Washington/Kairó – A Muzulmán Testvériség szélsőséges iszlamista szervezet kijelentése, miszerint Egyiptom felülvizsgálhatja az 1979-ben Izraellel kötött békeszerződést, amennyiben az Egyesült Államok megvonja az országnak folyósított segélyeket, alááshatja az Egyesült Államok teljes eddigi közel-keleti politikáját.
Egyiptom az amerikai segélyezési politika világviszonylatban egyik legnagyobb haszonélvezője. A pénzáradat 1975-ben indult meg, először csak gazdasági célokra folyósított összegekkel, hogy kiragadja Egyiptomot a szovjet érdekszférából. A komoly, katonai célú segélyekre azután kerülhetett csak sor, hogy Kairó békét kötött a zsidó állammal; ez a segély évente stabilan 1,3 milliárd dollár. Polgári segítség formájában Egyiptom az elmúlt 37 év alatt 28 milliárd dollár kapott.
Jelenleg összességében évi erős másfélmilliárd dollár forog tehát kockán, erre az összegre nem számíthat az iszlamizálódó Egyiptom az amerikai adófizetők pénzéből abban az esetben, ha nem hagy fel a civil társadalmi szervezetek zaklatásával. E tevékenység legutóbb negyvenhárom aktivista elleni vádemelésbe torkollott. Köztük van tizenkilenc amerikai állampolgár, akiknek megtiltották az ország elhagyását.
1948, hadtápkonvoj. A királyi Egyiptom elveszíti az első háborút Izraellel szemben, csak a Gázai-övezetet tudja megtartani.
Az Egyesült Államok a segély megvonásával gyakorol nyomást, így szeretné elérni, hogy a Muzulmán Testvériség, amely még nem bírta kiépíteni teljhatalmát az országban, de jó úton van afelé, ne terrorizálja a civil szervezkedéseket; a Testvériség azonban megfordítja a dolgot, és a segély fejében hajlandó arra, hogy továbbra is tiszteletben tartsa az Izraellel jó három évtizede fennálló „hidegbékét”.
Nem világos a Muzulmán Testvériség különböző tisztségviselőinek érvelése, ám valamennyiből kiderül, hogy a rendszeresen folyósított amerikai százmilliókat olyan jövedelemnek tartják, ami automatikusan jár nekik, megvonásukat pedig súlyos szerződésszegésnek, aminek következtében őket sem kötelezi tovább egy harmadik országgal, a szomszédjukkal kötött megállapodás.
Bombázók az 1956-os szuezi hadjáratban. Az izraeli-angol-francia csapatok órák leforgása alatt szórják szét az egyiptomi hadsereget, de Eisenhower és Hruscsov közös fellépése miatt kénytelenek visszavonulni
A fenyegetés annál is inkább érthetetlen, mert a békeszerződésből kizárólag az Izrael által négy korábbi háborúban tönkrevert Egyiptom profitált. Izrael hajlandó volt felszámolni a Szináj félszigeten 1967 után létesített településeit, magát a félszigetet visszaadni, utána pedig visszamenőlegesen kifizetni az ott kitermelt ásványkincseket, köztük azét a kőolajét, aminek létéről 1967 előtt az egyiptomiaknak fogalmuk sem volt. A szerződés nyomán diplomáciai kapcsolatok létesültek a két ország között; a Muzulmán Testvériség pedig be volt tiltva.
A Testvériség a legnagyobb politikai erőként emelkedett ki az egyiptomi éhséglázadásból és az azt követő választási folyamatból, melyben a parlamenti mandátumok 43 százalékát kapta. Egyiptomot azonban egyelőre nem ez a szervezet, hanem a Hoszni Mubarak elnököt 2011. február 11-én megpuccsoló junta uralja, amelynek még le kell bonyolítania a június végére tervezett elnökválasztást. Ez utóbbi megmérettetésben a Testvériség nem kíván részt venni.
