Nemzetünk „nagyjainak” retorikáján kívül az új MT-nek szinte semmi köze sincs ahhoz, amit a választásokon oly sokszor hangoztattak az egymillió új munkahely megteremtésével kapcsolatban.
A munkavállalók érdekeit nemhogy védenék ebben a kiszolgáltatott világban, hanem pontosan az ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot, amikor szavazógépként, jóformán kiírják őket a munka piacáról. Hiszen ki az az európai polgár, aki képes elfogadni azt a jogszabályi környezetet, amelyben leginkább rabszolga sorba taszítják őt. És főleg azzal a réteggel bánnak el a legjobban, akiket a válság amúgy is leginkább megvisel.
Egy politikus (Kovács Zoltán államtitkár) megfogalmazásában ez így hangzik: „eddig túlzott védelemben részesültek a munkavállalók”. Mi meg, választópolgárok úgy látjuk, hogy a képviselő urak. De – mint sok minden – ez is meg fog változni.
Magyarország vezetése újfent külön utat keres ebben a témakörben is, csak hogy elmondhassa „ez is nemzeti”. A probléma mindösszesen annyi, hogy a be nem járt út, mindig hordoz magában annyi veszélyt és kihívást, amelyre az ország nincs felkészülve.
Már 1000 éve, Szent Istvántól kezdve Európához akarunk tartozni, most pedig itt egy kormány, amely erről az útról le akarja téríteni Hazánkat! Természetesen ennek az iránynak szerves része kellene, hogy legyen a munka világának szabályozása, a konszenzuson múló változások, és nem a hatalmi arrogancián alapuló diktátumok.
Úgy vélem, hogy a jövőben többet dolgozhatnak a munkavállalók, viszont kevesebb bérért, és azt egyenesen felháborítónak tartom, hogy bárkit bármikor kirúghatnak, és az érdekképviselethez sem fordulhat majd segítségért. A szakszervezeteket fölszámolták, működésüket ellehetetlenítették.
Az új Munkatörvénykönyve két téveszmére épül. Az egyik az, amelyben a foglalkoztatás rugalmasabbá válik, és ezzel munkahelyeket teremt a jogalkotó. 2011 óta a szabályozások egyre jobban fellazultak, viszont ennek ellenére a régóta kitűzött célt nem sikerült elérni, az egyre nagyobb foglalkoztatást. A másik, hogy a munkavállalók és a munkáltatók a gazdaságban önálló, helyzetüknél fogva egyenlő szereplők, a polgári jogszabályok szerint alakítják kapcsolatukat. Kérdezem én, ha az új Mt. a munkáltató hatalmi pozícióját tartalmazza, akkor ez hogyan fog megvalósulni? A kormányzat az új törvénnyel a munkaerőpiac rugalmassá tétele címén csak a magyar munkavállalók helyzetét teszi sokkal bizonytalanabbá. Hibásnak vélem azt az elképzelést is, amely a munkajogot egyértelműen a polgári joghoz akarja közelíteni, figyelmen kívül hagyva a munkaviszony sajátos helyzetét.
A munkavállalók helyzetét tekintve, egyre kiszámíthatatlanabb lesz a jövő kérdése, kevesebb pénzt vihetnek majd haza a családjuknak, ezzel leértékelve az egyébként értéket teremtő munkájukat. Néhány pontban vázolom, hogyan változik az új Mt. és miként fog hátrányosan hatni a munkavállalókra.
- műszakpótlék átalakításával kevesebb lesz a jövedelem
- - bárkit, bármikor komolyabb indok nélkül azonnal elbocsáthatnak az állásából
- .
- - aránytalan a munkavállaló számára a kártérési felelősség kérdésének szabályozása
- .
- - lehetőséget teremt arra, hogy bírósági út és más garanciális feltételek megléte nélkül is közvetlenül levonható legyen a munkavállaló béréből a kártérítés. Nem csak a szándékos, hanem a gondatlan károkozás esetén is súlyosbítja a feltételeket
- .
- - ha a munkavállaló a munkaügyi bíróságon pert nyer a munkaadóval szemben, akkor is korlátozva lesz, hogy mekkora összegű pénzt kaphat kártérítésként, vagy elmaradt bérként. Az összeg a mindenkori távolléti díj maximum 18-szorosa, még akkor is, ha ennél hosszabb ideig volt távol a munkáltató hibájából
- .
- - munkáltató egyoldalúan is határozhat a béremelésről, illetve döntését egyoldalúan vissza is vonhatja. Az „én adom a szavamat, én is vonom vissza” helyzet ellehetetleníti a munkavállalók helyzetét az alkufolyamatokban
- .
- - a munkáltató a munkaidő-beosztást bizonyos esetekben három nappal korábban is módosíthatja
- .
- - a túlóra évenként emelkedik, külön szerződéssel akár 300 órára is emelhető. Ez ellentmond a munkahelyteremtő kormányzati szándéknak, hiszen a munkaadónak nem az lesz az érdeke, hogy vegyen fel embert, azt kiképezze, ruházattal lássa el, stb…, hanem az, hogy az adott munkavállalókat túlórára kötelezze
- .
- - az oly régóta emlegetett védett kor, illetve a kismamák védelme csak részben marad meg, mert pontosan nem definiált okok miatt a munkaadó dönthet az elbocsátás mellett
- .
- - szakszervezeti jogok csorbítása is sérti a munkavállalók lehetőségeit. Csökkentik a szakszervezeti tisztségviselők jogait, ezzel egy időben kiürítik a kollektív szerződés lényegi elemét. Az első Orbán-kormány idején a szakszervezeteket az üzemi tanácsokkal akarták helyettesíteni. Most ennél is továbbmennek! Egyszerűen ellehetetlenítik az érdekvédelmet. Miniszterelnök úr az első OÉT ülésen közölte, hogy ő képviseli a munkavállalókat és a munkaadókat a legjobban. A háromoldalú érdekegyeztetés felszámolása után létrehozták a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot (NGTT), azonban ebben nincs benne a kormány. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT), a munkavállalóknak, a munkaadóknak, és a kormánynak lehetősége volt egyeztetni. Az NGTT-be bekerültek az egyházak is, amely bizonyos szempontok szerint elfogadható
- .
- - országrészek közötti eltérő minimálbér, ezzel a jelenleg hátrányos helyzetű országrészek még jobban leszakadnak, így a felzárkózás lehetőségének maga a jogszabály lesz a legnagyobb gátja
- .
