Jó hosszú cikk nyárra. Egy hónapra elég olvasnivaló. BL
Bruck András újabb remek írást jelentetett meg az Élet és Irodalomban, amelyet a legkülönfélébb levelezőlistákon küldözgetnek. A legtisztességesebbek azok, akik legalább annyit megjegyeznek, hogy tisztában vannak a lopás tényével, miután ez a cikk az Élet és Irodalom fizetős tartalmai közé tartozik. De megindokolják a csalást azzal, hogy a lopást is elfogadhatónak tartják a szent cél érdekében, mert ez annyira jó, hogy mindenkinek olvasnia kell. Ez utóbbi értékeléssel annyira egyetértek, hogy éppen Bruck András első témába vágó korábbi cikkét az Amerikai Népszavában is másodközöltük, de Kovács Zoltán főszerkesztő kérésére akkor azt azonnal levettük. Szégyen, de a megszokott reflexek nálunk is működésbe léptek először. Sovány indok, hogy mi azt a régebbi írást is kizárólag azért tartottuk fontosnak bemutatni, mert teljes mértékben az Amerikai Népszava szemléletmódját tükrözte. Ez mellesleg nem az Amerikai Népszava szemléletmódja, hanem a civilizált külvilágé, a New York Times-tól a konzervatív The Times-ig bezárólag. Ez csak a magyarországi sajtóban számít forradalomnak vagy botránynak. Ezért vadították meg az Amerikai Népszavát is, de erről majd később.
Mindezt azért elevenítem fel, mert szorosan kapcsolódik ahhoz, amit Bruck András legújabb cikkében fejteget. Nevezetesen, hogy miképpen juthatott a helyzet idáig? Hogyan lehetséges, hogy Orbán Viktor kiépíthetett egy diktatúrát anélkül, hogy egyetlen hangosabb ellenvetés elhangzott volna. A válasz ez a körlevelezés, amelyben a magukat ellenzékinek nevező értelmiségiek egy lopott cikket küldözgetnek egymásnak, büszkén vállalva, hogy átlépik nemcsak az erkölcs, hanem a jog határait is. Ez az ellenzék azért nem képes a diktatúrával szemben hatékonyan fellépni, mert nincs hozzá erkölcsi alapja, rossz a lelkiismerete és elveszítette a jogérzékét, a törvénytelenséggel szembeni felháborodás képességét. A mi demokratáink csak szavakban demokraták, tettekben nem. A demokrácia ugyanis a törvények uralmát és a jog tiszteletét jelenti. A jogállamiság nemcsak társadalmi struktúra, hanem jogkövető magatartás is. Akik nem érzik, hogy egy cikk ellopása morálisan és a jog szempontjából is tarthatatlan, azoknak alacsony a felháborodási küszöbük akkor is, ha más lépi át hasonló módon a jog korlátait. A magyar lakosság morális színvonalát ez a mentalitás alakítja, és az állapotát jól tükrözi, hogyan reagáltak arra, amikor Orbán Viktor visszamenőleges törvényeket hozott, elvette a nyugdíj-megtakarításokat, forradalomnak minősített egy parlamenti változást, és erre hivatkozva új társadalmi rendszer létrehozásával bízta meg magát. Ez a válasz Bruck András jogos kérdéseire: tolvajok nem képesek őszintén felháborodni más tolvajok lopásán, azokat nem sérti a jogállam lebontása, akik maguk is gond nélkül lépik át a jogi normákat.
Akik az Élet és Irodalom lopott cikkét köröztetik, nem jobbak és nem rosszabbak a magyar nemzet egészénél. Reprezentatív mintának is tekinthetjük, és levonhatjuk belőle az egész populációra vonatkozó következtetéseket is. Akik most elloptak, vagy továbbítottak, vagy fizetés nélkül felhasználtak egy cikket, azok nem most lépték át először sem a tisztesség, sem a jog határait. Bocsánatos bűnnek tartják, ha van megfelelő magyarázat, és megfelelő magyarázat mindig van. Ezért a mi elvesztett demokráciánk csak formálisan volt demokrácia, ha demokráciának a jog uralmát nevezzük. Balkáni, lábszagos demokrácia volt ez, amely a demokrácia formális keretei között jobban hasonlított egy alföldi török bég udvarára, mint egy nyugati típusú demokráciára. Ezért is lepődik meg a magyar ember, különösen a magyar újságíró és értelmiségi, ha egyenes beszéddel és következetes magatartással találkozik. Az egy más világ, kívül áll a sundam-bundam magyar világon, és főleg az ő érdekein. A magyar ellenzéki nem a lopáson és a jogtiprás tényén háborodik fel, legfeljebb azon, ha más követi el. Politikai harcának része és eszköze a jogállamiságra való hivatkozás, a lopás, a trafikmutyi, az alkotmányos jogok lábbal tiprásának elítélése, miközben egész élete ezeknek a szabályoknak az áthágásából áll, egész egzisztenciája és érdekrendszere hasonló lopásra és a jogsérelemre épül. Ezért nincs itt kellő felháborodás, őszinte felzúdulás a jogállam kereteinek arcátlan felszámolása után sem, mert Orbán semmi mást nem tesz, mint lebontja a díszleteket és a paravánokat, és most csak színről színre látható az, hogyan működött eddig is Magyarország.
Ahogyan a különböző pozíciókat, rangokat, kitüntetéseket, pályázati pénzeket, ösztöndíjakat, pártpénzeket, sajtónak adott hirdetéseket, állásokat, igazgatótanácsi helyeket eddig is el lehetett nyerni, az mennyiben különbözik a trafikmutyitól? Az különbség, hogy pofátlanabb? Ez jogi kategória? Ki az ebben az országban, aki a pozícióját, a pénzét, a lehetőségeit, az állását, az egymillióhoz közelítő jövedelmét nem valamelyik politikai oldal hűbéri rendszerének köszönheti? Kevesen vannak. Hogyan ütné meg a Bruck András által kívánatosnak tartott hangot egy olyan újság, amely hiába próbált a piac szabályai, a jogállam törvényei szerint megélni, fejleszteni, támogatáshoz vagy bevételhez jutni, ha azt közölték vele, hogy ezek az utak járhatatlanok, Puch Lászlóhoz kell menni, az SZDSZ-nél máshoz kell menni, a Fidesznél Simicskához kell menni, akiknél pedig nem lehetett menni senkihez, azok már nincsenek is. Pozícióért a Lacit, a Bálintot, a Kálmánt, a Zolit, a Ferit, a Katit, a Viktort, a Lajost kellett felhívni, mert ebben a látszatdemokráciában nem létezett pártoktól független civil szféra, amelyben a verseny, a tehetség, a képesség, az invesztíció számított volna, hanem kizárólag a kapcsolatok és az érdekek hálója. A két nagy politikai oldal felosztotta maga között az országot és a terepet, és négy évenként a potentátokkal együtt helyet cseréltek. Ezt a megegyezést rúgta fel Orbán Viktor, amikor úgy érezte, hogy nyolc évig túl sokat kellett várnia a maga periódusára, egyébként sem értette, miért kellene ezt az egészet ilyen álságos módon váltogatni és megosztani bárki mással, amikor csinálhatná ezt ő maga egyedül is. Nem tett mást, mint a jogot a praxishoz igazította, és kiküszöbölte ezt a váltólopás gazdálkodást. A másik oldal felháborodása legfeljebb ennek szól, nem az igazi jogállami és joguralmi normák hiányának. A nép pedig mindig is ezt szerette. Ahol erős a törvény, azt nem szereti, mert a csavaros észjárása csak a kiskapuk között tud gondolkodni. Így jutottak el oda, hogy gyakorlatilag esztelen ellenszabályok között vergődik egy működésképtelen ország. Hátterében a joggal és a jogkövetéssel szembeni ellenszenv állt.
