Egy bejelentést szeretnék tenni. Az Amerikai Népszava szeptember 1-jétől online hírújságként nem működik tovább. Az AN online újságként határozatlan időre leáll, a website viszont nem tűnik el, hanem a nyomtatott újság honlapjaként megmarad. A változás a nyomtatott hetilapot semmilyen formában nem érinti.
Mindenek előtt köszönettel és hálával tartozunk olvasóinknak, különösen pedig azoknak, akik beléptek a Kohányi Társaságba, és tagdíjukkal segítették az Amerikai Népszava fennmaradását. Külön köszönetet mondok azoknak a kedves munkatársainknak, akik kezdettől fogva részt vettek a vállalkozásban, és ingyen vagy jelképes összegért dolgoztak azon, hogy az Amerikai Népszava eredeti koncepciója megvalósuljon. Nem rajtuk múlott, hogy előre nem látható ideig ezt a tervet most felfüggesztjük.
Mi volt ez a koncepció? Mi egy amerikai online újságot szerettünk volna működtetni magyar nyelven. Egy amerikai stílusú és színvonalú online újságot szerettünk volna adni olvasóinknak, amely a magyarországi eseményeket is az amerikai demokrácia szemszögéből láttatja és értékeli. Már két évvel ezelőtt tudtuk azt, hogy Magyarországon diktatúra lesz. Ehhez nem kellett prófétának lenni, ahol a demokratikus kormányzás meggyengül, a gyengekezű kormányzás nem képes a jog erejével a demokráciát megvédeni, a szabadság rendjét megteremteni, ott menthetetlenül diktatúra következik. Méghozzá úgy, hogy a diktátorok demokratikus úton jutnak hatalomra. A személyi feltételek pedig erre készen álltak. Ezért számoltunk azzal a lehetőséggel is, hogy a sajtószabadság szűkülésével szükség lesz ránk. Nyíltan hirdettük azt, hogy ha ez bekövetkezik, az Amerikai Népszava töltheti be az egykori Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja szerepét. Reméltük, hogy ez nem marad magánügyünk, hanem támogatókra találunk, és be tudjuk fogadni a Magyarországon utcára kerülő kollégák egy jelentős részét. Nem akartunk magyar lapot készíteni, amely csak annyiban különbözik a magyarországi újságoktól, hogy amerikai szerveren fut, New Yorkban adják ki, de ugyanolyan, mint a magyar sajtó. Amerikára és a világra sokkal nyitottabb újságot szerettünk volna. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az Amerikai Népszavában ugyanazt olvashatja bárki, mint ami a világsajtóban megjelenik, csak magyar nyelven. A magyar sajtónak ugyanis köze nincs sem a világhoz, sem a világsajtóhoz. Az Amerikai Népszava egy amerikai újság, és ezt akartuk az online kiadásban érvényesíteni. Ehhez szerettünk volna támogatókat, befektetőket találni. Ez nem sikerült, ezért ez a koncepció nem valósult meg.
A magyar sajtóról annyit jegyezzünk meg, még akkor is, ha pénz híján nem tudjuk megvalósítani saját elképzeléseinket, hogy tartalma és színvonala minősíthetetlen, botrányos, balkáni, provinciális, primitív és kártékony. Amikor felmerült a gondolata, hogy mi Amerikából is csak egy ugyanolyan borzalmat tudunk előállítani, mint amilyen a magyar sajtó, azt mondtam, hogy akkor most hagyjuk abba. Annak a világon semmi értelme. Arról nem beszélve, hogy az Index és az ehhez hasonló trágyadombok milyen pusztítást végeztek a magyar közgondolkodásban, segédkezet nyújtottak a demokrácia szétveréséhez. A kereskedelmi tévék primitív rombolásáról nem beszélve. Hogy most kiszolgálói az önkényuralomnak, az csak felteszi az i-re a pontot. Várjuk a napot, amikor mindkettőt úgy vágják ki Magyarországról, hogy írmagja se maradjon. A baj csak az, hogy ha jönne másik csatorna, azt egy év után ugyanezek csinálnák. De a szoclib sajtót is úgy hagytam ott annak idején, hogy soha nem akarok még újságíró sem lenni. Az egész sajtó nem szólt másról, mindkét oldalon csak bérmunkáról. Egy New York-i hirdetőnk, egy gazdag ügyvéd, egyszer hirdetni akart Pesten, és azt mondta, hogy a magyar sajtóban drágább a hirdetés, mint a New York Timesban, amely nem százezres, hanem 300 milliós piacon jelenik meg. Felvilágosítottam, hogy ezek az árak nem olyan hirdetőknek készültek, mint ő, hanem azoknak, akiknek 3-400 millió forintokat kell kilopniuk hirdetés címén, amit csak ilyen bődületes árakkal lehet lefedezni. Ezekből a pénzekből aztán ugyanilyen irreális fizetéseket kaptak a nagyokos megmondó emberek, a szoclib újságírónak nevezett pártkatonák, akiknek nagy szerepük van abban, hogy Magyarországon az emberek megutálták mindazt, ami baloldali, liberális és demokrata. Ezek ma is ennek az oldalnak a „sztárjai”, és most is azzal törődnek, hogy azok a kifizetőhelyek, ahol ebből még valamit felmarkolhatnak, meg ne szűnjenek. Hányinger az egész. Ez már régen nem a sajtóról szól. Ha ezekbe egy kevés erkölcs szorult volna, már régen fellármázták volna az országot, az első nagy hazugságot sem tűrték volna el. De ezeket most is csak a boríték érdekli. Úgy fognak megszűnni, és remélhetőleg eltűnni, hogy még azt sem mondhatják el magukról, hogy egyenesen megálltak a diktatúrával szemben. Sunyi, beszari műsoraikban állandóan csak arra vigyáztak, nehogy valami rosszat mondjanak, aminek hátrányos következménye lehet rájuk nézve. Én nem tartozom azok közé, akik azt szeretnék, hogy a Klubrádió ne szűnjön meg. Szűnjön meg, múljon el az egzisztenciális biztonság, akkor majd talán elkezdenek egyenesen gondolkodni és beszélni. Ne tudják ezzel a sumákolással a demokrácia látszatát fenntartani, csak azért, hogy továbbra is felmarkolhassák az irreális fizetéseket. Vagy azt a „keveset”, amit mostanában kapnak.
Ezért elképzelheti mindenki a lelki világomat, amikor pénzhiány miatt először szembesültem azzal, hogy szakmailag arra a színvonalra süllyedünk, amilyen a magyarországi sajtó, egy idő után még az alá is. Csak azért voltam hajlandó kompromisszumot kötni ezzel, mert tudtam azt, hogy sok embernek még így is fontos, hogy létezünk. Belőlünk ugyanis ez a számítás, megalkuvás, a belterjes helyezkedés, a manipulálás hiányzik. De ha őszinte vagyok, bevallom, hogy amikor már annyi pénz sem áll rendelkezésünkre, hogy ezen a színvonalon fenntartsuk online hírújságként az Amerikai Népszavát, megkönnyebbülést is érzek, hogy nem kell olyasmit csinálni, amihez a pénzhiány miatt már nem szívesen adja a nevét az ember.
Tulajdonképpen csoda volt az is, ami eddig történt. Ennyi pénzből újságot még nem csinált senki. És voltak ennek a lapnak jó időszakai, amikor nem is lehetett látni, hogy néhány olyan ember készíti, akiknek többsége még szerkesztőséget sem látott. De amikor már lehetett látni, hogy ebből pénz soha nem lesz, tíz éven belül biztosan nem, és olyan országban próbáljuk segíteni a demokráciát, amely országnak a demokrácia nem fontos, elfáradtak az emberek, kimerült a lelkesedés. Nem lehet kilátástalanul öt ember munkáját végezni folyamatosan.
Azért kerültünk ebbe a helyzetbe, távol eredeti elképzelésünktől, mert túl hirtelen indultunk el. Amikor kiderült, hogy december 20-án elfogadják az új médiatörvényt, nem tudtuk, hogy a sajtót érintő részét csak július 1-vel léptetik életbe. Ezért azt gondoltuk, hogy a médiatörvénnyel azonos napon el kell elindítani az Amerikai Népszava online újságot, mintegy válaszul arra az aljas törvényre, amelyhez hasonló sehol a világon nincs. Mert ez a törvény nem tiltja be azonnal az ellenzéki sajtót, csak fenyegeti és öncenzúrára kényszeríti. A végeredmény ugyanaz lesz, de mégis megőrzi a demokrácia hamis látszatát. A magyar sajtó boldogan fogadta el ezt a felkínált lehetőséget (tisztelet a néhány kivételnek), és ezzel a törvény elérte célját. A régi reflexek beindultak, mindenki elfogadta az alkut. Mindenkit csak az egyéni, személyes boldogulása érdekli, senkinek nem számít, hogy mi lesz az országgal, a jogállammal, mi lesz a jövővel. Mi nem számítottunk arra, hogy a magyar társadalom, és annak rendkívül öntudatos és önhitt liberális része is, ilyen mértékben korrupt és megalkuvó. Két kezemen megszámolom azokat, akik felemelték valamilyen szinten a szavukat.
