A magyar közéletet eluralta a hisztéria. Nemcsak a pártok híveit kerítették hatalmukba irracionális érzelmek és indulatok, hanem az ellenzéki politikusokat is. Mintha a politikai hatalom természetét nem dolgozta volna fel a szakirodalom. Mintha nem lennének a hatalomgyakorlásnak és a hatalomváltásnak jól körülhatárolható ismérvei és racionális alapjai. A mai ellenzék választási stratégiája ösztönlények szintjén mozog, nélkülöz minden elméleti alapot és logikai felépítményt. A nívótlan politikai gondolkodás mellőz minden racionalitást, mintha társadalomelmélet és politikatudomány nem is létezne. Az nem egy elméleti alapokon álló stratégia, hogy “fogjunk össze, és együtt váltsuk le Orbánt, mert erre kényszerít bennünket a választási törvény”. Ez az állat ösztönös reakciója, ha hirtelen felvillanó fényt lát.
Aki le akar váltani egy kormányt, még inkább egy rendszert, annak tudnia kell, hogy minden rendszer (és kormány) addig marad fenn, amíg a legitimációját nem kérdőjelezik meg. A hatalomgyakorlás kulcsszava a legitimáció. Ezt mindenki tudja. Az a hatalom, amely nem rendelkezik legitimációval, az megbukik. Olyan rendszert, amelynek nincs legitimációja, csak erőszakkal lehet fenntartani. Ezért csak azok képesek egy fennálló rendszert vagy kormányt megdönteni, illetve leváltani, akik hiteles módon képesek a fennálló hatalom legitimitását megkérdőjelezni, vagy a legitimitását elvesztő hatalom legitimitása helyébe egy alternatív legitimitást állítani. Ehhez azonban tisztában kell lenni azzal, hogy mire épül a fennálló rendszer legitimitása, amelyet leváltanának, és milyen másik legitimitást kínálnak helyette. A magyar balliberális oldal katasztrofális állapota abból fakad, hogy soha nem tudott egy új legtimációt felkínálni, mindig azzal nyert választást is, hogy a kisebb rossz alternatíváját kínálta. Mióta azonban Orbán Viktor már nemcsak kormányt váltott, hanem rendszert is, ez az érvelés már kevés. Még akkor is, ha a kormány teljesítménye rossz, mert a többség az általa létrehozott rendszer legitimációját elfogadja, és azt a kormányával azonosítja. Ezért egy hatalomváltás kiindulópontja nem a választási körzetek és a számba vehető szavazatok összeadása, hanem a fennálló hatalom legitimitásának vizsgálata. Mi az elfogadásának az alapja: Miért engedelmeskednek neki a polgárok?
Mert amíg egy rendszer (vagy egy kormány) legitim az állampolgárok szemében, addig engedelmeskednek neki, és nem akarják sem megdönteni, sem leváltani. Magyarországon még a rendszer és a kormány legitimitásának kérdése is egybemosódik. Pedig a kettő nem ugyanaz: a rendszer legitimitása független az adott kormány teljesítményétől, de egy kormány legitimitását (ha az legális) a teljesítménye adja. A választások arról a bizalomról szólnak, amelyek a kormány legitimitásra irányulnak. De ha a rendszer létrehozása egy kormányhoz kapcsolódik, mint az Orbán-kormány esetében, akkor a rendszer legitimációja felülírja a kormány legitimációját. Nem véletlen, hogy Orbán a kormányát a rendszerével azonosítja, és amíg a rendszer legitimációja erősebb, mint a vele szemben kínált rendszer alternatív legitimációja, addig még a kormányát sem lehet leváltani. Függetlenül attól, hogy a kormánnyal mennyire elégedetlenek. Ha a többség a rendszer legitimációját elfogadja, akkor elnéző a rendszert létrehozó kormány teljesítményével szemben, mert a kormány bukása a rendszer bukását is jelentené, de azt nem akarja. Ezért még választást sem lehet nyerni anélkül, hogy első lépésben meg ne vizsgálnánk a rendszer legitimációjának alapját. Ez az első lépés, nem az “összefogás”, és az összefogásban résztvevők támogatóinak automatikus összeadása, amely amúgy is matematikai hiba.