Ezért érzéketlen a jogtiprásra a másik oldal, mert ilyen jogtisztelő érzékenysége soha nem is volt. Nem a jog uralkodott itt, hanem a jog formális keretei között a két hatalmi tömb osztogatta saját klientúrájának az anyagi és emberi erőforrásokat: a pénzt, az állást, a pozíciót, a rangot és a tisztességet. Ebbe tehetséggel, szorgalommal bekerülni nem lehetett, kizárólag “ügyességgel” és jó helyezkedéssel. Emiatt alakult ki az a közvélekedés, hogy tisztességes munkából Magyarországon nem lehet meggazdagodni, mert kevés olyan hely akadt, ahol valamelyik párt jóindulata, támogatása nélkül lehetett előre jutni, érvényesülni, jó üzleteket kötni. Az erőforrások meghatározó része az állam, illetve az államot éppen irányító politikai hatalom kezében maradt. Gondosan ügyeltek is arra, hogy ne kerüljenek ki onnan. Ezért a több százezres vagy milliós újságírói fizetések sem a piacon képződtek, hanem mesterségesen alakultak ki, az állami és az irányított céges hirdetések formájában a Laci, a Peti, a Feri, a Kati, a Matyi, a Sári szerezte őket. Egy idő után pontosan tudtuk, hogy az adott újságban azért csáklyázunk, hogy kiszolgáljuk azok érdekeit, akik nekünk ezeket a pénzeket a fizetésünkhöz megszerzik. Az ellenfél leleplezésével arra törekszünk, hogy a váltógazdálkodáshoz szükséges egyensúlyt fenntartsuk, és a négyévenkénti helycserét, valamint az ellenzéki négy években is biztosítsuk a megélhetést. Amikor úgy döntöttem, hogy ebből kilépek, akkor erre a szerepre mondtam tudatosan nemet. A kialakult téves közfelfogás ugyanis az volt, hogy ez a demokrácia, hogy a két oldal ellenőrzi és bizonyos határok között tartja a másik hatalmát és lopását, a pozíciók és erőforrások felosztását.
Csakhogy a demokrácia nem ez, hanem a jog uralma, és az a helyzet, amikor nem a tolvajok ellenőrzik és tartják kordában egymást, hanem az, hogy nincsenek tolvajok. A sajtó nem bérmunkában dolgozik, mindig a másik oldalt ellenőrizve, hogy saját finanszírozója számára a politikai-hatalmi váltógazdálkodást megoldja, hanem mindkét oldal ellen dolgozik, hogy ilyen rendszert egyik politikai fél se tarthasson fenn. Amikor ez a hatalmi egyensúly felbomlott, mert ezt a leosztást az egyik fél felmondta, akkor azoknak kellett volna a tiszta jogállami normákért, a joguralmi demokráciáért felszólalni, akik maguk sem a joguralom hívei, akik eddig szintén abból éltek, hogy ilyen joguralmi helyzet a valóságban nincs. Ezen csak én tudok felháborodni, aki tudatosan kiléptem ebből a rendszerből, elítéltem ebben a magam szerepét is, az egész rendszert is, és elmentem inkább maltert keverni, pincérkedni (vendégre a forró vizet önteni), kertészkedni és pizzát szállítani, minthogy ennek a helyzetnek az előnyeit évezzem, majd műfelháborodjak azon, ha a másik banda az egészet lenyúlja magának. És addig vagyok újságíró, amíg nem kell kiszolgálnom senkit, és ha az utolsó Amerikai Népszava előfizetőt is kikísértem a temetőbe, és nem tartanak el tovább a saját előfizetőim és a hirdetőim, akkor becsukom a boltot és abbahagyom ezt a szakmát. De addig azt mondok, amit akarok, és nem kell semmi mással törődnöm, csak az igazsággal. Ez nem tetszik azoknak, akik nincsenek ebben a helyzetben, nem szabad emberek, és a hozzám hasonló döntéseket a saját helyükön, szakmájukban nem hozták meg.
Ezért is különösen jelképes az, hogy minden averzió nélkül küldözgetik az Élet és Irodalom ellopott írását, amely abból élne meg, és abból tudná az általam hirdetett szabadságát fenntartani, hogy a kiváló cikkeiért fizetnek az elvtársak. Az Élet és Irodalom a kevés magyar nyelvű lapok egyike, amely tudomásom szerint nem volt része az általam leírt rendszernek, és a saját lábán próbál megélni, a tulajdonosai azok, akik írják, és egyetlen érdekük az újságírás maga. Ez a klasszikus formája a sajtónak, a többi mind hazug bérmunka. Ilyen a Galamus is, ilyen az Amerikai Népszava, és folytassa a sort, aki tudja. Azért lehet diktatúra Magyarországon, mert ez a lista ilyen rövid. Bruck András cikke azokról szól, és éppen azokat bírálja, akik a cikket ünnepelve küldözgetik szanaszét, és annyit sem vesznek észre, hogy a nagyszerű írás éppen az efféle magatartás ellen szól. Arra mutat rá, hogy az Orbán-rendszer ellenzékének tehetetlensége, hazudozása, maszatolása mögött ez az elfogadhatatlan mentalitás áll. Vajon hányan fizettek elő egy évre az Élet és Irodalomra, hogy a demokrácia és a jogállamiság alapvető feltételeit elősegítsék, ennek a kiváló cikknek az ingyen elolvasása után? Egy egész évre csak 13 ezer 500 forint, havonta egy ezresnél alig több, szinte nevetséges összeg. Aki eddig nem tette meg, itt még megteheti. Jellemző az úgynevezett ellenzékiek tisztánlátására, hogy mártírként szenvelegtek a Klubrádióval együtt, öntötték a pénzt ebbe a hazudozó és mellébeszélő csatornába, amelyről Bruck András is finoman, de világosan megírta, hogy nem igazi ellenzéki rádió, hanem lapít, sunyít és halandzsázik. És mindezt jól leplezi, és azt gondolja, hogy egy diktatúrában az érv, hogy a hazugságot és a mellébeszélést magas színvonalon adja elő. De mindez azért van, mert a Klubrádió tipikusan annak a rendszernek és mentalitásnak a megtestesítője, amelyről a fentiekben írtam. De az olvasók következtetéseket már nem vonnak le. Egy szájból fújnak hideget és meleget: ünneplik Bruck András cikkét – méltán, és nem vonják le a konzekvenciákat az ellenzékre, az ellenzékinek mondott médiára, például a Klubrádióra vonatkozóan – érthetetlenül. Bruck András azt mondja, mitől ne lenne diktatúra Orbán rendszere? Csodálatos az a kép, amikor azt mondja, hogy nemcsak akkor van tél, ha egy folyó a meder aljáig befagy. A Klubrádió pedig Bolgár Györggyel az élen három éve védelmezi az Orbán-rendszert, azt állítva, hogy az nem diktatúra. Kinek van igaza? Nem lehet igaz egyszerre mind a két állítás. Vagy Bruck, vagy Bolgár. Választani kéne, elvtársak. Aztán eldönteni, melyik úton járunk.
Mindez cseppet sem mindegy. Ha diktatúra van, akkor úgy kellene viszonyulni hozzá. Orbán diktatúrájával szemben egyetlen hatékony eszköz van, a totális elutasítás, a teljes konfrontáció. Ennek része a hazug és illegitim választásokon való részvétel elutasítása, az alaptörvény érvénytelenségének kimondása, az államcsíny megnevezése, az Orbán-kormány bűncselekményekkel való meggyanúsítása, és az alkotmányos rend megváltoztatása miatt a felelősök őrizetbe vételének követelése. Ez az Amerikai Népszava álláspontja, és ez a diktatúra kimondásából következik. De Bolgáréknak és társaiknak azért kell letagadniuk a diktatúrát, hogy ne kelljen úgy viszonyulniuk hozzá, ahogyan egy diktatúrához kell. Ne kelljen kockázatot vállalni, ne kelljen szembenézni az okokkal, az elmúlt húsz év morális romlásával, ne kelljen levonni azt a konklúziót, hogy amit eddig csináltak, az nem mehet így tovább, mert az fasizmushoz vezet. Márpedig az Orbán-rendszert már csak egyetlen lépés választja el a klasszikus fasiszta diktatúráktól. Egyetlen láncszem hiányzik: az erőszak. Ez is meglenne, ha szükség lenne rá, az LMP-sek parlamenti őrizetbevétele mutatta, hogy be is következik azonnal, ha szükség lesz rá. A jelenlegi hivatalos ellenzéki pártok, és a velük szövetséges ellenzéki média mindent megtesz azért, hogy erre ne kerüljön sor. De nem azért, mert az erőszaktól védenék azok elszenvedőit, hanem azért, mert nem akarják, hogy kiderüljön Orbán rendszeréről, hogy az egy diktatúra. Azt remélik, hogy a nemzeti együttműködés őrülete úgy elmúlhat, hogy soha nem derül ki a rendszer diktatórikus jellege, és ha megbukik, minden ott folytatódhat, ahol abbamaradt. Jönnek vissza Puch elvtársék és a többiek, visszaállítják a demokrácia hamis díszleteit és újra beülnek a török pasák udvarába. Szétosztják a pozíciókat és uralkodnak az egész fölött, mint eddig. Ennek érdekében még arra is hajlandóak, hogy lemondjanak a diktatúra miatti kötelező felelősségre vonásról, és futni hagyják Orbánékat az államcsíny után is.
