Bartus László: Egy antiszemita keservei 2013. május 4. szombat 23:29

A Zsidó Világkongresszus budapesti ülése elé.

Mielőtt a nagy pávatáncos színre lép a Zsidó Világkongresszuson, hogy legnagyobb pávatáncát eljárja, még adott egy interjút a Jediót Ahronót című izraeli lapnak. Az interjú célja az, hogy előkészítse a kongresszusra tervezett nagy előadást, és már előre bebizonyítsa, hogy Orbán Viktor nem antiszemita. És az ő Magyarországa sem az. Nincs könnyű dolga a nemzeti ügyek miniszterelnökének, rajta kívül legfeljebb a sameszai vállalkoznának hasonló képtelenségre, de aki olyan sikerrel gyakorolja a ráolvasás művészetét, mint Orbán Viktor, aki annyira hisz a goebbels-i propaganda erejében, hogy ha bárminek az ellenkezőjét mondja, az igazsággá válik, annak nem okozhat nehézséget ez a lehetetlen feladat sem.

A legkényesebb kérdéseket már az interjúban is sikerült elkerülnie. Legalábbis a magyar lapokban megjelent összefoglaló szerint az izraeli lap nem firtatta, mi az oka annak, hogy a zsidók védelmezője és nagy barátja miért kerüli Izraelt. A környék összes arab diktatúráját meglátogatta már, hogy üzleti kapcsolatokat építsen, tőlük pénzt szerezzen, csupán egyetlen országot került, mint a pestist: a zsidó államot. Miért? Pedig talán ez az egyetlen állam a térségben, amely igazi barátsággal fogadta volna, és kész lenne olyan üzleti kapcsolatokra, amelyekkel Magyarország is jól jár. A térség egyetlen állama, amely komolyan vette volna, és amely fontosnak tartotta volna, hogy megerősítse kapcsolatát Magyarországgal. De Orbán Viktor, akit az interjú szerint szíven ütött az antiszemitizmus vádja, ezt az egy országot valamiért kerüli. Vajon miért?

Orbán Viktor korábban megadta a megfejtési kódot politikai krédójához: nem azt kell figyelni, amit mond, hanem azt, amit tesz. Magyarul: mást mond, mint amit tesz. Szép tulajdonság, és kettő közül a tetteit kell figyelnünk, mert abban nyilvánulnak meg az ő igazi szándékai. Ha a Zsidó Világkongresszus ennek figyelembe vételével járna el, akkor Orbánt meg sem hallgatná, csupán számba venné a tetteit. A  zsidósághoz való viszonyát sem annak alapján kell eldönteni, hogy mit mond, hanem annak alapján, amit tesz. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor antiszemita-e, a választ nem a nyilatkozataiból, hanem a tetteiből kapjuk meg. Vizsgáljuk meg tehát ezeket a tetteket, és ennek alapján vonjuk le a következtetéseket.

Orbán Viktor egyrészt könnyű helyzetben van, mert olyan liberális ellenzékkel áll szemben, amelynek szelektív a hallása és az emlékezete, a tényeket pedig rendszerint a vágyaival és az előítéleteivel helyettesíti. Az egyik ilyen megdönthetetlennek látszó előítélet az, hogy Orbán Viktor nem antiszemita, legfeljebb felhasználja politikai céljaira az antiszemitákat. Emiatt hajlamosak arra, hogy miközben tudják, hogy Orbán pávatáncos, aki hazudik fűnek-fának, ahogyan az érdekei kívánják, amikor azt mondja, hogy ő nem antiszemita, akkor elfogadják, hogy most az egyszer igazat mond. Másrészt Orbán Viktor nincs könnyű helyzetben, mert a tettei önmagukért beszélnek.

Kezdjük egy történelmi visszatekintéssel. Az alábbi példák alapján beazonosítható Orbán Viktor és rendszere. Nyúljunk autentikus forrásokhoz. Meskó Zoltán volt az első igazi magyar nemzetiszocialista antiszemita. Igazi kereszténynek mondta magát, aki “antikommunista”, és “a magyarság érdekeit védi”. Meskót “Hitler Zoltánnak”is  gúnyolták. 1932. június 16-án náci egyenruhában jelent meg a parlamentben, karlendítéssel üdvözölte a képviselőket, és a beszéde végén feltűzte a horogkeresztet. Akkor még a holokauszt előtt voltunk, nyíltan és bátran lehetett vállalni, hogy a “nemzeti kereszténység”, a magyarság védelmének hirdetése és a szociáldemokrácia elleni harc antiszemita harcot jelent: a zsidó szellem elleni harcot, amely megfertőzi a “keresztény magyar lelket”, gazdasági területen pedig elfojtja a “keresztény magyar” középosztályt. Meskó pártját “nemzeti élni akarás” hozta léte, és a “pozitív kereszténység alapján áll”, ami akkor még világos volt, hogy fajvédelmet jelent a zsidókkal szemben. Ma is azt jelenti, csak ma ezt már nem így mondják.

