Budapest – A filmes szakma érdeklődéssel figyeli, mi történik az Origo filmstúdió környékén, miután az erős orosz kapcsolatokkal rendelkező (és azokkal dicsekvő) Korom Mihályt, a pártállamból a szovjetek embereként ismert Korom Mihály unokáját nevezték ki az Origo Film Group Zrt. produkciós igazgatójának, a cég jogi és nemzetközi igazgatója pedig az a Fekszi Márta volt külügyi államtitkár lett, aki a moszkvai kereskedelmi képviselet ingatlanjának elidegenítésével kapcsolatban vált ismertté, és szintén erős orosz kapcsolatokkal rendelkezik. A személyi változások egyértelműen orosz irányultságot vagy befolyást feltételeznek, de egyelőre nem világos, hogy ez összhangban van-e az Orbán-kormány legújabb oroszbarátságával. Egy biztos: az orosz befolyás ennek a szakmának sem a fellendülését ígéri.
Lehet véletlen egybeesés is, de az Orbán-kormány oroszok felé való nyitásával egyidőben került az origo Film Group Zrt. élére két olyan ember, akik mellett ebben a szakmában kizárólag az erős orosz kapcsolataik szólnak. A produkciós igazgató, valamint a jogi és nemzetközi igazgató posztjára két olyan ember került, akiknek az oroszokhoz fűződő kapcsolatai és beágyazottsága még az előző rendszerhez kötődik. Fekszi Márta esetében a sajtó cikkezett arról, hogy az előző rendszerben köze lehetett az állambiztonsági szolgálatokhoz, ezen belül a kémelhárításhoz. Közismert, hogy a rendszerváltás előtt az állambiztonság milyen viszonyban állt a szovjet (ma orosz) társszervekkel. Fekszi Márta külügyi államtitkárként is kapcsolatban maradt az orosz vonallal, jól hasznosítva tájékozottságát, és így került a moszkvai kereskedelmi képviselet gyanús eladásának közelébe is.
Korom Mihály családi szálai elszakíthatatlanok nagyapja múltjától és korábbi kapcsolataitól. Szakmai körökben ráadásul úgy tudják, hogy az új produkciós igazgató dicsekszik is jó orosz kapcsolataival, és azokból kovácsol tőkét magának. A két orosz kötődésű vezető kinevezése mögött a filmszakma képviselői tudatos tendenciát látnak, amely azt sugallja, hogy az Origo Group Zrt. vagy az orosz piac felé orientálódik, vagy valamilyen orosz befolyás jelent meg a stúdió körül. Az Origo Group Zrt. magáncég, amely az egyik legjelentősebb szakmai szereplő, ezért nem közömbös, hogy milyen irányba változhatnak a tulajdonosi viszonyai, illetve milyen szakmai irányvonalhoz kapcsolódik a nemzetközi piacon. Oroszország oligarchikus rendszere és az orosz film meghatározó befolyása nem ígér sok jót a magyar filmgyártás, a szakma és a piac számára. A filmszakma elmaffiásodása mindenhol veszélyt jelent, de Kelet-Európában különösen az. A 90-es években Magyarország egyszer már megtapasztalta milyen következményekkel jár a legális piacba is beépülő orosz szervezett bűnözés jelenléte.
A világ filmpiacán az amerikai filmgyártás a meghatározó, amely tistzán üzleti alapokon működik, és a szakmai színvonalnak is garanciát jelent. Esetleges orosz befektetők megjelenése elriaszthatja az amerikaiakat a magyar filmipari szolgáltatásoktól és magyar produkciók támogatásától. Fekszi Mártának még az Orbán-kormány idején sem jelent kvalitásaihoz és életútjához méltó beosztást az Origo Film Group Zrt.-ben kapott beosztás. Hacsak nem egy nagyobb terv áll aháttérben, a jelenleg láthatóknál fajsúlyosabb szereplők részvételével. A filmszakma régóta aggódik a stúdió esetleges államosítása miatt is, és ebből a szempontból nem megnyugtató az Orbán-kormány oroszok felé való nyitása és elköteleződése, valamint a jó orosz kapcsolatokkal rendelkező új vezetők kinevezése. Ebben az esetben felmerül akadályként, hogy Fekszi Márta a Gyurcsány-kormány államtitkára volt, de a politikai szempontokat felülírhatja az üzleti érdek, vagy magasabb politikai szempontok, mivel a Fidesznek nincsenek az oroszoknál jól beágyazott emberei.