Csakhogy ezek az édes álmok álmok maradnak. Hála Istennek. Szerencsére Orbán nem hajlandó kiegyezni velük, nem hallgat a szirénhangokra az “árkok betemetéséről”, mert ezek a “demokraták” képesek lennének egy diktátor és a közöttük levő árkot is betemetni, ha cserébe megkapnák az eddigi sarzsit, előjogokat, pénzt, tekintélyt, uralmat saját táboruk lelkiismerete és véleménye felett, és a kijelölt határok között ellenzékieskednének életük végéig békességben. De Orbán ezt csak ellenszolgáltatás nélkül fogadja el tőlük, ezért az a nevetséges helyzet állt elő, hogy a sunyi és hazug álellenzék ott áll lógó nyelvvel készenlétben, és nincs hova illeszteni a nyelvet. Ez az ellenzék azért nem ellenzék, mert a szisztémának nem ellensége, csak annak váltógazdálkodással folytatott, korlátok között tartott és a demokrácia díszletei közé szorított fajtájának híve. Nem tudom őket szeretni, mert egy diktatúrában az már kevés érv, hogy ezek rendesebb emberek, nem fasiszták és nem antiszemiták, hogy ezek legalább adnak a látszatra és bizonyos határokat nem lépnek át. Eddig is ezért kellett rájuk szavazni. De ez ma már kevés. Ennek az ellenzéknek a vezető ereje az a párt, amelynek lényegévé vált a fentiekben leírt működési mód, amelynek emblematikus figurái nem hogy távoztak volna, hanem a háttérből továbbra is irányítanak. Ez Orbán rendszerének legbiztosabb alapja. Ez a morálisan elzüllött, korrumpálódott, takarékszövetkezeti szinten gondolkodó, majd magunk közt elosztjuk uram-bátyám társaság nem demokrata, nem jogállami normákat képvisel, ezért nem antitézise Orbán fasisztoid rendszerének. Ezek ezért nem tudnak felháborodni, nem tudnak tiltakozni, nem tudnak egyenesen beszélni, és ezek mellé ezért nem tud odaállni az sem, aki amúgy a felcsúti demokráciát utálja.
Végezetül néhány személyes megjegyzés. Bruck András cikke után írtam egy levelet egy kedves kollégámnak, akit sokra becsülök, megtiszteltetés, ha barátomnak szólíthatom. Felhívtam a figyelmét arra, hogy ha Bruck András ebben a tempóban halad, hamarosan utoléri az Amerikai Népszavát, mert valamennyi cikkében ugyanazt írja, amit az Amerikai Népszava képvisel. És miután nagy örömömre ő maga is lelkesedett Bruck András írásáért, megkérdeztem: vajon megkérdezi-e ezek után Bolgár Györgyöt és másokat, akikről Bruck András azt írja, hogy csak maszatolnak és mellébeszélnek az álellenzéki médiában, hogy még mindig visszautasítják-e, hogy diktatúra van? Ha Brucknak igaza van, akkor Bolgárnak nem lehet. Felhívja-e a figyelmet arra, hogy valaki vagy Bruck Andrást követi, vagy az általa kritizált ellenzéket és ellenzéki médiát? És vajon az események és Bruck András írásának fényében látja-e igazolódni az Amerikai Népszavát? Megjegyzem, az Amerikai Népszava nem tudja elkerülni, hogy megdicsőüljön, mert amikor ennek a rendszernek vége lesz, utólag minden bennünket igazol majd, az első szótól az utolsóig.
A vége az lett, hogy ezekre a kérdésekre nem kaptam választ, hanem megint nekem kellett magyarázkodnom. Mert bár Bruck András már majdnem ugyanazt írja, amit az Amerikai Népszava, csak hát nem úgy. Kedves kollégám azt írta, hogy Bruck András szalonképesen írja le azt, amit én “durva indulattal, átkozódva, dühöngve, sokszor kíméletlenül gyalázva azokat, akik az egyedüli szólistái a nem-fideszes vézna kórusnak”. Ezért Bruck András bölcsebb nálam. Az igazságot, ha nagyon keserű, kiköpi a beteg. Ezért kell ostyába csomagolni – hangzott a vélemény.
Készséggel elismerem, hogy Bruck András bölcsebb nálam, de nem ezért, és számomra bármilyen összehasonlítás megtiszteltetés vele. De ne feledjük el, hogy az Élet és Irodalomban én sem így írnám meg a cikkeimet, az Élet és Irodalom és az Amerikai Népszava nem azonos színvonalú, profilú és funkciójú újságok, és nem is ugyanannak a közönségnek szólnak. Ugyanakkor emlékeztetnék arra, hogy első bírálataim cseppet sem voltak indulatosak, átkozódni pedig soha nem is átkozódtam. Ezek szándékos ferdítések. Csakhogy miután hasonlóan finoman megírtam már majdnem három évvel ezelőtt azt, amit most Bruck András még jobban, akkor olyan vehemens ellenállásba ütköztem, és olyan gyalázkodás indult ellenem, hogy ennek ellenálltam, nem voltam hajlandó ezeknek az embereknek a tekintélye alá helyezni magam, és egyre kendőzetlenebbül beolvastam. A tét ugyanis nem kicsi. Akiket bíráltam, és akiket a maga finom módján Bruck András is kérdések elé állít, azok jelentős érdeksérelemként élik meg a legkisebb kritikát is, összezárnak és szalonképtelennek nyilvánítanak minden kritikust. Csupán ott számolják el magukat, hogy én nem is félek, nem is függök tőlük, átlátok rajtuk, az érdekeiken, a spekulációikon, és ezekre nem vagyok tekintettel. Aki olvas, az sok mindent mondhat, de azt nem hiheti, hogy korlátolt lennék. Pontosan tudom, hogy mit csinálok és mit akarok. Ezért annyira sem érdekel ezeknek az embereknek a mindenhatónak hitt véleménye, mint amekkora egy légy szárnycsapása a trópusi viharban. Nem érdekel, hogyan gyaláznak, neveznek hülyének, a baloldal szégyenfoltjának, cikinek, elmebetegnek. Akik elfogulatlanul olvassák az írásaimat, azok tudják, hogy nem vagyok az, igazam van, és azért gyaláznak, mert a piszkos érdekeiket sértem. Ha én indulatos vagyok azért, ami ott történik, akkor az én indulatomban százszor több tisztesség és igazság van, mint az ő visszafogott hazudozásaikban és nagyon mérsékelt maszatolásaikban. A motívumainkról már nem is beszélve. Akinek nincsenek egyenes indulatai, aki nem háborodik fel ennyi aljasság láttán, amit Orbán maffiája művel, és egy ilyen rendszer kiépítése kapcsán, amikor a másik oldalon a hazugságot és a mellébeszélést látja, az nem tisztességes ember. Én azt mondom, amit minden rendes ember a konyhájában dühöngve. Az Amerikai Népszava profilja pedig vállaltan és tudatosan ez. Lelki gyógyulás azoknak, akik nem találnak őszinte hangot az ellenzék oldalán sem, csupán a Bruck András által körülírt áltudományos elemzéseknek álcázott sunnyogásokat. Nem kellemes szerep, de tudatosan vállalom, mert nincs identitás zavarom, és cseppet sem érdekel, hogy elkötelezett, ellenérdekelt vagy önálló véleménnyel nem rendelkező papagájok miket mondanak és híresztelnek rólam. Soha nem kívánok olyan helyzetbe és pozícióba kerülni, hogy ezeknek a véleményeknek bármi befolyása legyen az életemre. Tegnap este majdnem fogtam egy kis cápát az óceánon, csak elharapta a zsinegemet. Nekem ez sokkal nagyobb dolog, mint ezeknek a korrupt és megromlott embereknek a véleménye. Cápák között jobban érzem magam, azok egyenesek, őszinték és kiismerhetők.
