Az Alkotmány helyébe lépett alaptörvény homályos megfogalmazásai kezdenek testet ölteni a benyújtásra kerülő sarkalatos törvényekben. E törvények szövegét tévesen értékelik azok, akik a demokrácia csorbítását vélik felfedezni bennük. E törvények nem csorbítják a demokráciát, hanem felszámolják. A demokratikus normák felszámolása nem melléktermék, hanem cél. A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem más, mint a felszámolt demokrácia. A koncepció maga.
Tervszerűen épül ki az orbáni állam, valakinek forgatókönyv van a kezében. Mérnöki pontossággal illeszkednek egymáshoz a rendszer egyes elemei. Aki ezt nem látja, az nem érti, miért születnek egyik napról a másikra bizonyos törvények, honnan keletkeznek egyik napról a másikra az egyéni képviselői indítványok. Az nem tudja kiszámítani azt sem, mi következik, és nem tud védekezni sem ellene. Aki nincs tisztában azzal, mi készül, lépéshátrányba kerül azzal szemben, aki tervszerűen cselekszik. Csak akkor nyernek értelmet e törvények, ha látjuk, milyen forgatókönyv részeit alkotják.
Mi a minta?
Aki ezt a forgatókönyvet írta, az minden kétséget kizáróan a két világháború közötti Magyarország szellemi örökségét, a korszakot befolyásoló ideológiai áramlatokat, a Horthy-korszak külföldi testvérkapcsolatait vizsgálta, és azokból a Mussolini által alapított olasz fasizmus ideológiai alapvetését választotta. Az alaptörvényt követő sarkalatos törvényeket csak abban a kontextusban tudjuk helyesen értelmezni, a szerepüket megérteni, ha tisztán látjuk, hogy azok egy új típusú állam alapjait vetik meg. Ha nem Mussolini a mintája annak, amit Orbán épít, akkor kitalálta ugyanazt, amit az olasz fasizmus alapítója. De a hasonlóság, a logika koherenciája annyira megegyező, hogy kizárható a párhuzamos feltalálás elmélete. Sokkal nyilvánvalóbb, hogy az Orbán-rendszer kiagyalója elemezte, kigyűjtötte a legfontosabb alapelveket, és azokat ülteti át a 21. századi magyar viszonyok közé.
Baloldali és liberális gondolkodók többsége azért nem jut el a felismerésig, mert a „fasizmus” szó dimitrovi jelentését ismeri, amely a fasizmust a nácizmussal azonosítja. Sőt: ezt a kifejezést – tévesen – minden népirtó, embertelen diktatúra gyűjtőfogalmaként használja. Sztálin nevezte a nácizmust német fasizmusnak. A fasizmust ismerő jobboldali irodalom hangsúlyozza, hogy náci rémtettek vannak, de fasiszta rémtettek nincsenek. Olaszországban nem volt népirtás. A fasizmus nem hasonlítható sem a kommunista, sem a náci totalitárius rendszerekhez. A fasizmus nem a Gulág és nem Auschwitz. Az olasz fasizmusnak nincs köze a fajgyűlöletre épülő nácizmushoz, amely később jött létre. A nácik sok mindent átvettek a fasizmusból, de a fasizmus nem azonos a nácizmussal. Szó nincs kegyetlenkedésről. A fasizmus egy vallási erkölcstanra épülő, jóléti rendszert ígérő államforma, amely kiküszöböli a demokrácia – általa vélt – hibáit, amelyek a hatalommegosztásból fakadnak. A középpontban egy tekintélyelvű, központilag irányított és ellenőrzött állam áll, amely mindent kibékít egymással, és mindent a kontrollja alatt tart. A fasizmus ezzel együtt szörnyűség, de nem az, aminek sokan hiszik. Mussolini szerint „a fasiszta az életet komolyan, keményen és vallásosan fogja fel: és egy olyan világba látja beállítva, amelyet a szellem felelősségteljes erkölcsi erői kormányoznak. A fasiszta megveti a “kényelmes” életet. A fasizmus vallásos koncepció, amely az embert immanens viszonyában látja egy magasabb törvénnyel, egy objektív akarattal, amely túl van az egyeden, és egy szellemi társadalom öntudatos tagjává emeli őt. Aki a fasiszta rezsim valláspolitikájában puszta opportunitást vél látni, nem érti meg, hogy a fasizmus, azon kívül, hogy kormányrendszer, mindenekelőtt gondolati rendszer is.”
A fasizmus lényege az állam mindenhatóságában van, ezért a fasiszta állam mindent az állam központi irányítása alá rendel, államosít. Ahogy Mussolini fogalmaz: „Aki egyedül oldhatja meg a kapitalizmus drámai ellentéteit, az az állam. Az, amit krízisnek nevezünk, csak az állam által, az államon belül oldható meg.” A fasizmus számára az állam maga az abszolútum. Egyének és csoportok csak annyiban ” elgondolhatók “, amennyiben az államban vannak. Mussolini definíciója szerint „aki liberalizmust mond, egyént mond, aki fasizmust mond, államot mond”. Majd hozzáteszi: „De a fasiszta állam egyedülálló és eredeti alkotás. Nem reakciós, hanem forradalmi, mert előlegezi olyan meghatározott egyetemes problémák megoldását, amelyeket másutt politikai téren a pártokra való oszlás, a parlamentarizmus túlzott hatalma, a gyűlések felelőtlensége; erkölcsi téren pedig a rend, a fegyelem és a Haza erkölcsi előírásainak való engedelmesség szükségessége, vetnek fel. A fasizmus erős, szerves államot akar, mely egyben széles népi alapra támaszkodjék.” A Duce szerint „az olasz fasizmus ugyanis nem volt csupán a hitvány és életképtelen kormányok ellen irányuló forradalom, melyek az állam tekintélyét aláásták és Itáliát azzal fenyegették, hogy megállítják fejlődésének útján, hanem szellemi forradalom is volt azok ellen a régi ideológiák ellen, melyek megrontották a vallás, a haza és a család szent elveit”.
A fasizmus ideológiája szerint az államnak nemcsak anyagi és politikai, hanem szellemi célja is van: feladata nemcsak az állampolgárok anyagi jólétének és a közbiztonságnak garantálása, hanem kötelessége az is, hogy az államhoz tartozókat erényekre nevelje, egységre buzdítsa, az emberi szellem alkotásait belevigye a művészetekbe, a tudományokba és a jogba, és elvezesse az embereket a törzsi létformától az impériumig. Ennek érdekében rendet, fegyelmet, engedelmességet kíván az állampolgároktól. A nevelést pedig a katolikus egyházra bízta. Aki elolvassa a magyar egyházügyi törvényt, az lényegileg arról szól, hogy megnyitja az ajtót a katolikus egyház (és potyautasai) előtt a társadalom minden rétege és intézménye előtt, minden költséget az állam fedez.
A fasizmust, „mint szellemi forradalmat, egyenesen a nép juttatta kifejezésre”. Továbbá: „egyszóval a fasizmus nem csak törvények alkotója és intézmények alapítója, hanem egyben a szellemi élet nevelője és előmozdítója is. Az emberi életnek nem a formáit akarja megújítani, hanem a tartalmát, az embert, a jellemet, a hitet. És ebből a célból fegyelmet és tekintélyt követel, amely a lélek mélyébe hatol és ott ellenkezés nélkül uralkodik.” Ez a fasizmus. Hogy világos legyen, maga Mussolini mondja: „A fasiszta tekintély fogalmának semmi köze a rendőrállam fogalmához.” A fasizmus forradalom: „A fasiszta állam és a fasiszta kormány feje: a fasiszta forradalom feje.”
A fasizmus tehát nem a népirtás tana, nem fajgyűlöletre alapuló náci ideológia, hanem nagyon is logikusan felépített, következtetéseit tekintve megalapozott, és a jobboldal számára sikerrel kecsegtető államszervezési és hatalommegtartási forma. Mussolini ellenezte a felesleges erőszakot. Történészek egy része nem is tekinti klasszikus értelemben vett diktátornak. A szólásszabadságot korlátozták, de nem tiltották be teljesen. A sajtót csak korlátozták, az ellenzéki sajtó nem tűnt el, csak pontosan kijelölték a korlátait. Nem tartották állandó rettegésben az országot. Mussolini még azt is mondta, hogy „nem tagadjuk az ellenzék létjogosultságát. Nem kényszeríthetjük az összes olaszokat, hogy úgy gondolkozzanak, mint mi, hogy azt higgyék, amit mi, nem akarjuk a lelkek egy szintre hozását, mert az ilyen állapotba hozott Olaszország elviselhetetlen volna; de nem engedhetjük meg, hogy annyira erőszakot tegyenek az igazságon, hogy megtagadják törekvéseink egész tisztaságát, s mindazt, amit végrehajtottunk.” Ezért: „mindenkinek alá kell magát vetnie a fegyelemnek. Ahol azt megtagadják, ott kényszert kell használnunk. Visszautasítjuk azt a demokrata dogmát, hogy mindig csak prédikációkat és beszédeket,, s többé-kevésbé liberális szólamokat kell hangoztatni. Egy adott pillanatban szükséges, hogy a fegyelem az erőben nyilvánuljon meg.” (Mussolini) Aki engedelmeskedett, annak nem esett bántódása. Meg kellett hallani az efféle jó tanácsokat: „A fasiszta és liberális állam főleg a következőkben különböznek egymástól: a fasiszta állam nemcsak védekezik, de támad is. S azok, akik künn rágalmakat szórnak ellenünk, s bent aknamunkát folytatnak, azok tudják meg, hogy mesterkedésüknek igen súlyos következményei lesznek. Ne csodálkozzanak a fasiszta állam ellenségei, ha szigorúan fogok velük elbánni.”
De Mussolinit imádták az olaszok. A felülről szervezett állam gondoskodott mindenről. Nem hirdettek fajelméletet, a zsidótörvények miatt sok magyar zsidó a fasiszta Olaszországba ment egyetemre tanulni. Mint hívei mondják, Mussolini és Hitler között akkora a különbség, mint egy politikai börtön és egy koncentrációs tábor között. A fasizmus a liberalizmusellenes jobboldal ideológiai tételeinek vegytiszta összegzése. Ne feledjük, hogy a Vatikán támogatta a fasizmust az ideológiai azonosságaik miatt. De soha nem támogatta a nácizmust, csak szemet hunyt felette. Annak ellenére, hogy antijudaizmusa nagy szerepet játszott az antiszemitizmus megerősödésében.
