Komolyan elhitték egyesek, ha a demokratikus ellenzéki pártok és szervezetek összefognak, akkor le lehet győzni Orbán Viktort. Az önámítás nem ismer határokat, egyesek még azt is feltételezik, hogy az ellenzéki összefogás elég lehet arra, hogy 2014-ben kétharmados győzelmet arasson a demokratikus oldal. Az még eszébe jut némelyeknek, ez sem mindenkinek, hogy egy nem kétharmados győzelem semmit nem ér, mert a Fidesz alaptörvénye lehetetlenné tesz egy nem fideszes kormányzást. Az Orbán-rendszer teljes felszámolása nélkül nemcsak nem érdemes, de nem is lehet kormányozni, mert a beépített aknákat azonnal felrobbantják az új kormány alatt. Elég, ha a Fidesz által irányított Költségvetési Tanács nem fogad el egyetlen költségvetést sem. A rendszeren belül elképzelhetetlen nemcsak a rendszerváltás, de még a kormányváltás is. Ezt a jogtipró helyzetet egy választási részvétel legitimálja. Az ellenzéknek csak egyenlő jogokat és feltételeket biztosító, demokratikusan kiírt választáson szabadna részt vennie. Erre viszont csak azután van esély, ha az Orbán-rendszer összeomlott, az illegitim intézkedéseit egy tollvonással eltörlik, és új demokratikus választásokat írnak ki. Az Orbán-rendszer csak úgy dőlhet meg, mint az összes diktatúra: amikor betelik a pohár, kimegy kétmillió dühös ember az utcára, és nem mozdul, amíg le nem mond, vagy el nem menekül a diktátor. Ha lenne esély a rendszert választásokon megdönteni, akkor nem is lenne szükség a megdöntésére.
Megtéveszti a demokratikus gondolkodású ellenzéket, aki azt a látszatot kelti, hogy egy ellenzéki összefogás eredményes lehet. Ez tévképzet. Ráadásul a probléma lényege nem az, hogy megosztott az ellenzék, hanem az, hogy együtt is kevesebben vannak, mint Orbán támogatói, ahhoz pedig különösen kevesen, hogy rendszerváltó többséget szerezzenek a Fidesz választási törvénye szerint. Nem a kisebbséget kellene egybekényszeríteni, hanem a többséget megnyerni, de még ez sem elég. Ellenzéki „összefogásnak” azért sincs értelme, mert attól, hogy összevonjuk az almát, a körtét, a szilvát és a dinnyét, hogy mostantól „gyümölcs” néven versenyezzenek a kertet elfoglaló kígyó ellen, egyáltalán nem biztos, hogy valamennyi körte-, szilva-, alma- és dinnyeszimpatizáns szavazata automatikusan összeadódik, és valamennyien a „gyümölcsre” fognak szavazni. Lesz olyan körteszavazó, aki nem szavaz a „gyümölcsre”, ha abban a szilva is benne van. De valamennyi szavazónak problémát okozhat, hogy a „gyümölcs” csak egy fogalom, annak se színe, se szaga, se íze nincs. A körtéről lehet tudni, micsoda, a „gyümölcs”-nek nincsenek konkrét tulajdonságai. Ha az emberekben azt a látszatot keltik, hogy itt demokratikus szavazás van, akkor úgy kezdenek el gondolkodni, mint egy demokratikus szavazás esetén. Tudni akarják, kire és mire szavaznak. Itt azonban a demokraták nem igazi választást akarnak kínálni, hanem a rendszert akarják megdönteni, a diktatúrát akarják felszámolni. Diktatúrákban azonban a választás színjáték, a diktatúra leváltására a választási komédiák alkalmatlanok. Egyre jók, hogy legitimálják az elnyomó rendszert.
Ezért megfontolandó, hogy milyen esetben érdemes részt venni a választáson. A kígyó csalással elfoglalta a kertet, és uralma alá hajtotta a kert lakóit. De a kígyó nem legitim a kertben, a kígyó nem lehet választható alternatíva. Kígyóval nem is lehetne egy választáson indulni, főleg nem a kígyó szabályai szerint, és az általa létrehozott rendszeren belül. A kígyó nem leszavazható abban a kertben, amit elfoglalt, a kígyót ki kell űzni a kertből. Ha elfoglalta a kígyó a kertet, uralma alá kényszerítette a kert lakóit, akkor tudomásul kell venni a helyzetet, és ennek megfelelően viszonyulni hozzá. A kígyó nem a barátunk, hanem az ellenségünk. Nem egy közülünk, nem legitim uralkodója a kertnek. Arra nem kapott felhatalmazást, hogy elidegeníthetetlen jogainkat elvegye. Mi engedtük meg neki, hogy becsapjon és hatalomra jusson, szolgaságba taszítson, de attól még nem kell hűséges alattvalójául szegődni. Nem szükséges az uralmát egy álságos választáson legitimálni, hogy győztesnek kiálthassa ki magát az egyenlőtlen küzdelemben. Nem kell azt a látszatot kínálni, mintha a kertben megmaradt volna a szabadság. Aki elfogadja a felkínált részvételt, az elfogadta a parlamenti választás, vagy akár az egész rendszer törvényes voltát is.
A választásokban bízók érve az, hogy csak így lehet legitim módon leváltani az Orbán-rendszert. De legitimációs problémái nem a kertben lakóknak, hanem a kígyónak vannak. Nem az Orbán-rendszer leváltása illegitim, hanem maga az Orbán-rendszer, amely felszámolta a demokráciát, véget vetett a jogállamnak, megpuccsolta a demokratikus alkotmányt. Ezt nem kellene elfelejteni akkor sem, amikor a diktátor éppen álnok mosolydiplomáciába kezdett. Amit ma Orbán konszolidációnak nevez, az nem más, mint az illegitim rendszer külső és belső legitimálása. Akik egyenlő feltételek nélkül részt vesznek a rendszer által kiírt álságos választáson, azok akaratlanul is az orbáni konszolidációt segítik, legitimálják az illegitim rendszert. Ha az ellenzék egyetlen orbáni választáson is részt vesz, azzal hitelesíti a jogfosztó alaptörvényt, a sarkalatos törvényeket és az illegitim választási törvényt is. Itt egy párt szabta magára a választási törvényt, ha valaki nem tudná.