A budapesti filmesek szerint “jobb félni, mint megijedni”, és abban mindenki biztos, hogy az oroszok benyomulása a magyar piacra, orosz befektetők megjelenése, esetleg egy közös állami és orosz tulajdonlás nem a szakma érdekeit szolgálná. Korom Mihály és Fekszi Márta pozícióba kerülése pedig nem lehet a véletlen műve. Ha nem feltételeznének tudatos szándékot és koncepciót mögötte, akkor sem lehetne más a következmény, mint az oroszok benyomulása, mivel őket a kapcsolataik egyértelműen az oroszokhoz kötik.
Andy Wajna is nem rég járt Oroszországban. “Kikapcsolódni” ment ifjú asszonyával.
Vagy nem.
Furcsa ezek után az orosz szál emlegetése, a filmiparban.
Valószínű több az összefüggés, mint gondolnánk.
Csakhogy most már az orosz ” Russia Now ” állami TV társaság valamilyen főmuftija arról hablatyolt hogy pillanatnyilag egyedül Oroszország lenne képes az USA.-t porrá hamvasztani.
Itt tartanak most.
Kérdés hogy hol tartunk mi ?
Mertugyebár nekünk önként vállalt kötődéseink vannak…
Az erkölcs, ész, minimum intelligencia, képesség és hozzáértén nélküli magyar kormányoknak kizárólag ezer éves nyelvük van, sajnos mindig rossz helyen nyalnak be jó mélyen. Amit pedig cserébe kap a vesztes ország, azt a nép szenvedi el.
Áldott emlékű Hofi Géza: Nem nyugszik a magyar, mig nem szaros a szája…..
“….Oroszország lenne képes az USA.-t porrá hamvasztani.” (Geyza)
-
Mi megint odaálltunk teljes mellszélességgel, ahova nem kellene – még nem vagyunk elég kicsire szabva?
A történelemből tanulni kellene, mert addig ismétli a dolgokat, míg meg nem tanuljuk, 1x, 2x, 3x, és már nem is leszünk, de erre nem gondolnak szélkakasék!
Kedves Cikkíró!
˙
Írásában a film-iparról és kereskedelemről esik szó és nem a filmművészetről. Mert ha az utóbbi lenne a téma, akkor inkább az orosz film vinné a pálmát.
Számomra az amerikai filmipar “termékei” – tisztelet a kivételnek – lehet, hogy ott nagy kasszasikerben mérik az értéket, de azok valami Európától távol álló kultúra, egy hamis világ képviselői. Valami olyasmi, mint a valódi és a szintetikus málnaszörp közötti különbség…
Ebben a kategóriában természetesen benne foglaltatik sok “Oscar”, és persze a Wajna által anno még odakinn “producált”, félelmetesen manipulált, giccses rémdrámák tömkelege ugyanúgy.
Ha ugyanis mecénás tőkéről van szó, mit változtat a leányzó fekvésén az, hogy az amerikai, vagy orosz pénztárcából mérték ki ? A kultúrát és művészetet illetően viszont az orosz nemcsak földrajzilag áll közelebb Európához.
˙
Miért írom mindezt?
A minap olvastam, hogy az amerikaiaknak több, mint a fele Oroszországot tartja az elsőszámú közellenségnek – nem Iránt és nem is Afganisztánt, de nem is az ugynevezett csecsen terrorizmust, vagy Kínát…
A National Geographik TV.csatornán, amit szertek nézni, most fut egy “túlélő” sorozat, ahol hétköznapi amerikai polgárok – persze rengeteg pénzzel a zsebükben(!) – miként és hogyan csinálnak szó szerint, erődöt az otthonukból, hogyan képezik ki családtagjaikat és fegyverzik fel őket, valamiféle várható ellenséges támadás esetére (no comment).
Meggyőződésem, hogy miután megszűnt Amerika főmumusa a Szovjetunió és nincs már az a világrendszerek szembenálló egymásnak feszülése, ami addig volt, azóta gyárt magának ellenséget, melynek fő alanya úgy látszik, hogy Oroszország. Így aztán a politika a közhangulatot is ebben az irányban igyekszik terelni.
