Ha valaki figyelemmel kíséri a sajtónak álcázott goebbels-i propagandát, és időnként belenéz a Magyar Nemzet című kiadványba, abból jó érzékkel kialakíthatja azt a stratégiát, ami az önkényuralomnak fáj. Ahogyan normális ember patkánymérget sem fogyaszt, gondosan kerülöm én is azt, hogy Magyar Nemzetbe ütközzem, de ma véletlenül megláttam a címlap vezető hírét: “Kolláth György a tényeket is bojkottálta”. Ha valakinek egy kevés esze van, márpedig Magyarország tele van okos emberrel, ráadásul a csavaros magyaros észjárás sem hiányzik, azonnal észreveheti, mitől retteg legjobban a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Lehetne ez Kolláth György is, aki ritka okos és tisztességes ember, nem is emlékszem arra, hogy valaha tévedett volna. A Magyar Nemzet is arra szorul, hogy “MSZP-közeli alkotmányjogásznak”, “balliberális médiumokban gyakori vendég alkotmányjogásznak” nevezze őt, mert saját jogán nem is tudják karaktergyilkolni, rászotrulnak arra, hogy azokkal próbálják hitelteleníteni, akikhez semmi köze nincs. Kolláth György eszétől retteghetne a megfélemlített és terror alatt tartott fideszes felvilág, ha lenne valakinek annyi esze, hogy a Kolláth Györgyhöz hasonló kaliberű szürkeállományokat hasznosítsa. Így azonban arra kényszerül, hogy markáns véleményét óvatosan fogalmazza meg, rettegve attól, hogy a balliberális megmondóemberek szokás szerint lehülyézik őt is, mint minden értelmes és normális embert, aki nem olyan korrupt, mint ők. Kolláth György csak annyit mondott, hogy nem tartja eleve elvetett ötletnek a bojkott gondolatát. Ez így, ebben a formában is a Magyar Nemzet címlapjára repítette őt. Ha lenne Magyarországon erős ellenzéki pártok, azok mögött álló felkészült szellemi műhelyek, ebből a tényből megállapíthatnák, hogy ez az, amitől a Fidesz és Orbán a legjobban retteg. A bojkottól.
Ha létezne Magyarországon ellenzék, és az ellenzéknek stratégiai terveket kidolgozó szakmai műhelye, ebből a Magyar Nemzet címlapból világosan kihámozhatná, hol kell ütni, hogy a legjobban fájjon. Azt többé-kevésbé azok a pártok is elismerik, akik a választásokon mindenképpen részt kívánnak venni, hogy Orbán választási törvénye egyenlőtlen feltételeket teremt. Orbán olyan meccset játszik, ahol a szabályokat megváltoztatják, a bíró és az ellenfél ugyanaz. Orbán úgy szeret focizni, hogy közben a szájában van a síp, az ellenfél játékosait kiállítja, saját lesgóljait megadja, a szabályokat úgy alakítja, hogy senki nem győzhet, csak ő. Egy futballcsapat ilyenkor levonul a pályáról, nem játssza végig az egyenlőtlen feltételek mellett vívott meccset, és nem nézi végig, amint a csalással megnyert meccs után önmagát ünnepli a csaló. De nemcsak azért vonul le a pályáról az ellenfél, mert tudja, hogy így soha nem nyerhet, hanem azért, mert a szabályok nem tisztességesek. Ha a tisztességtelen szabályok ellenére is esélye van a győzelemre, akkor sem játszik, nem fogadja el a tisztességtelen feltételeket. Nem azért kell levonulni a pályáról, mert nem nyerhetünk. A fair play azt kívánja, hogy akkor is levonuljunk, ha nyernénk, mert nem korrekt feltételeket nem fogadunk el. Ahogyan akkor is kiállunk játszani, és küzdünk a végsőkig, ha semmi esélyünk nincs a győzelemre, de tisztességes és egyenlő feltételeket biztosító szabályok között mérkőzünk. És akkor emelt fővel veszítünk. De tisztességtelen szabályok között se nyerni, se veszíteni nem lehet emelt fővel, tisztességes ember ilyen versenyeken nem vesz részt.
Mindezt a választások nyelvére fordítva elmondható, hogy demokraták nem hitelesíthetnek a részvételükkel még oly ravasz választási csalást sem. Akkor sem, ha ezek között a feltételek között is úgy gondolják, hogy esélyük van a győzelemre. Egyébként nincs, mert a hamisságot azért építették a rendszerbe, hogy ne legyen. De ha nem így lenne, szabálytalan választást, csaló választási rendszert, demokrata nem legitimálhat azzal, hogy elfogadja ezeket a feltételeket, és részt vesz benne. Ehhez nem elégséges indok az, hogy ha csalnak, akkor a csalás ellenére kell nyerni, és utána megszüntetjük a csalást. Azokra nem is szavaznék, akik ilyen elvtelen kompromisszumokat megkötnek, mert azoknak nem hiszem el, hogy maguk nem készek arra, hogy valahol máshol ugyanúgy csaljanak.