Az ellenzéki „összefogásnak” akkor van értelme, ha meghatározza azt a demokratikus minimumot, amely a választáson való részvétel feltétele. Ha ezt teljesítik, akkor részt kell venni a választáson, függetlenül attól, hogy az milyen eredménnyel jár. De akkor sem érdemes feloldódni egy „gyümölcs” jellegű választási szövetségben, elegendő lenne, ha a körzetekben megállapodnának a legesélyesebb ellenzéki jelölt személyében, akit mindenki támogatna. Ha a Fidesz nem hajlandó korrekt választási feltételeket teremteni, meggondolandó, hogy érdemes-e egy csaló választási komédiában részt venni, és a rendszert legitimálni.
Kétséges ma már, hogy az Orbán-rendszer demokratikus úton leváltható-e. Ahogy Ádám és Éva önként lemondott a szabadságáról, és alárendelte magát a kígyónak, amikor az becsapta, úgy Magyarország is önként lemondott a szabadságról, és alárendelte magát a kígyónak, amikor az Orbán-rendszer alaptörvényét és a fülkeforradalom hazugságát elfogadta. A tényleges helyzetet egyetlen fotó fejezi ki pontosan, amikor Vágó Gábor LMP-s képviselő láncokat szorítva, lábát felemelve, próbál ellenállni annak, hogy a rendőrök elhurcolják. Ez a kert valódi képe, ez a valós helyzet. Az elhurcoltakat kiengedték, hogy most játsszák el kijelölt szerepüket egy demokratikusnak hazudott választáson. Azt nem szabad elfelejteni, hogy amíg a kígyó törvényeit és szabályait a kert lakói elfogadják, addig a kígyó legitim módon uralkodik.
Az „irányított” demokrácia nem demokrácia, ez játék a szavakkal. Ma az adja a hitelesség hamis látszatát egyeseknek, ha nem nevezik nevén a kígyó rendszerét, szépítik a helyzetet, és a szélsőségesség vádját sütik azokra, akik a rendszert felismerik és megnevezik. Ez a kígyó szolgálata. Az ellenzék minden esetben végigjárja a szembesülés keserves útját, mire rájön, hogy diktatúrával szemben csak egyetlen védekezés van, a nyílt konfrontáció. Aki engedi, hogy a demokrácia hamis látszatát fenntartsák, a rendszerbe őt magát is bele tervezzék, az elveszett. Annak nincs esélye, hogy a diktatúrát legyőzze.
Ezért helytelen, ha bárki azt mondja a kígyó hatalmára, hogy az nem diktatúra, mert ha nem diktatúra, akkor nincs más út, mint elfogadni az elfogadhatatlant, a jogfosztást, a törvényesített választási csalást, legitimálni egy alkotmányellenes puccsot, egyenlő feltételek nélküli választási részvétellel is konszolidálni az antidemokratikus Orbán-rendszert. Aki ezt mondja, az egy puha diktatúrára mond igent, amely a demokrácia látszatát kelti, esélyt ad ugyan arra, hogy politikust játsszon az, akinek ez a hobbija, de Magyarországot ezzel járomba hajtja cserébe. A választási ellenzéki „összefogás” úgy kell Orbánnak, mint egy falat kenyér. Ha egy hazug választáson részt vesz az ellenzék, soha többé nem mondhatja, hogy Magyarországon illegitim rendszer működik, nem állíthatja, hogy a demokratikus alkotmányt puccsszerűen számolták fel, az országot elfoglalta és szolgaságba kényszerítette egy maffia, az alaptörvény pedig megszüntette a demokratikus jogállamot. Az ellenzék a részvételével hitelesíti az Orbán-rendszert. Nem kizárt az sem, hogy sokan nem fognak ebben a szavazási komédiában részt venni a választók közül sem, mert nem akarnak a rendszer részévé válni. Nem kívánnak részt venni a „konszolidációban”, és nem akarják hitelesítem a szavazáson való részvétellel az Orbán-rendszert.
Az „összefogás” demagógiája más szempontból is hamis. Összefogásra és egységes fellépésre szükség van, de nem biztos, hogy a választásokon való részvételhez, hanem annak bojkottjához, és az Orbán-rendszer parlamenten kívüli megdöntéséhez. Parlamenten belül ez már lehetetlen, erre nincs jogi lehetőség. Tévednek, akik a parlamenten kívüli eszközöket kizárólag az erőszakkal azonosítják. Mindent meg kell tenni az erőszak elkerülése érdekében, az erőszak a kígyó fegyvertárába tartozik. A demokrácia képviselőinek semmiképpen sem szabad erőszakos eszközökhöz nyúlniuk, inkább meg kell védeni mindenkit az erőszaktól. A parlamenten kívüli eszközök repertoárja széles, de elsősorban a célt kell meghatározni, és az nem lehet más, mint az emberek felvilágosítása az Orbán-rendszer természetéről és hazugságairól. Az emberek szívében és tudatában kell győzelmet aratni, mert amíg az nem történik meg, addig a legnagyobb nyomor sem lesz képes a diktatúra támogatását megszüntetni. Ha a lakosság előtt világossá válik az Orbán-rendszer természete, hazugsága, akkor két hét alatt képes elkergetni a diktatúrát, ahogyan az Egyiptomban és máshol is történt. Tudomásul kell venni, hogy az Orbán-rendszer nacionalista ideológiája, hazugsága, amely a szabadságot elnyomásnak mutatja, és az „idegen” érdekek elleni védekezés demagógiájára épül, a többséget a diktatúra mellé állította. A nép ezúttal is Barabást választotta. A közvélemény-kutatások megtévesztőek, mert amikor a választónak azt a kígyótól való kérdést teszik fel, hogy a magyar érdeket, földet, vizet, magyar önállóságot, függetlenséget választja-e azokkal szemben, akik olyan külső erőknek és hatalmaknak akarják kiszolgáltatni az országot, akik kirabolják a magyar népet, akkor ne legyenek senkinek illúziói arról, hogy a magyarok többsége erre milyen választ ad. Egészen addig, amíg meg nem értetik velük, hogy milyen ideológia, milyen cél áll e hazugságok mögött. A szélsőjobboldal populizmusa hatalmába kerítette a magyar közgondolkodást, és erre kell megtalálni a választ, mert addig soha nem lesz nyugalom és béke az országban. Az ellenzék azonban nem veszi komolyan, hogy az érzelmekre ható manipulációt kell legyőzni, az ideológiát kell szétzúzni. Amíg ez nem történik meg, nem tudják legyőzni a gonoszságot.
