Budapest – A Nemzeti Filharmonikusok és Kocsis Zoltán németországi hangversenyeiről megdöbbentő kritikák jelentek meg a német sajtóban, amelyről a hivatalos magyar sajtó nem számolt be.
Az alábbiakban szó szerinti fordításban közöljük Kocsis Zoltán és az általa vezetett Nemzeti Filharmonikusok hangversenyeiről készült németországi kritikákat.
Müller-Schrott a magyarok ellen játszott
“Valami nincs rendben az akusztikával a (müncheni) Filharmóniában. Már a „B” szektor 8. sorában is jól hallani, hogyan küzd egy olyan kiváló zenész, mint Daniel Müller-Schrott 1727-ben készült finom Goffriller csellóján Dvorák gordonkaversenyében a terem akusztikájának kioltó hatása ellen. Ilyen körülmények között még inkább csodálatra méltó, hogy sikerült néhány finom, lírai intenzitású pillanatot teremtenie. Bár a Nemzeti Filharmonikus Zenekar megpróbált jó partnere lenni, a rézfúvósok a tuttikban kellemetlenül harsányak voltak, a hegedűk hatalmas hévvel, de olykor lapos nyersességgel játszottak, a gordonka szólam pedig sápadtnak tűnt. A karmesteri pulton álló Kocsis Zoltán puhány jeladásaival világossá tette, hogy nemigen érdeklik a finomságok és a frazírozás művészete. Így azután a lassú tétel erőteljes cselló témája híján volt minden költészetnek. A színvonaltalan zenélés áldozata lett Beethoven hetedik szimfóniája is, amelynek nem tesz jót a folyamatos espressivo játék, még ha a záró tétel meggyőzően energikus volt is. Liszt Ferenc bevezető Les Preludes-jének hangosabb helyei úgy dübörögtek, mint annak idején a náci híradókban, míg a halk részek jelentéktelenségbe sűllyedtek.”
Klaus Kahlschmid, Süddeutsche Zeitung, 2011. február 17.(Az eredeti német cikk szószerinti fordítása)
“Kocsis Zoltán, aki 1997 óta a Nemzeti Filharmonikusok karmestere, se nem tartozik az érzékenyen formálók, sem a pontosság fanatikusai közé (ahogy néhány elrontott belépés is igazolta). Zenészeit mindig ugyanazokkal a gesztusokkal ösztökéli. Azok selymes vonós-, levegős fafúvós és fékezetlenül súlyos rézfúvós hangzással reagáltak, már Liszt Les Preludes-jében is, de a nem túl csillogó műsort záró Beethoven hetedikben is.”
Gabriele Luster, Müchner Merkur, 2011. február 17.
Liszt Les Préludes-je menetindulóként
“Felületes és durva szövésű: a karmester Kocsis Zoltán hiába próbál meg összhangot teremteni a [müncheni] Gasteigben a szólista, Daniel Müller-Schott és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar között. A gordonkaverseny lassú tételében hirtelen zavar támad. Egy madár kezd csicseregni. A rejtély megfejtése: egy ki nem kapcsolt mobil telefon. A tulajdonos pedig jó sokáig matat kézitáskája mélyén, míg sikerül a rakoncátlankodót elnémítania. Néhány zenész a színpadon még mosolyog is.
Ezen túl a Nemzeti Filharmonikus zenekar kevés okot adott a mosolygásra a Gasteigben. A karmester, az egykor figyelemreméltó zongorista, Kocsis Zoltán, most, mint interjúiból kitűnik, a budapesti jobboldali rendszer hajthatatlan támogatója, nem sokat tud bájról, eleganciáról, vagy finomságról. Liszt Les Préludes-je olyan volt, mint egy menetinduló. Beethoven hetedik szimfóniája felületes volt, a karmesternek csak a dallamszólamok voltak fontosak. A mélyvonósoknak, akik tőle jobbra voltak, Kocsis szinte végig hátat fordított. A fúvósok is kizárólag magukra voltak hagyva. Ezen a durva szövésű szőnyegen az érzékeny Daniel Müller-Schott nehezen tudott érvényesülni. Dvorák gordonkaversenyében tökéletes összhangra van szükség a zenekar és a szólista között. Ezen az estén ez nem valósult meg. Az este legfajsúlyosabb darabja Müller-Schott ráadása volt, Britten Op.80-as csellószvitjének első tétele, amelynek Largo-nyugalma már-már bachi intenzitású volt.”