Ebben a fajta – az amerikai lakosságot is láthatólag erősen befolyásoló és hülyítő – játszmában a filmnek, amit ezerszám gyártanak évente, igen jelentős szerepe van, ahol persze még az orosz neveket sem tudják valósághűen kitalálni,és de a legfőbb ellenség és legtöbbször természetesen az orosz ügynök – mára már oligrcha is – a hétpróbás gazember és természetesen a bérgyilkos…
És egyre jobban ez megy, mert ezek ezek szerint ezt veszi és ezt eszi az “ami” közönség. – Egy öngerjesztő folyamat, amely előbb, vagy utóbb okot adhat majd a valóságos szembenállásra.
Nem csoda hát, hogy az amerikai közvéleménykutatás is ezt a borzasztó eredményt produkálta…
.
dubois:
.
- Sokminden igaz, amit az amerikai fil- és szórakoztatóiparról írtál, de ez az állítás alapvetően téves:
.
“..Számomra az amerikai filmipar “termékei” – tisztelet a kivételnek – lehet, hogy ott nagy kasszasikerben mérik az értéket… egy hamis világ képviselői…”
.
Rengeteg az ilyen “kivétel”, sőt, inkább a szemétből van kevesebb, és most kizárólag a nagy költségvetésű filmekről beszélek. Hogy a kasszasikerben mérnék az értéket, az totál téves, ezer és egy bizonyíték van erre.
.
Az a gáz, hogy rengetegen fel sem fogják, miről szól egy nagyon látványos, nagy költségvetésű film, már amelyik szül valamelyikről, mert igen, van, ami tényleg egy kalap …r, és a látványorgián kívül semmiről nem szól.
.
Aztán, van, amelyiknek a története is jó, de különösebb moralizálás nélkül, ami nem baj, attól még a film nem lesz “üres” vagy “szemét”.
.
De ott van pl. a Mesterséges Értelem, az Avatar, a Kapcsolat, a az Elysium, az Oblivion, a 300, stb, több tucat csak az utóbbi pár évből.
Olvasva a hülyébbnél hülyébb kommenteket a különféle fórumokon, legyen az magyar vagy angol nyelvű, világos, hogy a többség egyszerűen nem fogta fel, mit lát. Vagy, meg sem nézték ezeket a filmeket. Vagy, meg sem próbálták megérteni, mert csak hőzöngtek, hogy “‘ááááh má megin valami drága amerikai szemét” (WTF???). Vagy úgy “nézték” (számítógépen), hogy közben pornót is néztek (ugyanazon a számítógépen), beletekertek a filmbe, zenéket töltöttek, stb (saját ismeretségi körömben több ilyen is van).
.
Na így nem lehet filmet nézni, főleg olyanokat nem, amiket meg kell érteni – és némi háttérismeret is kell hozzá (történelmi, társadalmi, stb). Van, ami egy erős társadalomktitika, de aki nem rendelkezik a kellő háttérismeretekkel, az egyszerűen nem fogja fel, mit lát. Tipikusan ilyen az Elyzium, vagy a Kapcsolat (ez utóbbit megfejeli a szerző kiléte, és munkássága, ami tényleg érthetetlen egy átlag nézőnek).
.
Vagy, ami a legrosszabb, mindenre ráfogják, hogy szemét – függetlenül attól, tudják, miről beszélnek, vagy sem (többnyire nem), ami a Zusákokból jön, és jó. Ez a vég, a kisebbségi komplexum netovábbja.
.
De ezt itt zárjuk le, ne kezdjünk el vitázni ezen, mert szétvernénk vele a topikot, de ha akarod, írhatsz erre az emailre, és onnan beszélhetünk a témáról:
.
kongadolphus@freemail.hu
.
E.
Kedves Dubois,
nem akarom megbántani, de előítéleteken alapuló közhelygyűjteménye a valóság nem ismeretének tárháza, az látszik, hogy fogalma sincs Amerikáról. Egyszerűen nevetséges, hogy a magyarok tnagy része hülyének és idiótának nézi az amerikaiakat, de arra nem gondolnak, hogy ha így lenne, akkor Amerikának kellene egy élhetetlen országnak lennie, ahol semmi nem ésszerű, semmi nem működik, és Magyarországnak kellene lennie a világ legjobban működő és leggazdagabb országának, ahol a nagyokosok élnek, akik mindent tudnak. Tízmillióan nem tudnak megférni egymással, itt pedig együtt él 300 millió ember. Valamit mégiscsak tudnak.
