Gréczy Zsolt és Bartus László levélváltása 2011. május 15. vasárnap 15:20

Gréczy Zsolt levelet írt Bartus Lászlónak a Facebookon a “Gyurcsány, Gréczy és a fizetett szerelem” című írására reagálva. Az alábbiakban közöljük Gréczy Zsolt levelét és Bartus László arra írott válaszát.

Kedves Bartus Laci!

Olvastam a rólam (is) szóló írásodat az Amerikai Népszavában. Csupán néhány megjegyzést tennék hozzá, ha már régen egy szerkesztőségben dolgoztunk – és jó viszonyban.

Azt írod, Gyurcsány Ferenc nem teremtette meg a baloldali média igazsággyárát, ellenben Orbán hogy felépítette az ő birodalmát. Nem lehet, hogy innen vannak a bajok?

Gyurcsány előtt kormányfőként két lehetőség állt. Az egyik: ugyanazt teszi, mint Orbán, aki az adófizetők pénzén – megkérdezésük nélül – lapokat alapít, múzeumot hoz létre. Székházat is vesz nekik, valamint előfizetésükre buzdít. Milliárdok mentek el erre az Orbán-kormány idején. Ez rendes, nemzetet szolgáló cselekedet, vagy lopás a haveroknak politikai okokból?  Ha Orbán ezért szidttátok, szidtuk, akkor miért kérjük számon ezt Gyurcsányon? (Amúgy ennyit Elek István mai publicisztikáinak hitelességéről – ha már a Heti Választ neki alapították milliárdokból…) Gyurcsány valóban nem azt tette, amit Orbán. Tudom, ma sokan haragszanak rá ezért… Sőt, az uniós fejlesztési hirdetésekből is jutott a jobboldalra is. Ugyanígy tett Bajnai Gordon is. És Gyurcsány kétéves pártelnöksége (2007-2009) előtt is létezett az MSZP, a maga sajtójával, és az azóta eltelt két év óta is. Mégis ő lenne a hibás a sanyarú finanszírozásért?? Vagy előtte és utána minden remekül ment és megy? Ugyan!

Felépülhetne a nem egyforrású baloldali médiabirodalom abból is, hogy tehetős üzletemberek, vagy pozitív értelemben mindenre elszánt értelmiségiek pénzt tesznek bele. Néhány kivételtől eltekintve ez nem történt meg. Sem amikor a baloldal és a liberálisok kormányoztak, sem azóta. Gyurcsány lenne a hibás? Mitől tartanak? Vagy ennyire érdektelen az immár ellenzéki sajtó létezése?

Miért van az, hogy a jobboldaliak adnak – nem félnek adni – a baloldaliak és a liberálisok viszont nem tesznek semmit? Mondom, néhány kivételtől eltekintve. Hol vannak a szociálisan érzékeny, és politikailag az orbáni világon kívül álló baloldali és liberális vállalkozók, akik hirdetnek, legalább egy negyed oldalnyit?

Ami pedig engem illet – és mostantól nem kívánok a kitiltásról beszélni – sem a stop-hu sem a Népszava nem fizetett az írásaimért. Még mielőtt valaki azt hiszi, hogy az a bajom, hogy odalett a pénzem. Lehet, hogy nem tűnt fel, de amikor főtanácsadó voltam, mindig feltüntettük, hogy milyen funkcióból írok a Népszavába. E poszton elődeim és utódaim is rendszeresen publikáltak és teszik most is. 2010 tavasza óta ezt civilként teszem. Nincs semmilyem pártfunkcióm. Csak segíteni szeretnék annak az irányvonalnak, amellyel szimpatizálok.

A blogomat átvihettem az indexre. Az első írás több, mint ezer “lájkolást” hozott.

Lehet, hogy a téma volt ennyire izgalmas, de tán azt is jelzi e magas szám, hogy sokakat (?) érdekelhet a véleményem.

Az MSZP megújítása pedig elengedhetetlen lesz. Ezt mindenki tudja. Azok is, akik ezt ma akadályozzák. A párt népszerűsége egy év alatt semmit sem nőtt. 11 és 13 százalék között mozog.

Egyszerre kellene valami új dolgot csinálni és bírálni a kormányt, íme a gyötrelmesen szép ellenzéki feladat.

Én még hiszek benne, hogy megcsinálható és nem írom le majd az Amerikai Népszavában közölt szerzőkről és dolgozataikról, hogy pótolhatók. Egyrészt nem azok, mert nyilván valamiért megszülettek, és volt rá felület is. Minden írás viszi valamerre a dolgokat. Az enyém is, másoké is.