Volker Boser, Kulturvollzug, 2011. február 17. (Az eredeti német cikk szó szerinti fordítása)
A billentyűnyomogató: Kocsis Zoltán a {berlini} Filharmóniában vezényelt
“Rossz néven kell vennünk Kocsis Zoltántól a pályamódosítást. Ha a világ egyik legjobb zongoristája a zongorát a karmesteri pálcára cseréli fel, ez komoly veszteség. Főleg akkor, ha az eredmény egy középszerű karmester. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarral adott koncertje alapján arról sem győzött meg, hogy többre képes. Mindegy volt, mit vezényel, Liszt Les Préludes-jét, Dvorák Gordonkaversenyét, vagy Brahms negyedik szimfóniáját – Kocsis minden műhöz az önelégült maestro-attitűddel közelit. Zenekarát zongorának tekinti. A hangszerek neki billentyűk, amiket le kell ütni. Nem csoda, hogy egy Brahms szimfónia kibontakozási folyamata szétaprózottnak hangzik és a tempók inkább elrendelten, mint organikusan alakulnak És mekkora szakadék tátong a zongorista Kocsis finom Liszt-játéka és feszültséget nélkülöző Liszt vezénylése között! A Dvorák darabban is egymás melletti zenélést kapunk, bár színvonalasan. Az egyik oldalon ott van a gondosan bepróbált zenekari szólam, a másikon a 34 éves Daniel Müller-Schott, aki a csellóversenyek leghíresebbikét szerényen abszolválja, de hangszíne nem virágzik ki. Milyen jó lenne, ha Kocsis újra zongorázna.”
Jörg Königsdorf, Der Tagesspiegel, 2011. február 22.(Az eredeti német cikk szó szerinti fordítása)
ez az AN cikk egy nyilvánvalóan tendenciózus “sajtószemle” a teljesség és az igazság igénye nélkül. a MH megközelítése a másik véglet, ahol kizárólag óriási sikerekről, többszöri ráadásról, jövő évre szóló ajánlatokról, koncert meghívásokról lehet olvasni. mindkettőjüknek hálás köszönet jár a tájékoztatásért.
mert itt is ott is zenével foglalkoznak a beszámolók, és nem az kéretik számon a majsztrón, hogy miért nem ad szabatos, politikailag korrekt, ügyes véleményeket, amikor ott találja magát a zenerajongó riporterek gyűrűjében, illetve nem a vállát veregetik zenerajongó nemzettestvérei, hogy milyen hősiesen szegül szembe hazánkat a burzsuj sajtó által rendszeresen érő támadásokkal
Ödy:
Ön az, aki prejudikál, és feltételezéseit közli, miközben nem olvasta el az eredeti német cikkeket. Mi ezt megtettük. Ön nem. Még pótolhatja. Ezeknek a kritikáknak semmi közük nincs ahhoz, hogy Kocsis Zoltán mikor miről mit nyilatkozik. Ez csak arról szól, hogy a német kritikusok mit hallottak és azt hogyan értékelték. Aki belekeveri ebbe a politikát az Ön és esetleg az MH, nekünk ehhez nincs közünk.
Mostantól lehet ellenségnek tekinteni a német zenekritikusokat is, akik biztosan összehajoltak kicsit, mielőtt megírták a véleményüket. A tegnapi HVG – interjú pikáns kiegészítése.
Vezényelni még nem hallottam Kocsist, zongorázni – régebben – elég sokat, abban tényleg kiváló volt.
Minden komolytalan és tisztességtelen gyerekes színvonalú “politizálása” ellenére ő egy művész!Elsősorban zongoraművész!!! Szerintem! Ezt vitatni gondolom értelmetlen.
