Budapest – Miközben a magyar miniszterelnök és jobbkeze nyugodtan vakációzik, a szemünk előtt omlik össze az a feltételrendszer, amelyre a Fidesz-kormány középtávú gazdaságpolitikáját és költségvetési terveit alapozni akarják. Minden jel arra utal, hogy a konvergenciaprogramban felvázolt legrosszabb forgatókönyv is hurráoptimista ahhoz képest, ami valójában ránk vár – írta Lengyel L. László a 168 Órában. Magyarország olyan, mint egy kormányos nélküli hajó, amelynek megrészegült személyzete a fedélzeten bukdácsol.
Csak a rosszindulatú, nemzetellenes kritikusok kérhetik számon, vajon miért nincs egy szava sem a kormánynak ebben a helyzetben arról, mi várhat ránk, mit próbálunk tenni az egyre aggasztóbb nemzetközi hangulatban. Orbánék úgy tesznek, mintha ez nem is foglalkoztatná őket, miközben mind nyilvánvalóbb, hogy teljesen át kell értékelni mindazt, amire a középtávú prognózisokat és gazdasági elképzeléseiket alapozták. A külső feltételek drasztikus romlása egyszerűen elérhetetlenné teszi azokat a fő célokat, amelyeket a kormány kitűzött, sőt hosszú időre válsághelyzetbe döntheti hazánkat. A gazdasági szabadságharcot hirdető szólamok és a hozzájuk kapcsolódó arrogáns magatartás most alaposan visszaüt, a befektetők bizalmatlansága kiszolgáltatottabbá tesz minket másoknál.
Még mielőtt mindenért a külső környezetet hibáztatnánk, látnunk kell, hogy a magyar gazdaság az év eleje óta egyre gyengülő teljesítményt produkál. Júliusban az eddig húzóerőként ható ipari termelés is visszaesett, és immár 1,7 százalékkal csökkent a tavalyihoz képest, miközben az első félévben még 8 százalék feletti növekedést mutatott. Ennek fényében irreális az éves szinten várt 8,5 százalékos növekedése, a kérdés csupán az, mennyiben marad el tőle. Ez nagyobb részt az exporttól, kisebb részt a belső fogyasztástól függ, sajnos egyik területen sem remélhetünk sok jót. A recessziós félelmek oka nagyrészt az, hogy már lassul a világgazdaság, ezen belül Európa és a számunkra legfontosabb Németország is. A legutóbbi hónapban a német ipari termelés havi szinten csökkenést mutatott, amire jó ideje nem volt példa, s ez közvetlenül hat a magyar ipar teljesítményére is.
A belső fogyasztással sem jobb a helyzet, az elhibázott adórendszer, a már meglépett és a tervezett megszorítások mellett a svájci frank elszabadult árfolyama is szűkíti a fizetőképes keresletet. Szakértői számítások szerint a devizaadósok hiteltörlesztési kötelezettsége az utóbbi három évben csaknem 60 százalékkal nőtt, és tovább emelkedik. Csupán az eddigi növekedés mértéke éves szinten eléri a GDP 1,7 százalékát és ennek következményei önmagukban 0,8 százalékkal vetik vissza a GDP-t! Ha a svájci frank további 10-15 százalékkal erősödik, amire nagy az esély, a negatív hatás eléri az össztermék egy százalékát. Ennek fényében teljesen irreális az idei 3,1 százalékos növekedési cél, jó, ha meghaladja a két százalékot. Ez utóbbi is csak akkor valószínű, ha nem zuhan recesszióba a világ.
Az esélyeinket rontja, hogy a fenti kockázatokkal a befektetők is tisztában vannak és egyre keményebben beárazzák azokat. A magyar adósság kockázati felára 400 bázispont fölé emelkedett, amire a válság mélypontján volt legutóbb példa. A forint gyengül, az állampapír hozamok nőnek, a hitelek finanszírozása az államnak, az önkormányzatoknak, a vállalatoknak és a lakosságnak egyaránt mind nagyobb terhet jelent. Ez a kiáramló pénz a gazdaságból tűnik el, a fogyasztási és a beruházási oldalról egyaránt, méghozzá a frank erősödésével egyre nagyobb mértékben, ami jelentősen rontja a kedvezőtlen külső környezet miatt amúgy is borús kilátásokat. Ha a félelmek beválnak és általános recesszióba süllyed a világ, a pénzügyi összeomlás nálunk elkerülhetetlennek látszik, legfeljebb a mértéke kérdéses. Summa summarum, minden okunk adott az aggodalomra: jó esetben is legalább 4-5 évnyi, rossz esetben azonban minimum 10-15 évnyi nagyon szűk esztendő vár ránk.
Hírlevélként megkaptam ezt a cikket még délelőtt.
Minden sora igaz.Lengyel László nagyon jól látja, és szerintem még a riasztó jövőből nem is írt le mindent.