- - munkavállalónak egy havi bérét kell kaucióként a munkáltatónál hagyni. Ez azt jelenti, hogy egy hónapig nem kap bért, vagy több hónapon keresztül történik ennek levonása? Ellátatlan marad az illető, mert munkanélküli segélyt nem kap már, mert elhelyezkedett, és bért még nem kap! „Hatalmas” engedményt tesz a jogszabály: nem kell emelni a kauciót a béremelések mértékével majd. Vajon ez lesz az az egy havi, amiről Orbán beszélt Párizsban az OECD konferencián, hogy rá kell venni az embereket, hogy egy havijukról mondjanak le? Ugyan, azt mondja ki a jogszabály, hogy a munkáltatónál lesz ez az összeg, az azonban nem olvasható, hogy hogyan kell kezelnie. Mert, ugye, ha arra kötelezik a munkaadókat, hogy „bóvli” államkötvényeket kell vásárolniuk, és abban tartani az összeget, akkor egy svédcsavarral máris az államnál van az egy havi! Persze ebben az esetben nem a piac diktál, hanem az állam, és így nem kell olyan kamattal eladni a papírokat, amelyeknek a visszavásárlásakor minden magyar állampolgárnak keményen oda kellene tennie magát. De felmerül egy másik kérdés is: akár állampapírban, akár bankban tartja majd a munkáltató ezt az összeget – mert valljuk be, annak vajmi kicsi az esélye, hogy otthon a dunyhájában bevarrva vigyázz majd rá – kié lesz a kamat, ha a munkavállaló elmegy a cégtől vagy a papírokat visszaváltja az állam?
- .
- - a többségi állami tulajdonú vállalatoknál a bérekben pozitív irányú eltérítés nem lehetséges
- .
A munkaerőpiacon az eddig is kiszolgáltatottabb fél válik még kiszolgáltatottabbá. Ha a munkaszerződés megkötésekor beépítik az alapbérbe, hogy a túlóra gyakorlatilag beleszámít az alapbérbe, akkor se pénz, se posztó. Nem kap a munkavállaló se pótlékot, se szabadidőt, se semmit. 44 napig egy évben, egy adott munkavállalót a munkaszerződéstől eltérő módon is lehet foglalkoztatni, akár más munkakörben is, vagy más munkaadónál.
Ma 3,7 millióan élnek Magyarországon a létminimum alatt, 1 millióval többen, mint egy évvel korábban. 3 millió embert érintő jogszabályhoz nyúlnak hozzá úgy, hogy az hátrányosan érinti őket. Fenyegetéssel akarnak elérni béremelést a versenyszférában, amellyel egyetlen dolgot lehet csupán elérni: azt, hogy a még hazánkban működő külföldi érdekeltségű cégek máshová helyezik át érdekeltségeiket, befektetéseiket. A munkáltatókra hárítják a 300 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkező, a jogszabályokból adódó csökkenés kompenzációját. A nem fizetőknek „kommandókat” engednek a nyakukra, és kizárják őket közbeszerzésekből, pályázatokból. A Matolcsy gazdaságpolitika következményét a munkaadók nyakába akasztják, amelynek következményei a vállalkozói szektorban is beláthatatlan károkat képesek okozni.
A törvényt látszategyeztetésekkel próbálták szentesíteni, kiválogatott szakszervezetekkel, személyekkel. Az egyeztetés után, és a visszacsempészett pontok után alig lett jobb pár pontban a törvény a legelső 1.0-ás verziónál. Ezzel a második Orbán-kormány folytatja mindenre kiterjedő „hadipolitikáját”!
Európában már jó ideje sikeres a részmunkaidős atipikus foglalkoztatás, azaz a meglévő munkaidőalapot, a meglévő munkát több ember között osztják szét. Az ilyen, és ehhez hasonló megoldások is lehetnének a válságkezelés alternatívái.
Ezt a cikket az AN-nek írta ÁK?
Igen, ezt a cikket az AN felkérésére írta Árok Kornél. Admin
Azt hittem, már semmin nem tudok meglepődni. De ez a “kaució” nekem egészen új és meglepő. Bizony, nem árt az, ha tömören összefoglalják a zemberek számára, miről is van szó konkrétan.
A Zorbán banda folyamatosan a melósokon veri el a port., mondván, hogy lusta ingyenéllő, vissza él a szociális vívmányokkal. Pl. szívesen megy betegállományba. Ez is megérne egy misét, hogy hová vezet a paraszolvencia, amit most, már hivatalosan is engedélyeznek.
Azt is kéne vizsgálni, hogy az így-úgy megszerzett vagyonbó munkáltatóvá lett magyar munkaadó, mennyire önző. Először a saját zsebét tömi: új nagy autó, kölföldi kirándulás, nyaralás, extra bútor stb. csak ami marad azt költi fejlesztésre, a munkarörülmények javítására. Továbbképzéssel a magyar cégek nem foglalkoznak. Csoda, hogy 20-30%-kát képesek teljesíteni egy közepes nyugati cég teljesítményének. A vállakoró kitűnő életszínvonalának a biztosítását kizárólag a bérek visszatartásával éri el.
Összefoglalom : aki dolgozik január 1-től RABSZOLGA lesz!!!!
Kedves Árok Kornél!
Önnel ellentétben úgy gondolom, nem is olyan rossz ötlet ez a kaució, csak nem így kellett volna a törvényt lefektetni.
Pl. aki képviselőnek, köztisztviselőnek jelentkezik/választják, „munkába” lépése előtt letenné a várható rossz döntéseinek ellenértékét (pl. a magánnyugdíj pénztár tulajdonosainak veszteségét, a minimálbért keresők veszteségét stb.). Így egyrészt nem kellene újabb és újabb adónemeket a nyakunkba varrni korrekció céljából, és amikor bukta van, nem kell szaladgálnia a veszteséget szenvedett állampolgárnak a pénzéért, hanem azonnal, automatikusan utalható. Ha meg nem elég a kaució, javaslom a XXI. századi dologházak megalapítását (legalább a munka fogalma is realitás lesz), az ottani keresetből továbbfinanszírozható a hiányzó összeg. Ha jól sejtem hosszú dolgos évek várnának az urakra és hölgyekre. Valószínűleg jobban meggondolnák a gombnyomogatást derék honfitársaim, ha a döntéseikért felelősséget kellene vállalniuk „kemény” forintban.
