Egy bejelentést szeretnék tenni. Az Amerikai Népszava szeptember 1-jétől online hírújságként nem működik tovább. Az AN online újságként határozatlan időre leáll, a website viszont nem tűnik el, hanem a nyomtatott újság honlapjaként megmarad. A változás a nyomtatott hetilapot semmilyen formában nem érinti.
Mindenek előtt köszönettel és hálával tartozunk olvasóinknak, különösen pedig azoknak, akik beléptek a Kohányi Társaságba, és tagdíjukkal segítették az Amerikai Népszava fennmaradását. Külön köszönetet mondok azoknak a kedves munkatársainknak, akik kezdettől fogva részt vettek a vállalkozásban, és ingyen vagy jelképes összegért dolgoztak azon, hogy az Amerikai Népszava eredeti koncepciója megvalósuljon. Nem rajtuk múlott, hogy előre nem látható ideig ezt a tervet most felfüggesztjük.
Mi volt ez a koncepció? Mi egy amerikai online újságot szerettünk volna működtetni magyar nyelven. Egy amerikai stílusú és színvonalú online újságot szerettünk volna adni olvasóinknak, amely a magyarországi eseményeket is az amerikai demokrácia szemszögéből láttatja és értékeli. Már két évvel ezelőtt tudtuk azt, hogy Magyarországon diktatúra lesz. Ehhez nem kellett prófétának lenni, ahol a demokratikus kormányzás meggyengül, a gyengekezű kormányzás nem képes a jog erejével a demokráciát megvédeni, a szabadság rendjét megteremteni, ott menthetetlenül diktatúra következik. Méghozzá úgy, hogy a diktátorok demokratikus úton jutnak hatalomra. A személyi feltételek pedig erre készen álltak. Ezért számoltunk azzal a lehetőséggel is, hogy a sajtószabadság szűkülésével szükség lesz ránk. Nyíltan hirdettük azt, hogy ha ez bekövetkezik, az Amerikai Népszava töltheti be az egykori Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja szerepét. Reméltük, hogy ez nem marad magánügyünk, hanem támogatókra találunk, és be tudjuk fogadni a Magyarországon utcára kerülő kollégák egy jelentős részét. Nem akartunk magyar lapot készíteni, amely csak annyiban különbözik a magyarországi újságoktól, hogy amerikai szerveren fut, New Yorkban adják ki, de ugyanolyan, mint a magyar sajtó. Amerikára és a világra sokkal nyitottabb újságot szerettünk volna. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az Amerikai Népszavában ugyanazt olvashatja bárki, mint ami a világsajtóban megjelenik, csak magyar nyelven. A magyar sajtónak ugyanis köze nincs sem a világhoz, sem a világsajtóhoz. Az Amerikai Népszava egy amerikai újság, és ezt akartuk az online kiadásban érvényesíteni. Ehhez szerettünk volna támogatókat, befektetőket találni. Ez nem sikerült, ezért ez a koncepció nem valósult meg.
A magyar sajtóról annyit jegyezzünk meg, még akkor is, ha pénz híján nem tudjuk megvalósítani saját elképzeléseinket, hogy tartalma és színvonala minősíthetetlen, botrányos, balkáni, provinciális, primitív és kártékony. Amikor felmerült a gondolata, hogy mi Amerikából is csak egy ugyanolyan borzalmat tudunk előállítani, mint amilyen a magyar sajtó, azt mondtam, hogy akkor most hagyjuk abba. Annak a világon semmi értelme. Arról nem beszélve, hogy az Index és az ehhez hasonló trágyadombok milyen pusztítást végeztek a magyar közgondolkodásban, segédkezet nyújtottak a demokrácia szétveréséhez. A kereskedelmi tévék primitív rombolásáról nem beszélve. Hogy most kiszolgálói az önkényuralomnak, az csak felteszi az i-re a pontot. Várjuk a napot, amikor mindkettőt úgy vágják ki Magyarországról, hogy írmagja se maradjon. A baj csak az, hogy ha jönne másik csatorna, azt egy év után ugyanezek csinálnák. De a szoclib sajtót is úgy hagytam ott annak idején, hogy soha nem akarok még újságíró sem lenni. Az egész sajtó nem szólt másról, mindkét oldalon csak bérmunkáról. Egy New York-i hirdetőnk, egy gazdag ügyvéd, egyszer hirdetni akart Pesten, és azt mondta, hogy a magyar sajtóban drágább a hirdetés, mint a New York Timesban, amely nem százezres, hanem 300 milliós piacon jelenik meg. Felvilágosítottam, hogy ezek az árak nem olyan hirdetőknek készültek, mint ő, hanem azoknak, akiknek 3-400 millió forintokat kell kilopniuk hirdetés címén, amit csak ilyen bődületes árakkal lehet lefedezni. Ezekből a pénzekből aztán ugyanilyen irreális fizetéseket kaptak a nagyokos megmondó emberek, a szoclib újságírónak nevezett pártkatonák, akiknek nagy szerepük van abban, hogy Magyarországon az emberek megutálták mindazt, ami baloldali, liberális és demokrata. Ezek ma is ennek az oldalnak a „sztárjai”, és most is azzal törődnek, hogy azok a kifizetőhelyek, ahol ebből még valamit felmarkolhatnak, meg ne szűnjenek. Hányinger az egész. Ez már régen nem a sajtóról szól. Ha ezekbe egy kevés erkölcs szorult volna, már régen fellármázták volna az országot, az első nagy hazugságot sem tűrték volna el. De ezeket most is csak a boríték érdekli. Úgy fognak megszűnni, és remélhetőleg eltűnni, hogy még azt sem mondhatják el magukról, hogy egyenesen megálltak a diktatúrával szemben. Sunyi, beszari műsoraikban állandóan csak arra vigyáztak, nehogy valami rosszat mondjanak, aminek hátrányos következménye lehet rájuk nézve. Én nem tartozom azok közé, akik azt szeretnék, hogy a Klubrádió ne szűnjön meg. Szűnjön meg, múljon el az egzisztenciális biztonság, akkor majd talán elkezdenek egyenesen gondolkodni és beszélni. Ne tudják ezzel a sumákolással a demokrácia látszatát fenntartani, csak azért, hogy továbbra is felmarkolhassák az irreális fizetéseket. Vagy azt a „keveset”, amit mostanában kapnak.
Ezért elképzelheti mindenki a lelki világomat, amikor pénzhiány miatt először szembesültem azzal, hogy szakmailag arra a színvonalra süllyedünk, amilyen a magyarországi sajtó, egy idő után még az alá is. Csak azért voltam hajlandó kompromisszumot kötni ezzel, mert tudtam azt, hogy sok embernek még így is fontos, hogy létezünk. Belőlünk ugyanis ez a számítás, megalkuvás, a belterjes helyezkedés, a manipulálás hiányzik. De ha őszinte vagyok, bevallom, hogy amikor már annyi pénz sem áll rendelkezésünkre, hogy ezen a színvonalon fenntartsuk online hírújságként az Amerikai Népszavát, megkönnyebbülést is érzek, hogy nem kell olyasmit csinálni, amihez a pénzhiány miatt már nem szívesen adja a nevét az ember.
Tulajdonképpen csoda volt az is, ami eddig történt. Ennyi pénzből újságot még nem csinált senki. És voltak ennek a lapnak jó időszakai, amikor nem is lehetett látni, hogy néhány olyan ember készíti, akiknek többsége még szerkesztőséget sem látott. De amikor már lehetett látni, hogy ebből pénz soha nem lesz, tíz éven belül biztosan nem, és olyan országban próbáljuk segíteni a demokráciát, amely országnak a demokrácia nem fontos, elfáradtak az emberek, kimerült a lelkesedés. Nem lehet kilátástalanul öt ember munkáját végezni folyamatosan.