A másik, ami ebből is látszik, hogy ez a mi ellenzéki “nem-fideszes” kórusunk cseppet sem olyan “vézna”, mint amilyennek kedves barátom mutatja. Nagyon is harsány és vastag hangú kórus ez, ha valaki az érdekeiket sérti, őket önmagukkal szembesíti, megkérdőjelezi a mértékadó pozíciójukat. Nem véznák ezek, ha olyasvalakire kell támadni, aki nem gazdag, nem befolyásos, aki védtelen és egyedül van. Ilyenek ellen ez a kórus cseppet sem vézna. Ez a kórus csak akkor lesz vézna, ha a diktátorral kell szembeszállni, ha kockázata van a nyílt és szabad véleménynek, ha bátorságra van szükség, ha le kellene mondani valamiről, ha vissza kellene térni a tisztesség régen elhagyott útjáról. Akkor ennek a kórusnak valóban cérnahangja lesz. Én ennek pontosan az ellenkezője vagyok. De az én gyalázásomhoz nem kell bátorság. Ha engem szid valaki, annak nem lesz semmi következménye. Ha ez a “nem-fideszes” vézna kórus csak fele olyan határozottságot és kemény hangot megütne a diktátorral szemben, mint amit megenged velem szemben, akkor már nem lenne diktatúra Magyarországon, vagy az nem ilyen lenne. De ezek gyáva nyulak, csak olyanokkal szemben hősök, mint én. Nem tűrik, hogy nem áll be mindenki a sorba. Nagyon sajnálom, hogy az élet szembeállít bennünket, de Magyarországon kívül túlságosan megszoktam már a szabadságot.
A demokrácia és a szólásszabadság bajnokai kevésbé tűrik, hogy valakinek ezen az oldalon más véleménye is lehet, mint nekik, és nem mindenki nekik csáklyázik. Az lenne a dolgom, mint a többi magyar újságírónak, hogy kizárólag Orbánt gyalázzam, esetleg leplezzem le, mert ahhoz ők már nem veszik a fáradságot, hogy bárminek maguk utána járjanak, és kaparjam ki nekik a gesztenyét, hogy minden ott folytatódjon, ahol abbamaradt. Akkor megsimogatnák a buksimat, és még egy kis pénzt is adnának. Na, nem sokat, mert azt nem szeretnek, de valamennyit. Abban az országban, ahol egy kiépült diktatúra van, ahol nem kis felelősségük van abban, hogy ez bekövetkezett, ahol embereknek nemcsak az egzisztenciája, jövője, hanem később az élete is veszélybe kerülhet, én vagyok a legnagyobb probléma egyeseknek, hogy miket irkálok egy kis emigráns újságban? Abba a magyar valóságba, amelyben természetes, hogy nyilas zászlókkal, horogkeresztes tetoválásokkal rasszista indulókat fújnak, ahol náci színház működhet, és másnap a demokraták bemennek dolgozni, mintha mi sem történt volna, abba férjek bele én is a sajátos véleményemmel. Nem én vagyok a szégyenfolt, aki ezt kritizálom, hanem az, hogy mindez ellenállás nélkül létrejöhetett. Az Amerikai Népszava is kielégít egy igényt. Még ezek között a körülmények között is saját tábora van, amely nagyobb, mint némely ellenzéki formáció tagsága. Ennek a véleménynek éppen annyi létjogosultsága van, mint bármelyiknek. Ráadásul, ha én gazdag ember lennék, akkor azok, akik ma szégyenfoltnak neveznek engem, holnap minden szemrebbenés nélkül itt állnának sorban az ajtóm előtt gazsulálni, egymásnak adnák a kilincset, hogy mire kellene néhány milliárd ide, néhány milliárd oda. Szégyenfolt csak azoknak maradnék, akik nem kapnának semmit. Ennyit ennek a “demokratikus oldalnak” a hitelességéről és erkölcseiről. Tisztelet a kivételnek.
Bruck András jól feszegeti a lényeget: az Orbán-rendszer kulcsa nem a másik oldalon, hanem az “ellenzék” oldalán van. Valójában nincs ellenzék, mert ami van, az nem az. Nem azért, mert gyenge, nem azért, mert nem egyezik meg, vagy mert nem lenne alkalmas, hanem azért, mert valójában nem ellenzéke, csupán politikai ellenfele a diktatúrának. Maga sem demokratikus és jogállami módon működött, és nem képes ezzel a múltjával szakítani. Elveszítette a tisztességét, a hitelességét, és megváltozni sem akar. A sajtójukban egy hamis virtuális világot teremtenek, amikor eljátsszák a demokráciát és az ellenzéki magatartást, de ez mind csak látszat, hazugság és szemfényvesztés, a valósághoz semmi köze nincs. Olyan, mintha egy űrmozit néznénk, annak éppen ennyi valóságalapja van.
Az én kedves kollégáimnak, egykori barátaimnak azt kellene mondaniuk: Laci, igazad van, ez így nem mehet tovább. Nem támogathatjuk a pártok osztogatására épülő korrupt rendszert, nem élhetünk a pártpénztárnoki kegyből, kilopott közpénzekből, és nem lehetünk ezért cserébe a politika szolgálóleányai. Polgárokká, szabadokká kell válnunk, és erre kell felszólítanunk valamennyi szakma és hivatás képviselőit. Erre kell szerveződnünk, erre kell építeni egy új országot, ezt kell meghirdetni, és ehhez kell megszereznünk újra az emberek bizalmát. Le kell ráznunk magunkról ennek a korrupt rendszernek a jármait, amelyben éltünk, és amelyhez az egzisztenciánk kapcsolódott. Ha ezt mondanák, és tennék is, azonnal megszabadulnának a bénultságtól, a szorongásoktól, a kényszerű hazudozásoktól. Azonnal fegyvertársak lennénk, én pedig nem számítanék egy indulatos, deviáns alaknak, és nem neveznének elmebetegnek. Egy szürke senki lennék a sok nagyszerű demokrata között, aki boldog, ha velük lehet. De nem ez történik. Most Bruck Andrást ünneplik, hogy senki ne vegye észre, hogy ez róluk szól. “Ó, hát mi is pont ezt mondjuk” - teszik hozzá -, élére állnak a forradalmi cikknek, hogy a hatását megöljék, és ne változzon semmi.
De amíg nem történik semmi, addig ez a sunyi és hazug banda nem számíthat a tisztességes emberek jóindulatára, támogatására, csak a dörgölődzők hízelkedésére, ami annyit is ér. És ne gondolja, hogy karaktergyilkossággal befogja azok száját, akik egyre többen átlátnak a szitán. Egyre többen lesznek, akiket nem lehet elnémítani azzal, hogy “legyél bölcsebb”. Ahol süketek vannak, ott bele kell ordítani a nagyothalló fülekbe. Az ellenállást néha át kell törni. Egy ilyen kicsi újságból nagyot kell kiáltani, hogy meghallják. Az ÉS-ben suttogni is lehet, mert onnan az is orkánnak hangzik. Majd meglátjuk, hogyan reagálnak, és milyen jelzőket kap Bruck András, ha ezen az úton halad tovább, és egyre konkrétabban írja meg a kitűnő elemzéseit. Ő más helyzetben van, neki nem mindegy. Mert én legfeljebb felveszem a Cristiano Ronaldo újságírói nevet, hogy azzal is kifejezzem a szabadságomat és a függetlenségemet, kalapot nyomok a fejembe, tekergek a világban, riportokat írok a cápakalandjaimról, és azt csinálnak a felcsúti diktátorukkal, amit akarnak. Rólam azt hazudnak, amit akarnak. Annyira sem érdekel, mint egy légypiszok. Megfőhetnek a levükben. De aki ott él, annak nem mindegy, ha az ellenzéki mainstream kiveti, mint engem. Nekem ez kitüntetés. Én “muszáj Herkules” vagyok. Azzá tesznek. Meg tudom érteni szegény Ady-t, akihez nem szeretném hasonlítani magam. Így kezdte a versét: “Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni, S meg kell maradnom Herkulesnek.” Amikor gyalázták, nem kedvesebb lett. Azt mondta: “Milyen hígfejüek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak, űznek, S nekihajtanak önvesztükre. Mindig új hitnek, dalnak, tűznek. Szeretném már magam utálni, De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni.” Hát így. Én nem is vagyok ilyen durva. De ezek a lelki folyamatok és reakciók nemcsak zsenikre érvényesek. Magyarázni kell, hogyan vadították meg az Amerikai Népszavát?