Egyiptomi propagandafelvétel izraeli oszlopot támadó MIG-ekről 1967-ben. Ebben a háborúban a zsidó állam hat nap alatt tönkreverte három támadó szomszédját, területét többszörösére növelte
A junta több ízben ígéretet tett arra, hogy Egyiptom nemzetközi kötelezettségvállalásait, köztük az Izraellel kötött békét, tiszteletben fogja tartani. Eddig a Testvériség is nagyjából ezen az állásponton volt, jóllehet vonakodva – ami pedig a választópolgárokat illeti, azok zöme oda kívánja a békeszerződést, ahová Izraelt: a kút fenekére. Feltehetően azonban a Testvériség is tisztában van azzal, hogy Egyiptom, amelyet a korrupció és az államszocializmus sajátos elegye juttatott a tönk szélére, ezekben az időkben egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy bevételéről lemondjon.
Barack Obama elnök, aki zavarba ejtő gyorsasággal engedte el Mubarak kezét és állt az egyiptomi „forradalom” mellé, a héten arra kérte a Kongresszust, hogy katonai segély címén a szokásos 1,3 milliárd, gazdasági segélyként pedig további negyedmilliárd dollárt Kairónak folyósítani szíveskedjék. Martin Dempsey, az egyesített vezérkar főnöke volt az, aki erre kijelentette a kairói juntának: ahhoz, hogy az amerikai katonai együttműködés folytatódjék, a fennálló problémákat kell megnyugtatóan rendezni.
1973, a Jom Kipur-i háború: imádkozó izraeli katona. Miután a zsidó állam rejtélyes okból nem élt a megelőző csapás lehetőségével, sokkal nagyobbak voltak a veszteségei, mint 1956-ban. De ezt a háborút is megnyerte.
A társadalmi szervezetek ellen felhozott vádak abban állnak, hogy ezeket a csoportokat állítólag nem szabályszerűen jegyezték be, következésképp illegálisan kapnak külföldi segélyeket. Az egyiptomi kormányzat ragaszkodik ahhoz, hogy „jogi” kérdésről van szó – mintha a jogállamisághoz bármi köze lenne a jelenlegi államberendezkedésnek. Maguk az érintett csoportok egyértelműen azt állítják, megfélemlítő kampány folyik ellenük, a végcél pedig a teljes felszámolásuk. A huszonkilenc szervezet közös közleménye Izraelt konkrétan megnevezni ugyan nem meri, azzal vádolja ellenben a hatóságokat, hogy „képzeletbeli csatákat vívnak más államokkal”.
Anvar Szadat és Menáchem Begin megkísérlik a lehetetlent…
Az egyiptomi külpolitika végzetes irányváltásához a jelek szerint a nemzetközi együttműködés minisztere, Faiza Abul Nága is igazodik, aki egy tavalyi megnyilvánulásában egyenlőségjelet tett a civil szervezeteknek nyújtott amerikai segítség és Egyiptom aláásása között. Más szóval: a pénz jöhet, sőt, jőnie kell, de csak a központi kormányzathoz.
A józan ész azonban az iszlamista oldalon is jelen van – egyelőre. Juszef al-Kárádávi sejk, egy Katarban élő egyiptomi a Surúk című lapnak adott interjújában azt állította, Egyiptom semmiféle katonai konfrontációt nem kockáztathat meg Izraellel, ehelyett inkább gazdasági problémái megoldására, mindenekelőtt a munkanélküliség csökkentésére kell összpontosítania.
…és sokáig úgy tűnt, sikerül is. Az egyiptomi-izraeli fronton 2006-ban megjelenő bombázók: a Világszépe versenyen induló arab és zsidó szupermodel, balra Favzeja Mohamed, jobbra Anasztaszja Jentin
Nem mindenki gondolkodik azonban így. Az elnök-aspiránsok egyike, az ultrakonzervatív iszlamista Házem Száláh ábu Iszmáíl arra szólította fel az egyiptomiakat, hogy az évi 1,3 milliárd dollárt – dobják össze, mert nem szabad, hogy hazájuk Amerikától „függjön”. Ábu Iszmáíl, hogy úgy mondjuk, paraszti egyszerűséggel számol. Az amerikai segély átszámítva hatmilliárd egyiptomi fontot teszi ki, mondja. Ha mind a 84 millió egyiptomi csak hetvenkét fontot (tizenkét dollárt, havonta tehát körülbelül egy dollárt) adományoz, akkor nincs szükség segélyre. „Vedd meg a méltóságodat, most csak 72 font az ára”, hirdeti kampányában ábu Iszmáíl.
