Budapest – Iványi Gábor a Népszabadságban adott interjújában Czene Gábornak a szocializmusban elszenvedett üldöztetésükről és a Fidesz új vallási törvényéről beszélt. A szocializmusban elszenvedett üldöztetés után legvadabb álmaiban se gondolta volna, hogy vallási közösségétől a demokráciában, pont a Fidesz kormányzása idején megvonják az egyházi státuszt. Iványi Gábort hajdan bizalmas viszony fűzte a liberális Orbán Viktorhoz, két gyerekét is ő keresztelte. Nagyot néztek egyes kisegyházak, akik a Fidesz nagy támogatói voltak, rájuk szavaztak, erre buzdítottak, és ma sem értik, hogyan kerülhettek olyan helyzetbe, hogy január 1-től megfosztják az egyházi státuszuktól őket. Vakságukra nincs érthető magyarázat.
– Kevesen tudják, hogy a Kádár-korszakban kénytelen volt éveken át „utcai prédikátorként” végezni lelkészi szolgálatát.
– A hetvenes években kis időbeli eltéréssel az adventistáknál és az én egyházamban, a metodistáknál is tisztogatások kezdődtek. A Kádár-rendszerrel kollaboráló egyházi vezetők megszabadultak a számukra kellemetlen csoportoktól. Az adventistáktól kitett társaság megalakította a Keresztény Advent Közösséget, mi pedig létrehoztuk a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget. Mindkét egyházban ugyanaz játszódott le, azzal a különbséggel, hogy ellenünk még bírósági eljárás is indult. Ötödmagammal felfüggesztett börtönbüntetést kaptam. Mivel illegalitásba kényszerítettek, csak az utcai igehirdetés maradt. Négy és fél éven keresztül tartott: a kizárásunktól kezdve egészen 1981 októberéig, amikor is az Állami Egyházügyi Hivatal kegyeskedett elismert vallási felekezetté nyilvánítani minket.
– Milyen konfliktusok előzték meg a szakadást?
– Bátyámat és engem kicsaptak a középiskolából „izgatás” címén. Anyám erre elment egy papi gyűlésre, amit a párt meghosszabbított keze, a Hazafias Népfront szervezett. A felszólalásából nagy botrány lett. Előfordultak abszurd esetek is. Nyíregyházán – a helyi MSZMP-sek őszinte megrökönyödésére – megtért a MÁV párttitkára, és járni kezdett a gyülekezetünkbe. Apám akkoriban a metodista egyház második emberének számított. Az egyház vezetése mindenáron azt akarta elérni, hogy kérjen bocsánatot. Természetesen nem volt rá hajlandó. Nem is értette, kitől és miért kellene. A hatalom összerakosgatta ezeket a mozaikokat, és a családunk bekerült a „renitens” kategóriába. A metodista egyház vezetője külföld felé is azzal érvelt, hogy az egész egyház megszűnik, ha nem szabadulnak meg tőlünk és a hozzánk hasonlóktól.
– Tényleg volt ilyen fenyegetés?
– Blöffölt. Valójában konkurenciát látott bennünk, és kapóra jött neki, hogy a pártállamnak is csípjük a szemét. Létezett külső nyomás, de nem mondhatnám, hogy a metodista egyház vérző szívvel, kényszer hatására cselekedett.
– Mi történt tulajdonképpen?
– Első körben egyházi eljárás indult ellenünk 1974 elején. Ennek következtében kizártak az egyházból, és szabályosan az utcára raktak bennünket: a tizenhét magyarországi metodista lelkészből tízet. A szegedi lelkipásztorunkat úgy próbáltuk megvédeni, hogy leültünk a küszöb elé, énekeltünk és imádkoztunk. A helyi rendőrök nem mertek intézkedni. Végül helikopterrel hoztak kommandósokat Miskolcról. Én az egyház központjában laktam, a VI. kerületi Felsőerdősor utcában, szolgálati lakásban. Felszólítottak, hogy távozzak, aminek nem tettem eleget. Az egyház pert indított. Jól emlékszem a végrehajtóra, aki elérzékenyülten felsóhajtott: „utoljára 1951-ben lakoltattam ki papot”.
– Nosztalgiázott?