Meskó harcot hirdetett a nemzetközi befolyás, a “nemzetköziség maszlagja” ellen. Azt mondta, hogy “egy új világnak kell jönnie, amelyben megbecsülik a munkát”. A “munka” hirdetése egyértelműen a zsidó spekulációval szembeni magyar út meghirdetését jelentette. Akkor ezt még tudták, ma már csak az antiszemiták tudják. Meskó Zoltán 1932. decemberében pártja vacsoráján kijelentette, hogy mozgalma “a valláserkölcsi világnézet, a puritán kereszténység alapján áll”, kirohant “a síberek, árdrágítók és uzsorások ellen”, új rokkanttörvényt sürgetett, majd – a problémák gyökerére tapintva – tiltakozott a külföldi zsidók további bevándorlása ellen. A párt ügyésze azt mondta: “A jogász feladata nem a szócséplés és a paragrafusok csűrése-csavarása kell, hogy legyen, hanem a jog kapcsolatba hozása a haladó élettel.” Aztán: “Tabi András központi választmányi tag gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Szerinte az export-import állami monopólium legyen. A pénzkibocsátási felségjog is az államé legyen. (..) Mindez csakis az egyenlőségen, biztonságon és szabadságra felépített diktatórikus nemzeti államhatalom révén valósítható meg.” Az antiszemita náci párt azt tekintette céljának, hogy “a nemzetközi irányzatok támadásai és ármánykodásai oly ellensúlyra találjanak a legkeményebb harcra elszánt pártunkban, amely biztosítja a nemzeti program mindenáron való gyakorlati keresztülvitelét”. A nemzeti program a fajvédelem és a zsidó befolyás elleni antiszemita harc volt.

És ha valaki kíváncsi a sikeres nemzeti válságkezelés belső tartalmára, akkor olvassa el, mit mondott a nemzetiszocialista Meskó pártja erről akkor, amikor még nem kellett becsomagolni semmit: “Itt gyökeredzik tehát gazdasági válságunk nyomasztó kérdése. Különös jelentőséget ad az egész világ kapitalizmusának az a körülmény, hogy az, úgy eredetében, mint végső céljaiban a zsidó faj világuralmi törekvéseinek az exponense. Ugyanúgy van szerencsétlen, kifosztott trianoni Hazánkban is. Itt is hirdetik a kapitalista, liberális szellemet. De nem sokáig. (…) A kisemmizett munkás és kisgazda osztály hamarosan megadja a méltó és “érezhető” választ a “liberalista” álprófétáknak és farizeusoknak.” A magyar nemzetiszocialista párt 1933-tól radikális fellépést sürgetett a “zsidó liberalizmus” ellen, és a gazdasági álpróféták ortodoxiájával szemben a munkát és az unortodox magyar nemzeti megoldásokat javasolta. Ha ismerősen hangzana a következő mondat, azon senki ne lepődjön meg: “Szabadságharcot hirdettünk Genf ellen, mert a diplomácia nem tette meg kötelességét. Itt az ideje annak, hogy maga gondoskodjon magáról a magyar nép!” Ezt nem Orbán Viktor mondta, hanem 1933. március 15-én a Hitlert éltető, antiszemita, nemzeti szocialista Meskó Zoltán.

Orbán Viktor majdnem szó szerint ugyanezt mondta 2011. március 15-én, csak nem Genfet, hanem Brüsszelt nevezte a szabadságharc ellenfelének. Meskó lapját (a Nemzet Szava) 100 ezer pengővel támogatta az a Horthy Miklós, akinek a fideszes örkormányzatok szobrokat emelnek, és akiről utcákat neveznek el. “A zsidók áldemokráciájának nem fognak a népek sokáig felülni. Új világ van kialakulásban, és ebben az általános forrásban harcos figyelemmel és szerető rokonszenvvel kísérem a magyar nemzeti szocialista mozgalmat. A hatalom a miénk, és azt megtartjuk” – ezt Adolf Hitler mondta Meskónak, aki még az antiszemita Horthy-rendszerben is egy bohócnak és szélsőségesnek számított. A “kialakulóban levő új világról”, a zsidók “áldemokráciájáról” ők beszéltek, közvetlenül utánuk Orbán Viktor, aki szerint a mai Európa nem demokratikus, hanem áldemokrácia, és minden évben hallunk néhány nagy előadást arról, hogy egy új világ van kialakulóban, amely ugyanazt a demokráciát készül meghaladni, amely ellen a nácizmus kínálta ugyanezt a “nemzeti” alternatívát.

