Bartus László: A ripacs és a piknik 2011. március 16. szerda 14:26

Részt vettem Budapesten a sajtószabadság tüntetésen. Nem kifejezetten ezért jöttem, de ha már itthon voltam, kimentem. A Nemzeti Múzeumhoz is kimentem volna, de nem igazították a kezdést a párizsi járathoz. Ezért még akkor is lekéstem volna, ha 15oo forintos napidíjat kapok a statiszta szerepért. Láttam viszont a videót, amelyen diákok vallanak arról, hogy pénzért jöttek tapsolni. Először is, azt nem értem, hogy ezen miért ütköztek meg sokan. Orbánnak csak statisztái vannak, ki miniszteri székben ül, ki más hivatalban, ki a Nemzeti Múzeumnál diákmunkában tapsol, de mind csak statiszták. A különbség legfeljebb a napidíj mértékében van, de a szerep ugyanaz. Csak a diákok még őszintébbek: elmondják, hogy őket az egész nem érdekli, csak a pénz miatt vannak itt. A többi statiszta, legyen szóvivő, miniszter, ilyen-olyan kinevezett, ezt nem vallja be, nem köpi magát szembe minden reggel a tükörben, pedig megtehetné. A diákok most még fiatalok, szépek és őszinték. Eljön az idő, amikor öregek lesznek, csúnyák és nem őszinték. Akkor egy részük kicsit nagyobb napidíjért végzi a statiszta szerepet, és megtanul hozzá jól hazudni, és majd nekünk papol az aktuális ripacs oldalán. Más részük kívül marad és közömbös lesz, ami rosszabb, mintha elmenne a politikusok mellé napszámosnak. Az ötszázból pedig egy hozzánk csatlakozik, és lemond a napidíjról,  szabad, független és éhező demokrata polgár lesz belőle. Nagyjából ez a magyar ugaron egy életpálya lehetősége.

Orbánról egyszerűen nincs mit mondani. Ez az ember tényleg elmebeteg vagy hülye, vagy mindkettő, de a lényeget tekintve majdnem mindegy. Az Európai Unió tagja Magyarország, de nem kötelező annak lenni. Ki is lehet lépni. Nincsenek megszálló brüsszeli csapatok. Ez a hülye azt hiszi, hogy még mindig a Hősök terén van a Nagy Imre temetésen. Ráadásul jelenleg Magyarország az EU soros elnöke, amit ő maga testesít meg. Miért nem tiltakozott a brüsszeli elnyomás ellen, amikor átvette a soros elnöki tisztet, hogy ő ilyen elnyomó brüsszeli intézményt nem képvisel? Januárban vette át az Unió zászlaját, március közepén pedig azt mondja, hogy az Unió nekünk nem diktálhat. Ezt az Uniót jelenleg ő képviseli. Legalább tartaná be a szavát és ne diktálna nekünk. Ha valaki elnyomja Magyarországot és diktátumokkal terrorizálja, akkor azt Orbán Viktornak hívják. Aki ettől – a magyar nép mély hallgatása mellett – próbálna bennünket megvédeni, az az Európai Unió.  De micsoda tudathasadásos állapot kell ahhoz, hogy valaki az EU soros elnöke tisztét betöltve Brüsszel ellen agitál? Ez az ember tényleg hülye. Nem lehet mást mondani. Hogy fog a jövő héten Sarkozy és Merkel szemébe nézni? Brüsszelt hasonlítja Moszkvához? 1848-at a tavalyi választásokhoz? Normális? Azt hiszi, hogy ezt nem fordítják le? Ér ez annyit, hogy tovább butítsa az országot, tolja saját magát a szélsőjobb felé, erősítse az öntudatot a gyöngyöspatai kigyúrt, kopasz, agy nélküli nácikban? Tudomásul kell venni, együtt kell élni azzal a tudattal, hogy jelenleg Magyarországot egy idétlen ripacs, egy közveszélyes szélhámos, egy totál hülye ember vezeti. Ez van.

