Budapest – Az LMP-s képviselő Kukorelly Endre ez év március végén írásbeli kérdést intézett a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tárcavezetőjéhez, Réthelyi Miklóshoz. A levél címzettje helyett Szőcs Géza államtitkár válaszolt. Az alábbiakban ezt a meglehetősen érdekesre sikeredett levélváltást közöljük.
Kukorelly Endre levele
“Tisztelt Miniszter Úr! Hogy kicsoda piszkált bele: nyilván nem Ön. Mivel ilyesmi piszkálgatásért felelős miniszterként is csupán műkedvelő szolgálója a kulturális szcénának, ám ahhoz a kérdéshez, hogy ki díjazandó költő, s ki nem – annyit érthet, amennyit magam abból, miféle is az akut fázis reakcióhatása az IGF rendszer szabályozására patkánymájban. Hanem, föltételezem, és kéretik cáfolni vagy rábólintani, inkább az irodalmi ügyekben bennfentes kulturális államtitkár piszkált bele.
Történt ugyanis, hogy az írószervezetek, többek közt a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a FÍSz, az Írószakszervezet, a Műfordítók Egyesülete és a PEN Club által delegált kuratórium által fölterjesztett 13 díj-jelölt listájába valaki belenyúlt: 4 nevet kicserélt. Ez pedig, hogy finoman mondjam, nem szokás. Utoljára a nyolcvanas években csinálta a kultúrpolitika, a létezett szocializmus haláltusájában összevissza rugdalódzó korszakában.
S hogy mivel piszkált? Mivel megteheti, joga van hozzá. De hogy miért – ez igazából a kérdés. Miféle reflex-szerű folyamatok fogja a kultúrpolitikusnak állt költő, aki saját testén-lelkén érezhette, mit is tesz – egyszerűen szólva – az önkény. Miféle hübrisz mozgatja azt, aki a (politikai és poétikai értelemben véve is) legszélesebb szakmai konszenzust söpri le egyetlen mozdulattal, nem törődve azzal, hogy döntésével belegázol mások életébe. Miféle sértettség, frusztráció és/vagy hatalmi arrogancia uralja le azt az író/politikust, aki az írószervezetek – kollégái – 2010. október 20-án, 5 hónappal ezelőtt a közös ügyek megbeszélése tárgyában hozzá írt levelére egyszerűen nem is reagált.
Kérem Miniszter urat, mielőtt válaszol nekem, mindezt érdeklődje meg államtitkáránál, Szőcs Gézánál. Kérem Szőcs Géza Államtitkár urat, mielőtt válaszolna nekem, először érdeklődjön Szőcs Géza költőnél.”
Szőcs Géza válasza
Kedves Bandi, azzal álltam (nem át, nem is be, egyszerűen csak: oda) politikusnak, hogy a mocsokra nem válaszolok, lehetőleg el sem olvasom, nem foglalkozom vele. Ámde mivel valaha, még jóval az LMP-s idők előtt, drámai leépülésed előtt mégiscsak kollegiális viszonyban voltunk, ezúttal kivételt teszek, és válaszolok arra, amire meggyőződésem szerint nem volna szabad reagálnom.
Leveled abból az indulatból született, hogy az író-szervezetek listáján, amelyen a József Attila-díjra javasoltak névsora volt, valaki négy nevet „kicserélt”. Miután Réthelyi miniszternek nem ez a szakmája, vagyis nem ért hozzá, vélelmezed, hogy a tettes csakis én lehettem.
