New York – Jimmy Carter óta nem ódzkodott amerikai elnök ilyen látványosan az erő alkalmazásától, mint Barack Obama most, Líbia kapcsán. Miközben a harmadik világ bizonyos része most is Amerika-ellenes érzelmeiről tesz tanúbizonyságot – hiába, hogy Líbiában alapvetően franciák és britek avatkoznak be –, a hazai közvélemény egy része örül az óvatosságnak, más része túlzottnak tartja.
Mértéktelenül lassan reagált az Egyesült Államok a Líbiában Kadhafi rendszere ellen kirobbant szabadságharcra, és szembeszökő volt Washington visszafogottsága azt követően, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa, sőt, az Arab Liga is légtérzár kikényszerítésére hatalmazta fel, illetve kérte az ehhez szükséges haderővel rendelkező Nyugatot.
A republikánus nézetek szócsöveként nyilván tartott Wall Street Journal mielőbbi cselekvésre szólította fel az elnököt; amikor ez végre megtörtént, üdvözölte a beavatkozást, de kritizálta annak módját, korlátozottságát, valamint stratégiai céljait is.
Washington politikája némely esetekben már olyan megnyilvánulásokat tükröz, mintha a Fehér Háznak nem lenne köze Irakhoz vagy Afganisztánhoz, noha az amerikai hadsereg az ottani koalíciókban is vezető szerepet visz. A Washington Post támogatja ezt a fajta hozzáállást és a líbiai visszafogottságot is, mondván, „az Egyesült Államok nem harcolhat le egy háborút a líbiai lázadók oldalán”, írják vezércikkükben.
A sajtó állásfoglalásai a megosztott amerikai közvéleményt tükrözik. A Reuters felmérése szerint 1643 internetes válaszadó 58 %-a támogatta, 42 %-a ellenezte a Líbia elleni légitámadásokat. A Pew Research Center korábbi, még a hadműveletek megkezdése előtti közvélemény-kutatása arra utalt, hogy az amerikaiak 63 %-a nem hiszi, hogy az Egyesült Államoknak bármilyen felelőssége lenne Líbiával kapcsolatban.
Doug Bandow, a libertárius Cato Intézet munkatársa a Huffington Postban írott cikkében azt taglalja, Obama rossz utat választott, amikor részese lett a líbiai konfliktusnak. „Líbia nem Amerika háborúja. Sem biztonsági, sem humanitárius alapon nem lehet igazolni. Amellett a jelenlegi deficittel és a jövőbeli kötelezettségeivel meg sem engedheti magának, hogy a világ számára segélyhívó központként funkcionáljon.”
A USA Today hétfői vezércikke szerint zavarba ejtően ködös a mostani katonai művelet célja, nem tudni, mikortól minősíthető az sikeresnek. A lap mindazonáltal különösen okos döntésnek tartja, hogy Obama napokon belül ki akar hátrálni a konfliktusból, és az európai és arab erőkre kívánja hagyni a további kezdeményezést, lévén egy katonai akció csak akkor lehet eredményes, ha az egyértelmű célokkal rendelkezik és teljes elkötelezettséggel vívják.
Ross Douthat, a New York Times cikkírója ugyancsak hétfőn azt írta, noha vannak az ilyen típusú katonai akciónak előnyei – például a felelősséget szétkenve némileg kihúzza az Amerika-ellenesség méregfogát –, problematikus is, „mivel a liberális háborúk folyamatos konszenzuskeresésre épülnek az (úgynevezett) nemzetközi közösségen belül”.
Ugyancsak az akció átlátható céljait kéri számon a New York Daily News bulvárlap, amely szerint Obama az átláthatóságot feláldozta a nemzetközi konszenzus oltárán. Az elnök közölte, Kadhafinak mennie kell, de ezen kívül mindent homályban hagyott. A lap szerint bizottságosdival nem lehet hadat viselni.
Obama elnök ugy látszik,hogy megfogadja egy tekintélyes kelet-európai politikus bizonyos Orbán Viktor tanácsát,aki szerint”semmi olyan katonai jellegü lépést nem szabad tennünk,amellyel elveszithetjük az arab népek bizalmát”.Nyilván rá jött Obama is,hogy a jobbtól nem szégyen tanulni.,
F-18 Hornet…csak h a képaláírás helyes legyen:)
Javítottam a képaláírást, köszönöm.