Nála már csak azok hülyébbek, akik ezt akár megtapsolják, akár szó nélkül tűrik. A repülőtérről befelé vezetve a városba, a rádióban beszélt valami történész 1848-ról, és annak kapcsán arról, hogy előtte 3oo éven át nem volt magyar pénz. A riporter alákérdezett: ez ugye, nagyon hasonlít a mai helyzethez? Erre felkaptam a fejem, nehogy kitalálják, hogy a forint nem magyar pénz. Elég nagy baj az nekünk, hogy nincs helyette euró, de mit mondanak vajon a forintról? A riportalany ekkor lendült bele igazán: pontosan így van, mondta, mivel a Magyar Nemzeti Bank nincs a kormány alá vetve, hanem attól függetleníti magát, ezért az általa kibocsátott és felügyelt forint nem tekinthető magyar pénznek. Annál is inkább, mondta a történész, hogy az MNB elnöke minden hónapban megy valahova Svájcba, ahol a nemzetközi pénzvilág vagy valamilyen pénzügyi szervezet képviselőivel találkozik, hogy nekik jelentést tegyen és átvegye az utasításokat. Nyilván ürgebőrbe varrva, tettem ezt hozzá, és lekapcsoltam a rádiót. Megérkeztem Magyarországra. Nem is néztem, nem is érdekel, melyik rádió műsora volt ez, önmagában a tény, hogy ekkora állatságok elhangozhatnak nyilvánosan egy rádióban, hogy ilyen zöldségekkel tömik az egyébként sem túlságosan intelligens és  tájékozott magyar ember fejét, az hátborzongató.

Tudjátok mi lesz veletek, kedves feleim? Mentek a levesbe. A butaságnak ez a mértéke nem tolerálható a mai világban. A XXI. században, abban a modern korban, ahol az iPad és a mobiltelefon révén élőben nézheted reggeli közben a líbiai forradalmat, Ti a kőkorszak felé haladtok, ahol hamarosan a barlang falára fogtok rajzolni. Eltűritek, hogy elmebetegek határozzák meg a közbeszédet, hogy ők irányítsák az országot, tanítsák a népet, az új nemzedéket, és csodálkoztok, hogy nincs mit enni, hogy lassan a gyűjtögető vadászó-halászó életmód felé haladtok, hogy alig várjátok, hogy feltalálja valaki a biciklit, miközben a világ hangsebességet közelítő vonatokon robog. De megvéditek magatokat azoktól, akik ezeket a járműveket használják, mert Ti büszke magyar emberek vagytok, magyarságotok külön érték, önmagáért való, mindenekfelett álló szentség, és ragaszkodtok a fakerekű biciklihez. És ebben az országban zárták be az egyetlen fontos műintézményt, a lipótmezői bolondokházát. Tekinthetjük ezt jelképesnek is: valójában nem bezárták, hanem kinyitották a kapuját, és az egész országot behajtották az intézmény falai közé. De hát van itt néhány normális ember, ezek nem akarnak kijönni belőle? Nem kéne a bolondokat visszazárni egy arra megfelelő intézménybe?

Mindez nem sértegetés. A helyzet pontos és egzakt leírása. Nem a bolondokháza szabályzatának módosításán kellene gondolkodni, hanem a bolondokházát bezárni. Most a nagy kérdés az, hogy kik vannak többen? Ha az ép eszűek, akkor fel kellene ismerni a helyzetet, megsimogatni a betegek buksiját, és beterelni őket a kórtermekbe. Ha a butákkal kiegészülve a bolondok vannak többen, akkor nincs mit tenni, akkor a bolondok házában kell élni. Orbán Viktor sajnos nem a főorvosa ennek az intézménynek, amit ma Magyarországnak hívnak, hanem a legfőbb betege. Nincs egy éve, hogy kórlapjait bemutatva elment Brüsszelbe, hogy a költségvetési hiányt megduplázhassa, adósságunkat a kétszeresére emelhesse. Erre az Unió vezetői nemet mondtak, hála Istennek, mire ő hazaérkezve szabadságharcot hirdetett ellenük és a józan ész ellen. Majd amikor kiderült, hogy a bolondoknak a bolondokházán kívül nincs élet, szabadságharcát az adósság ellen fordította, most a magyar nép arccal az adósságfelszámolás felé fordult, keresik, hogy ki okozta az adósságot, hogy jól megbüntessék, miközben Orbán ezt a duplájára emelte volna, ha teheti. Ezzel engedelmesen végrehajtja a kezelőorvosok utasításait, de a Nemzeti Múzeum lépcsőin, mint a Lipótmező Petőfi Sándora, azt mondta, hogy nekünk Brüsszel nem diktálhat. És megtapsolják az ápoltak. Elképesztő, hogy mekkora próféciát írt Örkény István a Tengertánc című novellájában.