Pedig én is a javukat akarom, őszintén szeretem őket. Ilyen indulatokra csak az képes, aki szeret. Aki nem a hazaszeretet látja az Amerikai Népszava érzelmi kitörései, indulatai mögött, és nem tiszteli azt, az vagy rosszindulatú vagy vak. Én azokat is szeretem, akiket kritizálok. Ha nem így lenne, hidegen hagynának. Nem vagyok megalkuvó, pontosan tudom, hogy miről beszélek. Kedves, őszinte és normális ember vagyok. Csak hát rendkívüli időket élünk. Nem az a szeretet, ha meghunyászkodom, beállok a sorba és elkezdek én is hazudozni. A barátjuk vagyok, hogy ezt megmondom, még akkor is, ha nem kíváncsiak rá: ha nem változnak meg, ha nem változtatják meg a gondolkodásukat, ha nem értékelik át az elmúlt húsz évet, ha nem szakítanak azzal, és ha “nem térnek meg” ebből a mentalitásból, és nem szabadulnak meg egy-két embertől, aki az egész ellenzéket csapdában tartja, pusztulásra vannak ítélve. Én azért vagyok “rossz”, mert nem szolgálom ki ezeknek az embereknek a pillanatnyi érdekeit. De ezek ma vannak, holnap nincsenek. Az igazság pedig megmarad örökké.
Ez a kórus valóban beteg. Ezért beteg. De úgy látszik, hogy sem az én keserű pirulámat, sem Bruck András ostyába csomagolt gyógyszerét nem hajlandó bevenni. Ahogy a Biblia mondja, sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siralmas éneket énekeltünk nektek, és nem sírtatok. Sípolhatunk is, sírhatunk is, semmi nem számít. A betegnek nincs betegségtudata.
A gyógyszer nélkül azonban a beteg meg fog halni. Mi pedig túléljük a temetését, mert nem halunk vele együtt.
csakén,
Igen, tudom. Lehet, hogy ezt is tűrni fogják.
De azért a nyugdíjszámlán levő pénzről sokan nem érezték, hogy az övék, és azt is hitték, hogy majd a “régi” rendszer szerint lesz nyögdíjuk, ha “átszervezik”. Sőt, akkortájt még sokkal többen hittek a fideSS papagájainak, mint most. Azóta sokat változott a kép.
Ezzel együtt is nehéz megmozdítani az embereket, mert nincs olyan zászlóvivő, akinek hinnének. Az MSzP-nek, LMP-nek aligha. A DK az MSzP-ről vált le, rajtra van még a bélyeg, és a ragasztót buzgón pótolják négyfelől is.
Túl sok gazemberség történik, túl gyakran, és az emberek csak kapkodják a fejüket, elfásultak, nem hisznek abban, hogy bármt elérhetnének. Ezen kívül sok múlik a pénztárak vezetőin is – és ha csak néhány embert kell átállítani, abban a fideSS nagymester.
De ez mégis veszélyes terep, mert itt akár a joBBik is felléphet a fideSS ellen. Nem mintha ez Magyarország népe számára kedvező fordulat lenne, de ha a joBBik megindul, akkor itt kő kövön nem marad.
Tavares jelentés elfogadva!
Ennyi szocik által megvezettet – ezt nevezem!)))))
370 igen, 249 nem, 82 tartózkodással.
Ősszel mi vár ránk?
Az EU-nak nem kellene már finomkodnia ezzel a megvezetett, lagymatag néppel, tegyék, amit tenniük kell, a kint dolgozók majd menekült státuszt kérnek, oszt jó napot!
Aki egy klubba belép, akkor elfogadja a szabályokat, aztán majd semmi nem tetszik, csak a javadalmazás, akkor ki kell zárni a klubból ezt az illetőt!
Mi meg tudunk állni a lábunkon – hát tessék, lehet bizonyítani!
Az ATV-ben Bruck András azt mondta az ellenzékről és az újságírókról, hogy csak a téglákat látják, és nem látják a falat. (Ezt hagyományosan úgy szokták mondani, hogy nem látják a fától az erdőt.)
Szerintem viszont nem az a helyzet, hogy nem látják, hanem az, hogy nem akarják látni. Látják, de nem akarják kimondani.
csakén
13:22
A csúti “Kecó” főporondmester most őrjöng, hogy ezt meg merték vele tenni. Holnap a Parlamentben valamiféle döntést fognak vezényszóra megszavazni. Lesz folytatása a cirkuszi mutatványnak.
Valaki vigyen neki egy mákosbejglit, amit a falhoz csaphat.
Az ATV most közvetiti a Tavares témát!
Nézzük már meg a valóságot – az ellenzék demokratikus, a 3xbóvlisék pedig tesznek mindenre, magasról, nagy ívben de ezt tették ellenzékben is, mert demokratikus kormányok voltak – látjuk 2006. eseményeit is hogy kiforgatták, a békés tüntetőkről beszélnek, most pedig az agresszív Bajnai gárdáról!
Bármit tesz az ellenzék, mindent kiforgatnak, ezt teszik az EU-ban is.
A vekkeres a többségére hivatkozik, aztán amikor mások ezt teszik, azt kikéri magának – ez kész elmebaj, ezzel hogyan lehet harcolni?
Kritizálunk, de nem tudjuk ez ellen az igazi megoldást! Ez egy agyrém!
Amikor nem járt be a Parlamentbe, akkor is kapta a javadalmazását, most ezt már nem tehetik meg a képviselők, ők gördülősztrájkot csinálhattak, ma már jóformán sztrájkolni sem lehet, a kirúgástól való félelemről nem is szólva, de sorolhatnám, hogy ők mit tehettek a demokráciában és most mit nem lehet ebben a demokraturában!
ez az élőlény mindennap hazamegy… belenéz a felesége szemébe, belenéz a gyerekei szemébe, a szülei szemébe…. talán még meg is puszilja őket…. belenéz a tükörbe a fürdőszobában…
ami 7 éve fekete volt, az most fehér…
nem, és nem… egyszerűen nem értem, fel nem foghatom….
meddig képes ezt valaki…? mi játszódhat le benne legbelül…? (deep inside) hogy rendezi le magában…? kérdések, kérdések……de csak a csend…(a vihar előtti csend…?)
Tegnap sokan elgondolkodhattak az EP-ben, mikor hallgatták a 3xbóvlist, hogy honnan is szalajtották ezt a bugrist, mit keres egy ilyen értetlen idióta alak ott közöttük? Semmi magyarázatot nem adott (csak vagdalódzott, szajkózta a baromságait), ebbe aztán karakánul besegített neki Szajer pipi és a tintás Morvay a transzparensével.
csakén
ezek ellen csak a saját fegyverükkel lehet harcolni, felvenni a kesztyűt és szajkózni az ellenzéknek is a nap 24 órájában az igazságot. Ha megrágalmaznak valakit, karaktergyilkolják, akkor leperelni még a gatyájukat is. Egy-egy ilyen szemétségért, amiket ezek megengednek maguknak, Amerikában már az adósok börtönében ülnének.
A probléma a fejekben van, hülye, elmebajos embereken nincs segítség, az a tábor maradjon is meg nekik, mert ugye összenő, ami összetartozik.
filmcom
Egy szociopata a törvények fölött állónak tartja magát – őt ilyen “gyarló” földi, önmarcangoló kérdések nem aggasztják!
Ehhez statisztál a holdudvara, a tapsihapsik, a gombnyomogatói, a bérbirkamenetesei, a savasember, a kézcsókmama, a dunsztjasincs miről ír – na ezek a lények hitetik el vele, hogy valaki, aki esetleg még államférfi is lehet, pénzért teszik, egyesek sok-sok pénzért és ilyenek beszélnek hazaárulásról az ellenzékkel kapcsolatban!
Sólyom Lászlótól idézek, aki egyáltalán nem a gerincesség mintapéldánya a szememben, mert ő is hagyta, hogy idáig juthassunk, de ebben következetes:
“A Tavares-jelentés alapos, a Velencei Bizottság tekintélye megkérdőjelezhetetlen!”