Bethlen és Gömbölini
Lépéselőnyben van, aki ezt tudja, és úgy képes felépíteni egy fasiszta államot, hogy azt az ellenzéke nem képes beazonosítani, emiatt azzal szemben védtelen. Ezért nem talál fogást rajta. Ha nem vigyáz, észrevétlenül a rendszer része lesz. Nem liberálisokat kell olvasni erről, hanem jobboldaliakat, a korszak mintának tekintett politikusait, és olyanokat, akik tudják, mi a fasizmus. Akik veszik a fáradtságot, hogy tanulmányozzák Mussolinit. Aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerét kitalálta, az is ezt tette. A két világháború közötti magyar jobboldali hagyomány követői közül sokan ma is úgy tekintenek a fasizmusra, mint sikeres, lelkesítő államszervezési modellre. Másnak hívják, de az elveit vallják. Ha meg akarjuk érteni, mi történik Pesten, először meg kell tisztítani a „fasizmus” fogalmát a rárakódott tévképzetektől. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a fasizmus felvirágoztatta Olaszországot, ha valaki a liberalizmusellenességre épülő jobboldali ideológiát következetesen végigviszi, szükségképpen a fasizmushoz kell eljutnia, nevezze azt bárhogy. Ha hatékony akar lenni, onnan kell merítenie. A jobboldal egyes teoretikusai szerint kiszámíthatatlan, mi történt volna, ha nincs náci Németország, amely az olasz fasizmus vesztét okozta. Hiszik, hogy az elgondolás alapjai jók, amelyeket lehet adaptálni. Azt állítják, hogy a nácizmus és a fasizmus azonosítása kommunista hazugság. Most mégis a kezükre játszik: mivel a „fasizmus” szitokszó lett, a „fasisztázás” szalonképtelen, nem tudja azonosítani a fasiszta adaptációt a külvilág. Nem veszi a fáradtságot, hogy tanulmányozza Mussolini rendszerét, majd összevesse azt a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, eddigi intézkedéseivel.
Ne tévesszen meg senkit, hogy ez a rendszer sok tekintetben más lesz, mint Mussolini olasz mintája, de annak elvi alapjain nyugszik. Maga Mussolini mondta, hogy „midőn kijelentem, hogy a külföld nem másolhatja le a fasizmust, a történelmi, földrajzi, gazdasági körülmények különbözősége miatt, mégis meg kell állapítanom, hogy a fasizmus oly életigazságokat rejt magában, amelyeknek egyetemes jellegét nem lehet letagadni”. Az olasz fasizmus inkarnációjának nem ez az első kísérlete. Amikor Mussolini „Gondolatok” című könyve először megjelent magyarul, a Horthy-korszakban mérsékeltnek számító gróf Bethlen István miniszterelnök írta a könyv előszavát. Ebben elmondja, hogy a magyar kormány szakértőkből álló bizottságot küldött Rómába, hogy a helyszínen tanulmányozza a fasizmus államrendjének gazdasági és szociális intézményeit. Hozzáteszi, hogy nem lehetséges annak szolgai átvétele, de az alapelveket lehet a magyar viszonyokba átültetni. Tegyük hozzá, 1927-ben Mussolini Rómában fogadta is Bethlen István miniszterelnököt, akivel olasz-magyar örök barátsági és együttműködési szerződést írtak alá. Aki a Horthy-korszakban keresi az Orbán-rendszer gyökereit, annak ide kell eljutnia. Erre talált rá az is, aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerének forgatókönyvét írja.
Gömbös Gyula már konkrét lépéseket is tett egy olasz típusú fasiszta állam létrehozására, annak ellenére, hogy ő erősen szimpatizált a nácizmussal is. Nem véletlen, hogy Magyarországnak közvetítő szerepet szánt a fasiszta Olaszország és a náci Németország között. Olasz korporációs rendszerre hasonlító „törvényes érdekképviseleti” rendszert hozott létre, ami – olasz mintára – a szakszervezetek megszüntetését jelentette. Azért érdemes ezekre figyelni, mert a szakszervezetek biztosak lehetnek abban, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hamarosan lesz egy jó ötlete, amelynek alapján a munkáltatók és a munkavállalók közös egyeztetési kereteket kapnak, és a szakszervezetek a hagyományos értelemben megszűnnek vagy átalakulnak. Gömbös olyannyira próbálta Mussolini rendszerét átültetni, hogy sokan „Gömbölini”-nek nevezték. Próbálkozása mégis sikertelen maradt, mert elmulasztotta előbb a törvényi háttér kiépítését. Azt, ami most zajlik Magyarországon. Mussolini előbb új alkotmányt készített. A „munkaalapú” társadalom szintén fasiszta doktrína, a közmunkának az Orbán által meghirdetett változatával együtt. Gömbös Nemzeti Munkaterv néven próbálta átvenni az olasz fasiszta mintát, amit a kortársai „Álmoskönyvnek” gúnyoltak. Ha valaki Bethlen Istvánban és Gömbös Gyulában keresi az Orbán-rendszer előzményeit, tovább kell lépnie a gyökerekhez: oda, ahonnan ezek a hagyományok is táplálkoztak.
Jegyezzük meg azt is, hogy a fasiszta Olaszország volt a győztes hatalmak közül az egyetlen, amely Trianon ellen fellépett. A nemzeti ügyek kormányának szimpátiáját ez tovább erősíthette. Trianon ma is központi eleme az Orbán-rendszer mitológiájának, első intézkedésként szavazták meg a Trianonra emlékező napot. Az olasz fasizmus régóta rokonszenves és kívánatos gyümölcs. Orbán már 2002-ben Berlusconival szimpatizált, akiben az eredeti fasiszta hagyományok egyik követőjét remélhette. Az ő jelszavából magyarította a „Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” jelszót.
A magyar jobboldalnak a Horthy-rendszeren kívül nem nagyon van más hagyománya. A Horthy-rendszernek viszont nem volt saját állandó ideológiai arculata, az aktuális miniszterelnök személyisége határozta meg egy-egy időszak politikáját. A Horthy-rendszer jellemzője az ellentmondásosság, amibe egyformán belefért a németbarátság és a szembefordulás, a zsidómentés és a gázkamrákba történő deportálás is. A nácizmus, a fasizmus és a konzervatív keresztény-nemzeti ideológia között ingadoztak.
Az ideológiai örökségnek ez a három fő vonulata, ezek közül a nácizmus kiesik, a keresztény-nemzeti konzervativizmus, amely tiszteletben tartja a törvényeket és a demokráciát, Antall József kormányzása nyomán kudarcnak tűnt Orbánnak, mert fennmaradt a liberálisokkal folyatott állandó küzdelem, és túllépett azon. Marad, és jól felismerhető, az olasz fasizmus ideológiai öröksége. Orbán nem konzervatív és nem náci, hanem – a szó eredeti értelmében – fasiszta. Orbánra nem jellemző a Horthy-korszak ellentmondásossága. Pontosan tudja, mit akar. Ezért sokkal nagyobb formátumú jobboldali politikus, mint Horthy Miklós, aki képtelen volt még a saját nevével jegyzett korszaknak is egy állandó ideológiai arculatot adni. Orbán alkatilag is közel áll Mussolini-hez, aki azt mondta: „Számunkra, fasiszták számára az élet folytonos, szüntelen küzdelem, amelyet mi derült lélekkel, nagy bátorsággal, rettenthetetlen lelkesedéssel vállalunk el. Én a mozgás és a szakadatlan menetelés híve vagyok “.
Dániel próféta és a „római birodalom”
Ha valaki hatékonyan akar egy vegytiszta jobboldali államot létrehozni, akkor annak a Mussolini-féle fasiszta állam modern adaptációját kell megvalósítania. Aki nem olvas Mussolinit, az ne vitatkozzon ezzel a kijelentéssel. Nem véletlen Orbán Viktor önbizalma, szilárd meggyőződése, hogy úttörő szerepet játszik, és a világ majd követi őt. A demokrácia válsága valóban eljut majd odáig, hogy igaza lesz Orbán Viktornak, és őt igazolja majd a világ: nem vitás, világszinten is létrejön majd a demokráciát felváltó, a fasizmus alapelveire épülő államszervezési modell. Azt nem tudjuk, minek fogják nevezni, biztosan nem fasizmusnak, de az biztosra vehető, hogy azokból a premisszákból fog kiindulni, amelyekre az Orbán-rendszer épül, és amelynek gyökerei az olasz fasizmusban vannak. Bibliakutatók ezt a Dániel próféta könyvében található „római birodalommal” azonosítják. Közülük sokan tévesen hiszik, hogy ez az Európai Unió. A „római” jelző az olasz fasizmusra utal, amely a római birodalom szellemi örököse, még a szimbóluma (a fascest, a római hatalmi jelvény, a vesszőnyaláb a bárddal) is ezt fejezi ki. A Dániel könyvében szereplő „római birodalom” a Mussolini által alapított fasiszta állam és a Vatikán lateráni szövetségén alapuló modell megnevezése. Mindez a demokrácia világméretű válságából jön létre, a magyar helyzet ennek előképének tekinthető.
Az megjósolható, hogy a kezdeti nehézségek után a Nemzeti Együttműködés Rendszere átmenetileg nagyon sikeres lehet. Ha Orbán el nem rontja. A választott recept ugyanis alkalmas erre. Túljutott a folyamat kritikus részén, el tudta fogadtatni, hogy a demokrácia nem fontos, utána megtanítja azt, hogy a demokrácia nem az egyedül üdvözítő társadalmi modell, harmadik képcsőben bebizonyítja, hogy a demokrácia egy torz agyszülemény, minden baj forrása, amit sikeresen kiküszöböl az új rendszer. Ezt megállítani az első hazugságnál lehetett volna (lásd: Miért nem ordítotok? Amerikai Népszava, 2011. február 7.), amikor a választást fülkeforradalomnak nevezte, és bejelentette a Nemzeti Együttműködés Rendszerének létrejöttét. Maga az elnevezés is egyértelműen bizonyítja, hogy első perctől kezdve tudja, mit csinál, mire készül. Mint azt később látni fogjuk, a NER pontosan fedi a fasiszta állam definícióját.
A fő ellenség: a demokrácia
A fasizmus kiindulópontja az, hogy a demokrácia lehetővé teszi értékromboló nézetek és pártok hatalomra jutását. Az erkölcsi értékek megőrzik a nemzetet és a családot, a morál elvetése viszont a nemzet pusztulásához, hanyatlásához vezet. A demokrácia relativizálja az értékeket azzal, hogy egyenlő jogot ad és azonos értéket tulajdonít a nemzetpusztító elveknek és a nemzetet megtartó értékeknek. Mindez megosztja és szétveri a nemzetet. A fasizmus szerint a demokrácia rosszul értelmezi a szabadságot, amikor azonos jogokat követel a rossznak és a jónak. A fasizmus azt vallja, hogy a liberális állam individuális szabadságjogaival és materialista törekvéseivel ellensége a nemzet érdekeinek, mert pusztítja annak alapértékeit. Mik ezek a legfőbb értékek az olasz fasizmus szerint? A haza, a nemzet, a vallás, és a család. Ezek szorulnak védelemre. A részletekért csak el kell olvasni a Fidesz új alaptörvényének preambulumát, annak szellemisége rokon a fasizmus alapvetéseivel. A fasizmusban a magasabb rendű szellemi értékek felülírják a haszonelvűségét és a világ hedonista élvezetét, és az ehhez való jogot is. Ez a két fő ellenség: a haszonelvűség és a hedonizmus.