Nem is művészi kvalitásait birálták hanem karmesteri tevékenységét kritizálták hozzáértő,műértő és zeneileg képzett emberek.Nyilván hallottak már sok sok kiváló produkciót! Én ,bevallom nem tudom megitélni karmesteri értékét,ők viszont talán igen…
De szerintem ezekben a kritikákban politikai averziót nem tudtam felfedezni.
Kocsis meg jobban tenné, ha az egy tál lencse helyett a magát példamutatóan önként száműző Bartókra gondolna, ahogy pl. nemrég Schiff és Fischer tették.
admin:
tkp megtisztel, hogy válaszra méltat. annak kevésbé örülök, hogy szemmel láthatóan nem tudtam kifejeznem a gondolataimat kellő világossággal. ezúttal vázlatpontokba szedve (a magam megnyugtatására):
- itt megírták, hogy Kocsis számolja a zsidókat és a cigányokat
- ott mindenki tudomására hozták, hogy Kocsis maximálisan meg van elégedve mindazzal, ami ma otthon történik
- persze mindkét oldalon fujolni kezdtek a zeneértő és igazságszerető blogolók, a lapszerkesztők legnagyobb örömére
- a lapszerkesztőknek pár nam múlva itt is ott is eszibe juthatott, hogy zenészről lévén szó, nem politikusról, hitelesebbnek hat az érvelés, ha az szakemberek szájába van adva, és a művész munkájáról szól, így vagy úgy
- így tehát a müncheni koncert , a kritikák és az ominózus nyiatkozat után kb. 3 héttel itt is ott is szinte egyidőben megkezdődtek a “szakmai igényű” közlemények
- mivel a zenét is és Kocsis munkáit is szeretem, de németül nem tudok, a magyar híradások alapján próbáltam valamennyire tárgyilagos képet kapni
- sikerült
Az biztos, hogy Kocsis nekem jobban tetszett nyálas szájú zongoristaként, mint most, fennhéjázó karmesterként.
Ödy:
nem szeretnénk Önnel vitatkozni, csak lapunk integritását védjük. A tények a következők: ebben a cikkben kizárólag a német kritikákat közöltük, és nem idéztük Kocsis Zoltán nyilatkozatait sem a zsidókról, sem a kormányról. Ezek a kritikák jelentek meg, erről mi nem tehetünk. A kritikusok az előadásról mondtak véleményt, nem Kocsis politikai nyilatkozatairól. Mi a kritikákat azért közöltük, mert a magyar lapokban erről nem olvastunk, és ennyire egybehangzóan negatív vélemények a Nemzeti Filharmonikusok fellépéséről, hírértékű fejlemény. Ennek közlésében semmiféle olyan politikai szándék nincs, amit Ön feltételez. Azon persze el lehet gondolkodni, hogy egy művész miért tesz ilyen művészi teljesítmény mellett egy kormányt támogató nyilatkozatokat, amely kormány mások rovására az ő zenekarát támogatja kiemelten. A Fesztiválzenekarról soha nem olvastunk még ilyen negatív kritikákat, a karmester nem tesz szívességeket és hűségnyilatkozatokat, hanem ellenkezőleg, és véletlenül a támogatásuk is drasztikusan csökkent. Lehet ezen gondolkodni, jogos kérdéseket feltenni a kritikák alapján, de ebben a cikkben még erről sincsen szó. Csupán arra kérjük, ne hasonlítson bennünket a Magyar Hírlaphoz, mert ha a fenti kéréseket feltettük volna, még akkor is az igazságot és a nyilvánosságot szolgáljuk, míg a Magyar Hírlap nyilvánvalóan politikai alapon manipulál. Kérem, ne tegyen egyenlődégjelet a kettő közé, mert az sért bennünket. Admin
Na ezek a szocik már ide is betteték a lábukat! Nem volt elég fellármázniuk médiaügyben az egész világot, a jobboldalra átállt Kocsist meg a német sajtókritikusokkal intézteti el!