A kairói utca demokráciafelfogása 2011-2012 fordulóján
A szalafita politikus számítása persze nem véletlenül papírízű – mint ahogyan az se véletlen, hogy Egyiptom sok-sok havi egy dollárt nem tudott kigazdálkodni az elmúlt évtizedekben; nem véletlenül van szükség az amerikai segélyre. Egy nyolcgyermekes, városra sodródott, létbizonytalanságban élő zsellércsaládban az egyébként nagyjából kétheti átlagbért kitevő százhúsz amerikai dollár éves kiadás irdatlan érvágásnak minősülne, és Egyiptomban, ahol a munkanélküliség stabilan 8-10 százalék körüli, milliószám vannak ilyen családok. Ábu Iszmáíl honfitársainak 45 %-a napi két dollárból, vagy még ennél is kisebb összegből tengeti az életét.
“…1974, a Jom Kipur-i háború…”
…
- Ejnye már, az 1973…
Hetvenhárom van ott… nem látsz? :)
Ha már Jom Kipur-i háború. A rejtélyes ok, amiért Izrael nem élt a megelőző csapással jó eséllyel a rossz helyzetértékelés volt, aminek a háború után meg is lettek a személyi következményei.
Ez egy elmélet. Így nem lehet egy helyzetértékelést eltolni, miközben a jordán király helikopteren Tel-Avivba repül és elárulja, mikor akar Szíria és Egyiptom támadni.
“Jelenleg összességében évi erős másfélmilliárd dollár forog tehát kockán, erre az összegre nem számíthat az iszlamizálódó Egyiptom az amerikai adófizetők pénzéből abban az esetben, ha nem hagy fel a civil társadalmi szervezetek zaklatásával.”
“Nem világos a Muzulmán Testvériség különböző tisztségviselőinek érvelése, ám valamennyiből kiderül, hogy a rendszeresen folyósított amerikai százmilliókat olyan jövedelemnek tartják, ami automatikusan jár nekik,”
Olyan Deja Vu érzésem van. Más kontinens, más közösség és mégis.
Egyiptom felakarja mondani a bekeszerzodest Izraellel ??? Erdekes lesz !!! Mivel abban az van hogy a bekekotesert cserebe kaptak vissza a Sinai felszigetet. Ezek szerint azt is visszadjak Izraelnek ha mar nem kell a bekeszerzodes.
/
/
/
Ezek az iszlam szelsosegesek olyanok mint a hithu kommunistak voltak, vagy eppen a bigott vallasos “keresztenyek”. Piszkosul hittek az ugyukben de azon kivul nem ismertek semmit. Sem mas kulturat sem mas ertekeket. Nem is becsulnek tisztelnek semmit magukon kivul. Targyalni is csak fenyegetve tudnak. Mar ha ezt targyalasnak lehetne nevezni.
/
/
Lesz meg veluk problemank es nem is kicsi.
Ricsi:
…
- Jól van, látom, benéztem, na!
…
:)
…
Abban a “miért hagyta Izrael hevenháromban az arabokat” témában pedig nekem Chaim Herzog nagyszerű könyve, a War of Atonement a mérvadó.
…
Abban bizony részletesen le van írva, hogy volt ez lehetséges: politikai töketlenkedés, úgy.
…
Igen, igen; még Golda, Dayan, és a többiek is képesek voltak akár ekkora hibára is.