Azért kerültünk ebbe a helyzetbe, távol eredeti elképzelésünktől, mert túl hirtelen indultunk el. Amikor kiderült, hogy december 20-án elfogadják az új médiatörvényt, nem tudtuk, hogy a sajtót érintő részét csak július 1-vel léptetik életbe. Ezért azt gondoltuk, hogy a médiatörvénnyel azonos napon el kell elindítani az Amerikai Népszava online újságot, mintegy válaszul arra az aljas törvényre, amelyhez hasonló sehol a világon nincs. Mert ez a törvény nem tiltja be azonnal az ellenzéki sajtót, csak fenyegeti és öncenzúrára kényszeríti. A végeredmény ugyanaz lesz, de mégis megőrzi a demokrácia hamis látszatát. A magyar sajtó boldogan fogadta el ezt a felkínált lehetőséget (tisztelet a néhány kivételnek), és ezzel a törvény elérte célját. A régi reflexek beindultak, mindenki elfogadta az alkut. Mindenkit csak az egyéni, személyes boldogulása érdekli, senkinek nem számít, hogy mi lesz az országgal, a jogállammal, mi lesz a jövővel. Mi nem számítottunk arra, hogy a magyar társadalom, és annak rendkívül öntudatos és önhitt liberális része is, ilyen mértékben korrupt és megalkuvó. Két kezemen megszámolom azokat, akik felemelték valamilyen szinten a szavukat.
De ezt nem nekik rójuk fel, hanem magunknak, hogy ezt nem láttuk előre. Ennél fogva mindenki elfogadta a játékszabályokat, hogy nincsenek hirdetések, megfélemlítik a piacot, hogy nem lesznek bevételek, és nem lesznek befektetők sem, akik ellenzéki hangvételű médiába fektessenek, vagy azok támogatásában részt vegyenek. Fel kellett volna lázadni, de nem ez történt, hanem mindenki próbálja a saját kompromisszumát megkötni, és a helyzetet túlélni. Ez azonban hosszútávon nem működik. Az elkurvulás nem segít. Eljön majd az idő, amikor a közhangulat olyan lesz, hogy a diktatúra a végnapjait éli, akkor mindenki forradalmár lesz. Akkor majd mindenki támogatja az ellenzéki hangvételű orgánumokat, mindenki magának tulajdonítja a forradalmat, és hamar elfelejti, hogy mennyire aljas módon nyalta a seggét a diktatúrának, hogyan próbált kussolni, sumákolni, hogyan válogatta a szavait, hogyan ügyelt arra, hogy a kis motyó és a havi boríték megmaradjon. Ez engem már előre olyan undorral tölt el, hogyha eljön a forradalmi hangulat, kikapcsolom a hírforrásokat. Látom, hogy akik most fontoskodnak, és hülyéznek, például engem, mert keresik a jól fizető helyüket, ahol meghúzhatják magukat, 12 év múlva mekkora nagy forradalmárok lesznek. Mert Orbán Viktor diktatúrája ellen az első komolynak nevezhető megmozdulások mostantól számítva 12 évnél előbb nem kezdődnek el. Forradalmárnak viszont nem tíz év múlva kellene lenni, hanem most. Vagy még inkább akkor kellett volna, amikor Orbán először kiejtette a száján a fülkeforradalmat. Megszokásból a köztévét kellett volna felgyújtani. Most még lenne is miért.
Mindezt nem keserűségből írom, hanem őszinte megvetésből és utálatból. Azt a sunyítást, ami Magyarországon van, azt nem lehet megmagyarázni. Ami ebből a szempontból a mi lapunkat érinti, csupán annyi, hogy ezzel a magatartással, ahogyan a nagyokosok a diktatúrát megpróbálják komfortossá tenni maguk számára, olyan légkört hoztak létre, amelyben megakadt minden lehetőség, minden józan üzleti tárgyalás arra vonatkozóan, hogy egy bármilyen ellenzéki médium, így az Amerikai Népszava az eredeti koncepciójához méltó és szükséges támogatókat, befektetőket találjon. Így maradtunk pénz nélkül, és mivel már elindultunk, leállni nem lehetett. Ezért próbálkoztunk azzal a bűvészmutatvánnyal, hogy pénz nélkül csinálunk újságot. Csakhogy egy újsághoz jó szerkesztők, jó újságírók, jó technikai feltételek kellenek. Nekünk egyetlen szerkesztőnk sem volt. A mi lapunk kalákában készült, amikor arra járt valaki, feltett valamit. Ezek némelyikét én soha nem is láttam, mert eközben egy 32 oldalas hetilapot is előállítok, amit még szállítok is, egyedül. Így nem lehet egy online újságot készíteni. Olyat legalábbis nem, amilyet mi szerettünk volna.
Az olvasóknak ehhez elvileg semmi köze, ez a mi problémánk. Ám ha így lenne, már két hónap után leálltam volna azzal, hogy térjünk vissza az eredeti koncepcióhoz, szerezzünk hozzá pénzt, és ha a feltételek megvannak, akkor induljunk el újra. Ez egy üzleti vállalkozás, amelynek be kell tartani a szabályait, hogy működjön. Normális esetben. Csakhogy ez kezdettől fogva nem üzleti vállalkozás volt számomra, hanem szívügy, és soha nem is úgy tekintettem rá. Nevezzenek hülyének, akik keresik a megélhetést a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, de egy demokratikus, szabad országból néztem Magyarországra, és számomra elképesztő az, ami ott történik. Ezt az Orbán gyereket két héten belül kizavarták volna bármelyik demokratikus országból, ha szerencséje van, akkor nem húzzák fel az első fára. Ha Deutsch Tamás lennék, és nem tartanám gyenge viccnek, akkor most megkérdezném, hogy a ki a f..sz ez az ember, aki azt képzeli, hogy elveheti a szólásszabadságomat, megfenyegethet, betilthatja az egyházamat, az emberi jogaimat elvitathatja. Ki ez, hogy nem lehet elzavarni azonnal? Ezt nem anya szülte? Már elnézést, nem szívesen mond az ember ilyet, de ez az ember olyan buta, mint a föld. Ezt nem lehet szebben mondani. Amiket elmond évente Tusványoson, mint egy gondolkodó, az maga a rádiókabaré. Az egy paródia. Elfogadhatatlan, felháborító, ütés után kiált, amit ez az ember művel. Ordenáré fasiszta-klerikális diktatúrát csinál egy európai országból. A Balkán szintje alá süllyeszti egy primitív falusi futballista Kosztolányi, Babits, Krúdy, Ady Endre országát. Ezt szó nélkül tűri és hagyja az a magyar nép, amely magát olyan nagyra tartja. Arról nem beszélve, hogy milyen alantas gondolkodás húzódik ennek a hallgatásnak a hátterében. Nekem mindenem lázad ez ellen, de azok aljassága ellen is, akik ezt akár számításból, akár gyávaságból, akár antiszemitizmusból (mert ez áll igazán a hallgatás hátterében), nemcsak tűrik, hanem a maguk módján még támogatják is. És becsültem azokat az embereket, akik idejárnak, akik ez ellen lázadnak, akiknek fontos az, hogy az Amerikai Népszaván a hozzájuk hasonlókkal együtt legalább kifejezzék az undorukat. Ez az oka annak, hogy nem zártuk be sokkal hamarabb, és adom a nevem olyan produkcióhoz, amit amúgy – az anyagi nehézségek miatt – nem vállalnék. De azt mondtam, hogy egy olyan népség előtt, mint amilyen a magyar sajtó, tisztelet a kivételnek, nincs ki előtt szégyenkezni. Őket minősíti mindaz, ami Pesten van. Nem ez számít, hanem az, hogy legyen egy hely, ahol megmondjuk az igazságot, ahol nem kell félni, ahol nem sumákolnak, nem manipulálnak, nem hazudnak.