Jelen voltam azonban a sajtószabadságért rendezett tüntetésen. Fantasztikusan kellemes hangulat volt, jó arcok, kellemes emberek, utólag sajnálom, hogy nem vittem szalonnát sütni. Kár volt a kislányomat Amerikában hagyni, hozhatta volna a biciklit és a játékait, el lehetett volna ott egész nap. Ez ugyanis egy kellemes piknik volt, egy kirándulás a hegyekben, majális a ligetben, de nem egy tüntetés. Még tiltakozásnak is nehezen nevezném, bár arra emlékeztető hangok szűrődtek a színpad felől, de azoknak semmiféle mozgósító hatásuk nem volt. A tömeg várt valamire, vagy valakire, de az nem érkezett meg, jelen pillanatban úgy tudjuk, nincs is. Be kell látni finnyás civil barátaim, hogy vezéregyéniségek (nem vezérek, hanem vezéregyéniségek), arcok nélkül nincs civil megmozdulás sem, nincs polgári forradalom, nincs szabadságharc, de még médiatüntetés sincs. Illetve látszólag van, de az mégsem az. Egy régi ismerősöm találó megjegyzése volt az, hogy itt van egy nagy erőgép, és nincs, aki kezelni tudja. Félreértik némelyek azt, hogy a mi tüntetésünkön intelligens, kedves és békés emberek vannak jelen. Ezekben az emberekben ugyanis ennél több is van. Ott van ugyanúgy a nemes indulat, az erő,  a tenni akarás, a képesség és a szándék a változtatásra. De ha 1848-ban a mostanihoz hasonló piknik vette volna kezdetét, akkor csak annyi lett volna, hogy a márciusi ifjak még annál is jobban berúgnak, mint amennyire részegek voltak. Nem mentek volna sehova, hanem maradnak a kocsmában, esetleg sétálnak egyet a gyerekkel. De hogy se a cenzúrát el nem törölték volna, se Táncsicsot ki nem szabadították volna a börtönből, az is biztos.

Ne tessék megsértődni, és ne tessék elégedettnek lenni, hogy ez is nagy dolog volt. Nem volt nagy dolog, mert ötvenezer ember sem sok egy ekkora városban, de ilyen lagymatag társaság lehetett volna egymillió is, az sem ért volna semmit. Kedves civil tüntető szervezők!  Ezek a Ti vérszegény megmozdulásaitok bele vannak kalkulálva a nemzeti együttműködés rendszerébe. Ez belül van azon, amit fel kéne robbantani. Ti azt csináljátok, amit nagyon szívesen lát az elnyomó hatalom (ami nem Brüsszelben van). Gyertek el máskor is, Orbán Viktor szeretettel lát benneteket. Legközelebb talán még ingyen szendvicset is osztogatnak. Nagyon hálásak azért, hogy a bolondok házán belüli apró feszültségeket levezetitek, és ezzel elveszitek az élét annak, hogy kiszabadulhassanak a nem elmebetegek belőle. Most még nekik kedvez az, amit csináltok. Van itt demokrácia, kérem. Még Adam Michnik is beszélhet (majd a HírTV és a Magyar Nemzet kideríti róla, hogy pedofil és kommunista besúgó volt, aztán kész).

Egy tömeghez kell tudni beszélni. Meg kell tudni szólítani, ragadni, az utolsó sorban álló embert is. A tömeglélektannak nemcsak azok a negatívumai vannak, amikor a tömegben az ember megtesz olyan rosszat, amit egyedül nem tenne meg. A tömeget egybe kell forrasztani a jó oldalán is. Katarzissal kell, hogy távozzon, eggyé kell válnia. Valaminek meg kell születni a lelkekben, mondjuk, a szabadságnak. Eggyé kell váni. Itt mindenki ugyanolyan individuumként távozott, ahogyan odajött, éhesen, kielégületlenül távozott, önmagát is becsapva azzal az egyetlen jóleső érzéssel, hogy legalább sokan voltunk (de nem elegen). Tévednek a demokraták, amikor azt hiszik, hogy a piknikhangulat és a kukák gyújtogatása között semmi nincs. Nem ez a két alternatíva létezik. A kettő között még sok az átmenet. Azok a szép lelkek, akik ezeket a demonstrációkat szervezik, és jelenleg a legnagyobb tábort tudják megmozgatni, részben nem értenek hozzá, mert valóban civilek és nem ez a dolguk, másrészt rendkívül naivak, ha azt képzelik, hogy amit csinálnak, megmaradhat ezen a szinten. Őket az idő túllépi, senki nem fog rájuk és a néhány megmozdulásukra emlékezni, ha nem találnak végre valamilyen szerveződést, amiben az ellenállás kifejeződhet és amihez csatlakozni lehet, és főleg, ha nem találnak olyan arcokat, karizmatikus egyéniségeket, akik úgy meg tudnak szólalni úgy egy tömeggyűlésen, hogy ott megáll a levegő.