A legitimitás a hatalomgyakorlás jogosságát jelenti, amelyet vagy elfogadnak az alávetettek vagy elutasítanak. Ettől függ a polgárok engedelmességi készsége és a társadalmi konszolidáció. A legitimitás teszi lehetővé, hogy egy hatalom folyamatosan konszolidálja a társadalmat. A konszolidáció mindig azt mutatja, hogy a többség elfogadta egy hatalom legitimitását. Senki nem kérdőjelezte meg azt az elvet és jogot, amelyből az új rendszer legitimációja származik. E cikknek nem feladata, hogy a legitimációelmélet irodalmát ismertesse, ezért Szabó Miklós fogalomkészletéből indulunk ki, aki a legközérthetőbben foglalta össze az ezzel kapcsolatos hazai és külföldi irodalmat (Szabó Miklós: A legitimáció történelmi alakváltozásai, Medvetánc 1989.). Szerinte “az a politikai rendszer legitimált, amellyel szemben akkor is fennáll az állampolgárok engedelmességi készsége, amikor az illető rendszer nincsen olyan hatalmi eszközök birtokában, hogy az engedelmességet erővel kikényszerítse”, illetve nem szorul rá, hogy ezeket használja. Másrészt az a rendszer legitim, amely nem “anyagi előnyök biztosításával éri el az engedelmességi készséget”, amelyet nem csak addig fogadnak el, amíg “jól megy”, hanem amely hajlandó a rendszerben áldozatokat hozni. Az áldozatvállalás szükségessége nem vet véget az engedelmességnek.
A rendszerek és a kormányok legitimációját nem szabad összekeverni. Ahogyan azt sem, hogy egy hatalom legális (törvényes) vagy legitim (jogszerűnek elfogadott). Lehet egy rendszer legális, de nem legitim, és lehet egy rendszer nem legális és mégis legitim, mert a polgárok a legitimitás alapját elfogadják, és engedelmeskednek neki, függetlenül attől, hogy nem törvényesen jött létre. Demokráciában csak a kormányokat lehet elutasítani, mert a rendszer legitimációja a jogra épül. Erre szolgálnak a választások, de ezek nem érintik a rendszert. Mint írtuk, a kormány legitimációját a teljesítménye határozza meg: a kormány elveszíti a legitimációját, ha működése felszámolja a polgárok engedelmességi készségét. Ám egy rossz kormány attól még törvényes lehet, hogy nem legitim. De a rendszer legitimitása nem függ az adott kormány teljesítményétől. Orbán Viktor első trükkje az volt, hogy egyrészt a szocialista-liberális kormányok teljesítménye alapján megkérdőjelezte a rendszert. A kormányok teljesítményét a rendszer jellegéből vezette le, annak jellemzőjének és következményének tartotta. A rendszert a kormánnyal azonosította, ezért vele együtt a rendszert is leváltotta. Másrészt, miután szétverte a kormány legitimációját, a legalitását (törvényességét) is megkérdőjelezte. Egybecsúsztatta a rendszert és a kormányt, valamint a legalitást és a legitimitást.