A válság azonban erősen érinti Amerikát, itteni olvasóinkat és hirdetőinket is, azon keresztül a nyomtatott újságot is. Ha Magyarországon egy demokratikus felfogású, szabadság után vágyó nép sínylődne a kemény elnyomás és diktatúra alatt, amelynek szüksége van a segítségünkre (mint ahogy ma is azt gondoljuk, hogy szüksége lenne), minden áldozatot meghoznánk, minden eladósodást vállalnánk, hogy felszabadítsuk szeretett népünket a diktátor csizmája alól. Csakhogy a mi szeretett népünk nem akar felszabadulni, kiválóan érzi magát a diktátor csizmája alatt. Elhitte, hogy a diktátorral szemben állók nem igazi magyarok, idegen érdekeket szolgálnak, és kirabolták őket. Nem az a baj, hogy se dolgozni, se tanulni nem szerettek, hogy száz évvel maradtak le a világtól, hanem őket a magyar nép ellenségei tették tönkre. Ilyen buta népet nem lehet megmenteni, ezeknek egy diktátor való. Pontosan egy színvonalon vannak. Megjegyzem, nekem az sem tetszik, amikor ezek a hasuk miatt hőzöngenek, és mindenem tiltakozik, amikor erre akar valaki demokratikus forradalmat alapozni. Demokratikus forradalmat csak demokraták csinálnak, ezek pedig nem azok. Nekem nem tetszik, amikor ezek prüszkölnek, hogy a gáztámogatás csökkent, ezért nem annyira jó Orbán sem. Normális helyeken egy fillér gáztámogatás nincs, de a szabadság elvétele miatt kitekernék a nyakát bármelyik gazembernek. De a magyarok nem ilyenek, ők a legszentebb dolgokkal is seftelnek, mert ingyen akarnak hozzájutni mindenhez. Eladnák a lelküket egy bagóért. Ezért nem a demokrácia, hanem a diktatúra oldalán állnak. Ha pedig így van, akkor hiába mondjuk mi itt azt, hogy emberek, fasiszta diktatúra van Magyarországon, keljetek föl, verjétek le, gyújtsátok föl, mert azt kéne, mert a magyar ember elégedett. Értelmisége cserbenhagyta, azt keresi, hol sütögethetné a pecsenyéjét, ezért nyomja az ótvaros értelmiségi dumát, ami a mellébeszélés magasiskolája. Az igazság nem kell senkinek.
Akik velünk együtt undorodnak az egésztől, tenni azok sem nagyon akarnak ellene semmit. Hasonlóan gondolják, mint a jó magyar ember. Amíg nem kerül semmibe, hadd jöjjön. De igazából nem döntötték el a mi olvasóink sem, hogy ellene akarnak állni a diktatúrának vagy nem. Meg akarják dönteni vagy nem? Hajlandók-e kockázatot vállalni és áldozatot hozni érte, vagy nem? Attól rettegnek, ki ne derüljön, hogy felmerészkedtek ide kukucskálni, ízlelni a tiltott gyümölcsöt, nehogy valami bajuk legyen. Miközben hatalmas táblákkal kellene vonulniuk az utcákra, megdönteni az önkényuralmat. Amikor ezt látom, nincs kedvem írni. Kinek, minek? Azoknak írjam az igazságot, akiknek tele van a gatyájuk? A magyar társadalom nem fogta fel, hova került. Nem akarja tudomásul venni, hogy nem helyezkednie, hanem harcolnia kell. Itt bizony ingyen kellene dolgozni az újságíró uraknak, nem várni és lesni, hogy van-e még valami eldugott pénze a Puchnak. Ingyen kellene gyújtó hangú cikkeket írni, röplapokat szórni, és akire az méretett, bevonulni a börtönbe. Elmenni akármilyen pocsék munkát végezni, de nem meghunyászkodni, hanem ezt a maffiát elkergetni. Az ilyen embereknek szívesen írok cikkeket, az ilyen olvasóknak bármilyen áldozat árán fenntartok egy újságot. Majd lesz valahogy, majd Isten megsegít. De nyulaknak beszéljek arról, hogy mit kell csinálni az oroszlánoknak? Ezért dolgozzunk? Ingyen? Mert ingyen dolgozunk, majd belegebedünk a munkába, a semmiért. Nemcsak ingyen dolgozunk, hanem még a mi pénzünket is költjük rá, a saját családunk megélhetését veszélyeztetjük. Nem is gondolnánk erre, ha lenne miért. De ha ide csak kukucskálni járnak titokban az Orbán-diktatúra gyáva alattvalói, akkor mi itt csak szórakoztatóipari tevékenységet végzünk. Akkor viszont legyenek kedvesek a szórakoztatásukhoz hozzájárulni. Ezért kértük, legyenek szívesek havi egy sör árával hozzájárulni ahhoz, hogy mi ezt a tevékenységet – legalább ezen a színvonalon – el tudjuk látni. Ennyit viszont nem szánnak erre. Ez mindennél többet elmond az igény őszinteségéről. És ez fontos üzenet számunkra is.
Mi a kapitalizmus hívei vagyunk, hiszünk abban, hogy a piac helyesen ítél, és azt elfogadjuk. Ez a piac úgy ítélt, hogy egyelőre nincs ránk szükség. Ez minket nem tesz boldogtalanná, mert egy csomó munkától, fáradtságtól, pénzügyi veszteségtől szabadulunk meg, és szembe tudunk nézni naiv önmagunkkal. Már majdnem elhittük, hogy bárkinek fontos az, amit csinálunk, amiért mindent feláldozunk. Ez pontosan 125 embernek fontos. Ez nem baj, csak ebben az esetben a drága időnket inkább olyan tevékenységre fordítjuk, aminek valamilyen szellemi vagy anyagi haszna, és bármiféle értelme van. Ezt beláthatja mindenki. Nekem nincsenek semmiféle ambícióim, szándékaim. Ha valamit kérhetek, akkor azt, hogy soha ne kelljen ott élnem, amíg nem üti fel a fejét valami civilizáció Magyarországon. Én csak segíteni akartam azoknak, akik hasonlóképpen gondolkodnak, és elmenekülni sem tudnak. De nem akarok úgy járni a hazaszeretetemmel, mint a Mókus őrs a vak nénivel, amikor át akarta vezetni az utcán, de a néni nem akart átmenni. Sokkal értelmesebb dolgokkal is el tudom tölteni az időt. Ha ez a helyzet változik, az más kérdés.
A Kohányi Társaság ezért nem szűnik meg, mert még szükség lehet rá. Nem vesszük le a tagtoborzó felhívást sem, elfogadjuk továbbra is a támogatásokat, miután ebben a pillanatban 2800 dolláros tartozásunk van, amit valahogyan ki kell majd fizetni. Emellett fenntartjuk azt a lehetőséget is, hogy ha a szabadság hívei és barátai meggondolják magukat, fontosnak tartják egy olyan médium létezését, amely nem tartozik a médiatörvény alá, nem a megélhetése szerint méri az igazságot, amely kész és képes arra, hogy nevén nevezze mindazt az aljasságot, ami Magyarországon történik, akkor mi készen állunk arra, hogy ezt a munkát folytassuk. De nem tudjuk ezt tovább saját erőnkből megtenni. Ha bármikor összejön annyi pénz, hogy meg tudunk fizetni néhány embert, akkor ezt azonnal megtesszük. A Kohányi Társaság pénzét semmi másra nem fordítjuk, csak erre. A KT számlái fölött két tagunknak ellenőrzési lehetőséget biztosítottunk, még aláírási jogot is kaptak. Ha az olvasók úgy gondolják, bármikor újraindíthatjuk az AN hírszolgáltatását. A mi híreink eddig sem voltak újak, mert arra semmi pénzünk nem volt, de igyekeztünk a hírek mögött levő valóságra rámutatni. A hazai híradások legtöbbje ugyanis számunkra már olvashatatlan és vérlázító.
Emellett nyitottak vagyunk arra, hogy olyan befektetők megjelenjenek, akik elfogadják az AN szellemiségét és céljait. Ha a Kohányi Társaságba ömlöttek volna a tömegek, tulajdonrészt is adtunk volna érte. Ha lesz igény, amely a minimális feltételeket biztosítja, az AN újraszervezi az online hírszolgáltatást. Továbbra is készek vagyunk arra, hogy az Amerikai Népszava egyedi és kivételes lehetőségeit a szabadság és a demokrácia szolgálatába állítsuk. Ha a magyar újságíró társadalom rájön arra, hogyha nem lép be Orbán médiabirodalmába, akkor senki nem fogja a megszokott színvonalon eltartani, és rájön arra, hogy nem munkahelyet kell keresni, hanem meg kell dönteni a diktatúrát, akkor itt van a felület, ahol kibontakozhat. Ha nem kell, akkor nem kell, mi megvagyunk enélkül is. Köszönjük szépen.