– Igen, felidézte a fiatalságát. Szinte könnybe lábadt a szeme. Azért is maradt meg bennem a jelenet, mert én éppen 1951-ben születtem… Az ellenszegülésem miatt végül nem a végrehajtó, hanem személyesen a metodista egyház vezetője és a segédlelkésze járt el. A bútoraimat lecipelték a pincébe, azóta se néztem feléjük. Már az apósomnál laktam, amikor jött a hír, hogy lakatot tettek a templomunk, a kispesti Nagysándor József utcában lévő gyülekezeti termünk kapujára. Azonnal felültem a motoromra, és – felindított az Úrnak lelke, mint Sámsont – leroppantottam a lakatot. Pár hónapig nem nyúltak hozzánk, majd megjelent a kapun egy vaspánt, rajta ötször akkora lakat, mint az előző. Rögtönzött egyházi közgyűlést tartottunk. Úgy döntöttünk, hogy ezt a lakatot is leszedjük, méghozzá közös erővel. A gyülekezetünkben volt egy iparos, ő hozott vasfűrészt. Sorba álltunk, és mind a harmincan húztunk egyet-egyet a fűrésszel. Közben az utca túlsó oldaláról a titkosrendőrség emberei fényképeztek bennünket.
– Ennek a gyülekezeti teremnek is megvan a maga sorsa.
– A negyvenes évek első felében, a Horthy-korszakban a metodista egyházat „kommunistagyanús” képződménynek nyilvánították, és feloszlatták. A kispesti gyülekezeti termet úgy sikerült megmenteni, hogy az egyház papíron átminősítette asztalosműhellyé. A háború után nyerte vissza hitéleti funkcióját. Amikor 1977-ben végképp ellehetetlenült a helyzetünk, és mennünk kellett, megfogadtam, hogy addig nem borotválkozom, amíg vissza nem kapjuk. Korábban csak bajuszom volt.
– A szakállát elnézve nincs helye sok kérdésnek.
– A gyülekezeti termet eladták, még a rendszerváltás előtt lebontották. Lakóház épült a helyén. A kispesti önkormányzat engedélyével a kilencvenes évek elején emléktáblát helyeztünk el a falon. Nem is tudom, ott van-e még.
– Miért lépett fel a Kádár-rendszer olyan keményen egy nem túl jelentős és befolyásos felekezet ellen, amilyen a metodista egyház is volt?
– A hatalom szerintem rosszul mérte fel, milyen emberek alkotják az egyházakat. Sokkal kevesebb megalkuvást, és sokkal több gerincességet tételezett fel róluk. Nem jött rá arra, hogy az „érett szocializmusban” – néhány elszigetelt katolikus és más csoporttól eltekintve – már nem kell félnie az egyházaktól. Amikor engem tízhónapos felfüggesztett börtönre ítéltek, egyúttal a lelkészi tevékenységtől is eltiltottak. A bíróság megfenyegetett, hogy letöltendő börtönbüntetést kapok, ha megszegem a tilalmat.
– Mégis folytatta.
– Ekkor következtek az utcai prédikálás évei. A bezárt gyülekezeti termünk előtt tartottam az istentiszteleteket. Reméltem, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk, de pont az ellenkezője történt. A gyülekezetünk lassacskán elsorvadt. A többség békét és nyugalmat akart, inkább keresett magának egy másik közösséget.
– Furcsa, hogy minderről eddig csak érintőlegesen beszélt.
– Nekifogtam egy könyvnek, amelyben dokumentumokkal alátámasztva mindent elmesélek. Októberben volt harminc éve annak, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget a pártállam elismerte egyháznak. Úgy terveztem, az évfordulóra megjelenik a könyv, de – töredelmesen bevallom – nem készültem el vele. Pedig mostanában kezd fájóan aktuálissá válni.
– Nyilván az új egyházi törvényre gondol, amely mindössze tizennégy felekezetnek adja meg az egyházi státuszt. Önök is kimaradtak. Veszélybe kerültek a hajléktalanokat és időseket ellátó intézményeik, a szegény és cigány gyerekeket oktató iskoláik is. Egyesületként nem jogosultak arra a támogatásra, ami az egyházaknak jár.
– Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a Kádár-korszak bírósága – más „bűncselekmények” mellett – egyesülési joggal való visszaéléssel vádolt. Nekem az volt a válaszom, hogy ilyesféle jogsértést már csak azért sem követhettem el, mert az egyház nem egyesület. Úgy látszik, eljött az idő, amikor bizonyos vallási közösségeket jogfosztott állapotba, egyesületi formába akarnak kényszeríteni.