A probléma megértéséhez tudni kell, hogy egy kormány legitimitását a szakszerűsége, a hatékonysága, a személyi alkalmassága, az emberek javára végzett munkája és a teljesítménye adja. Ha ezzel a polgárok elégedetlenek, akkor nem tekintik a kormányt legitimnek, mert a legitimitása abból fakad, hogy alkalmas a fealadatai ellátására. Vagy megvárják a választásokat, és akkor küldik el, vagy az engedelmesség készségének megtagadásával előbb kikényszerítik a változást. (2006 őszére ez nem igaz, mert a kormányt támadták ugyam, de már akkor is a rendszert akarták megdönteni.) Ez azonban nem érinti a rendszer legitimációját, amelynek ennél elvontabb alapjai vannak. Ez még a középkorban is így volt, amikor vita tárgya lehetett, hogy ki a legális király, de az nem volt kérdéses, hogy bárki ül a trónra, az király lesz. A rendszer legitimációját ez nem érintette. Szabó Miklós a rendszerek legitimáciájához megemlít még egy harmadik nagyon fontos elemet is, hogy az a rendszer legitim, amely nem magától értetődő, hanem amelyet legalább egy másik alternatívával szemben preferálnak. Ebből az következik, hogy nem lehet egy rendszert leváltani, ha az legitim (vagyis a polgárok az alapjait nem kérdőjelezik meg, és készek engedelmesen együttműködni vele), és nem lehet felváltani egy olyan rendszerrel, amelynek legitimitását a polgárok többsége nem fogadja el, vagy azt nem nyilvánítja ki.
Ezért teljesen érthetetlen és irracionális ellenzéki célkitűzés az, hogy győzünk a parlamenti választáson (amely nem a rendszer, hanem csak a kormány leváltására hivatott), és majd akkor vissza alakítjuk a rendszert. Azon túl, hogy ez megismételné Orbán Viktor nem legális “fülkeforradalmának” jellegét, nem számol azzal, hogy a polgárok adják egy rendszer legitimitását, és nem a kormányra kerülő politikai többség akarata. Megváltoztathatják erővel a rendszert, ha tudják, de ha azt a legitimációt a polgárok meghatározó többsége nem akarja, vagy legalábbis nem kész arra, hogy azt megvédje, harcoljon érte, akkor legitimációs problémák lesznek, mert a másik rendszer legitimációját választók esetleg jobban akarják a másikat. A rossz hír az, hogy az Orbán-rendszer miközben nem legális (mert a rendszer alapját képező “fülkeforradalom”, a NENYI és az alaptörvény nem alkotmányos), aközben legitim, mert a polgárok nem vonják kétségbe a legtimációjának alapjait, és készek engedelmeskedni neki. Ezért az Orbán-rendszer leváltásának csak két útja lehetséges: vagy bebizonyítják, hogy a rendszer nem legális, hanem törvénytelenül jött létre, és ezt a társadalom többsége elfogadja, megvonja a legitimitást az egész rendszertől, vagy egy másik rendszer-legitimációt kínálnak helyette, és meggyőzik a többséget arról, hogy ez a legitimáció erősebb és jobban szolgálja a többség érdekeit, mint az Orbán-rendszer. Vagy a passzzív ellenállást választják, kivárják, amíg jogi úton és büntetőeljárás keretében tudják a nem legális rendszert eltörölni. Választások útján azért nem lehet, mert a választáson kapott legitimáció a kormányzásra szól, és nem a rendszerre. Ez jogi akadályt is jelent, de legitimációs problémát is felvet. Orbán is járhatott volna úgy, hogy a törvénytelenül létrehozott rendszere legitimitását nem fogadják el, és kitör egy jogos lázadás. De nem ez történt. A rendszerváltáshoz tehát egyrészt legalitásra, másrészt legitimációra van szükség. Egyiket sem teremti meg akár egy választási győzelem sem. Aki azt gondolja, hogy ilyeneken csak úgy át lehet léppni, mert ő úgy akarja, az nem ért semmit. Csak ne csodálkozzon, ha mégsem úgy lesz, ahogy ő akarja.