Félreértés ne essék: nem nekünk van szükségünk Önökre. Mi nagyon jól megvagyunk, és sokkal jobban lennénk, ha az elmúlt nyolc hónapot nem ezzel töltjük, és azt a pénzt, amit erre költöttünk, nem erre fordítjuk. Ami dühít, hogy ez az ország mennyire béna, és még azok is ennyire tehetetlenek, akik legalább tisztában vannak azzal, hogy mi történik. Szerintünk nagy pazarlás egy ilyen lehetőséggel nem élni. A demokratikus sajtó hamarosan meghal, vagy olyan lesz, hogy annál jobb lenne, ha nem lenne. A diktatúra jogi kereteit megteremtik még az ősszel, januártól pedig a NER működni kezd. Nem marad olyan sok felület, amely nem vesz tudomást a diktatúráról. Ebben a helyzetben meg kellene ragadni minden lehetőséget. Olvastam egy hírben, hogy az Orbán-kormány évi 11 millió forintot fizet egy cégnek azért, hogy figyeljen egy portált, nincs-e valami fennakadás. Ez csak a figyelés díja. Mi 11 millió forintból egy évig kétszer ilyen színvonalon tudnánk működni, mint ahogy eddig. A demokratikus oldalnak nincs 11 millió forintja erre, miközben nyolc évig kormányoztak, a demokrácia infrastruktúrájára, ha úgy tetszik, ránk hivatkozva szivattyúztak ki százmilliókat a költségvetésből, de a pénznek nincs nyoma. A világ legkorruptabb kormányai között emlegetik őket, és szegények, mint a templom egere. Hacsak nem ebből a pénzből épült a Fidesz médiabirodalma. Vicces lenne, ha még a demokrácia támogatására kilopott pénz is a diktatúrát építette volna. És nem tenném a nyakamat arra, hogy nem így történt. De senki másnak sem fontos annyira a diktatúra megdöntése, hogy évi 11 millió forinttal támogassa, vagy befektetőként próbáljon életet lehelni ebbe a lehetőségbe. A demokrácia ügye nem lehet csak a magánügyem. Persze, ha ez a lap csak szórakoztatja az idejárókat, és gumicsontot ad az elégedetleneknek, arra ez kidobott pénz. Arra mi is sajnáljuk az időt. De ha valakik meg akarják dönteni a diktatúrát, akkor az Amerikai Népszava jó befektetés.
Köszönöm munkatársainknak, hogy ekkora áldozatot hoztak, és bízom abban, hogy ez nem volt hiábavaló. Köszönjük olvasóink megtisztelő figyelmét, és anyagi támogatását. Szeptember 1-jén egy időre elbúcsúzom. Utána kialszom magam, pihenek, olvasok, nem nézek magyar híreket. Majd valamikor helyezek fel néha egy-egy hírt vagy írást, ha inspirációt érzek. Ha nem kell emberfeletti erőfeszítéseket tenni a website fennmaradásáért, talán még arra is marad időm, hogy néha írjak. Mégiscsak ez lenne a foglalkozásom.
A nyomtatott lap változatlan formában működik tovább. Az AN szeptember 1-jétől csak a hetilap honlapja lesz, amíg nincs pénz. Önöknek pedig rendelkezésre áll a többi magyar média, ahol őszintén reméljük, hogy pótolni tudják azt, amit itt most elveszítenek. Nagyon köszönöm eddigi megtisztelő figyelmüket.
huh, en a morvai helyeben a faszon kivul mas szakteruletre nem mereszkednek, ahhoz legalabb ert!:)
cicamic ! (cicamic 2011. augusztus 30. kedd 22:50)
Szép, egyenes világos beszéd. …ezért aztán nem magyar fülnek való.
A magyar nem szereti hallani, hogy neki magának kéne valamit tennie.
Meg azt sem, hogy ő bármiben hibás lenne.
Ő egy tragikus, félreismert, csodálatos nép, amely már mindenért megbűnhődött, ezért tőle senki ne várjon további bűnhődést semmiért. Neki mindent szabad, és neki minden jár. Ha ezt a valóság nem támasztja alá, majd csinál másik valóságot, és azt kiáltja ki valódinak. Az, hogy másnak jobban megy, sérti a magyar szemét: mögöttes machinációkat sejt és irigykedik. A magyarnak nem az a fontos, hogy neki jobb legyen, hanem az, hogy másnak rosszabb.
A magyarnak a délibábos alternatív valóság létszükséglet. Ha az nem lenne, neki kéne gyürkőznie keményen dolgozni. Az meg elég riasztó kilátás.
Talán ezért annyira magyar jelenség Orbán Viktor, a duplikálás, a párhuzamos struktúrák nagymestere, aki egy komplett alternatív valóságot hozott létre nemlétező populáción alapuló nemlétező többségű párttal, nemlétező fogalmakkal, nemlétező gazdasággal, nemlétező jövőképpel, még az a nyelv sem létezik, amelyet használ. Egy az egyben Szathmári “Kazohiniá”-ja.
Ennek a kettősségnek a feldolgozása viszi el a magyar energiáinak legnagyobb részét, és el sem tudja képzelni, hogy a dolgokat csak úgy önmagukban, zavaros magyarázatok nélkül értelmezze.
Ha író lennék, regényt írnék belőle.
@pop38 (2011. augusztus 30. kedd 23:04 )
“Sajnos bennünket bevittek az erdőbe. Hogy ki/kik, azt senki nem tudja.”
Igen, ez az, így áll hozzá a magyar: minket sötét, ismeretlen rajtunk kívül álló erők rútul elárultak, becsaptak, naív tisztességünkkel visszaéltek.
LÓFASZT. Megmondom én, kik vittek be az erdőbe: mi magunkat.
Tetszettünk volna gondolkodásra használni a fejünket, nem biankó csekket adni egy hatalomőrült kezébe, hanem együtt és külön-külön elgondokozni azon (nem most, hanem már 20 éve), hogy mi az érték, mi az, amiért ha kell, kimegyünk az utcára, ami nélkül nem lehet élni. Mi az, amiért naponta tenni kell már azért is, hogy szinten maradjon.
.
“Ön valószínűleg könnyen papol a hatalmas cirkálójában ülve, a kertvárosi 2 emeletes faházából, vagy a napfényes Florida nyugdíjasparadicsomából”
Önnek méltatlanul jól megy, én majd elfantáziálom, hogyan, míg nekem, szegénynek méltatlanul rosszul megy — ez nincs így rendjén, UGYE???!!???!
.
“…mi 45 évig húztuk a szovjet igát …”
Igen, 45 évig húztuk, mert hülyék, beszariak vagyunk már generációk óta, és mindig akad közöttünk elég gazember a kevés rendes ember megnyomorítására. És mi az, hogy “mi húztuk … , MÍG Önök hazajártak”? Tán csak nem képzeli, kedves pop38, hogy a kettő összefügg? Hogy netán ők azért járhatta haza, mert mi (kvázi helyettük) húztuk?
.
“…míg Önök hazajártak megjátszani a gazdag “amerikás” rokont …”
Nem, nem azért jártak haza. Azért jártak haza, mert honvágyuk volt, mert voltak itt rokonaik, mert olcsó volt. Akik kimentek, nem voltak hülyék: túl drága a transzkontinentális repülőút ára, hogy az ember hazajöjjön “megjátszani” magát.
.
“Amúgy én nem mentem el szavazni 2011-ben.”
Aki nem ment el szavazni, annak most négy évig hallgass a neve. Volt párt, pártocska, pártkezdemény, amelyre baloldali ember jó szívvel szavazhatott, ha nem is sok reménnyel. Aki nem tette, most ne rinyáljon.
.
“Tudom, ezek kicsit kemény szavak, de az Önét olvasni sem volt éppen felemelő érzés.”
Dettó.
ego
de milyen villanyoltasrol beszelsz? olvasd mar el legyszives Bartus minden szavat, mert mintha nem ertetted volna meg, mit irt….
@innocent (2011. augusztus 31. szerda 00:36)
De, megértettem.