Tudnod kell mindenek előtt, hogy az irodalmi díjak odaítélésének szabályozása nem teszi lehetővé, hogy az államtitkár bárkit is felterjesszen Kossuth- vagy akár csak József Attila-díjra. Ezen nem változtat a tény, hogy ugyanakkor jelentős mérlegelési és másodlagos javaslattételi joga van: véleményezheti a mások által felterjesztett alkotókat, egyetérthet vagy nem azzal, hogy egyik vagy másik író megérdemli-e a szóban forgó díjakat. Idén a Kossuth-díj bizottságban is csak azokra az írókra szavazhattam, akiket előzetesen valaki már felterjesztett. Vagyis hiába volna kortársunk Arany János, ha senkinek nem jutott volna eszébe javasolni őt József Attila-díjra, nem lett volna lehetséges semmilyen módon „kicserélnem” a nevét valakiével és rácsempésznem mondjuk az írószövetségi listára.
Ez a szabályozás értelmes volt akkor, amikor pártfunkcionáriusok döntöttek az írók ügyeiben: az írókat védte a pártállam önkénye ellen, amely ha kellett, támogatott, s ha úgy látta, tiltott, pl. letiltott vagy betiltott szerzőket vagy műveket. De az elmúlt két évtizedben nem sok szerzőt tiltottak be Magyarországon az egyes kormányok – s ha megtették volna, nevetség tárgyának teszik ki magukat. Úgyhogy elérkezettnek látom azt a pillanatot, amikor a kulturális tárca irányítójának lehet és legyen saját véleménye arról, hogy ki érdemel meg valamely díjat.
Mint leveledből kiderül, egy államtitkárnak vagy miniszternek maximum annyi kompetenciát engedélyeznél, hogy tudomásul vegye az író-szervezetek listáját, amelyet az orra alá dugnak. Ezt helytelennek vélem, és mindent meg is fogok tenni azért, hogy a kultúrpolitikus ne bábu vagy mások utasításainak végrehajtója legyen, hanem olyan szereplő, akinek elismerik az önálló ítélethez való jogát. Nem titkolom, hogy van 10-12 olyan költőnk, írónk, akikről azt gondolom: megérdemelték volna már a József Attila-díjat.
Ha éntőlem függne, már idén megkapták volna mind a tizenketten. Ez nem jelenti azonban, hogy ne azonosulnék az idén díjazottak listájával, vagyis, hogy el akarnék határolódni tőle.
Van azonban leveledben egy személyedre egyébként nem jellemző sunyiság. Amikor annak okait keresed, hogy vajon miért győzte le bennem a kultúrlényt a ki tudja milyen fenevad, utalsz a frusztrációra is, mint magyarázatra. Vagyis, hogy államtitkár úr befrusztrált, amiért mások József Attila-díjat kapnak, ő meg hoppon maradt. Ezt jelenti a frusztráció, nem?
Most akkor lehajtott fejjel, lesütött szemmel, pironkodva, lábaim fonva, bevallom, mit vallom, suttogom, hebegem, hogy bármennyire is restellem, de nekem is van József Attila-díjam, talán még kettő is, attól függ, hogy számolom: egyszer ugyanis megkaptam ugyan, de nem merték átadni, tényleg Bandi, akkor is hallattad a véleményed? (bizonyára úgy volt, csak már elfelejtettem), s az nem tisztázódott néhány év múlva, amikor már átvehettem, hogy ez most ugyanaz a József Attila vagy egy másik…
Egyszóval, akárhogy célozgatsz is, nem vagyok képes kiosztani magamra a frusztrált költő szerepét. Viszont megvilágosodott bennem valami.
Az idei Kossuth-díjasok listáját általános egyetértés fogadta. Annyira, hogy senki nem tett szóvá ezzel kapcsolatban semmiféle sérelmet. Ám ez a szó – a frusztráció – elárulja, miről is beszélsz valójában. Te úgy gondolod, hogy kiérdemelted a Kossuth-díjat. Csak nem merted szóvá tenni, hogy miért mások kapták. Ám, hogy a mérged valahogy levezesd, nekem estél. Csak Kossuth helyett kellett József Attilát írnod. Mi más magyarázná azt a dühöt és mocskosságot, amivel rám támadtál? Mióta éled meg ilyen fájdalmasan, ha négy arra érdemes költő helyett másik négy ugyancsak érdemes költő kap díjat? (Mert azt azért, ha jól értem, nem állítod, hogy négy költőóriás helyett négy dilettáns részesült volna a díjban…)
Nemrégen valahol azt írták rólam, hogy zsidó vagyok. Ott, ahol ez a kompromittáló hivatkozás, ezzel akarnak lejáratni. Máshol meg azzal, hogy mélymagyarkodó vadbarom vagyok. Te pedig azzal, hogy mindenféle sötét reflexek „fogja” volnék.