Amikor az ellenzék a választási “összefogás” érzelmi akciójával ígéri a rendszert megváltoztatni, akkor a politikatudomány legalapvetőbb törvényszerűségeire sincs tekintettel. Mintha ilyenek nem is lennének. Márpedig ilyenek vannak, és azok alapján pontosan meg lehet határozni azt az identitást és legitimációt, amelyre Orbán Viktor az új rendszerét alapította. Ahogyan azt a legitimitást is, amelyet lecserélt ezzel. Az igazi feladat az lenne, hogy Magyarország népének be kellene bizonyítani, hogy az Orbán-rendszer legitimációja hamis, nem szolgálja az ország és népe érdekeit. Ez még akkor is így van, ha lenne hajlandóság arra, hogy valaki az Orbán-rendszer illegitim, törvénytelen jellegét felvesse az európai és a magyar igazságszolgáltatás előtt (az nem indok, hogy az Orbán által elfoglalt Alkotmánybíróság visszadobott egy ilyen beadványt, mert az a döntés nem azt bizonyította, hogy a beadvány jogilag megalapozatlan, hanem fordítva: precedenst szolgáltatott arra, hogy a beadvány igaz, megszűntek az ellensúlyok és a fékek). A legitimáció kérdése ugyanis a nemzet identitásának alapjait veti fel, és ország legalapvetőbb kérdéséhez kapcsolódik: mi Magyarország?
Ezt a kérdést az dönti el, hogy a polgárok milyen alapokon álló legitimitást fogadnak el, milyen hatalomnak hajlandóak engedelmeskedni. A legitimáció alapja valamiféle ideológia (amire az ellenzék semmi figyelmet nem fordít, pedig ez lenne a “legpraktikusabb” ténykedése, mivel minden rendszer valamilyen ideológiára épül, s nekik egy rendszerváltás a kitűzött céljuk). Szabó Miklós odáig megy, hogy “annyiféle legitimáció van, ahányféle ideológia”, amiből az is következik, hogy ideológia nélkül nincs legitimáció. Az “összefogás” ellenzéki pártjainak pedig semmiféle ideológiájuk nincs, amit szembeállítanának az Orbán-rendszer ideológiájával. Ehelyett még jobb rezsicsökkentést ígérnek. Az ideológiamentes állam is ideológia. Akik semmiféle szellemi dologra nem nyitottak, csak kőkemény materialista módon gondolkodnak (és többre tartanak egy választási listát, nagyobb szerepet tulajdonítanak a Kubatov-listának, mint a rendszer ideológiájának), azok örök vereségre vannak ítélve. Nem kínálnak legitmációs alternatívát, ezért a polgárnak nincs választási lehetősége. A trafikmutyi nem érinti a rendszer legitimációját, de a vallás funkcióját betöltő ideológia igen. Minden embernek szüksége van alapelvekre, világnézetre, filozófiára, ideológiára, amelyek meghatározzák és rendszerbe foglalják az értékrendjét, a választásait, a döntéseit. Ugyanilyen ideológiai alapokra van szüksége egy államnak is, és a polgárnak szüksége van arra, hogy azonosulni tudjon velük. Ez adja a rendszer legitimitását. Aki nem nyújt ilyen alternatívát, az nem képes legitimitást nyújtani, mert nem ad identitást a polgárnak, a nemzetnek és a népnek. Fintoroghat, hogy az Orbán-rendszer egy “vallás”, de nem tudja, hogy amikor lekicsinylőn beszél erről, a saját sírját ássa. A legitimációelméletből az következik, hogy az elutasított “vallás” helyére másik “vallást” kell kínálni, egyik ideológia helyett másikat, mert ez a rendszerek és az emberek alapvető szükséglete. A vallástlanság vallása is egy vallás.