Ebben bizonyára egyetértünk.

Barátsággal

Gréczy Zsolt

.

Kedves Gréczy Zsolt,

szeretném megerősíteni, amit itt talán sokan nem tudnak, hogy mi valóban egy szerkesztőségben dolgoztunk, és nagyon jó viszonyban. Nem emlékszem, hogy valaha a legkisebb dologban is nézetkülönbségünk vagy konfliktusunk lett volna. Véleményem szerint most sem közöttünk van a konfliktus, legfeljebb a helyzetet másképp látjuk. Az én írásomban ezúttal is kifejtettem az MSZP belső működésének anomáliáit, éppen azokat, amelyeket Gyurcsány Ferenc támad, és amelyek miatt szeretné megújítani ezt a pártot. Kifejtettem, hogy az MSZP-ben a pártfinanszírozás jelenlegi rendszere miatt informális hatalom jött létre, és ezt halálos, gyógyíthatatlan betegségnek, rákos daganatnak neveztem. Gondolom, idáig egyetértünk.

Véleményünk abban különbözik, hogy Te és Gyurcsány Ferenc úgy ítélitek meg, hogy ezt a pártot belülről meg lehet újítani, én pedig azt gondolom, hogy nem. Ez a párt ilyen, ez identitása része. Vagy az egészet törlöd el, vagy újat alapítasz. Ezt megváltoztatni nem lehet. Mosógépből soha nem lesz bicikli. Engem sokat bírálnak Gyurcsány Ferencnek azok a szimpatizánsai, akik mindig naprakészek vele. De én már most azt mondom, amit ő majd csak egy év múlva fog mondani, amikor ebből a pártból mennie kell. Nem azért, mert én okosabb lennék, mint bárki más, hanem azért, mert ez az első pillanattól kezdve ennyire látszik. Feleslegesen amortizálja ez a próbálkozás őt is, az MSZP-t is, értelmesebb lenne békében elválni, majd együttműködni két olyan alakulatnak, amely elkötelezett a demokrácia mellett. Tudom, hogy a nulláról kezdeni nehezebb, sok kockázattal jár, de nincs más választása. Nagy időveszteséggel és egy háború veszteségeit is elszenvedve, ez még nehezebbé és kockázatosabbá válik.

Mindezt azért említem, mert összefügg a cikkemmel. A magyarországi Népszava helyzete, kiszolgáltatottsága pontosan tükrözi az MSZP belső viszonyait és működési módját. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy erről az ottani kollégák nem tehetnek. Gyurcsány Ferenc és Puch László értelmetlen, felesleges, és semmiféle pozitív végkifejlettel nem kecsegtető háborúja odáig megy, hogy az ezen kívül álló napilapnak azt kell eldöntenie, hogy megszűnik, vagy megszabadul a lapot finanszírozó pénztáros ellenségének bizalmi emberétől. Mit tehetnek ők erről? Nincsenek könnyű helyzetben. Ezért a döntésért nem ők a felelősek, hanem azok, akik ezt az állapotot létrehozták és fenntartják. Amikor azt írom, hogy pótolhatók az írásaid, nem Téged akarlak megbántani, hanem jelezni azt, hogy a Népszavában vannak még kiváló tollú újságírók, akik meg tudják írni ugyanazt, amit Te. De ha nem kapnak pénzt, akkor sem ők nem írhatják meg, sem Te, mert be kell csukni a boltot. Kénytelenek ahhoz alkalmazkodni, aki fizet, aki a lapot fenntartja. Ezért kérdezem, ha ellenállnak Puch Lászlónak, és nem kapnak támogatást, akkor Gyurcsány Ferenc átveszi-e őket? Milyen alternatívát kínál nekik? Menjenek az utcára a családos emberek? Lehet azt mondani, hogy még ha megszűnik is a lap, álljanak ellen ilyen kéréseknek. De az alaphelyzet más: ez az újság az MSZP lapja, ők a tulajdonosok. A pártot Puch emberei vezetik, az újság pedig nem függetlenítheti magát a tulajdonostól. Az értelmetlen háború, amit Gyurcsány Ferenc elindított a megtisztíthatatlan MSZP megtisztításáért, kezdi szedni az áldozatait. Az első a Népszava és Te vagy. És ez így megy majd tovább, szétverve mindent, amit csak lehet, mert Gyurcsány Ferencnek semmit nem fognak engedni, még ha az egész párt megszűnik, akkor se. Erre próbáltam felhívni a figyelmet, hogy ez az oka annak, ami történt, és nem az, hogy a Népszavában dolgozó kollégák nem tisztelik a sajtószabadságot. A két ádáz ellenség az oka: az egyik, amelyik nem enged, a másik, amelyik ezt nem látja be. Csupán arra kérlek, hogy amikor majd Gyurcsány Ferenc mégiscsak távozik a maga mögött hagyott háborús romokról, akkor légy szíves annyit megírni nekem, hogy „Laci, igazad volt”.

