Bartus László: Hazugsággal gyógyítani 2012. szeptember 30. vasárnap 18:30

Látszólag jól hangzó érvelés, hogy minden demokratikus erő fogjon össze, hogy a következő választáson legyőzzék Orbán Viktort. Ez az első számú érdek, és minden más ezután következik. Az összefogásban rejlik az erő, amelyre az ellenzéknek szüksége van.

Bármennyire jól hangzó szavak ezek, nem igazak. Az ellenzéknek ugyanis nem az összefogásban van az ereje, hanem az igazságban. Orbán Viktor rendszere a hazugságra épül, amelyet csak az igazsággal lehet legyőzni. Nincs értelme az összefogásnak, ha nem az igazságra épül. Amíg az ellenzék az igazság nélküli összefogásban bízik, addig hosszú Orbán uralomra kell berendezkedni. Hogy igazodjunk Orbán biblikus beszédmódjához: Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt.

Hogy folytassuk a bibliai képes beszédet: „Mi az igazság?” – kérdezte Pilátus Jézust, arra utalva, hogy az igazság viszonylagos. Miközben előtte állt maga „az Igazság”. Ezzel csak arra szeretnénk utalni, hogy mindig van igazság, legfeljebb olyanok vannak, akik az igazságot nem találják meg. A hazugság legyőzése nem a sokaság által, hanem az igazság által lehetséges. Amikor az ellenzék azt mondja, hogy az összefogásban van az erő, ugyanazt mondja, amit Orbán mond, legutóbb éppen Ópusztaszeren. Ez a hazugság filozófiája. A hazugság mellé kell sok embert állítani. Az igazság mellé nem kell sok ember, az igazságot, ha megtalálja, akár egy ember is győzelemre viheti. Ezért Magyarország érdeke az, hogy az ellenzék felhagyjon az „összefogás” hamis illúziójával, és azzal az üres szócsépléssel, hogy mindenki fogjon össze mindenkivel, és akkor megoldódik minden. Ezzel a hazugsággal becsapják az embereket. Ez így nem igaz. Miközben még azt sem tudja senki, hogy milyen elvek mentén kellene összefogni, mindössze az összefogás hamis, csalóka és csalárd mítoszával hitegetik a közvéleményt és morálisan zsarolják egymást. Azt a látszatot keltve, hogy aki nem áll az összefogás mellé, az a demokratikus változások ellen tesz. Ez nem igaz, még akkor sem, ha az összefogásból egyesek nem az igazság keresése vagy képviselete miatt, hanem a személyes ambíciók és a pártérdekek miatt tekintgetnek kifelé. Azt még senki nem mondta ki, hogy hazugságok mellett nincs értelme összefogni, és a legnagyobb hazugságok egyike éppen az igazság nélküli összefogás illúziója.

E bevezetés után nyilván az első feladat azt, amit az ellenzék pártjainak is el kellene végezni, hogy pontosítani kell a hazugság és az igazság fogalmát. Egy hatalom esetében az igazságot és a hazugságot két területen kell meghatározni: az egyik az ideológia, a másik a rendszer. Az Orbán rendszer nagyon világos ideológiára épül, és ennek az ideológiának az ereje adja a rendszer stabilitását. Magyarországon a politológusok túltermelése és a média alacsony színvonala miatt létrejött pótcselekvések és okoskodó álműsorok következtében a közgondolkodás megreked a napi politikai események reagálásának szintjén. A rendszert létrehozó ideológia egészével nem foglalkoznak, azt nem elemzik, és nem harcolnak ellene. Márpedig enélkül a rendszert sem lehet legyőzni. Másfelől magát a rendszert sem ismerik fel, a rendszert nem nevezik a nevén. Ezért beleesnek abba a csapdába, hogy elégnek tekintik, ha a rendszeren belül győznek, és nem a rendszer megdöntését tekintik feladatnak, illetve azt gondolják, hogy az második lépésben is lehetséges. Ha nem az első lépésben győzik le ezt a rendszert, akkor nincs második lépés. Egy elnyomó rendszert pedig nem lehet belülről, csak kívülről megdönteni.

