Budapest – Mellszobrának leleplezésével emlékeztek meg Kádár Jánosról az egykori kommunista pártfőtitkár születésének századik évfordulóján nyughelyénél, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben szombaton.
A Kádár János Baráti Kör, a Magyarországi Munkáspárt 2006 és a Magyar Ifjúság Közösségi Szervezete rendezvényén nagyjából háromszázan vettek részt. A korábbi állampárti politikusok közül ott volt az 1956-os forradalom utáni megtorlásokat belügyminiszterként irányító Biszku Béla, valamint Berecz János, aki a nyolcvanas években a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi bizottságának ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára volt.
Kádár János mellszobrát – amelyet várhatóan a Munkáspárt 2006 egyik irodájában helyeznek majd el – Moldova György leplezte le. Az író “proletárszentnek” nevezte Kádár Jánost, és úgy fogalmazott: az ország nem méltó az egykori pártfőtitkár emlékéhez, s megtagadva azt “rászolgál minden jelenlegi és eljövendő nyomorra és megaláztatásra”.
Geyza
.
Ezeket öröm olvasni, sőt, az ilyenek egy kis igazságot szolgáltatnak azoknak a kiváló tehetségű embereknek, akik itt, ezen a reménytelen földön ölték bele a tehetségüket ebbe vagy abba.
De az, hogy bizonyos teremékeink egyáltalán megtalálták a kiutat a vlág igényesebbik felébe, még semmit nem mond arról, hogy az ottani minőségi skála mely fokán helyezkedtek el. Ez nem örömrontó piszkálódás akar lenni, de ez tény.
De legyünk nagyvonalúak, és tételezzük fel a termékeink egy kedvező elhelyezkedését. Akkor is: a volumenükben az akkori GDP hányadrészét tették ki ezek az akkori időkre jó fényt vető termékek? (Mert ehhez aráylik a hatásuk is. Vagyis mire mentünk velük….??)
Kedves Császárom!
Tiszteletben tartva véleményedet, szerintem a nyolcvanas években Te nem ott éltél ahol én. Ha a 60-70-es évekre irtad volna, elfogadom. Mellesleg szerinted most nem figyelnek? Most kapsz utlevelet, csak a munkahelyedről rúgnak ki. Micsoda különbség.
Sajnos a magyar termékekről Te is úgyanúgy lenézően és becsmérlően nyilatkozol, mint sokan mások. Érdekes, nyugati ismerőseimnek teljesen más volt a véleménye. A műszaki szinvonal megítélését meg a szakemberekre kellene bizni. Csak egy példa, már a 70-es években luxusbuszokat karosszáltak az Ikarusban Volvo márkanév alatt. Igaz csak az tudta, aki ott dolgozott. Mi magyarok mindig kishitüek vagyunk?
Az összehasonlításban azt sem szabad elfelejteni, hogy közben eltelt pár évtized.
És a Tungsram…
Továbbá a VIDEOTON a 80-as években olyan számítógép perifériákat, munkaállomásokat gyártott, amikben az akkor cocom-listás mikroprocesszorok voltak, amiket tömegével adtak el a SZU-ba.
A diósgyőri két nagy gyárat, a LKM (kohászat) és a DIGÉP (gépgyár) a hadiipar tartotta életben. Ágyukat gyártottak, lőtér közel volt, belövéseket lehetett sokat hallani. Igaz sok alacsony iskolázottságú munkavállaló dolgozott mindkettőben.
“… már a 70-es években luxusbuszokat karosszáltak az Ikarusban Volvo márkanév alatt….”
.
Épp most adtam igazat Geyzának abban, hogy voltak itt is jó teljesítmények, de hát ezt minden tárgyilagos ember tudja.
De: azoknak a Volvo luxusbuszoknak mely fődarabjai voltak magyar fejlesztésűek és gyártásúak? Szóval: a jó fényükből mennyi jár nekünk? És itt nem érdemes eltérni a tényektől. A szocialista magyar háttéripar sem méretpontosságban, sem a nyersanyagok paramétereinek adott sávban tartásában stb. nem volt “Volvo-szinten”. Bedolgozók, azok lehettünk. Mára is csak ebben léptünk előrébb, hál’istennek, hogy legalább ebben. Kezdték így mások is.
Balogh de nem balga
.
Azt írod: “Te nem ott éltél ahol én. Ha a 60-70-es évekre irtad volna, elfogadom.”
.
Köszönöm, hogy reagálsz a beírásomra. De amit írsz, abból arra kell gondolnom, hogy az eddigi kommentek közül néhány fölött elsiklottál. Fanatikusan vonalas rendszervédők előfordultak még a legutolsó években is.
A kádári diktatúra alatt is volt nyugati export. Az export-import mérlegünk azonban negativ volt amit tovább terheltek a 80-as évek jólétének fenntartására felvett hitelek.
De tény, hogy voltak exportképes termékeink. 1988-ben csak én magam2 x 400 ezer Ny-Német márkáért (akkor még olyan volt) végeztem vizsgálatokat a Roch-nak, ami 95 % nyereséget tartalmazott. De a Tungstram és .. mindazok amiket felsoroltatok igazak. Csak ahogy Marcus mondja NEM ELÉG.
Az antali dilettantizmus magasiskolája volt a privatizáció. Nem a szükségességében kételkedem, hanem ahogy azt kivitelezték. Lehetett volna úgy is, hogy a vevövel kikötni, hogy nem zárhatja be a gyárat X ideig. Lehetett volna úgy is, hogy 5%-ban a nyugdijalap tulajdona marad a gyár és .. talán nem sorolnám a lehetöségeket.
A hazai mezögazdaságot tönkretevö dilettás privatizálása az élelmiszeriparnak meg egyszerüen bicskanyitogató. Gondoljunk csak a cukorgyárakra. Ehhez azért antali agyalágyultság kellett.