– Tavasszal, még az egyházi törvény megszületése előtt levelet írt Kövér László házelnöknek. Szóvá tette: a kormányzat mindent elkövet annak érdekében, hogy megnehezítse vagy ellehetetlenítse egyháza vallási, szociális és oktatási tevékenységét. Tehát aligha érték váratlanul a fejlemények.
– Engem tényleg nem, de néhány más kisegyház vezetőit annál inkább. Olyanokat, akik sülve-főve együtt voltak a Fidesszel, kampányoltak mellette. A jobboldal kétharmados győzelmét az Úr akarata beteljesüléseként értékelték. Meghallgatást nyertek az imáik – nyilván a Jóisten is fideszes. Aztán jött a hideg zuhany, a kormány őket és egyházukat is körön kívülre lökte. Szegények teljesen összezavarodtak, fogalmuk sincs, hogy mit rontottak el. Hogyan eshetett meg velük ez a csúfság? És a háttérben minden követ megmozgatnak: hátha megkönyörül rajtuk a hatalom, és legalább pótlólag felkerülhetnek a listára.
– A házelnöknek címzett leveléből idézek: „Legvadabb álmaimban sem gondoltam soha, hogy egyszer majd éppen a Fidesz kormányának munkatársaival szemben kell egyházam legitimitását és munkánk fontosságát, hitelességét bizonyítanom”.
– 1990-ben az SZDSZ színeiben bekerültem a parlamentbe. Kis János lemondása után Tölgyessy Péter lett a pártelnök. Attól tartottam, hogy az SZDSZ-t végérvényesen elviszi jobboldali irányba. Többen a frakcióban azt terveztük, hogy átülünk a Fideszhez. Mert a Fidesz megmaradt igazi liberális pártnak. Utólag belátom, hogy nagyon rossz ötlet volt.
– Mi az első személyes élménye Orbán Viktorról?
– Valamelyik ellenzéki gyűlésen láttam először, talán még az SZDSZ elődje, a Szabad Kezdeményezések Hálózata rendezvényén. Azonnal kitűnt az egyéniségével. Az összevissza beszédben ő érvelt a legértelmesebben. Imponált, hogy milyen magabiztos és okos. Később, a választási kampányban fideszes létére eljött hozzám Békásmegyerre, egy lakossági fórumra, hogy segítsen nekem, az SZDSZ-es jelöltnek.
– Miért éppen ön keresztelte két legidősebb gyerekét, Ráhelt és Gáspárt?
– Donáth Laci evangélikus lelkész barátom felrótta, hogy nem tartottam titokban ezt az eseményt, de az én felfogásom szerint a keresztelkedés kifejezetten a nyilvánosságra tartozik… Megjegyzem: a kilencvenes évek elején az SZDSZ frakciójában ült a legtöbb lelkész. Orbán Viktortól kellene megkérdezni, miért éppen rám esett a választása. A gyerekekről csak annyit, hogy mindketten nagyobbacskák voltak már, mint egy csecsemő.
– A Fidesz akkoriban antiklerikális pártnak számított. Orbán Viktorról azóta megtudtuk, hogy református vallású, felesége, Lévai Anikó pedig katolikus.
– Az volt a benyomásom, hogy Viktornak nincs semmiféle vallási kötődése. Anikónak már inkább, de nála se éreztem különösebben erős elkötelezettséget. Rögtön az elején tisztáztam velük, hogy nem akarom „bekebelezni őket” az egyházamba. Fontos, hogy nem metodistának kereszteltem a gyerekeket, hanem metodista szertartás szerint – így szoktuk mondani – Krisztus testébe. A keresztelő után náluk ebédeltünk a feleségemmel, egyszer ők jöttek el hozzánk. Máskülönben nem jártunk össze, a szó hagyományos értelmében nem voltunk barátok. Kellemes, szívélyes kapcsolatként jellemezném a viszonyunkat. Mármint addig, amíg egyáltalán volt közöttünk kapcsolat. Hosszabban utoljára Anikóval beszélgettem. Valamikor 1998 után – annyi biztos, hogy már a Fidesz volt kormányon – eljött ide, az egyházunk Dankó utcai központjába, hogy kikérje a gyerekek keresztelési papírjait. Úgy tudom, egyiket a reformátusokhoz, a másikat a katolikusokhoz vitték át. Kedvesen eltársalogtunk, nyoma se volt közöttünk feszültségnek. Lévai Anikót a mai napig nagyon tisztelem. Szeretném tisztelni a férjét is, de ő miniszterelnökként nap mint nap megakadályoz abban, hogy ez sikerüljön.