A gyakorlat nyelvére fordítva: ha az ellenzék az Orbán rendszer szabályai szerint vesz részt egy választáson, és azt reméli, hogy győzelmet arat, azzal az Orbán-rendszert elfogadja legitim politikai rendszernek, és visszaigazolja azt a hazug öndefinícióját, hogy az Orbán-rendszer demokrácia. Ebben az esetben el kell fogadnia az illegitim módon, a politikai pártok és a közvélemény kizárásával létrehozott új alkotmányt, annak minden következményével együtt. Annak ellenére, hogy ez az új alkotmány nem az egész nép, hanem egy párt által elfogadott alkotmány, amelyet sem közvetlenül, sem közvetve nem erősített meg a népakarat. Nem véletlenül, hiszen ez az alkotmány egy párt ideológiájára épült, és kirekesztő módon erre az ideológiára építi az egész országot. Az első hazugság az, hogy Magyarországnak legitim alaptörvénye és közjogi rendszere van. Ha az ellenzéki „összefogás” győzni tudna egy ennek alapján kiírt választáson, azzal magára nézve kötelezőnek ismeri el az illegitim módon született hamis alkotmányt.

Ez az alkotmány arra a hamis ideológiai alaptézisre épül, hogy Magyarország a Szent István-i állameszmével, a Szent Korona-tannal azonos, és Magyarország a katolikus „keresztény Európa” része, a „kereszténységnek” nevezett politikai katolicizmus a nemzet megtartó ereje. Ez az ideológiai örökség az antiszemitizmus, de nemcsak a zsidóságot rekeszti ki és fokozza le másodrendű állampolgárrá, hanem a magyar nép minden tagját, akik a politikai katolicizmussal nem azonosulnak. A magyar értelmiség, és a rájuk épülő ellenzéki pártok sem értékelik súlyának megfelelően az ideológia szerepét, amelyre az Orbán-féle rendszer épül, amely szellemi-lelki fogságban tartja a magyarok jelentős részét, és kettéosztja, gyűlölködésben tartja az ország egyik felét a másikkal.

Mint minden hamis és hazug ideológia, ez is az igazság ellenkezőjét mondja. A háborúság okozói, a békétlenséget szító katolikus klérus, a világhatalmi törekvéseit építgető Vatikán „Út a Békéhez Díjjal” tüntette ki a magyar államelnököt, amely nem személyesen Ádernek, hanem a katolicizmus ideológiájára épülő Orbán-rendszernek szól. Ez a rendszer a békétlenség rendszere, és amikor az orbáni alaptörvény azt mondja, hogy Magyarország a „keresztény Európa” része, miután Szent István Róma fennhatósága alá rendelte, akkor nem a tényleges állapotról, hanem a jövő terveiről beszél. Az Unió alkotmányában nem szerepel, hogy az az Európa, amelyhez Magyarország csatlakozott, „keresztény”, azaz római katolikus lenne, ahogyan az Uniót eltervező Vatikán remélte. Az Unió alkotmányában ez nem szerepel, az alapító országok kiszavazták onnan. Ezért a vatikáni tervek úgy szólnak, hogy „Európa vagy ‘keresztény’ lesz, vagy nem lesz” (a keresztény alatt iii is a világi uralomra törő római katolicizmust kel érteni, nem az önmagát a bűnösökért feláldozó Jézus Krisztus szellemi egyházát, amely nem evilágból való). A Vatikán szívós és alapos munkával vagy szétveri az Uniót, és megszűnik az egységes Európa, vagy belülről átalakítja az eredeti tervei szerint politikai katolicizmussá. Ahogyan Orbán áll Magyarországgal szemben: vagy ő uralkodik, vagy szétveri. Az Orbán-rendszer ennek a törekvésnek a mintaállama és faltörő kosa. Erről szól a nevetségesen meghatódó Áder kitüntetése, az elégedetten mosolygó érsekek és nunciusok illedelmes és önelégült tapsa. Ahogy erről szól az, hogy a hagyományoknak megfelelően az inkvizíció utódjának tekinthető Hittani Kongregáció volt vezetőjéből lett XVI. Benedek pápa már Rómába hívja azokat az állami vezetőket, akik ezen a terven munkálkodnak. Orbán Viktornak ebben vezető szerepet szántak, és nem véletlen, hogy magáról bibliai hasonlatokban beszél, mint egy megváltóról. A Fidesz egyik oldalról maffia, másik oldalról párt. De a maffia úgy működik, hogy a párt szerez hatalmat és hozzáférést a nemzet vagyonához, amelyet utána magánosítanak és magánvagyonukként kezelnek, feudális tulajdonuknak tekintenek a katolikus egyházzal (és a tőlük megkülönböztethetetlen történelmi protestáns egyházakkal) együtt. A párt eszköze viszont az ideológia, az ideológiát pedig sok évszázados hagyományainak megfelelően a katolicizmus adja.