Roche,.. helyesen. Sok az elütés.
cOLOMBUS
Én is vettem részt egy ilyen privatizációs tárgyaláson rendszerváltás után, szagértőként :) Egyik leghíresebb cégünk ajánlkozott egy USA csúcstechnikás cégnek, már a stílustól is összezuhantam, a vezér széttett lábaitól pláne. :(((((
Ehhez tartozik még, hogy technológiában nem voltunk hátrább az élvonaltól, mint 1-2 év.
Az újsütetű politikusok rendszerváltás előtt nem véletlenül voltak harmad-, negyedvonalasok. Csoda, hogy túlélte az ország azt a zuhanást.
A privatizáció is egy veszek-eladok játék. Aki vesz lefitymál, aki elad feldicsér. Sajnos sok akkori vezetök a marxista faiskoláikkal azt hitték, hogy már az i s egy siker vagy kegy, hogy tárgyalnak vele a nyugatiak,… bocsánat,.. a NYUGATIAK.
Tárgyalni is tudni kell. Persze azt rendeleti szinten kellett volna szabályozni, hogy mik a minimum feltételek. De akkoriban fontosabb volt a cimer, az utcanév, a pedofil egyház kétes javainak visszaadása, na meg a nekemmijutazsiroskisüzletböl.
“Az újsütetű politikusok rendszerváltás előtt nem véletlenül voltak harmad-, negyedvonalasok.”
Ez egy nagyon jó meglátás. Valóban.
Tudod mi a szörnyü? Hogy a privatizációval egyidöben rengeteg jó szakember hagya el az országot. Ez is egy fajta privatizáció volt. De egy Csurkával bélelt Antal vezette dilettáns parlamentöl értelmes ember nekifut az óceánnak és átússza azt.
Kétségtelenül, Kádár nem volt jó.
Kétségtelenül, Kádár volt 44 óta eddig a legjobb. :))
Gonoszka!
++++++++++++++++++++++++++++
Gonoszka
2012. május 27. vasárnap
22:29
Tágítsuk 1044-ig az idősíkot? :)
Vagy 944-ig.
Kicsi nép (az is fogyóban),.. kicsi diktátorok.
Parányi emberek.
Emberparányok.
Legyünk büszkék arra, hogy ennyire is futotta.
Ki tudja, lehet, hogy Árpád is a grizestésztát szerette.
-
Inkább nézzünk a jövöbe Gonoszka. Elöttünk az élet. Mi még lehetünk nagyok, ök már soha.
gets, benne vagyok 944-ig. :))
Miaszösz május 27 vasárnap 14:37 “Ha Kadar ilyen jo volt, akkor miért kellett rendszervaltas, miért kellett Gyurcsany, miért kellett Orban , stb?? Nem sajnalom, hogy 89-ben, 21 éves koromban elhagytam az orszagot…azota nem sokat valtozott itt semmi.” A kérdésed megdöbbent! Csodálkozom,hogy a választ meg kell kérdezned,mert magadtól nem találod ki! Kádár rendszere – amely nem az ő, ( szovjetek )de az ő általa működtetetett rendszer volt – felépítményében, diktatórikus volt. A rendszer minősége, attól a személytől függött, aki a mindenkori vezető párt első titkára volt, valamint attól az elnyomó hatalomtól, amelyet fölénk rendeltek a nagyhatalmak! A rendszernek egyrészt diktatórikus felépítménye miatt, másrészt gazdasági felépítménye miatt kellett megváltoznia! Pont a ” Gulyáskapitalizmus ” bizonyította be a szocialista rendszer életképtelenségét ! Kádár politikájával megteremtette annak a lehetőségét, hogy a kilépés a rendszerből bármikor bekövetkezhessen, de kilépni mindaddig lehetetlen volt, amíg a világ politikai helyzet, illetve az akkori Szovjetúnió belső politikai viszonyai ezt nem engedték meg! Abban a pillanatban,amikor erre a lehetőség megadatott, adminisztratív úton át tudott állni az ország a több párti demokráciára! A Kádár féle nosztalgia nem abból fakad, mert a diktatúrát sírja vissza bárki,hanem azért, mert az emberek – többek között én is – a politika nemtelen küzdőterének tartják a Kádár korszak leanyázását! Akkor törvényszerű volt a diktatúra! Ma nem ! A rendszerváltás, többek között a diktatúrát akarta megszüntetni ! Nem akartuk,hogy egy emberen múljon az ország sorsa! Ez az ország nem azért vitte végig a rendszerváltást, hogy most idegen hatalom nélküli, belső önkényuralmi rendszer ( diktatúra ) alakuljon ki! De ez mit sem változtat azon a lényegen, hogy Kádár jó politikus volt-e vagy sem? A döbbenetes az, hogy belső hiénák tépik szét az országot, és ezt tűrjük! 56-ban fellázadt a nép, a diktatúra és a kiéheztetés ellen, most nem! Hogy van ez? Csak az idegen hatalom önkényuralmi rendszere fáj a magyar értelmiségnek? Csak az idegen hatalomtól stratégiai eszközökkel megvédeni akaró politikus a haza árulója?A belső farkas csordáé nem? A történelmi törvényszerűségnél megköpjük a túlélettetőt, a nem törvényszerű ( belső ) folyamatnál, meg azt mondjuk, a mi kutyánk kölyke? Én nem esküszöm meg az igazamra! Én kérdéseket teszek fel, és megpróbálok következtetéseket levonni, de az a vita,ami itt zajlik, a szobák mélyére bebújt szint alatti emberek bátorsága!
Szerintem Gonoszka megállapítása a legpontosabb…
Bár itt nem összehasonlítás az alapkiindulás, hanem Kádárnak a történelmi tényekhez hű értékelése. Ha összehasonlítunk, akkor a körülményeknek is hasonlóaknak kell lenniük:
1. Szovjet megszállás – alapvetően kényszerítő körülmény
2. Szovjetek által fegyveresen levert felkelés – a “szocialista tábor” – kikövetelt bosszúszomja elrettentési céllal.
Ceausescu, Honecker, Gierek, Svoboda, Kádár, meg a többiek közül csak azok hasonlíthatók maradéktalanul, akiknél ott állomásoztak ideiglenes örökkévalósággal a megszállók. Ceausescu minden megszállás nélkül alakított ki diktatúrát, éppúgy, mint Orbán teszi.