A hitlerista Meskó mondta azt 1933. március 8-án a parlamentben, hogy “zsidó szocialista képviselők, Önök csinálják az antiszemitizmust Magyarországon vegyék tudomásul”. Vagyis, a nácik akkor is azt mondták, hogy nincs antiszemitizmus Magyarországon. Az antiszemitizmust a zsidók találták ki, ha mégis van, akkor arról a zsidók tehetnek vagy ők csinálják. Meskó azt mondta, “engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy ideálom, politikai eszményképem Prohászka Ottokár szavaival éljek, akit én nemcsak az első keresztényszocialistának, de az első nemzetiszocialistának is tartok. (…) A nagytőke ellen az utolsó leheletünkig küzdeni kell.” Ennél hitelesebben senki nem igazolhatná, hogy Prohászka Ottokár nemzetiszocialista volt, náci és antiszemita: a magyar nemzetiszocialista párt elnöke mondta ezt róla. Ennek a Prohászka Ottokárnak Lezsák Sándor fideszes parlamenti alelnök állított szobrot Lakitelken. Az első Orbán-kormány volt minisztere, Pálinkás József tudományos akadémiája minősítette úgy, hogy erről a Prohászkáról utcákat lehet elnevezni az Orbán-rendszerben. Meskó pártja még Gömbös Gyulának is szalonképtelen és szélsőséges volt, de ez a párt is az “evangéliumi szeretetet” hirdette, keresztény mivoltára hivatkozott, és ez alatt azt értette, hogy “magyar társadalmat bomlasztó erőket, a marxizmust, az individualizmust, a nemzetköziséget, a vallástalanságot, a destruktív ’sémitákat’ lehetetlenné kell tenni, vagy ki kell irtani”.

Meskó és pártja a legalja. De már itt is vannak áthallások. Ennél fontosabb az egész hivatalos Horthy-rendszer. Az alaptörvénybe emelt “Szent István-i állameszme” (amelynek semmi köze Szent Istvánhoz) és a “keresztény-nemzeti” gondolat antiszemita gyökerei nyilvánvalók, és a Horthy-rendszer hivatalos ideológiájából érthetők meg. Ennek egyik legfőbb ideológusa Prohászka Ottokár volt, aki egy 1921. június 28-i beszédében ezt mondta: “Mi kitűztük a keresztény nemzeti gondolat zászlaját. Hova? Mondhatom, kitűztük nem a sírunkra, mert hála Istennek, még nem temettek el, hanem kitűztük a nyílt sírnak felhányt hantjára. És akik átérezték, hogy egy nemzet még csak egy lépésnyire van a haláltól, átérezték a vég rettenetes borzalmát, okvetlenül ráesküsznek arra a zászlóra, kitartanak ezen az úton, a magyar kereszténység, a keresztény magyarság mentésének útján.” Mi áll a keresztény nemzeti gondolattal szemben? Íme: “Hogy a keresztény front egysége miért szükséges, azt láthatjuk, látjuk, hogy a liberalizmus és a zsidóliberalizmus hogyan szivárog be a politikába, hogyan emeli fel a fejét – az ember szinte termométerrel mutathatja ki – egyre szemtelenebbül a parlamentben.”

Prohászkát kell olvasni, aki Orbán Viktort és az ő kereszténységét és nemzeti kormányát meg akarja érteni: “Láthatják, hogy a mi intelligenciánk is mennyire meg van fertőzve a zsidó liberális újságok titkos tatárjárásával, mert lehetetlenség, hogy ez a közönség nem évszámra, hanem évtizedszámra magába vegye azokat a gondolatokat, amelyek a kereszténységgel szemben a blazírt világnézetet tükröztetik, amelyek egyáltalában képtelenek felemelkedni arra a nívóra, amely nívót a keresztény nyugat-európai kultúra megteremtett, amelyek képtelenek együttérezni velünk még akkor is, ha a hazáról beszélnek, még akkor is, ha magyar nyelv szeretetéről beszélnek, ha költőinket dicsőítik.” Prohászka a “tintazsidók kalamárisa” ellen akarja a “sajtószabadságot megregulázni”.  Még a sajtószabadság korlátozása mögött is antiszemitizmus áll a “keresztény-nemzeti” alaptörvény szellemisége szerint.