Az ellenzéki pártok mögött álló, túlnyomóan ateista, materialista értelmiség nem érti ennek szerepét és fontosságát, nem tulajdonít jelentőséget a szellemi és az ideológiai tényezőknek, ezért nem képes felismerni az igazi ellenfelet, amely az Orbán-rendszer mögött áll. Ez az ideológia népirtásokhoz, pogromokhoz, tízmilliók halálához vezetett, és elkerülhetetlen odavezet minden alkalommal. A magyar ellenzéki értelmiség még azt sem fogta fel, hogy mi zajlik körülötte, nemhogy azonosította volna az ellenfelet. Az egyház képmutató ájtatoskodása mögött nem látja a militáns szervezetet, nem érzékeli a báránybőr alatt vicsorgó farkasokat. Nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy a kapitalizmusellenes, demokráciaellenes, parlamentellenes és a demokratikus alkotmányokat elvető és relativizáló propaganda, uszítás mögött, az antiszemitizmus kovásza mögött a római katolicizmus ideológiája áll. Nem tudja, hogy az inkvizíció átalakult, a kor követelményeihez igazodott, és a fizikai gyilkolástól a könyvek betiltásán és a tudomány megrendszabályozásán át eljutott a politikai rendszerek elfoglalásának stratégiájához. Ma ezt végzi. Miután a felvilágosodás megszüntette az egyház és az állam nyílt összefonódását, és a pápai enciklikák tanításaira épülő fasizmus bukása, valamint az egyházatyák antiszemitizmusát pogány és barbár mitológiával ötvöző nácizmus “túlkapásiai” visszavetették a római ambíciókat, és új utakat kellett keresni. Az új báránybőr a kereszténydemokrácia, amely magyar mintára a demokratikus alkotmányokba kívánja beépíteni a katolicizmust. Az új magyar államforma Orbán alkotmányában az alkotmányos katolicizmus.