Árok úr, ez a bekezdés nem teljesen egyértelmű, talán pontosítani kellene:
“Már 1000 éve, Szent Istvántól kezdve Európához akarunk tartozni, most pedig itt egy kormány, amely erről az útról le akarja téríteni Hazánkat! Természetesen ennek az iránynak szerves része kellene, hogy legyen a munka világának szabályozása, a konszenzuson múló változások, és nem a hatalmi arrogancián alapuló diktátumok”.
Csak másodszori olvasásra világos ugyanis, hogy az “ennek az iránynak szerves része … “szövegrész nem az előtte levő félmondathoz: a kormányhoz, amely erről az irányról le akarja téríteni- kapcsolódik. Ahhoz ugyanis a felsorolásban foglaltak ELLENTÉTE – a konszenzus mellőzése járulna
Mert az első olvasat még rosszabb – miszerint akár jó is lehetne az Európától való távolodás, ha az úgy egyébként konszenzussal zajlana?
A cikket egyébként köszönjük, tisztán, világosan foglalja össze a várható munkajogi rontásokat.
A munkavállalók egy valamit elfelejtenek, illetve nem hisznek benne:
.
Munkáltató NEM LÉTEZIK munkavállaló nélkül!!
Ezt kellene megérteni egyszer.
.
Ugyanígy diktatúra sem létezik alattvalók nélkül!!
.
A munkahely teremtés egyszerű. Mindent lerombolunk, és azután jó sok munkás kell újjáépíteni. (a focipályákat nem romboljuk le)
MA EMBEREKET RUGHATNAK KI ÁLLÁSUKBÓL
mert
ELMERÉSZELNEK MENNI BETEGÁLLOMÁNYBA !! !!
más:
Megvilágosodásom támadt Kornél megjegyzése alapján:
Valóban , Szt.István az AKKORI Európához akart tartozni , ezért hozta létre azt a jogrendszert ami megfelelt az akkori Európának.
De … valahogy ezek a mi mostani Hatalmonlévőink mintha elfelednék hogy azóta Európában eltellt 1000 év !
Csak nem képzelhetik hogy a Világ a mi kedvünkért vissza lép a távoli múltba ?
Geyza – másik topicba tette fel egy olvtárs, de a szövegedhez itt is jól kapcsolódik (na meg egy sajátos nézőpont, amiből érdemes a dolgokat megvizsgálni)
http://miertcion.blogspot.com/2011/12/itt-elned-nem-lehet-halnod-nem-kell.html
Ha csoda nem történik holnap 14 óráig, fel rakok ide egy munkáltatónak írt utolsó egyeztetési kísérletet.
Álláspontom szerint nem az én hibámból lesz az – már két éve tartó -ügy nyilvános.Elegem lett.
Kedves Admin !
Szeretném a történetemet, amennyiben csoda nem történik holnap délutánig és létrejön a megegyezés, leírni és közre adni az AN oldalán.
Az ügy meglehetősen érdekes és hátborzongató.
Üdvözlettel: Varga Mária
Jellemző módon, megint egy olyan figura mondja meg a munka mikéntjét, aki soha egyetlen percet nem dolgozott.
Én még úgy tanultam, hogy a Marx-Engels-i ieológia kialakitásában Marx adta az ideológiát, Engels a kenyeret….
Marx-nak.
topi mackó
topi mackó:
Marksz Karcsi valami gyáros volt úgytudom.
Másszóval kapitalista.
Akkor most ő osztályának árulója ?
kekec:
rákattintottam de lefagyot nekem az oldal :(
Kedves Varga Mária,
érdeklődéssel várjuk a történetét. Admin
Geyza,
én máskép tudom.
A gyáros Engels volt, a here Marx.
topi mackó
Orbán rárontott nemzetére,de mi lesz,ha a helyzet fordul és a becsapott nemzet ront rá a diktátorra ?
GyK here=ingyenélő
topi mackó
H.Sándor!
Mint Romániában 89 Karácsonyán.
De itt talán az asszony kimarad….
topi mackó
Ez a kaució lepett meg engem is. Ideje utánanéznem…
topi mackó:
egyezzünk ki : mindketten nyamvatt gyárosak voltak.
.Teljes mértékben egyet értek a fenti írással.
Tisztelettel az alábbiakat fűzném hozzá:
Az 1989 előtti munkaügyi törvénynek is sok hibája volt, de az sokkal jobban szolgálta a munkavállalók érdekeit. Az is egy gumitörvény volt, rengeteg hibával, de az elmúlt 22 év alatt sokat rontottak azon a munkaügyi törvényen. És most ez a legújabb,… egyenesen lakosságellenes, népellenes.
Valójában a “köztársaság” köz ügyeinek képviselete szűnt meg, mert az országgyűlési képviselők nem a köz érdekeit, nem a közjót képviselik, hanem egy szűk hatalmi réteg érdekeit, de legfőképpen a saját személyi érdekeit. Ez diktatúra, a köztársaság megszűnése, még akkor is ha a három nap múlva életbelépő alaptörvény (alkotmány) egy helyen kimondja hogy köztársaság van, illetve kb, 90 helyen a köztársasági elnök funkcióival kapcsolatban használja a “köztársasági elnök” kifejezést.
……
Sajnos nemcsak a munkaügyi törvényekkel kapcsolatban, de más törvényekkel kapcsolatban is az van ( 22 éve és most is) , hogy a törvényeket senki sem tartja be, mert betarthatatlanok, illetve a törvények sokszor “gumitörvények”, tehát baj van az értelmezésükkel, sok mindenre ráhúzhatók. Szándékosan bonyolított hosszú és sok összetevőt tartalmazó mondatokat használnak, teleszórva idegenszavakkal, és vissza és előre utalásokkal.
A törvényeket csak akkor alkalmazzák ha a “hatalomnak” pénzügyi vagy egyéb érdeke fűződik hozzá.
………
Egy munkaügyi törvénynek az lenne a célja hogy igazságot teremtsen a munka világában , függetlenül a munkavállalótól és munkaadótól (pártatlanul), és munkafedezetet teremtsen a gazdaságban. Ebből a törvényből ez teljes mértékben hiányzik ez az igény. Ezért ez az új munkaügyi törvény nagy gazdasági károkat fog okozni, mert az emberekből zombit csinál, az pedig nem képes hasznos produkcióra
Ez a törvény hasonló mint a média törvény és a korábbi törvények.