Ha az amerikaiak ilyen primitívek lennének, ahogyan ezeket a sémákat Ön is megfogalmazza, akkor nem itt tartanának. Amit az oroszokról ír, az sem állja meg a helyét, különösen a krími események kapcsán, és az sem igaz, hogy éppen az amerikaiak ne lennének tisztában a terrorizmus veszélyével, ellenségek gyártására pedig nincs szükségük, van nekik elég.
Elfelejtett az orosz filmművészet remekeiből említeni egyet, nem régről, nem Tarkovszkijt, hanem az elmúlt évekből, vagy akár csak Nyikita Mihalkov után. Az amerikai filmipar pedig annyi mindent gyárt, olyan sokszínű, hogy ezt így általánosítani egyszerűen nevetséges. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy ha itt egy kis moziban bemutatnak egy magyar filmet, vagy bekerul valamelyik amerikai televizióba, az nagy siker. Nem sok ilyen van. Egy magyar Oscarnak azért lenne értéke, nem? De még közlébe sem kerülnek évtizedek óta. Néha látok filmeket, amelyekről felismerem, hogy Budapesten készültek, de leginkább arról, milyen esetlenek a színészek és mennyire béna az egész. Nem akarok senkit megbántani, de még az amerikai filmek is nevetségessé és amatőrré válnak, ha ott készülnek. Még akciófilmek is igazi sztárokkal. Példák tucatjait említhetném. De a legkellemetlenebb az, amikor ugyanazon a filmen belül játszódik egy jelenet Pesten, ami béna, kínos, aztán a film megy más helyszínekre, és elkezd profi lenni. A Borgiák sorozat az egyetlen kivétel, de az díszeletek között játszódik.
Penzmosasra tokeletes a ceg aztan segitik majd Andy Vajnat is egy kicsit aki mar alig varja Orban donteset uj casino nyitasrol ! Andy ott is tuti befuto elioszor kapott 1999 -ben 15 ev monopoliumot budapesten majd kapott 2 evre teljes konkurencia nelkuli piacot , aztan torvenyt modositottak miatta mert nem felelt meg a cege ennek a kriteriumnak , most meg kapni fog meg 5 casinot Orbantol !
Kedves Admin! Az amerikai filmművészetet illető Ön által is kifogásolt általánosítás mellett már csak az a nagyobb felszínesség, amit Ön hasonlóan szűklátókörű általánosítással ír az orosz filmművészetről, meg arról, hogy lehet-e Magyarországon, Budapesten profi külföldi produkciót forgatni. Igaza van, a Die Hard 5. rakparti autós üldözés jelenete, amelyet a budapesti rakparton forgatott az amerikai stáb, a legprofibb magyar kaszkadőrök és filmes szakemberek kôzreműködésével, magától érthetődően “maga az amatörizmus”. Azért nézze már meg azt a képsort, mielőtt hangzatos ítéletet mond a magyar szakemberek felkészültségéről!!! Ez az akciójelenet még a nagy átlagot tekintve is kiemelkedően profi munka. A film többi része ugyan nem volt ilyen jó (elsősorban az amerikai forgatókónyv hibáiból következően), de erre azt mondani, hogy itt nem lehet profi munkát csinálni, minimum tájékozatlanság, előítélet. Az orosz filmek pedig nem álltak meg Tarkovszkijnál, aki kétségtelenül az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb zsenije volt. Hogy csak néhányat említsek az említésre méltó Tarkovszij utáni orosz filmekből, itt van mindjárt Andrej Zvjagincev – Visszatérés című filmje, vagy Alekszandr Szokurov filmjei a szerzői filmek ínyenceinek (Orosz bárka, Anya és fia stb.) -, de ott van pl. Timur Bekmambetov filmje, az Éjszakai őrség, amely saját autentikusan amerikainak mondott műfajában igazi ellenfele az amerikai akciófilmeknek, vagy Alekszej Balabanov filmjei, köztük pl. a Fivér 1-2., vagy Ilja Krzanovszkij Négy című filmje, amelynek a Jég című regényével elhíresült Vlagyimir Szorokin volt a forgatókönyvírója – ezek mind más és más stílusban, műfajban kiváló munkák, amelyek a mai filmnyelvet használva fogalmazzák meg szerzőik autentikus szemléletét arról a világról, amelyben élnek és azokról a karakterekről, akik pontosan jellemzett alakjai mai életünknek. — Nincs annál nagyobb baromság, mint nemzetek filmművészetét egymáshoz méricskélni, vagy felszínesen kijelenteni – Önhöz hasonló módon – csak tárgyi tévedést és tájékozatlanságot bizonyító mondatokat. Azt pedig már végképp nem minősíteném, amit a magyar filmművészetről mondott. Talán érdemes lenne többet és nyitottabban moziba járnia és meg is látni azokat a filmeket, amelyeket néz.