A hazugság az, hogy ez az ideológia a közjót szolgálja, hasznos és a magyar nemzet érdeke ennek érvényre juttatása. A magyar érdekkel szemben áll a világösszeesküvő zsidó érdek. Az igazság az, hogy ez gyilkos ideológia, amely elnyomó, kirekesztő, a szabadságot felszámolja, diktatórikus rendszereket hoz létre, gyökereiben antiszemita. A katolicizmus a zsidóságot kirekesztette saját örökségéből, és meghamisította a zsidó gyökerekből kinőtt valódi kereszténységet. Az igazi kereszténység a zsidó hit beteljesülése a zsidó Messiásban. A katolicizmus egésze csalás, és ennek megfelelően csalás a rendszer is, amely erre épül. Ugyanakkor azért él túl mindent, mert valóban szellemi erő van benne, ha nem is az, amelyből hazug módon származtatja magát. Ennélfogva képes arra, hogy szellemi és lelki fogságba, elnyomásba vigyen nemzeteket, megbabonázzon tömegeket. Amíg azt a hazugságot, hogy a katolicizmus és a katolicizmus ideológiájára épülő rendszer a közjót szolgálja, le nem leplezik, és vele szemben nem szegezik az igazságot az ellenzék pártjai, addig Magyarországon se nyugalom, se demokrácia nem lesz. Hiába nyer valaki választást, a lelkeket megfertőzte a gyűlölet, az antiszemitizmusból fakadóan a demokrácia és a szabadság elleni utálat, amelyet ez az antiszemita ideológia képvisel. Amíg azt a hazugságot nem rombolják szét, hogy a nemzeti azonosság a katolicizmusból fakad, addig a nacionalista szólamokkal Róma gyarmatosító törekvései mindig tömegek fogadókészségével találkoznak. A katolicizmus történelmi pályafutása alatt mindig halált, pusztulást és nemzeti tragédiákat okozott, amelyekből Magyarország mindig az elsők között vette ki a részét. Most sem lesz másképp. Most már az ország megmaradt egyharmada a tét. Orbánnak köszönhetően most is ezen az úton jár a politikai katolicizmust képviselő jobboldal, és nem lehet megállítani a tragédia bekövetkezése előtt, ha az ellenzék nem ismeri fel, hogy mi ellen kell harcolnia, mely hazugságokkal szemben kell az igazságot képviselnie. Pedig a mostani demokraták könnyebb helyzetben vannak, mint elődeik. Ezt a veszélyt már felismerte és sikeresen győzte le a felvilágosodás. Az egyház és az állam totális szétválasztása, az erre épülő amerikai alkotmány a szabadság mintája. Túl vagyunk Mussolini fasiszta államán, amely a korporatív állam harmadik utas vatikáni koncepciójára, a keresztényszocializmusra, a szabadkőművesség és a liberális demokrácia elleni katolikus ideológiákra épült. Össze lehet vetni Adolf Hitler Mein Kampfját az egyházatyák antiszemita tanaival, de a két világháború közötti katolikus püspökök (köztük magyar püspökök és a magyar katolikus sajtó) szövegeivel, amelyekről még a felvilágosult katolikus filozófus, Nyíri Tamás is azt mondta egy alkalommal, hogy kínosan közel állnak egymáshoz. Mindezek ismeretében nem nehéz beazonosítani, hogy mi áll Orbán rendszere, a demagóg, de sikeres uszítás hátterében. Fasiszmus és nácizmus, amelynek gyökerei sajnálatosan a politikai katolicizmusban nyugszanak. Viszont most olyan demokratikus országok közösségébe tartozik Magyarország, amelyek ezt elutasítják. Nevetséges, hogy ennek tudatában nem találják ellenszerét, mert nem merik nevén nevezni a fasiszta ideológia, a kiépülő diktatúra mögött álló Rómát.