Magas labda, de nem lehet nem leütni. Az ember, ha ilyent olvas, a felyét foglya: jalyistenem, mi lett belőled, Bandi! jalyistenem, hova lyutotál, Mogyorószág!”
bocsánat,ki az a Szőts Géza?
“Miféle reflex-szerű folyamatok fogja a kultúrpolitikusnak állt költő,”
“fogja”, azt ly-nal illik írni: foglya, fogoly, stb.
Legalább egy irodalmi szösszenetben, könyörgöm….
“Kedves Bandi, azzal álltam (nem át, nem is be, egyszerűen csak: oda) politikusnak, hogy a mocsokra nem válaszolok, lehetőleg el sem olvasom, nem foglalkozom vele. Ámde mivel valaha, még jóval az LMP-s idők előtt, drámai leépülésed előtt mégiscsak kollegiális viszonyban voltunk, ezúttal kivételt teszek, és válaszolok arra, amire meggyőződésem szerint nem volna szabad reagálnom.”
Demokratikus államokban ilyenért másnap lemondanak, ha nem, akkor kirúgják.
Szégyenletes, ahogy ez a kultúráért felelős ember egy parlamenti képviselőnek válaszol.
Szégyenletes az is, ahogy mindent újra átsző a politika. 20 éve sokan örültünk annak, hogy megszűnik a hatalmon lévők mindent átható beleszólása.
A művészeknek, tudósoknak a valós teljesítmények elismere céljából önmaguknak kellene létrehozniuk olyan alapítváányokat, amelyek a legérdemesebbeknek díjakat adnak, s a politikusokat, a politikát távol tartják. 1989-ben azt hittem, hogy végleg lejár az az idő, amikor művészeket, tudósokat, mérnököket megvásárolhat a politika. Tévedtem. Már a Mérnöki Kamara újságjának, a “Mérnök újság”-nak a főszerkesztője is Borókai Gábor, hála Barsiné Pataky Etelka párthűségének.
Ne csodálkozzatak, és ne méltatlankodjatok! Itt és most nem egy államtitkár, sőt nem egy miniszter dönt.
Az esőt más hozza. Fohászkodjunk, mert Ő biztos jobban tudja.
Szőcs Gézát ne bántsátok, nem tehet semmiről! Ő 80 napot külföldön tartózkodott az utóbbi időben, segéd fogalma sincs, hogy mi történik itthon.
Amúgy meg senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki cserélte ki a 4 nevet (ugyanúgy, mint a Kádár rendszerben).
“Nemrégen valahol azt írták rólam, hogy zsidó vagyok. Ott, ahol ez a kompromittáló hivatkozás, ezzel akarnak lejáratni.”
Mint a fideszben, ahol rajonganak az antiszemita bayer zsoltiért.
És ugye nem akarja letagadni a romániai és egyéb származását?
http://zsido.com/kepek/%C3%9Ajj%C3%A1%C3%A9ledt%20a%20f%C5%91v%C3%A1ros%20legr%C3%A9gebbi%20zsinag%C3%B3g%C3%A1ja/242
A legalsó sorban lévő képek az érdekesek, de a többi is tanulságos.
Kedves Antifülke, a zsinagóga felavatásán több politikus is ott volt, s nem azért, mert zsidók, hanem tiszteletből vettek fel kipát. Mint ahogy Orbánné is kendőben ment a pápához.
Kedves Hanna,
én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a kettős mérce működik a fideszben.