Üdvözlettel,
Janisch Attila
magyar filmrendező,
az orosz és amerikai filmművészet mellett bármely nemzet fimművészetének tisztelője, a bárhonnan érkező és bármilyen műfajban kiválót teljesítő filmalkotások rajongója.
“két olyan ember, akik mellett ebben a szakmában kizárólag az erős orosz kapcsolataik szólnak. ” Az sosem jó, ha hazugsággal kezdődik egy cikk. A folytatás sem jobb. Megnyugtatás végett mondom, hogy elég jelentős fantazmagória uralja az irományt. Korom Mihály régóta mozog a filmszakmában, elég sokan ismerik, ő is elég sok mindenkit ismer. Az amcsikat is. Jóban van velük is. Őket nem érdekli az orosz kötődése. Az amcsikat is csak az érdekli, hogy tudjanak hol filmet csinálni, és abból pénzt lássanak.
Janisch Attila:
.
- Egy megjegyzés beírásához:
.
“…Éjszakai őrség, amely saját autentikusan amerikainak mondott műfajában igazi ellenfele az amerikai akciófilmeknek…”
.
- Ne vicceljünk már. Ez egy valóban rendkívül látványosan induló, de nagyon hamar dögunalomba fulladó, és úgy is maradó film. Egyébként nem eredeti az ötlete sem, az Underworld nyúlása az egész, képi megvalósításával együtt – ami önmagában nem volna gond, de akkor ne ez legyen már a példa, mint a Nagy Ellenfele az amerikai filmeknek.
.
A második részét meg se néztem, az első rész totál érdektelenségbe fulladása miatt.
.
Ami viszont tényleg kitűnő, és sajnos kivételes, mondhatni, egyedülálló példa, és felér a legjobb amerikai háborús filmekkel is, az a Kilences század, Fjodr Bondarcsuktól. A nagy Bondarcsuk fia, és ez volt az első filmje – remekmű, minden szempontból. Látta ön ezt?
.
E.
Kedves Janisch Attila,
Önnek igaza van, és elnézését kérem mindazoknak, akiket a féloldalas véleményemmel megbántottam. Elsősorban arra koncentráltam, hogy az amerikai filmeket és Amerikát érintő buta előítéletekre reagáljak, és minősítsem azokat a gyakorta elhangzó sztereotípiákat, amelyeket magyar emberek könnyelműen Amerikára mondanak. Ez már majdnem közvélekedésnek számít egy olyan országban, amely képtelen az együttélés minimális normáit megteremteni egy amerikai megyényi területen, és képtelen még egy ilyen kicsi országot is emberi módon működtetni. Mivel 2011 óta – a rendszerrel szembeni egyszerű undorból és viszolygásból – képtelen voltam Magyarországra menni, és amíg csak nem szükséges, nem is tervezem ezt, valóban kevésbé tudtam figyelemmel kísérni mind a magyar, mind az orosz film legújabb remekeit. A magyar filmes szakemberek szakmai tudása világszínvonalú volt a Lumumba utcában, és talán Etyeken sem felejtették el a szakmát. Mindazonáltal a Die Hard 5. rakparti autós üldözés jelenete tekintetében nem értünk egyet. Nem szakemberként, csupán nézőként, katasztrofálisan amatőrnek tartom, gyermetegnek. Ebből mindenfajta profizmus hiányzik. Azt nem tudom, kinek a hibájából, de a végeredmény majdnem parodisztikus. Láttam még néhány ilyen pesti jelenetet amerikai filmekben.