Honeckerék “kirakatszocializmusa” valószínűleg több emberségre adott volna lehetőséget, a történelmi körülmények között, a keletnémet nép mégis sokkal inkább elnyomást “élvezett”, mint a magyar.
Az én összehasonlítási szempontjaim a lehetőségek kihasználásából indulnak ki.
Azt pedig kifejezetten káros megközelítésnek tartom, hogy tetteinek értékelésekor a “másokhoz képest” szeretetünk domináljon.
Mindenkit önmagának lehetőségei alapján kell értékelnünk, és bárhonnan nézzük, Kádár mozgásterét a szovjet megszállás határolta be. Ha diktátortársai közül (mert én bizony a többi megszállott ország vezetőire is ráaggatom a jelzőt) egyedül neki sikerült puhítani, akkor az bizony az ő érdeme, amit utólag méltánytalanság elvitatni tőle.
cOLOMBUS
- ebben nincs vitánk.
Kádár csupa jóindulatból (de hát a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kövezve) úgy bánt a néppel, mint egy védelemre szoruló állami gondozottal: azokat is kilökik 18 évesen az életbe, és azok is csak akkor találkoznak a felnőtt lét követelményeivel – amire nem készítették fel őket megfelelően. Viszont volt majdnem 2 évtizedük, amikor ettől meg voltak védve! Ezért el kellene ítélni?
Én hálás vagyok neki, mert a felnőtt életem zömét ilyen védetten élhettem le,
és sajnálom a fiatalokat, akik erről már csak meséket – és abból is nagyrészt hamisakat olvasnak, hallanak. És esélyük sincs ilyen nyugodt, létbiztonságos
élet elérésére, hiszen elég sokat hazudoznak a politikusok – de azt pl egyik sem meri a szájára venni, hogy az ő vezetésével majd legalább hasonló biztonságot lehetne elérni, mint Kádár alatt.
Egyszerű tény: adott világpolitikai helyzetben Kádár adott a legtöbbet a népének. Nem és nem fogom azért elítélni hogy TÚL SOKAT ADOTT!
cOLOMBUS 2012. május 27. vasárnap 18:26
(Az előbbi hsz is erre volt válasz)
Ebben viszont nem értek egyet:
nagyon is lejtős, síkos és SZAROS ösvényre tévedtünk Orbán viktatúrájával, a tagadhatatlan szélsőjobbal kacérkodással. ERRŐL nem lenne szabad visszafordulni??? Ez a nemzet sírjába vezet, tehát vissza kell fordulni – az irányról meg lehet vitatkozni.
miaszösz 2012. május 27. vasárnap 19:03
Akkor nem sokat értettél meg a vitából. Azért fontos Kádár megítélése, mert Orbánék a szocializmusban nevelkedtek, és az Internacionáléból okultak:
“A múltat végképp eltörölni
Rabszolga had indulj velünk”
A rabszolga had előállításával már elég jól előre haladtak, és nem sokkal vannak lemaradva a múlt eltörlésével sem.
Kádár meg évtizedeken keresztül tudott JOBB életet biztosítani az ÖSSZES környező szoc.országhoz képest (kivéve persze Yugoszláviát – de hát az egy külön vita tárgya lehetne, hogy mennyire volt szocialista az “imperializmus láncos kutyája’”
És most itt állunk egy olyan vezetővel, amellyel nyílvánvalóan csúszunk lefelé a békapopsi alá, romlik az ország megítélése, elszigetelődünk: azaz mindannak az ellenkezője, ami Kádár időszakát jellemezte. Kádár így kezdte- és onnan javított,. Most javulásra még nyomelemekben sem mutatkozik esély.
Aki a múltat uralja – az uralja a jövőt is. És Orbán nem véletlenül nézte ki magának 44-et, kiiktatva a történelemből a Kádár-időszakot (is).
cOLOMBUS 2012. május 27. vasárnap 18:33
Te meg azt nem érted, hogy mi a Kádár-rendszer igenis jó, méghozzá a többségnek jó vonásait tartjuk jónak – nem az egészet cakk um pakk! Akik akkor (felnőtt fejjel) benne éltek, és nem csak mesékből ismerik: össze tudják hasonlítani ami most van – és az összehasonlítás nem a viktatúra javára dől el.
Kivéve persze a kedvezményezett kb 1 milliót, de ez is csak a marxi tételt igazolja: a lét határozza meg a tudatot (no meg azért lehet befolyásolni némi médiával, de ez már modern kori fejlemény)
Engem meg baromira nem érdekel, hogy szennyezett élelmiszert ideológiai alapon vagy “csak” szimpla haszonszerzés érdekében hoznak forgalomba!
Az eredmény szempontjából ugyanis hót mindegy!
Marcus Aurelius 2012. május 27. vasárnap 19:07
Annyiban igazad van, hogy komplex rendszer részelemeit csakis szakemberek értékelhetik. De ÖSSZESSÉGÉBEN igenis laikus is megítélheti, a saját korlátozott és szubjektív szempontjából. Jól érezte benne magát, vagy sem. Ráadásul ugyanezen (korlátozott és szubjektív) szempontjából értékelheti a két rendszer KÜLÖNBSÉGÉT IS. És a kedvezményezett felső rétegen kívül a többség jobban élt akkor, nem volt gond a tanulás, a gyógyszer kiváltás, nem volt kilakoltatás-veszély, stb. Akinek alig van pénze a létfenntartásra, azt nem vigasztalja, hogy ha pénze lenne, mennyi mindenhez könnyebben juthatna hozzá. És tisztességes ember nem azt a rendszert tartja jobbnak, ahol 4 millió ember él létminimum alatt – hanem ahol a túlnyomó többség élhetett e felett.