Az Orbán-rendszer egyeduralomra épülő diktatúra. A Fideszben is korlátlan hatalommal rendelkező önkényúr kormányoz, aki feudális függőségben tartja alattvalóit. Látatlanban megmondom, hogy rettegnek tőle, tombol a terror Orbán körül, és egybeugrik a gyomruk, ha megszólal a telefon. Ha megdicséri őket a főnök, akkor repesnek a boldogságtól. Ugyanezt valósította meg a kormányban, és ugyanilyen korlátlan hatalommal rendelkező önkényuralkodó az egész országban. Orbán hatalmát senki és semmi nem korlátozza. Struktúráját tekintve ez egy diktatúra, amely egyelőre nem szorul a nyílt erőszakra, és mivel pénzre van szüksége, igyekszik fenntartani a demokrácia látszatát. A Nemzeti Együttműködés rendszere egy csalás. Hazugságra épül. A hazugság lényege az, hogy nevében és külső vázában megtartotta a demokrácia látszatát, de belül teljes egészében kibelezte. Minden hiányzik belőle, amitől demokrácia a demokrácia, csak a csontvázát tartotta meg. A hazugság addig él, amíg erről a diktatúráról azt hazudhatja, hogy az demokrácia. Látszólag van alkotmány, de a gyakorlatban nem létezik, mert Orbán saját alkotmányán is úgy lép át, ahogyan akar. Ő maga a törvény. Ha a törvény mást mond, akkor vagy nem vesz róla tudomást, vagy megváltoztatja a törvényt. Orbán rendszere addig él, amíg a hazugság él. Ennek a hazugságnak az egyik legfontosabb eleme az, hogy Magyarországon demokratikus választások vannak. Orbánnak mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy legyenek 2014-ben választások, és azon elinduljanak azok a fantom szerepre ítélt pártok, amelyeket ő ellenzéknek nevezhet. Ha lesz egy olyan választás, amely ugyanolyan csalás, mint az egész rendszere, de amelyen részt vesznek az ellenfelek, akkor az ő hazugságára ország és világ előtt ráütötték a hitelesség pecsétjét. Akik a csaló és hazug rendszer csaló és hazug választási komédiájában részt vesznek, azok legitimálják az Orbán rendszer hazugságát, és megerősítik az Orbán-rendszer hazug fundamentumát. Azok bebetonozzák a hazugságot, és az önkényuralomról kijelentik, hogy az demokrácia. Ezzel Orbán későbbi felelősségre vonását is meghiúsítják. Joggal hivatkozik arra, hogy részt vettek a választáson, elfogadták a feltételeket.
Miért retteg Orbán, a Fidesz és a Goebbels legjobb tanítványait foglalkoztató Magyar Nemzet? Azért, mert ha az ellenzék kijelenti azt, amit a két szemével lát, nevén nevezi a csalást, és nem vesz részt a választáson, akkor Orbán rendszerének legitimációja kérdőjeleződik meg. A NAGY HAZUGSÁG, hogy ez demokrácia, látványosan összeomlik. Talpára áll a feje tetejére állított skizofrén világ. Ez az ember, a saját belső skizofrén világát kivetítette, és Magyarországra kényszerítette. Ha senki nem kiáltja el magát, hogy “meztelen a király”, akkor a bolondokháza valósul meg. Orbán pedig kifelé és befelé azt hazudhatja, hogy az nem egy önkényuralom, amelyben ő egyszemélyben dönthet a Videoton középcsatáráról, a nyugdíjak elrablásáról, a Magyar Nemzet címlapjáról, a földbérletekről és egy azeri gyilkos szabadlábra helyezéséről, a költségvetésről, Magyarország külpolitikájáról és EU-tagságáról. Olyan koncentrált hatalom, amilyennel Orbán rendelkezik, abszolút uralkodóknak sem volt, mert azok ellen fellázadhattak a nemesek. Orbán egy korona nélküli király, aki azt tesz, amit akar, és egyelőre azt választotta, hogy a látszatot kedvéért a demokrácia csontvázát megtartja, de belül nincs semmi, csak ő maga. Ezt csak Bolgár György nevezi demokráciának és a Klubrádió, legfeljebb még az azeri, a kazah, a fehérorosz despoták, akik irigykedve tekintenek Orbán teljhatalmára. A Kínai Kommunista Párt elnökének sincs olyan hatalma, mint Orbánnak, mert a párt belül erősen tagolt. Utoljára a kulturális forradalom idején volt az övéhez fogható hatalmi koncentráció. Az ellenzéki pártok kívülről nézve szánalmasak, hogy ehhez adják a nevüket, és egy általuk is tudott csalást hitelesítenek. Ha ezt megteszik, akkor Orbánt felhatalmazzák arra, hogy folytassa azt, amit elkezdett, és elveszítik minden erkölcsi és törvényes alapjukat arra, hogy a rendszer hiteles kritikusai legyenek. Ezzel a magatartással akkora bukásra számíthatnak, mint az ólajtó, mert tisztességes és normális ember ilyen korrupt pártokra nem szavaz. Ez teljesen hiteltelenné teszi őket, és a demokrácia képviseletének minden legitim képviselete megszűnik. Ők többé nem lesznek azok, hanem a rendszer megvásárolt része.