De ennek nincs köze ahhoz, hogy az ostoba amerikaellenes előítéletek visszautasítása közben érzelmi alapon minősítettem és általánosítottam másokat. Ezt elismerem, és elnézést kérek. Azzal a megjegyzéssel, hogy miközben nem lehet nemcsak egyes nemzetek filmművészetét, de még egyes alkotók filmjeit sem egymáshoz méricskélni, az Ön által említett orosz alkotók egyelőre meg sem közelítik az orosz filmnek azokat a nagyságait, akiken mi – és részben a világ filmművészete – felnőttünk.
Mindennek mellesleg semmi köze ahhoz, hogy egy magyar filmstúdiót a szakmából többen attól féltenek, hogy az orosz oligarchikus terjeszkedés része lesz vagy elmaffiásodik. Ennek nincs köze a mindkettőnk által nagyrabecsült orosz művészethez.
Üdvözlettel,
Bartus László
Néhány olyan szovjet-orosz film címe, amelyeken mi fölnőttünk, és amelyeket Janish Attila nem említett. Ha nem látta volna őket, még pótolhatja.
Szállnak a darvak
Ballada a katonáról
Tűzön nincs átkelés
Háromszög (szovjet-örmény)
Etüdök gépzongorára
Vörös Kányafa
Csak néhány, aminek a címe kapásból eszembe jut
..
Nem az “orosz filmtől” kell félni. Az évszázados Nagy Orosz Imperializmust képviselő orosz filmpolitikától. Az orosz filmművészet zseniális alkotások tömegével ajándékozta meg az emberiséget Ejzenstejntől, Pudovkintól, Dzsiga Vertovtól napjainkig.
ól kezdve napjainkig
Kedves Bartus László!
Persze a felsoroltak lehet, hogy nem érik el Tarkovszkij zsenialitását. De Tarkovszkij, Fellini, Bergmann, Kurosawa, Jancsó, Antonioni, Kubrick, Hitchcock, Godard, Bunuel — jó ha félévszázadonként egy születik ilyen zseniális filmes. Nekünk nagy szerencsenk volt, hogy a filmnek éppen abban a korszakában lehettünk fiatalok, filmel elsőként találkozó filmőrültek, amikor ezek a zsenik egyszerre voltak jelen a világ filmművészetében. Nem véletlenül, hiszen ez volt a film igazi nagykorúsága, amikor a film igazán a hetedik művészet rangjára emelkedett. Sajnos ma már ez a korszak eltűnőben van. De amit ezek az alkotók megmutattak, mint nyelvi potenciált a filmművészetben, az változatlanul benne van a vizualitas nyelvezetében. Csak a nézőket is felnőttként kellene kezelni egy kicsit.
Azonban azt is tegyük hozzá, hogy Bergmant például szinte már leírta a kritika, a ikor hozzákezdett az eletműve legjelentősebb filmjeihez, Jancsó meg negyvenéves elmúlt mar jóval és néhany kudarcos filmet hagyott maga mögött, amikor Szétrobbantotta a filmvilágot (nemzetközileg is) a Szegénylegenyekkel. Ki tudja, hogy kiből mikor bontakozik ki mindaz, ami benne van. Egyébként minden korszaknak megvan a mga tehetsége. Szerintem a korszakok zsenijeit sem jó egymáshoz hasonlítgatni, mert akkor nem hagyjuk fejlődni a nyelvet. Ma már egesz mas nyelvezetet hasznal a vizualis kultúra, mint akkor, ma egy Antonioni vagy Bergman film, ha ma születne, nem biztos, hogy azonos hőfokon égne, és ha ezek a zsenik ma élnének, egészen biztosan másképp, más nyelvezetet használva fogalmaznának. Sose adjuk fel a reményt! Mindig bizzunk a tehetségben! Mondom ezt úgy is, mint a legfiatalabb magyar filmrendező generáció egyik tanára.
Üdv,
Janisch Attila
Kedves Oldberg!
Természetesen ezeket a szovjet-orosz filmeket is emliteni kell, ha az szovjet-orosz filmművészetről beszélün általaban. Azonban Bartus László vitaindító fekvetése arról szólt, higy ma nincsenek, vagy ne lennenek olyan tehetséges orosz filmalkotók. Így én a maiak közül soroltam fel néhányat, akiket igen tehetségesnek gondolok, noha némelyik még csak az első vagy második filmkét készítette el. Az Ön által soroltak többsége nekem is a kedveceim közé tartozik.
Üdv,
Janisch Attila