De ha az elsöprő többség a demokrácia oldalán állna, akkor is meggondolandó, hogy az Orbán-rendszer választási komédiájában részt kell-e venni. A részvétel akkor is legitimálná utólag a diktatórikus lépéseket, megakadályozná, hogy egyetlen tollvonással eltörölhető legyen a puccs minden törvénye, élén az alaptörvénnyel, és felelősségre lehessen vonni azokat, akik felesküdtek a demokratikus alkotmányra, aztán megdöntötték azt. Ha az ellenzék részt vesz egy illegitim alaptörvény keretében zajló választási komédiában, akkor legitimálja azt az Orbán-rendszert, amelynek elvileg az alapjait sem fogadja el. A helyzetet ez csak tovább súlyosbíthatja. Ráadásul mindezt a győzelem legkisebb esélye nélkül.
Ha a cél az Orbán-rendszer megdöntése, akkor a legegyenesebb eljárás az, ha az ellenzék a rendszeren kívül marad. Ehhez le kellene mondani a kirakatról, pénzről és szereplésről, a látszatpolitizálásról, a képviselői fizetésekről, a pártok állami támogatásáról, és sok egyéb kedvezményről. Ez azonban elvezethetne a rendszer bukásához. Belülről viszont nem lehet megdönteni a rendszert. Akkor is a nép dönti majd meg az utcán, ha az ellenzék részt vesz csalárd választásokon. Csak legfeljebb később. Ha az ellenzék nem ismeri fel, hogy részvételével legitimálja és életben tartja az Orbán-rendszert, vagy nem vállalja a rendszeren kívüliséggel járó hátrányokat, ami nagyon valószínű, akkor Orbán Viktort és rendszerét hosszú évekre, évtizedekre bebetonozhatja. Az Orbán-rendszert az rengeti meg, ha lelepleződik a természete, ha nem működnek együtt a hazugságával, ha nem kap legitimációt az elnyomottaktól. Ha láthatóvá válik a valóság, az állampárt uralma.
Egyesek fanatizálják a híveiket az ellenzéki „összefogás” mellett, azt a látszatot keltve, hogy ez a legfontosabb. Pedig csak leégés lesz a vége. A kerekasztal potenciális résztvevői közül senki nem meri azt mondani, hogy nem vesz részt az „összefogásban”, még akkor sem, ha komoly fenntartásai vannak, vagy ha az egész kudarcra van ítélve, és a bojkott szolgálná az Orbán-rendszer megdöntését. Legfeljebb arról kellene egyeztetni, milyen feltételei vannak a demokratikus ellenzéknek, hogy egy választáson részt vegyen. Ha ezek nem teljesülnek, nem vesznek részt a színjátékban. Ha meghatároznák a minimális demokratikus normákat, akkor derülne ki igazán, kivel állnak szemben. Akkor viszont mindenki láthatja, mi van a hazug propaganda mögött. Akkor legyen olyan választás, mint amilyen a pártállam idején volt. A krumplileves legyen krumplileves, a diktatúra legyen diktatúra.
Egyelőre az LMP merte megfogalmazni fenntartásait. A 2006-os események értékelését leszámítva, Jávor Benedek elgondolkodtató érveket sorakoztatott fel. A 2006-os események értékelését az LMP-nek tisztáznia kell, mert ha az LMP nem képes tudomásul venni az igazságot, hogy az október 23-i eseményekért és az előzményekért Orbán és a Fidesz felel, akkor nem számíthat a demokraták szavazatára, mert nem a demokraták oldalán áll. Ezzel a hazugsággal csak a Fidesz, a kuruc.info, és a Jobbik ért egyet. Ez nem mellékes kérdés, mert ez lényeges eleme a „kert elfoglalásának, a kígyó hazugságának”. Ezt leszámítva azonban Jávor Benedek olyan kérdéseket feszeget, amelyeket érdemes megfontolni. A demokratikus oldal belső tisztulása fontosabb egy olyan álságos „összefogásnál”, amely nem őszinte, amely ezeket a problémákat elfedi, és semmi másra nem jó, csak az Orbán-rendszer legitimálására, néhány képviselői hely megszerzésére, az állami támogatás megalapozására. Ha egyesek ott akarják folytatni, ahol még abba sem hagyták, ami ezt a helyzetet előidézte, akkor csak mélyítik a gödröt. Ha pedig az Orbán-rendszert legitimálják, az egyre erősebb lesz. Ha ennek a kísértésnek ellenállnak, következetesek lesznek, akkor előbb összedőlhet, mint ahogyan remélik. És azt nem szabad elfelejteni, hogy Orbánnak úgy kell megbuknia, hogy soha többé ne térhessen vissza, és vele együtt megbukjon a szabadságot támadó embertelen ideológia is. Ez pedig nem is lehet másképp, ezért fogalmilag kizárt a választási győzelemre épülő demokratikus rendszerváltás. Ami nem mindegy, hogy ez meddig tart. Ha az ellenzék belesimul a rendszer konszolidációjába, akkor az Orbán-rendszernek lehet néhány ciklusa, amire nem lett volna szükség. Ezért a legrövidebb út mindig az egyenes. Lehet, hogy egyesek élvezik az ellenzéki politizálást, és még néhány cikluson keresztül szívesen folytatnák kedvenc hobbijukat, különösen, ha lehet szerepelni, de a kívülállóknak ez nem annyira élvezetes.