De ezt nem nekik rójuk fel, hanem magunknak, hogy ezt nem láttuk előre. Ennél fogva mindenki elfogadta a játékszabályokat, hogy nincsenek hirdetések, megfélemlítik a piacot, hogy nem lesznek bevételek, és nem lesznek befektetők sem, akik ellenzéki hangvételű médiába fektessenek, vagy azok támogatásában részt vegyenek. Fel kellett volna lázadni, de nem ez történt, hanem mindenki próbálja a saját kompromisszumát megkötni, és a helyzetet túlélni. Ez azonban hosszútávon nem működik. Az elkurvulás nem segít. Eljön majd az idő, amikor a közhangulat olyan lesz, hogy a diktatúra a végnapjait éli, akkor mindenki forradalmár lesz. Akkor majd mindenki támogatja az ellenzéki hangvételű orgánumokat, mindenki magának tulajdonítja a forradalmat, és hamar elfelejti, hogy mennyire aljas módon nyalta a seggét a diktatúrának, hogyan próbált kussolni, sumákolni, hogyan válogatta a szavait, hogyan ügyelt arra, hogy a kis motyó és a havi boríték megmaradjon. Ez engem már előre olyan undorral tölt el, hogyha eljön a forradalmi hangulat, kikapcsolom a hírforrásokat. Látom, hogy akik most fontoskodnak, és hülyéznek, például engem, mert keresik a jól fizető helyüket, ahol meghúzhatják magukat, 12 év múlva mekkora nagy forradalmárok lesznek. Mert Orbán Viktor diktatúrája ellen az első komolynak nevezhető megmozdulások mostantól számítva 12 évnél előbb nem kezdődnek el. Forradalmárnak viszont nem tíz év múlva kellene lenni, hanem most. Vagy még inkább akkor kellett volna, amikor Orbán először kiejtette a száján a fülkeforradalmat. Megszokásból a köztévét kellett volna felgyújtani. Most még lenne is miért.
Mindezt nem keserűségből írom, hanem őszinte megvetésből és utálatból. Azt a sunyítást, ami Magyarországon van, azt nem lehet megmagyarázni. Ami ebből a szempontból a mi lapunkat érinti, csupán annyi, hogy ezzel a magatartással, ahogyan a nagyokosok a diktatúrát megpróbálják komfortossá tenni maguk számára, olyan légkört hoztak létre, amelyben megakadt minden lehetőség, minden józan üzleti tárgyalás arra vonatkozóan, hogy egy bármilyen ellenzéki médium, így az Amerikai Népszava az eredeti koncepciójához méltó és szükséges támogatókat, befektetőket találjon. Így maradtunk pénz nélkül, és mivel már elindultunk, leállni nem lehetett. Ezért próbálkoztunk azzal a bűvészmutatvánnyal, hogy pénz nélkül csinálunk újságot. Csakhogy egy újsághoz jó szerkesztők, jó újságírók, jó technikai feltételek kellenek. Nekünk egyetlen szerkesztőnk sem volt. A mi lapunk kalákában készült, amikor arra járt valaki, feltett valamit. Ezek némelyikét én soha nem is láttam, mert eközben egy 32 oldalas hetilapot is előállítok, amit még szállítok is, egyedül. Így nem lehet egy online újságot készíteni. Olyat legalábbis nem, amilyet mi szerettünk volna.
Az olvasóknak ehhez elvileg semmi köze, ez a mi problémánk. Ám ha így lenne, már két hónap után leálltam volna azzal, hogy térjünk vissza az eredeti koncepcióhoz, szerezzünk hozzá pénzt, és ha a feltételek megvannak, akkor induljunk el újra. Ez egy üzleti vállalkozás, amelynek be kell tartani a szabályait, hogy működjön. Normális esetben. Csakhogy ez kezdettől fogva nem üzleti vállalkozás volt számomra, hanem szívügy, és soha nem is úgy tekintettem rá. Nevezzenek hülyének, akik keresik a megélhetést a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, de egy demokratikus, szabad országból néztem Magyarországra, és számomra elképesztő az, ami ott történik. Ezt az Orbán gyereket két héten belül kizavarták volna bármelyik demokratikus országból, ha szerencséje van, akkor nem húzzák fel az első fára. Ha Deutsch Tamás lennék, és nem tartanám gyenge viccnek, akkor most megkérdezném, hogy a ki a f..sz ez az ember, aki azt képzeli, hogy elveheti a szólásszabadságomat, megfenyegethet, betilthatja az egyházamat, az emberi jogaimat elvitathatja. Ki ez, hogy nem lehet elzavarni azonnal? Ezt nem anya szülte? Már elnézést, nem szívesen mond az ember ilyet, de ez az ember olyan buta, mint a föld. Ezt nem lehet szebben mondani. Amiket elmond évente Tusványoson, mint egy gondolkodó, az maga a rádiókabaré. Az egy paródia. Elfogadhatatlan, felháborító, ütés után kiált, amit ez az ember művel. Ordenáré fasiszta-klerikális diktatúrát csinál egy európai országból. A Balkán szintje alá süllyeszti egy primitív falusi futballista Kosztolányi, Babits, Krúdy, Ady Endre országát. Ezt szó nélkül tűri és hagyja az a magyar nép, amely magát olyan nagyra tartja. Arról nem beszélve, hogy milyen alantas gondolkodás húzódik ennek a hallgatásnak a hátterében. Nekem mindenem lázad ez ellen, de azok aljassága ellen is, akik ezt akár számításból, akár gyávaságból, akár antiszemitizmusból (mert ez áll igazán a hallgatás hátterében), nemcsak tűrik, hanem a maguk módján még támogatják is. És becsültem azokat az embereket, akik idejárnak, akik ez ellen lázadnak, akiknek fontos az, hogy az Amerikai Népszaván a hozzájuk hasonlókkal együtt legalább kifejezzék az undorukat. Ez az oka annak, hogy nem zártuk be sokkal hamarabb, és adom a nevem olyan produkcióhoz, amit amúgy – az anyagi nehézségek miatt – nem vállalnék. De azt mondtam, hogy egy olyan népség előtt, mint amilyen a magyar sajtó, tisztelet a kivételnek, nincs ki előtt szégyenkezni. Őket minősíti mindaz, ami Pesten van. Nem ez számít, hanem az, hogy legyen egy hely, ahol megmondjuk az igazságot, ahol nem kell félni, ahol nem sumákolnak, nem manipulálnak, nem hazudnak.
A válság azonban erősen érinti Amerikát, itteni olvasóinkat és hirdetőinket is, azon keresztül a nyomtatott újságot is. Ha Magyarországon egy demokratikus felfogású, szabadság után vágyó nép sínylődne a kemény elnyomás és diktatúra alatt, amelynek szüksége van a segítségünkre (mint ahogy ma is azt gondoljuk, hogy szüksége lenne), minden áldozatot meghoznánk, minden eladósodást vállalnánk, hogy felszabadítsuk szeretett népünket a diktátor csizmája alól. Csakhogy a mi szeretett népünk nem akar felszabadulni, kiválóan érzi magát a diktátor csizmája alatt. Elhitte, hogy a diktátorral szemben állók nem igazi magyarok, idegen érdekeket szolgálnak, és kirabolták őket. Nem az a baj, hogy se dolgozni, se tanulni nem szerettek, hogy száz évvel maradtak le a világtól, hanem őket a magyar nép ellenségei tették tönkre. Ilyen buta népet nem lehet megmenteni, ezeknek egy diktátor való. Pontosan egy színvonalon vannak. Megjegyzem, nekem az sem tetszik, amikor ezek a hasuk miatt hőzöngenek, és mindenem tiltakozik, amikor erre akar valaki demokratikus forradalmat alapozni. Demokratikus forradalmat csak demokraták csinálnak, ezek pedig nem azok. Nekem nem tetszik, amikor ezek prüszkölnek, hogy a gáztámogatás csökkent, ezért nem annyira jó Orbán sem. Normális helyeken egy fillér gáztámogatás nincs, de a szabadság elvétele miatt kitekernék a nyakát bármelyik gazembernek. De a magyarok nem ilyenek, ők a legszentebb dolgokkal is seftelnek, mert ingyen akarnak hozzájutni mindenhez. Eladnák a lelküket egy bagóért. Ezért nem a demokrácia, hanem a diktatúra oldalán állnak. Ha pedig így van, akkor hiába mondjuk mi itt azt, hogy emberek, fasiszta diktatúra van Magyarországon, keljetek föl, verjétek le, gyújtsátok föl, mert azt kéne, mert a magyar ember elégedett. Értelmisége cserbenhagyta, azt keresi, hol sütögethetné a pecsenyéjét, ezért nyomja az ótvaros értelmiségi dumát, ami a mellébeszélés magasiskolája. Az igazság nem kell senkinek.
Akik velünk együtt undorodnak az egésztől, tenni azok sem nagyon akarnak ellene semmit. Hasonlóan gondolják, mint a jó magyar ember. Amíg nem kerül semmibe, hadd jöjjön. De igazából nem döntötték el a mi olvasóink sem, hogy ellene akarnak állni a diktatúrának vagy nem. Meg akarják dönteni vagy nem? Hajlandók-e kockázatot vállalni és áldozatot hozni érte, vagy nem? Attól rettegnek, ki ne derüljön, hogy felmerészkedtek ide kukucskálni, ízlelni a tiltott gyümölcsöt, nehogy valami bajuk legyen. Miközben hatalmas táblákkal kellene vonulniuk az utcákra, megdönteni az önkényuralmat. Amikor ezt látom, nincs kedvem írni. Kinek, minek? Azoknak írjam az igazságot, akiknek tele van a gatyájuk? A magyar társadalom nem fogta fel, hova került. Nem akarja tudomásul venni, hogy nem helyezkednie, hanem harcolnia kell. Itt bizony ingyen kellene dolgozni az újságíró uraknak, nem várni és lesni, hogy van-e még valami eldugott pénze a Puchnak. Ingyen kellene gyújtó hangú cikkeket írni, röplapokat szórni, és akire az méretett, bevonulni a börtönbe. Elmenni akármilyen pocsék munkát végezni, de nem meghunyászkodni, hanem ezt a maffiát elkergetni. Az ilyen embereknek szívesen írok cikkeket, az ilyen olvasóknak bármilyen áldozat árán fenntartok egy újságot. Majd lesz valahogy, majd Isten megsegít. De nyulaknak beszéljek arról, hogy mit kell csinálni az oroszlánoknak? Ezért dolgozzunk? Ingyen? Mert ingyen dolgozunk, majd belegebedünk a munkába, a semmiért. Nemcsak ingyen dolgozunk, hanem még a mi pénzünket is költjük rá, a saját családunk megélhetését veszélyeztetjük. Nem is gondolnánk erre, ha lenne miért. De ha ide csak kukucskálni járnak titokban az Orbán-diktatúra gyáva alattvalói, akkor mi itt csak szórakoztatóipari tevékenységet végzünk. Akkor viszont legyenek kedvesek a szórakoztatásukhoz hozzájárulni. Ezért kértük, legyenek szívesek havi egy sör árával hozzájárulni ahhoz, hogy mi ezt a tevékenységet – legalább ezen a színvonalon – el tudjuk látni. Ennyit viszont nem szánnak erre. Ez mindennél többet elmond az igény őszinteségéről. És ez fontos üzenet számunkra is.