Bank törvény, stb.
Geyza, Te tudod, hogy miért kapunk minuszokat, mert én nem!
topi mackó
“Magyarország vezetése újfent külön utat keres ebben a témakörben is, csak hogy elmondhassa „ez is nemzeti”. ”
Magyarország romlását a túlzottan nemzetieskedő politika okozza és okozta már több mint 100 év óta, úgyhogy ez is egy kulcsmondat a cikkből!!!!
geyza – nekem simán bejön Firefox alatt!
kekec
2011. december 29. csütörtök
19:36
Nekem is lefagyott az IE8,más keresővel nem mertem.
Akkor felrakom kinyitva, pedig Bartus direkt háklis erre, amióta herceg telenyomta az oldalakat. Gyorsan olvassátok el, mielőtt eltávolítja. Egy igen sajátságon nézőpont – nem kell elfogadni, de jó innen is látni!
tt élned nem lehet, halnod nem kell
Orbán Viktor és bandája maffiaállamot alakít ki maga és klientúrája számára. Nem kétséges, kit fog a kétharmados genetikai hulladék hibáztatni a máris vészesen leapadt moslékosdézsa kiürülése esetén. Mitévők legyenek a zsidók ebben a helyzetben? El lehet menni Magyarországról.
Valamennyi félelmünk beigazolódott tavaly május óta. A legnagyobb gond nem is az, hogy a kétharmad gengszterállamot épít. A legnagyobb gond, hogy az istenadta, az asszisztál ehhez. Ahogyan megszokta a szocializmusban, a horthyzmusban.
A magyar nép kizárólag akkor hőzöng, ha egy fejlettebb külhatalom fel akarja zárkóztatni magához. Ezért kellett már Szent Istvánnak német segítséggel brutálisan leverni a népies ellenzéket; de attól fogva, ezeregyszáz éven át a magyar történelem szinte mindvégig a Nyugattal szembeni szabadságharcról szólt. Tessenek megfigyelni: a százötven éves török uralom ellen senki sem szabadságharcolt. A tespedés bejött a patópáloknak. De abban a pillanatban, hogy az akkori egyesült Európa kiverte innen az iszlámot, szabadságküzdelmek sora következett. A magyar nép nem engedi, hogy fölzárkóztassák; Thököly, Rákóczi inkább a volt ázsiai iszlamista elnyomóval, a törökkel kereste a kapcsolatot – a Nyugat ellen. A mai hatalom Brüsszel és a pénzvilág elnyomása ellen rikácsol, és Kínához, Szaúd-Arábiához, neohungarista kinövése pedig Iránhoz futkos. Szerencsére ezek épp úgy leszarják, mint ahogyan a török is leszarta a Habsburg-ellenes „szabadságharcot”.
Nagy kérdés, mit tesz ebben a helyzetben az egyesek szerint 70, mások szerint 130 ezres zsidóság és holdudvara – a halacha szerint nem zsidó apák, gyermekek, házastársak, kedvesek. A zöme valószínűleg nem veszi a történelmet tudomásul. Ennek hagyománya van. Magyarországon az első zsidótörvényt, a numerus clausust a Horthy-korszak hajnalán hozták meg – nem sok eredménnyel, mert a felsőoktatásból adminisztratíve kirekesztett zsidó fiatalok zöme külföldön végezte el az egyetemet, utána visszajött, és ugyanúgy kellemetlen versenytársa maradt az „úri” középosztálynak, mintha mi se történt volna.
A második zsidótörvénnyel már kimondottan a hitlerájt majmolták 1938-ban, amikor egyáltalán nem lehetett beszélni arról, hogy Magyarországra bármilyen külhatalom ráerőltette volna az elképzeléseit. Magyarország vezetése, élén Horthyval, azt csinált, amit csak akart, és ezt akarta, mert a népnek ez tetszett. A mindenkori magyar vezetés szívesen tesz a nép kedvére. Hiszen belőle vétetett, érte verejtékezik. Az 1938-as törvény kimondta: a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók. A végrehajtást az orvosi és az ügyvédi kamara mintájára létrehozott szakmai tömörüléseknek kell felügyelniük. Ugyancsak 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát. A végrehajtásra öt évet írtak elő. A jogszabály az 1919. augusztus 1. után kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette.
Az elsőnek nevezett, valójában második zsidótörvény után nem lett volna szabad, hogy egyetlen zsidó is megmaradjon ebben az országban; de legalábbis a zömének késedelem nélkül neki kellett volna látnia a csomagolásnak. Senki nem látott neki. Magyarországról egy-két ember szállingózott el, ezeket véreik jobbára kalandornak tekintették, és szent esküvéssel fogadták, hogy csak azért is hűségesek maradnak hazájukhoz, ők, a Mózes-hitű magyarok. Ezen az állásponton volt a magyarországi zsidóság vezetése is – akkor még volt vezetése –, a fénykorát élő neológia, amely feladatának tekintette a cionisták följelentgetését a hatóságoknál.
Az 1938. évi zsidótörvény végrehajtására öt évet szántak, ám Magyarország már egy év múlva – még mindig szabad akaratából, minden kényszer nélkül – úgy döntött, szorít egyet a présen, és korlátozza a zsidók „közéleti és gazdasági térfoglalását”, zsidónak minősítve azokat is, akinek bármely szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. A szellemi pályákon hat százalékban maximálta számukat, kitiltotta őket az állami közigazgatási és igazságügyi apparátusból, középiskolai tanári karokból. Zsidó nem tölthetett be színházaknál és lapoknál olyan állást, amely befolyással volt az adott intézmény vagy orgánum szellemi irányvonalára. A jogszabály tovább korlátozta az egyes vállalatoknál alkalmazható zsidók számát, s visszaállította a numerus clausust. Az engedélyköteles ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat kizárták. A már kiadott engedélyeket fokozatosan vissza kellett vonni. Jelentősen megnehezítették a zsidók mezőgazdasági ingatlanvásárlását is. Azt lehetne hinni, a magyarországi zsidóság ezek után már csakugyan csomagolt. De nem, senki nem kezdett neki. A stróman-rendszerrel igyekeztek kijátszani a rendelkezéseket, papíron nem-zsidó családtag, ismerős nevére átírni a vállalkozást. A zsidóság továbbra is hűséges maradt a hazájához és kiröhögte a hitközség által feljelentgetett cionistákat. Csak nem gondolja valaki, hogy holmi rémhírek hatására majd itt hagyjuk hazánkat, a biztos egzisztenciát, a gyerek zongoraleckéit és a nagymama kredencét?