Moldovával értek egyet!
gets 2012. május 27. vasárnap 19:29
A követelésekhez képest a párszáz kivégzés is azt bizonyítja – amit mindig is állítottunk – hogy Kádár az adott körülmények között kihozta a lehető legjobbat.
A magyarok történelmi szerencséje volt, hogy ha már népi diktatúrában kellett élni – akkor nem egy Honecker vagy egy Ceausescu féle diktátorunk volt.
csatt 2012. május 27. vasárnap 19:35
Egyetértek: a folyamatos javítás és a folyamatos rontás között nem nehéz a választás. Viszont a “jobban élés” szubjektív nézőpont: mindenki maga dönti el.
miaszösz 2012. május 27. vasárnap 20:20
Valóban minden relatív, és csak valamihez viszonyítva ítélhető meg. És aki a Kádár rendszert – a nép többsége szempontjából – rosszabbnak ítéli a jelenlegi viktatúránál, amely nyilvánvalóan elitista és népellenes – azzal nehéz egyetérteni. Már annak, aki akkor is felnőtt fejjel élt, nem volt családi sérelme (sőt csak jót kapott a rendszertől) és azóta is baloldali elfogultságú.
cOLOMBUS 2012. május 27. vasárnap 21:30
És az a legrosszabb tárgyalási pozíció, ha az eladó már előre nyilvánvalóvá teszi, hogy MINDENKÉPPEN eladni akar – kerül, amibe kerül. És ez azért volt, mert a marxista történelemszemlélet alól még a könyvtárosok és társaik sem tudták kivonni magukat. Azaz tudták, hogy a felépítmény megváltoztatásához mindenképpen meg kell változtatni a termelőeszközök tulajdonát is, és akkor még nagyban tartottak a visszarendeződés veszélyétől. Ha legalább gazdasági szakembereket engedtek volna a folyamat közelébe! Akik kijelölhették volna a stratégiai állami tulajdonban maradó részt, vagy kidolgozták volna a biztosítékokat adó feltételeket. De nem! Mert sürgették a folyamatot, és erre is nagyon igaz: “Hamar munka sose jó!”
Az meg egyszerű tény, hogy ha az őt elején csak pár fokkal is eltérnek az optimálistól, akkor a végére óriási lesz az eltérés. Most ennek vagyunk tanúi.
Gonoszka 2012. május 27. vasárnap 22:29
++++++ Rövid és frappáns! Mi sem azt állítjuk, hogy Kádár hibátlan, és a rendszere maradéktalanul jó. Hanem hogy az adott helyzetben a lehető legjobb volt – míg a mostani a lehető legrosszabb (de csak ha optimista vagyok. Mert a pesszimista verzió szerint mindenen lehet még rontani)
Gyöngyi Péter
- igazad van, főleg abban, hogy akkor törvényszerű volt a diktatúra – most meg nem az, hanem szabadon választott kűr, ezen felül mi a két diktatúra emberi élhetőségét is összehasonlítjuk – és abból sem a viktatúra jön ki győztesen,. De ez persze szubjektív megítélés kérdése. Azt azért kétlem, hogy te nem a “szobád mélyére bújva” írsz!
csatt 2012. május 28. hétfő 06:31
Két jobbos irányzat figyelhető meg a Kádár-rendszer kritizálásában:
1. Tagadják az eredményeit,. és megpróbálják összemosni a többi szocialista diktatúrával az egyik kutya a másik eb alapon. Na ja: a dán dog is kutya, és a csivava is eb. De micsoda különbség van közöttük. Amit mi a bőrünkön érezhettünk! Ez tehát az akkor felnőtt fejjel élőkkel szemben kontraproduktív, viszont a gyerekfejjel megélők és az azóta születettek részére már emészthető.
Viszont kell még néhány évtized, mire csak olyanok maradnak.
2. Elismerik az eredményeit, sőt azt állítják, hogy “túl jó” volt, túl sokat adott, aminek a fenntartása már az ország lehetőségeit rontja (nyugdíj, oktatás, egészségügy) tehát azokat le kell bontani. Ezt kötelező áldozatként tüntetik fel azért, hogy a kapitalizmus vívmányai: hiánygazdálkodás megszűnése, az egyéni gazdagodás előtt álló akadályok lebontása – szabadon érvényesülhessenek. Ez utóbbiban az a feneség, hogy
A/ szemmel láthatóan a baloldal egy része is osztja
B/ nem a tehetség, hanem a pártfüggés dönt a forrásokhoz való hozzájutásban.
Azaz a viktatúra egy ÖNKÉNT választott műfaj (semmiféle külső kényszerre nem fogható) és emberi minőségben kevesebbet ad, mint a Kádár-rendszer, sőt ahhoz képest folyamatos romlást okoz.
Ízlések és pofonok: nekem ez a rendszer inkább az utóbbira hajaz!
Nem kell ebben velem egyetérteni – de ez nem fogja az én (saját tapasztalatokon alapuló) véleményemet megváltoztatni!
Hende Csaba honvédelmi miniszter a Hősök terén felsorakozott katonák és meghívottak előtt f(tegnap) elhívta a figyelmet arra, hogy nem mindenki dolgozik ma a békéért, ismerjük azokat, akik a múltat átírva akarják kézbe venni a jelent. “Ismerjük az emlékműgyalázókat, akik a mesterségesen felszított konfliktustól azt remélik, hogy visszatérhetnek, netán bekerülhetnek a szellemi karanténból a közéletbe és talán még a hatalomba is.”
Mi is merjük azokat, akik a múltat átírva akarják kézbe venni a jelent (sőt a jövőt is, több kormány kezét előre megkötve)
Szellemi karantén??? Na jó: jobboldalon van ilyen, de azt “szellemi”nek minősíteni eufémizmus (azaz szédelgő feldicsérés)
kekec:
Elveszed a “kenyeremet”, nem nagyon tudok mit írni a Te hozzászólásaid után, legfeljebb strigulázom a pluszokat… :-))
Observer: én is!