A demokrácia létrejöttét a fasizmus a felvilágosodáshoz köti, a liberális demokráciát a felvilágosodás eszméit képviselő szabadkőműveseknek tulajdonítja. Ezért a fasizmus legnagyobb ellenségei a szabadkőművesek és a kommunisták (utóbbiak szintén az értékek rombolói). A fasizmus számára a demokrácia minden baj forrása, mert a hatalomba engedi a rombolás erőit. Ezért alapvető célja a demokrácia és a hatalom megosztásának felszámolása. Mussolini erről azt mondja, hogy „mi a világ számára új elvet képviselünk, mi a tiszta, kategorikus, végleges ellentétét képviseljük a demokrácia, a plutokrácia, a szabadkőművesség egész világának, egyszóval, az 1789-i halhatatlan elvek egész világának”. Szerinte a demokrácia a hatalom megosztása által megakadályozza, hogy egy párt racionálisan kormányozzon, kibékítse a nemzeten és a társadalmon belüli ellentéteket. A demokráciánál jobbnak tartja, ha egy nemzeti párt intézi a nemzeti ügyeket (centrális erőtér).
Ugyanezt „Megőrizni a létezés magyar minőségét” címmel a kötcsei beszédben mondta el Orbán Viktor: „Ma azonban a duális rendszer helyett centrális politikai erőtér alakul ki. Ha a választás után is ez a tendencia érvényesül, akkor 15-20 évre lehetséges lesz, hogy ne állandó értékvitákkal, kicsinyes vitatkozásokkal teljen az idő. A centrális politikai erőtér lehetővé teszi, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza. A választás: a magyar társadalomról szóló értékvitákat a napi politikai célokra használjuk fel, ezután is megosztva, szétzilálva az egész magyar társadalmat, vagy benn tartjuk az elit szűk körében, ahol a helye van. Egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni. Nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani.” Ez – akár tudja a szónok, akár nem – színtiszta fasiszta program. Valószínűleg tudja.
Érdemes erről meghallgatni a fasizmus alapítóját, Mussolinit is, hogyan fejti ki, hogy a fasizmus az igazi szabadság: „a liberalizmus megtagadta az államot az egyén érdekében; a fasizmus ismét igenli az államot, mint az egyén igazi valóságát. És, ha a szabadságot a valóságos ember tulajdonságának tekintjük, nem pedig csak annak az absztrakt bábuénak, amelyre az individualisztikus liberalizmus gondolt, a fasizmus a szabadságért van. Az egyetlen szabadságért, mely komoly dolog lehet, az állam szabadságáért és az egyén szabadságáért az államban.”
A fasizmus elveti a demokrácia többségi elvét, ami a mennyiséget helyezi a minőség fölé. Szerinte a demokrácia (népuralom) a mai értelemben hazugság, hiszen a nép nem uralkodik az által, ha négyévenként egyszer szavazás formájában a véleményét meghallgatják. A nép által megválasztott pártok a hatalmat többnyire király nélküli zsarnokság formájában gyakorolják. Az államforma az uralom lényegén nem változtat. Mussolini szerint „azt lehet mondani, hogy a fasiszta állam szervezett, központosított, tekintélyen alapuló, igazi értelemben vett demokrácia”, mert a nép igazi akarata a mai “demokratikus” államoknál jobban érvényesül a fasiszta államban, amint azt a korporatív állam modellje mutatja. Tegyük hozzá e gondolatmenetet folytatva, hogy a képviseleti demokráciánál az is jobb, ha levélben rendszeresen megkérdezik a népet. Mussolini ezt akkor még nem tudta megvalósítani.
Ezt is Mussolini mondja, nem Szijjártó Péter, de mondhatná ő is: „Egy párt, amely teljesen és kizárólagosan kormányoz egy nemzetet: új jelenség a történelemben. A múltra való hivatkozások, a hasonlítások ki vannak zárva.” A fasizmus a liberális, szocialista, demokratikus tanok romhalmazából kiveszi azokat az elemeket, amelyeknek van még „életértéke”. Egy állam, amely küldetésének tudatában van, és amely egy haladó népet képvisel, egy állam, amely állandóan átalakítja ezt a népet, fizikai, megjelenésében is. Ennek a népnek nagy igéket kell, hogy hirdessen az állam, nagy eszméket és nagy problémákat lebegtessen szeme előtt és nem szabad megelégednie a rendes mindennapi adminisztrációval. A fasiszta rezsimben az összes osztályok egysége, az olasz nép politikai, társadalmi és erkölcsi egysége az államban, mégpedig csakis a fasiszta államban valósul meg”.
Figyeljük meg, hogyan vezeti le Mussolini azt, hogy a fasizmus nem más, mint az igazi demokrácia: „A fasizmus visszautasítja a demokráciában a politikai egyenlőség képtelen konvencionális hazugságát, a kollektív felelőtlenség habitusát, a boldogság és a határtalan haladás mítoszát. De ha a demokráciát másképp is lehet értelmezni, vagyis ha demokrácia azt jelenti, hogy a népet ne szorítsuk ki az állami életből, akkor e sorok írója méltán definiálhatja a fasizmust “szervezett, központosított, tekintélyen alapuló demokráciá”-nak.”
A fasizmus visszaadta az állam kormányának, „mely a választott gyűlés puszta végrehajtó eszközévé süllyedt, az állam személyének képviselőjét megillető méltóságot, és impériumi hatalmának teljességét; kivonta az adminisztrációt a pártok és érdekek nyomása alól”.
A felvilágosodás államelméletének lényege a hatalom megosztásának elve. Erre épül az amerikai, valamint a nyugati liberális demokráciák alkotmánya. Az olyan szabadkőművesek, mint Montesquieu, aki az első francia páholyt alapította, fektették le a polgári szabadságjogok és a hatalommegosztás alapjait. Az Orbán-rendszer megalakulása pillanatától kezdve tudatosan szünteti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalom megosztásának elvét, ami fasiszta program. A liberális állam ellentéte a trón és az oltár szövetségére épülő, szentágostoni állameszmének is. Ezen a ponton találkozik a fasizmus és a katolicizmus: XII. Kelemen pápa már 1738-ban kiadta a szabadkőművesek elleni bulláját, amelyben egyházi átokkal sújtotta a demokrácia alapítóit, a szabadkőműves páholyokat és azok tagjait. XIII. Leó a sátán szolgáinak nevezi őket, és még a Ratzinger bíboros (a mai XVI. Benedek pápa) vezette Hittani Kongregáció is olyan nyilatkozatot tett, hogy szabadkőműves nem áldozhat.
A katolicizmusnak duplán is oka volt üldözni a szabadkőműveseket: szétverték a trón és az oltár szövetségét, és annak ellenhatásaként radikálisan egyházellenesek voltak. Ezért teológiát gyártottak abból, hogy a szabadkőművesek az ördög szolgái. Később a szabadkőművességet összefüggésbe hozták a bolsevizmussal és a különböző forradalmakkal. (A nácik mindezt a zsidókkal azonosították.) Nem véletlen, hogy a fasizmus államvallása a katolicizmus lett, amely a liberális polgári demokráciával és a szabadkőművesek által képviselt polgári szabadsággal élesen szemben áll. Ahogy Mussolini mondja: „A fasiszta állam teljes mértékben vindikálja magának etikai jellegét: katolikus ugyan, de fasiszta, sőt mindenek felett, kizárólagosan, lényegileg fasiszta. A katolicizmus kiegészíti, és mi nyíltan valljuk ezt.”
Magyarországon 1920. május 18-án a magyar királyi belügyminiszter betiltotta a szabadkőműves páholyok működését.
Mit kínál a fasiszta állam?
A fasizmus a parlament szerepét először megcsonkította, utána a parlamentet meg is szüntette. A parlament helyébe egy korporációra épülő rendszert hozott. Ennek lényege, hogy nem a pártok között kell egyeztetni, hanem a különböző érdekcsoportok között. Mivel a demokrácia megszűnik, nem a politikai hatalomért folyik a harc, hanem a belső érdekellentéteket kell egyensúlyba hozni. Nincs szükség pártokra és többpárti parlamentre. Az érdekeket kell összeegyeztetni a társadalom különböző csoportjai, munkavállalók és munkaadók között. Ezért feleslegessé válnak, és megszűnnek a hagyományos értelemben vett szakszervezetek. Mussolini betiltotta a sztrájkjogot, büntették a szabotázst. Ha ez ismerős, az nem a véletlen műve, a magyar alkotmányból is törölték a sztrájkjogot. Még nem jött létre a korporációs állam, de már egyre gyakrabban próbálják utasítani a munkaadókat, hogy mennyit kell a munkásnak fizetni, milyen kompenzáció illeti meg a munkavállalókat. Ilyesfajta beleszólás Mussolini fasiszta államának korporációra épülő rendszerében volt gyakorlat.
A fasizmus elveti a pénzuralomra épülő kapitalizmust, és a tervgazdálkodásos szocializmust is. Amiképpen Orbán Viktor is. A kollektivista kommunizmussal és a liberális kapitalizmussal szemben a fasizmus harmadik utas gazdaságpolitikát kínál, amelyben a munkára épül a jólét, az állam kontrollálja a piaci szereplőket. A fasizmus újjászületést, újjáteremtést hirdet, és Mussolini valóban újjáteremtette Olaszországot. Hatalmas közmunka programot indított, amellyel felszámolta a munkanélküliséget. Amikor Orbán bejelentette, hogy egymillió új munkahelyet hoz létre, már tudta, milyen modellt követ majd. Olaszországban mocsarakat csapoltak le, nagy építkezésekbe fogtak, nem volt éhínség. A 20. század első felében egyetlen állam sem emelt annyi épületet, mint a fasiszta Olaszország. Húsz év alatt 146 új várost alapítottak, szociális lakásprogram indult, lerombolták, majd átépítették a városközpontokat.
A fasizmusról Mussolini azt mondta, hogy az nem egy társadalmi osztály állama, hanem minden társadalmi osztály, minden állampolgár együttműködése. Fordítsuk ezt magyarra: Nemzeti Együttműködés Rendszere. Célja, hogy polgárai számára a lehető legnagyobb jólétet teremtse meg. A fasiszta állam a nép igazságérzetére hivatkozva a („pofátlan” mértékű) állami fizetéseket 10 százalékkal csökkentette. Ismerős? Az ország teljes átalakítását hirdette és valósította meg. Mussolini is új alkotmányt adott, a végrehajtó hatalom lett jogosult új jogszabályokat alkotni, ezáltal a parlamentarizmus létjogosultsága megszűnt. Formálisan Magyarországon még a parlamentben hozzák a törvényeket, de valójában már nem. Nálunk is a végrehajtó hatalom törvénykezik, kikerülve a parlament procedurális szabályait, semmissé téve a kötelező demokratikus egyeztetési folyamatokat, egyéni képviselői indítványok formájában a kormány, a végrehajtó hatalom hoz törvényeket. Új büntetőtörvénykönyvet alkottak, amelyben a rendszer ellenségeit nemcsak büntetni rendelték, hanem a politikai és az államellenes bűncselekményeket súlyosabban büntették, mint a köztörvényes bűnözőket. Számukra a védekezés lehetőségét is korlátozták. Az erről szóló új magyar törvényjavaslat a politikai ellenfeleknek címezve szintén eltörli az előzetesek jogait. Készülnek a koncepciós perekre, a politikai elítéltek fogadására. az egész rendszer lényege, hogy törvénybe foglalják a törvénytelenséget. Az Orbán-rendszer jelenleg a “törvényesítés” szakaszában van. Ha kiépült a rendszer, akkor elkezd majd “működni”.