Úgytűnik az elmúlt 20 év kivételével ebben az országban mindig irritálták a Hatalmat azok akik CSAK emberségesek akartak lenni , politikai töltődés nélkül.
Most meg már úgytűnik a plitikai attitűd az ami számít , a humanizmus viszont valami kolonc a Mosthatalmonlévőknek.
Lám-lám nyalni is tudni kell :)
Természetesen nem Iványi Úrra gondoltam.
József Attila látomása..
.
.
Kedves Viktor, Miniszterelnök Úr!
.
Mikor megláttalak a Parlament felől átkacsázni a parkon, rettenetes sejtelmeim támadtak – csak nem hozzám igyekszik ez az ember?
Kivert a hideg veríték, mikor elképzeltem magam szétfűrészelve egy faluszéli MÉH-telep hulladék-halmában, ahonnan hason fekve már csak a te délceg lépteid láthatom, amint távoztodban éppen az értem kapott pénzedet számolgatod – takarékos ember vagy, mint tudjuk, aki lehajol a legutolsó fillérért is.
Aztán az is felmerült bennem, hogy azért jössz, hogy kilépd – elfér e a helyemen Héjjas Iván új szobra a böllérkéssel – na , mondom, befellegzett neked Attila, de legalább volt szép ötven éved.
Aztán letelepedtél a hátam mögé, és akkor megnyugodtam – mégis többre tartasz érdemesnek, mint öntödei alapanyagnak, hát megérhettem végre én is minden igaz magyar álmát – díszlet lehettem mögötted.
Sok derék honfitársammal osztozhatok végre ebben a dicsőségben, olimpikonok, jobb sorsra érdemes művészek, köztiszteletben álló tudósok adták oda neked az arcukat és a személyiségüket, hitelesítve téged és politikádat.
Talán akkor kezdjük mindjárt innen.
Kedves Viktor, hadd szögezzem le, hogy neked hozzám az égadta úrvilágon semmi közöd nincs.
Mint szelíd-lelkű költő ugyan megfékeztem magam, és amikor odaültél mögém, nem rúgtam egyet-kettőt sportosan gömbölyödő fenekedbe, végtére is, bár neveltetésem nem indult a legjobb kilátásokkal, de azért az idők során felszedtem magamra ezt-azt Hatvany bárótól, Ignotustól, a rengeteg okos értelmiségitől, a szép és okos nőktől, akikkel költői létem összehozott.
Nem tartom én ezt az önuralmat dicsőségnek, és ha mondjuk a referencia-környezetem Deák Bamba vagy Kubala, esetleg Tóth-Potya, akkor minden további nélkül elképzelhető, hogy nem úszod meg ilyen könnyen, és hosszabb ideig sajgó hátsóval elmélkedhetsz a sors forgandóságán, mert mivelhogy én ugyan még egyet sem rúgtam labdába, mégis bronzcipős vagyok, ugye…
Ülhettél volna annyi mindenki más szobrának talapzatára – mindjárt választhattad volna Tisza Istvánt, a gyújtogató csóvás embert, úrnak, magyarnak egyként rongyot, hozzá sokkal több közöd van, talán azzal a kis korrekcióval, hogy te úrnak akkor se tudnál rongy lenni, ha megfeszülnél.
Választhattad volna Vass Albert szobrát is, de azon sem lepődtem volna meg, ha Szent István
szobrára mászol fel, hiszen gátlásaid soha nem voltak, és lássuk be, a ló alá szépen odaillettél volna, aztán innen már csak egy laza mozdulat, oszt felszabadul a hely a nyeregben.
De te engem választottál, a szegények költőjét, hogy – már megbocsáss – a pofádról nem sül le a bőr.
Ebben az országban sok százezer gyerek éhezik, és újabban olyan dolgokat látok – van időm szemlélődni – amit az utóbbi fél évszázadban nemigen láthattam – megfagyott embereket, fel-alá vonulászó fasisztákat, nyilas képviselőket a parlamentben,
tomboló csürhét a hátam mögött, egy szétszakadt országot, egy végletekig megosztott népet, egy
undorító új politikai elitet, a csőcselék uralmát, És ezért Viktor, ne tagadjuk, te felelsz elsősorban.
Te tetted ilyenné ezt az országot csicskásaiddal, azzal a pénz és hataloméhes csürhével, akiket a
nyakunkra hoztál, és akik éppen olyanok, mint te vagy – gátlástalan, amorális alakok.