Observer – Györgyi Péter
ne hozzatok már zavarba. Még én is tudnék magammal kekeckedni!
kekec, 06:58 én nem igy latom (de nem a mindenaron ellentmondas kedvéért). Nézd én (több mint) husz éve nem élek otthon. Mashogy latom, én is az orban generacioban tartozom, bar fiatalabb) . Szerintem meg felejteni kell, és orbannal épp az a baj, hogy ugyanazt a mechanizmust hasznalja, mint a «rendszervaltas» elött. Amiket a földekkel müvel az megfelel az elözö rendszerböl példaul a rakosi eljarasnak, csak modernizaltabb verzio.
Igy hat ez a idézet (amit bemasoltal) csak egy lozung, aminek épp az ellenkezöje az igaz:
….
“A múltat végképp eltörölni
Rabszolga had indulj velünk”
……
Ha barki, legyen az Gyurcsany vagy mas ujat akar, mert erre lenne szükség (no nem a kereslet-kinalat szerint, hanem valami idealistabb gondolkodas szerint) akkor uj reflexekkel kéne operalni, nem kell visszamenni a kalyhaig, hanem ott kell hagyni a francba azt a kalyhat.
Azzal nem sokat ér egy mai demokratikus part sem, ha hangosan nosztalgiazik és Kadart dicsöiti, vagy pragmatikusabban fogalmaz, hogy azért ö a legjobbat hozta ki ebböl a helyzetböl. Na most nem fogom itt elemezni, hogy mi lett volna HA??…(ha Kadar helyett még rosszabb lett volna, vagy ha Kadar kiall Nagy Imre mellett… stb) minek?
Én Kertésszel értek egyet.
Magyarorszagon mikor lesz mar valami uj?? A multat nem végképp eltörölni, hanem tovabblépni egész egyszerüen?
Egyébként itt sokan felhozzak, hogy ki milyen szinvonalon élt és ezzel magyarazzak Kadar szimpatizaciojukat, de Marcus A. egyik hsz-ban helyesen megjegyezte, hogy nem ilyen szimplan szubjektiv modon kéne ezt megitélni.Ez a rendszer azért annal bonyolultabb volt, hogy 1. lehetett-e szinhazba, külfödre jarni, stb…Az egész rendszerrel van baj, Kadar ehhez a rendszerhez tartozik, eleve nem tudom igy pozitivan értékelni, ez inkabb elvi, mint mas kérdés. Ezért nem értünk egyet.
miaszösz – egy dolog, hogy mi lenne üdvözítő (a múlton továbblépni) és más dolog, ami ténylegesen van: a végleges eltörlésre törekednek 44-től napjainkig.
A közmunkás sereget (főleg annak félpénzes formáját) meg nehéz nem rabszolgahad-nak látni. Reklamációddal talán inkább Orbánhoz szíveskedjél fordulni. Ha nem lennének valós problémák a jelenlegi rendszerrel – nem lenne mit felhánytorgatni. A múltat meg mindenki szubjektíven értékeli – aki mást állít, az egyszerűen nem mond igazat.
Moldovát nem ezért kedvelem, hanem azért, mert a hatvanas, hetvenes évek Magyarországát ritka hiteles iróniával örökítette meg. Azt korábban is láttam, hogy hithű, és balról kritizálja a hatalmat, nem jobbról.
Nem olvastam a korábbi hozzászólásokat, most nincs hozzá türelmem. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Kádár nosztalgiapártja nem menetel zárt, katonai tömbben, mint a nácik.
Ezzel együtt is azt gonolom, hogy ne keverjük össze Kádár személyét Kádár rendszerével. Azt nem kívánom vissza, mint ahogy a most kialakított, és az utána következő, még vadabb rendszert sem kívánom magamnak, és az országnak sem.
Ha a populizmust helyesen kritizaljuk Orbannal, akkor Kadarnal miért nem zavarnak minket a kolbaszbol épitett keritések, amelyeknek nem voltak meg az alapjai és maguktol is összeomlottak volna mint több mas orszagban?
Ha Orbannal zavar minket az elvtelenség akkor miért nem zavar Kadarnal?
Egyébként ahogyan sokan elmondtak itt, a politika nem szerelem, ha ilyen karizmatikus politikusokat érzelmi alapon közelitünk meg, ezt ugye Kadarnal igy tettük, ö a kis kedvencünk, akkor ne csodalkozzunk mar, hogy a fize$$nek kétharmada van. Éljen a populizmus! Ne legyenek elveink, minek az? Elég a kolbasz, meg a stadion, a Kadar rendszerben ez tanulasi lehetöség volt többeknek és kultura. Orban egy anlfabéta seggfej, de a taktikaja ugyanaz.
És Kadart nem lehet a rendszerétöl függetlenül vizsgalni, vagy ha lehet, akkor pont ott vagyunk, ahol a part szakad, benne a populizmusban
(Kekec mar az elöbbi hsz-ban sem értettem, hogy hogy jön ide a közmunka-rabszolga téma, mert ez nem teljesen ehhez a problémahoz kapcsolodik?