Már Kassa bombázása, a magyar Gleiwitz, a „hullarablók”, „a legpocsékabb nemzet” (copyright by Teleki Pál) Szovjetunió elleni hadba lépése után fogadta el a kétharmad az Országgyűlés a harmadik, immár egyértelműen faji indíttatású, náci terminológiájú zsidótörvényt, amely megtiltotta a vegyes házasságokat, és büntetni rendelte a zsidó férfi és nem zsidó nő közötti nemi kapcsolatot (keresztény férfinak azonban továbbra is szabad volt közösülnie zsidó nővel – elvégre az erősebb kutya baszik). A vegyesházasságot már akkor is szép számban gyakorló zsidóság zöme ekkor se ment sehová, igaz, ekkor már nem is lehetett, mivel egy Bárdossy nevű elmebetegnek köszönhetően az ország nem csak a bolsevistákkal, de a civilizált világgal is hadban állt, Új-Zélandtól Dél-Afrikán át Kanadáig. Amerika nem igazán hitte ezt a dolgot, az amerikai nagykövet hónapokig nem távozott Budapestről; még rá is kérdeztek Bárdossyra, csakugyan komolyan gondolja-e. Komolyan gondolta. Ekkoriban született a vicc, melyben Cordell Hull külügyminiszter bemegy Roosevelt elnökhöz és közli vele:
– Elnök úr, Magyarország hadat üzent.
– És hol van ez az ország? – kérdi Roosevelt.
– Németország, Szlovákia, Románia és Jugoszlávia között.
– Mi az államformája?
– Királyság.
– Úgy, és ki a király?
– Nincs királyuk, kormányzójuk van.
– Rendben, akkor ki a kormányzó?
– Vitéz nemes és nemzetes nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy.
– Ellentengernagy? Ezek szerint van tengerük?
– Nincs, elnök úr.
– Van velünk szemben a magyaroknak valamilyen területi követelésük?
– Nincs, uram.
– Hát más országgal szemben?
– Van, uram, valamennyi szomszédjukkal szemben.
– Velük is hadba állnak?
– Nem, elnök úr, nekik a szövetségeseik.
– Na elmegy maga, külügyminiszter úr, a picsába!
Magyarország a sorozatos jóakaratú figyelmeztetések ellenére sem gondolta meg magát.
***
1989-ig azt lehetett hinni, Magyarország attól ócska és élhetetlen, hogy a nyakán ülnek az oroszok; ők tehetnek a Trabantról, a háromévenkénti útlevélről és arról, hogy nem lehet Toblerone-t kapni. Holott Magyarország éppenséggel jóval élhetőbb hely volt, mint érdeme szerint lehetett volna, különösen 1973, az olajárrobbanás után, amikor kommunista vezetősége úgy döntött: a mesterséges életszínvonal fenntartása kedvéért eladósodik. Az istenadta ehhez is asszisztált, mégpedig szívvel-lélekkel: még egy olyan ország nem volt a földön, ahol se dolgozni, se gondolkodni nem kellett (nem is volt tanácsos), viszonylag kiszámíthatóan lehetett azonban gyarapodni. Trabanttal, hétvégi telekkel, háromévenkénti útlevéllel. Nem, a magyarnak nem kellett a szabadság. Legfeljebb a zsidózás szabadsága hiányzott neki, amiért azonban a kádárizmusban gumibot járt; hát inkább befogta a pofáját.
Akkor kezdte kinyitni, amikor kezdett kicsi lenni a zsemle. És csak azért.
Viceházmester bácsit és viceházmester nénit ugyanis soha a büdös életben nem zavarta a szabadság hiánya; nem véletlen, hogy a Habsburgok és nem a törökök ellen lázadt. 1956-ban sem az volt a probléma, hogy nem elég szabad az ország – a pörköltszaft volt túlságosan vizes, és az ország vezetésében volt túlságosan sok a zsidó. A kádárizmus vastag pörköltszaftja mindent vert; nem volt az a visszásság, amit ezzel a – már akkor is külföldi befektetők által finanszírozott – szafttal el ne lehetett volna fedni.
Az úgynevezett rendszerváltást nem Magyarország harcolta ki, a Szovjetunió onlott össze, fekete lyukat hagyva maga után a történelemben; azt viszont Magyarország nézte tétlenül, hogy néhány tucat érdemtelen a spontán privatizációban meggazdagodjék, és az ország elitje lepaktáljon az úgynevezett demokratikus ellenzékkel a feudálbolsevista rendszer túladóztatásos továbbéltetése érdekében. Az 1990 utáni magyar modell azon alapult, hogy az értéktermelő embert ki kell fosztani – elvégre attól kell elvenni a pénzt, akinek van –, a tőle elrabolt pénz nagyobbik részét szét kell lopni, a maradékon pedig szavazatokat kell – négyévenként – venni, az értéket nem termelők körében. Igénytelen olcsójánosok kis pénzért megvehetők, néha akár 19 ezer forintért is. Néha meg bográcsgulyásért és fröccsért is.
A leggyakrabban azonban zsidózással. Magyarországon a kádárizmus nagyon sok tekintetben folytatódott, egy szempontból azonban föltétlen szabadságot nyert a magyar ember. Amint Kádár megbukott, azonnal szabad lett zsidózni. Ez kellett. Ez valóságos szelep volt. Enélkül el sem is lehetett viselni a rendszerváltás negatív oldalait – azt, hogy el kellett (volna) kezdeni dolgozni, gondolkodni. Ez utóbbiak nem voltak a magyarság szemében európai normák. Az áhított európaiságot nem a kemény munka és a tettekért való felelősségvállalás jellemezte, hanem az, hogy mostantól fogva neked is lehet cukrászdád Bécsben. (Ami addig is lehetett volna, de nem lett, miután se pénzed, se üzleti érzéked nem volt hozzá, seggfej.) A zsidóságot azonban ez nem zavarta. Továbbra is hűséges maradt a hazájához, s a hitközségnek nem kellett többé cionistákat feljelentenie, ilyenek ugyanis nem léteztek. Kivándorlásra nem gondolhatott, hiszen akkor mi lesz a társadalmi helyzettel, a praxissal, a katedrával, no meg a dédi kredencével, ami – a dédivel ellentétben – oly szépen átvészelte az évtizedek viharait?