Hiába nyerne az „ellenzéki összefogás” választást, ha a kígyó fejét nem vágja le, akkor továbbra is az ország torkát fojtogatja. Az alkotmányos katolicizmus rendszere arra a másik hazugságra épül, hogy a létrejövő állam demokrácia. Ez az új vatikáni modell, amelynek addig van ereje, amíg ez a hazugság él. Amíg Orbán az ország határain kívül és belül el tudja fogadtatni azt a hazugságot, hogy ez egy demokrácia, addig nem lehet legyőzni, és nem lehet megszabadulni tőle. Ezt a hazugságot csak azzal az igazsággal lehet legyőzni, hogy a létrejött alkotmányos katolicizmus egy új típusú fasiszta diktatúra államberendezkedése. De ha ez sérti valaki csipkés lelkét, és ha valaki e szavakat túl erősnek találja, akkor mondhatja azt, hogy ez mindenképpen egy diktatúra közjogi szervezete, és semmiképpen nem demokrácia. A demokrácia lényege a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak szétválasztása, a jogbiztonság, a hatalmi váltógazdálkodás. Orbán a kidolgozott vatikáni modell megvalósításával mindezt tudatosan felszámolta. A politikai katolicizmus új típusú államának ez a forgatókönyve. Nem akarnak totális diktatúrát, csak jogfosztást, ideológiai elnyomást, a nacionalista érzelmekre ható „nemzeti” katolikus államot. Ha nincs rá szükség, nem tartják fontosnak a fizikai elnyomást. Olyan rendszert képzelnek, amely megtűri kirekesztett és elnyomott állapotában olyan emberek létezését is, akik nem azonosulnak az egyedül üdvözítő egyház és állama ideológiájával. De a szabadságukat elveszik. Azt képzelik, hogy lehet olyan fékezett diktatúrát működtetni, amelyben elveszik az emberek alapvető jogait, korlátozzák a vélemény, a gondolat, a művészet, a tudomány szabadságát, és nem vezet nyílt diktatúrához és vérengzéshez. Ez tévedés, mert odavezet, önkorlátozó diktatúra nem létezik, az embereket nem lehet tartósan elnyomásban tartani, mert fellázadnak ellene. Ha fellázadnak, akkor az elnyomó hatalom kénytelen velük szemben a nyílt diktatúra eszközeit használni. Ha az ellenzék az igazsággal nem képes idejében legyőzni a hazugságot, akkor elkerülhetetlen a tragédia,a kataklizma, a vérengzés és a nyílt diktatúra. Hogy ezt ebben a szakaszában személyesen Orbán vagy valaki más valósítja meg, a lényeget tekintve mindegy. A pusztulás a rendszerbe van kódolva.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor Ópusztaszeren a katolicizmus talaján álló vallásos beszédet mondott. Ebben magát Jézus szerepébe helyezte, ő a jó pásztor, a messiás, aki megváltja az ő népét. A megváltásnak van egy önfeláldozó aspektusa is, amely abban az áldozatvállalásban nyilvánul meg ezekben a rendszerekben, hogy képesek vállalni az ellenség megsemmisítésével járó következményeket is. Orbán beszédéből fájdalmasan keveset idézik azt, hogy a magyar faj- és vérközösségre tett utalásokat, és akik nem tartoznak ebbe a közösségbe, amelyet még a közös Szent István-i vallás köt össze, azoknak nincs helyük a nemzetben. Miután ő a messiás, az ő hitét nem követők az ördögök, és ha ezeknek nincs helyük a nemzetben, akkor ez a mi magyar messiásunk eljutott az ördögi ellenség eltüntetésének, ne adj’ isten, megsemmisítésének gondolatáig. Másokkal szemben nem hiszem, hogy Orbán ne lenne képes gyilkolásra és népirtásra. Ez az ember nagyon távol van már a gondolataiban, nem kiismerhető akkor sem, amikor a nyilvánosság előtt áll, nem lehet tudni, mi van a beteg fejében. Szívesen venné talán, ha ezt a munkát nagy példaképéhez, Horthyhoz hasonlóan, egy Hitler elvégezné helyette, de ha nincs segítség, akkor “magad uram, ha szolgád nincsen”. Ha nem tér észhez a magyar értelmiség, nem veszi komolyan még saját szövegeit sem a “keresztény-nemzeti” kurzusról, és annak halálos következményeiről, akkor az Orbán-rendszer vége gyilkolás lesz. Ne reménykedjenek, nem lehet más. Az elvetett mag, kikel, szárba szökken, és gyümölcsöt terem. Ez a természete, ezt nem lehet megakadályozni. Magától terem a föld, maga sem tudja miképpen. A magot kell kivágni. A magot pedig a római katolicizmus veti. Ez az ő ideológiájuk, Orbán nem Felcsúton tanulta.