Nagy megtiszteltetés és óriási dolog, hogy Adam Michnik megjelent Budapesten, és kiállt a magyar szabadság mellett. Fantasztikus ember, egy hiteles figura, kelet-európai rendszerváltó, de még ebből sem sikerült megfelelő tőkét kovácsolni. Nem beszélve arról a baklövésről, hogy őt tették meg a fő szónoknak. Nem azért, mert erre nem lenne méltó vagy alkalmas, hanem a fordítás miatt. Fordítással még nem csináltak forradalmat. Nem lehet a figyelmet lekötni úgy, hogy fordítják valaki szövegét. Ráadásul ilyen gyenge és rossz minőségű hangerővel, ami itt volt, hogy fülelni kellett, mit is akarnak mondani, végképp nem. Michniknek egy tízmondatos ütős köszöntést kellett volna mondania a magyar fő szónok előtt, de ilyen nem volt. A civilek vezetése ugyanis – és ezt ne hallgassuk el – kirekeszti azokat is, akiket éppen Orbán és brigantija mocskolt be, amortizált. Ezek egy része olyan ember, akikről éppen ideje lenne letörölni mindazt, amit rálapátoltak. Vannak emblematikus magyar értelmiségiek. Elég vicces, hogy Haraszti Miklós megkérdezte tőlem, vajon elmehet-e a New York-i civil tüntetésre, nem szólítják-e fel a távozásra, mint volt politikust? Miközben az EBESZ sajtóügyekért felelős tisztviselőjeként védte a sajtószabadságot, nemcsak Magyarországon. Nemrég még ki is tüntették érte. A civil az civil, Juliska nénit nem lehet mikrofon elé állítani. Akik most odaálltak, tiszteletre méltó emberek, nem Juliska nénik, szakmájuknak is kiválóságai, de nem szónokok, nem tömegeket mozgató politikusok. Helyük lett volna valaki(k) mellett, aki(k) nincs(enek). Egy tömeggyűlésnek pszichológiája van. A civil szervezők mondhatják, hogy tudatosan kerülik azokat az elemeket, amelyektől egy ilyen gyűlés hatásos lehet, hogy megmaradjon a rendezvény értelmiségi jellege. De akkor konferenciákat, kerekasztal-beszélgetéseket kell szervezni. A tömeggyűlés az tömeggyűlés. A krumplileves az legyen krumplileves. Ott zengenie kell a hangnak, a szónak, ott meg kell rázni az emberek belsejét, legalább egy focimeccs szintű hangorkán legyen, és ahhoz igenis szónok, és egyebek mellett, hangerő kell. Hogy hallják azok is, akiknek a gondolatait ki kell mondani, és azok is, akiknek bele kell remegniük a nép hangjába.

Végezetül szeretnék eloszlatni minden illúziót arra vonatkozóan, hogy Orbán Viktor hatalmát vagy diktatúráját, békés eszközökkel, okos érvekkel, a mostanihoz hasonló gyenge nyomásgyakorlással meg lehet szüntetni. Jobb belátásra senki nem fogja őt bírni, az értelmiségi nyavalygás őt nem fogja elsöpörni. A hatalmát önszántából soha a büdös életbe nem fogja átadni. Választásokon legyőzni többé nem lehet, mert úgy alakítja a választási törvényt, ahogyan akarja, és ha kell, akkor a baromfiudvarban levő tyúkok száma alapján is ad extra szavazati jogot azoknak, akik rá szavaznának. Olyan lesz az új választási törvény, hogy mostantól a Fidesz kétharmadát elvenni nem lehet. Minden választás azt fogja bizonyítani, hogy az ország kétharmada mögötte áll. A modernizáció és a modern polgári demokrácia, a köztársaság híveit kikiáltják a múltnak, a múlt visszahúzó erejének, a Szent Koronával és az Aranybullával fejbe vert középkori pápai államról ábrándozó féleszű kereszténydemokratákat pedig a haladás apostolainak. Ez működni fog. Annál is inkább, hogy a múlt erői a kommunisták és az idegen érdekek kiszolgálói lesznek a kommunikációban, akik a nép nyomoráért felelnek, és velük szemben áll a magyar érdeket, a nemzetet képviselő Orbán Viktor, akinek még száz év kell ahhoz, hogy megküzdjön az elmúlt nyolc év bűnös politikájának  következményeivel, a kommunisták súlyos örökségével.