Te üzengetsz a hátam mögül a magyaroknak?
Te, aki felkorbácsoltad az ostoba nacionalizmust, aki soha nem a magyarság érdekeit nézted, hanem csak és kizárólag saját hatalmi ambícióid motiváltak?
Félre ne érts, nem az a baj, hogy hatalomra vágytál, hiszen a politikusnak hatalom kell ahhoz, hogy a társadalomról alkotott vízióit megvalósíthassa, de a te víziód a magyar társadalomról szöges ellentétben áll minden értékkel, amelyet én valaha is vallottam.
Te egy ócska, avítt társadalmat akarsz a magyarokra erőltetni, olyan társadalmi modellt, melyben a cifra külsőségek mögött elsikkad a lényeg.
A te szüleid, kedves Viktor, abban a társadalomban, melyet idealizálsz, és amelyet megpróbálsz visszacsempészni még zsellérek sem lehettek volna, belőled pedig traktoros akkor lehetett volna, mikor a gúnár tojja a húsvéti tojást.
Te abban a társadalomban nem az országot faragtad volna, hanem legfeljebb kanalat.
Te, kedves Viktor a hárommillió koldus országának királya akarsz lenni, megjegyzem, ezen már nemigen kell sokat dogoznod, az adótörvényeid remekül elintézik ezt a dolgot, a koronát meg bármikor a fejedre teheted, csak tömd ki jól Magyar Nemzettel, mert nehéz és a füleid valószínűleg nem tartják meg…
Tudod Viktor, amikor azt mondtad itt a hátam mögött, hogy egy éve arra kötöttél szövetséget az emberekkel, hogy Magyarországból olyan hely lesz, ahol az örömök száma messze meghaladja a mindennapi élet nehézségeit, akkor szokás szerint nem mondtál igazat.
Nem kötöttél te itt szövetséget, legfeljebb a választópolgárok egyharmadával, azokkal, akikkel
leváltottad a munkájukat évtizedek óta becsülettel végző szakembereket, és akiket megvettél kilóra, akiket a vazallusaiddá tettél.
Meg néhány szerencsétlennel, akik neked hisznek inkább, nem a szemüknek.
De hidd el, ők sem az ellenállhatatlan személyiségedért szeretnek, hanem a pénzért, melyet tőled remélnek.
A többi ember számára hol itt az öröm?
Kérdezd meg a tűzoltót, a rendőrt, a kisfalvak éhező gyerekeit, a náci csürhe által rettegésben tartott cigányokat, a kisüzemek Rákosi brosúráiban leírt módon kizsákmányolt munkavállalóit, az orvost, a nővért, a csalásba kényszerített kisvállalkozót!
Persze te ilyenekkel ritkán találkozol – a tribünön melletted Demján és Csányi köpködi a szotyolát, aztán hazamennek és kiröhögnek, megjegyzem teljes joggal, merthogy minden kártékonyságod mellett azért nevetséges is vagy, ez ne legyen előtted kétséges.
Az utolsó poliészter, vagy mi is, a peckes kis focista, aki az orrodat is tisztíccsa.
Alkotmányról is beszéltél, meg arról, hogy sorsszerű, hogy az a bohóc, akit államfőnek szerződtettél, és aki mindannyiunk szégyene a világ előtt, éppen húsvéthétfőn, aznap írhatja alá az új alkotmányt, amikor a Fidesz-KDNP egy éve kétharmados többséget szerzett.
Hát nem tudom, hacsak nem a Himnuszban említett balsorsról beszélsz, mert ez esetben a dolog teljesen rendben van.
Szóval Viktor, arra kérlek, hogy a továbbiakban felejts el engem, – amúgy ez nem lesz nehéz, mert anno ameddig a többiek az Ódát olvasták az iskolában, addig te a beadásokat gyakoroltad – jelzem ezt is közepes eredménnyel, – de abban nincs szemernyi kétségem sem, hogy az ellenfeleidbe már akkor is jó nagyokat rúgtál.
Nincs nekünk közünk egymáshoz Viktor, te a gazdagok csicskása vagy, ez az ország meg nem a gazdagok, hanem a szegény kisemberek országa, akik csak élni szeretnének, enni, a gyerekeiket iskoláztatni, meginni hét végén a sört a pörkölt mellé, de itt nem hogy sör, de már pörkölt és lassan kenyér sincs.