Felhívnám a figyelmet egy fontos mozzanatra: a fasiszta Olaszország „az internacionalista befolyás” miatt nem vett fel hitelt. Az ország függetlensége miatt kulcskérdésnek tartották, hogy ne legyen az országnak államadóssága. Egyetlen amerikai kölcsönt leszámítva – amelyre aztán nem is volt szükség – elutasított minden külföldi segítséget, hitel nélkül állította talpra Olaszországot. Magyarországon ugyanez zajlik, harc az államadósság és a külföldi befolyás ellen. A fasiszta állam felépítéséhez szükséges a külső függőségek felszámolása.
A munkára alapuló korporatív állam felépítésének módját Olaszországban az 1927-es munka-alkotmány, a Carta del Lavoro, valamint az 1930-as és 1934-es korporációs törvények foglalják össze. Eszerint az olasz nép egy organizmust alkot. A munka minden formájában szociális kötelesség. Mindenkinek be kell kapcsolódnia a munkába, ahogyan azt a Nemzeti Ügyek Kormányának vezetője is megmondta. A munkaadók és a munkavállalók ellentétes érdekeit az állam a termelés érdekeinek alárendelve egyenlíti ki. A fasiszta állam szociálisan érzékeny, de ellensége az osztályharcnak. Az államon belül a munkaadók és munkavállalók természetes ellentétének problémáját nem úgy kívánja megoldani, hogy a nemzetet megosztva valamelyik csoport mellé áll, hanem az érdekeket és az erőviszonyokat a maga szuverén egységében kívánja kiegyensúlyozni. Ez az állam kizárólagos feladata, hiszen csakis az állam képes felülemelkedni a csoportérdekeken.
A fasizmus egyik jellemzője, hogy a törvénynek és az alkotmánynak nem tulajdonít túlzott jelentőséget. Ha valaki nem tudta volna, Orbánék honnan veszik a bátorságot, hogy minden törvényen, az alkotmány bármilyen rendelkezésén átlépjenek, az most megtudhatja. Mussolini úgy fogalmaz, hogy „előfordul néha, hogy szemére vetik a fasizmusnak, hogy megváltoztatja a törvényeket, törvényeket sért meg, s a törvények alkalmazásában néha ingadozások történnek. Meg kell különböztetni a törvényeket. Vannak erkölcsi természetű törvények, melyek valóban változtathatatlanok, így pl. hiszem, hogy a tízparancsolat, Mózes törvénye, lényegében véve változhatatlan. De vannak gazdasági törvények, melyek a nemzetek gazdasági életébe vágnak, melyek az egyének, csoportok, népek egymás közti viszonyaira vonatkoznak: e törvényeket nem lehet sem örökkévalóknak, sem változhatatlanoknak, sem tökéleteseknek tekintenünk.” Úgyis mondhatnánk: nincs semmi tisztelni való bennük.
Ha valaki azt hinné, hogy ez vicc, és Mussolini nem állította ugyanazt az alkotmányról, amit Orbán Viktor, és fordítva, az téved. Az 1925. június 21-én megrendezett fasiszta kongresszuson Mussolini ezt mondta: „az alkotmány, uraim, nem lehet a gátja egész olasz nemzedékek fejlődésének. Végtelenül tiszteljük az alkotmányt halhatatlan és sérthetetlen szellemében, de annak formája és betűje nem mondható megváltozhatatlannak.”
Ha jobban ismernék a magyarok Mussolini beszédeit, és csak a szöveget látnák, az esetek nagy részében nem nagyon tudnák megmondani, hogy ezt most Orbán vagy Mussolini mondta.
A fasizmus hit
A fasizmus sikerének egyik titka a kommunikáció. A nyelvet a végletes érzelmek előidézésére használja. Célja az érzelmi konszenzus, a vallásos jellegű, feltétlen egyetértés, hit létrehozása. “Ha a Haza nem vallást jelent, akkor nem értem, mi lehetne más?” (Mussolini)
A hazugság nem számít, csak az érzelem, amit előidéznek vele. Az azonosulás alapja nem az igazság. Nem a rációra hat, ezért kerüli az érveket, a tényeket és az adatokat. Mussolini és a hallgatóság közötti kapcsolat hiten alapul. A Vezér beszédei prédikációk. A nyelv mágia, a hallgató hipnotizálására szolgál. Mindezt azok a nyelvészek állapították meg, akik a hetvenes években Mussolini nyelvezetét és retorikáját, a fasizmus nyelvi politikáját vizsgálták. Arra a megállapításra jutottak, hogy a fasizmus megpróbált a „szó uralma” lenni. A nyelv által uralni a társadalmat. Eszközei a jelszavak, a nagy célok, a nagyság és az erő kultusza, a folyamatosan ismételt frázisok. Mozgósít a feladatokra és uszít az ellenséggel szemben. A szöveg belső kohézióját a közös ellenség elleni harc adja. Mussolini maga is beszélt erről: „Politikusok vagyunk, de harcosok is vagyunk. Szakszervezeteket teremtünk, s harcolunk a tereken és utcákon is. Ez a fasizmus.” Csatát hirdet még a betegség ellen is.
Mussolini szerint „a demokrácia megfosztotta a nemzeti életet a “stílus”-tól, míg a fasizmus visszaszerezte a színt, az erőt, a festőiséget, meglepetésszerűt, a misztikumot, szóval mindazt, ami csak számít a tömegek életében. Mi mindenféle hangszeren játszunk, kezdve az erőszaktól a vallásosságig, s a kultúrától a politikáig.”
És ha az olvasó eljutott idáig, megajándékozzuk a legszebb Mussolini idézettel: „A fasizmus tulajdonsága olyan, hogy ha valakinek a lelkét megfogja, azt többé el nem engedi.”
Valaki lelkét nagyon megfogta, és el nem engedi.
(Következik: Harc a Mussolini-Orbán rendszer ellen – avagy diagnózis után terápia)
No látja, Ricsi úr. Proiciálni tetszett. Félreértés ne essék, emberek vagyunk, velem is megesett már. Pusztán visszajeleztem, kérve további mentesítésemet ettől.
Saját tanulmányaim során, majd az ugyancsak a Kádár-rendszerben betöltött munkahelyi pozícióimban tanúsított magatartásom, szellemi megnyilvánulásaim akkori függetlenségének mértékét pedig nem fogom Ön előtt (más előtt se) itt elszámolni, ízléstelen és diszfunkcionális lenne részemről. Kutakodjon Ön, ha valóban érdekli, elindulhat – mint jeleztem – a Hálón (például, írtam erről az egyik Népszava Szép Szó mellékletben). Oral history módszerhez pedig – kortársaimra gondolva – egy segédadat: 1975-ben végeztem (ELTE BTK, történelem és tudományos szocializmus szakok).
T. MODERÁTOR! EZ KORÁBBAN “NEM KERÜLT MEGÍRÁSRA”. MIVEL TÁRGYSZERŰEN KAPCSOLÓDIK VITAPARTNEREM FELVETÉSÉHEZ, KÉREM SZÉPEN FELÜLETÜKRE ENGEDNI. KÖSZÖNÖM.
No látja, Ricsi úr. Proiciálni tetszett. Félreértés ne essék, emberek vagyunk, velem is megesett már. Pusztán visszajeleztem, kérve további mentesítésemet ettől.
Saját tanulmányaim során, majd az ugyancsak a Kádár-rendszerben betöltött munkahelyi pozícióimban tanúsított magatartásom, szellemi megnyilvánulásaim akkori függetlenségének mértékét pedig nem fogom Ön előtt (más előtt se) itt elszámolni, ízléstelen és diszfunkcionális lenne részemről. Kutakodjon Ön, ha valóban érdekli, elindulhat – mint jeleztem – a Hálón (például, írtam erről az egyik Népszava Szép Szó mellékletben). Oral history módszerhez pedig – kortársaimra gondolva – egy segédadat: 1975-ben végeztem (ELTE BTK, történelem és tudományos szocializmus szakok).
Uram, az öreg ördög se kíváncsi rá, bármilyen hihetetlennek tartja is
Kedves Ricsi úr!
Saját tanulmányaim során, majd az ugyancsak a Kádár-rendszerben betöltött munkahelyi pozícióimban tanúsított magatartásom, szellemi megnyilvánulásaim akkori függetlenségének mértékét nem fogom Ön előtt (más előtt se) itt elszámolni, ízléstelen és diszfunkcionális lenne részemről. Kutakodjon Ön, ha valóban érdekli, elindulhat – mint jeleztem – a Hálón (például, írtam erről az egyik Népszava Szép Szó mellékletben). Oral history módszerhez pedig – kortársaimra gondolva – egy segédadat: 1975-ben végeztem (ELTE BTK, történelem és tudományos szocializmus szakok).
Re ricsi
2011. július 1. péntek
13:01
Az én élményeim az Önétől eltérnek.
Azt sejtettem.
Ricsi úr, megint téved. Mert eddigi megnyilvánulásaiból feltételezhető sejtése hibás. Ám, mint jegyeztem, olvasson utánam (kezdésnek Szép Szó melléklet!).
Sorsom pedig érdekelte (igenis “kiváncsi” volt) hiszen életutamra negatív megjegyzést tett – ricsi
2011. július 1. péntek
11:24
Egyszer már elismerte – ricsi
2011. július 1. péntek
13:01
Visszatáncol? “Nem ér a nevem!”-et játszunk? Akkor ez komolytalan Öntől. Inkább búcsúzzunk.
Minden jót.
Anna Frank után (2011. július 1. péntek 00:14 ) egy egész oldalnyi (vagy kettő) komment nem olvasható el, eltűnt, lapozással ugrik a rendszer, és a következő komment Fekete György 2011. július 1. péntek 13:24 . Valami szoftver-hiba lehet, jó lenne javítani.
most meg működött, lehet nálam volt a hiba, bocs
Fekete György:
…
- Legutóbbi, nekem címzett hozzászólása alapján ön az a nagyon tipikus, kákán is csomót kereső, mindenbe, minden körülmények között belekötő fajta. Még akkor is beleköt bármibe, ha azt történetesen ön is pont úgy értékeli.
…
Mert önnek ez a lételeme, vagy mi… nem értem, miért nem képes leírni valamiről, hogy “igen, úgy van”.
…
Én is nagy vitatkozó vagyok, de ha TESZEM AZT, egy ellenfelem történetesen olyasmit ír, amivel magam is egyetértek (természetesen nem a “véleményem”, hanem a meglávő ismereteim alapján), AKKOR NEM SAJNÁLOM LEÍRNI, HOGY ÍGAZAD VANB, PAJTÁS”.