De ha bojkottálják a csaló választásokon való részvételt, akkor lerántják Orbán hazugságáról a leplet. Ott áll pőrén, leleplezve, mindenki szeme előtt egy diktátor. Ez megváltoztatja a hozzá való viszonyt belföldön és külföldön egyaránt. Vége a hazugságnak. Csináljon Orbán egy csaló és hazug választási rendszert, induljon el rajta egyedül (karöltve jobbikos náci testvéreivel vagy nélkülük), és győzzön 100 százalékban, legyen három harmada. Uralkodjon a semmi felett. Tartson fenn egy olyan parlamentet, amelyben ő van egyedül és a hűbéresei, vazallusai. Ha van Orbánnak rossz álma, akkor ez az. Ha van, amitől ma retteg, akkor az a választási bojkott. Ha ezt a bojkottot megússza, akkor szerencse fia, a világ legboldogabb és legszerencsésebb embere, ölébe hullott egy ország, amellyel azt tesz, amit akar. Azt is maga dönti el, hogy mikor unja meg, hogy itt még mások is pofázhatnak az ő engedélyével, és mikor kényszerül bevezetni a demokrácia helyett egy másik rendszert. Ezt is úgy jelentette be, mint ami kizárólag az ő személyes döntése. És ez így is van. Majd a Fideszben megtudják időben, amikor ő azt jónak látja. Meghallgathatják a tévében, amikor bejelenti. Orbán ellen csak a hazugság leleplezésével, az igazság kimondásával és megalkuvás nélküli képviseletével lehet győzni. Egy elmebetegnek a normális külvilág köteles megmondani, hogy beteg. Ha a normális külvilág úgy tesz, mintha a beteg nem lenne beteg, hanem elfogadja a feltételeit, és belemegy a skizofrén játékaiba, akkor a külvilág is beteg lesz, és elveszíti normális jellegét. Ha ebbe a csaló válastási rendszerbe belemegy az ellenzék, akkor elfogadja a bolond játékszabályait. Behódol és a zsarnok uralma alá kerül. Mindenkiből egy kis Szijjártó Péter lesz a lelkében. Aki meg akarja őrizni a lelke függetlenségét, az elméje tisztaságát és a szíve szabadságát, annak fel kell lázadnia a lelkében a zsarnok ellen. És úgy kell viselkednie, mintha teljesen normális lenne. Aki ezt elmulasztja, aki behódol, annak vége, az elveszíti a szabadságát. Orbánt egy dolog képes megállítani, ha leleplezik a hazugságát, ha nem asszisztálnak a csaláshoz, és bojkottot hirdetnek egységesen az ellenzéki pártok egy olyan választási rendszerben való részvételre, amely csak formáját tekintve választás, valójában egy csaló színjáték. Ebben az esetben Orbán kerül kutyaszorítóba: vagy kénytelen egyenlő feltételekkel megrendezni a választásokat, és akkor mindent meg kell tenni az ellenzék győzelméért, vagy ha nem hajlandó egyenlő feltételekkel megküzdeni, akkor a bojkott által ellehetetlenül.
Mi szól a választásokon való részvétel mellett? Vannak, akik olyan hamis álmokat kergetnek, hogy megnyerhetik ezt a választást. Ez naiv ábránd, ez még matematikailag is lehetetlen. Másrészt Magyarországon Orbánnak van egyedül biztos szavazótábora, az antiszemiták tömege hatalmas. Elég annyit mondania kódoltan, hogy az IMF, az amerikaiak, a Nyugat, az EU, vagyis így minden együtt: a zsidók, fenyegetik a magyar életteret. Akkor nem számít semmi, az ország nagy részét kitevő antiszemita katolikusok, nagyegyházi protestánsok, fasiszták és nácik, rá fognak szavazni. Ilyen biztos szavazótábora nincs senkinek, és ezen még az összefogás sem segít, amely soha nem is fog létrejönni. Akik a győzelemre kacsingatnak, azok nagyon tévednek. Ehhez a stabil bázishoz elég már csak ilyen finom torzításokat tenni arendszerbe, hogy tuti legyen a kétharmad. Látjuk magunk előtt a saját kezeit lefogni képtelen Orbánt, amint bejelenti, hogy a választások demokratikusak, törvényesek és szabályosak voltak. A Fidesz-KDNP pártszövetség elsöprő győzelmet aratott, győzött a demokrácia és a magyar nép akarata, soha ilyen nemzeti egység nem jött létre Magyarországon, amely azt jelenti, hogy az emberek még nagyobb átalakításokat akarnak Magyarországon? Ugye, tudjuk, hogy az mit jelent? Ezért fontos, hogy a szabályok miatt kell bojkottálni a választást, nem azért, mert nem lehet megnyerni. Ne hazudhassa azt, hogy demokratikus választás történt, amelyet részvételükkel hitelesítettek az ellenzéki pártok, és Magyarországon demokrácia van, sőt: mintademokrácia, tanulhat tőle a hanyatló Nyugat.