Van egy olyan vélekedés is, hogy az USA ráerőszakolta Izraelre, hogy “eltűri”, hogy megtámadják, mert az arabokkal csak akkor lehet békét kötni, ha az a fene nagy önbecsülésük (hakavod) visszatér egy “győztes” háborúval. Jellemző módon, az egyiptomiak úgy hiszik, hogy a jomkipurit ők nyerték… halál komolyan… A háború előtt a lakása előtti parkolóban főbelőtték az izraeli katonai attasét, aki valamit megtudhatott, és leszarta a politikusok dilljeit, neki azok a katonák voltak fontosak, akik emiatt meg fognak halni…, hogy ne kürtölje világgá, az amik megölték. Erről volt egy dokumentumfilm pár hónapja valamelyik izraeli tv-adón.
Hát már hogyafenébe nyerték volna a ” jomkippúrit ” , mikor pedig a kitűzött stratégiai célokat elérni képtelenek voltak ?
A Sináj fésziget Izrael kezén maradt.
Ennyire azért a fellahok sem hülyék.
Eva: az, hogy ki lotte fobe az erosen ketseges….es meg veletlenul sem gondolom az egyiptomiak lettek volna.
Nem csak azt hiszik de meg emlekmuvet is allitottak es evente meg is unneplik a “gyozelmet”.
Szvsz egy vasat nem kene nekik tovabb adni egyenek homokot. Katonai szempontbol meg plane. Mar latom amint a Szuezi-csatorna forgalma veszelybe kerul, az EU lesz az elso aki be fog avatkozni. Pont mint Libianal orom volt nezni a franciakat, elsokent jelentkeztek. Izrael paholybol nezhetne. ;)
“…Ennyire azért a fellahok sem hülyék…”
…
- De.
…
Sőt, még hülyébbek, és nem csak a fellahok, de néptársaik többsége is.
…
Na, de hát azt ugye tudjuk, hogy a valós tényeket tökéletesen semmibe vevő agyalágyultakért nem kell Egyiptomig mennünk.
…
Most nem tudom, hogy van, de a ‘90- es évek elején a kairói hadtörténeti múzeum egyetlen és kizárólagos kiállítási témája a ‘73- as “győzelem” volt. A tárlat oda- vissza bemutatta, hogyan nyomták le Izraelt a kiváló egyiptomi katonák.
…
Érdekesség ide: az egész tárlat kizárólag a háború első hat napjáról szólt (mivel 6 nap után kezdett az egyiptomi haderő rendesen kikapni, és ugye, ez NINCS is iszlámhívők szerint).
“…az, hogy ki lotte fobe az erosen ketseges…”
…
- Nem gondolom, hogy ez valamiféle titok lenne, semmi okunk kételkedni a hivatalos verzióban.
…
Egyébként, aki hozzá tud jutni a Herzog- könyvhöz (War of Atonement, 1975, Tel- Aviv), olvassa el. Annál jobb leírást még nem láttam erre a “miért hagyta magát az izraeli vezérkar” témáról.
Összehasonlítottam az utolsó képen lévő egyiptomi csajokat az utolsó előtti képen látható egyiptomi csajjal. Bevallom, nekem inkább az utóbbi tetszik…
maxval
2012. február 18. szombat
14:13
Honnan tudod, hogy azok mind csajok?
gets
Az elsőnek és a harmadiknak látszanak a szemei…
http://atv.hu/cikk/20120215_hatalmas_muszlim_tomeg_tamadott_a_kereszteny_templomra
Kedves keresztény muszlim imádoknak sok szeretettel.
“z”
Itt az igazolása amit mondtál :
http://atv.hu/cikk/20120218_irani_hadihajok_erkeztek_a_foldkozi_tengerre
Avi:
Mindezt tudom. Sok keresztény arab ismerősöm van. Meg kell mondanom neked: jellemzően rosszabbakat mondanak a muszlim arabokra, mint egy átlag izraeli zsidó…
Avi: Na azt a ket hajot akar az olaszok egyedul is lenyomjak a viz ala de maga a gesztus azert komolyan veendo mert azert tudnanak karokat okozni ha tulsagosan partkozelbe engedik oket. Mondjuk ez nem valoszinu.