Azt is lehetne vitatni, de egy masik cikk kapcsan. )
Na jo, feladom, mert latom, hogy felment a pumpa.
miszösz:
Kádár populizmusa (“legvidámabb barakk”) a sok – abban az időben, abban a világpolitikai helyzetben – lehetséges alternatíva közül a legkevésbé rossz volt. Az ország eladósodásának beindulása tény, azon vitatkozni nem nagyon lehet. Ám hatalmas különbség, hogy MIRE KÖLTÖTTÉK a pénzt! Kádár egyértelműen (“jó” populistaként) a legszélesebb értelemben vett NÉP (mai szóhasználattal: zemberek) életszínvonalának szerény, de folyamatos növelésére. Ma pedig (nem csak Orbán alatt, hanem az elmúlt 22 évben szinte folyamatosan) az új tőkésosztály nyelte el a kölcsönöket és a privatizáció nyertesei is ők voltak. Persze, van különbség az antalli és a szoci-szadesz idők “talicskázós”, és a “rossz” populista Orbán Nyerges-vontatós korrupciója között… Kádár (Lendvai szállóigéje szerint) a “kompromisszumok robotosa” volt, amúgy szerény életvitelű, puritán ember, aki nem tűrte el, hogy az “elvtársak” raboljanak. (Példa erre néhai Czinege hadügyminiszter, aki szárnyak nélkül repült, mihelyt kipattant, hogy katonákkal építtette villáját), Ezzel szemben Orbán… pártszékházat forgalmazó ingatlanos, bányász, borász, autópálya-építő, és ki tudja, még mi minden. Pontosabban, az ezekből lenyúlt pénzek révén meggazdagodott senkiházi.
A tanulási lehetőségeket és a kultúrát illetően pedig nagyon rossz a hivatkozásod! Az a rendszer ezeken a területeken fényévekkel van a jelenlegi előtt.
Én nem azt a rendszert sírom vissza, hanem egy élhető és viszonylag tisztességes kapitalizmust hiányolok a mai Magyarországon, de azt nagyon! Ami nálunk van, az rablókapitalizmus, annak is a legrosszabb fajtája. És nagyon is megértem, hogy a 4 millió létminimum alatt élő (ez a KSH nemrég közzétett hivatalos adata!!!) ember nosztalgiával tekint vissza arra az időre, amikor biztonságban élt. Mert az életszínvonal-különbség realizálása a jelenlegi és akkori idők között (BMW kontra Zsiguli, tengerparti nyaralás kontra balatoni SZOT-üdülő, stb.) számukra csak egy megfoghatatlan, elérhetetlen álom…
Miaszösz: egyetértek kekec-el,girbegurbával és observerrel, de girbegurba gondolatát illesztem be: ” azt gonolom, hogy ne keverjük össze Kádár személyét Kádár rendszerével.” A különbség Kádár és Orbán között nem az,hogy melyik jobb politikus, hanem az a legalapvetőbb, hogy Kádár rendszere, egy történelmi kényszerhelyzet volt, az összes negatívumát illetően – politikai,mint diktatúra,és gazdasági,mint az elnyomó hatalom gazdasági kényszer mintája – Orbáné, viszont szabadon választott! Kádár személye nem volt diktatórikus, bár a rendszere az volt, de nem szabadon választottan! Tán ezt kellene mérlegelned! És kérlek ne gőzölj be,mert te legalább írsz,és ezzel lehet vitatkozni, érveket hozol fel,és ha nem is értünk mindenben egyet,de érveidre érveket hozunk fel! A magam részéről egyáltalán nem gondolom,hogy mindenben igazam van, nem én találtam fel a bölcsek kövét, továbbá én is ember vagyok, és nem érzelmek híján! Úgyhogy ne kapd fel a vizet! Ez a beszélgetés úgy jó, ahogy van!
miaszösz
semmiféle pumpa nem ment fel (már bennem) Annyiszor leírtam, hogy már unom, de így jön ide a rabszolgahad: diktatúrát a magyaroknak csak cukormázba csomagolva lehet eladni. Ahogy Kádár tette. Aki letagadja a cukormázat- az egyszerűen hazudik, aki azonosítja a mostani Orbán rendszerrel az dettó.
Nem tagadom, hogy diktatúra volt, de annak “népi” demokrácia formájában gyakorolt formája. A legrosszabb öröksége pedig a “ha nem ugrálsz, nem kapsz a fejedre” mentalitás, ami megakadályozza a tömeges tiltakozások kialakulását. Ezen viszont nem segít, ha tagadhatatlan eredményeket tagadunk, kétségbe vonjuk a magyar rendszer enyheségének és Kádár személyes teljesítménye közötti összefüggést – ahogy a DK csinálta.
A múlt eltörlésére törekvését a jelenlegi hatalomnak – nem is értem, milyen alapon teszed kétségessé: Nézd már meg a Tákolmány bevezetőjét!
Az előzőekhez annyit: Egy olyan rendszertől – szocializmus – aminek prominens képviselője – szovjet akadémikus – a 80-as évek közepén, azt üvöltötte elvtársai képébe, hogy már pedig a szocialista gazdaságban is van áru, attól mit lehetett várni? Többek között, ez volt az ideológiai karantén, amiben egyensúlyoznia kellett Kádárnak! Ennek tükrében kell például szemlélni a 68-as gazdasági mechanizmust, annak visszavonását, az IMF-be való belépést és sorolhatnám!
Observer
ez közkeletű tévedés. Kádár a külföldi kölcsönöket eleinte gazdasági programokra költötte (Eocén program) és csak az olajár_robbanás után a már elért életszínvonal fenntartására. Elemi érdeke volt: nézd csak meg, hova vezetett a már elért szintből akár csak egy minimális visszalépés is 2006 után Gyurcsány esetében!
Viszont a kölcsöntömeg nem csökkent a jelenlegi rendszerben – szemben az életszínvonal érzékelhető zuhanásával. Ki-ki eldöntheti, hogy melyik szimpatikusabb..
Szerintem 2 dolog miatt nem robbanásveszélyes még a helyzet:
1. a Kádár-korszak önigazodási feltételes reflexe miatt
2. Sokan még hisznek a diktatúra-jólét összefüggésben (ez is kádári reflex) és reménykednek benne, hogy csak idő kérdése, és eljön az is, ez jobbos portálokon az “az elmúlt 8 év rendberakásához kevés volt a 2 év” mantrával
jelenik meg.
És igen, tudom, hogy látszólagos ellentmondás a mostani passzivítás és a szociális népszavazáson tanúsított aktivitás: csakhogy hol volt – és főleg hol van – az Mszp PR munkája a Fideszéhez, ami az uszítást illeti – és bár mi is mantrázzuk a “300.-Ft-os szavazást” azért legalább egymás között legyünk őszinték: a népnek akkor esett le, hogy az ország vagyona után megfosztanák a Kádár korszak vívmányaitól: az ingyenes egészségügytől és az oktatástól is – és az ellen szavazott!