Azer a tapsihapsiknak ez már kellene, hogy mondjon valamit, mert a sok hülye ott az autópályán, mind szembejönne?!
Szégyen és gyalázat, hogy ezek után még mindig arról szól a történet, hogy a szocik áskálódnak!!!
Ugye elfogadta az Európai Parlament (EP) plenáris ülése szerdán az alapjogok magyarországi helyzetéről szóló jelentést, állásfoglalást
A dokumentum szerint az Országgyűlésnek a többi között törölnie kellene az alaptörvényből azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek nyilvánított, maradéktalanul végre kellene hajtania a Velencei Bizottság ajánlásait, és azokkal összhangban felül kellene vizsgálnia, mely területeket szabályozzanak sarkalatos törvények.
A dokumentum szerint a családjogi, szociális és költségvetési kérdéseknek ki kellene kerülniük a kétharmados törvények köréből
Orbán Viktor úgy reagált a döntésre, hogy “súlyosan sérti és korlátozza Magyarország függetlenségét a Tavares-jelentés. Nem tudjuk elfogadni, hogy azt az alapszerződést, mely alapján – népszavazással is megerősítve – beléptünk az Európai Unióba, most valaki egyoldalúan felül akarja írni”
Ez az én olvasatomban annyit tesz, hogy hozhat bármilyen határozatott az EU, azt a kormány figyelmen kivül hagyja!
És teszem fel a kérdést a kedves forumózóknak, ezután hogy lesz , mi lesz velünk ?
Szeretném kiemelni , hogy a 7-es cikket senki sem támogatja, sem a szocialisták és demokraták, sem a zöldek, és mások sem.
Namármost , ha a Magyar Parlament elutasítja az EP határozatát , utána mi lesz a következő lépés?
Egyszóval ez az a tipikus eset, hogy hozott az EU egy intézkedést, de a kormányunk NEM AKARJÁK TELJSESÍTENI az ott hozott határozatott!!!!!!
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy most mi lesz ????????????????
Piros betűs hír : A kormányfő nem működik együtt az Európai Parlamenttel,
nem kíván együttműködni a Tavares-jelentés szellemében sem a képviselőtestülettel, sem mással!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A magyar kormányfő ezért világossá tette, hogy a jelenlegi szerződéses keretek között egyedül az Európai Bizottsággal hajlandó együttműködni, a parlamenti jelentésben foglalt új struktúrákkal, a határozattervezetben foglalt ajánlásokat is ideértve egyáltalán nem.
Ennyit erről , röviden tömören!
sedona,
Jók a felvetéseid! Szerintem nem sokáig packázhat, mert előbb-utóbb ott is betelik a pohár. Ha ennek ellenére nem tartjuk be változatlanul a kötelezettségeinket, akkor jönnek a szigorítások. Szavazat megvonása, pénzek
visszatartása, hadd ne soroljam! Tetszik, nem tetszik az ellenzéknek, ez fog következni, kár ellene bár mit is tenni, kuncsorogni Brüsszelbe. Szerintem elképzelhető, hogy a Néppárt kiteszi a szűrüket. Igy csak égetik azok is magukat ezzel a féleszűvel.
Attól nem tartok, hogy személyesen kilépteti az országot az EU-ból, azt esetleg a jobbikos söpredékkel fogja intéztetni, de akkor elszabadul a pokol.
Miért nem fogadják el a EP határozatát? Miért hasonlítják Sztálin koncepciós pereihez az eljárást?
Mert szabad rablásba kezdtek és ez a jelentés gátolja őket ebben azzal, hogy felhívja a figyelmet demokráciaellenes lépéseik sorozatára, egy rendszerszintű eltávolodásra európától.
Mert miként is lehet értelmezni a takarékszövetkezetek álköntösbe _- integrációba – bujtatott
államosítását.. Rablásnak.
Mi a célja ennek ? A másik rabláshoz történő forrásszerzés.
Miként lehet önkényesen földet juttatni a csókosoknak , hogy nagyobb méretű gazdaságokat vehessenek. A most elfogadott földtörvénnyel.
Ja hogy nincs pénzük hozzá? Akkor előbb államosítjuk a takarékszövetkezeteket, a magánpénzek százmilliárdjait, majd ezt az egészet átjátsszuk a haveroknak.
Az államilag ellopott pénzt aztán átadjuk a haveroknak akik ebből. alacsony áron földet vásárolnak a most megnövelt mértékben és a családi kezében már nagybirtok is lehet.
Majd az ellopott pénzből ellopott magyar földet eladják tízszeres áron a “tagállami” uniós országok külföldijeinek. A s lopott vagyont pedig kimentik az országból.
Na szép államot építenek ezek itt.
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=658937
Norbert
Tökéletesen egyetértek a kommenteddel!
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
sedona
megelőztél. Hát ehhez mit szóljak? kell, hogy az utolsó szó az övé legyen.
Most csak arra leszek kiváncsi, hogy az EU mit fog tenni? Nekik nem lenne nagy veszteség egy ilyen kerékkötő, ellenségeskedő, bozótharcos. Itt csak mi, a magyar nép veszíthetünk, ha kiteszik a szűrünket az Unióból.
Előttünk a választás: vagy Európában maradni, vagy egy elmebeteg harci hívószavát követni.
Reméljük Európa tanult az 1930-as 40-es évek eseményeiből, a Tavares-jelentes elfogadása ugyanis erről tanúskodik. Nem lehet hagyni, hogy még egyszer egy ilyen őrült, szétzúzza a kontinens békéjét, a közel 200 éves, nehezen megszenvedett, kiizzadott demokrácia intézményeit. Hogy a magyar miniszterelnök erről hogyan vélekedik, az legyen az ő szociális problémája. Mindenesetre jobb lenne, ha tartózkodna attól, hogy állandóan a magyar népre hivatkozzon, ugyanis már régen nincs mögötte a társadalom többsége, mint ahogy ezt előszeretettel mantrázza. Azt hiszi, hogy a megfélemlített tömegek hallgatása, lapulása egyszersmind az általa képviselt politikai filozófia elfogadását is jelenti.
Az EU parlament résztvevői nagyon is tisztában vannak azzal (legalább is a többségük), hogy milyen veszéllyel néznek szembe OV személyében (akárcsak annak idején Václav Havel is nagyon jól látta).
Lehet itt szabadságharcot hazudni, meg nyivákolni, hogy olyan eszközökkel él az Unió, ami eddig nem volt szokásban, a lényegen mit sem változtat. Azért kénytelen az EU új megoldásokat keresni, mert olyan tagállama még nem volt, mely ekkora romboló potenciált jelentett volna a közösségre nézve.
Mindez egy jelenleg regnáló hazug, cinikus ámokfutó miniszterelnök és velejéig romlott bandája miatt.
“A haza nem lehet ellenzékben.” mondta a baltás gyilkos cinkosa 2002-ben.
Most azt mondja, hogy nem fogadjuk el az EP határozatát. Magyarra fordítva:
“A nacionalista párt nem lehet ellenzékben.”
Még magyarabbra fordítva: “Én nem lehetek ellenzékben.”
Európaira fordítva: “A fasizmus nem engedelmeskedik holmi demokratáknak.”
Ez ugyanúgy nyílt hadüzenet, mint a 2002-es volt. Meglátjuk, hogyan reagál az európai közvélemény, és hogyan reagál az EU.
norbert, sedona és mindenki!!!!!!!!
Nagyon szépen megkérlek titeket ,hogy fejezzétek már be ezt a “kiteszik a szűrünket ez EU -ból” cimű áriát. Tegnap szinte nem volt felszólaló ( az egyébként nagyon gyenge szinvonalú) vitán ,aki ne hangsúlyozta volna ,hogy orbán és a
jelenlegi magyar kormány NEM AZONOS MAGYARORSZÁGGAL ÉS A MAGYAR NÉPPEL!!!!!!!! Ezt világosan kimondták.