“Villanyoltáson” a napi hírválogatás megszűnését értettem. Fentebb megírtam, miért sajnálom olyan nagyon.
Látva a magas hőfokú indulatokat, melyeket szavaim váltottak ki, gondolom pontosítanom kell.
Köszönjük az amerikás magyarok szurkolását az itthoni demokráciáért, de nagyon visszatetsző, amikor valaki sok ezer kilométer távolságból, a saját jogrendje/gazdasága biztonságából biztat másokat, hogy áldozzák be életüket egy mégoly magasztos eszméért is akár. [Mégha nem is fizikai biztonságukat, "csak" megélhetésüket, anyagi biztonságukat, családjuk boldogulását... bár ide kívánkozik a régi mondás: életünket és vérüket, de zabot azt nem adunk. Sok asszociációra ad alkalmat egy ilyen történelmi gondolat.]
Másodsorban ezek a szép eszmefuttatások “A” magyarok tulajdonságairól… (persze csak az otthoniakéról, mert csak azok ilyenek…); hát igen viccesek, és ugyanakkor dühítőek. Bár sokkal cizelláltabbak a dolgok, na de jó, írjunk csak sztereotípiákat, úgy egyszerűbb. De akkor is visszhangzanak az éterben Cyrano szavai: “magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el”.
Harmadsorban, bár csak az én minivállalkozásom (önfoglalkoztatásom) méretében [amíg még megtehetem] sok olyan költséget lenyelek, amelyek számomra fontos nonprofit célokat támogatnak. Lenyelem, mert megtehetem és belefér, de nem munkálom ki a költségek összegét és nem dicsekszem el vele. Ha magamévá tettem a célt, akkor nem sajnálom a hozzá adott szabad időt, pénzt, értéket. Ez vele jár. Amit nem tudok bevállalni (mert nem fér a keretbe), azt meg nem csinálom. Ennyi. De semmiként nem keverem a “nemes célt” a profittermeléssel. Nem képzek jövedelmet a nonprofit tevékenységekkel tartott kapcsolatból.
Ha belefér az amerikai lap honlapjának a költségeibe fenntartani ezt a fórumot, akkor köszönöm. Ha nem fér bele, akkor tudomásul veszem. Na de ha munkabér szóba kerül, megfizetett szakemberek profi médiája (annak fejlődési pályájával) szóba kerül, azt nem tudom értelmezni.
A közvetlen költségeket (webszerver, internet sávszélesség, áram stb) értelmezem, de ha valaki segíteni akar a nemzetén az álljon oda és tegye (rendszergazdáskodjon, írjon cikkeket, készítsen korrekturát stb.). Ha anyagi támogatással tud tenni, tegye azzal, és kész, ennyi. De erről sokat beszélni nekem visszatetsző megint csak.
Ego, bravo! Én is ezt írtam volna. BL
eMeL
Nagyszerű! Így legalább bemutatkoztál rendesen!Tegye mindenki a magasztos eszmékért oda magát, de Téged hagyjanak nyugodtan! Akkor mi a francot keresel itt???
Ego, úgy elkeseredtem, így leírva látni, amit én is érzek, hogy leminuszoltalak. Tehát a minusz a jelenségnek szól, amit vázoltál. Az éleslátás pluszt érdemel. Tudom, igazad van.
@eMeL (2011. augusztus 31. szerda 01:35)
Nem kerestem meg az eredetit, hiszen állítólag ez a pontosított változat:
.
“..nagyon visszatetsző, amikor valaki sok ezer kilométer távolságból, a saját jogrendje/gazdasága biztonságából biztat másokat, hogy áldozzák be életüket egy mégoly magasztos eszméért is akár.”
(1) Honnan biztasson, ha egyszer ott él? Jöjjön vissza?
(2) Olyan országban él, ahol a saját jogrend/gazdaság olyan ÁLTALÁNOS ALAPÉRTÉK, ha úgy tetszik, magasztos eszme, amelyért készek áldozatokat hozni. Ön, kedves eMeL, tud magában ilyen értékről?
(3) Nem kötelező beáldozni. Le is lehet feküdni, meg is lehet dögleni, lehet másokat okolni, magunkat felmenteni — ezekhez nagyon értünk.
.
“életünket és vérüket, de zabot azt nem adunk”
Igen, ez a sunyiság is nagyon jellemző ránk — ígérgetés, frázispufogtatás: igen, ténylegesen ADNI: nem. (Szép példa erre, ahogyan Mo megpróbált kicsúszni a NATO-beli kötelességei alól.)
.
[A magyarok tulajdonságairól, és Cyrano szavai]
Szó sincs sztereotípiákról, az általánosítás pedig szükséges, ha nem akarunk elmerülni az “egyrészt vemhes, másrészt viszont, ha úgy nézem, nem vemhes” szokásos parttalan magyar gondolatmocsarában vagy — ahogyan Ön mondaná — a cizellált elemzésben, ami még soha nem vezetett értelmes cselekvéshez.
Ezek a tulajdonságok egyáltalán nem viccesek, hanem tragikusak, mert önsorsrontóak.
Ahogyan önsorsrontó az is, aki a tükröt hibáztatja, ahelyett, hogy magára ismerne.
.
[Aki segíteni akar, tegye ingyen]
A nemes cél és a profittermelés szembeállításáról szóló hablatyolását értelmezni sem tudom.
Tán csak nem képzeli, hogy egy lapot “önzetlenül” kell kiadni? Ön tán ingyen dolgozik? Akkor miből él?
Normális helyeken élő normális emberek azt gondolják, hogy
(1) az az újság él meg, amelyik fizetőképes keresletet elégít ki;
(2) ezt akkor teheti, ha jó, ahhoz meg szakértelem kell, amit az újságnak meg kell tudnia fizetni;
(3) ha ezt jól csinálja, akkor keres vele, és nincs ennél természetesebb;
(4) egy fizetős újságért is igencsak hálásnak kéne lennünk, mert idehaza se bátorságból, se értékvállalásból, se képességből se pénzből nemigen futotta ilyenre.
Amit Ön mond, az a józan ész és a logika pofán csapása: hogy a jobb helyzetben lévő ingyen (“önzetlenül”) segítsen Önön, mert Ön aztán egy büdös petákot nem ad hozzá, és van képe ehhez erkölcsi piedesztált is ácsolni magának.
Én meg azt mondom, hogy aki vízbe esett, de derogál neki úszni, azt hagyni kell megdögleni.
T. Bartus úr!
Onnan kommentelek, ahol gépet és internetet érek. Ez a két IP cím állandó lelőhelyem, ha máshonnan írnék, azt majd levélben jelzem. Tehát ezek nem klónok (ha ilyen lesz, majd sikítozok)
Köszi az elismerést, de nem arra hajtottam: kivételesen annyira felhúztak a hölgyek, hogy nem igazán moderáltam magam, az szdsz meg egyébként is a bögyömben van/volt/lesz.
De megragadom az alkalmat a gratuláláshoz: ez az utolsó szám lehet, hogy egy időre az online újság hattyúdala: de igen pörgősre és ütősre sikerült! Talán hozzásegít ahhoz, hogy a támogatók száma jobban szaporodjon.
admin írta(2011. augusztus 31. szerda 02:07):
“Ego, bravo! Én is ezt írtam volna. BL”
Köszönöm, nagyon megtisztel vele.
Bocs, hogy elvettem a kenyerét :-)
pop38 Ez legyen a legnagyobb baj, hogy 2011-et írt 2010 helyett! De Orbánék 2/3-os ámokfutását az Ön és az önhöz hasonló “otthonmaradók” szabadították a nyakunkra. Ne várjon köszönetet érte! Ajánlom figyelmébe ezen lapszámban
Kálmán László: A fasizmus legújabb történetéből cikkét (ha már nem rágja magát át Bartus e tárgyú cikkein) MINDEN normális és nem szenilis ember tudhatta I.Orbán előző országlásából, hogy mire számíthat! Arroganciára, hatalmi betonozásra, az előző MSZP kormány stabilizációjának elherdálására, “egész pályás letámadásra” – és mindezt egy folyamatban levő világgazdasági válság kellős közepén, a “vihar magjában” amikor tudni lehetett, hogy a forgószél túlsó oldala is átvonul majd rajtunk! Ne tessék már itt eldanolni a “Mások vittek rossz utamra engem, a mások bűne, nem az én hibám” slágerecskét! Pilátus is hiába mosta a kezeit!