Mi a kapitalizmus hívei vagyunk, hiszünk abban, hogy a piac helyesen ítél, és azt elfogadjuk. Ez a piac úgy ítélt, hogy egyelőre nincs ránk szükség. Ez minket nem tesz boldogtalanná, mert egy csomó munkától, fáradtságtól, pénzügyi veszteségtől szabadulunk meg, és szembe tudunk nézni naiv önmagunkkal. Már majdnem elhittük, hogy bárkinek fontos az, amit csinálunk, amiért mindent feláldozunk. Ez pontosan 125 embernek fontos. Ez nem baj, csak ebben az esetben a drága időnket inkább olyan tevékenységre fordítjuk, aminek valamilyen szellemi vagy anyagi haszna, és bármiféle értelme van. Ezt beláthatja mindenki. Nekem nincsenek semmiféle ambícióim, szándékaim. Ha valamit kérhetek, akkor azt, hogy soha ne kelljen ott élnem, amíg nem üti fel a fejét valami civilizáció Magyarországon. Én csak segíteni akartam azoknak, akik hasonlóképpen gondolkodnak, és elmenekülni sem tudnak. De nem akarok úgy járni a hazaszeretetemmel, mint a Mókus őrs a vak nénivel, amikor át akarta vezetni az utcán, de a néni nem akart átmenni. Sokkal értelmesebb dolgokkal is el tudom tölteni az időt. Ha ez a helyzet változik, az más kérdés.
A Kohányi Társaság ezért nem szűnik meg, mert még szükség lehet rá. Nem vesszük le a tagtoborzó felhívást sem, elfogadjuk továbbra is a támogatásokat, miután ebben a pillanatban 2800 dolláros tartozásunk van, amit valahogyan ki kell majd fizetni. Emellett fenntartjuk azt a lehetőséget is, hogy ha a szabadság hívei és barátai meggondolják magukat, fontosnak tartják egy olyan médium létezését, amely nem tartozik a médiatörvény alá, nem a megélhetése szerint méri az igazságot, amely kész és képes arra, hogy nevén nevezze mindazt az aljasságot, ami Magyarországon történik, akkor mi készen állunk arra, hogy ezt a munkát folytassuk. De nem tudjuk ezt tovább saját erőnkből megtenni. Ha bármikor összejön annyi pénz, hogy meg tudunk fizetni néhány embert, akkor ezt azonnal megtesszük. A Kohányi Társaság pénzét semmi másra nem fordítjuk, csak erre. A KT számlái fölött két tagunknak ellenőrzési lehetőséget biztosítottunk, még aláírási jogot is kaptak. Ha az olvasók úgy gondolják, bármikor újraindíthatjuk az AN hírszolgáltatását. A mi híreink eddig sem voltak újak, mert arra semmi pénzünk nem volt, de igyekeztünk a hírek mögött levő valóságra rámutatni. A hazai híradások legtöbbje ugyanis számunkra már olvashatatlan és vérlázító.
Emellett nyitottak vagyunk arra, hogy olyan befektetők megjelenjenek, akik elfogadják az AN szellemiségét és céljait. Ha a Kohányi Társaságba ömlöttek volna a tömegek, tulajdonrészt is adtunk volna érte. Ha lesz igény, amely a minimális feltételeket biztosítja, az AN újraszervezi az online hírszolgáltatást. Továbbra is készek vagyunk arra, hogy az Amerikai Népszava egyedi és kivételes lehetőségeit a szabadság és a demokrácia szolgálatába állítsuk. Ha a magyar újságíró társadalom rájön arra, hogyha nem lép be Orbán médiabirodalmába, akkor senki nem fogja a megszokott színvonalon eltartani, és rájön arra, hogy nem munkahelyet kell keresni, hanem meg kell dönteni a diktatúrát, akkor itt van a felület, ahol kibontakozhat. Ha nem kell, akkor nem kell, mi megvagyunk enélkül is. Köszönjük szépen.
Félreértés ne essék: nem nekünk van szükségünk Önökre. Mi nagyon jól megvagyunk, és sokkal jobban lennénk, ha az elmúlt nyolc hónapot nem ezzel töltjük, és azt a pénzt, amit erre költöttünk, nem erre fordítjuk. Ami dühít, hogy ez az ország mennyire béna, és még azok is ennyire tehetetlenek, akik legalább tisztában vannak azzal, hogy mi történik. Szerintünk nagy pazarlás egy ilyen lehetőséggel nem élni. A demokratikus sajtó hamarosan meghal, vagy olyan lesz, hogy annál jobb lenne, ha nem lenne. A diktatúra jogi kereteit megteremtik még az ősszel, januártól pedig a NER működni kezd. Nem marad olyan sok felület, amely nem vesz tudomást a diktatúráról. Ebben a helyzetben meg kellene ragadni minden lehetőséget. Olvastam egy hírben, hogy az Orbán-kormány évi 11 millió forintot fizet egy cégnek azért, hogy figyeljen egy portált, nincs-e valami fennakadás. Ez csak a figyelés díja. Mi 11 millió forintból egy évig kétszer ilyen színvonalon tudnánk működni, mint ahogy eddig. A demokratikus oldalnak nincs 11 millió forintja erre, miközben nyolc évig kormányoztak, a demokrácia infrastruktúrájára, ha úgy tetszik, ránk hivatkozva szivattyúztak ki százmilliókat a költségvetésből, de a pénznek nincs nyoma. A világ legkorruptabb kormányai között emlegetik őket, és szegények, mint a templom egere. Hacsak nem ebből a pénzből épült a Fidesz médiabirodalma. Vicces lenne, ha még a demokrácia támogatására kilopott pénz is a diktatúrát építette volna. És nem tenném a nyakamat arra, hogy nem így történt. De senki másnak sem fontos annyira a diktatúra megdöntése, hogy évi 11 millió forinttal támogassa, vagy befektetőként próbáljon életet lehelni ebbe a lehetőségbe. A demokrácia ügye nem lehet csak a magánügyem. Persze, ha ez a lap csak szórakoztatja az idejárókat, és gumicsontot ad az elégedetleneknek, arra ez kidobott pénz. Arra mi is sajnáljuk az időt. De ha valakik meg akarják dönteni a diktatúrát, akkor az Amerikai Népszava jó befektetés.
Köszönöm munkatársainknak, hogy ekkora áldozatot hoztak, és bízom abban, hogy ez nem volt hiábavaló. Köszönjük olvasóink megtisztelő figyelmét, és anyagi támogatását. Szeptember 1-jén egy időre elbúcsúzom. Utána kialszom magam, pihenek, olvasok, nem nézek magyar híreket. Majd valamikor helyezek fel néha egy-egy hírt vagy írást, ha inspirációt érzek. Ha nem kell emberfeletti erőfeszítéseket tenni a website fennmaradásáért, talán még arra is marad időm, hogy néha írjak. Mégiscsak ez lenne a foglalkozásom.
A nyomtatott lap változatlan formában működik tovább. Az AN szeptember 1-jétől csak a hetilap honlapja lesz, amíg nincs pénz. Önöknek pedig rendelkezésre áll a többi magyar média, ahol őszintén reméljük, hogy pótolni tudják azt, amit itt most elveszítenek. Nagyon köszönöm eddigi megtisztelő figyelmüket.
Kedves admin!
2011. augusztus 30. kedd 09:23
.
A rendszergazda javaslata kipróbálható lenne egy 10-20-25 komment per lapos szervezéssel, az csökkentheti a cikkre kapott nyomást.? :)
Nagyon köszönöm a vendégblog nyitást, informatikai bénaságom folytán ez nekem nem sikeredett. Linket könnyedén tudok feltenni, élvezetes szóváltásaim voltak a társasággal.
Egyet kérnék Bartus Úrtól, hogy tegezzen már, mert olyan vénnek érzem így magam.
Ha néha, (mit néha, gyakorta) marhaságokat írok, nézzétek el nekem, őszintén írtam. :)
Bizonyos, hogy külső beavatkozás történt a weboldalra, ki fog derülni és remélem, hogy egy szűrő a jövőben ezt kiküszöböli.
Nem tudom észrevették vagy sem, hogy én nem támadtam semelyik politikai oldalt, vagy hogy éppen kinek mi az ideológiája, meggyőződése :)
csak szerettem volna jelezni, ekkora aggodalmat azért nem láttam, amikor a magyar újságok közül többet megvett a jobboldali érdekkör, mind a népszabadságnál, mind a népszavánál vannak elég komoly problémák. Hogy a Beszélőt említettem, tán megtehetem, mert folyamatosan rendszerkritikus cikkek jelennek meg benne és nem hallgat :)
Kedves Győző, szerintem a pökhendiséget most nem az én soraimból lehet olvasni :)
Egyébként elárulhatná, hogy mibvel járunk az Führerének a kedvében :))) csak nem kevesli a bekezdés/náci kifejezés az írásokban :)?