Ami pedig a konkrét legitimációs helyzetet illeti, az világosan kiolvasható akár Szabó Miklós tanulmányából is, ha valaki nem akarná átolvasni a teljes szakirodalmat. Szabó Miklós azt mondja, hogy a polgári korszakban (a felvilágosodás után) alapvetően két legitimációs bázis alakult ki: a “nemzeti legitimáció” és a “demokratikus legitimáció”. E kettő kezdetben nem volt ellentétben egymással, mert a feudális katolikus tekintélyelvű elnyomó rendszerek után egyértelmű volt, hogy a “nemzeti” érdek a “demokrácia”. Ezért e kétfajta legitimáció egybeesett. A helyzet akkor változott meg, amikor a “nemzeti legitimáció” a “demokratikus legitimációval” szemben határozta meg magát. Azonnal érthetővé válik az egész eddigi eszmefuttatás lényege és tétje, ha idézzük Szabó Miklóst arról, mivé lett a demokratikus legitimációtól elszakadt nemzeti legitimitás: “A nemzeti legitimáció azt jelentette, hogy az állampolgárok készek voltak engedelmeskedni olyan politikai hatalomnak, amelyet hazafiasnak tekintettek, s feltételezték róla, hogy a legfontosabbnak tekintett nemzeti érdekek alapján áll. A nemzeti szempont prioritása olyan kormányzatokat is legitimált, melyekkel egyébként a lakosság egyáltalán nem volt elégedett, melyekkel nem azonosította magát a többi politikai kérdésben. A nemzeti legitimáció alapján volt legitimált a nyomor és elnyomás ellenére a Horthy-rendszer. A nemzeti rendszerrel szembeni alternatíva – amellyel szemben egy Horthy-rendszerrel is azonosul a lakosság – a hazafiatlan, az idegen rendszer.”
Ez a dolog lényege. Orbán Viktor a “demokratikus legitimációra” épülő rendszert váltotta le a “nemzeti legitimációra” épülő rendszerre. A lakosság engedelmességi készsége pedig azt mutatja, hogy a többség elfogadta ezt a legitimitást, és annak hazugságát, hogy a nemzet érdeke ellentétes a demokráciával, és akik a demokráciára épülő rendszer hívei, azok a nemzet ellenségei, a nemzeti érdek elárulói, hazafiatlanok és idegenek. Egyszóval: gyarmatosítók. Ez a rendszer ideológiájának alapja, és a legitimitását az adja, hogy az alattvalók ezt az ideológiát elfogadják és helyeslik. Ezért a kormány elkövethet bármit, a teljesítménye elérheti a negatív növekedés csúcsait, elszegényedhet és elnyomorodhat a nép, de a rendszert létrehozó párt és kedves vezetője népszerűsége nem csökken, mert a legitimitás alapjául szolgáló ideológia minden másnál erősebb. Ezt nem érti meg az ellenzék, hogy amíg ennek az ideológiának a hazugságát le nem leplezik, addig ők szétválhatnak és összefoghatnak, a fejük tetejére állhatnak, akkor is idegenszívű gyarmatosító hazafiatlan árulók maradnak. És addig nincs esélyük, amíg ez a legitimáció és identitás meg nem változik. Addig hiába írogatnak bármit, hogy a múlttal szembe kell nézni, a múlt bűneit be kell vallani, mert jelenleg ez a “nemzeti legitimáció” azt mondja nekik, hogy ezek nem voltak bűnök, hanem magyar érdeket szolgáltak. A vállalhatatlan gyilkosságokért pedig nem mi vagyunk a felelősök, hanem mások.
Bármiben fogadok, hogy Mesterházy Attilának fogalma sincs ezekről, életében nem olvasott olyan könyveket, tanulmányokat, amelyekből ezt megértené. Ezért nézi páholyból Orbán Viktor, hogy mit pattognak légüres térben ezek, kergetik az “összefogást”, mint kutya afarkát, mert még csak be sem jutnak abba a szférába, ahol ezek a kérdések eldőlnek. Ennek a legitimitásnak az alapja az, hogy adtak egy hamis nemzeti identitást: a nemzetet a “kereszténységgel” azonosították. S nincs aki megmondaná, hogy az a politikai katolicizmus, amely a Szent Koronára, a Szent István-i állameszmére épül, köszönő viszonyban sincs semmiféle kereszténységgel, Magyarország soha nem is volt keresztény ország, annál az egyszerű oknál fogva, hogy keresztény országok és nemzetek nem léteznek, csak keresztény egyének. Akik ráadásul, miután keresztények lesznek, elveszítik a nemzeti identitásuk elsődlegességét, mert Isten országának nemzetek fölötti polgárai lesznek. Az igazi keresztények nemzeti identitása nem megerősödik, hanem másodlagossá válik. De ezt nem mondja el senki, erre nem tanítják az embereket a “demokratikus legitimáció” hívei, mert azt snassznak gondolják, miközben ellenfeleik első dolga az volt, hogy az ezzel ellenkező hazugságot alaptörvénybe iktassák, és az iskolai tanagyagba foglalják. Az ellenzék pedig nem fogja fel, hogy ezt miért teszik, s hogy ennek sorsdöntő jelentősége van. Már azt is elfelejtették, hogy a “demokratikus legitimációt” éppen az a felismerés hozta létre, amelynek ők semmiféle jelentőséget nem tulajdonítanak, hogy sem a nemzet, sem az állam nem azonos a vallással és az egyházzal. Akkor még mindenki tudta, hogy a legnagyobb nemzeti érdek a demokrácia, mert még emlékeztek az évszázados elnyomásra, jogfosztásra és nyomorra, a máglyákra.