:=(
Azt gondolom, hogy nekem itt nincs helyem. Nem akarom olyan oldalon elmondani a véleményemet, ahol odáig fajulhat a vita, hogy a magyarság (persze csak az itthonmaradt része) egy gyáva, megalkuvó, szellemi toprongy nép. Ezt kikérem magamnak. Ezt egyébként megtettem ezt ellenkező előjelű fórumokon is. További sikereket kívánok a hazánkon kívüli magyarság életéhez. hiszen valószínüleg Önöknél van a Bölcsek Köve, így könnyű dolguk lesz. Írom ezeket a cinkus sorokat azért, mert Önök pár ezer kilométer távolságból is tévedhetlenül tudják, hogy mi jó nekünk, mit kellene/kellett volna tennünk.
Maximális köszönet Bartus Lászlónak és az AN dolgozóinak. Nagyon elkeseredtem, hogy pénzhiány miatt megszűnnek.
Bartus László irásait nagyon vártam, mert megerősitettek engem is sok mindenben. Vitriolos cikkei gyógyir volt a tudat ébredéséhez. Eszembe nem jutott volna rajtuk megsértődni. A nyulaknak valóban hiába beszél arról, hogy mit kéne az oroszlánnak tenni ebben az országban.
Szerintem is jó a magyar népnek a diktátor csizmái alatt. De elég sokan vagyunk, akik nem szavaztunk erre az őrültre, hanem Gyurcsány miatt az MSZP-re. Most magunkat sajnálom, de ez csak az éhenhaláshoz lesz elég.
Ezért arra kérem Bartus Lászlót, ha fáradságát kialudta, gondoljon vissza ránk és adjon életjelet magáról minél előbb. Én várni fogom!!!
Tegnap Olvastam a Helyi Témában Gál Gyula írását, Bezár a Bazár Bartus becsmérelve búcsúzott címmel, melyben hontalan bitangnak nevezte Bartus Lászlót.
Eszembe jutott amikor olvastam ezt a förmedvényt, egy régi, még átkosban egy történet, amikor az egyik újságíró meg akarta sérteni a másikat, azt kívánta: “Dicsérjen meg téged a Népszabadság főszerkesztője!” Bocsánat a mostani Népszabadságiaktól, nem nekik szól. Dicsérje meg Gál Gyulát a Vezír! Ezeknek lövésük sincs, mi a demokrácia. Annyi eszük van, mint egy korhadt fejű hintalónak.
“Sanyibácsi”
Szeretném megkérdezni, hogy az AN nyomtatott hetilapot (magyar nyelven) Magyarországon meg lehet venni?
Erre szeretnék választ kapni, mert szivesen megvásárolnám.
Kedves Bartus László!
Nagyon sajnálom,hogy Te búcsúzol tölünk!:-(((( Álmában,maradj!!!!
Üdv. Noszticzius Judit
Nem eszik olyan forrón a vaníliaszószt, Eperke.
popika! Valamit nagyon nem értettél! Az 1/4 arány nem az OLVASÓKRA, hanem az AN fenntartásához anyagi segítséggel hozzájárulókra vonatkozott! A többség itthonról ír. Egyébként MINDEN normális országban már páros lábbal és nekifutásból küldték volna az ilyen arrogáns, tehetségtelen, magának kaparó, a gazdaságot elquró bagázst föld körüli pályára. Nem elég bizonyíték ez arra, hogy “a magyarság (persze csak az itthonmaradt része) egy gyáva, megalkuvó, szellemi toprongy nép. “???? Mi nagyonis tudjuk, hogy miről beszélünk – mert a bőrünkön érezzük, és minket nem zsongít a narancsmákonyban hentergés.
Sanyi Bácsi!
Hol lehet ezt elolvasni: “Gál Gyula írását, Bezár a Bazár Bartus becsmérelve búcsúzott “?
Marketing szempontból kíváncsi vagyok rá. A rossz reklám is jó reklám, ha jó helyen van elhelyezve jó időben.
Gonoszka!
Tudom, hogy most 10 napig nem vagy, de
Nem irígylem a blogodat. Csak arra akartam kilukadni, hogy annak sokkal több értelme van, hogy egybe vannak akiknek “egy helyen kell lennük”, mint amit az okosok csinálnak, akik osztják az észt BArtusnak, hogy micsoda demoráciát építenek a kis blogjaikkal.
VAgyis ha csinálnék én is kérnék vendéghelyet, ha kapnék.
De nekem ez egyenlőre elég. Mármint a kommentelés.
Kis Bogarászáshoz:
http://www.helyitema.hu/Jegyzet/Bezar_a_bazar.html
De fasisztákat nem szívesen olvasok.
gets – Tyhű, az angyalát! Mert lehet nem szeretni – de a Helyi Théma majd annyi emberhez eljut, mint a Metropol (mivel mindkettő ingyen van – de a Helyi Thémát helybe hozzák). És mindegy, hogy mivel körítik: a husika benne van! Ez többet ér, mint bármiféle fizetett hirdetés!
Mi a csuda! A jobbos közgazdászok ÉS Széles Gábor után mások is óvatosan kezdenek hátrálni?
A net tele van Bartus László Búcsú az olvasó-tól cikkével, meg Kertész Ákos nyílt levelével. Nem is udom, hogy admin takarított itt jól, vagy a más portálok olvasói közül, senki nem írt ide?
Ez a Gál Gyula nagyon gyengét írt, nehogy kirúgják szegényt. Én ennél sokkal jobbat tudtam volna írni az ő műfajában, és születnek is ennél sokkal zaftosabbak. Azok legalább megdolgoznak a pénzükért. Ez az ember népszerűsített engem, mert ahelyett, hogy gyalázna, engem idéz, és terjeszti a gondolataimat, aminek nagyon örülök. Gál Gyula nekem barátom ezzel a cikkel, remélem, nem lesz belőle semmi baja.
Földi Eperkének üzenem, hogy vannak előfizetők Magyarországról is, ha ír a nepszava@nepszava.com email címre, tájékoztatjuk a részletekről.
Üdvözlettel, Bartus László
simplemind: csak nincs hiányérzeted? 378 hozzászólásnál tartunk, a “búcsú” előreugrott az online újság legolvasottabb cikkének (még a Római iskolát is megelőzte)
Itt is, mint nagyon sok helyen, sokkal többen olvasnak, mint amennyien kommentelnek. És nem vicceltem azzal sem korábban, hogy kezdtek az AN-re itthon autentikus és megkerülhetetlen forrásként hivatkozni. Ezek után engem egyáltalán nem lep meg, hogy a net “tele van” ezzel.
Külön hála és köszönet a Helyi Théma (narancsos-jobbos és ingyenes) lapnak, amely részleteket idézett Bartus cikkéből – ezek után még többen fognak idelátogatni.
Ez is mutatja, hogy igaza van a régi színész mondásnak (talán Gábor Zsazsa?)
“Szidják, vagy dicsérjék – csak BESZÉLJENEK róla!”
T. Bartus úr! Örülök, hogy egyszerre, és hasonlóan értelmeztük!
Az lenne ám a szép “megyék harca”, ha most sokfelé elkezdenének tenni azért, hogy őket illesse a lap újraindításának érdeme. Ha ez (közös reményeink szerint) bekövetkezik, a szerkesztőség akár el is végezheti a “feltámasztó” új tagságok területi eloszlás szerinti feldolgozását, és eredményt hirdethet. Szimbolikus fontosságú lenne, hogy ez a koszorú a belföldi magyarok legaktívabb csoportjának jusson. Ne aludjunk el a maraton utolsó száz méterén! Hajrá!
Kekec!
Én is azért írtam ide, hogy gets hozza be a cikket, mert kíváncsi voltam.
A rossz reklám is jó reklám. Sőt!
Az néha jobb is. :)
Kekec!