Az ellenzéknek tudomásul kellene vennie, hogy a demokratikus szólamok nem hatnak, mert az Orbán-rendszer hazugsága szerint a demokrácia leple alatt akarják gyarmatosítani az országot. A demokratikus jelszavak hangoztatásával csak a demokratákat tudják megszólítani, az ország nagyobb része azonban a demokráciát az idegen elnyomás eszközének tartja, és elveti. Amíg az ideológiát nem semlegesítik, amíg nem mutatják be annak gyökerét, célját, nemzetellenes voltát, addig nincs esélyük arra, hogy egy demokratikus rendszerváltáshoz a többség támogatását megszerezzék. A magyar lakosság egy hazugság igézete alatt van, nincs tisztában a helyzetével. Ezen semmiféle „összefogás” nem segít. A nagy magyar butaságot fel kell egyszer számolni, mert akkor Orbán után Vona jön, vagy mindig lesz egy újabb Orbán. Ezt a két világháború közötti rendszert nagyon meg kellene tanítani, hogy soha el ne felejtsék, és ne ismételgessék. Az antiszemitizmus betegségéből, ami az Orbán-rendszer alapja, ki kell gyógyítani ezt a népet, különben önmaga sírját ássa. A csavaros magyar észjárásnak még az írmaját is ki kellene irtani, mert a sunyiság nem kifizetődő. Minden együttérzés azoké, akik egyre többen fáznak és éheznek, de arra emlékeztetnénk, hogy semmi más nem történik a szegény magyar néppel, csak az, amit megérdemel. Saját döntéseinek áldozata, amivel ma is képtelen szembenézni, és a tanulságokat levonni. Bele kellene verni abba a kemény turáni fejükbe, amíg nem késő.
Emellett az Orbán-rendszer természetét kell a népnek bemutatni. Az Orbán-rendszernek pedig két arca van: egyrészt ez a Vatikán politikai katolicizmusára (Szent István-i állameszme, Szent Korona-tan stb.) támaszkodó klerikális-fasiszta nacionalista ideológia, másrészt ez egy szervezett lopásra berendezkedett közönséges maffia, amely az államhatalomba beépült, hogy a közvagyonból gazdagodjon. A nagy szavak mögött ez a végső cél áll. Hatalom és pénz. A papok és a lopás. Ezt még Józsi bácsi is megérti. Ezt a két arcát kell megmutatni, lehántani róla Orbán populista demagógiájának álarcát. Föl kell emelni Jézabel szoknyáját, hadd látszódjék ki a mezítelenségének rútsága.
(Folytatjuk)
Az egész rendszerprobléma az u.n. tőkés demokrácia terméke. Bele volt kódolva a rendszerbe. De, ez bele van kódolva minden ország rendszerébe, amelyik négy-, ötévente választ, és ahol – egyszer majd – az uralkodó politikai elit elveszíti a támogatottságát, a váltópárt pedig annyira demokratikus mint a FIDESZ.
És akkor vonuljunk ki az utcára hatalmat buktatni? Miért? Mi választottuk őket! Ők pedig éltek a hatalommal! Rosszul? De hát akkor is mi választottuk őket! Most akkor törvénytelenül buktassuk a törvényesen megválasztott embereket? Tegyük fel, hogy igen? A törvénytelenül fellépő tömegek után hogyan lesz törvényesség?
Nagy dilemma!
Néhány gondolat. Eltöprengtem. BL azt mondja, az ellenzéki összefogás hamis mítosz (mármint a pártok összefogása), a választási részvétel Orbán autokráciáját (pre-diktatúráját, diktatúráját, fasiszta államát – a nem kívánt törlendő) legitimálja, marad tehát a forradalom. Én amúgy nem vagyok híve semmiféle forradalomnak, a történelmi tapasztalatok szerint valamennyinek rengeteg mocska van, később pedig felfalja saját gyermekeit, de – legalábbis egy gondolatkísérlet erejéig – ám legyen… Első kérdés: ki fogja csinálni a forradalmat? A nép? Melyik? Orbán népe, a kétharmad népe? Kötve hiszem. Az értelmiségi elit? Egy nagy lóizét, azok maximum otthon teoretizálnak. Amikor egy civil tüntetésre max néhány tízezer ember megy ki az utcára, hol van itt a forradalmi tömeg? Azt el tudom képzelni, hogy otthon sokan drukkolnának a forradalmároknak, némi sör mellett, a TV-képernyőre tapadva. Aztán: ki szervezné meg, ki irányítaná a forradalmat? Hogyan lehetne megakadályozni a “szennyeződést” (lincselés, fosztogatás, stb. Sajnos, erre 56-ban is számos példa akadt, bár ezeket az apoteológusok igyekeznek elfelejteni…). És végül, de nem utolsósorban: mi történne a forradalom után? Kik vezetnék az országot? Lelkes amatőrök? (Mert ugye a levitézlett mai politikai elit, legyen az bal- vagy joboldali, az nem vezetheti). A gazdaság leállna, a pénzügyi folyamatok elakadnának, az infláció elszabadulna, stb., stb. Szóval, ez nekem nem tetszik. Akkor inkább legitimálok, és szavazatommal igyekszek megdönteni a rezsimet. Remélem, sokan követnek majd. Vagyis: 2014-re készülök. Tudom, a választási szabályok szemetek, de akkor is meg kell próbálni a dolgot. Békésen. Utána pedig a romokból fel kell építeni Magyarországot. Ez a második világháború elképesztő pusztítása után is sikerült. Most is sikerülni fog…
Violin:
Abszolute nincs igazd :
Délkóreában pl. irdatlan , vad verekedésekbe fajuló tömeg-balhék voltak jópár éve mert a Kormány valami apró jogokat el akart venni a munkavállalóktól…aztán elálltak tőle.
Franciaországvan is hatalmas tömegtüntetések vették kezdetüket mikor hozzá akartak nyúlni a nyugdíjj-rendszerhez…törvényes választás ide vagy oda , a NÉP akarata előtt meg kellett hátrálnia a Hatalomnak…másképp felgyújtották volna a feldühödött tömegek fél Párizst !
Ami nálunk történt …az kérem elképzelhetetlen azokon a másik helyeken….a plitikusaik vagy bör…vagy….de nem is folytatom…a béke embere vagyok.
Observer,
BL nem azt írja, hogy csináljunk forradalmat, hanem azt, hogy ez a rendszer másképp nem tud megbukni. Hogy kell-e ez nekünk, az más kérdés.
Az biztos, hogy a részvétel legitimál.
Amikor BL azt javasolja, hogy az ellenzék ne ismerje el a rendszert:
“Ha a cél az Orbán-rendszer megdöntése, akkor a legegyenesebb eljárás az, ha az ellenzék a rendszeren kívül marad. Ehhez le kellene mondani a kirakatról, pénzről és szereplésről, a látszatpolitizálásról, a képviselői fizetésekről, a pártok állami támogatásáról, és sok egyéb kedvezményről. Ez azonban elvezethetne a rendszer bukásához. Belülről viszont nem lehet megdönteni a rendszert.”