Márpedig ez azért is fontos, mert a “nemzeti” és a “liberális” (demokratikus) szembeállítása annak következménye volt, hogy a nemzetet a “keresztény” (katolikus és reformált katolikus) vallással azonosították. Így a katolikus (és a nyomában szorosan haladó, és e tekintetben semmit nem reformáló) egyház saját antiliberális felfogását és demokráciellenes nézeteit a nemzet identitásává tette. Eredetileg a kereszténynek nevezett “katolikus legitimitás” állt szemben a “demokratikus legitimitással”. Amikor (és ahol) a katolicizmus a nemzeti identitást a politikai katolicizmussal azonosította, ott vált el a “nemzeti” és a “liberális” egymástól, mert a katolikus elgitimációt a “nemzeti legitimációval” azonosították. Így lett a “nemzeti legitimáció” a “demokratikus legitimáció” ellentéte. Ezt hívják “keresztény-nemzeti” Magyarországnak, ha valaki nem tudná. Ennek ellensége a demokrácia. A szörnyű az, hogy mivel a liberalizmust a zsidóknak (szabadkőműveseknek) tulajdonította a katolikus egyház, ezért a “keresztény-nemzeti” antiliberalizmus gyökere az antiszemitizmus volt. A vallási jelleg elhagyásával lett ebből fasizmus, majd a nemzetnek a fajjal való azonosításával nácizmus. Ez az oka, hogy ahol létrejön a keresztény-nemzeti legitimáció, ott nagyon erős lesz a hitlerista szélsőjobboldal is, amely nem elégszik meg a “nemzeti legitimáció” antiliberalizmusával, hanem ugrásra készen áll a hatalom átvételére. Azt ugyanis nagyon jól tudják, hogy a “nemzeti legitimáció” alapját képező idegengyűlölet alanya a zsidó. Így lesz a vallásból fajelmélet, az állami kereszténységből zsidóüldözés. Velük szemben kell megvédeni a nemzeti érdeket, velük szemben kell folytatni szabadságharcot.
A demokrácia szabadságot jelent, a szabad ember pedig szabadon választhat világnézetet, nem erőltetheti rá az állam. Ezért ellensége a katolikus egyháznak a liberalizmus, amely mindig az állam feladatának tartotta a vallás kötelezővé tételét. Ha az állam vallásos lesz, a polgárai is azok lesznek. Szabad államban ez nem lehetséges. A katolikus egyház elhitette az államokkal, hogy a polgárok engedelmessége is a vallásból származik, ezért az állam érdeke is a vallás erőltetése. Tagadják, hogy nem vallásos állam eredményes lehet, minden válságot és bajt a “demokratikus legitimációra” épülő rendszernek tulajdonítanak. Az ilyen rendszerek átmeneti jellegét és hanyatlását, pusztulását hirdetik, és azok az éllovasok, akik visszatérnek a jó öreg katolikus feudalizmusba. És mivel a hazugság szerint ez nem más, mint a nemzet önmagához és gyökereihez való visszatérése, a rendszer legitimitása szilárd. Ez az oka annak, hogy a rendszer maffiaként való leírása pontatlan, mert a rendszer legitimációja nem arra épül, hogy maffia. A kormány maffiaként működik. Ennek ellenére népszerű, mert a “nemzeti legitimáció” rendszere népszerű.