A zsidóság a magyarsághoz hasonlóan nem vette azt tudomásul, hogy léteznek bizonyos matematikai törvényszerűségek. Ezek közé tartozik, hogy amennyiben egy közösség kebelén belül egyre kevesebb ember tart el egyre több embert, miközben az életszínvonal nemhogy arányosan csökkenne, de néha, szerény mértékben, még nő is közben, az kizárólag külső források bevonásával lehetséges. Amennyiben egyre több külső forrást vonunk be, egyre nagyobb lesz a kamatostul visszafizetendő adósság. A külső források azonban, akik nem hülyék, és tisztában vannak azzal, hogy pilótajáték folyik, fokozatosan egyre kockázatosabbnak tartják a közösség finanszírozását, így egyre nagyobb kamatot kell fizetniük a pénzükért. Nem csoda hát, és még csak plutokrata összeesküvés sem kell hozzá, hogy a folyamatosan törlesztett államadósság ne csökkenjen, hanem egyre csak növekedjen.
Az adósságnak persze hadat lehet üzenni. Ezt Orbán Viktor a kétharmad birtokában minden további nélkül megtehette volna. Elrendelhette volna, hogy valamennyi nyugdíj legalább 25 %-kal csökken; épkézláb ember semmiféle szociális segélyt ne vehessen fel; párhuzamosan gazdaságot élénkíthetett volna valódi és drasztikus adócsökkentésekkel – összefoglalva: követhette volna a friedmanni modellt, amely (sokszor bebizonyosodott már) kegyetlen, de az egyedüli működőképes gazdaságpolitikai modell, ha egy ország csődbe jut. (A többi hosszú távon még kegyetlenebb, viszont egyáltalán nem működik.) Orbán Viktornak azonban ehhez szembe kellett volna fordulnia a társadalom legalább háromnegyedével, a kádári dagonya mesterséges fenntartásának haszonélvezőivel. Ezt azonban nem merte és nem is akarta megtenni. Friedmannizmus, valós liberális gazdaságpolitika Kompországban? El tudja ezt valaki képzelni, amikor Orbán legtöbbet, szinte mindenki által egyöntetűen támadott, leggyűlöltebb intézkedése nem a cenzúra vagy a kényszermunka bevezetése, nem az Alkotmánybíróság kiherélése, nem az újkori magyar történelem leghitványabb szaralakjainak helyzetbe hozása, nem kommunista Kína vagy az iszlamista Szaúdia hátsó felének fényesre nyalása volt, hanem az egykulcsos adórendszer, az egyetlen helyes gazdaságpolitikai intézkedés, amit összesen csaknem hat éves országlásuk alatt hoztak?
Abszurdisztán nem az adósságnak, hanem a valóságnak üzent hadat, Orbán Viktor és bandája ugyanis olyan diktatúra, amelynek haszonélvezői elhiszik a saját blablájukat. Mással nem magyarázható, hogy a budapesti rezsim az utóbbi másfél évben szinte kizárólag a józan észnek ellentmondó döntéseket hozott, miközben sikeresen összeveszett az Európai Unióval, a Nemzetközi Valutaalappal és az Egyesült Államokkal, holott az ország EU- és NATO-tag, az Egyesült Államok katonai szövetségese, a Valutaalap segítsége nélkül pedig februárra a négyes-hatos is leállhat a Körúton.
Mi itt a megoldás?
Ahogyan egy másik nagyság mondta: el lehet menni Magyarországról.
Magyarország ugyanis menthetetlen. Csak saját maga menthetné ki saját magát a mocsárból, amibe szabad akaratából süppedt, ehelyett hallgat. Kiabálni akkor kiabált, amikor háromszáz forintos vizitdíjat akartak vele fizettetni; a magánnyugdíj-pénztárak lerablása, az ország középkori szintre történő visszavetése, a klerikálfasiszta intézkedések ocsmány sorozata nem vált ki különösebb indulatokat. Csakhogy hamarosan elfogy a zabálnivaló. Ne legyenek senkinek kétségei, kit fog a kétharmados genetikai hulladék hibáztatni a máris vészesen leapadt moslékosdézsa kiürülése esetén. És hogyan fog szavazni 2014-ben – már ha egyáltalán eljut az ország odáig. Akkor aztán lesz magyar seggbe magyar lófasz, egyéb azonban aligha.
A magyarországi zsidóság tekintélyes hányada – meghatározó többsége – épp úgy nem akar sehová menni, ahogyan 1938-ban, 1939-ben sem akart, amikor pedig még mehetett volna, rokonával, cókmókjával együtt. Aztán mégis ment, bár nem jószántából, eleinte ukrán hómezőkre, aztán gettóba, végül krematóriumba; aki meg visszavergődött, az megkapta, hogy „többen jöttetek meg, mint ahányan elmentetek”. Ilyesmi persze ma nem várható. No nem azért, mert ez egy lovagias ország, és a kormányzó úr különben se engedné. Magyarország szerencsére már régen elveszítette szuverenitását; miként Ausztriának sem hagyta a nagyvilág, hogy mégoly szabályos választások eredményeként hatalomra juttassa az Orbánnál százszor européerebb Jörg Haidert, úgy Magyarországnak sem hagynák, hogy végképp megtébolyodjon – valamennyi jelentős hatalom gesztusai erre utalnak eddig. A grazi tébolyda ambuláns betege azonban hihetetlen károkat okozhat addig saját népének és a zsidóságnak egyaránt.
A szabadság egyre kurtább; és ha ez nem is sokakat izgat, az talán inkább, hogy senkinek a vagyona nincs biztonságban. A piramisjáték az utolsókat rúgja, de amíg ki nem múlik, mindent beszippant maga körül. A nyugdíjak már odalettek, de a magyar valóságban ma bárkit meg lehet fogni, akinek ebben az országban ingatlana, gépkocsija vagy rendszeres jövedelme van. Ez persze az exodushoz nem elég; a magyar zsidóság tömegesen csak akkor fog mozdulni, ha már mindenét elveszítette.
Kekec 20:08.
Szomorú és nagyon igaz. Kösz!
Kedves BL, köszönöm a választ.
Sajnos a kérdés feltevése után hosszasan vidéken voltam, és csak most jutottam billentyűhöz.