Miért kell elfoglalni az Orbán-rendszerben a gazdasági élet minden területét, a sajtót, a színházakat, az irodalmat a keresztény nemzeti, Szent István-i alaptörvény szellemisége nevében? Azt nem lehet mondani, hogy azok mind Orbán barátai, családtagjai vagy rokonai, akiket helyzetbe hoznak, itt az ideológiai megfelelés számít. Megmondta ezt is az antiszemita Prohászka Ottokár az Ébredő Magyarok ceglédi gyűlésén: “Tudjátok-e, mi az, édes testvéreim, a magyar népnek lelke, a magyar népnek a szelleme, amelyet most tőletek elsikkasztani akarnak ezekben a rettenetes időkben: irodalom, sajtó, színház, gazdasági élet, ezt akarták tőletek elsikkasztani. Egy rettenetes idegenség vesz minket körül, egy rettenetes, rémületes, rémséges hatalom. [Felkiáltások: A zsidók!] Igen, az, ami a ti szívetekben visszhangzik felém, érzitek azt ti mindnyájan nagyon jól. De én mindig azt akarom, hogy a bajt gyökerénél fogjuk meg.” És vajon miért fontosabb mindennél, hogy a hatalom a “nemzeti kormány” kezében maradjon? Miért fontosabb szempont mindennél, hogy ne lehessen leváltani, függetlenül attól, milyen a teljesítménye, mit tesz, mennyit lop, mennyire romlik az életszínvonal? Prohászka azt is megmondja, mi az alapja ennek a nagy nemzeti küldetéstudatnak: “Szégyen, gyalázat egy nép számára, ha a vezetést idegennek adja át saját otthonában, és saját maga ásta meg sírját, maga állítja ki és pecsételi le saját szégyenének bélyegével azt a bizonyítványt, hogy életképtelen. Mi akarjuk a magyar hazát szeretni, mi dolgozni akarunk, mi azt akarjuk, hogy itt elsősorban a magyarságé legyen a vezetés, legyen azé az uralom.” A haza nem lehet ellenzékben. Magyarország legyen a magyaroké. A demokrácia azt jelenti ebben a felfogásban, hogy a hatalom csak a magyarokat illeti meg, akiket a “keresztény-nemzeti” ideológia nem sorol a magyarok közé, azokat a nemzeti demokrácia nem engedi a hatalomba. Ez volt a Horthy-rendszer alapfilozófiája. Prohászka is demokráciának nevezte Horthy keresztény-nemzeti fasiszta rendszerét, akár a mostani ellenzék: “Igaz, nálunk demokrácia is van, de mi más az, mint a beteljesedett hatalom.” Olyan demokrácia, amelyben nem lehetett leváltani az ellenforradalmi rendszert, a keresztény-nemzeti hatalmat. Nagy tanulság, hogy miután megszerezték a hatalmat, és nem lehetett őket leváltani, nem elégedtek meg ezzel. Harcolniuk kellett a zsidó befolyás, jelenlét, fertőzés, tulajdon ellen. Auschwitz lett a vége.

Magyarország alaptörvénye az első világháború utáni “konzervatív” ideológiák alapjaira épül: Szent István állama (a Horthy-rendszer értelmezése szerint), a “keresztény” eszme (ugyancsak a Horthy-rendszer politikai katolicizmusának értelmezése szerint), és a Szent Korona az alaptörvény hármas pillére. Sulyok Izabella írja a “Teleki Pál és Bethlen István a zsidókérdésről” című kitűnő tanulmányában, hogy az első világháború utáni ideológiák kiindulópontja a “szegedi gondolat” volt, ez a “közös bölcső, amelyben a Horthy-korszak jobboldali eszméit ringatták”. Ennek “szerves részét képezte az antiszemitizmus, ami végigkíséri mind a szélsőjobboldal, mind a konzervatívok tevékenységét”. A vezérlő eszme az antiszemitizmus: nemzeti, mert nem zsidó, keresztény, mert nem zsidó. A nemzet és a kereszténység pusztulásának oka a zsidó társadalmi, gazdasági és ideológiai befolyás. A nemzet megmentése a zsidók elleni harc gyümölcse lehet csak. Teleki azt mondja a zsidókról, hogy “ezek rontottak meg minket”. A “keresztény-nemzeti” gondolat elszakítja a nemzet fogalmát a liberalizmustól, és a konzervativizmus lényege az antiliberalizmus lesz. Ennek oka, hogy a zsidó liberalizmus tette lehetővé, hogy a “keresztény-magyar” középosztály “csatát veszítsen a zsidókkal szemben a létért való küzdelemben”, másrészt a szabadsággal, a zsidó kozmopolitizmussal megmételyezte a “keresztény” gondolkodást, felhigította a katolikus (Szent István-i) államot: a felvilágosodás meggyengítette az állam és az egyház összefonódását, gyengítette a klérus hatalmát.

