Washington – Méretes kétkerekűek fenyegető bömbölésétől visszhangzott a szövetségi főváros és környéke: több ezer motoros gyűlt össze immár huszonnegyedik alkalommal a Rolling Thunder szövetség szervezésében, hogy a háborúkban eltűntekre és a hadifoglyokra emlékezzen. A látványosságra százezrek voltak kíváncsiak.
A Rolling Thunder elsődlegesen a hadifogságba esettek kiszabadítását, illetve az akcióban eltűntnek nyilvánítottak felkutatását tűzte ki céljául, de különféle más módon is segíti a veteránokat. Motoros felvonulásuk kétségkívül a legismertebb PR-esemény: az észak-virginiai Pentagontól robognak a Potomacen át a fővárosba, ahol neves személyiségek és tisztségviselők köszöntik őket. Az idei látványosságon ott volt Robert Gates védelmi miniszter és Mike Mullen admirális, az egyesített vezérkar főnöke, aki vietnami veterán.
Gates beszédében kitért arra, hogy a Memorial Day a legtöbb amerikai számára pihenőnap, az itt összegyűltek viszont arra kötelezték el magukat, hogy nem feledkeznek meg sem halottaikról, sem foglyaikról – ezen a hétvégén és életük egyik napján sem.
Az idei motoros parádé érdekessége volt a bőrszerkóban és Harley-Davidson bukóban feltűnő Sarah Palin, aki nem sokkal a motorosok indulása előtt jelent meg a Pentagon parkolójában férjével, Todd-dal és lányával, Piperrel egyetemben. Voltak, akik örültek ennek, és voltak, akik nem. Utóbbiak úgy vélték, nem ez az az esemény, amelyet bármely politikusnak kampánycélra kellene felhasználnia. Palin egy riporter kérdésére azt állította, nem politikusként, hanem egyszerű amerikaiként jött ki a Rolling Thunderre.
Ez volt az egyik alapvető különbség a sokat szidott kapitalizmus és a szocializmus között. A szocializmusban mindent és mindenkit feláldoztak a közösségért, náluk mindent feláldoznak az egyénért. Ezek után el lehet gondolni, hogy az egyén melyik országban, melyik világrendszerben, hogy viszonyul az államhoz, hol mondja azt őszintén, hogy az életem is odaadom a hazámért!
Mi ismét ott tartunk, hogy az egyén értéktelenné, jogfosztottá vált, csak a nagy közös cél számít amit a vezér állít a nemzet elé! Mindenünket elveszi ha úgy gondolja, hogy kell neki. Nincs törvény ami az egyént mint állampolgárt vagy az mint munkavállalót megvédené az államtól! Újra jogfosztottak és kiszolgáltatottak vagyunk hatalmasat lépve vissza az időben! Az új törvények szerint a munkánkat, szabadságunkat, vagyonunkat egy tollvonással elvehetik ha úgy döntenek a vezetőink, hogy “védelemre” szorulunk! A nyugdíjvagyont éppen most követi a szakszervezeti vagyon is azon a címen, hogy “elherdálták”, miközben sokszorosára növekedett fennállása óta!
A vezér ezt is megvédi!
Sajnos valóban úgy tűnik,hogy senki és semmi nem védi a kis ember jogait..
A kérdésem csak az,hogy valóság ez,vagy csak lassan haladnak előre a dolgok,s ezért nem látszik.
A hazafiasság egyébként hálaadásból születik.
Mert az egyén számíthat arra,hogy hazájában fontos személynek tartják,ezért kész akár meghalni is hazájáért.
Ez a dolog tehát oda-vissza működik,mint minden szeretetkapcsolat.