Mi juttattuk pozicióba? :) Egy alig 5 %-s párt , majd a végén 1%-s :)??? Ugye ÖN most viccel?
Megkérdezhetem mi közöm nekem az LMP-hez? :)
DE azért valaki megmagyarázhatná, ha a Kohányi Alapítványt/Társaságot nem támogatják elegen, miért is kéne az egész magyar társadalomnak szégyelnie magát .) És ezért miért lehet sértegetni itthoni értelmiségieket? vagy miért kell echte lenácizni az egész társadalmat, azzal az utalással, hogy egyedül a magyarok nem számoltak el a holocaust bűnével (Kertész Ákos levele)?
És mindez abból való felindulás indokával, hogy valakik úgy gondolták csinálnak valamit, amihez nem kaptak elég támogatást.
Nem akartam ehhez a vitához szólni, de VANNAK időközi választások, hol tetszenek lenni??????????????????? Alacsony részvétel, kormánypárti befutók. HOL A KRITIKUS ellenzék?
HOL A KRITIKUS ellenzék? mi is ezt kérdezzük jó ideje! :-(
Hol a kritkus ellenzék? Kérdem az SZDSZ egykori híveitől is. A liberális gondolat és az SZDSZ úgy viszonyul egymáshoz, mint a vallásos meggyőződés az egyházakhoz. Ez a bajom.
Nem kellene elvitatni, hogy Magyarország nem számolt el történelmi bűneivel. Ettől persze még nem vagyunk mindannyian nácik, de elvitathatatlan tény, hogy ma Magyarországon a közvélemény és a politikai elit meglepően türelmes a szélsőjobbos megnyilvánulásokat illetően.
Az is tény, hogy a magyar értelmiség eddig egyetlen egyszer sem emelte fel kellő erővel szavát a terjedő nácizmussal szemben. Kisérletei gyengék, érdektelenségtől kisértek. Magyarázni persze lehet sok mindent, de a valóság igen makacs.Lapítás, kussolás minden szinten.
Hajosi Virag
Ha On, Onok jobban csinalnanak barmit is, akkor a nep tudna rola es erosodhetne. On tipikusan olyan magyar ertelmiseg, aki legyint a mar jol bevett modokra, mert Onoknek senki ne mondja meg, Onok ugy szulettek, hogy eleve mindent jobban tudnak, mint masok! Es sajnos az “eredmenyek” nem ezt mutatjak! Se a gazdasagban, se a tarsadalomban bekovetkezett valtozasok nem kaphatnak pozitiv elojelet, mert nem elorementunk, hanem visszafele! Mikozben mindenki olyan okos otthon, talan nem artana talalni hozza par szakertot olyan helyrol, ahol mukodnek is a dolgok, hogy meltassa erdemeiket, mert eleddig a nemzetkozi sajto szinten nem talalt semmi pozitiv emlitesremeltot, CSAK negativat! Van hozza koze??? Persze, hogy van! Ha kicsit szerenyebbre venne a figurat es benne hagyna a szovegeben a tevedesenek lehetoseget is, nem kesztetne tamadasra! A nep (ha esetleg nem tudna) azert nem szavazott a demokratikus erokre a legutobbi valasztason, mert nem latta bennuk az alternativat, ez teny es ezzel kene valamit kezdeni. Nem mellesleg az igazan okos emberek sokkal erzekenyebbek az atlagnal es sokkal elobb eszreveszik a jeleket, sokkal hamarabb aggodnak, mint az atlag. En ilyennek erzem Bartus irasait es nem gondolom, hogy vele van baj, sokkal inkabb, hogy Onok, akik meg mindig ugy allnak a dolgokhoz, hogy van meg ido, pedig mar regen nincs, mert bar On talan meg fiatal eveit tapossa, ez a helyzet mar 20 eve nyugtalanito es nincs het eletunk rendezni a dolgokat, mint a macskaknak, csupan egyetlen eggyel gazdalkodhatunk, On is, es szegyen, hogy a kommunista rendszerbol athozott “ertekeken” nem javitottunk a rendszervaltas ota, hanem rontottunk!
Kedves kommentelők!
Lenne egy egyszerű javaslatom: ne b@zsogassuk már egymást. Nagyjából akik itt vannak azok ugyan azon cél érdekében vanak itt. Ha azt látják ellenfeleink, hogy marjuk egymás akkor kéjesen röhöghetnek a markukba, hogy sikerült elérni a valamikori lehetséges ellenzék összeugratását. Egy a célunk de különböző utakon próbáljuk meg elérni. Fogjunk össze és majd ráérünk egymást macerálni jó Magyar szokás szerint ha eltakarítottuk a szemetet.
Ámen.
Kedves Hajósi Virág,
miután Ön feltette azt a kérdést, hogy “hol a kritikus ellenzék?”, nem adok öt levélváltást, és pontosan ugyanazt fogja mondani, amit mi. Ebben az egy sorban össze is foglalta a mi mondanivalónk és céljaink lényegét. És a kritikus ellenzéket, sőt, a demokráciához és a szabadsághoz, az emberi jogokhoz, a jogállamhoz ragaszkodó tömegeket nem azért keressük, hogy a Kohányi Társaságnak elég támogatója vagy tagja legyen. Fordítva: a Kohányi társaság és az AN azért próbál működni, hogy ilyen demokráciához ragaszkodó, szabadságszerető ember több legyen. Ön először kikéri magának mások nevében is, mert Önök az SZDSZ-ben szorgosan dolgoznak, hogy valaki indulatosan keresse azokat, akik hajlandóak ellenállni egy diktatúrának, aztán felteszi maga is a kérdést, hogy hol a kritikus ellenzék? Azy nem tudom, hogy Ön engem milyen párthoz sorolt, de megnyugtatom, hogy nem tartozom egyikhez sem. Viszont az Ön leveleiből azt érzem, hogy mire kiabál itt bárki, hiszen itt van az SZDSZ, és az Önök lelkes csapata, amely teszi a dolgát. Ennek mi nagyon örülünk, engedje meg nekünk, hogy mi is hadd tegyük a magunkét. A “fasiszta” szót pedig azért kell leírni sokszor, hogy megértsék végre, milyen jellegű diktatúra épül. Önök nagyon jólneveltek nyilván, és nagyon ügyelnek arra, hogy csúnya szavakat, sértőnek tekinthető megfogalmazásokat ne használjanak. Önök legitimnek tekintik azt, amit a Fidesz tesz, csak azért, mert demokratikus választáson jutottak hatalomra. Mindezeket mi nem valljuk. Demokratikusan jutottak hatalomra, majd a parlamenti kétharmados többségükkel visszaélve, antidemokratikus fordulatot hajtottak végre, megpuccsolták a demokratikus alkotmányt, azt a saját pártjuk ideológiáját az egész nemzetre ráhúzó, rákényszerítő alaptrvényre cserélték, felszámolták a jogállamot, és diktatúrát törvénybe foglaló sarkalatos törvényeket fogadnak el. És addig nincs számottevő ellenállás, amíg a tömegek azt gondolják, amit – egy liberláis párt aktivistájaként Ön is -, hogy mindez törvényes és legitim. Mi nem ezt mondjuk, amit Önök. Ezért nem tetszik a mi hangunk, és ezért sérti az Ön fülét.
Nem akarom megbántani, de az igazán nem ízléses csúsztatás, hogy Kertész Ákos levelében Ön úgy interpretálja azt a kétségtelen tényt, hogy a magyar nép bizony nem nézett szembe, nem bánta meg, és nem határozta el, hogy soha nem tesz még egyszer olyat, mint a holokausztban, mintha ezt azért mondaná, mert nem támogatják elegen a Kohányi Társaságot. Ez nem méltányos megjegyzés. Kertész Ákosnak igaza van abban, amit a magyarok meg nem bánt bűneiről mond. És ennek semmi köze a Kohányi Társasághoz. Ő is, én is, sokan mások is, régóta ugyanezt mondjuk, már akkor is ezt mondtuk, amikor Kohányi Társaság még nem is létezett. Azt már csak külön ajándéknak tekintem az élettől, amikor egy liberális párt aktivistája felrója nekünk, hogy “lenácizzuk” azt a társadalmat, amely egy 15 százalékos náci pártot juttatott a parlamentbe, amelynek minden harmadik tagja nem tud úgy beszélni folyamatosan öt percet, hogy abban ne zsidózzon vagy cigányozzon. Ha nem haragszik: engem arról győzött meg a hozzászólásaival, hogy jó úton járunk, és nagyon progresszív értékeket képviselünk.
De ettől függetlenül sok sikert kívánok a munkájukhoz.
Üdvözlettel, Bartus László
Avi
Magyarok vagyunk, vagy mi? Szeressük egymást. Erre gondolsz?
Egyes politikai körökben manapság elképzelhetetlen az eszmecsere, a vita. A tuttit előadja a Vezérgürü, oszt lépés, indulj. Miért kellene mindenben egyetértenünk?
Miért kellene pl. elvitatni, hogy a szadesz kétszer is bizonyította kormányzati alkalmatlanságát és kétszer is hozzásegítette az MSZP nagy tehetségű politikusaival kézenfogva a Nagy Sallerost a hőn áhított trónushoz.
Igenis hungaricum, hogy a mohácsi vész (melyről most már tudjuk, majdnem győztünk) mértékű vereségekből sem vagyunk képesek levonni a szükséges következtetéseket. Csak a jobboldal és a vele szövetséges szélsőjobb.
És most pedig láthatjuk, mindez mihez vezetett. Csak legalább ne kábítsuk magunkat! Legalább mi ne. Ha szabad.
http://www.youtube.com/watch?v=IUbMhhX1ZpQ
Hajaj, ej, ej. Itt van a kutyus elásva! Hogy Ady milyen aktuális még mindig!
Gonoszka
Köszönöm. Lefegyverző.