Ezért a “keresztény-nemzeti” eszme, amelyre az Orbán-rendszer alaptörvénye épül, gyökerét, lényegét és célját tekintve, antiszemita. Mindennek a nemzettel való párosítása a zsidókkal szembeni nemzetmentést jelenti. Erre épültek a zsidótörvények is. Teleki azt mondta erről a zsidóknak tulajdonított befolyásról, hogy a keresztény nemzeti gondolat célja, hogy “helyreállítsuk azoknak a rombolásoknak a követkeményeit, amelyeket a materializmus, a liberalizmus és a kapitalizmus okoztak”. Ezeket a szörnyűségeket a liberális jogállammal együtt a zsidóknak tulajdonították. A keresztény nemzeti eszme önvédelem a zsidókkal szemben, alapja náci, antiszemita és klerikál-fasiszta ideológia. Ez Magyarország alaptörvényének fundamentuma. Ebből az következik, hogy Orbán alaptörvénye önmagában is antiszemita. Ezt alátámasztják az Orbán-rendszer törvényei és intézkedései a sajtó, a gazdaság, a kultúra és különösen az oktatás terén.

Az antiszemita Teleki Pál több parlamenti beszédet is mondott a zsidók asszimilációja ellen. Az antiszemiták legnagyobb ellenfele a zsidó asszimiláció, a hungaristák például kifejezetten támogatták a cionizmust. Az antiszemiták különös ismertetőjele ugyanis az, hogy csak az asszimilált zsidókat tekintik ellenfelüknek, akik vetélytársai a “keresztény” magyar népességnek, mert beolvadnak a társadalmi és gazdasági élet területén, és nehezen lehet megkülönböztetni őket. Ez egyrészt azzal fenyeget, hogy megfertőzik az ártatlan “keresztény” magyar lelket a szabadság szeretetével, mert ahogy Teleki mondja, “jellemvonásuk, karakterük sokkal átütőbb erejű, és az elkeveredésnél domináló”. Ennek drámai következménye, hogy “középosztályunknak és felső osztályunknak igen tekintélyes rész el van zsidósodva”. Ahogy Sulyok Izabella rámutat, ezek a rendszerek (beleértve az Orbán-rendszert is), arra a veszélyre reagálnak, hogy “az elkeveredés során nem a zsidó válik magyarrá, hanem a magyar zsidóvá”. A keresztény nemzeti eszme erre a félelemre épül, és ennélfogva antiszemita. Ez a motivációja a sajtószabadság korlátozásának, a demokratikus választások “irányításának”, az iskolai erkölcsi nevelésnek, bizonyos egyetemi szakok visszafejlesztésének, kivéve, ha azok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen nevelnek rendes keresztény magyar janicsárokat az antiszemita rendszernek. Ez az oka a gazdasági unortodoxiának, a zsidóknak tulajdonított IMF olcsóbb hitelei elutasításának, és ezért nem megy Orbán Viktor Izraelbe a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, befektetőkért és kölcsönért, hanem inkább a térség arab diktatúráiba.

A tipikus antiszemitát arról lehet megismerni, ha az asszimilált zsidókkal szemben vív szabadságharcot, de a vallásos zsidóknak, akik nem jelentenek veszélyt a gazdaság, a kultúra, az oktatás, a politika terén, mert elkülönülnek, nagy barátja. A legnagyobb antiszemiták szeretnek legjobban kipában ölelgetni és csókolgatni vallásos zsidókat, és ezzel mutatni, hogy ők nem antiszemiták. De ugyanez az ember már nem ölelgeti és nem csókolgatja az asszimilált zsidót, aki neki vetélytársa, feltéve, ha egy identitászavarban szenvedő hülye zsidóval van dolga, akit a talpa alatt tarthat, és aki éppen zsidóságának legmarkánsabb tulajdonságát, a szabadságát tagadja meg. Orbán Viktor boldogan masíroz be a Köves Slomó és a Mazsihisz oldalán a Zsidó Világkongresszusra, de soha nem lesz a barátja az a Magyar Fruzsina, aki a Fidesz által alapított náci-nyilas színház ellen tüntetve azzal kezdi a mondanivalóját, hogy “Zsidó vagyok”. Ez a zsidó neki nem barátja, ez a zsidó a “keresztény-nemzeti” eszme ellensége, az orbáni alaptörvény ellenfele és célpontja, aki dramaturgként “fertőzi” a keresztény-nemzeti magyar lelket. Majd ha Orbán Viktor Magyar Fruzsina oldalán állva tiltakozik egy náci színház ellen, akkor elmondhatja magáról, hogy ő nem antiszemita. De ez az Orbán Viktor egyelőre a parlamentben úgy reagált a nyilas színházra, hogy ő nem avatkozik színházi kérdésekbe, miközben mindenbe beavatkozik, mindenben ő hoz döntést, ő maga a törvény. De a náci színházzal szemben a nagy filoszemita tehetetlennek bizonyult.