A belinkelt cikkhez:
…
“…Ezzel párhuzamosan az amerikai Newsweek által publikált elemzés arra mutat rá: a muszlim világban zajló keresztényüldözés kezd olyan konfliktussá fajulni, ami miatt indokolt lenne a világméretű riadó…” -írja.
…
- Nnnnna, akkor:
…
1, Amíg a “másságtisztelet”, és a “más kulturák megértése”, valamint “az összes erőszakos cselekedetet csak egy koránt félreértelmező kisebbség csinálja, az iszlám alapvetően békés” az uralkodó politikai irányzat – addig egy ilyen riadóra semmi remény.
…
Még akkor sem, ha katonai, politikai szakértők, újságírók, felelős politikusok már sok éve ordítják, hogy az iszlámmal miért lehetetlen a béke, és mi várható a továbbiakban (ami mind be is következik rendszeresen).
…
2, Ilyen világméretű riadó csak akkor lenne értelmes, ha a civilizált világ egységesen összefogna az iszlamizmus ellen. És globális rendvédelmi- katonai- politikai- gazdasági intézkedéseket hoznának, melyeket egységesen be is tartanának. Erre kb. annyi a remény, mint hogy léghajóval menjünk fel a Holdra.
…
3, Elsősorban a Vatikánnak, mint a legnagyobb keresztény felekezet vezető hatalmának kellene folyamatosan ordítania, hogy ez nem mehet tovább így. Rendszeres tényfeltárásokat kellene végezniük a témában, világ elé tárni, stb. Nem teszik, érthetetlen, miért nem.
…
4, Marad az egyetlen tehetős nagyhatalom, amelyik a legközelebb áll ahhoz, hogy egy hatékony, globális iszlámellenes háborút indítson – a zusákok.
…
De ennek előbb saját ultraliberális hangadóival kellene elbánni, teljesen egységessé válni az ügyben, majd fellépni az iszlám ellen, de a 17. századi hadviselési módszerekkel.
…
Ami mindennél kevesebb, annak nincs értelme.
…
Na, ezzel egy nagy gond van:
…
- Ilyen csak akkor történhetne, ha a zusákok egy brutális diktatúrává válna.
…
Ettől pedig mentse meg a teremtő a világot…
…
Így aztán marad a semmittevés, a keresztényeket (és hindukat, és buddhistákat, és zsidókat, és izraelieket, és mindenki mást is) pedig továbbra is felhentelik az iszlámnácik bárhol, bármikor.
Egy vallás világméretű betiltása nagy valószínűséggel az ellenkező hatást érné el. Akkor már az is jobb, ha a nyílt színen követhető a vadállatiság.
“…Egy vallás világméretű betiltása nagy valószínűséggel az ellenkező hatást érné el. ..”
..
- Így van, ezért volna szükséges egy globális rendvédelmi-katonai- stb. problémakezelési csomag.
…
“…Akkor már az is jobb, ha a nyílt színen követhető a vadállatiság…”
…
- Nem jobb, főleg, hogy egy verhető, lezúzható söpredék csinálja mindezt.
…
Nem volt még olyan a világtörténelemben eddig, hogy az Erőset a gyenge, hitvány folyamatosan rugdossa, támadja, az Erős pedig mindezt tétlenül nézi.
..
Most van, és ez szégyen.
…
Szégyen, mert lehetne tenni ellene.
Újabb klinikai elmebeteg, aberrált gyerektaperoló, akinek jó esélye van az egyiptomi elnökválasztáson:
…
http://atv.hu/kulfold/20120412_indulhat_az_ultrakonzervativ_jelolt_az_egyiptomi_valasztasokon
…
Na, azzal a népséggel próbáljon bárki is tárgyalni, amelyik ilyen szubhumánt tűr el, mint elnökjelöltet… főleg, hogy az esélyesek közül a többi sem sokkal különb ennél.
…
Ezek bestiák, nem emberek.