Ami pedig a baloldali médiát illeti. Te pontosan tudod, hogy a politikai harcot ma a világban mindenütt médiával vívják. Ezek a szemben álló felek fegyverei. Fejlett demokráciákban a médiumok nem a pártok kezében vannak, de a politikai irányzatok támogatnak a világnézetükhöz közelálló orgánumokat, amelyek megszólaltatják a nézőpontjukat, helyet adnak a véleményüknek. És nem mellesleg, független hatalmi ágként, őrzik és ellenőrzésük alatt tartják a jogállamot, a szabadságot, védik az alkotmányos rendet. Ma hol vannak ezek? Ezek bírálják is a hozzájuk eszmeileg közelállókat, mint ahogyan ezt teszi például az Élet és Irodalom, a 168 óra, és mások mellett szerényen az Amerikai Népszava is. De a politikai egyensúly elképzelhetetlen médiaegyensúly nélkül. Orbán Viktor egy médiabirodalommal rendelkezik, vele szemben Gyurcsány Ferenc két bloggal (az egyik az övé, a másik a Tied) vonul fel a csatatérre. Ez kifejezi az arányokat. Légpuskával lövöldöztök nehéztüzérség ellen. Ez a jelenlegi helyzet. Ennek köszönhetően itt áll a fél ország, vagy lassan már a többség, egy diktatúra kellős közepén hatékony politikai képviselet nélkül, a harchoz szükséges fegyverek, média nélkül. Az a kevés, ami megmaradt, élet-halál küzdelmet folytat a megmaradásért. Miközben Ti voltatok nyolc éven át hatalmon. Már 2006-tól lehetett tudni, hogy a következő választást nem az MSZP nyeri. A világ legkorruptabb pártjának megtisztelő címével vonultatok ki a hatalomból, és a diktatúra elleni harchoz nem maradt egy filléretek sem. Ebben az időszakban sok éven át meghatározó szereplő volt Gyurcsány Ferenc mint miniszterelnök és pártelnök. És annyira nincs médiája, hogy a Te blogod vagy cikked egyetlen lapból való törlése akkora csataveszteség a számára, mintha a fél hadseregét mészárolták volna le. És így is van, mert egy blog és heti egy cikk elvétele a megszólalási lehetőségeinek éppen a felét jelenti. Ezzel akar győzni? Hatalmas médiabirodalomnak kellene állnia a demokrácia erői mögött. Nem olyannak, mint Orbáné, ahol mindent kézzel vezérelnek, és napiparanccsal irányítanak. De Gyurcsány Ferenc blogja és Orbán parancsuralmi propagandagépezete között még van néhány árnyalat. A fasizmus és a demokráciának vélt anarchia, szervezetlenség és fejetlenség között még van más is. A rendre épülő szabadság.

Azzal tisztában vagyok, hogy az orbáni diktatúrában senki nem mer pénzt adni ellenzéki sajtóra, és ezt meg is értem. De az elmúlt nyolc évben ez nem jelentett veszélyt senkire. Ám nem volt annyi előrelátás, hogy valaki erre gondolt volna, és megszervezi, organizálja ezt a folyamatot. Demokratikus formában is lehet a civil társadalom és a demokrácia védelmét biztosító intézményrendszert létrehozni. Nemcsak lehet, hanem kell. Különben nincs védelem egy fasiszta diktatúrával szemben. Arra céloztam, hogy Gyurcsány Ferenc elnöksége idején sem hoztak létre külön sajtóalapot, amely megteremti legalább a Népszava finanszírozásának biztos – és a napi döntésektől független – alapját, ezzel a viszonylagos szabadságát, hogy ne a pártpénztároshoz kelljen menni havonta könyörögni, hogy fizessék ki a béreket és a nyomdát. Hogy ne könyöradomány legyen az, hogy fizetést kapnak a méltatlan helyzetbe hozott munkatársak. Ennyi hatalma az elnök-miniszterelnöknek csak volt ebben a pártban. Akkor most sem lennének kiszolgáltatva annak, hogy Gréczy Zsoltot ki kell rúgni, ha nem akarnak bezárni.