Nem az én érdemem. :(
Egyébként én is Szadeszes voltam, de én nem voltam/vagyok annyira liberális, hogy szó nélkül hagytam/hagyjam a rasszista és antiszemita szövegeket. Az én liberalizmusomba nem fér bele az, hogy valaki más lelkiismeretét és szabadságát akarja korlátozni. Azért öntsük ki a gyereket is a fürdővízzel együtt. A liberalizmus célja nem lehet az, hogy engedje önmagát felszámolni a liberalizmus nevében.
A szabadságunk csak odáig terjed, ahol a másik emberé kezdődik. Történetesen ha valaki a mi szabadságunkat és egyenlőségünket akarja felszámolni, és erre buzdít, mi ezt nem vagyunk kötelesek eltűrni és engedni.
És igen Magyarország még nem dolgozta fel a holokausztot. Ezt is mutatja a mostani helyzet, szeretett vezetőink történelemszépítésével, meg tevékeny főpolgármesterünknek az Élet Menetén előadott beszédével az élen.
Bocs, hibát vétettem “ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt” -ezt akartam írni.
Mea culpa :)
Kedves Jimbo, a szabadság korlátait az igazság szabja meg. (Renard)
Jimbo!
Ezért nem értettem, hogy a Fodor Gábor hogyan lett megválasztva elnöknek, amikor ő a szólásszabadságot minden egyéb jog fölé helyezte! :(
@Jimbo:
Nagyon hasonlóan gondolkodunk ebben.
Toleráns vagyok a toleránsakkal.
gets
most ne szedjuk szet Fodor Gabort, mikozben Orban is annyi mindent mondott, na meg az ellenkezojet attol fuggoen, hogy epp melyik eletkori szakaszaban volt vagy epp mi volt az erdeke….miutan ezek a fiatalemberek nagyon fiatalon mar a figyelem kozeppontjaba kerultek, igy megengedheto nekik, hogy az evek elorehaladtaval, tapasztalattal es bolcsesseggel gyarapodva, maskent lassak ugyanazt….
Gets, volt egy pár dolog amiben nem tudtam egyet érteni néhány liberális kartársammal…többek között az, hogy meddig terjedhet a tolerancia….
A szólás szabadsága fontos, de ebbe szerintem nem tartozik bele a gyűlöletkeltésre, kirekesztésre buzdító beszéd…
Ha mindennek utat engedünk, akkor az nem liberalizmus, hanem anarchia…de lehet, hogy ez csak az én véleményem /meg néhány más emberé :) /….
Jimbo
ez igaz, de bizonyosan emlexel orban elso kormanyzasa idejen bebetonozott koztisztviselokre es az ugyeszsegek birosagok einstandjara, eleg nehez a gyuloletkeltest, kirekesztest regulazni, ha az ellenzeknek nagyobb beleszolasa van mindebbe, mint a kormanyzopart(ok)nak, okosan korlatok koze szoritottak az mszp-szdsz-t, igy csak torvenyellenes eszkozok maradtak, amire nem buzdithattak azok, akik epp a demokraciaert harcolnak! ez egy politikai zsakutca, el kell ismerni, hogy orban ezt dorzsolten kitalalta, masra sem hasznalja jogi tudomanyat, mintsem ellenfelei lebenitasara, nekem pont ettol visszataszito, hanyingertkelto, ettol van egypartrendszer meg akkor is, ha ok vannak ellenzekben! akkor is a fidesz iranyitott es most is es ez egyben a balliberalis oldal impotenciajat is fenyesen bizonyitja, nem csoda, ha az emberek tobbsege tavol maradt a szavazastol…
Tisztelt Bartus Úr!
Köszönöm a válaszát. Hozzászólásommal nem akartam megsérteni senkit, azt nem éreztem sértőnek. Ha mégis az volt, akkor elnézést kérek érte.
Ennek ellenére nem győzött meg arról, hogy ebben a támogatási/nem támogatási ügyben nincs némi igazam.
Bocsásson meg Bartus úr, de arról akar engem meggyőzni, hogy Amerikában “kevesebb a szociális juttatás, a kedvezmény, és rendkívül alacsony a nyugdíj a vásárlóerőhöz és az itteni költségekhez képest, aki nem gyűjtött valamit, az az állami nyugdíjból majdnem éhen halhat.” Tud Ön egyáltalán valamit a magyarországi helyzetről? Az “egészségügy”-ről? (Én csak betegségügynek hívom.) A szociális “ellátás” teljes hiányáról? A magyarországi nyugdíjak értékéről? Ami töredéke a nyugatinak. Látva a német és osztrák nyugdíjasokat, akik gyógykezelés címén heteket töltenek el Hévíz 4 csillagos szállodáiban az országuk egészségbiztosítójának 100%-os térítése mellett. A 300 eurós magyar nyugdíj 3 éjszakára nem lenne elég ezekben a szállodákban. Persze, tudom, a magyar nyugdíjasoknak nem ez a legnagyobb problémájuk, hanem a csekkek kifizetése után megmaradó pénzból a mindennapi megélhetés. Csupán összahasonlításképpen írtam. Nálunk egy orvosi kivizsgálásra, beavatkozásra heteket, hónapokat kell várni. Lassan nem marad nővér, orvos az országban. Önöknél is így van ez? Nem hiszem Áhhh. Nem is folytatom, mert felmegy az agyvizem.
Üdvözlettel:
Pop38
Innocent,
Sajnos ez van…2002-ben kellett volna tökösebbnek lenni, és valóra váltani a beígért elszámoltatásokat, a beültetett emberektől megszabadulni…
Igaz, ez bíróságok meg az ügyészségek esetében elég problematikus lett volna…de biztos nem lehetetlen….
Most még rosszabb lesz, ha kormányváltáskor megint nem fognak cselekedni az illetékesek.
A bíróságoktól, ügyészektől nem várok sokat…jó részük /az ifjak/ tudjuk melyik egyetemről került ki, ahol tudjuk milyen szelek fújnak. Az idősebbek közül meg sokan ott tanítanak, így pont olyan a beállítottságuk mint a diákjaiknak. Volt kitől tanulni az ifjaknak…
Kedves Pop38,
nem akarok belemenni a két ország összehasonlításába, a felelősségbe sem, hogy miért tart itt Magyarország, és miért nem lehetett egy működőképesebb struktúrát létrehozni, és minek isszák most Magyarországon a levét. Valamiért minidg azt választották meg, aki többet ígért, hazudott, és arra jelentett garanciát, hogy ezen a rendszeren nem változtat. Most pedig felháborodik mindenki, hogy bekövetkezik az, ami pontosan várható volt. Orbánt is azért választották meg, mert azt hazudta, hogy nem kell hozzányúlni semmihez, anélkül is jólét lesz. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennék együttérző azokkal, akik most saját magatartásuk következményeit szenvedik el, csak azt szeretném, ha egyszer már rájönnének ebben a saját felelősségükre, és olyan politikusokra szavaznának, akik ennek a helyzetnek az okait szüntetik meg, de amelyek a kádári örökséget felszámolják. Az amerikai helyzetet – higyje el – Ön rosszul ítéli meg. Egy példa, ha már említette a nővéreket: a magyarok ellenálltak a magánbiztosítóknak és a magánkórházaknak. Nem állítom, hogy az itteni rendszer tökéletes lenne, de azt elmondhatom, hogy egy itteni barátunk lánya kezdő nővér és havi 5 ezer dollárt keres ebben a magánkórházas és magánbiztosítós rendszerben, vagyis havi 1 millió forintot, heti 4 napos munkával. Egyébként Amerikába jöhetnek nővérvízummal a nővérek, ez a legkönnyebben megszerezhető vízum, jegyzem meg. És mi igénybe vettük az itteni egészségügyi szolgáltatást, és elmondhatom, hogy kifogástalan ellátást kaptunk. Most nem mondom el ennek az ellenkező tapasztalatait otthonról. De nagyon ellenálltak a magyarok az egészségügyi reform azon részeinek, amelyek hasonló alapokra helyezték volna a szisztémát, most pedig fel vannak háborodva azon a következményen, amit már akkor is meg lehetett jósolni. De nem folytatom. A lényeg, hogy nagy a butaság a fejekben, és aztán jönnek a szitkozódások és a panaszok. De meggyőzni nem lehet senkit arról, hogy mi a baj. Az amerikai magyarok szemére – továbbra is azt mondom – nem lehet vetni semmit, ők derekasan támogatnak bennünket és eddig is az ő vállukon ment minden. És nem érdemes senkire mutogatni. Még abban az értelemben sem, hogy nekik hogy megy, mert nekik sem fenékig tejfel, csak annyit mondok, hogy itt egy másfél szobás lakás havi bérleti díja 320 ezer forint. Semmi extra. Tehát nem lehet hasonlítgatni, nem kell egymásra mutogatni. Mi nem kárhozttaunk snekit, aki nem tud vagy akár nem akar áldoizni egy ilyen lap működésére. Mi a lehetőséget adtuk meg, hogy aki akarja, támogathatja. Ha nincs elég támogató, azt megértjük és tudomásul vesszük, és annyit szolgáltatunk, amire önerőből képesek vagyunk. Ennyi. Ez nem ok arra, hogy az amerikai magyarokat vagy bárki mást kérdőre vonjunk vagy bármivel vádoljunk. Én megértem az Ön helyzetét és másokét is higyje el, engem se királyi palotába ringattak, szegény emberek között nőttem fel, tudom, hogy mit jelent a nélkülözés, és mi is egyik napróül élünk a másikra. A magyar visoznyokat pedig jól ismerem, nem 1937 óta élek távol, és én el sem szakadtam onnan. Megértem Önt, higyje el, hogy én abból az indulatból írom néha a cikkeimet, amit Ön érez. Rokonlelkek vagyunk.