A többi dolog a lehető legjobban alakult. Most az egész unió láthatta ,hogy ki ez a grimaszoló, vigyorgó- vihogó elmebeteg. Remélem ,holnap olyan választ fogadnak el rogánék ,ami a létező összes biztositékot ki fogja verni . A csutin látszik ,hogy már teljesen elborult az agya. De a többi fideszes felszólalónak is elgurult a gyógyszere . vitézy dávid anyukája, handó tünde férje,az örjöngő gál kinga, a rángatózó(!!!!!!!) gyürk andrás, A volt (mdf -est) zsaroló bagó zoltán
Totális katasztrófa volt az egész. A jobbikos matyó izét nem is emlitem.
Jó ez igy. Kibirtunk már 38 hónapot, nehogy már most kezdjenek észhez térni.
Ti meg ebben a csomó rosszban ,lássátok meg a “jót”.Mindig azt mondom ,hogy “CSAK A FIDESZ!” Igy senki nem tudja lejáratni őket ,mint saját maguk.
“SOKAT” várok a holnapi naptól!
Barry1
Senki nem áriázik, csak véleményt cserélünk. Talán azt megengeded nekünk?
Egyébként a tegnapi hozzászólókat én is hallottam, hogy nem a magyar emberek ellen vannak, hanem a kormány ellen. Nevetséges volt a fideszes ep-i képviselők felszólalása, de hypózott aggyal csak erre telik. Rendesen vágják maguk alatt a fát.
Nem tudom, hogy mi várható holnap, ha jót akarnak maguknak,(meg nekünk is), akkor felturbózzák a csúti ámokfutót, aztán jöhet a kényszerzubbony.
Más:
hallom a hírekben, hogy előkerült az öszödi szivárogtató újabb “bizonyítékokkal”. Most aztán ismét kell sürgősen terelni az emberek gondolkodását. Nehogy az EU-s témával foglalkozzunk!
norbert
t
Te is tudod ,hogyan értettem.orbán miatt SOHA nem fognak minket kipenderiteni.Azért az nem úgy van ám!!!!
Bocs ,de ideges leszek mindig ,amikor ezt a súlytalan tahót felértékelik.
Egy nimand, és mást se csinál mint állandóan húrt feszit, meg feleslegesen bajszot akaszt. Én még ilyen hülyét életemben nem pipáltam.. A beszédjét csak láttam ,mert a hangot ilyenkor mindig kikapcsolom . Most nem kamuzok ,de egyszerűen rosszul vagyok tőle. Nem birom.( Az Astoriánál történt rikács óta)Az mszp megint nyávogott ,hogy szankciókat azt ne! ( Ez a seggfej Tabajdi)!!Már miért ne?
Ha megkapjuk a lóvét ,azt úgyis viszi k a csókosok
Az együtt 14 (szabó timea) meg azt mondta ,hogy normális ember nem örül a jelentésnek. Szabó Timea normális ?
, meg az egész makogó, nyúl béla pártja? A fene enné meg őket!
Barry1
Értelek Téged, hasonlóan gondolkodom én is, csak őrjít az, hogy történhet bár mi, ez az elmebeteg tapló csinálhat kedvére amit akar. Össznépi laposkúszás, pofa alapállás és kuss van. Érted ezt?
Most kellene igazából az újságíróknak, rádiósoknak, TV-seknek ordítani! Ha éreznénk azt, hogy van mozgás, indulhatna egy tömeges megmozdulás.
Kezd komollyá válni a dolog, mi a fenére várunk?
Tüntiket szervezgettek munkanapra, igaz a hét végére sem emelték fel a seggüket az emberek. Döbbenet!
Idézet a tákolmányból:
C) cikk
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.
norbert
Albert Camus: “Egy ország annyit ér, amennyit a sajtója.”
Mennyit érünk?
Magyarország is jó valamire – sajnos, csak elrettentő példának!
De legalább már Európa látja, hogy meg kell akadályoznia a fideszes rombolást, a Néppárti politikusoknak már el kellene határolódniuk ettől a bomlasztótól, mert általa ők is csak lejáratják magukat, kit is védenek, majd jól megköszöni nekik! Kár, hogy nem olvassák az AN-t, mert sokat megtudhatnának az országról, nem fröcsögve, hanem a tényeket felsorolva mondjuk el a véleményünket, ebből kicsit több rálátásuk lenne a vekkeresre!
Barry1
Igazad lesz! Ezek nem férnek a bőrükbe! Majd ő megmutatják az uniónak. Vagy az nekik…
Én már csak azt nem értem, hogy miért nem borul már úgy el az agya, hogy kiálljon, és ország világnak elmondja, hogy igen ezt akartam. Igen, a haveroknak mindent! Igen kuss mindenkinek, mert én vagyok a Jani! És igen, igen, és igen, mindent én csináltam, és tehettek egy szívességet!
Megjegyzem ahogy elnézem, közel van ehhez a ponthoz!
De hogy annyira gyáva pondró legyen, hogy a magyar emberek mögé bújva pofázzon kifelé, az már több a sok(K)-nál!
Esküszöm, hogy minden egyes alkalommal, amikor a felszólaló helyre rakta, hogy nem a magyar emberek, hanem Ön, és a kormánya – elégtételt éreztem..
Azt gondolom, hogy most aztán bevadulnak!
Már bejelentették, hogy a visszaküldött törvényeket pénteken elfogadják.
Már megírták az EP-nek a reagálásukat a Tavares-jelentésre.
Már indulásra kész a bérbirkamenet – hogy égessenek még jobban bennünket!
Ebben az egészben az a legszomorúbb, hogy az emberek nem moccannak, hogy ami az EP-ben tegnap megtörtént, azt ott helyettünk tették, értünk!
Tegnap a Néppárt frakcióvezetője kinyilvánította, hogy nincsen semmi gond Magyarországon, hiszen nincsenek tömeges megmozdulás a 3xbóvlis miatt!
Kedves Barry1
Én egy szóval sem állítottam , hogy kicsapnak minket az EUból!
Rui Tavares azt javasolta, hogy kezdődjön háromoldalú párbeszéd az Európai Bizottság, az EP és a tanács között arról, hogyan ellenőrizzék az ajánlások teljesülését, és jöjjön létre egy úgynevezett “koppenhágai bizottság”, amely az alapjogok érvényesülését vizsgálná a tagállamokban.
Ha jók az információim, akkor bizony több évbe is beletelhet az, amíg a hetes cikkely életbe lép, de akkor sem fognak kicsapni, – legfeljebb a szavazati jogunkat megvonják – de ez csak politikai csapás lenne ránk nézve!!!
A kérdésem pedig arra irányult hogy az elutasítás után mi lesz a következő lépés az EU-nak , ugyanis a Magyar parlament csütörtöki ülésén határozatot terjeszt elő és ugye ez azt fogja jelenteni, amit már Orbán is mondott, hogy “Nem tudjuk elfogadni, hogy azt az alapszerződést, mely alapján – népszavazással is megerősítve – beléptünk az Európai Unióba, most valaki egyoldalúan felül akarja írni”
Egyszóval , már most lehet tudni, hogy semmibe veszik a Európai Parlament Tavares-jelentését!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
http://www.hirhatar.hu/hir/kihatralt-megbukott-veszelyes
Az Együtt-PM szövetség szerint egész Európa kihátrált a magyar kormány mögül. A Jobbik szerint Európa megbukott az alapvető jogok védelméből. Az MSZP kivár, Tabajdi szerint még egy idő, amíg feláll a koppenhágai bizottság.
http://www.hirhatar.hu/hir/kihatralt-megbukott-veszelyes
csakén
Teljesen igazad van. Nem tudom hányan látták az élő közvetítést, vagy hallották-e a Néppárt frakcióvezetőjének felszólalását. Sajnos nem csak az ellenzék hibás abban, hogy nincsenek tömeges megmozdulások, hanem a birka nép, a beszari, gyáva emberek is, akik lapítanak és várják, hogy majd csak lesz valahogyan.
A birkamenetesek, meg csak masírozzanak, míg el nem fogy az adóforintunk, hadd röhögjenek rajtuk, na meg az agyalágyult vudu igazmondójukon.
Alig várom, hogy a nyugati sajtó írjon róluk, a sátános, dobos vonulásukról.
Cirkus maximus!
Én ezt a Tavarest nagyon megszerettem. Ezentúl ő az én tavaresem is. Szeretném őt magyar miniszterelnökként látni. A legfontosabb dolgokat már tudja magyarul. Meg érti is…
sedona
Az norbertnek szólt ,de már tisztáztuk. De nem értem mi a gondod?