De sokan tisztában vannak ezzel, és azért támogatják a hazug választásokon való részvételt, mert a demokrácia látszatának fenntartása érdekében Orbán hajlandó bizonyos áldozatokat hozni, és nekik parlamenti képviselői fizetést adni, noha az egészet el is lophatná. Még lopnia sem kell, hiszen az övé. Ez az ország az övé. És vannak, akik ezt tudomásul vették, és máris igyekeznek alkalmazkodni, és Orbán országában megélni, képviselősködni, újságot kiadni, rádióműsort vezetni, céget működtetni, élelmiszerjegyekhez és orvosi vizsgálatokhoz kerülő úton hozzájutni. Megélni és túlélni, és nem konfrontálni. Aki erre bíztat, azt lehülyézni. Ezek miatt nem meri azt mondani Kolláth György, amit gondol, hogy “emberek, ne legyetek hülyék, ne legyetek részesei az ő bűneinek, ne legitimáljatok egy csalást, ne a korrupt megalkuvást, a túlélést keressétek, mert bele fogtok pusztulni, hanem legyetek tisztességesek, csalásban ne vegyetek részt, ne nyújtsatok segédkezet a hamis demokrácia hazugságához, merjetek szembe szállni Orbán Viktorral, hát őt is anya szülte, és ha nem féltek tőle annyira, akkor nem is látszik majd olyan erősnek”. Ne a hasznot kerssétek, hanem az igazságot és a szabadságot, mert drága árat kell fizetni a megalkuvásért és a korrupt lélekért.
Tisztelem Gyurcsányt és társait azért, hogy valamilyen módon fel akarják hívni a figyelmet, és keresik a megfelelően erős ingereket. Még akkor is, ha ez az éhségsztrájk műfajilag elhibázott, mert mint gyakori böjtölő, tudom, hogy egy hét böjt sem olyan gyerekjáték, és ha az ember nem elég szellemi módon böjtöl, akkor az éhezés elég borzalmas tud lenni. De éhségsztrájkot akkor hirdetnek, amikor nincs más, és életre-halálra elszántak azok, akik ezt vállalják. Egy éhségsztrájk akkor ér véget, ha a követelések teljesültek vagy az éhségsztrájkoló meghal. Éhségsztrájkot nem lehet abbahagyni és meghatározott időre vállalni, mert az nevetségessé válik. Az éhségsztrájk ereje abban van, hogy a másik fél tudja, hogy a sztrájkoló kész meghalni, és halálának erkölcsi felelőssége őt terheli. Ezért én nem tartom jó választásnak az éhségsztrájkot, noha tisztelem és elismerem a mögötte levő szándékot. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen megfeszített önuralomra van szükség az éhezéshez. Ráadásul, ez nem szellemi böjt, amely olyan tud lenni, hogy két hetet sem vesz észre az ember, néha a nagyobb részét élvezi. De itt éhezést vállaltak az emberek, ami nem ugyanaz. Különösen azok esetében, akik csak követik a párt elnökét, mint a Marincsák családhoz, ha ő éhezik, akkor a hű fegyver(táska)hordozók is éheznek. De ez nem ugyanaz. Ezért azokat a tökfilkókat sem szeretem, akik mindenből csak gúnyt tudnak űzni. Csak a nihillt, a cinizmust és a bunkóságot ismerik. Egy ilyen vállalkozás akkor is tiszteletet és együttérzést vált ki egy normális emberből, ha úgy gondolja, hogy jobb sorsra érdemes emberek nem gondolták át, hogy a tiltakozásnak adekvát módját választották-e. Együttérzést az is kiválthat, ha valaki baklövést követ el. Dráma az ilyen tévedésekben is van, mert ha valaki nem felkészült, öt napba is belebetegedhet, ha a szervezete nem bírja.