Kocsis elintézi – folyamatosan – magát. Nem kell hozzá segítség.
admin:
teljesen igaza van, valóban nem érdemes itt Kocsison vitatkozni. azt hiszem a politikai hírek és a kommentárok vonzzák ide az olvasót (engem is), és nem a zenekritikák.
elmondhatom, hogy általában szeretem az AN cikkeit, ebben a tekintetben nem állítanám, hogy AN=MH, hiszen a kormány propagandára egyáltalán nem vagyok kiváncsi, az itteni dolgokat viszont aránylag rendszeresen megnézem. tárgyilagosnak azonban semmiképpen nem mondanám az AN-et. számomra nyilvánvaló, hogy nem az a céljuk, hogy oktassanak, hogy minden oldalról körbejárjanak valamilyen jelenséget és így szoktassák az olvasót arra hogy használja az eszét, és maga alakítsa ki saját ítéleteit a felkínált információ alapján. (ilyen fórum valószínűleg nincsen és soha nem is lesz, mert valószínűleg igény sincsen rá.)
márpedig az ideális sajtó, az ideális sajtómunkás, amennyiben valóban valamilyen igazságért, annak megismertetésén munkálkodik, nem attól kéne jólérezze magát, hogy 15o bólogató ember kórusban ugyanazt fújja, ragozza, amit eléje raknak. mondjuk inkább attól érezhetné a sajtómunkás, hogy sikerrel teszi a dolgát, ha esetleg arra is igény támad az olvasójában, hogy kérdéseket vessen föl, megkockáztasson indítékokat fölfedni, esetleg kicsit másként látni bizonyos jelenségeket, beszélgetni róluk, amire egyébként az internet egészen jó lehetőségek nyílnak. egy lap integritásáról nekem mindezek a gyakorlatiatlan dolgok eszembe jutnak, noha eszem ágában sincsen sértegetni a lapjukat.
egy konkrét példát azért hadd hozzak föl, mert úgy veszem észre, hogy az admin mindkét válaszában másként értelmezte a véleményemet, mint ahogyan szerettem volna.
tehát idézek : “Kocsis Zoltán németországi hangversenyeiről megdöbbentő kritikák jelentek meg a német sajtóban” – így vezeti be AN itt a sajtószemlét.
de miért megdöbbentő? és ha az újságírónak igen, nekem miért kéne ezen megdöbbennem? mert le lettünk leplezve, hogy kutyaütő a mi karmesterünk, mert nemcsak hogy hülyeségeket pofázik, de még dirigálni sem tud?…
én ezen nem kívánok tovább rágódni, inkább ismételten megköszönöm a figyelmüket, és a véleményüket. minden esetre továbbra is rokonszenvvel követem az AN működését.
Ödy és Admin vitájához azért annyit hadd tegyek hozzá, hogy valami mégsem stimmelt EZZEL a cikkel, mert lám lám, megjelent itt egy másik is a témával kapcsolatban: http://nepszava.com/2011/03/magyarorszag/pozitiv-nemet-kritikak-kocsis-zoltan-es-a-nemzeti-filharmonikusok-koncertjeirol.html
Ez utóbbi cikkel helyreáll a kiegyensúlyozott tájékoztatás mérlege, ám továbbra sem értem, miért volt szükség ERRE a cikkre, ilyen formában, egyértelműen részrehajlóan. Mert ha a 2 cikkből 1-et gyúrtak volna, akkor itt senki egy rossz szót nem szólt volna.
Kedves Lester Wong:
A vita arról szólt, hogy tudatosan, politikai szimpátia vagy antipátia alapján válogattunk-e negatív kritikákat. Ezt vitattuk. Azt egyik fél sem tudta, hogy milyen egyéb kritikák jelentek meg, teljes német lapszemlére nincs kapacitásunk. A szokatlanul durva és elmarasztaló kritikák azonban annyira meglepőek voltak, hogy önmagukban is hírértékkel bírtak. Amikor a zenekar sajtóreferense elküldte a pozitív kritikákat is, hogy azok is voltak, azokat is közzé tettük. Ennyi történt. Köszönjük a megértést.
Kocsis Zoltán -néhány éve – pert indított a sajtó ellen, melynek én voltam a főszereplője.
