Washington – A Hamasz és a Fatah váratlan összeborulása következtében lépnie kell a Fehér Háznak. Demokratikusnak tekintik ezután a terrorszervezetet, vagy terrorszervezetnek bélyegzik Jasszer Arafat egykori saját szervezetét? Sikerülhet-e ezek után Amerikának tárgyalóasztalhoz ültetnie Izraelt?
Jó vagy rossz az Egyesült Államok külpolitikája szempontjából, hogy a nemzetközi közösség által elfogadott Fatah, amely az izraeli hadsereg által támogatott-tűrt kormányt tart fenn Júdea és Somron nagy részeire kiterjedő önkormányzata élén, egyiptomi közvetítéssel lepaktált a zsidó állam, Amerika, az EU, az ENSZ és Oroszország által egyként terrorszervezetként nyilvántartott Hamasszal?
Az Obama-adminisztráció eltökélt célja volt – mint az elmúlt néhány évtizedben már sokaknak –, hogy szeptemberben tárgyalóasztalhoz ülteti és végső rendezésre kényszeríti a feleket; más szóval: felteszi őket egy olyan vonatra, amely már a kilencvenes években is inkább csak délibáb volt, de még ha létezett is, 2000-ben, a kudarcba fulladt béketárgyalásokon végleg elment.
A Fehér Háznak az Arab Tavasz eseményei tükrében kellett átértékelnie teljes Közel-Kelet politikáját. Noha az arab forradalmak hullámai a Hamasz által uralt Gázába nem csaptak be, úgy tűnik, egyes, a kormányzathoz közel álló amerikai politikai szakértők készek demokratikus fordulatként értékelni, hogy a terrorszervezet látványos paktumot kötött az éveken át hazaárulóként számon tartott Fatahhal.
„Nagyon valószínű, hogy egy sokkal demokratikusabb Közel-Kelet előjeleit látjuk”, véli Daniel Levy, a washingtoni New America alapítvány égisze alatt működő Middle East Task Force társigazgatója. „Amerika vagy rájön, miként kezelje a régióra általánosan jellemző nyitást, vagy lemarad” – mondta.
A jelenlegi washingtoni logika szemszögéből akár úgy tűnhet, a palesztin egység létrejöttével többé nem állnak meg azok az érvek, hogy lehetetlen az izraeli–palesztin béke, mert a palesztin különállás lehetetlenné tett minden kiegyezést. Miután a gázai hatalmat teljes mértékben a Hamasz kaparintotta meg, Izrael joggal hivatkozott arra, hogy nincs olyan palesztin kormány, amellyel tárgyalhatna. Ennek azonban most vége – vonják le a következtetést a béke ügyében derűlátó kommentátorok.
A Hamasz azonban a paktummal nem mondott le arról a deklarált szándékáról, hogy megsemmisítse a zsidó államot, amelynek a létét továbbra sem ismeri el. Valójában tehát nincs igazuk a derűlátóknak, nem arról van szó, hogy a Hamasz feladta volna a harcot, vagy le kíván ülni a tárgyalóasztalhoz, sokkal inkább arról, hogy a semmiféle tömegbázissal nem rendelkező, a Nyugati Part nagy részén (Ciszjordánia) a hatalmat lényegében Izrael kegyéből élvező Fatah – Jasszer Arafat egykori saját szervezete a PFSZ-en belül – fáradt bele a jófiú-szerepbe.
„Ha valami, hát ez lehetővé teszi, hogy az izraeliek némi joggal és legitimációval azt mondják, nem lehetnek és nem is lesznek partnerek egy olyan békefolyamatban, amelyet részben a Hamasz vezet”, mondja Aaron David Miller, a washingtoni Woodrow Wilson International Center munkatársa.
A Fehér Ház hivatalos reakciója egyelőre meglepetésektől mentes. „Az Egyesült Államok támogatja a palesztin megbékélést olyan feltételek mellett, amelyek elősegítik a béke ügyét. A Hamasz azonban terrorszervezet, amely polgári személyeket vesz célba”, hangzott Tommy Vietor fehér házi szóvivő közleménye. „A béke eléréséért folytatott konstruktív szerephez bármilyen palesztin kormánynak el kell fogadnia a Négyek [ENSZ, EU, USA, Oroszország] Alapelveit, le kell mondania az erőszakról, be kell tartania a korábbi szerződéseket és el kell ismernie Izraelnek a létezéshez való jogát.”