Az tűnt fel, hogy a cikk szigorúan a hivatására, a érdekképviseletre korlátozódik. Nem tudom eldönteni, hogy ez a szerzőnek érdeme vagy hibája-e. Esetleg mindkettő. Magasra értékelem, hogy a saját feladatával foglalkozik, azt becsülettel ellátja, és nem keveri bele egyéb politikai véleményét. Ez sokkal hitelesebb, mintha másképp viselkedne. Erre nagyon nagy szükség van!
Másrészt a magam részéről, a saját álláspontomról hiányolom az erősebb hangot, az érzelmekre ható szavakat, és a kezdeményező, aktív cselekvésre felhívást. Nyilván türelmetlen vagyok, és véleményemmel talán előrébb tartok, mint a többség.
Szóval, ebben nem látok tisztán.
Ugyanakkor nagyra értékelem azt is, hogy itt közli írását, fontosnak tartja az AN olvasó táborát. Köszönöm neki is, adminnak is.
topi mackó :
Azzé kapjuk a szentéletűektől , hogy tuggyuk mán hun a helyünk.
A sarokban.
Mer senki muzsikok és csicskák vagyunk.
Kekec: Az elejét eltudtam olvasni , csak lejebbhúzni nemtudtam mert beállt mint kisnyilasba az aknaszilánk.
girbegurba – Igazad van, de Árok nem politikus, hanem érdekvédő. A munkavállalók védelmében lépett fel – majd meglátjuk, meddig tudja tartani ezt a civil távolságtartást. De sok ilyen őszinte és karakán ember kellett volna – és akkor nem jutott volna idáig az ország!
kekec
2011. december 29. csütörtök
20:08
az egykulcsost nem nagyon értettem, a többit igen. jó volt másképp látni a multat és a jelent.
rózsival betetetném a tantervbe. úgy se tudná mi ez.
kekec:
Naaaaaaa…..azzé vótak itten hatalmas eredmények is. Hogy pl. mást ne említsek : Rubik kocka ! !
kekec, igen, én is így gondolom: “sok ilyen őszinte és karakán ember kellett volna – és akkor nem jutott volna idáig az ország!”
kekec,
Téged már csak a linkjeid miatt is érdemes olvasni, ma kettőt is adtál :-)
.
“…el kellett (volna) kezdeni dolgozni, gondolkodni. Ez utóbbiak nem voltak a magyarság szemében európai normák.”
Erről az jutott eszembe, amit egyszer már valahol itt elmondtam:
A magyarok a fejlett Európa cigányai. Onnan nézve pont olyan elmaradottak és pont annyira nem szeretnek dolgozni.
Jobboldaliakat mérhetetlenül fel lehet ezzel bosszantani.
.
Ja, a zsidóság ittmaradásáról:
Nem láttam statisztikákat, de szerintem a magyar zsidóság nagyrészt elöregedett. A zsidó gimnáziumban végző évfolyamok jelentős része elmegy innen, az meg nem csoda, ha az idősek már nem tudnak vagy nem akarnak elmenni. Továbbá még mindig vevők a szalámitaktikára: csak egy kicsit vesznek el, nem kell rögtön üvölteni.
DE KELL.
Kedves Girbegurba,
mi kértük Árok Kornélt, hogy szakmai szempontból világosítsa meg, hogy mindenki számára érthető legyen, milyen taposóaknákat tartalmaz az új Munkatörvénykönyve. Azért a pontos és fontos szakmai elemzés mellett vannak a cikkben egyértelmű politikai utalások is, amelyek jól tükrözik a szerző álláspontját. Admin
A Kornél által a cikkben felsorolt megszorító , és eltipró új jogszabályokat csak akkor fogjuk megérteni , ha a saját bőrünkön tapasztaljuk . Addig csak érzéketlen írás marad . Nem kell sokáig várni a személyes tapasztalatokra ! Egyedül a szakszervezeteknek lett volna lehetőségük megakadályozni a rabszolgatörvény megszületését . De nem tették ! Ezzel bizonyítva életképtelenségüket . Ez az év a szakszervezetek fekete éve volt . A szakszervezeti vezetők saját egzisztenciájuk érdekében behódoltak Orbánnak . A paktum aláírásával szemen köpték a tagságot , zöld utat engedve a kizsákmányoláshoz , a jogfosztáshoz , a rabszolgasághoz . Ők viszont jól megélnek a Júdás pénzből . Ennek eredményeként ülhet most a rabló kormány halotti tort Jan. 2.-án . Van mit ünnepelni . Meghalt a jogállam , meghalt a demokrácia . Mi is menjünk el ,, ünnepelni ” ! Mi is legyünk ott 2.-án , s együtt skandáljuk : ORBÁN TAKARODJ ! A tizenhárom millió forint költséget a mi zsebünk állja , de mi abból nem férünk oda az ünnepi asztalhoz . Majd ez a tolvaj banda jól érzi magát érte . Tegyünk róla hogy ne így legyen ! Rontsuk el az ünnepüket , miként ők is a mi életünket ! Gyertek velünk !
Már most emelik a gázárát , minden ígérgetésükkel szemben NÉGYEGÉSZKÉT százalékkal !!!!!!
Geyza, na most már tudom hol a helyem. Köszi. :-))
Még az jutott eszembe, hogy első -Marx-ot megemlítő hsz-emben a munkával kapcsolatos tutit megmondó, az nem ÁK, hanem OV.
Izé, lehet, hogy rosszul fogalmaztam.(?)
topi mackó
Geyza, melyik kórteremben fekszik a négyegészke?
Admin és Kornél:
Annál inkább köszönöm. Én is láttam a politikai utalásokat, de nem értettem a helyzetet, pontosabban nem hittem a szememnek.
Azt gondolom, hogy ma már nem elég a tárgyilagos szöveg. (Már régóta nem elég.) Az érdekképviselethez közvetlen, kezdeményező politikai és karhatalmi, készerítő akciókra lenne szükség, mert a mai hatalmat csak az erő tarthatja vissza.
Bücherek, popperek, peyerek erre nem alkalmasak.
A született rabszolgák , genetikusan nyomkodják a —okat.
Ma délután 14 óra 28 percig nem kaptam semmilyen választ a munkáltatómtól.
Az egyeztető levelet ettől a ponttól kezdve nyílt levélként kezelem. Az előzményeket szintén.