Akik visszamutogatnak és vádolják a Kádár-rendszerben élőket, hogy meghunyászkodtak, azok a mostani meghunyászkodásról totál szemet hunynak!
Mert mi van most?!
Mindenki túl akarja élni, hátha neki jobb lesz, mert még van munkája, ki tudja fizetni a számláit, ennivalóra is futja, fél, hogy kirúgnák, így nem megy tüntetni.
Azok, akiknek már nincs jövedelmük, nos azok a havi 22 ezerből nem tudnak felutazni a fővárosba tüntetni és ezért úgy néz ki, mintha nem is lennének elégedetlen emberek, pedig csak nincs lehetőségük kinyilvánítani a véleményüket. Mostanában nem igazán mutatkozik “szeretett népe” előtt a vezér, már sok füttyöt és takardjot kapott, osont is alagúton át, de pl. amikor gyárat avatott mindig megjelent pár ember, akik nem fizetett tapsolóként pfujozta Orbánt! Akinek már nincs veszteni valója, az már kimehet, de nincs rá sok lehetőség, mert nincs beruházás, nincs avatás, nincs pfujolásra lehetőség.
Kekec: a 300 Ft-os szavazásról nem gondolom,hogy csak a nép tehet!Sőt, én úgy gondolom,hogy nem a nép tehet! Amikor egyik hsz-ben azt mondtam,hogy nyálas szájú értelmiségi, akkor abba ez is benne volt többek között! Nem egy közismert filozófus,szociológus,politológus világon közismert újságíró mondta a szavazás előtt, hogy nem legitimálja a népszavazást azzal, hogy el megy szavazni! Ha ezt gondolkódink ismert közéleti személyiségek mondják, nem végig gondolva de ezzel megtámogatva az akkori ellenzéket,akkor mit mondjon erre a pór nép, hisz az emberek többek között az ő véleményükből is táplálkoznak?
kekec:
A kölcsönök felhasználása nagyon komplex kérdéskör. Persze, hogy voltak gazdaságfejlesztési programok (nemcsak az eocén, hanem pl. a számítástechnika fejlesztése, magam is részt vettem benne). De én az ezekre költött pénzt nem tekintem az ország eladósításának, mert korszerűsítették vele a magyar gazdaságot, és ennek hozadéka volt pl. a nemzetközi (elsősorban a magyar-nyugatnémet) gazdasági kapcsolatok fejlődése. (Erről Aczél Endre igen jó cikket írt a szombati Népszabóban). Ami pedig az olajárrobbanás, a hetvenes évek “kis” (a mostanihoz képest…) válságának begyűrűzése és a cserearányok (energia-élelmiszer) számunkra kedvezőtlen alakulása következtében előállt helyzetet illeti, onnantól a magyar politika már “futott a pénze után”: Kádár világosan látta, hogy egy drámai és általános életszínvonal-csökkenés alapjaiban rengeti meg rendszerét. És ő nem akart még egy 56-ot. Ezért nyomta a kölcsönpénzt az akkori “zembereknek”, akik boldogan költötték azt tovább. (Emlékszel, akkor volt egy olyan hivatalos szlogen, hogy “megállítjuk a válságot Hegyeshalomnál…). Úgy hogy – mint eddig már annyiszor – ismét egyetértünk. :-)
Gyöngyi Péter, ez teljesen vilagos szamomra éspedig mar legalabb 30 éve, hogy «kényszerhelyzet» volt. Ezt nem vitatom. Tehat mérlegeltem a pro és kontra érveket, de kényszerhelyzetben is lehet valaki diktator, mégpedig ugy, hogy ennek a helyzetnek az adottsagait hasznalja ki. Kadar ezt tette, 30 évig maradt.
Engem föleg az nyugtalanit, hogy ma és mindazok utan ami tôrtént és itt az AN-en még mindig érzelmi alapon kôzelitünk Kadarhoz. És itt nem is Kadarrol van szo, hanem rolunk!!!
Jung irt arrol, hogy hogyan viszonyul a «nép» a diktatorhoz:
… …
«Jung a nép és a vezér viszonyát elemzi. Ennek lényege, hogy a diktátor és a nép elválaszthatatlan egymástól, nincs diktátor az őt elfogadó nép nélkül. A diktátor uralmának alapja, hogy a nép szereti. A népet mint tömeget szólítja meg, és a tömeg ösztöneit hozza felszínre. Megtestesíti, szerepében azonosul a néppel. A nép és a nemzet ő maga. Ha megsértik, magát a népet és a nemzetet sértették meg.»
……
«A diktátor az elfojtott ösztönökre, indulatokra, érzelmekre játszik, ez sikerének titka. A tömeget szólítja meg, azt manipulálja. Egy demokratikus vezetőnek az egyén, a gondolkodó ember a közönsége. Egy diktátor beszéde nem az értelemre, hanem az érzelmekre hat, az ösztönöket korbácsolja fel. A szövege populista és demagóg, amely a „tömeg” és nem az egyén értelmi színvonalának felel meg. Ez az alapja a hazug propagandának. A tömeg nem gondolkodik, hanem érez. A tömeglélektan pontosan leírja ezt a jelenséget, amikor a tömegben feloldódik a személyiség, feloldódnak a gátlások, az értelem elveszíti a szerepét, és a felelősséget másokra hárítja az egyén. A tömegember az elfojtott civilizálatlan vágyait, agresszióját éli ki. A diktátor ún. „karizmatikus” képessége az, hogy képes tömeggé formálni azokat, akikre hatni akar, és kikapcsolja az egyének értelmi kontrollját. Képes megszólítani és felszínre hozni az egyének tudatalatti, elfojtott indulatait, bosszúvágyát.»