Ezért a tiltakozásnak az a formája jó, amely az ellenfélnek okoz fájdalmat, az ő hazug számításait húzza át, őt leplezi le. Orbánnak akkor vannak a napjai megszámlálva, ha nem tudja a demokrácia hazugságát tovább fenntartani, és a diktatórikus rendszerét rajta kívül már csak Bolgár György és a Klubrádió nevezi és hiszi demokráciának. Orbán ezzel a választási csalással benavigálta magát saját csapdájába, ha az ellenzék tisztességes és következetes demokrata. Ha a korruptságukra és a jellemtelenségükre épített, és nem kell csalódnia, mert részt vesznek ebben a hazugságban, hitelesítik a csalást és a diktatúrát legitimálják, akkor ennek az országnak tényleg vége van. Kiszolgáltatva hánykolódik azokon a vizeken, amelyeken a gyorsnaszád kapitánya egy részeges, tivornyás, elmebeteg csavargó, aki fosztogatja a hajó utasait, a kormányt összevissza rángatja, és azt dob ki a hullámok közé, akit akar.
maxval, cicamic,
Örülök, hogy kezdenek tisztázódni a fogalmak. Azok mindig homályosak maradnak, ha fel sem tesszük a kérdéseket. (Most kb. a kérdések feltevésénél tartunk, de ez is valami.)
Kis hazánk politikai és ideológiai viszonyai még a feudális korszakot idézik, ez okozza a fogalmi zűrzavart. A polgári rendet egyszerre támadják “balról” :kommunista, szocialista elképzelések szerint, és “jobbról”: a feudális rend viszonyainak nosztalgikus elképzelései szerint.
Én nem vagyok baloldali,amin azt értem, hogy a felsorolt dichotómiák közül nem szeretném egyiket a másik rovására választani. Baloldalinak látszom, mert mereven elutasítom a fasiszta és a náci agyrohamokat, mint a “jobb”oldali kapitalizmuskritika szélsőséges rémálmait.
Ugyanakkor elfogadom Marx elemzését a kapitalizmus alapvető ellentétéről és az osztályharcról, csak nem hiszek a “baloldali” utópiák megvalósíthatóságában, inkább kártékonyságukban hiszek.
cicamic:
Igen, magamat jobblibnek szoktam mondani. A klasszikus liberalizmusban hiszek. A liberalizmus . ellentétben a magyarországi tévhittel – jobboldali és nem baloldali eszme.
girbegurba:
A mai Magyarországon mindenki baloldalinak számít, akinek nem tetszik a Fidesz vagy a Jobbik – ez persze egy elmebeteg dolog, mert a baloldali szónak nincs olyan jelentése, hogy “antifideszes”. Engem is baloldalizni, sőt komcsizni szoktak a fideszesek. Pedig jobboldali vagyok, elutasítom a kommunista eszmét, de még a szocdem eszmét is, sőt a szoclibet is. Marxot nem tartom elfogadhatónak, elmélete már 120 éve csúfosan megdőlt, jóslatai nem jöttek be, magyarázata nem magyarázza a való világot. Ha egy rendszer Marxra épít, az biztos bukásba megy. Nem lehet ugyanis rossz fán jó gyümölcsöt termelni. A marxizmus csak annyiban érdekes, hogy ez a téveszme erős hatással bírt, szinte az egész XX. századot meghatározta. Érdemes tehát tanulmányozni eszmetörténetként, de hinni benne abszurdum.
Beszélünk itt összevissza bojkottról, meg jobboldaliságról, de nagyon élvezem. el tudnám képzelni kis társaságunkat, amint egy nagy teremben (hívhatnák akár Pilvax-nak is) egymás szavába vágva győzködjük egymást :)).
Bojkott: A beszálló négy párt fidesz, kdnp, jobbik, lmp a külföldi szavazókkal együtt elérné a 40-45 %-os részvételt. Ezt már lehetne magyarázni. Új pártnak esélye sem lenne bekerülni. Orbán régi álma a baloldaliak és liberálisok nélküli parlament. A bojkottal megkapná, és még szavazólapokat sem kellene hamisíttatnia.
Jobboldaliság. Örülök, hogy végre hallok egy olyan jobboldalit, aki felismerte, hogy OV minden, csak nem jobboldali és főként nem konzervatív. A felállított értékpárokat én nem vagy-vagy-gyal jellemezném, hanem is-is-sel. Egyetlen kivétellel: szabadság – szolidaritás. Ezek nem szemben álló értékek, hanem egymástól függenek szerintem. A jobb sorban élőknek nem kutyakötelességük gondoskodni az elesettekről, hanem ELEMI ÉRDEKÜK. Ráadásul nem is gondoskodni kellene, hanem egyenlő esélyekre törekedni. A “gondoskodás”, meg a “jótékonykodás” számomra viszolyogtató, álszent fogalmak. Magam egyébként szabadságmániás vagyok – még a kedvenc állatom is a tigris, meg a macska -, viszont szocialista.
girbegurba:
A szélsőjobbot leginkább a polgári jobb, a polgári bal és a liberalizmus utasítja el, nem a szélsőbal. A szélsőbal összeér a szélsőjobbal nagyon sok dologban, s sok a kozös értékük. Számomra a szélsőbalos antifaisizmus nem hiteles, ugyanúgy mint ahogy a szélsőjobbos antikommunizmus sem az. A két eszme egymás unokatestvére és sok bennük a közös. Más-más szempontból, de mindkettő elfogadhatatlan.
maxval,
Majdnem ugyazt gondoljuk.