Az antiszemita Teleki a zsidó fertőzés mellett még azzal indokolta a “keresztény-nemzeti” önvédelem szükségességét, hogy a zsidók erősebbek “a maguk gazdasági leleményességével, ügyességével és képességeikkel, amelyek meghaladják úgy a magyar faj gazdasági képességeit, mint az egyéb itt lakó, esetleg sváb vagy más népek képességeit”. Teleki felmondja itt szépen az antiszemitizmus okát, a frusztráltságot, amit a verseny okoz, az irigységet a sikerekre, és a kisebbrendűségi érzéseket, amelyek az antiszemiták gyilkos indulatait gerjesztik. Nem veszik észre, hogy át kellene inkább venni a zsidók sikereinek titkát, és nem kirekeszteni és háttérbe szorítani őket, megőrizve a sikertelenség biztos receptjét, a nacionalista buta gőgöt és a bálványimádó pogány katolikus vallást, amit ők helytelenül kereszténységnek neveznek, és amely a Biblia szerint átkot okoz, és egy népet bambává tesz. Az antiszemita rendszer tehát azért antidemokratikus, hogy kirekessze és távol tartsa a gazdaságtól, az oktatástól, a sajtótól, a politikától, a kultúrától és az élet minden területétől a zsidókat, és azokat a magyarokat, akik “elzsidósodtak”. Ezzel távol tartják az országot a szabad versenytől, a sikertől, a felhajtó erőtől, a tudástól, az áldástól, és mesterségesen a versenyre képtelen, alkalmatlan, tehetségtelen idiótákat juttatják előnyhöz. Ez a tehetséges emberek pusztulását és elvándorlását, és egy ország nyomorát okozza, ahol csak egy dolog nő: a gyűlölet. Mind emögött pedig az antiszemitizmus áll. Erre az ideológiára épül Orbán Viktor alaptörvénye, rendszere, minden törvénye, döntése, minden megnyilvánulása. Ez az elmebeteg ideológia láttatja gonosznak a jót, mutatja rossznak a szabadságot, a demokráciát, a jogállamot, a demokratikus Nyugatot.

Ebből az következik, hogy Orbán Viktor nemcsak egyszerű antiszemita, hanem a vészkorszakot előidéző fasiszták és nácik egyenesági utóda, szellemi leszármazottja, gyilkos eszmék követője, Magyarország romba döntője. Amikor felmerül a kérdés (egyáltalán, kivel szemben merülhet fel ilyen kérdés?), hogy Orbán Viktor antiszemita-e, akkor általában elmondják az emberek a felszínen látható jeleket: a Horthy-kultuszt, a Jobbikkal való szövetséget, a szélsőjobb felhízlalását, Wass Albert, Nyirő József tantervbe vételét, a nyilas Nyirő rehabilitálását, a Prohászka és Tormay Cecile szobrokat, emléktáblákat, a nyilas színházat, a Kossuth-tér átalakítását, a Kertész Ákos elleni antiszemita hecckampány felkarolását. Azt már el is felejtették, hogy miután Rogán – a náci Jobbik támogatásával polgármesterré lett fideszes frakcióvezető – a Kossuth téren színészkedett, utána felszólították Orbánt, hogy határolódjon el a szélsőjobbtól, az antiszemitáktól ne csak szóban, hanem tettekben is, de ezt már elutasította. Ez az Orbán a parlamentben személyes garanciát adott, hogy megvédi “zsidó honfitársait”, amellyel sikerült mindjárt egy tipikus antiszemita beszédet is mondania, amennyiben a keresztény-nemzeti eszmének megfelelően két részre osztotta az országot: zsidókra és nem zsidókra.