…
Amúgy az a bizonyos nekem címzett hozzászólás tárgyi tévedésektől, következetlenségektől sem mentes, de teljesen mindegy, mert önnek úgyis mindig igaza lesz, bárki bármit ír.
…
Így aztán, mivel önnel sajnos képtelenség szót érteni, kellemes írogatást, és még kellemsebb eszmecserét kívánok a továbbiakban, melyek keretin belül saját magával vitatkozhat, amíg csak kedve tartja!
…
Kedves egészségére, és ne hagyja magát!
…
E.
Eldrad, a sztálinizmus hit. Nincs mivel vitatkozni.
Hát, kár érte, mert lehet, hogy ha nem ilyen, tudott volna érdekes dolgokat mondani… így viszont tényleg csak magával fog vitázni. Na, mindegy, hát ez van.
Re Eldrad
2011. július 1. péntek
18:34
Öntől idézem: “”Legutóbbi, nekem címzett hozzászólása alapján ön az a nagyon tipikus, kákán is csomót kereső, mindenbe, minden körülmények között belekötő fajta. Még akkor is beleköt bármibe, ha azt történetesen ön is pont úgy értékeli.
…
Mert önnek ez a lételeme, vagy mi… nem értem, miért nem képes leírni valamiről, hogy “igen, úgy van”.
…
Én is nagy vitatkozó vagyok, de ha TESZEM AZT, egy ellenfelem történetesen olyasmit ír, amivel magam is egyetértek (természetesen nem a “véleményem”, hanem a meglávő ismereteim alapján), AKKOR NEM SAJNÁLOM LEÍRNI, HOGY ÍGAZAD VANB, PAJTÁS”.”" – E megállapításaival kapcsolatban megkérem, rámutatna, de szövegszerűen, hogy következő kritikai viszont-hozzászólásomban (kritikai megjegyzéseimben) hol és mennyiben értek Önnel egyet? Mert szerintem nem lel ilyet. Tehát lásd: Fekete György
2011. július 1. péntek 12:39
Mindazonáltal jó egészséget kívánok Önnek, vigyázzon magára.
Nos, egészen megnyugodtam. Fekete György úr:
- beidézi a vitapartnere életrajzát – de az nem személyeskedés,
- ha a fasiszta (náci) rendszert említi, akkor az secko jedno, elvégre az antifasiszta harc mindkettő ellen irányul.
- Ha Orbán anélkül nyiffantja ki az érdekegyeztetés fórumait és akarja egyszemélyben manipulálni az egyeztetést, hogy deklarálná, hogy ezzel korporatív hatalmat épít – az mindjárt más! Ez eddig teljesen világos!
Csak az homályos még mindig, hogy most megnyugtatni, vagy nyugtalanítani akar minket Fekete György úr azzal, hogy nálunk nem fasiszta, hanem náci hatalom épül?! Esetleg legyünk boldogak, hogy csak némi Horthy utángyártás történik?
Egyébként meg a kommunizmus tényleg nem lehet halott, mert sosem élt, az egy utópia, ami addig él, amíg egy ember is hisz benne, nálunk meg legfeljebb a szocializmus alapjainak lerakása fejeződött be, ha hinni lehet a pártkongresszusoknak. Reméljük a viktatúra is úgy jár az alapépítéssel, mint a szocializmus: : fel sem épül, vagy omlik a felépítmény.
Ne keverjük a ” kommunizmust ” a ” Sztálinizmussal ” !
Re kekec
2011. július 1. péntek
19:42
Kedves Asszonyom/Hölgyem! – miután már beavatott nemébe, köszönöm is bizalmát…
Ön ezt állítja nézeteimről, idézem magát: “…megnyugtatni, vagy nyugtalanítani akar minket Fekete György úr azzal, hogy nálunk nem fasiszta, hanem náci hatalom épül?! Esetleg legyünk boldogak, hogy csak némi Horthy utángyártás történik?” – In: kekec 2011. július 1. péntek 19:42 Tudja ezzel csak az a gond, hogy Ön nem azt olvasta, amit leírtam. Tudniillik én nem keverem e fogalmakat.
Az alábbiakban idemásolom (idézve önmagamat), mit írtam én, vagyis mi az én álláspontom az Ön által hamisan nekem tulajdonítottakkal kapcsolatban.
“…szerintem (is) az Orbán-kurzus nem fasizmus, hanem egyfajta neohorthysta restauráció, kétségtelen hasonlóságokkal a gömbösi elképzelésekre.” – Fekete György 2011. június 30. csütörtök 11:52
“Az Orbán Viktor által reprezentált nacionalista burzsoá politikai rendszert Mussoliniéval egy kalap alá hozni a honi liberális-globalista (komprádor) burzsoázia érdeke. Tudniillik így esély nyílik egy olyan nemzeti-társadalmi egységre, amelynek égisze alatt zárójelbe teheti az alapvető osztályellentéteket (ezek – minden hamisítás dacára (Gyurcsány!) – továbbra is a tőke és a bérmunka között húzódnak). Nyilvánvaló, hogy e fő politikai cél érdekében az Orbán-kurzust ideológiailag fasisztának célszerű minősíteni, túlhangsúlyozva eltéréseit a német nemzetiszocializmustól – pedig az olasz fasizmus szintén rasszista (Afrika-politikája!), s utolsó éveiben az antiszemitizmust is átveszi… Az orbáni – állítólagos – fasiszta rendszer ellen a liberális tőkés és kizsákmányoltja együtt küzd, pro forma a liberális politikusok vezetésével. E célt szolgálják a liberális médiamunkások. A liberális burzsoá hegemónia feltétele még az éles kommunistaellenesség, valamint a nácizmus és az államszocializmus hazug ekvivalenciába hozása. (…) A történeti tények messze nem támasztják alá a kiépülő Orbán-rendszer fasisztának értékelését. Sokkal inkább egyfajta horthysta restaurációt jelent. Ezt bizonyítja – elsősorban – a kiüresített parlamenti demokrácia, a többpártrendszer megtartása (leválthatatlan többségű kormánypárttal). A polgári törvényesség minimumhoz ragaszkodás, az állam és a kormánypárt fizikai terrorjával való egyértelmű nem élés politikai célok mentén (vö. Mussolininál a Matteotti-gyilkosság, majd a meg nem alkuvó politikai ellenfelek deportálása, koncentrációs táborban őrzésük!). Igaz, Orbán szónoklataiban csipeget Mussolini ideológiájából, azonban Bartus ezt túlértékeli. Az is tény, hogy Orbán fellép a kormánynak nem parírozó szakszervezetekkel szemben, azonban részéről valódi törekvés a társadalom korporatív átszabására nem érzékelhető. A Horthy-rendszernek pedig igenis volt egyfajta alapideológiája, a keresztény úri nemzeti eszme. Ez uralja a az orbáni alkotmány preambulumát. A neohorthysta jelleget mutatja még a szélsőjobboldallal, a rendszer neonáci-újnyilas ellenzékével működtetett sajátos viszony is, amely hol kokettálást, hol politikai lezárást testesít meg (miközben igyekszik kifogni a szelet vitorlájából). Továbbá az erőteljes, harciaskodó nacionalizmus, sőt irredentizmus (trianonozás!), és a globális világgazdasági folyamatok, a neoliberalizmus demagóg kezelése (demagóg, mert a gyakorlatban idomul hozzájuk).” – Fekete György 2011. július 1. péntek 02:26
Azt viszont jól tetszik fogalmazni, hogy (korrekt) életrajz (korrekt) beidézése “nem személyeskedés”, tudniillik személyeskedés az, amikor kommunikációban a másik fél személyiségműködését valamilyen tekintetben minősítjük. A curriculum vitae idézése ellenben nem ennek felel meg. Teljesen konform eljárás, s ráadásul a magamé elérhetőségét úgyszintén megadtam.
Szerencsére a társadalom korporatív átszabása (mert én erre utaltam) többet
jelent, mint amennyi Orbán ez irányú törekvéseiből kihámozható.
A kommunizmus, a közösségi társadalom – marxista értelemben – pedig nem hit kérdése (legfeljebb annyiban, mint minden kogníció), hanem társadalomtudományi fölismerés. Továbbá ugyanerről: mivel e kérdésről a jelen vitában amari blogger többször, részletesen és magas szakmai színvonalon nyilatkozott, én meg teljesen egyetértek vele, szíveskedjék itteni vonatkozó hozzászólásait tanulmányozni. Ha nem tetszik boldogulni, szívesen visszakeresem e kommentek paramétereit Önnek, ám szerintem Ön ezt képes megoldani.
Önnek szintén kívánok tartós jó egészséget. Óvja magát!
Egész szórakoztató (volt ) T Fekete György, “amari”, Ricsi úr s nem kevésbé tisztelt Eldrad “vitája” még ha félúton el is vesztettem előbb a fonalat majd az érdeklődésem is. Kezd kissé parttalanná válni György (remélem nem veszi bizalmaskodásnak hogy keresztnéven “szólítom” ) okfejtése hiszen minduntalan ugyan azokat a “köröket futja” még ha nem is ugyanazon szavakkal. Mindazonáltal sok mindenben egyet kell hogy értsek vele s amarival, csak nem tartom annyira sarkalatos kérdésnek hogy mennyiben fasiszta vagy inkább nemzeti szocialista e a kiépülő impérium (kérem ne vegye fel a” harcot ” az impérium kifejezés ellen
természetesen merő ironizálás okán ).
Sokkal inkább kívánatos lenne ha az eszme csere az ellenállás mikéntjéről menne s nem csapna hasztalan értelmiségi szócséplésbe. Igen hasztalan hiszen a két ideológia között a szememben egyenlőségi jel van részint a rengeteg elvi s gyakorlati átfedés s nem utolsó sorban gonosz mivoltukból fakadóan. Ha ettől Marxistává s kommunistává váltam szemetekben ám legyen,amúgy is azt vallottam mindig is hogy a kommunizmus ellentétben az említett szörnyűséges világnézetekkel szemben pozitív s igazságos elvi alapokon nyugszik.
A megvalósítás illetve “meg nemvalósítás” kudarca egy másik kérdés. Ezért (is) érzem úgy hogy a vita pusztán a vita kedvéért vagy mind inkább különös ön megvalósítás okán megy csupán már oldalakon át s távol áll tőle a legcsekélyebb “építő” szándék .
Éppen ezért is mondom – remélvén nem sértem meg az amúgy rendkívüli tájékozottságáról s intelligens érv rendszeréről számos alkalommal tanúbizonyságot tevő Fekete urat – egész egyszerűen nem ez a legmegfelelőbb “hely” ilyen mélységű disszertációjának kifejtésére a témában.
Huhhh!
Nem volt semmi, végig olvasni a polémiát!
Egy valamit nem értek!
Igenis, a fasizmus szele lengedezik, és senki sem borzong bele.
Én igen!!!