Üdvözlettel, Bartus László
Kedves Bartus László!
Már régen akartam Önnek írni Márai Sándor önéletrajzából. Szeretem. Őt is szeretem.
Őt azért tartom fontosnak megemlíteni Önnel kapcsolatban, mert író (bár nem újságíró) és csak Amerikából tudta szeretni Magyarországot. Mert Ön ma jelenleg jobban szereti Magyarországot, mint aki itt van.
Valahol kerestem Máraitól, hogy Magyarországot csak távolról lehet szeretni. Az egy nagyon jó idézet lett volna, de nem találtam, viszont összeszedtem egy párat a naplójából.
Kísértetiesen hasonlít az amit ő akkor érzett ahhoz, amit az írásai alapján Ön érezhet. Azzal a különbséggel, hogy ő egy viszonylag nyugodt író, Ön egy nyugtalan úsjágíró.
Ezért aztán összegyűjtöttem néhány idézetet.
“Egy budapesti mozirendező (soha nem hallottam a nevét) ismeretlenül levelet ír és felszólít, térjek meg haza, mert “a kiürült gesztusnak”, az emigrációnak nincs értelme, otthon már minden szép és jó stb. Azt, hogy harminchat éven át idegenben élek, “gesztus”-nak minősíti a levélíró, és felszólít, térjek haza, ahol várnak.”Himnusszal, vagy inkognitó”-val, ahogy tetszik. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, milyen tájékozatlanok a kortársak egymás szempontjainak megítélésében. A feltevés, hogy beállok a “hasznos hülyék” közé, ahogy Lenin mondotta, kézenfekvő a levélíró számára. Ilyenkor mindig megkönnyebbülés, hogy két óceán választ el ettől az emberfajtától.”
“Ha úgy fordulna, hogy ezek a nemzeti parasztok még egyszer szóhoz jutnának az országban, ez a magyarság egyik tragédiája lenne. A kommunisták csak végrehajtják azt, amit a szűrös gatyás jobboldaliak tervelnek. Ahogy Bethlen István mondta a parlamentben a nyilasoknak: “Az urak azt hiszik, hogy hogy jobbra mennek, de a valóságban körbe járnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.” A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a “nemzeti” jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldal.”
“Illőbb lenne végleg elhallgatni. De a hallgatás unalmas.”
“Az emberi rossz szándék inkább megnyugtató, mint félelmetes: jó tudni a megbízható igazat, hogy az ember mindig, minden gonoszra képes. Nincs meglepetés!”
“Látogató, aki Pesten járt, dicséri, mennyivel jobb az élet a Kádár-féle kommunizmusban, mint volt a Rákosi-félében. Ha egy Prokrusztész-ágyat lószőrmatraccal bélelnek, kényelmesebb a fekvés, mint volt matrac nélkül. De az ágy Prokrusztész találmánya marad.”
“A kegyetlenség az a katalizációs küszöb, ahol az emberiség összhangban tevékeny.”
“Hála Amerikának, hogy a végén idehozott a sorsom, a Csendes-óceán partjára, ebbe a barátságos barlangba, a szép városba, ahol senki teremtett lelket nem ismerek és megbékítően messze van minden, amit nem szerettem: a “nacionalizmus”, a melldöngető hazafiaskodás, a törzsökös, faji kuruckodás… És megmaradt a magyar nyelv, ami módot ad ebben a nagy távolságban “megtartani téged, ezért választom őrödül a megszépítő messzeséget.”"
“soha nem a többség számít, hanem mindig, minden időben csak az a nagyon kevés, aki más.”
“az emberek nem is olyan veszedelmesek, mikor “rosszak”, mint inkább, mikor buták. És nagyon sok a buta ember. Ezek veszedelmesek.”
Egyébként ez egy különleges könyvből van, egyik különleges könyvemből. (Márai Sándor: Napló 1984-1989)
Amikor apu lebénult, és az idegen az orvosának pénzt akartam adni akkor elutasított. Sokat beszélgettünk oktatásról, gazdaságról, politikáról a kis irodájában. Meg hát az apámról is természetesen.
Soha nem fogadott el tőlem pénzt. De egyszer valaki benyitott az irodába, amikor éppen ott ültem és azt mondta, hogy „látta, aki ott van kint az ajtónál?” Mondtam, hogy igen. Ő erre azt mondta: „Na tőle veszem el azt a pénzt is, amit Ön adna.” Kérdeztem, hogy miért. Erre azt mondta: „Annak az embernek egy áldott jó anyja van és ő minden nap bejön megkérdezni meghalt-e már, de a kórteremig nem megy el, csak hozzám az irodába. Magának az édesapjának olyan rossz természete van amilyet még életemben nem láttam és Ön úgy szereti, hogy tisztelem Önt érte.” Na akkor elhatároztam, ha pénz nem kell viszek könyvet. Vittem neki az Ady könyvet, amit már ajánlottam a Múlt és Jövő kiadó honlapjáról és vittem ezt a Márait. Ezt visszaadta azzal a kikötéssel, hogy elolvasom és mikor viszem haza aput a kórházból beszélgetünk a könyvről. Beszélgettünk…
Nagy élmény volt.
Kedves Bartus László!
Ilyet még egyszer le ne írjon:
“És ilyenkor eszembe is jut, hogy mekkora egy nagy barom vagyok én, hogy ezzel foglalkozom, és hogy a kisujjamat is megmozdítom, időmet, munkámat, energiámat és egészségemet, a pénzemet áldozom erre, hogy aztán jöjjön eMeL, aki megmondja, hogy tulajdonképpen egy Amerikában a langymelegben dőzsölő, onnan pofázó, a hasznot leső strici vagyok. Írtam néhányszor erről a magyar mentalitásról, most inkább nem minősítem.”, mert akkor én is tudok ám káromkodni.
Az ilyenekkel nem kell foglalkozni, mint emel. Röhejes egyébként az a magyar, aki most diktatúrában él és az amerikában élő magyartól várja azt, hogy az amerikai magyarnak ne legyen fontos, hogy a magyarországon élő magyar ne éljen diktatúrába. És fizessen érte, mint a pengős malac.
EGyébként tök igaza van cicamicnak abban, hogy akik írják a kis hülye blogjaikat, amik ott lógnak szabadon az éterben az olyan, mintha nem csinálnálak semmit.
Ha én blogírásra adnám a fejem, akkor biztos, hogy megkérném én is Önt, hogy blogolhassak vendégblogolóként.
De nekem egyenlőre ez elég bár én vagyok itt a legterjedelmesebben kommentelő. De nekem ez így jó.
Nincs kötöttség, hogy mindig megújítsam a blogomat.
Arról nem is beszélve, hogy eddig még egy fórumon sem lelkesedtem :)
Hamarabb el szokott múlni a buzgalom.
Magyarországon – hát ennyit tesz a szófosás
kedves Bartus!
nem tudom pontosan mi van Amerikaban, de Kanadaban tobben hatraltatnak az On “mozgalmat” mint segitenek, ezert remelem az eszak-amerikai antidemokratikus eroket azert ugye nem fogjuk kimelni, mert van par joember, akik viszont tamogatjak az elkepzeleseinket, a kritika, ha az aranyokat nezzuk, bizony felejuk is jogos! most nem akarom feszegetni, hogy vajon honnan szponzoraljak a magyar gardat stb…. nem hiszem, hogy a kritikatol ovni kene oket, akik tamogatjak Ont es a lapot, azok pontosan tisztaban vannak ezzel….
Szeretni Maígyarországot, de h o n n a n ?
Furcsa kérdés….
egyesek azt hiszik és / vagy hirdetik: tthonról nem lehet szeretni Magyarországot.
Történt vala, hogy ez a csak kívülről szerethető ország “megnyitotta határzárát” . Ennek alapján – többek között egy világhírű US- beli ügyvédi iroda is idetelepített egy filiálé irodát. A magnyitóra nagy fogadást rendeztek, magas kormányszintű emberek jelenlétével. Én saját cégemet képviseltem – külkereskedőként – meg a megnyílt iroda vezetője személyes ismerőseként is.
Az irodavezető megnyitó beszédében (azt hiszem 1946-tól nem volt itthon !) csodálatát fejezte ki amiatt, amit ez az ország akkorig elért. Nem állhattam meg és a környezetemnek kimondtam: “mire jött volna haza irodát nyitni hazánkfia, ha mi,akik itthon maradtunk. nem tesszük olyanná ezt az Országot, amilyenné tettük a rendszerváltásig !!!! Milyen ország lett volna Hazánkból…???? sdoki
Azért 333 hozzászólással már sikeresen elvittük a posztot az erdőbe. Már mindenről írunk, csak az AN eddigi formátumának megszűnéséről és az
előttünk álló feladatokról az új formában.
Olvasom, Bogaras már előre irigyli a beígért vendégblogomat, amelyet valószínűleg azért kapok, mert olyan informatikai analfabéta vagyok, hogy nem tudom létrehozni magam. Megjegyzem, Bogaras sincs eltiltva.
Bár sokszor emlékezem, vagy az emlékekre asszociálok, de előre nézve, azon töröm a fejem, hogyan lesz ezután. Mert LENNI kell!
Kedves Innocent,
egyetlen szavából tudom, hogy egyformán látjuk és ismerjük a “nemzeti”-nek mondott emigrációt. Én megvívtam itt velük a harcomat. Azért nem reagálok ezekre, mert ismerjük őket, amit Ön ír, az ugyanaz, amit én gondolok. De a mi olvasóink mások. Ezt gondolhatja. Szegény Pufitól elég jól ismerem a kanadai nácikat. No és Kerekes Sándortól, aki kinyitotta az esernyőjét Morvai Krisztina előadásán, amikor elmesélte, hogy Szűz Mária egy palesztin lány volt. :)
Üdvözlettel, Bartus László
nulbeldoki
“egyesek” – Márai Sándorra gondoltál, vagy rám? Gyakorlatilag az egész írásom egy tömény Márai Sándor idézetrengeteg.
