Párizs – A hétvégén elvesztette felsőházi többségét Nicolas Sarkozy francia államfő konzervatív pártja, melyre fél évszázada nem volt példa.
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy Sarkozynek és jobbközép pártjának népszerűsége tartósan leáldozóban van. A vasárnapi szenátusi választásokon ugyanis elvesztették többségüket, amit így a szocialisták kaparintottak meg.
A szocialisták győzelme – bár a kormány kommunikációja ezt hevesen tagadja, és való igaz, hogy a választás más szisztéma szerint zajlik, hiszen itt nem az állampolgárok közvetlenül, hanem küldöttek döntenek – előrevetíti a hét hónap múlva esedékes elnökválasztás eredményét. Ezen kívül pedig lezárt egy hosszú korszakot: 1958, az ötödik köztársaság kezdete óta első ízben esik meg, hogy nem a jobbközép uralja a felsőházat.
A szocialisták erősödése már 2008 óta tapasztalható, amióta folyamatos sikereket érnek el helyhatósági választásokon a jobbközéppel szemben. Egyedül a DSK-botrány rendítette meg a szocdemeket, ám úgy fest, hogy még ez sem elég Sarkozyéknek.
Az elnök így „társbérletre” kényszerül a felsőházzal, mely legutóbb Francois Mitterranddal esett meg, igaz neki nehezebb dolga volt, hiszen egyszerre mindkét házban ellenkező pártállású többség állította kihívások elé.
Így még DSK-nak is lehet esélye.
Előbb-utóbb a két kan fog kakaskodni?
Verseny izélnek a TV kamerák előtt?
Naddolog sokáig például Olaszország , mint NATO tagállam , nem vehetett részt az atomcsapás-tervező bizottság munkájában , mert túl sok volt náluk a kommunista polgármester.
Mostmeg lám merrefelé botorkálnak…
Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy jobboldal vagy baloldal, akkor elérkezünk például a Magyar valósághoz, hogy sikerült a társadalmat kettéosztani, és ez ma már Orbán uralkodása alatt szinte kölcsönös gyűlöletté vált. Egyesek szerint évtizedekre megbénult a társadalom együttműködése.
A fejlett világban szinte teljesen megváltoztak az igények és a lehetőségek egy ország gazdasági irányítást illetően. Ma már elképzelhetetlen a nemzetállami nacionalizmus, hiszen a termelési és a piaci igények ennek a működését nem teszik lehetővé. Gazdaságosan biztosan nem! A nemzeti határokat lezárni biztosan nem lehet már, így nemzetközi kereskedelem, és a nemzetközi ipar, a közös termelés az egyetlen folytatható gazdasági minta.
Ezt kell követnie a politikának, azaz a különböző nemzetek politikáinak is. Ilyen feltételek mellett mind addig jelentőségét veszti egy politika jobboldali vagy baloldali jellege, amíg a klasszikus szélsőségek meg nem jelennek. A szélső jobb vagy ball azonosan alkalmatlan az együttélésre, ezért racionálisan csak a népek békés együttélése lehetséges ilyen vagy olyan politikai elvként!
Már bebizonyosodott, hogy nem az ideológia, hanem a jól működő gazdaság, a korrekt elosztás, az elégséges és tisztességes szociális rendszer a folytatandó út. Hogy ezt most polgári, vagy szocialista, vagy kapitalista, vagy államkapitalista rendszernek nevezzük, az totálisan lényegtelen!
A mi személyes igényeinket és lehetőségeinket egyre inkább behatárolják a glóbuszunk tűrőképességének a határai, és a generálisan a még biztosítható lehetőségek amúgy is, tehát individuális, tevékenység a gazdaságban már nem folytatható. A szükségletek és lehetőségek kora jön.
A többi pedig nem politika, hanem a realitások figyelembevételén múlik, azaz magas szakmai és tudományos kérdés.