Ezért, akik szemérmesen szemlélik a római császárok gúnyájába bújt pápa és püspökei, papjai háttérmunkáját, és azt gondolják, hogy ezt a rendszert anélkül leválthatják, hogy velük konfrontálnának, azok nemcsak tévedésben vannak, hanem súlyos felelősség terheli őket azokért a tragédiákért, amelyek ennek nyomán elkerülhetetlenül bekövetkeznek. A báránybőrbe bújt gyilkosok semmit nem változtak, csak ravaszabbul alkalmazkodnak. A következmények viszont ugyanazok lesznek. Aki azt hiszi, hogy Orbánt csak a hatalmi vágya vezeti, és nincs prófétikus küldetéstudata, amely a Vatikántól származik, az nem ért semmit a körülötte levő világból. Aki csak a maffiát látja az Orbán bandában, és nem látja a maffia mögött álló gyilkos hatalmi szervezetet, amely egy hamis vallás öltözetében tör világuralmi szerepre, az soha nem fogja megérteni, hogy ha Simicska magántulajdonának tekintheti a teljes költségvetést, az állam kincstárát, ha szétrabolják a földeket, ellopják a megtakarításokat, mindenki cégét bekebelezik, akkor sem fog fellázadni emiatt senki, amint megnyomják az emberek lelkébe épített antiszemita-nacionalista-keresztény (katolikus-fasiszta) gombot.

A katolicizmus egy csalásra épül. Az évszázadok során legyilkolták az igazi hívőket, mint “eretnekeket”, kisajátították a keresztény nevet, és elfoglalták Szent Ágoston hazug teológiája alapján a bibliai Izrael helyét és örökségét. A kereszténység nem öl. De ezek végiggyilkolták a történelmet. Jézus Krisztus zsidó, a zsidók Messiása, ő a zsidóknak adott ígéret. Ebbe oltatnak be a pogányok. Ezért a kereszténység nem lehet antiszemita. A katolicizmus az antiszemitizmusból, a bibliai Izrael elvetésének hamis és hazug teológiájából nőtt ki. A katolicizmus nem azonos a kereszténységgel. Jézus azt mondta, hogy juhok ruhájában jönnek, de belül ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek meg őket. A ragadozó farkasok foglalták el Magyarországot. Ahogyan a kibelezett és meghamisított kereszténység nem kereszténység, a kibelezett és meghamisított demokrácia sem demokrácia. A katolicizmus ugyanazt a receptet használja: ahogyan egy puccs révén elfoglalta és meghamisította a kereszténységet, ugyanolyan puccs révén foglalja el, és hamisítja meg a demokráciát. Ahogyan a hamis kereszténység nem kereszténység, a hamis demokrácia sem demokrácia. Ahogy a katolicizmus nem kereszténység, úgy az Orbán-rendszer sem demokrácia. Ez az igazság. Ez az igazság akkor is győz, ha egy ember hirdeti. Ha az igazság alapján összefognak sokan, akkor még inkább. De az igazság nélkül nem győzhet semmilyen ellenzéki összefogás.

Már csak praktikus okokból sem. Képzeljük el azt a „győzelmet”, amikor választást nyer az ellenzéki összefogás. Ez lehetetlen, mert Orbánt választáson legyőzni nem lehet, mindig olyan választási rendszer lesz, amely ezt megakadályozza. De képzeljük el. Ott áll a győztes ellenzék, amely azt sem tudja, hogy kit győzött le, ott áll a magyar nép, amelynek szemei előtt nem lepleződött le az igazi ellenség, és kész arra, hogy a demagóg nacionalista, fasiszta és náci szövegeket elfogadja. Ott áll az orbáni alkotmány, amelynek legitimitását az ellenzék megerősítette azzal, hogy a rendszeren belüli feltételeket elfogadta, és azok törvényességét a magatartásával hitelesítette. És ott áll vele szemben a soha le nem leplezett, és fasiszta, náci mivoltjában meg nem bukott Orbán Viktor, a demokrata, aki a magyar érdekeket védelmezi a gyarmatosító liberális zsidó világrenddel szemben. Mit ér ez a virtuális győzelem? Ez a győztes minden hitelét elveszítette arra, hogy diktatúrának nevezze utólag Orbán rendszerét, illegitimnek a katolikus ideológiai alkotmányát, amely még a kormányzást is megakadályozza, ha nem Orbán kormányoz. Ott áll a kilenc évre kinevezett „független” intézmények vezetőivel, akiknek illegitim kinevezését nem kérdőjelezheti meg, miután az Orbán-rendszert hitelesítette a választáson való részvételével. Visszamenőleg utólag is mindent „demokratikussá” minősít az Orbán-rendszer feltételei között zajló választáson való részvétel és az ellenzéki összefogás.