“Az is tény, hogy Orbán fellép a kormánynak nem parírozó szakszervezetekkel szemben, azonban részéről valódi törekvés a társadalom korporatív átszabására nem érzékelhető.”
Megette a fene, majd ha érezhető lesz!
Egyébként mindenkinek szebb napot, szebb jövőt, mint ami igérkezik.
Egyetértek sly, (egész egyszerűen nem ez a legmegfelelőbb “hely” ilyen mélységű disszertációjának kifejtésére a témában). Valami hasonlót írtam korábban én is (a nagydoktori disszertációkról), de Fekete György úr tagadhatatlan történelmi és irodalmi ismeretei mellett képtelen felfogni a finomabb célzásokat. Már elsőre sem tetszett a terjengős szövege, de a hasonlóan terjedelmes szövegduplázása sem győz meg (csak untat)
Egyébként Hegel és a fasizmus összemosása ugyanolyan tévtan, mint a fasizmus és a nácizmus összekeverése.
http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1932&honap=9&cikk=5782
Ha valaki gyanúba jön német filozófusok közül az Immanuel atyánk és az ő Zarathustrája. (már saját szerény véleményem szerint, amihez jogom van!)
Gömbös meg saját bevallása szerint is másolni valónak tartotta a fasiszta (olasz) rendszert. Engem ráadásul nem nem nyugtat meg, hogy “csupán” némi Horthysta restauráció zajlik nálunk.
Továbbá ha valaki elég sokat idéz Mussolinitől (és nota bene: Hitlertől is!)
az engem nem nyugtat meg az agyi berendezkedése normalitása felől!
De félretéve a személyeskedést azt hiszem megegyezhetünk a legkisebb közös többszörösben:
1. nálunk félig már lebontásra került a parlamenti demokrácia, kb annyit tervez belőle Nyomorbán meghagyni, mint Horthy
2. Orbán több elődjétől is koppintott, Horthy mellett hatott rá Mussolini és a kárpátok másik Géniusza is (sőt bevallva, vagy bevallatlanul Hitler is)
3. Jóérzésű ember minden minősítési vita mellett is sikítófrászt kap ettől!
Én is várom a lehetséges megoldási javaslatokat!
Egyébként mielőtt teljesen félremegy a vita (volt itt már kommunizmustól kezdve történelemtanári diplomáig minden) szerintem Bartus cikkének leglényegesebb bekezdése (bár lehet, hogy más – mást tart kiemelendőnek)
” Mi a minta?
Aki ezt a forgatókönyvet írta, az minden kétséget kizáróan a két világháború közötti Magyarország szellemi örökségét, a korszakot befolyásoló ideológiai áramlatokat, a Horthy-korszak külföldi testvérkapcsolatait vizsgálta, és azokból a Mussolini által alapított olasz fasizmus ideológiai alapvetését választotta. Az alaptörvényt követő sarkalatos törvényeket csak abban a kontextusban tudjuk helyesen értelmezni, a szerepüket megérteni, ha tisztán látjuk, hogy azok egy új típusú állam alapjait vetik meg. Ha nem Mussolini a mintája annak, amit Orbán épít, akkor kitalálta ugyanazt, amit az olasz fasizmus alapítója. De a hasonlóság, a logika koherenciája annyira megegyező, hogy kizárható a párhuzamos feltalálás elmélete. Sokkal nyilvánvalóbb, hogy az Orbán-rendszer kiagyalója elemezte, kigyűjtötte a legfontosabb alapelveket, és azokat ülteti át a 21. századi magyar viszonyok közé.”
Talán térjünk vissza a gyökerekhez!
Kedves sly! Tőlem távol áll az a relativizmus (hadd ne írjak cinizmust), amit kihallani vélek fogalmazásából. Bár tévednék! Mert engem, Öntől eltérően, egyáltalán nem szórakoztatott vitapartnereim tájékozatlansága, illetve , “gleichschaltolt” voltuk az uralkodó – apologetikus – vélemény által, hanem mélységesen elkeserített.
Az pedig, hogy alapfogalmi szintű kifejtést Ön “disszertációnak” értékel, a Maga percepcióján alapszik. Egyszerűen mondva: Ön és én, nem ugyanaz a készülék vagyunk.
Azt se értem, mi gondja a fenti Bartus-cikkre hozzászólásként beküldött tömör (tézisszerű) elemzésemmel, amellyel e vita kiterebélyesedése elindult. Bartus úr közreadott egy igen terjedelmes fejtegetést (nem publicisztikát, inkább esszét, no az tényleg közel áll a disszertációs mérethez) arról, hogy szerinte Orbán épülő uralmi rendszere lényegében rokon Mussolini fasizmusával, sőt fasisztának minősíthető, megspékelve heveny antikommunizmussal. Ezt cáfoltam én – rövid elemzésben. Ezután valóban kialakult több körös vita, kétségtelen ismétlődésekkel, azonban e jellegét nem én idéztem elő, hanem vitapartnereim, akik rendre ugyanazon ismerethiányos állításaikkal szólítottak meg engem. Ha pedig az embert kérdik, megszólítják, akkor válaszolunk, reagálunk. Legalábbis a jó erkölcs szerint.
“Értelmiségi szócséplést” se látok itt, se amari, se jómagam kommentjeiben (e tekintetben ugyancsak eltér véleményem az Önétől). Tudniillik éppen az Ön által nagyon helyesen hiányolt “hogyan tovább?” kérdésre kimunkálandó felelet megalapozását szolgálja az eddigi válaszok politikai elemzése, vagyis az utóbbi feladatot se lehetett teljesen kikerülni. Rá kellett mutatnom, miként illeszkedik a honi társadalom érdektagoltságában Bartus úr (és elvbarátai) részemről (is) bírált ideológiája, a mai magyar liberalizmus mint politikai jelenség.
A jövőhöz való konkrétabb előkészület pedig ez utáni közös feladatunk.
Nem értem Önt, kedves sly. Mi végre, illetve mi okból igyekszik engem (legutóbbi hozzászólásában) anómiás helyzetbe hozni? Mi jó abban magának, ha engem kettős kötésbe szorít? Mert ezt teszi. Ugyanis egyfelől használjuk funkcionálisan (tehát én is) e közéleti-politikai fórumot, az Amerikai Népszava online vitafelületét, másfelől kifogásolja, amennyiben megtesszük (pontosabban, nyomban kritizálja, ha vitapartnereim általi megszólíttatásomnak megfelelve cselekszem meg). Vagy azért táncoljak összemadzagolt lábbal, hátha elesem? Azért ennek hátsó szándékát hadd ne feltételezzem Önről. Bár, tiszta sor, politikai küzdelem zajlik társadalmunkban. E fórum kivételt képezne?
Bízom benne, hogy e felvetéseimmel töprengéshez, s nem csupán szórakoztatásához biztosítottam némi nyersanyagot.
Minden jót Önnek. (Ha ugyanazt fogja megfogalmazni, mint az imént, illetve tárgyhoz nem tartozót, inkább nem viszonválaszoznék újra.)
kekec hölgyem egyet értünk úgy látom majd mindenben Gömböldinitől Orbán szemezgetésén át (értem ez alatt ahogyan szemezgetett a diktátorok s rendszerük módszereiből át véve a demokratikus berendezkedés lebontásának leg célravezetőbb eszközeit ) az értetlenkedésig hogy mi végre a “túlzottan” is kimerítő okfejtés F.Gy. úr részéről. Egyszerűen ép úgy a “demokraták” energia pazarlásának tartóm mint a másik végletet a primitív gyűlölködő szimpla torrt mivel sajnos a “doktorálás ” is nem kívánt irányba viszi el az oldalt.
Re kekec
2011. július 1. péntek
21:41
Bocsásson meg Asszonyom, de szövegértésével nem tudok mit kezdeni. Amiként jelen kompilált, eklektikus utalásait se tudom követni. Igyekeztem nem “terjengősen” válaszolni. Egyébként Ön szintén anómiás helyzetbe próbál szorítani. Már most jelzem – hiábavaló…
Miért nem e-mailban vitatkoztok?
Nekem legalább is fárasztóak vagytok.
Már bocs, nem sértegetni akarlak Benneteket!
Fekete György úr. ha valaki nem ért egyet az Ön akármilyen terjedelemben előadott nézetrendszerével, az nem az ismeret (netán értelmi képességeinek) hiányára utal, hanem csak arra, hogy másképp látja a világot, mint Ön. Ráadásul az itt kommentelők többsége még csak nem is reprezentatív felmérés a magyar átlagnépesség értelmi képességeiről: egyrészt tudnak olyan szinten írni-olvasni, amelyik egy többoldalas újságcikk elolvasásához és értelmezéséhez szükséges – másrészt van annyi eszük, hogy eljutottak idáig, és nem kizárólag a Nyomorbánék által uralt fidesses médiákból tájékozódnak.
Nem kellene ezért az átlagosan érdeklődőket az egyébként érdekfeszítő, viszont túlságosan terjengős vitával elriasztani – ráadásul nem sok különbséget látok Önnek a szempontjait egyedül üdvözítőnek tartó igehírdetése és Orbán saját agybajának megvalósítására törekvése – és ennek során minden akadály és ellentmondás ledózerolása között. Legfeljebb a lehetőségeik szintjében – a mentalitásban viszont nem!
Önnek is az a baja, mint az Mszp-nek és TGM-nek: képtelenek röviden és tömören megfogalmazni a mondandójukat! És ezt nem dicséretnek szántam!
bocsi rupcsi, nomen est omen – nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Egyébként nem vagyok ellenére egy kis filozófiai csihi-puhinak, de azzal tényleg nem kellene untatni az online ÚJSÁGolvasókat. Ez egy másik műfaj!
Fekete György úr meg élhetne a felajánlott lehetőséggel – és indíthatna egy blogot, amit csak az olvas, aki érdeklődik – ráadásul a vitának is nagyobb helye lenne.
Kedves György félre értett ha úgy gondolja mint egy” váltóban” vita partneré szándékszom elő lépni csendes szemlélődőből. S értékelni sem volt célom sem a vitát sem mibenlétét,mindazonáltal egy valamire emlékeztetném ha meg nem sértem vele (higgye el csupán jó szándék vezet s azon vágy hogy az “egyszerűbb” olvasó is profitálhasson meglátásaiból) néha a kevesebb több,ha meg tenné hogy kissé tömörebben s kevesebb idegen kifejezést használva fogalmazná meg véleményét a témában kevésbé felkészült kommentelők is jobban értékelnék szavait s meg is értenék álláspontját. E kérdésben nem tartom szerencsésnek a párhuzamot Bartus ural hiszen nem szabad figyelmen kívül hagyni a száraz tényt miszerint e portálon Bartus László cikkei jelenek meg s nem fordítva.
Sajnálom ha cinizmust hall ki szavaiból s biztosíthatóm semmi nem áll távolabb tőlem.
maradok tisztelettel; Sly
Rupcsi, nyugi,. tényleg ez az utolsó!