Szabadságharcos retorikája kizárólag antiszemita tartalommal értelmezhető. Amikor Orbán frusztrálódott azoktól a baloldali és liberális pártoktól, amelyeket a “keresztény-nemzeti” ideológia zsidóknak nevez, már 1998-ban azt mondta a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége rendezvényén, amelyen együtt mutatták be a Katolikus Püspöki Kar körlevelét és a Fidesz programját, hogy “Magyarország legyen a magyaroké”. Hogyan lehet ezt még másképpen értelmezni, minthogy “ne legyen a zsidóké”? Az antiszemita Csurka ugyanezt mondta. De Szálasi közvetlen munkatársa, a hírhedt nyilas, antiszemita Marschalkó is ebben foglalta össze munkássága tartalmát: Magyarország legyen a magyaroké, vagyis Orbán nyilas szövegeket mond. Majd a Kötcsén elmondott programbeszédében azt mondta, hogy “magyar országot” akar, és mindent ennek rendel alá. Milyen a “nem magyar” ország, Viktor? Nem kell hülyének lenni, mindenki érti, miről van szó. Ez antiszemita program. Ezért Orbán antiszemitizmusát nem azok a jelenségek bizonyítják (csupán), amelyeket általában szembesítenek vele, hanem az egész rendszere, rendszerének az alaptörvénye, teljes ideológiája és gyakorlata antiszemita. Ha Orbán nem antiszemita, hogyan építhet egy antiszemita rendszert? Vagy Orbán nem antiszemita, csak a rendszere az, amelyet épít? Muszáj hazudni, hogy ne kelljen szembenézni és kimondani az igazságot? Itt nem az a fontos, hogy háborús bűnös mocskos antiszemitákat példaképként tanítanak Orbán iskoláiban, az már csak következmény. A helyzet súlyosabb, mint némelyek hiszik, mert itt az egész társadalmi-politikai-gazdasági rendszer az antiszemitizmusra épül. Ezt kellene felismerni és bátran kimondani, és úgy viszonyulni Orbánhoz és a rendszeréhez. Ehhez képest a hangadó zsidók kiabálnak legjobban, hogy ez demokrácia és Orbán nem antiszemita. Értem én ezt, ez is pszichológia. De mindegyikünknek azért nem kellene az áldozat pszichózisa szerint viselkednie. Emlékszünk még az úgynevezett “polgári körökre”? Itt hízlalták és nevelgették az antiszemitákat és a nácikat, mint a disznókat az ólban, ez vált ketté, amikor Vona Orbán polgári köréből a Jobbik élére ejtőernyőzött, hogy a radikális szárnyat átvegye. Színjáték az egész. Amikor Vona egyszer nemcsak színből, hanem szívből szembe mert fordulni Orbánnal, azonnal megkapta a selyemzsinórt Bayertől és Kövértől. Másnap kitörtek a Jobbik körüli szexbotrányok a semmiből. Látszott, hogy akkor buktatják meg, teszik tönkre, amikor akarják. Aztán Vona lázadása is elmúlt, a szexbotrányok is elhallgattak. Vona visszaállt a sorba a Fidesz parancsnokság alá, és teszi a szereposztásnak megfelelő dolgát. A kuruc.info sem működhetne, ha nem akarnák. Egy órán belül lehetne az egész bandát összeszedni.

De Orbán antiszemitizmusát bizonyítja még az az interjú is, amelyet az izraeli újságnak adott. Azt mondja ez a derék filoszemita a zsidó újságnak az antiszemitizmus okáról, hogy “Magyarország az egyetlen ország, melyben – a náci rémuralom ellenére is – eredeti, nagy zsidó közösség él… Ezért a magyarországi antiszemitizmus nem teoretikus kérdés, hanem személyes ügy – mondta. – Élnek azok a zsidó családok, akik túlélték a holokausztot és azok a magyarok, kollaboráltak a nácikkal. Ez az együttélés több problémát vet fel, mint más országok esetében”. Lefordítom: a probléma oka, hogy túl sok a túlélő. Az ő létezésük mindennek az oka, mert az ő együttélésük vet fel “több problémát” azokkal a magyarokkal, akik kollaboráltak a nácikkal. Vagyis: nem a nácik az antiszemitizmus okai, hanem a túlélők létezéséből fakadnak a “problémák”. Az antiszemitizmus oka, hogy a magyar náciknak együtt kell élniük a túlélő zsidókkal. Túl sok maradt meg belőlük. Horthyék félmunkát végeztek. Bravó.

Azt mondja az interjúban a mi büszkeségünk, hogy az antiszemitizmus “gyakran kisebbségi érzésből fakad. Sok emberből hiányzik az önbizalom, azt gondolják, hogy a zsidók erősebbek náluk és ezért kárt okozhatnak bennük. Nincs semmilyen szándékuk bántani bennünket – mondta. – Azt magyarázom az embereknek, hogy nekünk tilos a zsidókra, mint veszélyre tekintenünk, inkább tekintsünk rájuk, mint Isten ajándékára. Isten a magyar nemzetet nagyon színesnek alkotta meg, melynek részei a zsidók is.” Orbán itt megismétli azt, amit az antiszemita Teleki mondott a kisebbrendűségi érzésről, Freud tapsikolna a gyönyörűségtől. Orbán fontosnak tartja azt leszögezni a zsidókról, hogy “nincs semmilyen szándékuk bántani bennünket”. Tényleg? És ennek ellenkezőjét címeres náci antiszemitákon kívül ki mondta még valaha? Ezután jön egy irdatlan nagy hazugság, hogy ő azt magyarázza az embereknek, hogy nem kell a zsidókra, mint veszélyre tekinteniük. És a gyarmatosítással mi van? A gyarmat ellen miért az ország legnagyobb antiszemitái, köztük Bayer barátja és náci kollégái tiltakoznak? Elmondaná ugyanezt a mondatot Orbán egy nem izraeli újságnak, hanem mondjuk a közszolgálati tévében, rádióban és a fideszes médiában is? Ha ő ezt magyarázza, mutasson már az elmúlt tíz évben megjelent nyilatkozatai közül csak egyet, amelyben ez a mondat szerepel.