Aaron David Miller, a Külügyminisztérium volt Közel-Kelet-szakértője szerint egy olyan egységkormány, amelyben a Hamasz tárcákat kap, aligha ösztönzi megbékélésre az izraelieket. „Ha olyan egyezségről van szó, amely egyszerre teszi lehetővé a Hamasz számára a lövöldözést, mint eddig, valamint a politizálást, semmilyen izraeli kormány nem fog erre kedvezően reagálni. Finoman fogalmazva is nagyon nehéz helyzetbe kerül ezzel Amerika.”
A szakértő felidézi, hogy Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnök elítélte a paktumot, s kijelentette: az veszélyt jelent a teljes békefolyamatra. „Nem lehet egyszerre békét kötni Izraellel is meg a Hamasszal is”, hangzott a Mahmúd Abbász nyugati parti palesztin elnöknek címzett figyelmeztetés. „Válasszák az Izraellel való békét.”
Több elemző emlékeztet arra, hogy a paktum egyiptomi közvetítéssel köttetett, egy Mubarak utáni Egyiptom közreműködésével, amely, noha egyelőre még elismeri az Izraellel korábban kötött békét, a szélsőség felé nyitva helyre kívánja állítani a diplomáciai kapcsolatokat Teheránnal. Egyiptomban végzett felmérések szerint a lakosság többsége a hetvenes évek óta funkcionáló békeszerződést is fel kívánja mondani a zsidó állammal.
Kizárt, hogy az Izrael-párti amerikai törvényhozás akár csak mérlegelje egy, a Hamaszt bármilyen szinten magába foglaló palesztin egységkormány elismerését, ami gyakorlati problémák elé állítja a paktum résztvevőit. A Kongresszus ugyanis nem fogja tovább segélyezni azt a kormányt, amelynek egy terrorszervezet a tagja. A palesztinok legnagyobb segélyezője ugyanis az Egyesült Államok, évi 450 millió dollárral: a palesztin fikciót ma gyakorlatilag az amerikai adófizető pénzén tartják fenn.
Ennek az összegnek az elveszítését a Fatah nem engedheti meg magának, ami pedig a Hamaszt illeti, a szervezetnek égető szüksége van pénzre, elvégre gázai hatalma mégsem tartható fenn rémuralommal a végtelenségig. Nem kizárt, hogy a forrásokhoz való hozzájutás érdekében a Hamasz taktikailag megkezd bizonyos visszavonulást, kilátásba helyezi, hogy lemond az erőszakról, megpróbál kétkulacsos játékot űzni – vagyis pontosan azt teszi majd, amit a Fatah is tett 1991-től kezdve, abban a reményben, hogy a békefolyamat szponzorai most is vaknak és süketnek tettetik magukat.
A Hamasznak pénz kell, de mit hozhat a Fatahnak a paktum? A nyugati parti kormányzást ellátó szervezetnek hazai legitimációra van égető szüksége, hiszen a Palesztin Hatóság területén élő lakosság gyakorlatilag kényszerű rosszként viseli el az izraeliek bábjának tartott Abbász-garnitúrát.
Ha Amerika és az EU elzárják a pénzcsapot, akkor megszülethet a béke. Addig az 1001 éjszaka meséi, csak nem se here, se Seherezáde meséli.
Ennél ez összetettebb dolog.
Az ensz is és az eu is no meg a perzsák is nyomták bele a pénzt a semmibe.
Ebből lettek a rakéták, megy egy kis kaja. De ha ez megszűnik, még a végén dolgozni kell szegényeknek!! Nincsenek ilyen atrocitásokhoz szokva, hogy munka!
Tessék megnézni, a Színáj félsziget termő gyümölcsösei helyén, amit az izraeliek otthagytak, újra a sivatag az úr! Pedig csak a készbe kellett volna beleülni, folytatni a munkát. De az egyiptomiak panaszkodnak, hogy nincs kaja. Egyék a homokot! Az ilyen szorgalmas nép megérdemli!
Több ismerősöm dolgozott Egyiptomban, és elmesélték hogy munka az van.
Csak nincs aki dolgozzon.
Még csak annyit, hogy a hivatalos határok szerint a Gázai övezet Egyiptomhoz tartozik! Csak a banda nekik se kell!
A palesztinok valamennyi arab nép közül a legképzettebbek és munkaerkölcs tekintetében is a legjobbak. Tudnak dolgozni, ha van mit, évtizedeken át dolgoztak kiváló munkaerőként Izraelben, amikor épp terrormerényletek miatt nem léptettek életbe zárlatot. Az, hogy nincsenek hozzászokva, így, ebben a formában igazságtalan. A fél Izraelt ők építették 1967 után, amikortól az izraelieknek kezdett büdös lenni a fizikai munka. Az valóban igaz, hogy Begin Camp Davidben Gázát is vissza akarta adni, és nekik nem kellett. Noha Egyiptom hivatalosan soha nem mondott le úgy az Övezetről, mint Jordánia a Nyugati Partról. Hát összetett a dolog, annyi bizonyos.