A marxizmus lehet téveszme, és nagy baj, ha állami ideológiává válik, de Marx munkássága mást jelent.
Marxon én nem Lenint értem. Azt sem gondolom, hogy ez lenne az egyetlen, mindent megvilágító igazság. De amíg analizál, addig nagyon jó nyomon jár. Nem a gazdaság működésére vonatkozó “képleteire” gondolok, azok primitívek, hanem a fogalmi elemzésére és a társadalmi viszonyok világos felvázolására. Azóta sok minden változott a világban, de a vállakozó és az alkalmazott viszonya nem változott, mint ahogy a profit forrása és lényege sem.
Ettől én még nem vagyok baloldali. Inkább liberálisnak gondolom magam, akkor is, ha alkalmazott vagyok. (A tudatot csak a statisztika szintjén határozza meg a lét, nem egyének esetében, hogy egy kicsit marxizáljak is.)
talalom,
Igen. Elemei érdekük. Tegyük hozzá, hogy ettől még az erkölcs is fontos.
Például én nem tudok nyugodtan élni, ha a közelemben mások feltűnően rosszabbul élnek. Ennek semmi köze az önzésemhez.
Persze az erkölcs nagyon sokféle lehet. Elsősorban olyan olyan iránytű, ami segít elviselni az életet, elviselni annak értelmetlenségét, tartást ad létünknek. A szamuráj erkölcs is erkölcs. Az erkölcs filozófiai kérdés.
Akkor van baj, ha az erkölcsöt a társadalom kényszeríti ránk, és nem belülről fakad. (Tudom, hogy csak társadalmi hatásra jöhet létre, tanulás is kell hozzá stb., de most nem erről beszélek.) Például ha azért adakozol (voltaképpen adózol), hogy meg ne szóljanak. Akkor igazából zsarolásnak engedsz. Neked, magadnak kell végiggondolnod, vagy lelked legmélyén érzéseiddel mérlegelned, hogy mi a helyes hozzáállás.
Érdekeseket írtok. Én nem “oldalságból”, vagy beállítottságból közelítenék a szabadság-szolidaritás ellentét-összhanghoz. Azt hiszem, ezek az oldalak vagy beállítottságok lényegében nem is számítanak annyira. Én talán úgy közelítem meg, hogy mi az az alap, amire morálisan építkezni lehet. Mondjuk legyen ez az egyetemes emberi jogok nyilatkozata. Véleményem szerint, ha valaki ezt képes elfogadni, akkor nem lehet más, mint demokrata – a klaszikus értelemben és nem az orbániban véve. Mintahogyan nem lehet nem szolidáris másokkal, akik számára ezek a jogok nem adottak.
A jobb-baloldaliság csak esetleg az egyéni szolidaritási hajlamban, mértékben nyilatkozik meg és sorolja az adott egyént jobb, vagy baloldali sorba. Én pl. szolidáris vagyok alapszinten, de nem érem el a baloldalon elvárt szolidaritási szintet – ebből következően azt az elvet vallom, hogy minél több magántulajdont, minél kisebb adót, minél kisebb szociális kiadást, minél nagyobb egyéni felelősséget és egyéni döntési szabadságot. Ez most csak egy gyors és felületes példa volt, de talán értitek a lényegét. Tehát lényegében azért vagyok demokrata, mert az emberi jogokból kiindulva nem lehetek más . És azért vagyok szolidáris másokkal, mert azt vallom, hogy az alapjogok mindenkinek járnak. (Azon már el lehet vitázni, hogy alapjog-e feszített víztükrű medence, vagy akár a kötelezően biztosítandó egészségügyi ellátás mértékén. :) :) És ezen a ponton lehet elmenni oldalirányokba )
Girbegurba, szerintem az alkalmazott-vállalkozó viszony mindig is egy érdekes pont lesz. Ideális körülmények között persze kialakulna egy egyensúly. A kérdés az, kialakulnak-e az ideális körülmények. És persze rögtön adódik a kérdés, kinek és mennyire és milyen módon szabad megengedni, hogy beleavatkozzon a dolgok természetes menetébe.
cicamic,
Köszönöm.
A társadalom, az a néhány ezer év szinte semmi a biológiai fejlődés (azaz változás) évmillióihoz képest. Az élő anyag soha nincs egyensúlyban (nem is élne akkor), és még az alapjául szólgáló kolloid rendszerek sem maradnak meg végtelen ideig, mint a sziklák. (Egyébként a sziklák is elporladnak.)