… …
Jo lenne, ha a fent irtakat, (Bartus László: A diktatúrák lélekrajza http://nepszava.com/2011/08/velemeny/bartus-laszlo-a-diktaturak-lelekrajza.html) el tudnank kerülni. Nekem , (lehet , hogy nevetni fogsz,) azért gyanus Kadar; mert mindenki szereti. Persze vannak kivételek, de ha igy viszonyulunk a politikusokhoz, mint ahogy azt mar irtam, annak nem lett jo vége. (a mondat szandékosan helytelen)
És még egy aprosag: Kadar rendszere is a hazugsagon alapult, ezt ne felejtsük, mert önmagunkat csapjuk be. Ha valoban demokraciat akarunk akkor valtoztatni kéne hozzaallasunkon. Voltak engedmények, ahogy irtam, a tanulasra tôbb lehetöség volt, ez egyébként az egész keleti blokkban presztizs kérdés volt, nem csak itthon.Hiszen hideghaboru volt és bizonyitani kellett a nyugatnak. Ezt meg lehet figyelni É-Koreaban is, csak azért, hogy mindenki hanyat essen az ottani hatalmas szinvonaltol, ha egy külföldi odavetödik akkor olyan kirakat orszagot mutatnak neki, hogy csak na. Na de nem ezért kéne ezt a rendszert elismerni, a tanulas lehetösége nem volt összekötve a szabadsaggal és Kadar nem volt demokrata, szerintem fogalma sem volt arrol, hogy mi a demokracia, miért is lett volna? Engedmények voltak, cserébe szerették öt. Ennyi.
Marcus:
Hát ez volt a baj !! !! !!
Hogy a relatíve jó Forint / deviza kihozatalú ámde kevés termékből tartották el az a gazdaságtalan nagyipart , ami aztán gyakorlatilag annyira tönkretette a magyar gazdaságot hogy egyenesen vezetett az út a rendszerváltáshoz.
Németéknek és az előtte lévőeknek egyszerűen nem volt bátorságuk arra a gazdaságpolitikai fordulatra amit a kínaiak legutóbb megléptek.
EZ vezetett a jelenlegi gazdasági-politikiai nyomorúságunkhoz !
-
Tehát igaza van a jobbereknek amikor a ” komcsikat ” okolja mindenért, csak éppen nem úgy ahogy ők gondolják.
-
Ha a Kádár utáni MSzMP képesek lett volna átalakulni egy német vagy svéd mintájú szocdem párttá akkor pár év nehézség után javulhatott volnab a helyzet.
( Privatizáció szoros állami ellenőrzéssel , szociális háló megtartása , szakszervezetek megerősítése , satöbbi…)
-
De hát ehhez már hülyék voltak.
Sajnos.
Pedig akkoriban nagyon jó volt a hírünk szerte a Nagyvilágban !
Minden segítséget megkaphattunk volna egy irányított szerkezet-átalakításhoz.
Helyette mi történt ?
Nyakunkba szakajtották az ötvenes évek sivár vadkapitalizmusát.
kiegészités: «mindenki szereti», na nem a fize$$re és a jobbikra gondoltam, hanem a fennmarado részre…ök Horthy-t szeretik.
miaszösz:
Jungnak (és Neked is) teljesen igazatok van abban, amit a diktátorokról írtok. És még az sem menti Kádárt, hogy voltak (vannak) nála ezerszer rosszabb diktátorok. (Bár történelmietlen a felvetés, de szerintem – a “választék” ismeretében csak rosszabbat “kaphattunk” volna 56 után: Münnich, stb.). Én nem szeretem Kádárt, csupán elismerem tevékenységének azt a részét, amelyet – hangsúlyozom, az adott körülmények között és az adott világpolitikai helyzetben – több mint 30 éves országlása alatt pozitívnak tartok. Remélem, nem állítod, hogy a magyarországi diktatúra (mert az volt) és más, azonos világpolitikai helyzetben és nagyjából hasonló körülmények között (szovjet megszállás) működő ú.n. “népi demokráciák” közé egyenlőségjelet lehet tenni? Én éltem hat évig (19966-72) a Szovjetunióban, három évig (1975-78) pedig Csehszlovákiában. Hát, ha zongorázni tudnám a különbséget, valószínűleg tódulna a műértő publikum a koncertjeimre… A nép nagy része pedig azért “szereti” Kádárt, mert úgy érzi, hogy az élete jobb, kiszámíthatóbb, kockázatmentesebb, “simább” volt akkor. És ebben a nép nem is téved nagyon. Ami pedig a demokráciát illeti: nos, demokratikus történelmi tradíciók hiányában szeretett magyar népünk (tisztelet a kivételeknek), ha választani kell a demokrácia és a tele has között, nem kétséges, melyiket választja. Most sem demokráciára vágyik, hanem jólétre, vagy legalábbis jobb létre. A Fidesz és Orbán pont ezt használta ki galád és demagóg módon, hogy az átvert nép segítségével megszerezze az abszolút hatalmat, amit arra használ, hogy lebontsa a demokráciát és megtömje a zsebeit. És most a magyar nép a két szék között a pad alá esett: se jólét, se demokrácia.
Itt a vége, fuss el véle…
Observer :)))
@miaszösz
“Ha a populizmust helyesen kritizaljuk Orbannal, akkor Kadarnal miért nem zavarnak minket a kolbaszbol épitett keritések, amelyeknek nem voltak meg az alapjai és maguktol is összeomlottak volna mint több mas orszagban?”
.
Ez pedig egyszerű. Páran már – élükön kekeccel – megpróbálták elmagyarázni. Nemigen lehet már mást hozzátenni.
A költői képre válaszul talán annyit: mert akkor VOLT kolbász. Orbán meg csak ígérgeti, illetve amit mégis megtölt, abból csak nagyon keveseknek jut.
.
Azt meg senki nem vitatja szerintem, hogy diktatúra volt. Sőt! Deklaráltan az volt: proletárdiktatúra.