Birmingham, Alabama – A mai hétfő az emlékezés napja az Egyesült Államokban: azoknak a bátor férfiaknak és nőknek az emléknapja, akik életüket adták a hazájukért.
„A férfiak szeretik a háborút. Izgalmas és dicsőséges”, mondta Robert Rosen, a dél-karolinai Charleston történésze. „De”, tette hozzá, „ára van.”
Az amerikai polgárháború 1866-ban ért véget; közvetlenül a több mint 620 ezer életet követelő vérontás után nem sokan akartak visszaemlékezni a történtekre. Később aztán már huszonnégy város állította, hogy náluk volt az első Memorial Day; a vitát Lyndon Johnson döntötte el a századik évfordulón, 1966-ban, amikor hivatalosan a New York állambeli Waterloo-nak ítélte az elsőséget.
Henry Wells waterloo-i patikus ugyanis már 1866-ban észrevette, hogy egyre kevesebben járnak ki a veteránsírokhoz. Tartott tőle, hogy az emberek megfeledkeznek a háború borzalmairól, mondja Caren Cleaveland helytörténész.
„Az első Memorial Dayt gyásznapnak tervezték. Feketébe vonták a várost, a felvonulás lassú és ünnepélyes volt.” A dátum eredetileg május 30. volt, John Logan tábornok 1868. évi rendelete értelmében.
James Garfield volt az első elnök, aki Arlingtonban 1868-ban megkoszorúzta az Ismeretlen Katona Sírját. A Kongresszus 1971-ben határozta el, hogy az emléknap mindig május utolsó hétfője lesz, így ez a hétvége azóta is háromnapos.
Így van ez. Az izgalmat a politikusok élik át, a dicsőséget a hadvezérek. Az árát, a szenvedést, meg a nép fizeti. A világtörténelem során nem volt olyan hét, hogy valahol nem harcoltak volna.