Na mindegy.
Basszus ez már a második, hogy véletlen egy pozitív jelet adtam neked. Vagyis egy vissza és akkor nulla és megegy negatív és akkor -1
Itthonról is lehet szeretni a Magyar Köztársaságot, csak sikerült úgy megosztani a társadalmat, minket, hogy képtelenek vagyunk hova-tova saját magunkért is kiállni, vagy tenni.Az elmúlt évben indított megmozdulások, pl, média, magánnyugdíjpénztárak, pedagógusok, stb. az érintettek pár százalékát voltak csak képesek megmozgatni. Talán egyedüli kivétel a fegyveres és hivatásos dolgozók megmozdulása, de ezt is beárnyékolja a tettrekész főtitkára elleni diktatórikus módszereket idéző kormányzati fellépés többi szakszervezet általi elfogadása.
Képtelenek vagyunk szolidarításra? Talán igen, s ennek egyik példája a vörösiszap katasztrófa utáni események. A károsultak megsegítésére összegyűjtött pénzt az Orbán kormány lenyúlta. Úgy mint a magánnyugdíjpénztárakban felgyűlt 3.000 milliárdot. És lenyúlta a tisztességet, a becsületet a semmisségi törvénnyel, az AB gittegyletté silányításával, az önkormányzatiság részletes, de tudatos felszámolásával, az iskolák államosításával, a közmédiumok és nyomtatott hírközlő szervek kormányszócsővé alakításával……..
És sorolhatnám, de nem terhelem tovább az olvasó türelmét.
Csak egyet kérek. Én kb 135-137. között lettem(?)a Kohányi Társaság tagja a negyedéves tagdíjam befizetésével. És legalább mi, akik néha kommentelünk legyünk tagok, vagy utaljunk támogatást az AN megmaradásáért, a MI lehetőségünkért.
T.pop38!
.
“Miközben a kicsit kövérebb pénztárcával rendelkező, a mai napig 6ezer köbcentis cirkálókkal furikázó amerikaiknak nincs 1 sör/hó pénzük az AN támogatására. Nekem ez sántít.”
.
Egyetertve admin valaszaval, a kovetkezokkel egeszitenem ki:
.
Es az nem “santit” onnek, hogy ezt a “kuplerajt” NEM az amerikai magyarok szavaztak meg, hanem az onhoz hasonlo “magyar” magyarok ?
.
On ugy gondolja, hogy a “magyar” magyaroknak joguk van “donteni” a sajat sorsukrol, de ha valamit “elcsesznek”, akkor azt a “kulhoni” magyaroknak KELL rendbetenni ?
.
Uram/Holgyem!!
.
On forditva ul a lovon !
.
A “kulhoni” magyarok nem “tarakito vallakozas”, amelyiknek az a dolga, hogy az ostobak donteseinek a kovetkezmenyeit mindig tisztara mossak, es talcan felkinaljak ujra es ujra az ujraindulas lehetoseget ! Es onok semmibol nem tanulnak, szazadszor is bemennek “ugyanabba az erdobe” !
.
Itt az ideje, hogy maguk kezdjenek kimaszni abbol a mocsokbol, amibe “onkent es dalolva” belemasztak. Ha valakitol segitseget kapnak -akar erkolcsi, akar anyagi – koszonjek meg, de nagyon szepen ! Kovetelozni pedig sajat magukkal szemben lehet, de massal nem.
OKI
2011. augusztus 30. kedd
20:53
.
Megkockáztatok egy választ, úgy, hogy nem keresem meg T.pop38 beírását (ha már nem tüntetted fel az idejét).
Ennek a támogatásnak két oldala, két minősége lenne. Az AN és a hatására ráutalt hazaiak szempontjából szinte létfontosságú. A támogatásra kész amerikai magyar részéről pedig egy állásfoglalás. Állásfoglalás ama demokratikus értékrend mellett, amiért (valószínűleg) egyáltalán kiment Amerikába, és amiért ott is maradt. Ha ezt tényleg olyan egyetemes értéknek tartja (és nem csak a következményeit élvezi – ha nem élvezi, talán jöjjön haza), és komolyan veszi magát, akkor maga ez az ügy, amely a demokráciának a jogaiba való visszahelyezéséért küzd, bír rá nézve annyi megszólító erővel, hogy szó szerint is „leteszi a garast”. Ha tényleg ezzel egybecsengő identitást tud magában. Ennél sokkal kevesebb indokkal is támogatnak emberek pénzzel pl. természetvédelmi akciókat, mondjuk békaalagutat. Szóval: identitás és értékrend. Kötelezőnek nem kötelező.
Az itthoni magyarok közönye pedig tényleg megszégyenítő, ilyenkor egyes összefüggésekben bizony rohadt magyarnak lenni. (Ezt ne vegye magára senki olyan, aki tényleg a napi éhezés szintje körül él.)
Egyes természeti népek tisztelik a megszállottakat. Márpedig csakis megszállott lehet, aki az SZDSZ rövidítéssel jellemezhető honlappal akar a társadalomra befolyást gyakorolni. Az a csoda, ha párszáz követőt sikerült a megmaradt liberálisokból ehhez összekotorni! (egy része persze bérleselkedő)
Ha van valami, amivel kies kis hazánkban a bal- és a jobboldal egyet tud érteni, az pont az Szdsz kártékony volta. Lejáratták a liberális eszméket a hatalmi gőggel és arroganciával, a szólásszabadság abszolutizálásával, amely engedte a fasiszta eszmék korlátlan terjesztését. Figyelmébe ajánlom Bartus úr ez irányú nyilatkozatait: az AN-en NINCS szólásszabadsága a fasisztáknak! Nem itt tartanánk, ha az ORSZÁG is így járt volna el!
Hogy is mondta Gyurcsány “reformblabla és reformgőg”? a meggyőződés, hogy a kutya farkán tenyésző bolhaként ha vakarózásra tudták kényszeríteni a társadalmat – akkor legalább az volt, amit Önök akartak? A józan paraszti ész – az hiányzott belőlük – és Önökből is, ha annyi eszük sem volt, hogy NE szdsz, hanem valamely liberális vagy szabadelvű kifejezéssel indítsanak lapot.
Ezzel együtt a rendszerváltást követően az szdsz volt a legsikeresebb párt: mindent elértek amit akartak – és mindent megakadályoztak, amit nem akartak. Olyan is most az ország! Kérdés, hogy megérte-e?
http://kulturszocialista.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=63194
Kedves Bartus úr!
Szomorúan látom, hogyan ketyeg az idő a villanyoltás felé.
Jó lenne legalább egy fórum, ahol ez a pár ember továbbra is összejöhetne dumálni és nem széledne szét.
Vagy a fene tudja.
Én megértem, hogy ez most Önöknek rosszul esik, mivel szeretnék magukat a becsületes maradéknak, újrakezdőknek, vagy nem is tudom minek látni. De amíg NEM magyar újságban vagy blogon kérdezik, hogy “Miért nem ordítunk”
amikor itthon csak finomkodva és öncenzúrázgatva kerülgetik az Orbán rendszer minősítgetését (pedig igazán nagy a választék: Mussolinitől Sztálinon át a jelen diktátorokig) és csak az AN/Bartus mondja ki kereken és egyenesen, hogy itt bizony fasiszta diktatúra épül: addig kikérjük magunknak, hogy értelmiségi lila ködökben lebegve a magyar valóság színe fölött, SZÁMON KÉRJENEK, DIKTÁLNI AKARJANAK: STÍLUST, HANGERŐT, NÉZETEKET. Ezzel nem akarom lebecsülni a sajnálatosan kevés ellenzéki blogot vagy médiát. De itthon csak gúzsba kötve lehet táncolni. Ezért ne is sértődjenek meg: deragaszkodunk az AN-hez- és éppen azokért, amiért önök kárhoztatják.
Ego – Bartus úr úgy tájékoztatott minket, hogy csak az újságkénti frissitések fognak elmaradni, vagy érzékelhetően csökkenni. Ő maga és több társa is továbbra is feltesz ide szövegeket és a kommentelés lehetősége is biztosított lesz. Gondolom az eddig indított blogok is működni fognak – különben nem lett volna értelme Gonoszkának egy frisset indítani.
Próbáljunk ebből a sajnálatos csökkentett működésből előnyt kovácsolni!
Sokszor az alapos tárgyalást érdemlő kérdések előbb-utóbb eltűntek a friss (de kisebb jelentőségű) hírek alatt és úgy kellett azokat előbányászni. Így legalább a kevesebb szöveget lesz módunk alaposabban kitárgyalni!
kekec>>>>>admin üzenet az Ákos cikkénél neked!!!!!!!!!!
Most 10 napig nem leszek, aztán jelentkezem. Addig ne csináljatok forradalmat, nehogy lemaradjak. :-)
Kedves Bartus László!
Természetesen nem akarjuk egymást bántani. Nem ez volt a célom nekem sem a hozzászólásommal.
Viszont arra kérem Önt, hogy adjon tanácsot a Magyarságnak abban az ügyben, amivel példálózott: “… ha egyszer már rájönnének ebben a saját felelősségükre, és olyan politikusokra szavaznának, akik ennek a helyzetnek az okait szüntetik meg…” Ön kikre, milyen politikusokra gondol? Melyik pártra? Kikre lehetett volna szavazni 2011-ben? Kikre lehet majd 3 év múlva szavazni? Van valami jó tippje? Ha igen, megfontolom, hogy elfogadom a véleményét. Melyik párt politikusai jobbak, mint a másikéi? Ez itt a nagy baj. Csöbörből vödörbe.