Fekete úr! Ugyan mi a komplikált azon, ha nem fogadom el Hegelt a fasizmus eszmei atyjának (és ehhez linket is csatolok) viszont állítom, hogy Kant inkább sorolható oda? Mi az eklektikus azon, hogy Gömbös tanulmányozni valónak tartotta az olasz fasizmust, min a Horthy-rendszer továbbfejlesztési alternatíváját?
A szövegértésemmel meg nem kell semmit kezdenie – egész jól elvagyok vele!
“terjengősen” válaszolni. Egyébként Ön szintén anómiás helyzetbe próbál szorítani. Már most jelzem – hiábavaló…
Hát lassan kezd ez nem csak “terjengőssé” hanem fellengzőssé is válni.
nem tudok rajonni a cikkekre, allandoan hibat jelez, nagyon-nagyon nehezen jo be a kezdolap is, a blogban levo iras ala pedig egyaltalan nem veszi be a kommentet, mar tobbszor irtam, mas idopontba es semmi! most ide ezt azert irom, mert talan admin hamarabb olvassa
MAS is tapasztalt hasonlot? udv. mindenkinek
anómiás helyzet: társadalmilag helyes célokat a társadalom által elítélt módszerekkel elérni próbálni. Tehát Fekete úr is tisztában van azzal, hogy az általa erőltetett vita, bár szerinte helyes célt szolgál – a módszer (egy átlag kommentelőt untató terjedelemben) társadalmilag elítélendő?!
Ebbe nem én “próbálom beleszorítani” Nyakig benne van!
Olah Zsuzsa. Ma egész nap nehéz volt felvergődni, két eset lehetséges:
1. Ma kezdték élesben alkalmazni a magyar médiatörvényt, és ez a cenzúra első jele.
2. Bartus úton van Magyarországra, és nem tudom, hogy ki helyettesíti (ha egyáltalán)
Kekec! en is arra gondoltam, hogy elkezdodott valami???!!! mert eddig par nappal elobb kivetelevel ilyet nem tapasztaltam
Kedves Kommentelotarsaim! Vigyazzatok otthon szombaton Bartusra es magatokra!
Elköszönve (most) vitapartnereimtől tisztelettel figyelmükbe ajánlom: http://mebal.hu/
Tisztelt Bartos úr és a többi fórum társak.
Ma lép életbe a media törvény ami véget vet a kalsszikus szólásszabadságnak így tehát egyre nagyobb szerepe lesz a nem magyarországi szervereknek a szabad információk terjesztésében.
Ezért néztem ide mint egyik lehetséges hírforrás a jövőre nézve.
Az internet elképesztően hatalmas anyagot nyújt az olvasóknak így fontos, hogy az írások könnyen áttekinthetők, tömörek és vizuálisan profi módon legyenek tördelve.
Az a rémes szórengeteg, bekezdések nélküli szerkesztés, betűáradat ami az egyes cikkeket itt jellemzi csak a legelszántabb időmilliomosokat csábithatja, hogy végigböngésszenek egy írást.
Betűről betüre.
Itt az ideje egy nyelvújításnak: a dagályos, cikornyás hosszú lére eresztett cikkek nem valók a netre.
Lejárt címkékkel se használjanak mert már azok is elvesztették eredeti értelmüket.
Az amerikai balosok (Marxisták) állandó “kártyái” amivel elhallgattatják az ellenfelet “race card”, “bigot”, “Fascist’, “homophobic” ” xenophobe” “nazi” stb. stb.
Ez a 2 fillér értékű véleményem.
Srácok, nem az a baj Fekete György kollegával, hogy “terjengősen” fogalmaz, mert ezt mások is megteszik néha (pl. én).
…
Az meg aztán főleg nem gond, hogy a rendelkezésére álló ismeretanyag alapján más következtetéseket von le, mert erről szól az ismereteink alapján törtténő értelmes vita.
Még ha következtetései közül némelyik nyilvánvalóan téves is.
…
Két gond van vele:
…
1,
Valóságos mondatkígyókat, tenyészmondatokat ír. Olyanokat, hogy az gyakran az értelmezhetőség rovására megy. Amikor egy mondat = kb. hat sor, na, az már nevezhető olvashatatlannak.
Stílusa valami elképesztően, és értelmetlenül dagályos, töbek között ennek köszönhetőek a sokszorosan összetett mondatkígyók.
Ezen kívül, általában képtelen a szöveget tagoltan leírni, ettől pedig végképp olvashatatlanná válik egyébként érdekes gondolatmenete (függetlenül attól, téved, vagy sem). Komoly türelem és elszántság kell szövegeinek értelmezéséhez.
(ne kezdje most senki, hogy “áááh, de buta ez az Eldrad, meg mindenki, még egy szöveget sem tud értelmezni, mert nyilvánvalóan nem erről van szó).
2,
György az a fajta, akinek írhatunk bármit, lehetetlen meggyőzni, ha téved. Márpedig, tárgyi tévedései is vannak. Így pedig, hogy lepereg róla minden, hogy semmit nem vesz figyelembe, bármit írunk neki, csak hajtja a magáét, lehetetlen bármiféle értelmes vita.
Néha olyan, mintha magával akarna vitázni.
…
És nem, György, nem fogom kiszedni tévedéseit egyenként, mert már megírtam az egyik, önnek szóló kommentemben, miben tévedett az egyik beírásában, erre ön idemásolta az EGÉSZ szövegem, és rákérdezett: “na, akkor miben is tévedtem?”
…
Hát, ez a gond vele.
Az általa ajánlott szélsőbaos propagandaanyag bemutatkozószövegében pedig a valós tényanyagok mellett annyi csúsztatás, annyi hazudozás van, hogy azt felsorolni sem lehet itt, terjedelmi okok miatt.
…
http://mebal.hu/nyilvanossagra-hozott-dokumentumok/a-mi-magyarsagunk-baloldalisagunk-demokraciank-hitunk
…
Gyakorlatilag minden egyes mondatába bele lehet kötni, és nem olyan értelmetlen, “csak azért is megmondom a tutit” jelleggel”… hanem mert egyszerűen hülyeségeket írnak, állításaik könnyen cáfolhatóak, ha valakinek megvan a témához szükséges alapismerete.
…
Tényleg nem kezdem kielemezni, annyira hosszú lenne, és annyira geyrekesen ostoba az egész.
…
Amúgy, olyan, mint valami ‘30 as évekből áthozott sztalinista propagandaanyag.
…
Ha valakinek ez a mérvadó… hát, azzal tényleg lehetetlen bármiféle eszmecsere.
Eldrad a szívemből szóltál. Statisztikai alapon várható volt, hogy a szélsőbalról is idekeveredik valaki. Elfér a levegőben (ha nem akar abból túl sokat elszívni) mint pl az is, aki a jezsuitákat sztárolta az egyik nap. Az is biztosan meg volt győződve a saját nézőpontja helyességéről – de legalább kevésbé dagályosan írt. Már eddig is a jelentőségénél többet foglalkoztunk vele, a lényeg mégiscsak a nálunk épülő antidemokratikus rendszer, mint betegség, és az azzal kapcsolatos helyes diagnózis mielőbbi felállítása – amely elősegíti a gyógyítási folyamatot.
Sajnos az ország immunrendszerét a fasizmussal szemben nagyon legyengítette, hogy az elmúlt években minden kis bokor-rezdülésre farkast kiáltottak az ellenfél démonizálása érdekében és antifasiszta kiállásra szólítottak fel. Most már hatástalannak tűnik ez az elkoptatott jelszó.
Ehhez járul, hogy a Kádár-rendszer létbiztonságot nyújtó szakaszát is egységesen “diktatúrának” nevezték: hát persze, hogy ezután nem riadozik a nép ettől a jelzőtől, továbbá a “demokratikus” rendszerváltásnak milliók voltak a vesztesei, tehát a demokrácia melletti kiállásra sem lehet nagyon rávenni őket. Marad a pőre anyagi érdek: amíg milliók nem érzik a saját bőrükön, hogy TÉNYLEG schmittpalira voltak véve, addig nincs sok remény az ellenállásra.
Viszont mire a tömegelégedetlenség feltámad: már nem lesz vitára idő: addigra PROGRAM kell! És ezért türelmetlenkednek a demokraták, ezért sürgetnék Gyurcsányt: mert már régen nem a belső problémákra kellene koncentrálniuk a nagy köldöknézegetésben.
Tessék az irányzatoknak SAJÁT programokat összeállítani és AZON vitatkozni!
“…Tessék az irányzatoknak SAJÁT programokat összeállítani …”
…
- Na, igen… ez viszont egy alpári, 80 évvel ezelőtti jellegű sztalinisza propagandával nem lehetséges.
…
Amúgy, én inkább a mielőbbi menekülést válsztom orbánisztánból, más lehetőség úgy sincs.
“…80 évvel ezelőtti jellegű sztalinisza …”
…
…
“…80 évvel ezelőtti jellegű SZTALINISTA…”
…
Na!
Na úgy döntöttem, hogy én is túltengek egy picit.
Ha már szóba került a diagnózis és program: Nem vagyok közgazdász, lehet hogy ezért nekem a közgazdászok véleménye közül Róna Péteré az elfogadható. Az országnak STRUKTURÁLIS problémái vannak, ami törvényszerűen vezet ahhoz, hogy minden 4 évben az államadósság másfélszeresére nőtt. Igen I.Orbán alatt is, mert csak ARÁNYÁBAN csökkent a GDP-hez viszonyítva (ha azt a kis stiklit a Fejlesztési Bankban eldugott tartozásokról elfelejtjük) Ráadásul valódi világbajnoki teljesítményt a Horn-Bokros kormány nyújtott: 90 %-ról 62%-ra! I.Orbánnak akkor még volt annyi esze, hogy két évig nem nyúlt hozzá: a lendület vitte tovább lefelé. Csak aztán rászabadította I.Matolcsyt a gazdaságra – és kellett a 2 éves költségvetés, hogy ennek “áldásos” hatásairól ne kelljen zárszámadást adni! De akkor is érvényesült a törvényszerűség: 6 ezer milliárdról 9 ezer mrd-ra. I.Gyurcsány ezt növelte 13,5 ezer mrd-ra, majd a lendület még a 2006-ban behúzott fékekkel is felvitte II.Gyurcsányt és Bajnait majd 20 ezer mrd-ra (na meg a világgazdasági válság)
Egyébként pont az I.Orbán bizonyította a régi mondás igazságát: “Nem takarékoskodni kell, hanem keresni” A Bokros csomag visszakapcsolt 2-es fokozatba – ezek után a gazdaság fel tudott kapaszkodni a konjuktúra emelkedőjén (magyarán: NŐTT a GDP) Ha a trend marad, a Megyó osztogatását is ki tudta volna nőni a gazdaság (hiszen 2002-ben NEM nőtt a GDP arányos adósság!) Csak aztán 2003-ban megtört a világpiac, kifogyott a Bokros csomaggal nyert lendület is (erre mondják a közgazdászok, hogy STRUKTURÁLIS reformok nélkül minden megszorítás hatása elenyészik)
Jelenlegi bajaink döntő többsége szintén régi mondást igazol: A pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve. A rendszerváltáskor elől mentünk be a forgóajtón, a szellemi, jogszabályi, gazdasági előkészítettség okán – ezért évekig hozzánk jött be a legtöbb külföldi működő tőke. Ennek bevonásában minden akkori kormányt a jószándék vezette. Viszont a bejövő modern, nagy termelékenységű tőke (ahol a termelékenység az ALACSONY élőmunkaigényt jelentette) ugyan hozzájárult a GDP növekedéséhez, azonban nagyrészt
BÉRMUNKA, összeszerelés – ezért olyan iszonyatosan nagy az importigénye.