Az amerikaiakkal – és az USA kormányaival – kapcsolatban szinte minden országban, politikai rendszerben, társadalmi közegekben sztereotípiák, és igen sokféle vélemény alakult ki. Ezek többsége a második világháború befejezése után keletkezett, hiszen magában a világháborúban az USA szerepéről szinte mindenhol egyöntetűen igen jó vélemény volt.
Az első negatív vélemények a Japánra ledobott atombombák kapcsán jelentkeztek, szinte természetesen, hiszen ilyen tömegpusztító fegyvert addig senki sem használt.
Tulajdonképpen ettől az időtől lett az USA szerepe, belső élete, gazdasága, politikai berendezkedése egyre szélesebb körben ismert. Erre az időre lett egyértelmű az USA világpolitikai jelentősége és szerepe. Azóta lett szinte mindenkiben ellentmondásos vélemény sok mindenről, ami a tengeren túlon működött. A demokráciájáról híres és arra büszke USA hogyan illesztette be életében az elnöki – prezidenciális – egyszemélyes vezetést, és azt, hogy még ma sem birkóztak meg a bőrszínek és fajok egyenlőségével társadalmukban, valamint sokak számára érthetetlen az általános betegbiztosítás ellenzése. Nagyon megosztotta a véleményeket az USA szerepéről a Vietnami háború, az Irakba való beavatkozás, és meg fogja osztani a véleményeket az USA szerepéről a mostani Líbiával kapcsolatos magatartása is.
Mélyebb elemzések azonban egyértelműen pozitívnak tekintik az USA tevékenységét, még olyan dolgokban is, amelyek felvetik egy új világrend, világgazdasági működés kialakításának szükségességét. A nemzetközi élet az egész világon forradalmi sebességgel változik. A robbanásszerű népesedés teljesen új gazdasági, politikai, tudományos és környezetvédelmi szempontokat hozott létre és szinte minden életünkkel kapcsolatos történésre hat.
Teljesen más értelmet kaptak, kapnak és fognak kapni a korábban klasszikusnak és állandónak tekintett elvek, folyamatok, és ezek a földünk, környezetünk védelmétől kezdve, a vallásokon, az erkölcsön, az országok és nemzetállamok szerepén és lehetőségeiken keresztül szinte mindenre kiterjednek. Egyre több hiedelem, monda, legenda dől meg a racionális ismeretek hatására, és elkerülhetetlen, hogy a nagyon heterogén műveltséggel és ismeretanyaggal rendelkezők az USA szerepét eltérő módon értelmezzék.
Obama elnok kesleltetett akcioja egyertelmuen a diktatort segitette, es az ellenallast gyengitette, alkalmat adott Kadhafinak ki tudja hany ellenzeki szemely es harcos meggyilkoltatasara. Az egesz koncepcio amivel a vezetes az amerikai fegyveres eroket terheli, elvarva, hogy “sziveket nyerjenek meg” Irakban es Afganisztanban a demokratikus ertekek elfogadasara, es ennek a Bush altal meghirdetett es Obamaval folyamatositott gyakorlata teljesen eredmenytelen es remenytelen. Libiaban, ahol az ellenzek batran vallalta a kezdemenyezes kockazatait, Amerika keslekedessel bizonyitotta mennyire eltavolodott a szabadsagszeretet es annak feltetlen tamogatasa ertekes hagyomanyaitol.
Még nem látni, mi lesz a vége ennek a korlátozott beavatkozásnak. Az hogy Kadhafinak mennie kell, reális célkitűzésnek tűnik. A bonyolult törzsi viszonyok között nem látható, ki veszi át a vezetést. Nem tudni azt sem, milyen erőt képviselnek az egyelőre egységesnek tűnő ellenzékiek. Azt hiszem igen heterogén, egy alkalmi cél érdekében összefogott társaság. Nem lehet európai sablont ráhúzni Líbiára. Ott az európai fogalmak szerinti demokrácia ismeretlen, és egyáltalán nem elfogadott.