Ricsi, a palesztinok valamennyi arab nep kozuli ertekelese nem helytallo, a palesztinok nem arabok es Izrael megalapitasa elott pariak voltak a tersegben, egy arab sem nevezte oket “testvereinek”.
.
A palesztinok kepzettsegi es munkaerkolcsi felsobbsege feltehetoen szemelyes velemeny, mert errol eddig sehol nem hallottam, sem az otven szazalekos palesztin reszvetelrol Izrael epiteseben.
.
A mocskos megjegyzest, hogy “az izraelieknek kezdett budos lenni a fizikai munka” szemelyes sertesnek veszem, ezt a fajta eloiteletet gyerekkorom ota eleget hallgattam, bar eletem javareszet tizennegy eves korom ota ketkezi munka vegzessel toltom. A lusta zsido legendajat mashol kellene elmeselni, Ricsi.
Ejj ricsi. ricsi…
( Így , kisbetűvel ! )
Kedves Máté Iván Tibor, kicsit vegyen vissza. Régi és primkó internetes taktika, hogy olyat adunk az ellenfél szájába, amit nem mondott, aztán ledorongoljuk érte. Nem azt írtam, hogy lusta zsidó, hanem hogy az izraelieknek büdös kezdett lenni a fizikai munka. Ez meg tény. Lehet, hogy ön egész életében kétkezi munkát végzett, de Izraelről gyanúm szerint ándungja nincs. Az meg, hogy mit hol hallott, irreleváns.
Ricsi, Gázában igazán volna mit dolgozniuk a palesztinoknak, mégsem teszik.1.
2. Ha te nem fogod magad vissza, ne várd mástól sem, hogy visszafogja magát.
3.Te legalább annyira személyes véleményt írtál, mint Máté Iván Tibor.
4. Ez az An, itt nem öljük egymást, csak mert kicsit másképp gondolkodik!
5. Az izraelieknek nem büdös a munka, sem a szellemi, sem a fizikai. Más kérdés, hogy körükben igencsak megnőtt az egy főre jutó diplomák száma, a kevésbé tanult palesztinoké lesz a kubikolás meg a wc-pucolás.
6. Andungod vagy mid sincs a többi arabról, mert sose laktál köztük, akkor te milyen alapon teszel összehasonlítást, hogy a palesztinok a legjobbak köztük? Ja, hallottál valakitől valahol valamit?
7. Ahavat Jiszrael, ahi!!
Ki kell javítanom frimmert a gázai sáv ügyében. Amikor Begin és Szadat megkötötték a békét a teljes Sinai félsziget visszaszolgáltatásával – amelyről az egyiptomi fél még csak nem is álmodott – Begin a gázai sávot is vissza akarta adni. Az egyiptomi fél élénken tiltakozott. A gázai sáv tehát izraeli “elnyomás” alatt maradt. Ebben az idpben épült Gáza városában kórház, villamos erőmű, és közművek. Aztán Izrael kivonult, a gézai sáv körül a telepesek maradtak és természetesen katonai biztosítás. Sharon végül a telepeseket is kiköltöztette és ott maradtak a virágzó gazdaságok, a villák. Nem sokáig. Az izraeli telepesek helyére érkező gázai palesztinok mindent leromboltak, mindent széjjelloptak és most már közelebbről lőhették Izrael felé a házikészítésű rakétáikat.
A palesztin félnek – legalábbis a politikusoknak – egyáltalán nem érdeke a béke. Nekik tökéletesen megfelel a menekülttábor státusz, mert így hatalmas összegeket tudnak kisírni a világ zsebéből. Azokból a milliárdokból, amely oda lett nekik borítva 60 év alatt, már olyan gazdaságot hozhattak volna létre, ami az izraelinek akár versenytársa is lehetett volna.
A teljesség kedvéért még azt tegyük hozzá, hogy a Gázai-övezet 1967-ig, az egyiptomi uralom alatt koncentrációs tábor volt, őrtornyokkal, szögesdrótokkal és éleslövészettel. Ez az izraeli bevonulással tűnt el. A gázai gyerekeket az izraeli hadsereg oltotta be először. Ők vezették be az anya- és csecsemővédelmi rendszert (Tipát háláv).
Név és fontossági sorrend nélkül, öntsünk tiszta vizet a pohárba:
1. Izrael zsidó lakosságának zöme rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ami azonban nem zárja ki, hogy diplomás programozó vissza menjen a papa zöldséges standjára eladónak, vagy konzerv üzembe gépkezelőnek. Úgyhogy a munka büdösségéről talán az beszéljen, aki itt él!