A gyerekek meg már megint ott tartanak, ahol én tartottam gyerekkoromban:
.
első strófa
.
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
.
.
második strófa
.
Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
..
Szégyellek.
.
.
József Attila is lehetett volna……
Sanya!
Köszönöm Nagyon jó az írásod! Gratulálok!
Iványi Gábor és a többi Fideszre szavazó lelkész szavazás előtt konzultálhattak volna a “főnökükkel”. Netán Orbán azt is átverte?
Sanya! Nagyon OK, amit írtál = klasszis! Egy bajom van csak vele, az, hogy az OVis és csapata nem olvassa!
T. admin!
Csak a rend kedvéért, itthon most már a téli időszámítás érvényes, azaz nem 19 után van, hanem még kicsivel előtte, tehát 18:58. Köszi4
Oly korban élek én e földön ……
Kedves Sanya!Ez egy eszméletlen jó írás!Viszem, és terjesztem!Köszi!
Jó a cikk (Sanya írása is)!
Tanulságos a köpönyegforgató, sunyi haszonleső Orbán és családja viselkedése. A “csuhások, térdre!” parlamenti bemondástól az Orbán gyerekek összevissza megkeresztelésén át a legtöbb politikai haszonnal kecsegtető r.kat. anyaszentegyház megtalálásáig, az egész gyomorforgató folyamat, ahogy a párttitkárelvtárs apuka és pártaktívaelvtársnő fiacskája, a KISZ-titkárelvtárs Viksi hirtelen úgy megájtatosul, hogy szószékekről hirdeti az igéjét és demonstratíve együtt mutatkozik a hasonlóan ájtatos nőcsábász püspökkel és a szintén ájtatos(nak látszó, ám védett madarakat halomra lődözni kívánó) hivatalsegéddel, akit helyettesévé is kinevez.
Viksivel az a baj – egyebek között – hogy rossz korban született. Fáraóként tudott volna leginkább kiteljesedni. Vagy élhetett volna a középkorban is, ármányaiból és színeváltoztatásaiból Shakespeare jó drámát írhatott volna.
Ezek hiányában hamarosan csak rossz emlékű despotaként fog rá a magyarság emlékezni, akinek neve hallatán a civilizált ember összerázkódik és öklendezik.
Elpocsékoltuk az eltelt huszonegy évet és ebben ő is bűnös, akárcsak a mezőgazdaság végső szétzüllesztésében (mára már szerencsére Torgyán doktor, korábbi puszipajtása is csupán nyomasztó-nevetséges pojácaként él emlékeinkben).
Szégyellheti magát Orbán doktor! Egykor államférfivá érését reméltük, ma viszolygunk kétes üzelmein, folytonos köpönyegforgatásán, szánalmas hazudozásán.
Súlyos pszichopataként viselkedik, paranoid és autisztikus vonásokkal. (Mára érteni véljük, miért is vásárolta meg anno Sipos Erzsébet elsőszülöttje cseperedtekor A nehezen nevelhető gyermek c. könyvet.)
Meglesz még a böjtje mindennek, a hozzá hasonló emberek dicstelenül szokták végezni.
“„Legvadabb álmaimban sem gondoltam soha, hogy egyszer majd éppen a Fidesz kormányának munkatársaival szemben kell egyházam legitimitását és munkánk fontosságát, hitelességét bizonyítanom”. Hát Kedves iványi Gábor:gondolni kellett volna.Számomra teljesen nyilvánvaló volt, pedig csak annyit foglalkozom politikával, amennyit minden embernek ajánlott lenne, hogy elkerüljük az ilyen 2/3-os forradalmakat
Szerintem meg fideszre szavazó, a rájuk való szavazásra buzdító egyházak baszódjanak* meg.
.
Amelyik pap nem ismeri fel az antiszemita retorikát, vagy nem zavarja, az személyében nem csak igehirdetésre méltatlan, hanem alkalmatlan bármiféle iránymutatásra is. Az menjen inkább kapálni.
.
(*: Egészen szándékosan és irodalmi megfontolások alapján választottam a fenti szót, mivel messze nincs olyan távol a jóízléstől, mint az orbán mellett agitáló papok a kereszténységtől.)
Sanya
2011. december 5. hétfő
16:30
Ha megengedi én is terjesztem az írását.Nagyon találóan jellemzi a csutikiskondást.