S képzeljük el azt, hogy nem is győz az ellenzéki összefogás, amely nem az igazság alapján szerveződik. Akkor csak annyit tettek, hogy hitelesítették a részvételükkel és a magatartásukkal visszamenőleg a demokrácia teljes lerombolását, és megkérdőjelezik Orbán utólagos felelősségre vonásának jogalapját is. Mert tévedés ne essék: Orbánt ezért utólag felelősségre kell vonni, mert megpuccsolta azt az alkotmányt, amelyre felesküdött. Hazug alapokra nem épülhet igazságos jogállam. A demokrácia törvényei büntetik azt, ha valaki az alkotmányos rend megdöntésére szervezkedik. Orbán nem “változtatott” a kétharmados többségével a demokratikus alkotmányon, hanem megdöntötte az alkotmányos rendet. Államcsínyt hajtott végre. Amikor összejöttek a Demokratikus Koalíció, az MSZP, és még ki tudja milyen ellenzéki pártok emberei, és a találkozó legfontosabb üzenete az volt, hogy „nem a bosszúvágy” vezeti őket, akkor józan ember azonnal a bőröndje után nyúl, és még az aznapi bécsi gyorssal elhagyja Magyarországot, amíg lehet. Miféle bosszúvágyról beszélnek? A törvényes felelősségre vonás nem bosszú, hanem kötelesség. Úgy akarnak jogállamot építeni, hogy már az első lépésükkel átlépik a jogot? Mert a „bosszúvágyról” szóló kijelentések azt jelentik, hogy ha győznének is, nem akarnak törvényes felelősségre vonást. Ennél rosszabb üzenet nincs. Ez nem az igazság, hanem a hazugság hangja. A hazugság magvából nem nő ki az igazság fája. Ha Horthyt felakasztják, mint háborús bűnöst és népirtásban bűnrészes gazembert, ahogyan megérdemelte volna, akkor ma nem állítanának Horthy-szobrokat, nem kellene egy bírónak boszorkányüldözést elszenvednie, mert védi a törvényt, amely a Horthy-rendszer tetteit népirtásnak minősítette. Akkor az a „keresztény-nemzeti” katolikus fasiszta állam, amely a Szent István-i állameszmére és a pápától kapott Szent Koronára épül, nem lehetne mintája a jelenlegi magyar alkotmánynak. Akkor talán nem lenne „keresztény magyar” erény és a nemzeti identitás alapja az antiszemitizmus. Ennyit jelent, amikor egy bűnöst nem ítélnek el.

Mindebből az következik, hogy az ellenzéki összefogásnak akkor van értelme, ha arra az igazságra épül, hogy az Orbán-rendszer a politikai katolicizmus rendszere, a Vatikán Európa elfoglalására irányuló kísérletének mintaállama. Arra a hazugságra épül, hogy a nemzeti érdek és a közjó azonos a katolikus egyház ideológiájának uralmával. Ez minden szempontból hazugság. A közjó a szabadság. A Biblia nem ad ilyen szerepet az államnak, ez csalás. A keresztény szólamoknak nem kell felülni, mert az egyház, amelynek országa evilágból való, nem egyház és nem kereszténység. Az államot nem lehet egyetlen vallás ideológiája vagy vallási szervezet uralma alá sem rendelni. Róma gyarmatosítja, kifosztja, és megosztja Magyarországot, hogy uralkodhasson a polgárai fölött, és elvehesse a javait. Ez a próbálkozása ezúttal is gyilkosságokba fog torkollni. Ez az igazság.