Ráadásul a haszon nagy része sem itthon csapódik le. Róna Péter szerint bérmunkából egyszerűen nem lehet annyit keresni, amennyivel az állammonopolista kapitalizmus gazdasági hátterére méretezett szociális rendszereket fent lehetne tartani. (a szocializmus ilyen minősítése tőlem)
Közben a volt szocialista országok is felzárkóztak, megnőtt a tőkevonzó képességük (azaz elvesztettük a kezdeti előnyünket) de ott eleve alacsonyabbak voltak a szociális ellátó rendszerek, mint a legvidámabb barakkban, ráadásul tényleg “tetszettek” forradalmat csinálni, ezért még a kapitalizmus árnyoldalait is jobban tudják tolerálni a demokrácia mázába csomagolva, ezért is kezdenek elhúzni mellettünk..
Mi meg itt állunk, az állami gazdasági túlhatalomra méretezett szociális rendszerrel, amelyet még az elmúlt 20 év összes megszorítása sem tudott olyan mértékig lerohasztani, ami nem okozna versenyhátrányt, a fenntartásához 50 %-ot meghaladó adókoncentráció ÉS azon felül folyamatos állami eladósodás kell (mert a költségvetési hiány arról szól mennyivel költünk TÖBBET, mint amennyit megkeresünk!)
A neokonzervatív és neoliberális közgazdászok meg nem ismernek más módot a probléma kezelésére, mint az állandó megszorítást – amely csökkenti a belföldi keresletet – csökkenti a GDP-t – csökkenti az ellátó rendszerre fordítható összeget: tehát jön a következő megszorítás: vég nélkül!
Ráadásul van most egy fasiszta rendszert építgető kormányunk, amely a legelesettebbek bőrére próbálja ezt az egész probléma halmazt megoldani.
Olyanok, mint a Jobbik: jó kérdéseket vetnek fel – de iszonyatos válaszokat adnak rá.
Valahogy ki kellene ebből a kőrből törni. A BEVÉTELEK növelésére koncentrálva. Innováció, mezőgazdaság fejlesztése, hozzáadott értéknövelő technikák. Csakis a komparatív előnyökkel lehetne kikapaszkodni. ERRE kellene hihető, támogatható és DEMOKRATIKUS program. Nemzeti összefogással (mert nem lehet a “nemzeti” jelzőt lazán átengedni a jobboldalnak)
Régen nem néztem meg ezt a listát, most is csak blikkre, hátha van valami új. Nos, van, Fekete György véleménye és az azzal kapcsolatos vita.
Kicsit kapkodva írok, elnézést, de hamar indulnom kell.
Szerintem nem kell túllihegni a minősítési, osztályozási (taxonómiai) kérdéseket. Ha ezt nem tesszük, akkor vagy azonos oldalon állunk, vagy legalább szövetségesek lehetünk.
Emellett mégis jeleznem kell: Fekete György önkényes kijelentéseket tulajdonít a vele vitázóknak, de szerintem ő is tesz ilyeneket. Pl. szerintem csak az általa hivatkozott történészek álláspontja szerint minősülnek a liberális újságírók a tőke-munka ellentétben a tőke kiszolgálóinak. Ez tipikusan nagyon vitatható állítás. A társadalomkutatás, társadalomelmélet állításai messze nem olyan egzaktak, mint a természettudományi állítások.
Még valami:
Hogy a Zorbán-rendszer milyen, arra marxista válaszom van: A dolog lényege a dolog maga. A hasonlóság a lényeg (ami persze nem elsősorban jelenség szerinti, hanem szerkezeti hasonlóság). Sajnos hamarosan meglátjuk.
Kedves Kekec,
Jó a hozzászólásod. Kár, hogy nem olvastam hamarabb, szívesen beszélgettem volna róla.
Kedves Apologéták!
Fentebb olvasható, nekem címzett, illetve velem kapcsolatos szíves tanácsaikat nagyon köszönöm. Azokat, mint alább láthatják, igyekeztem hasznosítani. Ki-ki tetszése szerint választva gyönyörködhet. Íme:
http://martirvedo.nolblog.hu/archives/2011/07/02/Mussolini-fobia/
http://www.nepszava.hu/blog/entries.php?id=1461
http://martirvedo.blog.hirszerzo.hu/entry/22191
Üdvözlettel: Fekete György nyug. mentálpedagógus történelemtanár (alias Martírvédő, illetve Navigator – a blogvilágban)
A félreérthetetlenség érdekében pedig:
Éljen az osztályharc!
Le a kizsákmányolással!
Éljenek a jakobinusok!
Éljen a Nagy Októberi Forradalom!
Éljen a Magyarországi Tanácsköztársaság!
Éljen a fasizmust legyőző szovjet Vörös Hadsereg!
Örök dicsőség minden valóban kommunista magyar forradalmárnak és eszmei elődjeiknek (Pl. Petőfi Sándor !), akik életüket áldozták a magyar nép és a világ minden kizsákmányoltjának felszabadításáért!
Ne hódoljunk be a burzsoázia semmiféle szirénhangjának, érkezzen az akár globalista, akár nacionalista tőkés oldalról!
Fel a kizsákmányoltak önszerveződéséért, saját maguk általi vezetéséért!
Előre a szabad termelők önkéntes közösségeinek társadalmáért, a kommunista társadalomért!
Nincs más út! Tőlünk függ, rálépünk-e!
Unokáink látni fogják, élni fogják!
Éljen a valódi demokrácia, amely nem torpan meg a híd alatt alvás szabadságánál!
“Nem lesz a tőke úr mirajtunk…”
girbegurba “csatlakozom”
Eldrad én is szélsőség vagyok ,szélső demokrata
Kívánatos a szövetség az ultra ballal ,az újjal.
Na, látom, mebal.
Nem olyan könnyű vitázni vele, mint Eldrad gondolja. Elméleti viták persze folytathatók, de nehéz lesz a tömeget meggyőzni.
Ez még nem *szélső* bal, mint ahogy kekec írja (07:47). Legalábbis nem ütközik ki, hogy erőszakos lenne. Azonban, ha jól értem, a magántulajdon ellen kíván fellépni, és ebben már benne van a potenciális szélsőség.
Ha már marxisták, akkor legyenek a mi érveink is azok:
A termelés hatékonysága nem független az elosztástól, sőt, azzal dialektikus kapcsolatban van. A magántulajdon és a pénz a társadalmi viszonyok olyan, jogi kifejezői, melyek az elosztást szabályozzák. A pénznek sok funkciója van, ezek közül az egyik, hogy általános értékmérő, és ideális esetben az egyén az általa birtokolt pénzérték arányában részesül az elosztott javakból. (Eltérés az ideális esettől: politikai hatalom. De ez is kifejezhető pénzzel.) A tulajdon (jelen esetben legyen a termelőeszköz magántulajdona) az a jog, hogy a tulajdonos (viszonylag) szabadon dönt a termelőeszköz használatáról.
Az eddigi történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél inkább biztosítva van a tulajdon szabadsága, annál hatékonyabb a termelőszeközök használata, és annál gyorsabb, hatékonyabb az innováció.
A polgári demokrácia hatalommegosztó alkotmánya ezt a szabadságot biztosítja a történelemben eddig egyedül sikeresen. (Az ókorban voltak hasonló konstrukciók, de a szabadok szűk körére korlátozva, ami a mai termelőerők működését lehetetlenné tenné.)
A különféle eltérő próbálkozások mind ezt az alkotmányt szüntetik meg, és ezt a szabadságot (is) korlátozzák, ezáltal alattvalóikra nyomort és katasztrófát hoznak.
Azok a baloldali nézetek, melyek a társadalmi viszonyok (mérnöki módra) tervezett megváltoztatását szorgalmazzák, alapvetően hibás történelem- és társadalomszemléleten alapulnak. Nem az a véleményük hibás, hogy a tőkés tulajdonos és az alkalmazott viszonya a kapitalizmus alapvető és kibékíthetetlen ellendmondása, ez sajnos igaz. Azt nem veszik figyelembe, hogy a társadalom önálló entitás, magasan szervezett mozgásforma, az egyénnél “magasabb” rendszer, aminek saját fejlődési törvényei vannak. A fiatal embert sem lehet tetszés szerint nevelni, legfeljebb a fejlődéslélektan bizonyos összefüggéseinek és az aktuális egyednek *alapos* ismeretében kissé befolyásolni lehet fejlődését. Alapvetően más irányba fordítani nem lehet. Aki mégis megpróbálja, az megnyomorítja őt.
Aki a társadalmat próbálja így irányítani, az a társadalmat viszi katasztrófába.
Kekec írja Feketéről:
…
” ráadásul nem sok különbséget látok Önnek a szempontjait egyedül üdvözítőnek tartó igehírdetése és Orbán saját agybajának megvalósítására törekvése – és ennek során minden akadály és ellentmondás ledózerolása között.”
Azért nem látsz, mert nincs is.
Re girbegurba
2011. július 2. szombat
21:43
No, ez aztán kritikátlanság! Ami ismerethiányból vagy gondolkodási diszfunkcióból adódik. – “Az eddigi történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél inkább biztosítva van a tulajdon szabadsága, annál hatékonyabb a termelőszeközök használata, és annál gyorsabb, hatékonyabb az innováció.” – Mert vö. a tőkés rendszer, a kapitalizmus világgazdasági válságai…
Ám minek is jegyzem, hiszen nem kívánok Önökkel tovább vitázni…
Fekete úr átment Hamupipőkébe, és elválasztja az ocsúkommentet a búzától?
Pedig lehetne girbegurbával is vitatkozni – annak ellenére, hogy sok mindenben egyetértünk (például a tagadhatatlan történelmi tapasztalatokban).miszerint NEM a kapitalista rendszer omlott össze!!!
Csak az a zárójelben odavetett: (Az ókorban voltak hasonló konstrukciók, de a szabadok szűk körére korlátozva, ami a mai termelőerők működését lehetetlenné tenné.) ne lett volna!
Mert Orbán a római iskola szerint ÉPPEN erre törekedik, az meg még nincs történelmileg bebizonyítva, hogy ez a mai körülmények között lehetetlen. Az a szörnyű gyanúm, hogy mi leszünk azok az ostobák, akiknek a kárán mások okulni fognak.
Minden rendszer összeomlott, és össze fog omlani, ami nem kapitalista.