Mindjárt mondom
2011. december 6. kedd
02:48
Így ahogy mondja!! Orbán időben felismerte, hogy az egyházak nélkül nem megy semmire.Egy álszent, kétszínű politikával, és rengeteg pénzzel,támogatásokkal magamellé állította őket. Az egyházak a papok pedig a koncért, a hatalomért, a befolyásért kellő képen ki is nyalták Orbán fenekét. Akik kiestek a kosárból, most már nem fogják, nem tudják Orbánt gyengíteni. A törvényeivel, az egyházaknak adott korlátlan hatalommal azt csinál amit akar. Ez a 14 egyház neki elég lesz, hogy kampányoljon a következő választáskor. Talán előbb kellett volna gondolkozni Iványiéknak is,meg a többi egyháznak is, hogy kampányolok vagy az Istent szolgálom.
Nem én írtam, számomra ismeretlen a szerző.
Úgy kaptam e-mailban, gondoltam megosztom Veletek!
“Az volt a benyomásom, hogy Viktornak nincs semmiféle vallási kötődése…”
Iványi úr benyomása – úgy tűnik – teljesen helytálló.
Orbán doktor ravasz jogász, lételeme a paragrafusok csűrése-csavarása, a közöttük óriásműlesiklóként szlalomozás pedig kedvenc sportja.
Neki nem több a vallási kötődése, mint a focimezének. Mindig a legnagyobb haszon irányába mozdul; gerincesség, kötődés, hűség elvekhez és emberekhez, igazmondás, következetesség számára ismeretlen, de legalábbis avítt fogalmak csupán.
Felmenői meggyőződéses MSZMP-tagok voltak, a felesége szülei is nagyon tudták lengetni a vörös zászlót Szolnokon. (Az ő különös megájtatosulásuk is megérne egy tanulmányt.)
Én egy aranyhörcsög életét sem bíznám ilyen köpönyegforgató, hazug és kaparcsi emberre, nemhogy a hazámat.
Hátha felébrednek végre az elkábítottak és ráeszmélnek, hogy Führerük a végromlásba dönti az országot, Magyarországot saját Disneylandjeként kezeli, számára a mi sorsunk nem lényegesebb a szobájába tévedő hangyáénál.
A paranoid pszichopaták sorsa törvényszerű, ő sem fogja elkerülni a közeledő csúfos bukást, megérdemli, alaposan megdolgozott érte!
Vazallusai követni fogják.
Bár egész más valláshoz tartozom és nem fogadom el a metodizmust, nagyszerű a cikk is és Iványi is.
Nagyon várom Iványi Gábor könyvét, mert valószinű, hogy az elmúlt évtizedekben a kisegyházakról csak a “sajtó” útján tájékozódott a legtöbbünk, és ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy az új vallásügyi törvény miatt nincsen tömeges felháborodás.
Államositják a krisnások földjét?
(Magyarországon földtulajdona az államnak, az egyházaknak és magánszemélynek lehet)
-
Védjük meg az ország egyik legfontosabb biogazdaságát és turisztikai célpontját! Mentsük meg a családokat, a szerzeteseket és a szent teheneket! Csatlakozzon Ön is a december 13-án 14.00 órai kezdettel a Parlament melletti téren (Kossuth tér 4., a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előtt), a Krisna-völgyi tehenek jelenlétében tartandó békés demonstrációhoz, melyben cselekvésre kérjük az ország vezetőit!
•Kérünk, fejezze ki Ön is szimpátiáját a petíciónk aláírásával:
http://www.peticiok.com/krisna
•További információk: http://www.krisna.hu
szürkegér, mondd, mitől “szent” egy tehén?
És vajon szent-e a bika, az ökör, a borjú?
A tágabb családban van, aki “bekrisnult”, azóta igen különös dolgokat művel.
(Ismerem a szekta tanait.)
Nekem nincs kifogásom a biogazdálkodásuk ellen, de ne akarják mindenáron ránk erőltetni ezt a tőlünk teljesen idegen “kultúrát”.
A mai magyar vallásosság – ritka kivételektől eltekintve szem- és gyomorforgató.
Iványi Gábor a kevés igazak egyikeként magasodik ki az egyházak emberei közül.