Amikor ezt írja, hogy “Ez azonban elvezethetne a rendszer bukásához.”, akkor az nem forradalmi cselekményekre buzdítás, de olyan állítás, amit én igaznak találok, és így gondoltam korábban is.
Csak a nyíltan tagadó irányzatok azok, melyekhez a rendszer kárvallottjai és a rendszerben utólag csalódottak is csatlakozhatnak, akikben reményt találhatnak, akik körül megszerveződhet a passzív ellenállás. Ha a rendszer nem omlik össze saját hülyesége alatt, akkor idővel aktív ellenállás is lesz, különösebb szervezés nélkül. Akkor majd lényeges lesz, hogy akad-e ilyen központ, akad-e hiteles csapat, aki kézbe veheti a szervezést.
A romokból felépíteni csak úgy lehet, hogy az egész rendszert kidobjuk, és a 2000 körül érvényes választási rend szerint, alullról újjászervezett választási bizottságokkal választjuk meg az új parlamentet.
Violin 2012. február 8. szerda 18:38
Nem igazán! A diktatúra kívül helyezi magát a demokrácia törvényszerűségein, tehát a demokrácia érdekében lehetséges unortodox intézkedésekkel is küzdeni a demokrácia visszaállításáért. Amint visszaáll a rend – onnét kezdve megint csak demokratikus – ortodoxan demokratikus eszközök használhatók. Ez ugyanaz a probléma, hogyan lehet 3 vonallal összekötni a négyszög négy sarkát? A négyszög keretein belül maradva: sehogy. Ha viszont túlhúzod a vonalakat a határokon – rögtön egyszerűen megoldható!
Megint úgy jártam, hogy az írás első harmada tetszett, utána? Kétségeim vannak Bartus úr ötletével kapcsolatban. A kommenteket olvasva én velük értek egyet. Tökéletesen összefoglalták az én gondolataimat az üggyel kapcsolatban.
Violin
2012. február 8. szerda
18:38
Observer
2012. február 8. szerda
19:37
Tudomásul kell venni, hogy az ország lakosainak egyharmada őket akarta. Eljön az idő, amikor már nem akarja. Vannak már jelek. Amikor vasárnap hajnalban dolgozni mentem,a villamoson két 50 év körüli női utas beszélgetett. Azon folyt a diskurzus, hogy Matolcsy, azt mondta, hogy 47 ezerből meg lehet élni. Ilyen témájú beszélgetést nem sűrűn hallottam ilyen időpontban régebben.
girbegurba – csak egy a feneség: külső támogatás nélkül ez nem megy, és a külső támogatók (igen igen: az USA) egyértelműen leszögezte, hogy amíg lehetséges választásokon elérni a kormányváltást, addig demokráciának tekinti az Orbán rezsimet. Ha az ellenzék ki sem áll – nagyon nem biztos, hogy elfogadják tőlük azt az érvelést, amit Bartus vall: hogy meg sem volt szabad próbálni. És nem véletlenül kérdeztem, hogy ez kinek használ? Mert Orbánon és rendszerén kívül nagyjából senkinek.
Egyébként meg remélem, hogy a Szolidaritásnak legalább az az eszébe jutott, hogy felvegye a kapcsolatokat a nyugat-európai erős szakszervezeti szövetségekkel. Mert ahelyett, hogy az itthoni ellenzék bojkottálja a választásokat – sokkal többet használna, ha a nyugati szakszervezetek tagsága bojkottálná a magyar államból érkező termékeket: átrakás, feldolgozás – és nem a diktatúra, hanem a munkavállalói jogok diktatórikus megszüntetése miatt..
A másik.Ha belegondoltok, sikerült a randalírozással új választásba belekényszeríteni az MSZP-t, pedig ők még tesze-toszáskodtak is? Hálaistennek nem. Orbán más fiú, igazi gátlástalan maffiózó, háta mögött a szélsőjobbal. Az erőszak legitimálná a háborús retorikáját és tettekre váltaná. Azt hiszem nem érett meg a helyzet rá, várni kell, hogy az emberek, akik rá szavaztak rájöjjenek a valóságra.
kekec-felvegye a kapcsolatokat a nyugat-európai erős szakszervezeti szövetségekkel. Mert ahelyett, hogy az itthoni ellenzék bojkottálja a választásokat – sokkal többet használna, ha a nyugati szakszervezetek tagsága bojkottálná a magyar államból érkező termékeket: átrakás, feldolgozás – és nem a diktatúra, hanem a munkavállalói jogok diktatórikus megszüntetése miatt..
/
Na ne viccelj mar, majd a nyugati szakszervezetek dontik meg a magyar kormanyt? Meg a kulso tamogatas? Egyebkent mi az, hogy a rendszer forradalom hianyaban nem tud megbukni? Raadasul tobb cikluson keresztul? Ugy latszik, sok uveggombol josolgato latnok van itt ebben az ujsagban. Korabban is bukott mar meg Orban kormany, meghozza 8 evig. Persze en nem vagyok politikus, hanem inkabb a tudomanyokhoz ertek. Ott ugy van, hogy ami egyszer mar megtortent, az kesobb is megtortenhet.