A mai helyzetet ne hozzuk magyarázatképpen ide, mert ez csak szűk egy éve áll fenn. A végeredmény pedig az, hogy a demokrácia híveinek, a baloldal millióinak nincs versenyképes sajtójuk, hatékony politikai képviseletük, ezrével kerülnek újságíró kollégák az utcára, és nincs hova menniük. Nem kell Orbán módszereit használni, de teljesen naivnak sem kell lenni, mert különben egy év alatt felszámolják a köztársaságot, ahogyan azt a mellékelt ábra mutatja. Most pedig itt állunk a diktatúra kiépítésének közepén, a megmaradt szabad sajtó az életben maradásért küzd, a megmaradt baloldali párt és annak egyik markáns vezetője, akitől sokan az ellenállás vezetését várják, gyilkolja egymást, és azt is szétveri, ami még megmaradt. Hogy ennek mi értelme van, azt nem tudom. Én megértelek Téged, hogy mindig a pozitívumokra helyezed a hangsúlyt, és hogy Gyurcsány Ferenc híveinek a pozitív beszédekre, a lelkesítésre és bátorításra van szükségük, és ezt várják el tőletek. De azért fel is kell tenni néhány kérdést, legalább magatoknak, különben még a végén azt hiszitek, hogy a jelenlegi helyzet magától állt elő, és akkor semmi nem ment meg benneteket attól, hogy a hibáitokat megismételjétek. Sajnos, nem gondolom, hogy bárki véleményére túl nagy nyitottság lenne. De attól nekünk még mondanunk kell, hogy elvtársak, azért itt valami nagyon el lett k…va. A tökéletesség látszatát hagyjuk meg azoknak, akik vakon akarnak hinni. De legalább a Te esetedből vonjátok le azt a tanulságot, hogy amire leginkább szükségetek van most, nemcsak nektek, hanem a demokrácia híveinek, az egy erős, pártfüggetlen, de demokratikus sajtó. Ki kellene lépni abból a bűvkörből, hogy a két szemben álló pártnak van egymással szemben dolgozó pártsajtója. Olyan független és szabad, demokratikus sajtóra van szükség, amely önálló hatalmi ágként, a törvényesség szellemében ellenőrzi a mindenkori hatalmat és ellenzéki pártokat, és egyetlen politikai erő sem járhat úgy, mint Ti, hogy megszólalási lehetőségetek sem nagyon marad. Lássátok be, hogy mennyire sérülékenyek vagytok enélkül, és hogy nagy mulasztások történtek ezen a téren. Ha Gyurcsány Ferenc fordul néhány gazdag emberhez, hogy elindítsa ezt a folyamatot, mert most már az ő érdekük is egy pénzügyi alap megteremtse a nem pártos, hanem független, de demokratikus sajtó megerősítésére, az nem ugyanaz, mintha mi, az érintettek próbálnánk támogatást szerezni ahhoz, hogy az információs szabadság megmaradjon. De ha még ebből a mostani esetből sem tanultatok, akkor csupán azt szeretném jelezni, hogy ne azokon az újságíró kollégákon kérjétek számon a kialakult helyzetet, akik erről semmit nem tehetnek, és csupán az elszenvedői mindannak, amit Gyurcsány Ferenc és politikustársai a fejük fölött tesznek. Ha közös erővel sikerült idejuttatni az egykor volt Magyar Köztársaságot, akkor legalább a felelősséget ne hárítsátok át azokra az újságírókra, akik nem tehetnek arról, hogy még a demokráciáért felelősséget érző politikusok sem látták be mind a mai napig, hogy erős civil társadalom, demokratikus gondolkodás nélkül nincs védelem a demokrácia ellenfeleivel szemben. És ezt az erős civil társadalmat egy független, szabad, demokratikus elkötelezettségű média képes megteremteni, ami viszont nem jön létre magától. Legalább utólag be kellene ezt látni, és minden erőtöket erre koncentrálni, és nem a Puch elleni értelmetlen küzdelemre. Különben vesztésre vagytok ítélve. A ráolvasás, a buzdítás és lelkesítés, a pozitív megvallás, a napi apró sikerekhez, a lájkoláshoz elég, de a győzelemhez kevés lesz.

A régi barátsággal és üdvözlettel, nagyon fontos munkádhoz nagyon sok sikert kívánok,

Bartus László