Azonban – igazságosságához, az általa egyenlőség elve fontosságának hangsúlyozásához – hozzátartozik az is, hogy ő a perre -félve az igazság kimondásától – csak az ügyvédjét küldte el, mely tárgyalásra én a “kisember”, a terhes “nincstelen” nő, vállalva magam, még abban a helyzetben is kötelességemnek -és igazságérzetem kielégítésének -érezve elmentem.
(Magam egyedül, kb.25.ooo Ft bevétellel és családi támogatással(Édesanyámmal), nevelem Kisgyermekemet.
Később segítséget kértem Kocsistól, de ő (a köztudottan magát büszkén “Nemzetközi jótevő”-ként feltűntető ember még válaszra sem méltatott -függetlenül attól, hogy korábban a jézusi akarat fontosságára hívta fel a figyelmet.
Ezeket nem szidalomként, csak tényként közöltem.
Új relativitás törvényével tehát a testvériesség azon formájának elfogadására helyezte a hangsúlyt, ami a 100 százalék nekem, 0 százalék neked elve alapján működik…
Szintén ismétlem magam, miszerint a jézusi szelídséget, megbocsátást tartom a legfontosabbnak!
Higyjétek el, kedves Barátaim (elnézést kérek a kifejezésért), hogy művészeten, politikán, sérelmeken, keserűségen is csak a megbocsátás, a szeretet tud túllendíteni minket, és ezzel nemcsak egymásnak, de magunknak is a legjobbat tesszük!Senki sem bűntelen – tudjuk – magamban is sok vétket fel tudok fedezni,(s mennyi az olyan,olyan, ami nem is tudatosul az emberben), de csak akkor fogunk tudni felülemelkedni az ezek okozta szorongásokon, sértettségeken, ha el tudjuk engedni egymás “adósságait”.
Én is ezt próbálom -több-kevesebb sikerrel-.
Az imént írtam hogy szívesen olvasnám a zenekar tagjainak véleményét is, hiszen itt -nyilván – nem Pink floyd-i arctalan tömegről, hanem csodálatosan játszó, tehetséges művészekről, egyéniségekről, Édesanyákról, Édesapákról, érző emberekről van szó…
Ők miért “nem illetékesek a hozzászólásban”?
Befújta a szél a póstaládámba:
“Kedves Zoltán!
Az ügynököm révén megkaptam Kovács Krisztina E-mail-jét, melyben örömmel közli, hogy meg szeretnél hívni a Nemzeti Filharmónikusokhoz, karmesteri- vagy szólisztikus- minőségben. Gondolom, szoktál újságot olvasni és járatos vagy a média berkeiben, ezért tudnod kell, hogy bejelentettem, nem kívánok Magyarországon fellépni, mi több, magánemberként sem teszem be a lábamat oda. Ezért ezt a kedves meghívást sem fogadhatom el, amiért kérem elnézésedet és megértésedet.
Koreában jutott el hozzám az az interview, melyet a Süddeutsche Zeitung
számára adtál. Ezt olvasva már nem is olyan “kedves” ez a meghívás.