Ma sajnos nem vagyok formában, mert ma tartottam életem első “előadását” több ember előtt és tegnap nem aludtam semmit!
Éppen most ébredtem. Délután letettem a fejem és most nyitottam ki a szemem. De a cikket még elolvasom.
bogaras, előbb igyál egy nagy adag kávét, ha a kommenteken is végig akarod rágni magad. De a Théma-cikk belinkelése nagy ötlet volt -elvből csak a keresztrejtvényt fejtem meg belőle, és a végén még elkerülte volna a figyelmemet ez az ingyenreklám!
Egyébként meg részvétem. A (talán) “Csupasz majom” c. könyv szerint a ragadozóknak elől helyezkedik el a szemük – a zsákmányállatoknak meg oldalt, hogy nagyobb területet belássanak. Minden potenciális zsákmányállatot (de a ragadozók többségét is) zavarja a mások merev nézése, márpedig előadáson többen is rád merednek. Ezért a “lámpaláz” genetikailag kódolt, és nehéz leküzdeni. Színészek tudnának erről mesélni, pedig az ő extrovertált személyiségük eleve kedvez a mások előtti szereplésnek.
Először is valaki már megint nagyon szeret. Még azt is beplusszolja, amiben nem írtam semmit.
Kösz
Most nem vagyok formában. Viszont legyőztem ma a a megfelelési kényszeremből fakadő gyengeségemet, gyávaságomat, amivel valamikor odébb még Csernus Imre kapcsán írtam valahol. Ha valaki emlékszik rám.
Örültem is egész nap utána, mint majom a farkának.
Nem remegett a hangom, nem remegett a kezem. Basszus még magam sem hittem el, hogyi lyen megtörténhet velem.
Persze még messze vagyok a jó előadó kategirától. Hát itt van decemberig szerződésem, ha addig megtanulok jó előadó lenni, akkor a leghasznosabb “iskolába” vettek fel és nem egy munkahelyre.
Remélem így lesz.
Megkérdeztem a főnököt, hogy nagyon szörnyűséges voltam-e és azt kérdezte, miért kérdezek ilyet, mert elsőnek nagyon jó volt, ha még tényleg soha nem adtam elő.
Ezt csak azért osztom meg veletek, hiszen azt is megosztottam, hogy Megfelelési kényszerem van, ettől gyáva vagyok, ettől nem tudom megvalósítani önmagam, amit valaki Csernus Imrétől vágott be. Attól miért ne írnám le az első lépést ahhoz, hogy legyőzzem magam és megvalósítsam önmagam? Nemdebár?
Beléptünk a szeptember elsejébe – akkor most búcsúzom az online újságtól – és még egyszer gratulálok: ez a búcsúszám tényleg nagyon pörgősre sikerült! Remélem mielőbb újra tud indulni a lap!
Ja a cikkről, amit gets bevágott.
Hát ez egy fika. Egy ilyet bármely gyerek meg tud írni.
Bemásol valami nagyot aztán ő meg ír hozzá egy fikát.
Ez tényleg semmi más csak egy reklám. Már csak azért is, mert a fika, amit hozzá tett még a saját köreiben is értelmezhetetlen. :)
Ha idéz az ember idézzen egy fél oldalnyit, de tegyen már hozzá egy ütős monatot könyörgöm, hogy azt már cikknek lehessen nevezni. :)
De hát nekünk sok ilyen kell. :)
Mondjuk én írtam a Bartusnak magánlevelezésben, hogy próbáljon egy-két újságba bekerülni a megszűnés kapcsán, mert ki kell használni a megszűnés lebegtetésében levő lehetőséget.
De hát ő olyan újságíró, hogy ha ő nem marketingel marketinggel helyette más :)
Kedves Kekec és Mindenki,
köszönjük eddigi figyelmüket, de ne menjenek el. Ami nem kerül pénzbe, az továbbra is működik. Önkénteseink továbbra is elhelyeznek egy-két cikket, és amit egyedül tudok, néha én is elhelyezek néhány hírt, hogy ne széledjen szét a társaság. Amint lesz egy pici időm, írok a Kohányi Társaság tagjainak egy körlevelet. A Vélemény rovat, a publicisztikák, a blogok továbbra is élnek, az eddig felkerült tartalmak elérhetőek, továbbra is lehet kommentelni. A híroldalak frissítése lesz nagyon ritka és esetleges.
Nem adjuk fel, csak ki kell várnunk, míg lesz elég fedezet a folyamatosan frissülő hírszolgáltatáshoz. A hajó nem süllyed, hanem fordul. Maradjanak egyben, és ne szétszéledjünk, hanem szerveződjünk meg.
Üdvözlettel, Bartus László
@kekec:
23.04.
George Bernard Shaw
kekec!
Színészek is tudnának a lámpalázról beszélni?
Beszélnek is. Törőcsik Mari pl. színpadon mindig ottvon van, de nem szívesen ad interjút, mert úgy érzi ott nem tud beszélni.
Vagy Kulka János mondta egy hat órai teában a Hat hét hat táncban, hogy mennyire izgul ott, ahol éneklenie kell a színpadon, mert drámai színész. Basszus megjegyzem a legjobban éneklő színész.
Tényleg bevágom már.
Megyünk színházba majd erre az előadásra.
http://www.youtube.com/watch?v=cL8AEm7NO-w&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=TJu7MFb9meM&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=ZC6ho3wJxJQ
http://www.youtube.com/watch?v=kD5vQCwSLVM&feature=related
Mondanám, hogy mi mind menjünk el egyszer erre az előadásra. Milyen jó lenne már a demokrácia mellett a színházba tűntetnénk egy ilyen előaásra :)
Meg aztán mostanában nem ajánlottam semmi.
De most a lámpalázzal kapcsolatban eszembe jutott.
Viszont ma megtudtam, hogy milyen az, amikor előadás előtt majd megdöglik az ember és amikor kezdődik a “felvonás” akkor mintaha kettévágtak volna.
Egy baj volt, hogy kissé hadartam, hogy hamarabb vége legyen viszont így nem aludt be senki. :)
Kedves Bartus LÁszló!
Basszus nagyon Otthon vagyunk mi itt. George Bernard Shaw – Még az idézeteink is olyanok, amik egybe tartanak minket. Imádom őt is.
gets
2011. augusztus 31. szerda
20:15 Kis Bogarászáshoz:
http://www.helyitema.hu/Jegyzet/Bezar_a_bazar.html
De fasisztákat nem szívesen olvasok.
Köszi, hogy feltetted, de írok neked én ahhoz valamit, hogy nem szívesen olvasol fasisztákat.
Közgazdász mondás ez is természetesen. Alfred Marshall: “Ahhoz hogy tudd mi a helyes, pontosan tudnod kell mi a helytelen.” Ha mármost ebben a mondásban az az érdekes, hogy soha nem tudod meg mi a helyes, de a helytelenről pontosan megtudhatod mi az és akkor pedig mindig a helyes irányba tartasz, amit aztán persze soha nem érsz el.
És erre egy másik idézettel Karl Popperről: “inasként dolgoztot egy öreg műbútorasztalosnál 1922-től 1924-ig. (…) Popper tudáselméleti érdeklődését minden bizonyal ezek az élmények inspirálták. Mint elmondja, mestere nemcsak arra döbbentette rá, inassa milyen keveset is tud, hanem arra is, hogy az ember mennél többet tanul, annál kevesebbet tud, hanem arra is, hogy az ember mennél többet tanul, annál kevesebbet tud, s hogy a bölcsesség tudtatanságunknak a másokénál tökéletesebb felismeréséből áll.”
Hogy ironikus legyen a Gál Gyula nagyon bölcs, mert annyira tudja, hogy nem tud semmit, hogy csak Bartustól idéz. :)
Na de visszatérve a mondáshoz, ami sokkal hasznosabb mondás, mint bármely magyar gyarlóságot önigazoló közmondás (kedvencem közülük: Amilyen az Adjon Isten, olyan a Fogadj Isten.” – borzalmas).