Semjén annak idején, ha emlékszel, szakállas bácsikról beszélt, akik a kisfiúknak fognak “bemutatót” tartani első alkalommal. Meg beszélt Schwartz bácsiról a parlamentben.
Itt meg zsinagógát avatnak, miközben a fidesz tegnap még együtt tortázott báyer zsolttal, aki nyíltan vallja magát antiszemitának. És ezzel fényképezkedik dajcstompi is, aki szintén “zenész”.
Ezek mindig azt mondják, ami az érdekük.
Ennyi.
az államtitkár Szőcsnek sikerült beszélni a költő Szőccsel, ennek eredmény lenne ez a levél? nem hinném, nem úgy szól ez, nem válasz ez semmire…
szerintem inkább az történhetett, hogy az államtitkárnak sikerült beszélgetni rég leépült jóbarátaival. kb. így szólhatott a diskuráció házipálinkázgatás közben: “no Gézám most csinálhatsz valami nagyot értünk, érted. lehet, hogy 5 hónapja nem válaszolsz a mocskos írószövetségi kollégáid mocskos leveleire, de most itt az idő. szólj már be nekik, de jó hangosan, a ‘fogja’ miatt, hadd legyen a Pali rengeteg álamfői sületlenségére valami válaszunk, ez a ‘fogja’ rohadt jól jött, nem szabad kihagyni…”
azért államtitkár az államtitkár, hogy engedelmeskedjen, és azért költő a költő hogy költsön. a levél szimpla szemétkedés lett a gerinces és tehetséges Kukorellyvel, ugyanakkor el lett kerülve benne a teljesen jogos és egyenes kérdés (amire úgy látszik nem lehet/szabad válaszolni), miért lett 4 név utólag kicserélve a szakma döntésében, és ki cserélte ki azokat.
ennyi volt az udvarias kérdés, erre érkezett egy talajvesztett ember frusztrált önigazolása, a szitkozódás, és persze a megrendelt beszólás
“Le style, c”est l”homme ” mondja a művelt francia. Szőts Géza pont olyan kultúrálatlan tahó, mint párttársai. Költőnek se igazán kiváló, tehát valamivel ki kell tűnni. Jobb lenne valamivel eltűnni!
Javítok: Szőcs Géza
És egyik verse:
BELESKELŐDNI EGY PIPACSON
A tóvidéken most fönn fönn kicsim
fönn a tavaknál hull már a hó
a hó
tudod
hol encián-sugárvetők még tegnap este is
csontunkig sütöttek át
mint kék injekciók
hajadban nyár zizeg szívem szívem
arcodon átfúj átfúj átragyog
nagyon
de kinn az erdőben fajdkakaszsivaj
a holnap lehullott friss havon
szél jön házunkhoz
szél rúgja házunk tarkón
tarkón homlokon
törökülésben házunk közepén
nyitott az ajtó tárva leng
s házunkat holnap: víztelen
iszonyú sodrás rontja el
szétrobbantja s mint hattyút rongybabát
görgeti égen űrön át
Mi pedig kinn a holnap hullt havon –
köröttünk pipacsok ütik át fejük:
a lentiek
figyelnek minket pipacs-periszkópokon
Kedves Antifülke,
nekem mondod? Én is hányok tőlük, mikor megjelennek egy-egy hanukán, zsinagóga-avatáson, vagy az élet menetén. Semjén, Rogán, Deutsch. Idén tüntetőleg hátat is fordítottam a Nyugati téri beszédüknél. Csak azért nem fújjoltam meg, mert ünnep volt.
A politikusok arogancíája kezd oly mértékűvé válni, ami nem tűrhető sokáig. Ez a közepes költőcske, valakit azért tart valakit drámaian leépültnek, mert országgyűlési képviselő lett egy új pártban.
Ember, te pedig államtitkára lettél egy népnyúzó, kultura ellenes kormánynak. Mit mondjunk rólad?