Tunisz - Mohamed Bouazizi akkor vált ismertté a világ előtt, mikor 2010. decemberében felgyújtotta magát, tiltakozva a tunéziai fiatalok megélhetési nehézségei ellen. Tettének következményei már érzékelhetők, ugyanakkor eddig beláthatatlanok.
Nem sok tunéziai, 26 éves, munkanélküli fiatalembernek van saját wikipediás oldala. Tarek al-Tayyib Muhammad ibn Bouazizi viszont pont ilyen. Bár ismertté válásának oka tragikus, tettének következményei azonban egy egész nemzedéknek adnak új reményeket és nem csak országában; az egész arab világban.
Sidi Bouzid, egy alig negyvenezer lakosú kis város Tunézia kellős közepén. Itt nőtt fel Mohamed Bouazizi, majd itt próbálta meg eltartani családját úgy, hogy gyümölcsöket árult az utcán. Volt kiről gondoskodnia, hiszen ő tartotta el anyját, unokatestvérét és öt testvérét. Samia, a húga azt mondta; egyetlen vágya bátyjának, hogy egy teherautót vásároljon magának, erre gyűjtött. Meg arra, hogy testvérei egyetmre járhassanak. Több forrás állította, hogy Mohamed diplomával rendelkezett, de ezt a New York Times helyszíni nyomozása cáfolta. A fiatalember tinédzser kora óta az utcán árult, pótolnia kellett az apját, aki Líbiában volt vendégmunkás és ott is halt meg.
Faida Hamdy, a 45 éves városi felügyelő, egy rendőr lánya. Az ő hatásköre volt ellenőrizni a város utcáin tevékenykedő kereskedőket. December 17- én- immáron sokadjára- próbálta meg elkobozni Mohamed eladásra szánt gyümölcseit. Amikor ellenállt ennek a fiatalamber, tettlegességig fajult a hatósági személyek részéről az intézkedés. Samia beszámolója szerint nagy feltűnést keltett a dulakodás az utcán, bátyját pedig megalázták.
Mikor a fiatal férfi megpróbálta visszaszerezni elkobzott áruját a városházán, ismét megverték a hatóság emberei. A helyiek szerint ez teljesen megszokott eljárás volt a tunéziai városok utcáin. Mohamed a Facebook oldalán hagyott egy bejegyzést, amiben anyját kéri, bocsásson meg neki, ne őt, hanem a körülményeket okolja tettéért. Valamikor éjfél körül aztán Mohamed visszatért a kormányzóság épületéhez, lelocsolta testét higítóval és felgyújtotta magát. Mohamedet eztán kórházba szállították, még élt, de teste 90 százaléka megégett. Január 4- én hunyt el. Temetése tüntetés is volt egyben, több mint 5000 ember vett rajta részt.
Nagyjából ekkor kezdődtek a tüntetések eszkalálódni az országban. A helyiek a Mohameddel történt bánásmód miatt dmonstráltak Sidi Bouzidban, majd az egész eset a szimbóluma lett a mindennapos tunéziai nehézségeknek, illetve annak, hogy az emberek megelégelték ezeket, változást akarnak.
De milyenek is az állapotok az észak- afrikai országban? A hivatalos munkanélküliségi ráta 14 %. Ugyanakkor Sidi Bouzidban szakszervezeti értékelések szerint ez akár a 30%- ot is meghaladhatja. Erre rakódik rá még a túlburjánzott bürokrácia, a mindennapi korrupció és a karhatalom kegyetlen módszerei. A fiatal generáció körében kiemelkedően magas munkanélküliség és szegénység termeli a feszültségeket. A kis városok- mint amilyen Mohamedé is- körüli gyárak, erőművek nagy foglalkoztatónak minősülnek, de van, hogy havi 50 dolláros bért fizetnek fiatal alkalmazottaiknak. A diplomások általában a nagyobb városokat keresik.
A történtek utóéletét már mindenki ismerheti a híradásokból. Az országot 23 évig diktároként uraló elnök kényszerült menekülőre fogni. Az is sejthető, hogy a tunéziai példának még lesznek követői, mint arról már értekeztünk ezen oldal hasábjain. Egy személyes elégedetlenségből és megalázottságból fakadó düh országos, és még azon is túlmutató méreteket ölt. Mintha bizony az arab világ most felnőtté váló generációja a saját kezébe venné sorsát.
Tunézia éppen úgy meglepte most a világot, mint 2006. őszén Magyarország. Korábban – ha voltak is belső feszültségek – ez kifelé nem nagyon mutatkozott. Tunézia egy nyugodt, európai értelemben vett kulturált és demokratikus országnak tűnt. Tényleg nagy kérdés, hogy merre fog fordulni – mert hogy most fordulóponthoz érkezett, az teljesen világos.
A világ meg nem foglalkozik a legfontosabb dolgokkal: az emberiség lábnyoma meghaladta a föld eltartó képességét, a meglevő, sőt tovább növekvő népesség ellátása nem teszi lehetővé a hatásos környezetkímélést, tehát a helyzet világviszonylatban évről-évre rosszabbodni fog. Pont a legszegényebb országok népesednek túl, ami állandó migrációs nyomás alatt tartja a fejlettebb országokat.
A hatásos népességszabályozás megint más problémákat szül: az elöregedő társadalmak a XXI.sz. másik nagy probléma-halmaza.
Ha ehhez viszonyítom, a mi kis vezérünk az őt bircus hungaricusként követő nyájával csak egy kis nüansz, majd rajta is túljutunk, hiszen még Rákosi sem tartott egy évtizedig sem. Pech, hogy pont a mi életünkben következett be.
De hát nem sok nemzedék kerülte el az ilyen fordulatokat.
Várható volt,hogy ebben a csodálatos kis országban előbb-utóbb problémák adódnak.Látogatásom során feltűnt,hogy Tuniszban,gépfegyveres rendőrök sora látott el szolgálatot az utcákon és láthatóan is szigorú rendet tartva.A főváros külvárosaiban hatalmas nyomortelepek vannak,amit nem tudtak leplezni a külföldi látogatók elöl sem.Nagyon sajnálom,mert végtelenül barátságos,kedves népről van szó.Bizom benne,hogy békésen oldódnak meg a problémák.
A Tunéziáról írott cikkek és más, az egyenlőtlen életszínvonallal foglalkozó híradások bizony egy új világrend igényét vetik fel. Különösen a föld eltartó képességének korlátai, az ásványi kincsek egyenlőtlen eloszlása, a termőterületek eloszlása valamint a környezetben okozott un. kultúr kár az, ami másfajta világrendet sejtet a jövőbe nézve. Mind ezt nehezíti a sok különféle vallás és hit elterjedése, vagy a nemzeti öntudatok és az ezek okozta tévhitek azok, amik a jövőt nehezítik. Bizony egyszerűbb lenne, ha lenne egy „felső hatalom” amely képes lenne elrendezni a dolgokat.
Kedves Keresztes,
van felső hatalom, különben már élve felfaltuk volna egymást…
De ennek a sok kis kifejlődő demokratának szabad választást kell adni. S nem mindenkinek arra van igénye, amit Te, vagy én jónak látunk.
S nem a sokféleségünkkel van a baj, hanem azokkal, akik azt mondják, egyformának kell lenni.
Egy Dávid-csillagos:)