Nagyon tisztelem és becsülöm dr. Iványi Gábort, mert egy igaz embert és egy tiszta szívű segítőt ismertem meg benne. Hívő de már nem vallásos emberként azt kell mondanom, hogy a vallásomról akkor mondtam le, amikor ezt az aljas egyházi törvényt megszavazta a parlamenti 2/3-d a becstelen kormány pedig vigyorogva tapsikolt nekik, és egyetlen igaz keresztény már aki annak képzeli és állítja be magát /kdmp!!!/ nem állt fel és nem tiltakozott sem a törvény benyújtásakor, sem a megszavazása előtt, hogy ez a törvény galád, és becstelen a kisegyházakkal szemben és ezt nem szabad megszavazni! Mind megalkuvó módon a kapzsiság bűnébe esve a minél nagyobb támogatás reményében megszavazta. Szégyen és gyalázat amit tettek a kereszténységük nevében! Én úgy gondoltam most itt az idő, hogy megtagadjam a római katolikus vallásomat! Most 68. évemben úgy tettem ezt, hogy vallásos nevelést kaptam és egész életemben így is éltem, de ma már szégyenlem. Nem tudnék ilyen szemforgató és megalkuvó papnak még egyszer gyónni, mert arra jöttem rá, hogy ők bűnösebbek, mint mi akik bűneink feloldozását tőlük vártuk.
A vallásomat megtagadtam és elvesztettem, de a hitemet nem!!! De ha az megtörténne, hogy a jó Isten is fideszes lenne, akkor sokakkal együtt azonnal ateistává válnék, mert akkor már a reményemet is a hitemmel együtt elveszíteném. Kérem a jó Istent ne tegye ezt velem és azokkal, akik hasonlóan éreznek és gondolkodnak!
Azoknak viszont akik ezt a mocskos aljas törvényt megszavazták és támogatták bármilyen formában, soha nem adjon az Örökkévaló egyetlen nyugodt percet sem a hátralévő életükben, és soha boldogok ne tudjanak lenni!
-Mindent megtehetnek?
-Igen, még egy darabig.
-Meddig mehetnek el?
-Ameddig hagyjuk!
Amíg egy-egy tüntetésre csak pár ezer ember megy el, és mindenki a másiktól várja az ellenállást, addig ezek csak röhögnek rajtunk, átlagpolgárokon.
Mindenkinek kellene hozni nem 1, de 10001 embert magával, és ordítani, hogy ELÉG VOLT!!!!
“Egykor államférfivá érését reméltük, ma viszolygunk kétes üzelmein, folytonos köpönyegforgatásán, szánalmas hazudozásán.”
.
Királyi többesben “államférfivá érését reméltük”?
Már akik. Akik némi élettapasztalattal és emberismerettel rendelkeztek, látták és tudták, kivel van dolguk. A választás óta bebizonyosodott a rövidlátóknak és a notórius emlékezetkihagyással rendelkezőknek is, hogy mennyit ér egy hazug ember szava. Semmit, mert egyre gátlástalanabbá válik, minden téren. Mottó: Ami belefér, hadd szóljon! A magyarok szégyenére Orbán Viktor lesz a Világ Hazuga díj örökös első helyezettje.
Orbán csak az álomittas naív szavazókat tudta megtéveszteni, másokat nem. (Sajnos elég sokan voltak és vannak országszerte, de láthatóan a határon túl is.) Majd elfogynak, és eltűnnek a Világ Hazugával együtt.
“nem fogadom el a metodizmust”
.
Ismerve a metodista vallást?
Továbblépve: Ismeri valaki a metodista vallás alapjait?
proaktiv:
Láss egy lexikont erről. A metodizmus kb. az anglikán vallás reformváltozata, de persze ez így leegyszerűsítés.
“Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang!” Ady
Ő tudott valamit, de hogy ez még mindig igaz legyen?????
A katolikus templomokban – közvetett tapasztalatom – arról prédikálnak, hogy ovi munkálkodásán áldás van. Felajánlotta miniszterelnökségét Istennek, és a Magyarok Nagyasszonyának, Máriának védelmét kérte. Ezért a hívők úgy gondolják, isten működik rajta keresztül – és ez egészen más helyzet, mint bármi politika. Ezért végtelenül türelmesek és bizakodóak, hogy minden ellenkező jel ellenére végül ovi sikert arat.
Egészen gátlástalan, profi húzás volt részéről.
idős vallásos rokonom szerint: aki a vallásával kérkedik, becstelen ember.
Itt meg nemcsak kérkedésről, de olcsó megtévesztésről, az igazi hívők érzéseivel való visszaélésről van szó!!!! Mindez csak politikai haszonszerzés miatt!
Gusztustalan, mint a szélkakas ovi!