Nem osztom azok derűlátását sem, akik azt gondolják, hogy a romló gazdasági helyzet és az Orbán-kormány dilettáns működése elégséges lesz a “viktatúra” eróziójához. Azt eddig is tudhattuk, hogy Orbán nem tud kormányozni. Fogalma nincs arról, hogyan kell egy országot vezetni. Ő kizárólag a hatalmi politizáláshoz ért, de ahhoz nagyon. Állandó harcban áll, ha nincs ellenség, akkor csinál. Minden idejét és erejét azok a harcok kötik le, amelyekben pechjére már ellenségek is alig maradtak. Az nem kérdés, hogy az ő kormányzása nyomorba dönti az országot, mert az ország rendbetételének követelménye homlokegyenest szemben áll azzal az ideológiai stratégiával, amire  a hatalmát építi. Neki pedig az mindennél fontosabb. A kérdés úgy merül fel, hogy Orbán maradását és jövőjét mi biztosítja jobban, mire épül az ő uralkodása: a kormányzása sikerére vagy a hatalmi stratégiára. A válasz egyértelműen az utóbbi, ennélfogva annak semmiféle relevanciája nincs, hogy az Orbán-kormány kudarcot kudarcra halmoz és a nyomorba taszítja az országot.  A hatalmi stratégia ugyanis rendkívül sikeres, Orbán az előzetes forgatókönyvnek megfelelően építi ki a megdönthetetlen hatalmat. Pontról pontra foglalja el és szállja meg a kulcsfontosságú pozíciókat, mintha csak egy utcai harcot vívna. Az új alkotmányba a módosítások révén utólag még bekerül néhány kevésbé fontosnak látszó, de sorsdöntő elem, és megalapozzák azokat a sarkalatos törvényeket, amelyek majd megpecsételik Magyarország sorsát.

Fentiekből következik, hogy miután Orbán Viktor becsapta a magyarokat, és kétharmados parlamenti többséget szerzett, majd ezt arra használta fel, hogy felszámolja a nyugati értelemben vett demokráciát, demokratikus úton nem lesz leváltható. Nem lehet kispórolni a forradalmat. Ő maga hirdette meg a háborút. Amikor azt mondta, hogy forradalom történt, azzal azt is mondta, hogy azt csak egy ellenforradalom tudja leváltani. Ez az ellenforradalom pedig akkor kezdődik majd el, amikor kiderül, hogy az ellenforradalom nem képes fülkékben győzni. Az lesz az első igazi ébredés, amikor elszáll ez a piknik hangulat, a naivitásnak ez a márciusi bája. Amikor elkezdődik a kijózanodás, amikor a szívek megdobbannak, a beszédek súlyosabbak és tartalmasabbak lesznek, amikor a hangerő is nagyobb lesz, a tömegről nem beszélve. Amikor a zsebükbe nyúlnak azok, akik még félnek, mert rájönnek, hogy nincs veszteni valójuk, amit ma nem költenek a demokrácia visszaállítására, azt egyszerűen ellopják tőlük holnap. Akkor majd lesz, aki élére áll a tömegnek, az ellenállás kitermeli az új pártokat, az önjelöltek helyett az igazi vezetőket.

Akkor majd utolérnek bennünket a gondolkodásban azok, akik ma minket hivatásos ijesztgetőknek, szélsőségeseknek, túl radikálisoknak mondanak, csak azért, mert mi már most tudjuk azt, amihez nekik még kell öt vagy tíz év. És akkor majd megint okosabbak lesznek, mint mi, és boldogan felfedezik a spanyolviaszt. De nem lesz idő gondolkodni, az események felgyorsulnak, igazi forradalom söpri majd el a mostani söpredéket, tűz, lesz láng, fegyverek, rendőrtámadás, valódi szabadságharc, igazi forradalom. Nem szeretnénk, nem kívánjuk, de elkerülhetetlen. Amikor kétharmadot adtak egy elvetemült gazembernek, akkor kódolták a kedves szavazók azt, ami majd következik. Azok felelőssége, akik előidézték, természetesen akkor sem merül homályba.

Együtt nézve Orbánt és a békés pikniket, lehangoló és szomorú kép. Egy állapot kifejezője, Magyarország bénultságának, tehetetlenségének, tragédiájának képe. Mindkét oldalról. Egyik oldalon egy hülye, a másik oldalon a gyávák és a vakok, kiegészülve a nem vak és nem gyáva tehetetlenekkel. Akiket nem látunk, mert otthon nézik az MTI-ből irányított valóságshow-t, ők vannak legtöbben, a buták. Az idei március 15-e rendkívül méltatlan volt 1848 szelleméhez. Elzavarandó hatalomnak ennél még a Habsburgok is jobbak voltak, a forradalmárokról nem beszélve.

Kedves feleim, láttátok szümtükkel, hogy mik vogymuk. Isa por, isa hamu vogymuk.