De a legszebb pávatánc az a mondat, amelyben azt állítja, hogy szíven ütötte őt az antiszemitizmus vádja: “Első alkalommal szíven ütött, második alkalommal fájt, harmadik alkalommal visszautasítottam. Kereszténységem véd meg engem ezektől. A vádak abban gyökereznek, hogy én nemzeti politikus vagyok. Én ugyan Európa-párti, de mindemellett magyar és kereszténydemokrata vagyok. Egy igazi keresztény nem képes támogatni semmit sem, ami az emberi szabadság és méltóság ellen való.” Orbán Viktor, amint nem képes támogatni semmit, ami az emberi szabadság és a méltóság ellen való. Orbán Viktor az Európa-párti, aki szerint Európa maradi és nem európai. Orbán Viktor, akit az ő “kereszténysége” véd meg az antiszemitizmustól. Megsúgom, hogy az a “kereszténység”, amelynek az ideológiáját ő állami szintre emelte, százezrével üldözte ki a különböző országokból a zsidókat, Spanyolországban elevenen égették el őket, ha szombaton tiszta fehérneműt vettek fel, megkülönböztető jelzést helyezett rájuk, férgeknek nevezte, gettókba zárta őket, és Magyarországon csaknem ötszázezer zsidót adott át a haláltáboroknak megsemmisítésre. Ha őt ez a “kereszténysége” védi meg az antiszemitizmustól, akkor nagy bajban vagyunk.

Egyébként tudja valaki, hogy Orbán mikortól és mitől keresztény? Attól lett azzá, hogy liberálisból jobboldali pártot szervezett? Ez vicc. Az újjászületett keresztények miért nem tiltakoznak? Hol vannak a megtérés gyümölcsei? Jézus azt mondta, hogy gyümölcséről lehet megismerni a fát. A kereszténységnek mi köze van újjá nem született emberek erkölcseihez? Ki mondta, hogy a kereszténységnek köze van meg nem tért emberek magánéletéhez? Pál apostol ennek az ellenkezőjét állítja. Orbán kormánya mi jogon beszél bele bárki erkölcseibe? Ezt a Biblia tiltja. Orbánnak fogalma sincs arról, mi a kereszténység. Nem a “fehérvári huszárokkal” azonos, annyi biztos. A jeruzsálemi gyülekezetben viszonylag kisebb volt a pálinkafőzési lendület, mint Felcsúton. Mutasson valaki Orbánnak egyetlen cselekedetét, amely összhangban van a Bibliával és Jézus tanításaival.  A zsidó Jézus (Jeshua) mikor mondta azt, hogy nem arra kell figyelni, amit mond, mert mást mond, mint amit csinál? Mi ebben az emberben, a rendszerében és a tetteiben a keresztény? A lopás, a hazugság vagy mások jogainak lábbal tiprása? Melyik? A Biblia minden igeversét szembe lehetne állítani vele. Orbán Viktor nem keresztény. Ez már csak abból is látszik, hogy antiszemita. Igazi, újjászületett keresztény nem lehet antiszemita, mert a Rómabeliekhez írt levél 11. fejezete szerint a kereszténység a zsidóság szelíd olajfájába oltja be a pogányokat. A “zsidó”-ságon kívül nincs kereszténység.

Szegény Orbánt szíven ütötte, hogy antiszemitának mondják. Megszokás kérdése. Az antiszemitákkal gyakran megesik, hogy antiszemitáknak mondják őket. Különösen az ilyen sunyi antiszemitákat, mint Orbán, aki a Zsidó Világszövetség idejére betiltja az antiszemita megmozdulásokat, amelyek egyébként törvényesek abban az országban, amelyben ő olyan törvényt hoz, amilyet akar. Ha megtetszik neki egy ház, akkor azt egy törvénnyel elveszi.

Viktorka, ne lepődj meg, ha megmondják az igazat. Te is jól tudod, hogy egy antiszemita vagy. Pontosan olyan, mint a Horthy-rendszerben az elődeid voltak, akiknek az ideológiájára alapítottad a gyalázatos alaptörvényedet és a rendszeredet. Mocskos náci ideológiával megfertőzted a népet, pöcegödröt csináltál Magyarországból. A történelem szemétdombjára kerülsz, és mint bűnöző fogod befejezni. A neved gyalázatként vonul be a történelembe.

Nézz a tükörbe. Akit ott látsz, az egy hazaáruló, bűnöző, nemzetpusztító, antiszemita gazember. Remélem, szíven üt, amit látsz.