Arizona a halálbüntetés mellett 2011. január 27. csütörtök 4:22 | AN

Tucson – Még nem dőlt el, de komoly az esélye annak, hogy a vád halálbüntetést kérjen az arizonai ámokfutó, Jared Lee Loughner fejére. Az országos felháborodás, a per és az ítélet az egész Egyesült Államokban népszerűbbé teheti a legsúlyosabb büntetést.

A 22 éves elkövető, akinek lelkén hat ember halála szárad, s aki az arizonai Tucsonban hat embert, köztük Gabrielle Giffords demokrata képviselőnőt súlyosan megsebesített, nem bűnösnek vallotta magát hétfőn a bíróság előtt. Könnyen lehet azonban, hogy az esküdtszék bűnösnek találja, ez esetben pedig könnyen áldozatai sorsára juthat.

Jared Lee Loughner ámokfutása számos téren felpezsdítette a társadalmi vitát, így például újra folyik a diskurzus a lőfegyverek vagy azok bizonyos fajtája tartásának szigorításáról, a mentális betegségekben szenvedők kezelésének hiányosságairól, s főként a halálbüntetésről, amely megosztja az amerikai társadalmat, és nem is alkalmazza valamennyi állam.

Arkansas igen, noha nem tartozik a „legvérengzőbb” államok közé. Itt eleinte szinte minden halálraítéltet akasztófán végeztek ki, 1913-ban azonban működésbe lépett a korszak új találmánya, a villamosszék, amelyet kedélyesen Old Sparkynak, Vén Szikrásnak neveztek. Old Sparky 1973-ban nyugdíjba ment: az államban legközelebb csak 1990-ben végeztek ki halálraítéltet, őt azonban már egy modernebb villamosszékben; ezt a módszert azóta a méreginjekció szorította ki.

A legfőbb büntetésről az Egyesült Államokban szinte az ország fennállása óta folyik a vita. A legutóbbi időkben inkább az ellenzől hangja hallatszott, a tucsoni vérontás azonban érezhetően megváltoztatta a közhangulatot, és „jó érvet szolgáltatott azoknak, akik szerint egyes bűncselekmények olyannyira elvetemültek, hogy elkövetőik halálbüntetést érdemelnek”, nyilatkozott David Schmid, a Buffalo Egyetem professzora, az amerikai sorozatgyilkosokról írott Született hírességek  című könyv szerzője, aki szerint Loughnerben a halálát követelők nem pusztán a gyilkost, de az érzelmi kitaszítottat is gyűlölik: nehezen tudják feldolgozni, hogy teljesen normális külsővel egy ennyire aberrált ember élhet gyakorlatilag bármilyen közösségben, anélkül, hogy felfigyelnének rá. Létük voltaképp az illető társadalmak kritikája, és a társadalmak épp ezt nem bocsátják meg neki – mutat rá a professzor.

A bíróságon, ahol az óvadék elleni szabadlábra helyezés nem jöhetett szóba lehetőségként, Loughner nem vallotta bűnösnek magát. Négyrendbeli emberölés miatt emeltek egyelőre vádat ellene – a John Roll bíró és Giffords munkatársa, Gabe Zimmermann miatti vádemelés még hátravan –, de Eric Holder főügyész még nem jelentette be, hogy halálbüntetést kérnek a vádlott fejére.

Megérdemli-e a halálbüntetést? A helyeslők tábora nő. Fotó: AP

.

Loughner védőjének, Judy Clarke-nak nem túl sok stratégia áll a rendelkezésére, ha védencét, aki többek közt egy kilencéves kislány haláláért felelős, meg akarja kímélni attól a sorstól, hogy egy kamrában leszíjazzák és halálos mérget injektáljanak a vénájába. A leginkább akkor reménykedhet, ha sikerül kétségeket ébresztenie Loughner elmeállapotát illetően. Ha az úgynevezett McNaughton teszt nem támasztja alá a vádlott mentális károsodását – azt, hogy nem volt képes felfogni tette erkölcsi negatívumait –, az ügyvéd megpróbálhat kétségeket támasztani a halálbüntetés hasznosságával kapcsolatban. Ez a módszer korábban nem egy esetben működött; így menekült meg a halálbüntetéstől az Unabomber, valamint a gyermekeit egy tóba belefojtó Susan Smith.

A Gallup szerint jelenleg a halálbüntetést támogató amerikaiak vannak többségben (64 %), de még mindig 4 %-kal kevesebben, mint voltak 2002-ben. A kivégzések száma az utolsó két évben 12 %-kal csökkent. Nem kizárt, hogy a tendencia a tucsoni tömeggyilkosság brutalitása miatt megfordul, és még többen úgy érzik majd, hogy a halálbüntetésre szükség van.