Ideiglenes egyensúly, metastabil állapot elvben létezik, ez azt jelenti, hogy nagyon sokáig fenn tud maradni, mert a kisebb kilengések, változások hatása lecseng, és a tényleges állapot ilyen elméleti “állapot” körül ingadozik. De a társadalom alakulása nem ilyen.
Elvi, ideális gyakoriság-eloszlásokat esetleg megállapíthatunk. Például elképzelhető, hogy létezik egy ideális jövedelem-eloszlás függvény. De nem tudok róla, hogy valaki alkotott volna ilyet, és elfogadható érvekkel megtámasztotta volna. (Ettől még lehet, nem vagyok se szociológus, se közgazdász.)
A dolgoknak nincs természetes menetük. Minden állam beavatkozik a dolgok menetébe, azért állam. Az a kérdés, hogy mibe, hogyan, és mennyire avatkozzon be, ilyen megfogalmazásban szubjektív: attól függ, kit kérdeznek. Talán az a jó kérdés, hogy mibe, hogyan, mennyire legyen szabad beavatkoznia.
“Az éhező Gyurcsányhoz kolbásszal érkezett a rendbontó
2012-09-12 08:40:06
Az éhező Gyurcsányhoz kolbásszal érkezett a rendbontó
Az éhező Gyurcsányhoz kolbásszal érkezett a rendbontó
„Jó reggelt elvtársak ébresztő fel! Annak, aki még nem halt éhen, képmutatóknak, cirkuszi majmoknak, a reggeli torna öltözete, két számmal nagyobb nyúlott pulóver és klott gatya, azután közös vizelés a Kossuth szobor mögött!!! Előre az emberi jogokért legyen ma is csodaszép éhező napotok!!!:)” (Facebook bejegyzés)
Ezt olvasva, így kezdődik a reggelem. Arra gondoltam, hogy könnyű lesz-e ezt a stílust megemésztenem!? A kétségbeesett boldogságkeresés, az elidegenedés, elvágyódás, elanyagiasodott világ – csupa elcsépelt, közhelyszerű, milliószor megírt, elmondott, megénekelt, eljátszott témák. Ember legyen a talpán, aki képes még ezekről úgy szólni, hogy az újszerű, de egyúttal emészthető is legyen. De, ami a Kossuth téren zajlik, az maga az élet, maga a nagy magyar valóság, erről „könnyű” írni.
Tegnap, rossz érzéssel mentem Gyurcsány Ferenchez, valami hiányérzetem volt, és kétségek gyötörtek. Néztem az embereket, akik ácsorogtak, pillantásuk, hol Gyurcsányt, hol egymást pásztázta. Azon gondolkodtam, mi az, ami bánt? Mi az, ami nem tetszik nekem? Az emberek arcát lesve, már majdnem rájöttem, mikor hangos kiabálást, majd üvöltözést hallottam. Tegnap feltűnően sokan voltak.
Egy kisebb, de egyre növekvő, és agresszívebben nyomuló embercsoportot észleltem, akik egyre hangosabban ordítoztak. Indultam volna feléjük, de akkora már Gyurcsányt közre fogva (félelmetes látvány volt) már majdnem annál a sátornál voltak, ahol én álltam. A két asztal közé beszorítva adott interjút, egy olyan nőnek, akinek az egyik kezében egy kolbászt, a másikban pedig a mikrofont tartott. A háttérben hallottam, mit „beszélgetnek” egymással: „Rohadt, zsidó kommunista”, „hazaáruló”, „te állat”, „szemét kurva”… Idős, és fiatalabb férfiak és asszonyok állnak egymással szemben, eszelős gyűlölettel, kétségbeesve üvöltenek egymással. A csoport egyik fele Orbánt szidja, a másik része Gyurcsányt.
Az interjú eközben zajlik, de a kolbász már másnál landolt. Többen odafurakodnak, hogy védjék Gyurcsányt, mert háta mögött a székek, asztalok, előtte meg az egyre nyomuló ember tömeg. Én a háttérből nézem őket, egyre nagyobb aggodalommal. Várom, hogy mikor jönnek a biztonsági őrök, hogy tegyenek valamit, hogy megvédjék az éppen nekik interjút adó Ferit, aki igaz már nem miniszterelnök, csak egy ember akit, ha jól érzékelem, ismét magára hagytak!
Megjelennek az őrök, és próbálják „elterelni” az egyre hangosodó tömeget. A még mindig interjút adó elnök nem engedi ezt, „hagyjátok, hagy beszéljen, hagy kérdezzen!” És, tényleg megvédi magát, szavakban, mondandóban soha nem volt hiány. De a tömeg most fizikailag is közelít!
Aztán, mégis valahogy kikerül a „szorításból”, és már a füves terület közepén áll, de még mindig körülötte a hangos provokátorokkal. Az oda látogató érdeklődök, szimpatizánsok, párttagok is egyre jobban felészlelnek, és hangos válaszolgatásba kezdenek. Kezdenek eluralkodni az indulatok! Nézem őket, az eltorzult arcukat, a fenyegető öklüket, és akkor, rádöbbenek: ettől féltem, ez okozta hiányérzetem! Mostanában, sajnos mindig így van ez!