A munka megbecsülését jól jellemzi, hogy a házasságok döntő része nem “azonos kasztból” származókkal köttetik és ebből adódóan nem kirívó eset a diplomás-szakmunkás páros.
2. Ne keverjük a gázai palesztinokat az izraeli arabokkal, mert ég és föld – minden tekintetben. Tény, hogy mindkét részen találhatók kiváló szakmunkások, de hogy Izraelt ők építették volna fel, az túlzás. Igen, sokan dolgoznak építkezéseken, általában izraeli arab vállalkozóval, aki (amíg erre lehetősége volt) gázából hozta be az egy-egy részfeladatra betanított munkást. A betanulás 10-12 éves korban (iskola helyett) elkezdődik, amikor a gyerek az építkezésen culágereskedik, kezdetben az egyetlen feladata a többiek kiszolgálása kávéval, vízzel…
A gázai palesztinok és izraeli arabok közötti különbséget jól érzékelteti, hogy az izraeli arab még háztartási alkalmazottnak sem engedi be a házába a gázai palesztint.
Éppen a napokban beszéltem a skype-on valakivel, aki az elmúlt idők szavahihető tanúja. Nos arról van szó, hoy a palesztinok ugye a békekötés egyik feltételeként szabják, hogy az otthonaikból elűzött palesztinok és azóta hatalmasra szaporodott családjaik a szomszédos országokban levő menekülttáborokból visszatérhessenek.
Függetlenül attól, hogy ez olyan abszurdum, ami Izrael fizikai megsemmisítését jelentené nézzük meg az előzményeket.
Az Arab Nemzeti Mozgalom már az ENSZ döntése előtt bejelentette, hogy ha az ENSZ elismeri Izraelt államnak, akkor háborút indítanak. Abd el Kader el Hussein csaptai. És valóban, a füffetlenség kikiáltása után azonnal megkezdődtek az attrocitások. Kaudzsi csapatai mindenütt támadtak.Ezzel párhuzamosan ügynökeiket elküldték az arab falvakba azzal, hogy a lakosság jelenléte zavarja őket a harcokban, ezért el kell költözniük, amíg Izraelt megsemmisítik és a zsidókat a tengerbe szorítják, hogy a zsidók ne álhassanak bosszút rajtuk. És mentek. A városiakkal nem tudtak Kaudzsi ügynökei mit kezdeni, mert azok a zsidók között éltek. Így a kisebb falvak vályogházai kiürültek, a falvakat a természet foglalta el. Kaudzsi és bandája kiverése után évekkel, miután már közegészségügyi problémákat okozott, ezeket a vályogfalvakat ledózerolták. A városokban (Jaffo, Ramle, Haifa, Acco, Afula, Rafah, Beer Sheva., Umn el Fahen, Árá, Nazareth..stb) pedig azóta is békében él az arab lakosság. Nos ezeknek a Kaudzsi emberei által elhülyített palesztinoknak kellene visszaadni mindent. A Yom Kippuri háborúban a CAHAL több ezer egyiptomi foglyot ejtett. Köztük főtiszteket is. Őket a Junisz-i táborban helyezték el, mindegyikük megtarthatta a tisztiszolgákat. A kihallgatások során kiderült, hogy teljesen hamis képük volt Izraelről. Végül tiszti becsületszavukat adták, hogy nem szöknek meg – nem is tudtak volna – és kaptak egy autóbuszt, amelyik arab sofőrrel elvitte őket oda Izraelben, ahová csak akarták. Beszélhettek bármelyik izraeli arab családdal. És amikor visszatértek a juniszi táborba, akkor politikai menedékjogot akartak kérni. Izrael nem adhatta meg, mert akkor még nem volt béke Egyiptommal, dez elintézték, hogy a főtisztek angol menedékjofot kapjanak. Azóta is Angliában élnek.
Az egész arab menekült kérdés egy óriási üzlet és hazugság!
Vajon honnan menekült el,a már külföldön született arab?
A Palesztin Autonóm Hatóság Statisztikai hivatala szerint,ma már csupán 130 000 fő él,az 1948-49-ben Izraelből ,az arab hadseregek felszóllitására eltávozott arabokból.
Ezek elférnének a Palesztin Autonómia területén,és a külföldön születettek vegyék fel az ottani Állampolgárságot.
Igy megoldódna a menekült kérdés,és a segélyeket megkaphatná a Palesztin Autonómia Hatóság.
De kérdés,hogy mit szólnak ehhez,az ENSZ,havi 3000 dollárért eldolgozgató munkásai?És a terroristákat a menekült táborokból toborzó terror szervezetek?