Elemi érdeke hogy “ezek” ne javuljanak meg, mert akkor Ő sem tud nyugodt lelkiismerettel számla nélkül járólapot letenni… !!!
Kisember, és politikus…? Egymás foglyai vagyunk…! igen, igen… Mindkettő a másikra vár… “Ellőbb kezdjél el te megjavulni”…!!
Mire vezethető le ez a mentalitás…? Hm…! Nagy kérdés.!
Több mint 20 éve van “rálátásunk” a nyugati jólétre, és több mint 20 éve CSAK rálátásunk van… (vagy legalább is sokaknak)… Az ember rendelkezik egyfajta minimális méltósággal.. (ettől ember) Szokták mondani, hogy a legostobább ember tudatalattija is lehet nagyon intelligens… Én kimondom.. EGY KELET EURÓPAI EMBERNEK AZÉRT VAN MÁSHOL AZ ERKÖLCSI SZINTJE MERT CSAK ÍGY TUD LÁZADNI AZ ELLEN, HOGY HOVA SZÜLETETT…
És ezt tényleg megváltozhatatlan..!!!!. Elmehet 500 ezer ember, akár 2 millió is ebből az országból (vagy keletről)… De ők is ide születtek, és azáltal hogy mennek valamit elismernek…!!! (Hogy rossz helyre születtek.!!!!)
Vártuk a nyugattól hogy – önként???-lemondanak a jólétükről a keletiek javára…?? Hahaha! Ez ellentétes az alapvető emberi ösztönökkel…!!
A rendszerváltó politikusok történelmi bűne, hogy nem mondták meg (nem merték..? megmondani) hogy nem mehet az egész ország a jólétbe…
A kis ember meg csak ámulva nézi mi történik körülötte több mint 20 éve..!!! És ebben a helyzetben elvárni tőle hogy javuljon a erkölcsi normája…??? Na ne….!!!
Szégyellnünk kéne hogy ilyenek vagyunk…? Hm… Értelmezhetetlen kérdés..!. Szégyellnem kéne hogy ide születtem…? Ez ugyan úgy értelmezhetetlen kérdés..!
Egy svájci csecsemőt “emeljenek” ki a környezetéből, és nőjön fel magyarországon… (és persze fordítva egy magyar gyerek pedig menjen svájcba..) Nézzük meg őket 20 év múlva… (Genetika… ugyan már..!! Környezet…)
Hogy felmentést keresek…? Nem kell keresni.!! ROSSZ ORSZÁGBA SZÜLETTEM ez tény… De nem csak én, hanem ez az idióta is ide született, itt nőtt fel, mint Én… Mi kezdjek ezzel a helyzettel… Ő látom mit kezd vele… Én – tehetetlenségemben – a magam kis életében ha lehet ugyanazt próbálom (sajnos nem nagyon tudom)
Ha nem tudom legyőzni az emberi romlottságot, kínomban Én is romlott leszek… Mert annyi méltóság maradt bennem, hogy legalább ennyit tegyek… HA MÁR IDE SZÜLETTEM….!!!!
Stumpné Bekes Margit++++++++++++++++++++++++++++++
Én direkt várom, hogy lecsapjon rám Orbánisztán hatósága, legalább rövid úton megkapnám a letelepedésit valami civilizált országban…
@nagy andras 2013. július 2. kedd 14:38
8000 emberjogi jogsértési per fut Brüsszelben Magyarország, a magyar kormány és állam ellen. Továbbiakról is tudok amelyek Navracsics asztalán hevernek bár nem Brüsszel, hanem az egyes országok indították a pert.
feltéve, hogy Navracsics vagy Orbán asztalán hevernek egyáltalán és a jól szűrő titkárságuk egyáltalán tudatta velük, hogy mi folyik, vagy eldugták előlük. Ilyenről is tudok, és várják, hogy nagyobb botrány legyen amikor a körmükre ég. Barátságos aranyos kétkulacsos főnöküket “kímélő” filterezőtitkárok. Fő, hogy mindenre igent bólintsanak, ha a nagy ember rájuk veti tekintetét.
Azt mondjak a Magyarok,hogy a halgatas ara nem mas mint a 16%-os kredit.Az elit nem adozik,és halgat a nepnek pediglen nincs vezetoje.Pontosan nem adotik az ellenzek sem,ok is leirjak a gyerekekre az adojukat és ki akarna ezen valtozratni?Ki valalna fel anya elott,hogy azert van kevesebb penz a szamlan mert a nep melle altam es kertem az egykulacsos ado megszunteteset,Pont ez a bajmhogy az elit elvezi az Orbani hasznot es mar morog adat az ehezore,ne mocorogjon mert meg a vegen neki kevesebb lesz a penze.Magyar kozepvezetok bere szaz ezerrel not az ado csokkentes miatt,,es fontos az ellenzek urake is.
“Ha nem tudom legyőzni az emberi romlottságot, kínomban Én is romlott leszek… ”
Van benne valami ( “De ha a koszos, bamba társakra nézett, / Káromkodott és fütyörészett”), de sokan nem is akarják, sőt, még csak nem is értesülnek arról, hogy ez romlottság.
Ez csak úgy tud megváltozni, ha
1. sokan akarják, és
2. a kormányzók akarják.
Mindkettő kell. És az is kell, hogy legyenek, akik a helyzet ellenére nem csak akarják, hanem teszik is.
Azért a legtöbb mégis a kormányzati akaraton és a politikusokon múlik. Emlékezetes póbálkozás volt például a vizitdíj, aminek hatására végre kiderült, hogy ki után nem fizetnek TB-járulékot, és hol téves az adatbázis. Két tényezőn bukott el: a fasiszta politikusok demagógiáján és a tömegek romlottságán.
“Jó hosszú cikk nyárra. Egy hónapra elég olvasnivaló.”
Három nap egy esztendő?
Figyelve a hireket Orban siman leiskolazza, lehülyezi az Uniot az meg megerdemli.Az esz megal…siman azt figyeli mindenki mikor kopi be::kilepunk az uniobol mert mondjakl a Magyarok az a veg cel,aztan jon eszak korea
Kis cápát én is fogtam egy helybéli ismerőssel New Jersey partjainál, mint ágról szakadt közép-európai turista, de fém előkét használtunk. Magyarországon is ezt ajánlom a politikai cápák ellen. A hideg vas az egyedül hatásos módszer a fenevadak ellen.