girbegurba: lehet, hogy az én gondolkodásom kissé beszűkült. Kérlek, fejtsd ki nekem, hogy az ellenzék (vagyis: az ellenzéki pártok, mínusz Jobbik) “rendszeren kívül maradása” miért és hogyan vezet el a rendszer bukásához? Mindenekelőtt: mi az, hogy “rendszeren kívül maradás”? (odáig értem, hogy a Parlamentnek közelébe se mennek és nem fogadnak el költségvetési pénzt). De akkor, MIBŐL fogják finanszírozni rendszeren kívüli politizálásukat? Pénz és a pénzzel működtethető infrastruktúra nélkül hogyan fogják szervezni az ellenállást és a rendszerbuktatást? Mert a politika – rendszeren belül és kívül egyaránt – pénzbe kerül, sok pénzbe. Te fogsz adakozni? Vagy a “kétharmadosok”? Nézd csak meg figyelmesen az AN fejlécét, hány támogatója is van a Kohányi társaságnak… A másik dilemma: ha az ellenzéki pártok összefogása “hamis mítosz” a rendszeren belül, mitől lesz “igaz történet” a rendszeren kívül? Türelmetlenül várom válaszodat a feltett kérdéseimre… Baráti üdvözlettel: Observer
kekec,
Ezzel a választási rendszerrel, ilyen intézményi, rendeleti és kinevezetti háttérrel nem “lehetséges választásokon elérni a kormányváltást”, azaz annak esélye a nullához közelít, ezt minden független elemző bátran megmondja. Elég megnézni, hogy az érvényes szavazatok hány százalékával hány százalékos parlamenti részvétel érhető el, hogy hány nyíltan támogató kopogtató-cédulát kell összegyűjteni az induláshoz, mi lesz a kieső indulókra leadott szavazatok sorsa, hogyan áll föl a választási bizottság, és mennyire tekinthető függetlennek az igazságszolgáltatás..
Observer,
Igen, én fogok adakozni a kevés pénzemből, esetleg nem pénzzel támogatom, hanem aktivitással. Azon múlik, hogy hányan teszik ugyanezt.
Annak idején miből működött a “demokratikus ellenzék”? Néhány jól képzett és elszánt értelmiségi nagyon sokat számít.
Ezt sokan tagadják, de van erre régebbi példa is:
Mit csinált volna a sokaság Luther, Kálvin, Szervét nélkül? Ők elindultak, kinyilvánították meggyőződésüket, és tömegek követték őket. Persze a német parasztlázadást leverték és megtorolták, de a reformáció gondolatai máig élnek és hatnak.
@Bubu 64 “Amikor vasárnap hajnalban dolgozni mentem,a villamoson két 50 év körüli női utas beszélgetett.”
Tegnap délután a metrón is beszélgetett két 50 körüli nő barátságosnak egyáltalán nem nevezhető hangnemben Lázár Jánosról… Az már valószínűleg négy ilyen nő. Haladunk.
Egy technikai kérdés az adminhoz: azt meg lehetne csinálni, hogy az összes komment egy oldalon jelenjen meg, és ne kelljen lapozgatni?
Jajj Bartus úr !
Az ellenzék sem akar demokráciát !
Hanem töltöttkáposztát akar!
Az meg megvan egy kis ellenkezéssel ráadásul orbán adja hozzá a pénzt.
(Nézze már meg az ATV reggeli műsorát ahol időnként a Kerényit is meghívják bájcsevegni a Rónai Egonkák.)
Nem képzeli hogy az istenadta népen kívül, bárki meg fogja dönteni orbán hatalmát?
Majd amikor már majdnem éhenhal, meg lenyúzták róla a bőrt, akkor az istenadta nép – mint 56-ban a ruszki tanknak – nekimegy mindennek ami felül van.
Persze !
Az ellenzéknek is.
Jön majd az élet – na meg a halál.
Observer,
Mindig sokat adtam a véleményedre (pluszt is).
Nem mindegy, hogy ki kivel fog össze. Nem is nagyon remélek összefogást azoktól, akik képesek álszent módon eljátszani a szabályszerű választások gondolatával ilyen körülmények között.
Az összefogás csak akkor valósulhat meg, ha lesz egynél több olyan csoportosulás, melynek alapelvei közé tartozik az ádemokrácia, a “demokratizmus”, az önkény tagadása. Ezek talán összefognak.
Minden 50 komment után kell lapozni, jelenleg csak így lehet. Elnézést, Admin
girbegurba: én is hasonlóan a te véleményedre. De: amiről Te beszélsz, az messze nem passzív ellenállás, hanem nagyon is aktív. Ezt én is támogatom. Ha kell, pénzzel is (kell…). De a választási bojkott – szerintem – nettó butaság. Egyrészt, Orbánék leszarják, ha mi (demokraták) nem megyünk el, sőt, telekürtölik majd a világot a 4/5-ös, 5/6-os, 7/8-os, stb. győzelmükkel. A nagyobbik probléma, hogy éppen ezzel legitimáljuk őket: a demokratikus országok ezt a fajta politikát nem díjazzák. Azt mondják majd, tessék elmenni szavazni és leváltani őket, ha nem tetszik, amit csinálnak. Kívülről senki (EU, USA, NATO stb.) nem fogja megdönteni az Orbán-rezsimet. És abban nem tudok hinni, hogy a passzív ellenállás okán magától omlik majd össze. Orbánékat két dolog viheti a sírba (szigorúan szimbolikus sírról van szó…). Az egyik a megegyezés az IMF/EU-val, és az azt követő kemény megszorítások, amelyeket már igen nehéz lesz a népnek (Kádár népe, Orbán népe, egykutya) sikerként eladni. A másik, ha nem egyeznek meg, és államcsőd jön.( A Malév-csőd kapcsán látható volt, milyen klasszul tudják az ilyen dolgokat menedzselni…). Sajnos, mindkét esetben komoly az esélye egy szélsőjobboldali fordulatnak, főleg az államcsőd esetén. A demokratikus erőknek és támogatóinak (vagyunk azért néhányan, bár szerintem kisebbségben) ezt a náci fordulatot kell lehetőleg megakadályozni. Embertelenül nehéz dolognak látszik, de a passzív ellenállással nem jutunk semmire. Több kell. Konkrétan én sem tudok biztos receptet, de hogy összefogás és aktív politizálás szükséges minden fronton, abban biztos vagyok. Véleményed?
makákó 2012. február 8. szerda 20:42
Nem megdönti: meggyengíti. Volt már ilyen a Dél-Afrikai Köztársaság esetében.
girbegurba 20:53
nem lehetetlen “csak” kutyanehéz! És tovább nehezítheti, ha az ellenzék nem tud egyezségre jutni. És “csak” a nehézségi fokot nem fogadná el a külföld sem mentségként. Egyik választás sem nehézség nélküli ugyanis náluk sem.
kekec: Mi? Nem megdont, hanem meggyengit? A Del Afrikai kozt peldaja irrelevans. Ott azert itelte el a nyugat (nem a nemet szakszervezetek) oket, mert faji alapon allati sorban tartottak a lakossag nagy reszet.Meg most is nevetek a nemet szakszervezetes otleteden.