Tulakodás, kiabálás, lefogott kezek, karok, dolgoznak az őrök, de a karhatalom még sehol! Két nő feltűnően hangos, és felháborodott, az egyikük nem bírja tovább, és rendőrökért kiállt! Bizonytalanul, de oda jönnek, kivezetnek a tér szélére pár embert. A Gyurcsányt védő hívők, velük hömpölyögnek, közben egyre másra trágár szavak röpködnek.
Az egyik pillanatban, a provokálók közül egy bozontos, rossz arcú nő, kiveri a fényképezőgépet a vele szemben álló, Gyurcsányt védő nő kezéből. A helyzet drámaivá fajult. A rend őrei is felfogták végre, és gyors intézkedésbe kezdtek. Bár nem voltak akkor még sokan, 10-15 provokáló lehetett, akiket most már 7-8 rendőr próbált elkülöníteni a helyi csoporttól. Akkor jött a hír, hogy Zagyva György Gyula, jobbikos országgyűlési képviselő is a téren van, és hozza a többi provokátort, telefonon mozgósít! Addigra már 15-16 rendőr is a téren volt, és elzárták a bejáratot.
Az, hogy az utca túloldalán mi zajlott, csak hallomásból tudom. Két provokátor előállítottak, és elszállítottak. A többiek azonban maradtak, de már csöndben voltak. Érdekes, a mai híradásokban ennek sehol nyoma, mintha meg sem történt volna!
Azt gondolom, hogy a tegnapi akciójuk csak bemelegítés volt, hiszen az igazi „támadás” a mai nap zajlik majd, amikor kora délután az éhségsztrájkolóktól nem messze tartják majd a sajtótájékoztatójukat.
A cikket egy Facebook-os bejegyzéssel kezdtem, és azzal is fejezem be:
Gyurcsány Ferenc tegnap éjjeli facebook-bejegyzése:
“Kemény nap volt. Hosszú sorban álltak az emberek, hogy mondjanak egy jó szót, biztatást adjanak. Legmegrendítőbb, mikor mondják, hogy köszönik, hogy csináljuk. Ez a köszönöm meglep bennünket: reményt jelentettünk sokaknak, hogy küzdünk. Nem számítottunk ilyen érzelmekre.
Mephisto vetítés után most alszunk. jó éjt… És köszönjük:)))”
Arról, hogy mi történt még az este, arról nem beszél. Nem beszél, mert, most nem a széthúzás, az egymás bántása a cél, hanem az összefogás, az együtt-tevés egy jobb, egy élhetőbb Magyarországért!
A tegnapi Gyurcsány interjúm, a fentiek miatt elmaradt!”
Elnézést,de ezt muszáj volt bemásolnom! Erről a hírek nem szólnak!
Muszáj tudnunk róla!
Egyébbként még azt is megjegyezném, hogy elhamarkodott következtetés, hogy Orbánnak attól, hogy nem indul ellenzék a választásokon vége. Kétségtelenül kényelmetlen helyzet, de a Vezér a szokásos vastag arcbőrével túltenné magát rajta, ahogyan a külföld is, eddig is túltették magukat Viktorka ganéságain.
Naaa…jól van. Most szépen lemegyek , megnézem Feriék micsinálnak odale..majd mondom hogy mitláttam.
Szanyi kapitány humora:
http://fn.hir24.hu/itthon/2012/09/12/elozetes-regisztracio-szanyi-beelozte-a-fideszt/
ez veri a “szevasztok baltások”-at.
Bartusnak (mint majdnem mindig), most is igaza van. Ezt az aljas diktátort csak a bojkottal lehet “legyőzni”, persze ha az örmények addig futni hagyják……Kolláth egy nagyon tisztességes és zseniális agyú ember, nem véletlen, hogy a Deutsch-Für-Tamás féle sehonnai bitangok próbálják támadgatni. De ő ezen csak mosolyog.
Jelentem jó a hangulat a Kossúth téren.
Kicsit éhes voltam , mert szolidarításból nem ettem mielőtt lementem.
De mégsem volt pofám megkérdezni hogy hol a büfé .
Van bennem jómodor kérem !
Csak a biztonságiak néztek merően , biztosan azthitték tojást rejtegetek a bukómban. Pedig abban paradicsomot szoktam , azt is csak menet közben :)))
talalom:
“Örülök, hogy végre hallok egy olyan jobboldalit, aki felismerte, hogy OV minden, csak nem jobboldali és főként nem konzervatív.”
Még mindig ott tartunk, hogy Rákosi nem volt kommunista…
Gyenge még a mi fejünk. Nagyon sokat kell még gondolkodni és beszélgetni, vitázni.