Az ,hogy letojják a jelentést? És? Bárki számitott másra?
Én nagyon örülök ennek , hajrá horda!!! Alig várom ,hogy a cöf Brüsszelbe menjen. Na az lesz a jó móka.
Nagyon remélem ,hogy egyre jobban bevadulnak. Bizonyára emlékszel ,hogy mit jósolok ,idestova egy éve. Na, hát az most történik éppen. Lazits már egy picit, dölj hátra és csak nézzed ezeket. Én már kezdem élvezni. Bizonyisten.
Már a Fábry (hahóóóóóóó, a fábry!!!!!!!) is azt nyilatkozta ,hogy ez a trafikügy maximum afrikában fordulhatna elő, meg kéne az egészet semmisiteni és Tömjén Zsolt (!!!!!!!) belovagolása
Kézdivásárhelyre már neki is sok!!! Demján birósághoz fordul takarékszövetkezet ügyben ( valamikor, még a Skála előtt mint a Gorsium Áfész (takarékszövetkezet) vezetője kezdett. Mondtam már ,hogy nyugi( csekáj)
Tényleg , alakul ez. a kedves ápolt kint már átlépte a Rubicont. Itt sajnos még nagyon sok a butaarcú. Üdvözlettel : Barry1
Barry1
Jól fogtad a lényeget.
A fenti hírhatáros linkben kb 1:20 másodperces videóüzenete van GYF-nek, hasonló gondolatokkal. :)
Ejnye Bartus úr,
már megint igazat kell adnom Önnek – még akkor is, ha letolvajozott.
Üdv.
“Piros betűs hír : A kormányfő nem működik együtt az Európai Parlamenttel,
nem kíván együttműködni a Tavares-jelentés szellemében sem a képviselőtestülettel, sem mással!”
…
És akkor mi van, ha nagy dölyfösen, megsértődve kivonul az egész fideszes banda?
Ettől nem fog Európa összedőlni. Egyébként ha orbánnak a magyar parlamentben nincs szüksége ellenzékre, miért hiányozna pont ő az E.P.-ben?
Az idő felgyorsult!. Ha 24 órán belül a kormány, elnézést a Magyar Nemzeti Parlament határozatot hoz az EU parlament Szent Nemzeti Alaptörvényünk alapján való feloszlatásáról, arról csakis ők tehetnek. Az EU parlament többségi határozatát a Nemzeti Parlamentünk többségi határozata jogszerűen felülírja. Mivel itt alaposan előkészített törvénykezési gyakorlat folyik. Csak ők ezt nem látják……………..bár úgy gondolom mi sem.
Kedves Bartus Laci!
”És addig vagyok újságíró, amíg nem kell kiszolgálnom senkit, és ha az utolsó Amerikai Népszava előfizetőt is kikísértem a temetőbe, és nem tartanak el tovább a saját előfizetőim és a hirdetőim, akkor becsukom a boltot és abbahagyom ezt a szakmát.”
Nehogy abbahagyja ezt a szakmát! Inkább nyisson egy blogot! Egy csomó ingyenes blogfelület van ma már az interneten (wordpress, blogspot), biztos vagyok benne, hogy az írásait nagyon sokan olvasnák ott is. Az Amerikai Népszava ha esetleg nem tudná finanszírozni magát a jövőben, a blogírás létező alternatíva lesz a továbbiakban!
Köszönettel,
bumbum
Még a végén a töpszli-király megint beveti a 72 órás, vekkeres ultimátum-játékát, csak most az EU parlament ellen. Békamenet: Vigyázz, Kész, Rajt!
Kedves Bartus László! Rajtam kívül álló okokból csak most olvastam.
Örömmel és lelkesedéssel.
Az AN és az ön harca folyamatos és következetes.
Everybody should do his duty. Ön és a csapat fennhéjázás nélkül teszi a magáét, és ennyi elég.
Generációról generációra örökítjük a stehlen und stehlen lassen szellemét. A liberális élni és élni hagyni nálunk mindig is azt jelentette: lopni és lopni hagyni. Minthogy a kiegyezéskor nem a forradalom egyezett ki az uralkodóval, hanem a rendek, az alkotmány az első perctől hazugságra épült. Ez a hazugság azt jelentette, hogy nincs jogkövetés, „ősi” magyar virtus, hogy a paragrafus jele „§” azért olyan csavaros, mert azt jelenti, hogy a magyar gyakorlat a joghézagok közötti bujkálásból áll.
Vakok között király a félszemű.
Ahol mindenki lop, ott az, aki csak kicsit lop, az a tisztességes és a becsületes.
Melós koromban kiloptam azt a kütyüt, amit munka után bütyköltem össze odabent a cég anyagából, gépeivel és szerszámaival. És kiloptam, ha odahaza kellett, egy-egy reszelőt kalapácsot, fúrófejet.
Bagatell, nem? – Én a tízezredét sem tudom visszalopni annak, amit ők lopnak el tőlem –, mondtuk mély meggyőződéssel, és kurva becsületesnek tartottuk magunkat. Sőt. Aki nem így tett, azt mulyának, hülyének néztük.
És csakugyan mi voltunk a legbecsületesebbek, és ma is mi vagyunk a legbecsületesebbek.
Ez Magyarország.
Mit akarunk mi a jövőnkkel?! Mit akarunk mi Európától?! Mit akarunk mi, jogkövetésre zsigerileg képtelen melósok, polgárok a jogállamiságtól, a demokráciától?!
Ettől ilyen riasztóan magas az ingerküszöbünk, ettől vagyunk képtelenek a nyílt maffiózó-tempótól fölbőszülni. A rendszerváltást úgy képzeljük, hogy ezentúl mi szedjük a védelmi zsozsót.
Ez alapkérdés, amit Bartus úr hosszú évek óta prófétai nekiszánással fáradhatatlanul hirdet, magyaráz.
És nincs tippem a rövidtávú megoldásra, egyáltalán nincs tippem a terápiára, csak a kór megnevezéséig, a diagnózisig tudok eljutni magam is.
Ez az első lépés. Ha ezt megtette az ország, lehet gondolkodni a következő lépésen.
Nagyon érdekes dologra figyeltem fel :
10 , önmagát baloldalinak megnevező ismerősőmből legalább hét nettó szemétláda.
( Igaz , a maradék három viszont felér jellemben harminc átlagemberrel.)
Emiatt mostanában már nem nagyon nevezem magamat ” baloldalinak ” , pontosabban MAGYAR baloldalinak. Inkább csak demokratikusan gondolkodó vagyok már.
emigrant, júl. 3. 20:19+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Ennek a fiatalembernek az esze is és a szíve is a helyén van!
Ha egy ember értünk kritizál, azt meg kell becsülni!
A magyarok nem ezt tették Gyurcsány Ferenccel – Ő azt mondta, majd beledöglöttem a hazugságokba – így a nép, a zemberek elzavarták.
Aki pedig azt mondta, hogy ne arra figyeljenek, hogy mit mond, hanem arra, amit tesz, pl. kienged egy baltás gyilkost – na azer békemenetet, kézcsókot, savazást, dunsztomsincsmitírjak levelezést folytatnak – hát nem semmi….
Geyza –
Nem lehet, hogy ők is abból a narancsgatya alól kilógó piros gatyások közé tartoznak, akikről a 3xbóvlis beszélt?))))
Sokan vannak, ezek a régi időkben is csak annyira voltak baloldaliak, amennyi szükséges volt a státuszhoz, mint akikkel tele a Fidesz is?
Az én ismeretségi körömben is vannak ilyenek, de csak olyan langyi-mangyi szerűen, ezzel az erővel semmilyeneknek is nevezhetném őket – ide-oda csapódnak, de legalább nem vérgőzösek egyik oldal mellett sem, mint a fanok, akik s(z)avazni is képesek!
Most jutottam hozzá a Bruck íráshoz(eredetiben).Azt hiszem még nem szedték össze ilyen tényszerűen a dolgokat, annak ellenére, hogy nem lehet minden jogsérelmet belevenni, a lista nap-mint nap bővül.Most azon vagyok, hogyan adjam be a barátomnak, aki gyárilag Fidesz hívő és a barátságot csak az érzékeny témák kínos kerülésével sikerült fenntartani. Ezt is a NER-nek köszönhetjük.