/
Hogyan tudod megmerni a kutyanezhezt meg a lehetetlent. Van egy kulon kekec skala, olyasmi, miny a Richter skala?
makákó – “faji alapon állati sorban tartották a lakosság nagy részét”???
Stimmel. Jártál már Szabolcsban, többségi cigány faluban?
és makákó – nem NEKEM kell tudni elmagyarázni – hanem a magyar ellenzéknek, ha a bojkottot választják.
Szavazással nem lehet leváltani az önkényuralmat, és nem lehet megakadályozni a náci fordulatot. Viszont legitimálni lehet a diktatúrát, mert azt az álláspontot sugallja, hogy elvben a hatalom leváltható.
Nem az a javaslat, hogy szó nélkül otthon maradunk, és nem választunk, hanem az, hogy hangosan tiltakozunk a rendszer ellen, kinyilvánítjuk, hogy az egész választás csalás – nem a saját szabályaik megsértése (bár az sincs kizárva), hanem az a rendeletcsomag, ami a “választást” szabályozza.
Ha a nép demonstratíve nem megy szavazni, és ezt minden utcasarkon röpcédulákkal hirdeti, az más, mint amikor egyszerűen nem szavaz.
Hasonló példa: Más az, ha otthon ülve, titokban nem eszem és legyengülök, és más az, ha előre bejelentem, hogy éhségsztrájkot folytatok.
Más otthon az ágyban dohányozva felgyújtani a matracot és bennégni, és megint más a Kossuth téren tiltakozásképpen és nyilvánosan magamat felgyújtani.
Nagyon időszerűnek tartjuk e cikket, mivel már a törvényes keretek megvannak.
Azokban ugyanis csak a fantázia korlátai szabják meg mi kerüljön bele.
Nagyon gonosz, kiszámithatatlan következményekre kell felkészülni.
De azért a következő távirat szövege is meggondolandó:
-Én itt Lökön, ülök a tökön STOP
-Te meg ott Acsádon, maradj a 3,14csádon STOP
Nem lenne jó ezt követni.
Altalena
2012. február 8. szerda
21:04
Egy technikai kérdés az adminhoz: azt meg lehetne csinálni, hogy az összes komment egy oldalon jelenjen meg, és ne kelljen lapozgatni?
Csatlakozom; ha “visszalapozok” nem minden előzmény “jön elő”, ez a h.sz.-ok időrendjéből kiderül.
Előre is köszönöm: halby
#
makákó
2012. február 8. szerda
21:58
A Del Afrikai kozt peldaja irrelevans. Ott azert itelte el a nyugat … oket, mert faji alapon allati sorban tartottak a lakossag nagy reszet.
De pontreleváns szvsz; ott faji alapon: fekete/fehér bőrű, nálunk “nem faji” (fehér/fehér) lesz a diszkrimináció; hanem hogy “haveri kör, ill. behódoló kontra egyéb” :-(
halby, igazad van abban, hogy mindket esetben diszkriminacio van, ezt nem vitatom. Csak eppen a nyugat le se szarja, hogy ki van a haveri korben es ki kincs.
makákó – “faji alapon állati sorban tartották a lakosság nagy részét”???
Stimmel. Jártál már Szabolcsban, többségi cigány faluban?
/
Nem tudom mi koze van az altalad helyes meglatasnak a nyugati szakszervezetekhez. En egyebkent voltam mar tagja nyugati szakszervezetnek, es meg kell hogy mondjam neked, a nyugati szakszervezetet semmi mas nem erdekli csak az, hogy sajat tagjait kepviselje.
Ha volna olyan erő a parlamentben, vagy annak környékén, amelyik azon a morális és értelmi szinten áll, hogy bojkottálja a diktatúrában tartott választást, akkor eleve nem lett volna fidesz 2/3.
.
Minden ok, és minden okozat. Ha a társadalom nem ilyen színvonalú volna, nem lett volna hatalmon orbán, és nem lenne messiás a gyurcsány. És nem rabolja le az országot a két nagy párt mögött álló szervezet.
.
Az, hogy ez megtörténhetett, pontosan definiálja, hogy milyen állapotban vannak az emberek ebben az országban, és azt is, hogy a jövőben mi várható tőlük.
.
Már rég le kellett volna mondania az igazságszolgáltatás vezetésének, az alkotmánybíróságnak.
.
A baj csak az, hogy lehet, hogy annyi igazsága van orbánnak, hogy gyurcsány (és még nagyon sok más ember) büntetőjogi tétel kellene legyen.
.
Normális országban nem csak viktor felelt volna a szőlőbányákért, és kósa a 10-20%-ért, hanem kóka, demszky és feri is válaszolna néhány kínos kérdésre az enyhítésért.
.
A kígyó a farkába harap. Nincs kinek nem indulnia a választásokon, és nincs kikért nem indulnia.
Ami igaz, az igaz ! Ez a cikk újra telitalálat! A megtévesztés további leleplezése. Erre van szükség. Valóban, a csatát először a hazugság ellen, ideológiai szinten kell megnyerni, de erre csak akkor és csak azok képesek, akik felismerik a tényleges hazugságot, akik nincsenek megtévesztve, vagy felismerték, hogy meg voltak tévesztve, és pontosan mivel és miben. Hát ebben segít ez a cikk óriási módon. Én is éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel az ellenzéki összefogásos stratégiával, de ez a cikk most megfogalmazta pontosan. Fején találta a szöget. Már ősz óta forog bennem, hogy egy új, fideszes választási rendszerben nem szabadna részt venni, azt bojkottálni kellene, mert ez legitimálja, átöltözteti a diktatúrát, és a demokrácia látszatának köntösét teszi rá, de alatta marad a ragadozó farkas természete. Bartus Laci írása prófétikus figyelmeztetés a mai magyar demokraták és ellenzékiek, és az egész közvélemény számára. Aki félre tudja tenni intellektuális büszkeségét, az nem tudja megcáfolni, mert teljesen igaz, világos, logikus és egyértelmű járható utat és megoldást fogalmaz meg! Nem kritizálni kell a jó meglátását, hanem elfogadni, és tettekre váltani nekünk itthon. Aki élére tudna állni eme tiszta, egyenes út képviseletének, vállalva a nehéz kezdetet, az hamarosan tömegek támogatására számíthat, és Orbán diktatúra legyőzője válhat belőle. Akik továbbra is a sunyiságot, az anyagi érdekeket választják és nem az egyenes utat, azok nem lesznek sem kiemelkedő ellenzékiek, sem pedig győztesek. Csak szürke, civakodó közvetett kollaboránsok maradnak!