A másik igazság annak kimondása, hogy Magyarországon megdöntötték az alkotmányos rendet, államcsínyt hajtottak végre. Ezért a törvény előtt felelniük kell, a törvényes felelősségre vonásuk nem maradhat el. Magyarország nem demokrácia, hanem struktúráját tekintve önkényuralmi rendszer, diktatúra, amelyben nincsenek hatalmi ellensúlyok, nem létezik a jog uralma, mert a kormányzó hatalom az akaratához igazítja még saját alaptörvényét is. Korlátlan hatalommal rendelkező önkényúr kormányozza a demokrácia meghagyott hamis díszletei között az országot. Magyarországon klerikális, fasiszta állam működik, amely megtűri fasiszta szervezetek és félkatonai rohamcsapatok működését, szimpatizál a nácikkal, miniszterelnöke hungarista elveket hirdet, szabadságharcos retorikájában és egész rendszerében antiszemitizmusra épül.

Ezért az ellenzék összefogásának csak abban az esetben van értelme, ha az összefogás a politikai katolicizmus ideológiája ellen, a „keresztény-nemzeti” fasiszta ideológia és alkotmány felszámolására, az egyház és az állam teljes szétválasztására és egy szekularizált, modern, liberális és demokratikus jogállam megteremtésére irányul.

Ennek érdekében az ellenzék összefogásának célja nem az Orbán-kormány leváltása, hanem az Orbán-rendszer megdöntése. Ez pedig csak a teljes kivonulás mellett lehetséges, a hamis és hazug választási rendszer leleplezésével, az attól való távolmaradással, az Orbán-rendszerrel való minden együttműködés felmondásával: a passzív rezisztenciával, a hazug áldemokrácia leleplezésével és a parlament elhagyásával. Működjön a diktatúra önmagában, legyen nyilvánvaló kívül és belül a rendszer jellege, lehetetlenüljön el a hazugsága. Egy ilyen ellenzéki összefogásnak van értelme. Választási összefogásnak nincs, egy választási összefogás bűnös együttműködés a diktatúrával. A teljes bojkottak időben kellene meghirdetni, mert mire idáig eljut az ellenzéki gondolkodás, Orbánék gyártanak mű ellenzéki pártokat, és azzal elketyegtetik a maguk kis +demokráciáját”, az pedig állampolgári jog, hogy valaki ne induljon a választásokon. Addig kellene teljes bojkottot hirdetni, amíg annak van ereje.

Ha az ellenzék nem ezt az utat választja, akkor rögös utat jelöl ki Magyarország számára, mert ebben az esetben a fasiszta diktatúra kifutási idejét meg kell várni, annak végjátékával és összeomlásával együtt. Diktátorokat demokratikus úton leváltani nem lehet. Egy diktátor nem leváltható és nem adja át a hatalmat önként. Diktátorok nem állnak meg félúton, azok csak a teljes összeomlás után távoznak.

Ha már belekeverjük Istent és a vallást: Isten a diktátoroknak megengedi, hogy végigcsinálják azt, amire képesek, mert nem aszerint akarja őket megítélni, amire képesek lettek volna, hanem aszerint, amire képesek is voltak, és amit meg is tettek. Ha prófétikus szemmel nézzük az ellenzék vakságát és tévedéseit, tekinthetjük úgy, mint Isten kezét, aki azt akarja, hogy Orbán ne álljon meg félúton, hanem fejezze be a művét. Lássa meg ő maga is mire képes, mit tud kezdeni azzal a hatalommal, amelyre vágyott. Az ítélete igazságos lesz. A nép is megkapja jutalmul azt, amit választott, és kiélvezheti okos döntései jutalmát. A magyarok megérdemlik Orbánt, ha nem képesek felismerni, hogy kivel állnak szemben, és embertelen, gyilkos ideológiákat megtűrnek és támogatnak. Súlyosbító körülmény, hogy nem sokkal ezelőtt egyszer ezt már megtették, és semmit nem tanultak belőle.

Akik ennek ártatlan elszenvedői, azok azzal nyugtathatják magukat, hogy amit Orbán ezért ítélet gyanánt kapni fog, azt nem kívánnám senkinek. De akinek van egy kevés esze, az felfogja azt, ami történik, tanul a történelemből, és mindent megtesz azért, hogy ennek ő maga és családja ne legyen az áldozata.

Fussatok ki Babilonból. Usgyi, mert itt gyilkolás lesz.