Orbán meg a jobbkeze nyaral. Nyugodtan. Már miért ne tenné?Őket nem fogja érinteni a népnyúzás, ami majd most következik.
Már nem csak 3 millió koldus országa leszünk, de 3 millió hajléktalané is. Mit neki?
A rosszul felmért adópolitika, és a dilettáns ötletelés ide vezet. A kormány vészforgatókönyvet ír, mert halvány lila gőze nincs a továbbiakról!
Mi meg álunk. mint Bálám szamara, és hagyjuk,hogy a kötelet a nyakunkra tegyék!
Magyarország olyan, mint egy kormányos nélküli hajó, amelynek megrészegült személyzete a fedélzeten bukdácsol.
Telitalálat.
Küldök nektek egy jó olvasni valót:
http://greczy.blog.hu/2011/08/05/nyilt_level_szijjarto_peternek_2
Maradjon végleg a nyaralásban.
Azonnal mondjon le a teljes kormány és jöjjön rögtön vissza BAJNAI ÉS CSAPATA. AMÍG NEM KÉSŐ!
:evil:
Na, most ez egy olyan pillanat, – szerintem – amikor a demokratikus ellenzéknek, Bartus László szavaival élve, ORDÍTANIUK kellene!
Rávilágítani az Orbán kormány hibás gazdaságpolitikájára, mit, hol rontott el.
És bizony mellé kellene tenni azt is, hogyan tudnánk ebből a helyzetből kilábalni.
Van ilyen program?!
Sajnos Lengyel László jóslatai korábban igen nagy százalékban beváltak. :(
Ez nem sok reményt ad arra, hogy most tévedne.
A személyzet az utasok fiókjaiban és széfjeiben kotorász.
Kedves Ági
2011. augusztus 8. hétfő
18:34 !
Ez tényleg kiváló olvasnivaló! Az AN-nek is lehetne helyet találni rá, annak ellenére, hogy szinte minden téma volt már napirenden.
:)
A pénzügyi hazárdpolitika a nemvártnál is hamarább üt vissza.
A Titanic szörnyű volt, de mégis volt pár túlélő. De itt?
Csak nyaraljanak.
Nem kell őket piszkálni.
Mondanám, nyugodjanak békében.
Addig jó nekünk, amig nem kezdenek el újra csapkodni.
Végre egy kis szijjgyártónélküli hét.
Elvonási tüneteim támadtak.
Pedig, ha hazajönnek, lesz ám püff-paff, hadmeje-e-en.
Egyébként senkinek semmi köze hozzá mit, és hogyan csinálnak,
nem kell abba beleugatni, náluk jobban nem képviseli senki a népet.
Ha meg valami nem jön be, le kell tartóztatni a három “tenort”,
szépen, sorban, adagolva a lojális polgároknak, fenntartva harci kedvüket.
A 2/3 megtartásához elég ennyi, amint az jól látszik.
A válságra már kidolgozoot program áll rendelkezésükre.
Csodát fog művelni az a pár százezer rokkantnyugdijas,
ha belejön a lapátolásba. Bámulni fog az egész világ.
Egy ilyen zseniális csapattal, teljes nyugalommal nézhetük a világválság elébe.
Enni talán lesz mit, aludni talán lesz hol, mi kell még,
talán egy kis “Gyurcsány takarodj”
Nos, eddig MINDENÉRT Gyurcsány volt a hibás – a világgazdasági válság W betűjének az első lejtőjéért is. A népnek legalább lesz egy kis összehasonlítási alapja a Bajnai-Oszkó és az Orbánc-Eltolcsy páros teljesítményei között viharos vizeken.
Egyébként meg mi a fenének ugráljanak?
A devizaadósok már eddig is frászban voltak, azt már nehéz fokozni. A többiek a nyájból meg nyugisan legelésznek, látva, hogy a pásztor is ledőlt szuszogni az árnyékban! Amiről nem tudnak – az nem fáj. Márpedig ők csak annyit tudnak, amennyit adagolnak nekik.
Érdekes olvasnivaló
http://nol.hu/gazdasag/20110808-simicska_es_nyerges_svajci_bazisa
Kedves katka
2011. augusztus 8. hétfő
21:43
Azért az jó hír ebben, hogy nem halt ki az oknyomozó újságírás, csak visszaszorult. :)
Úgy látom, hogy a bankban elhelyezett pénzemet sürgősen külföldre kell menekítenem, mert arra is hamarosan ráteszik a kezüket.
Barátaim! Annyi milliárd ragadvánnyal a zsebükben, miért kellene nekik izgulni? A hajó siklik a vízen kormányos nélkül, jéghegy a fejetlen és felelőtlen gátlástalan megtévesztés…léket kap és elsülyed, de nekik ott a mentőcsónak, a megszerzett milliárdok..nos, van mitől aggódniuk?