Mindarra, amit ott elmondtál, válaszolni fogok, a megfelelő fórumokon. Most csak személyesen Neked szeretnék néhány dolgot mondani. Amit az FAZ-ben nyilatkoztam, azt Te hiába nem hiszed, mégis igaz. Nem megyek
Magyarországra, ez szuverén jogom. Amíg Édesanyám élt, miatta mentem. Most már nincs miért. Az ausztriai Haider-ügyet nagyon pontatlanul ismered. Éveken keresztül kizárólag a Salzburg-i Mozart-héten szerepeltem (ami nem azonos a nyári ünnepi játékokkal), azzal a feltétellel, hogy az igazgatóság a műsorban közzétette rövid nyilatkozatomat a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. Ha pontatlanok az ismereteid, akkor ne nyilatkozzál. Az, hogy ma Magyarországon sokan félnek, tény. Ezt nem tagadhatod le, bár valóban nem mindenki retteg, nyilvánvalóan Te sem. Messzemenőkig megértem, hogy Neked és zenekarodnak szükségetek van a kormány anyagi támogatására. A kutya se harapja meg az etető kezet. Azt mondod, csak az érezheti az otthoni helyzetet, aki ott él. Tudod, ez olyan, mint amikor sokan ülnek egy levegőtlen, rosszillatú szobában, és nem is érzik a bűzt. Az csak egy kintről jövő orrát bántja. Soha nem mondtam, hogy ezt a kormányt nem a nép választotta meg. Törvényszerűen és óriási többséggel. Amiről én beszélek, az nem ennek a kétségbe vonása. Orbán maga nem rasszista, nem antiszemita, nem cigányellenes, de sajnos egyáltalán nem határolódik el azoktól a szélsőjobboldali jelenségektől, amelyeket a leghatározottabban vissza kellene utasítania. Egy Bayer Zsolt nem lehetne szalonképes egy normális országban, az pedig egyenesen észbontó, hogy ez az ember a kormányfő közeli barátja. És mit szólsz a filozófusok ügyéhez? Vagy a médiatörvényhez? Nagy felelőtlenség ma azt mondani, hogy ma Magyarországon nincsenek komoly bajok. Ezeknek orvoslása aligha az én feladatom lesz. Te viszont sokat tehetsz. Nem úgy, hogy összeszámlálod, hány zsidó és cigány muzsikál Nálad. A jó zenélés – ezt Te jól tudod – nem származás függvénye. Kívánok Neked őszintén minden jót, de a személyes ismeretséget felejtsük el, mi nem érthetjük meg egymást.
Üdvözlettel,
András
2011. febr. 23.”
Befújta a szél a póstaládámba:
“Kedves András!
Az, hogy bizonyos kérdésekben nem értünk egyet, nem lehet ok a párbeszéd megszakítására. Nekem a „haza” fogalma azért még jelent valamit. És ezt a számomra mindig is drága fogalmat most lejáratták, illetve egyoldalúan láttatják, egyesek gyalázzák vagy gyűlölettel emlegetik. Ha ez provokáció, kikérem magamnak a népem nevében. Ha a fennálló rend megdöntésére irányuló próbálkozás, akkor viszont érthetetlen. Lezajlott egy parlamenti képviselői és egy helyhatósági választás. Az emberek – véleményem szerint – nem Orbán V. két szép szemét, nem az irredentizmust, nem a rasszizmust nem is a parancsuralmat, hanem a rendelkezésre álló lehetőségek közül jövőjük szempontjából az általuk ítélt legoptimálisabbat választották. Ennyit a lojalitásról: ha elolvasod más interjúimat, ezt világosan és nyíltan kimondom, jobboldali lapoknak is (apropó, köszi a kutya-hasonlatot).
Az interjú lényege, hogy az éremnek két oldala van. Ezt próbáltam megéreztetni Barbara Doll-lal és úgy érzem, sikerült is. Neked sok mindenben lehet igazad, de gondoltál azokra, akik az elmúlt évtizedekben eluralkodott tendenciáknak az ellenkező oldali vesztesei? És hogy ebben milyen szerepet játszik a politika? És a sajtó? Könnyű most azt mondani, hogy Szögi Lajos és Marian Cozma – a jéghegy csúcsai – egy elhibázott népesedéspolitika és egy katasztrofálisan eredménytelenül működő segélyrendszer áldozatai. Igenis, vádolom a politikát és a velejéig romlott, réges-rég polarizálódott sajtót az indulatok felkorbácsolásával, az emberek megoszthatóságának gátlástalan kihasználásával. Olyan nehéz kiolvasni az interjúból a béketeremtés szándékát? Hogy alapjában véve azokkal értek egyet, akik boldogulásra, lét- és vagyonbiztonságra és mindenekelőtt nyugalomra vágynak? S hogy ehhez illusztrációként érzékeltetem az együttesünkben fennálló rendet, ahová én a politikát semmilyen formában nem engedem be? Te viszont – megbocsáss – másokkal együtt hagytad, hogy a politika ismét felülírja a művészetet. Elhatározásoddal ui. senkit sem büntetsz azok közül, akiknek a neved amúgy sem jelent semmit. De bünteted azt a sok-sokezer rajongódat, akik szeretnek és tisztelnek. (Nb. Én aztán igazán utálom Berlusconit. De ha valami problémám van, megmondom a szemébe, nem rohanok véleményemmel – tűrhetetlen, hogy még mindig ez a pedofil kéjenc vezeti Itáliát, amíg ott van, nem játszom a népének, stb. – feltétlenül mondjuk az Aszahi Simbun-hoz).