Üdvözlettel:
Pop38
Nem akarok senkit elkeseríteni, de az amerikai magyarokkal kapcsolatos illúziókkal érdemes lenne leszámolni. Az amerikai magyarnak több típusa létezik:
1. Nem érdekli mi van Magyarországon. Eljött, mert elunta, hogy nem jut ötről a hatra, leginkább gazdasági menekültnek mondanám. Nem támogat és nem ellenez semmit, örül, ha az USA-ban jól él és próbál minél gyorsabban és minél hamarabb asszimilálódni és persze gazdagodni. A rendszerváltás után jött ki. Sokszor a házasság révén kiérkezettek is ebben a csoportban kötnek ki, egyszerűen olyan sikeresen beilleszkednek az amerikai családjukba, hogy el is felejtik, valaha magyarok voltak.
2. Rendszerváltás előtti menekültek. Ide tartoznak az 56-osoktól kezde a 89-esekig, akiktől egyöntetűen hallani, micsoda üldöztetésnek voltak kitéve. Ők általában Orbán pártján állnak, és ugyanúgy zsidóznak, cigányoznak, mekáznak és fekáznak, mint odahaza, de természetesen csak “maguk között”. Amerikaiak előtt nem, mert már rájöttek, hogy az nem elfogadott az USÁ-ban. Azt gondolják, ők a kommunizmus elől menekültek, azt azonosítják az Mszp-vel, és a Fidesz se nem szocialista, se nem kommunista párt, hanem “polgári”, ezért már eleve csak jó lehet. Fogalmuk nincs arról, mi zajlik Magyarországon. Ők azok, akik könnyes szemmel magyarkodnak, klubjaikban, templomjaikban minden magyar ünnepet ünnepelnek és borzalmasan rossz verseket írnak a honvágyról. (De azért haza nem mennének, mert az USÁ-ban azért kicsit jobb.) A gyerekeik esetleg még beszélnek magyarul, de a magyarságuk semmit sem jelent számukra. Ez a csoport próbálkozott az identitását megőrizni, ez leginkább úgy sikerült, hogy nem nyitottak más kultúrára, stílusra. Elég begyepesedett társaság. Ez az oka annak is, hogy a gyerekek számára sem tudtak semmiféle magyar identitást átadni, és persze az amerikai lét eleve ellenük dolgozott. E csoport fő jellemzője az erős konyha-háttér.
3. Idekeveredett értelmiség, akik az “agyelszívás” áldozatai (nyertesei inkább), vagy más, egyéb okok miatt kerültek ide. Ez az a csoport, amelyik esetleg hajlandó támogatni a magyar demokratikus törekvéseket. Ők ugyanis felfogják, hogy a rózsát bárhogy is nevezzük, épp oly illatos. Még inkább azt, hogy a szart nevezhetjük akárhogy, attól az még büdös marad. Értem ez alatt, akárhogy is mondja magáról a Fidesz, hogy ő demokráciát csinál és polgári párt, azért tettek oldaláról nem ez jön le. És persze van, aki ebből a csoportból inkább konzervatív, mint liberális értékrendet támogat és még nem jött rá, hogy a Fidesz nem konzervatív, nem liberális, hanem egy egész más műfajt csinál.
És persze itt is van, akit egyszerűen nem érdekel a magyarság, az ottani gondok, mert már otthon besokkallt tőle.
4. Azok a diákok, akik amerikai iskolákban tanulnak. Én őket látom egy komoly lehetőségnek, mert egy fogékony időszakban egészen más stílust látnak, mint ami ma Magyarországon honos. Nekik viszont pénzük nincs arra, hogy támogassanak egy demokratikus online újságot. Sőt, azt hiszem, meg sincsenek szólítva még az AN által sem, egyszerűen én nem látok hozzájuk utat. Biztos, hogy a fiatalokba érdemes lenne befektetni, bár annak a haszna csak később realizálódna. Azt hiszem, Bősz Anett írt a fiatalok “kinevelés”-ével kapcsolatban, és azzal én teljesen egyetértek. Kár, hogy nincs rá (arra sem) fogékony és “fizetőképes” támogatói kör. Itt jegyzem meg, Gyurcsány Ferenc talán jobban tenné, ha ilyen irányba mozdulna, nagyobb hasznot hozna, mint a saját magát előtérbe toló tevékenysége. Mecénás lehetne. Itt az AN-ben olvastam egyszer egy cikket Országh Péterről. Nagyon elgondolkodtató volt, mindenkinek javaslom elolvasásra. Remélem, jól emlékszem a névre.
Természetes, hogy ez a csoportosítás kisarkítása a dolgoknak, és természetes, hogy nem mindenki sorolható be könnyedén és vannak kivételek.
De azt hiszem, ebből látszik, hogy nem olyan egyszerű az amerikai magyarságból támogatókat szerezni az AN számára, a magyar demokrácia számára. Arról nem is beszélve, amit már Bartus László is írt, hogy az amerikai magyarok közül is van, aki nehezen él. Emellett nem is érinti őket a mostani problémák nagy része, de legalábbis a magyar magyarokhoz képest elhanyagolhatóan kicsi mértékben.
Tegyük fel akkor a kérdést:
Kinek az érdeke elsősorban, hogy Magyarországon demokrácia legyen (sőt, fejlődőképes demokrácia)?
A válasz -gondolom- egyértelmű. Azoké a magyar embereké, akik Magyarországon élnek.
Kinek elemi érdeke, hogy a probléma megszűnjön? Akit a probléma leginkább érint.
Kinek kell ezért elsősorban áldozatot hozni? Akinek elemi érdeke, hogy a probléma megszűnjön.
Ez ilyen egyszerű és ilyen logikus.
Ha más ezt a törekvést támogatja,segíti, az jó.
Ha nem, akkor – ha a magyarországi magyarok nem oldják meg- a probléma marad. És kit érint továbbra is leginkább ez a probléma?
Nem válaszolom meg, mert a válasz – továbbra is – egyértelmű.
Kedves Kekec,
Ön megértett valamit az AN tüzéből és szellemiségéből. :)) Most meg is testesítette azt. Annyit mondok a végére, hogy “Ámen”.
De van egy gyors kérdésem is: megjelenet Kekec néven két hozzászólás, de más IP cím és más email. Ez Ön vagy egy próbálkozó klón? Kérem, legyen kedves jelezni.
Ego-nak adott váalasz is pontos, írok még majd hozzá.
Üdvözlettel, Bartus László
Kedves pop38!
Ha van türelme, olvassa el Bartus úr korábbi publicisztikáit, s ha erővel is bírja a hozzátartozó kommentekből is össze fog állni egy kép a lehetőségekről, amiből a társadalmi élet kiválogatja a neki megfelelőt.
A bölcsek köve huncut egy szerszám egy-egy embernél nem tud sokáig leparkolni, de az okosaknál gyakrabban parkol. :-)
T. OKI!
Már meg ne sértődjön, de az Ön hozzászólása kicsit ostobára sikeredett.
Hiszen állítottam-e én, hogy ezt a “kuplerájt” az amerikai magyarok szavazták meg? Arról pedig igazán nem is írtam, hogy szerény tudomásom szerint a világválságot az AMERIKAI bankok mérhetetlen kapzsisága indította el. Rosszul tudom?
Ki kérte, hogy a “külhoni” magyaroknak kellene rednbetenni a magyarországi viszonyokat. Például én tiltakozom a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Ön valószínűleg könnyen papol a hatalmas cirkálójában ülve, a kertvárosi 2 emeletes faházából, vagy a napfényes Florida nyugdíjasparadicsomából, de higgye el, mi itthoni magyarok nem tekintjük Önöket “takarító vállalkozásnak.” Sajnos bennünket bevittek az erdőbe. Hogy ki/kik, azt senki nem tudja. De azért azt kár lenne elfelejtenünk, hogy mi 45 évig húztuk a szovjet igát, míg Önök hazajártak megjátszani a gazdag “amerikás” rokont, ajándékként lobogtatva a nylon harisnyát. Tudom, ezek kicsit kemény szavak, de az Önét olvasni sem volt éppen felemelő érzés
Követelőzést szerintem egyetlen soromból sem olvashatott ki. Bartus úrhoz hasonlóan Önhöz is lenne egy kérdésem: Ön mit gondol, melyik pártra kellett volna szavazni 2011-ben? Amelyik kivezette volna a bajból Magyarországot? Ugyanez a kérdésem vonatkozik 2014-re is. Egyébként sok Európai Úniós ország nem nyögte 45 évig a szovjet megszállást, most néhány mégis nehezebb pénzügyi helyzetben van, mint Magyarország.
Amúgy én nem mentem el szavazni 2011-ben. Nem láttam értelmét.
Üdvözlettel:
Pop38 (férfi)
Kedves kekec (kekec 2011. augusztus 30. kedd 22:26) !
Értem én, amit Bartus úr mondott, hogy nem teljes bezárás, csak a napilap jelleg áll le.
Nekem a “csak”-kal van bajom. Most szűnik meg az utolsó olyan napi (!) frissítésű magyar nyelvű hírforrás, amely nem a gleichschaltolt MTI hírválogatását tárgyalja, hanem azt teszi hírré, ami valóban fontos. Arról nem is beszélve, hogy naponta (!) nevezi nevén a dolgokat hülye óvatoskodás, “jajistenemcsakmegnesértsekvalakit” nélkül.
Nagy kincs, hogy az AN megmarad, nagy veszteség (nekem), hogy a napi hírválogatás/hírértelmezés megszűnik.
Köszönet azért, hogy eddig volt.
Ha bárki a jövőben megpróbál hasonlót csinálni, nagyon magas mércéhez, az AN szintjéhez kell majd mérnie magát. Értékrendben, elszántságban, kíméletlen egyenességben. Nem lesz könnyű.
Most látom, hogy következetesen 2011-et írtam a legutolsó választások időpontjaként. Természetesen 2010-re gondoltam.