Nem sokára látható lesz.
kovácsúr – mint írtam, érdekes, de nem mindenben elfogadandó nézőpont. A jól keresőknek kedvezett az egykulcsos adó, és az a réteg üdvözli, hogy tőlük nem vesznek el azért, hogy az inaktívaknak adják: azaz köszönő viszonyban sincs a szolidaritással. Ráadásul tönkre vágja a költségvetést is, amit a szegények sarcolásával foltoznak. Tehát ez nem “adócsökkentés” hanem “adóátcsoportosítás” méghozzá a szegényektől a gazdagok felé. Naná, hogy ezt csak a gazdagok üdvözlik!
Munkásököl – nem kell január 2-ig várni, az MTV éhségsztrájkolói a Kossuth térre szerveznek szilveszteri bulit – én tőlük függetlenül is ott szándékoztam temetni a demokráciát. BUÉK – csak sajnos már nem is reménykedem benne!
kekec
Köszönöm a “felrakást”, adminnak pedig a “nemtörlést”.
Sokszor adok pluszt, kekec.
Pokorni Zoltán részére
Budapest XII. ker.
Böszörményi út 23-25.
Tárgy: egyezségi ajánlat
Tisztelt Polgármester Úr!
Engedje meg, hogy levelemet Bertold Brecht szavaival kezdjem, mely szerint „ Szomorú az az ország amelynek Hősökre van szüksége.”
Én nem akartam, és ma sem akarok hős lenni.
Önök álláspontom szerint rossz döntést hoztak, amikor 2010. február 1. napjával átszervezték valamely személy/ek át nem gondolt ötletelése alapján a kerület adóirodáját, tudatosan elnyomva, semmibe véve az ott dolgozó tisztviselők véleményét.
Ennek az irodának az állapota azóta is romlik, az ügyintézők cserélődnek, jobban mint máshol és a két vezetőn kívül csak az nem távozott aki nem tudott. Inkább bevállalják a teljes káoszt, mintsem beismerjék a kudarcot.
Úgy intézték el az adóirodát kicsiben, ahogy nagyban Magyarország gazdaságát, engedelmet szabadszájúságomért. A szakmaiság teljesen háttérbe szorult.
Vereséget szenvedett a józanság, vereséget szenvedtem én, a kollégák, vereséget szenvedett a kerület.
Önök viszont győztek. Legyőztek mindent, ami számomra fontos volt. Diadalt arattak a demokrácián, a jogállamon, karóba húzták az emberséget, kerékbe törték az egyenlő bánásmódot.( levelem írásakor értesültem arról, hogy lefejezni készülnek a Nemzeti Bankot is) Mindent tönkretettek, amitől az ember komfortosan érezheti magát egy hazában.
Amennyiben nem haragszik, én ehhez a teljesítményhez most nem gratulálnék.
(Itt meg kell jegyeznem, Magyarország nekem még mindig a szülőhazám, nem csak térkép és mindennap sírok érte. Senki, senki ne vegye a bátorságot engem vagy a házastársamat hazaárulással megvádolni , mert kategorikus nemet mondok az Orbán rezsimre.)
Polgármester Úr! A XII. kerület Polgármesteri Hivatalától én akkorát kaptam, hogy a fal adta a másikat. Ma sem értem, a számomra rendelkezésre álló intelligenciával, hogy miért kell egy szerződés módosítást kikényszeríteni tűzzel vassal mindegy, hogy mibe fog az kerülni.
Egyszerűen ki akartam szállni és nem engedték. Amennyiben 2010. január 1-én vagy legkésőbb február 1-én felmentenek, miután érthetően tudomására hoztam minden érintettnek, hogy ezt a szakmaiatlanságot én már bevállalni nem tudom, már régen elfelejthettük volna egymást.
Nem áll össze a kép, miért ragaszkodtak szerény személyem módszeres szívatásához, amikor Tisztelt volt jegyző úr is megmondta nagy nyilvánosság előtt, hogy minden állásra 300 jelentkező akad.( manapság ,ahogy a nem dakota nóta is szól: egy helyére ezer is akad)
Nem könnyítették meg sem a saját helyzetüket, sem az enyémet, azzal hogy a barátból ellenséget csináltak. Engem Önök kisemmiztek politikailag. Tönkretettek egzisztenciálisan. Egyszerűen nem ezt vártam egy Fideszes önkormányzattól. Öntől meg pláne nem. Ezt a problémát Önöknek nem így kellett volna kezelni. Az elvárható minimum az lett volna G jegyző úrtól, hogy átvilágítja az ebek harmincadján lévő adóirodáját. Több szakmai tanácsot ingyen már nem adok.
Érthetetlen,hogy miért kellett a személyemet – és másokét is akik megtörtek – de facto terrorizálni ahelyett, hogy könnymentes búcsút intettük volna egymásnak a törvényes felmentésemmel. Az, hogy ez milyen reakciót váltott ki az én szuverén személyiségemből azon meg nem kell csodálkozni.
Remélem nem gondolják elfogadható áldozatnak a részemről, 43 – azaz negyvenhárom – évem kidobását az ablakon. Komoly emberek ezt komolyan nem gondolhatják Pokorni Úr!
Tisztelt Polgármester Úr! Felajánlom a közös megegyezéssel történő távozásomat. Egyidejűleg kérem a koncepciós fegyelmi eljárás keretében meghozott döntésük visszavonását.
Kérem továbbá, hogy ajánlatomat kellő alapossággal megfontolni szíveskedjenek, döntésükről legkésőbb 2011. december 30. napjáig értesítsenek .
Amennyiben egyezségi ajánlatomra nem kapok a kért időpontig választ, az sajnálattal az Önök teljes kompromisszumképtelenségét jelentheti számomra.
Elérhetőségem:mirjam3@citromail.hu
2011.12.15.
Üdvözlettel: Varga Mária
( emigráns )főtanácsos, adótanácsadó
kekec
Irtam köszönetet, de megszakadt az internet kapcsolatom. Most, hogy van, újra irtam, mert itt nem jelent meg, de elküldés után a gép azt irta, hogy azonost észlelt. Nem értek hozzá, hogy van ez, ezért ez a harmadik, más szavakkal, hogy ne legyen azonos az előzőekkel. A köszönet a hosszú bemásolásért szólt neked, adminnak meg hogy kivételesen meghagyta.
Vannak azonos szavak, de remélem, engedi a “gép”.
Mégis megjelent Varga Mária előtt.