Szóval az Marshalli mondáshoz. Ha valakinek a polcára kisgyerek korába felkerül egymás mellé Pap Károly és Szabó Dezső annak sokkal inkább megvan az esélye arra, hogy toleráns tagja lesz a társadalomnak, mert akkor fog Szabó Dezsőt olvasni Pap Károllyal egyetemben, amikor még a természettől örökölt tolerancia impulzus élményt ad neki. Nem baj, hogy nem érti 10 évesen amit olvas, mert 6 éves korától 10 éves koráig addig nézi a polcon, hogy 10 évesen már muszály elolvasni. Szóval nem baj, hogy nem érti, impulzust élményt kapjon, hogy elolvassa és attitűdöt kapjon utána. Semmi mást. De fontos, hogy ezt akkor kapja meg amikor még van benne vele született toleranciából nagyon sok.
Ha már a nácizmus adja a kezébe az embernek Szabó Dezső írásait, akkor az már régen rossz, mert akkor nem azt látja az ember, hogy mivé vállhat és nem mint külső szemlélő olvas, hanem akkor már nem is olvas, hanem ÖNMAGÁT TEMETI.
De mondhatnám Szabó Dezső helyett a Merlétől a Mesterségem a halált is. Ami nem náci író, de jól prezentálja a pszichikai működést.
A lényeg a lényeg. Szereted-e vagy sem, de “Ahhoz, hogy tudd mi a helyes, pontosan tudnod kell mi a helytelen.” Pap Károly legjobb barátja lehet Szabó Dezső az irodalomban, ha időben érkezik és legnagyobb ellensége, ha későn. Legjobb barátja lehet, ha kívülről tudod még nézni a benend lakó gondoszt, a benned lakó 10% ostobaságot és legnagyobb ellensége ha akkor, amikor már elthatalmaskodott rajtad rosszabbik éned.
Tisztelt Bartus László!
Szomorú szívvel olvastam búcsúzásodat, és minden szavaddal egyetértek.
Én is úgy érzem, hogy Mo.-on ma mindenki a helyezkedéssel van elfoglalva, nem gondolva arra, hogy az ország jövője hosszú időre igencsak sötét lesz ha ez a hatalom bebetonozza magát.
Bízom benne, hogy nem kell 12 évig várni arra, hogy demokrácia iránti igény ismét felébredjen és folytathassátok az elkezdett munkátokat.
Belépek a Kohányi Társaságba! Remélve a mielőbbi folytatást.
Kedves bogaras!
Hatalmas élmény volt olvasni így hajnalban a bosszankodását. (Persze nem káröröm) Azért egy dolgot tartson szem előtt legközelebb, pénzének kezelését soha ne bízza másra! Tartsa bankban ha nem ért a pénzforgatáshoz vagy pedig saját maga forgassa meg a tőzsdén, pénzpiacon (forex) stb. Azért sokkal felemelőbb élmény ha tudja az ember, hogy saját maga b@ssza el a pénzt és nem más veszíti el neki. Én legalább is így teszek ezért csak magamat hibáztatom ha bukom. Márpedig az egyszerű halandó ezeken a játékokon összességében bukóban jön ki.
Most pedig nyugodalmas jó hajnalt kívánok.
Avi
Mondanom sem kell, természetesen nagyon sajnálom. Én mondjuk éppen Amerikában élek, és a lapnak is előfizetője vagyok, de nagyon örültem annak hogy otthon is tudják ezeket a dolgokat olvasni azok akiknek van rá igénye.
Abban bízom hogy ez csak egy ideiglenes szünet, és valamiféle módon újraindul. Amúgy ha valakit érdekes az igazi újság, én szívesen elküldöm majd, csak szóljon.
Bogaras, olvasom a hozzászólásaidat. Ha már felraktad, hadd reagáljak.
1. Az AN fenntartásába nem azért kell hozzájárulni, mert van az embernek felesleges 1400 forintja. Nekem nincs. Mégis hozzájárulok.
2. Amikor a pénzügyi céggel szerződtél, nyilván átolvastad a szerződési feltételeket.
3. Minden befektetésnek megvan a maga kockázata.
4. Ha úgy érzed, törvénytelenség történt, fordulj ügyvédhez, vagy a Bankfelügyelethez, vagy akohez épp ez tartozik.
5. Az AN nem a fogyasztóvédelem hivatalos lapja. Nagyon remélem (sőt, biztos vagyok benne), hogy az AN nem ír cikket, negatív reklámot (sőt pozitívat sem) cégekről, különösen nem kellő körültekintés nélkül, megalapozatlanul.
Ilyet szerintem ne is kérj, már a kérésed is nevetséges.
6. Ha úgy érzed, a pénzed nincs biztonságban a pénzügyi cégnél, vedd ki. És ezzel együtt fizesd vissza az adókedvezményt, amit már igénybevettél. Ez így korrekt. Aki nem fektetett be, az nem vett igénybe adókedvezményt. Érted, gondolom.
7. Nem hiszem, hogy szerencsés az életednek ezt a szegmensét egy nyilvános weboldalon kiteregetni, de ez a Te döntésed.
8. Kérlek, mellőzd a trágár szavak használatát. Ki lehet fejezni a mérgünket a nélkül is. Nem mondom, hogy néha nem csúszik be egy-egy csúnyább szó, de nem ez a jellemző. Én örülnék, ha ez így is maradna.
9. A demokrácia nem azt jelenti, hogy sosem lesznek pénzügyi veszteségeink, az nem velemiféle pénzügyi Kánaán.
10. Képezd magad, és olvasd el, mit írsz alá és számolj, mi éri meg Neked.
11. Kérlek ne offold szét a kommenteket a saját egyéni problémáiddal. Gondolom, mindannyiunknak van bőséggel, mégis maradunk a tárgynál. Elnézést, hogy ezt mondom, nem vagyok én itt moderátor., meg senki se, csak szeretem, ha a dolgok a maguk helyén vannak. Remélem sem Te, se Bartus László nem neheztel meg érte.
Kedves Bogaras,
csatlakozva Cicamic bejegyzéséhez, és vele egyetértve, moderáltuk a nem ide tartozó hozzászólásait annak függelékeivel együtt. Az off-olás és a trágárság sérti a szabályzatot. Arra kifejezetten megkérjük, hogy a magánjellegű problémáival csak olyan mértékben terhelje meg a többi olvasót, amivel a témákhoz szól hozzá. Arra külön is megkérjük, hogy különböző cégekkel kapcsolatos magánjellegű vitáiba ne vonja be lapunkat, mert ahhoz semmi közünk, és cégek nevét sem most, sem később, sem pozitív, sem negatív értelemben ne tegyen itt közzé, mert az is sérti a felhasználási feltételeket. Kérjük fentiek szíves elfogadását, és kérjük, hogy erre vonatkozóan ne indítsunk itt vitát. Kérem, engedje meg, hogy a hozzászólók a cikkek témájával és azokhoz kapcsólódó gondolataikkal foglalkozhassanak, ne vigyük el a beszélgetéseket a témához nem tartozó magnjellegű kérdések felé. Admin
ok értettem
. Kedves Bartus Úr, KÖSZÖNÖM!
bumburi: “Akkor mi a francot keresel itt???”
Olvasd el itt: http://nepszava.com/2011/06/velemeny/bartus-laszlo-a-romai-iskola.html a legutolsó kommenteknél.
Addig is az itt olvasott (nem túl sok és nem túl reprezentatív) minta alapján egy vélemény:
Ha nem haragszik meg a törzsközösség egy része, az ‘amerikás magyarok’ [így sztereotípiával ;) ] ugyanúgy szemellenzősek, mint az itthoniak. Csak természetesen másmilyen a szemellenzőjük. Ez meg itthonról látszik egyértelműbben, tisztábban ;)
szerintem meg az ilyen szavak, mint villanyoltas, vagy maga a cim: bucsu az olvasotol…teljesen masrol szol, mint amit valojaban kozolni szeretnenek…..ha megszunik a napi hirvalogatas, akkor azt tomoren, roviden, konkretan kell megfogalmazni es emellett bovebben ecsetelni, hogy mi MARAD, mert ez volna szerintem a lenyeg! a felszines olvasok bucsuzkodasba kezdtek, tagdijfizetes helyett…. ezert en nem osztanek bravokat…