Más. Miért is ne tudhatnék pl. Pap Eszter származásáról, amikor rendszeresen tőle kapom a flódnit? Vagy Zsákai Tiboréról, amikor erről ő maga beszél nekem teljes nyíltsággal és őszinteséggel? Épeszű ember csak arra gondolhat, hogy nálunk megteremtődött a bizalom olyan foka, amely érthetetlenné és indokolatlanná teszi a tabuk létét és fenntartását. Nem lenne jobb kint is egy ilyen világ? Ahol tényleg nem lenne gyűlölet, gyanakvás, elzárkózás? Mert a magam részéről egyre kevésbé találom ezt megosztott világot élhetőnek. Ahol az emberek egyik része azt sem tudja, mitől retteg, a másik részét lelkiismeret-furdalás gyötri olyan bűnök felett, amelyeket el sem követett, a harmadik része talán nem is érti az egészet, stb.? Meddig kell még így élni? 30 évig? Háromszázig? Háromezerig?
Azt hiszem, valóban nem érthetjük meg egymást, ha csak az egyikünk részéről van meg a hajlandóság a dialógus folytatására. S nem érzem, hogy az orromat lényegesen kellemetlenebb szagok facsarnák, mint az elmúlt 20 évben. Szerintem ez az ország, ez a nép változatlanul méltó arra, hogy Schiff András megtisztelje a művészetével. Sajnálom, ha ezt a levél elolvasása után sem így gondolod.
Szeretettel üdvözöl,
Zoli
(aki változatlanul a barátjának tekint)
2011- febr. 27.
P. S. Az általad említett publicista? nevét én a tollamra sem veszem; nem tudom, miért kellene egy darab síkhülyéből – aki sajnos szintén a sajtószabadság jelenlétét bizonyítja – sommásan véleményt alkotni egy nemzetről?”
Hogy’ is írtamkorábban:
Kocsis meg jobban tenné, ha az egy tál lencse helyett a magát példamutatóan önként száműző Bartókra gondolna, ahogy pl. nemrég Schiff és Fischer tették.
Nagyon helyes reakció! Ez a helyes irány, ez a bizonyos jézusi gondolatmenet, a “dobd vissza kenyérrel” attitűdje!
Helyesen szóltál, Fiam!
(Bocsánat: egy kis nyelvhelyességi szempontú korrigálás:
a “posta” szó: rövid o-val írandó,
és nincs “legoptimálisabb” kifejezés, mert az optimum maga a legjobbat jelenti, nem lehet -nyelvhelyességi szempontból – tovább fokozni(tehát a melléknév 3.fokozása)
Schiff András Úr eddig -szerintem -kellemesen éldegélt Firenzében, a magyar közélet nem nagyon izgatta, de – mint anno Mr.Tom Lantos-gondolom baráti kérésre – megemelte magát a fotelből – ami szintén nem kis teljesítmény – és lépéseket tett az ügyben.
Ez kb.olyan, mint amikor Barroso Úr “belügynek” titulálta, hogy Sólyomt (direkt így írtam, mert nem a madárfajról, hanem egy személynévről van szó), vagyis Sólyom Köztársasági Urat nem engedték be Szlovákiába, ugyanakkor a médiatörvény kapcsán Cohen EU-s tisztségviselő és a többiek harsány fellépésével egyetemben – ő is EU-illetékességet követelt.
Kedves Schiff András Úr!
Szeretnék csatlakozni az előttem szólóhoz, és én is -mint közös Hazánk gyermeke, Nagy Elődömhöz hasonlóan -szeretettel meghívom Önt Honunkba, mert – bár személyesen, sőt audiovizuális szinten sem volt még szerencsém megismerni Önt, tehetséges művészként szívesen hallgatnám a muzsikálását!
Üdvözlettel:
Soltész Enikő
/honpolgár/