Egy olyan országban, ahol a jobbik támogatottsága 20% felett van, sziszifuszi küzdelem a demokráciáért harcolni. Ha fiatal lennék elmennék nyugatabbra.
Mostanában sokszor eszembe jut Kertész elhíresült írása. Igaza volt.
Hát kedves hozzászólók,most nagyon vegyesk voltatok.Nemtudom néztétek-e O.V.országértékelő rendezvényét?Láthattátok mily sokan vannak akik a “kigyó törvényeit és szabályait elfogadják”Ezek a nemtudom hogyan gondolkodó emberek még lelkesen tapsoltak is a “gyönyörü értékeléshez”A taaps azt jelezte,hogy mindennel egyetértenek,minden nagyon jó,mindennel megvannak elégedve.Én sokallom ezeket az elégedett embereket.Ezek nem iskolázatlan,aanalfabéták,hane feltételezem magas iskolát végzettek.Hogy lehet az,hogy nem látják a veszélyt.Hogy lehet az,hogy nem hallják meg a világ kritikáját,figyelmeztetését?Ha már a hazai birálók véleményére fütyülnek,hallgatniok kellene a külföld véleményére és el kellene jutniuk legalább a kételkedésig.Számomra döbbenetes,hogy ezek a”kimüvelt fejü”eemberek mennyire elvakultak.Valószinü,hogy a husosfazék közelsége zárja el előttük a kilátást.Ezek a “kigyó szolgálatában”álló emberek vajon szeretik hazájukat,Magyarországot?Vagy számukra a husosfazék a fontos.Nem értem őkket.Ők meg nem értik,hogy a husosfazék egyszer kiürül.Mit gondolnak,milesz utánna?Szégyelem magam,hogy ilyen emberekkel élek együtt e sokat szenvedett hazában.Ezeknek aaz embereknek a “szivében és tudatában”kellene gyözelmet aratni.Ehhez azonban a tudatukvban rendet kellene rakni.Meeg kellene érteniük,hogy a sok hazai és külföldi birálóknak van valami igazságuk.Én nagyon ajánlom számukra BVartus László fenti irását.Olvassák el.Gondolkozzanak el a leirtakon.Az irás nem egy exkommunista tollából szármozik,hanem egy külföldön élő,de magyar szivvel rendelkező,az országért aggódó iró irta.Ő nnagyobb értelmiségi egy maga,mint az országértékelőn résztvevők együttvéve.Jaavaslom azt is,hogy vegyenek példát a cikk irójáról.Sajnos,mig ezek az emberek ilyen elvaakultan,kerésztényi gyülölettel vezérelve cselekszenek,addig az országban nem lesz béke és nyugalom.El lesz temetve a demokrácia és az ország lakosaiból “nemzetiek”és hazaárulók lesznek.És sajnos ez utibn vagyunk többen,megbéjegezetten.Haangosan kiáltom a lelkesen tapsoloknak,a magukat “nem zetinek”képzelőknek,hogy mi a megbélyegzettek jobban szeretjük kicsi hazánkat,mint ők.És ha ők folytatják amit elkezdtek,akkor a magyar név nem lesz méltó a jövőben a magyr névre.Egykori szép hazánk Európa sőt a világ szégyenévé vállik.
Ameddig Magyarországon zajlik a Téli Performanszok Fesztiválja, addig:
http://www.tarki.hu/hu/news/2012/kitekint/20120207.html
Jajj, de jó, máris kaptam 3 mínuszt a gyurcsány fanoktól, megérte felkelni.
.
Tényleg alattvaló ez a nép (tisztelet a kivételnek). Tekintélyelvű rendszer kell neki. Ha a vezért kritika éri, az a magyarok szemében blaszfémia.
.
Közben Dórika is felébredt: http://nol.hu/archivum/polgar_dora_maris_kiabrandult_gyurcsanyekbol
Maeldron 2012. február 9. csütörtök
13:38
“Nem látok egyelőre potenciált az érdemi változásra a DK-ban. Újat pedig nem sikerült létrehozniuk” – fogalmazott lapunknak Polgár Dóra.”
Ezt nevezed kritikának?
Miért foglalkozott a DK-val Dórika, ha nem akart ő sem újat létrehozni? :(
Majd, ha a többi falról is visszapattan, még meggondolja magát és nem a fityisz víziójával kokettál.
Dórika kicsit hülye, és a szavai alapján úgy tippelem, 2010-ben a fideszre szavazott, aztán koppant a tandíjon.
.
Viszont én még emlékszem rá, hogy magam is voltam húszéves (egy teljes éven át!). Én is voltam naiv. Na jó, fideszes sosem voltam. Ellenben én is beléptem egy civil szervezetbe. Én is reméltem, én is csalódtam.
.
Szerintem az jó, hogy valaki hisz, hogy lelkes és cselekszik. Az nem várható el egy húszévestől, hogy bölcs is legyen.
.
Ha mindenki annyi idő alatt eszmélne DK ügyben, mint ő, nem itt tartanánk.
.
(Magát az interjút nem olvastam el, mert NOL-féle szennyel nem fárasztom magam, csak a címet és a bekezdések első két szavát futottam át).
.
Az meg, hogy ezután hová csapódik Dórika, teljes mértékben lényegtelen. Bárki más bárhová csapódása szintén lényegtelen.
.
Azért lényegtelen, mert ennek az országnak annyi. Vége, befellegzett. Van, aki erre még nem jött rá. Elég sok ilyen ember van. Ez az egyetlen oka annak, hogy ha kinézek az ablakon a hátam mögött, nem látok az utcán sem tömeget, sem füstöt, sem vért.
.
Nem mintha ezen a népen ilyesmi, vagy bármi más segítene.
.
Szegény Kónyá Péterék is jól benézték ezt a civilszférásdit, pedig belőle más országban, más emberekkel még lehetett volna valaki.