Szabó Miklós azt mondja, hogy “a demokratikus legitimitás ugyanis azt jelenti, hogy az állampolgárok valóságos, nem jelszavakban állított, ideológiákban tételezett, hanem tényleges engedelmességi készsége egyrészt azon a meggyőződésükön alapul, hogy a meghozott intézkedésről szavaztak; másrészt elfogadják az általuk esetleg meg nem szavazott kormány hatalmi jogát, mert nincs kizárva annak lehetősége, hogy a jövőben az ő pártjuk kerül kormányra”. Ebből az is következik, a “nemzeti legitimációra” épülő rendszer olyan államot hoz létre, ahol a szavazás legfeljebb díszlet, de a döntéseket nem a szavazás dönti el. Ebben az esetben “idegenek” is hatalomra juthatnának, szavazataikkal rombolhatnák a nemzeti érdeket. Ezért a “nezmeti legitimáció” rendszerében idegen test a “demokratikus legitimációt” képviselő kormány. Ezek összeilleszthetetlen struktúrák. A “nemzeti legitimációból” az következik, hogy “demokratikus legitimációjú” kormánya nem lehet. Csak akkor, ha lemond saját identitásáról, és a “nemzeti legitimáció” által képviselt célokat valósítja meg. Vagyis, feladja önmagát. Ellenkező esetben a működése rendszerellenes lesz, amely az adott kormány legitimitását kérdőjelezi meg. Ez a rendszer ezért diktatúra. Nem az erőszak alkalmazása tesz egy rendszert azzá. Erőszak alkalmazására csak akkor van szükség, ha a törvényesített törvénytelenség ellen valakik fellépnek.
A rendszer legitimációja arra épül, hogy a nemzet képviselői vezessék a nemzetet (a haza nem lehet ellenzékben), ezért fogalmilag kizárt, hogy ne a nemzetet képviselő párt vagy kormány legyen hatalmon. Ezért a “nemzeti legitimáció” rendszerében kiírt választás nem arról szól, hogy átveheti-e más a hatalmat, hanem arról, hogy a kisebbség – amely nem uralkodhat a többség fölött, mert “magyar ország legyen a magyaroké” – kap valamiféle névleges képviseletet a parlamentben. Nevezzük ezt ellenzéknek.
Akinek a fentiekről fogalmuk sincs, vagy érdekeik azt kívánják, hogy erről ne vegyenek tudomást, azok boldog tudatlanságukban (avagy érdekvezérelte ravaszságukban) szajkózhatják, hogy fogjunk össze és váltsuk le, ez a leggyorsabb. Ez butaság. Ez csak egy “demokratikus legitimációjú” rendszerben lehetséges, de ez nem az. Megkerülhetetlen a nép felvilágosítása, hogy a nemzet nem azonos a vallással, nem azonos a katolicizmussal, és az ország ennek az identitásnak köszönheti történelme katasztrófáit. Ezt a munkát nem spórolhatják meg, mert különben állandóan az ország feje fölött lebeg a nemzeti-keresztény diktatúra réme és az országot kettészakító kultúrharc.
Az Orbán-rendszer megdöntésének egyetlen reális módja a rendszer törvénytelenségének, alkotmányellenességének támadása. Ehhez eszköz a rendszer bojkottja. Egy ilyen rendszert egyetlen módon biztosan nem lehet megdönteni: választási győzelemmel. Nem lehet győzni, de ha lehetne, akkor sem lehet a rendszert megváltoztatni, ha a legitimitása erős. Márpedig az Orbán-rendszer “nemzeti legitimációja” erős. Egy hamis nemzeti identitásra épül. Ezért sérti Magyarországot, aki bírálja a rendszert. A választási cirkuszban való részvétellel a rendszert nem lehet leváltani, csak legitimálni és konszolidálni lehet,, mert a résszvétel az engedelmesség része. Aki részt vesz a választáson, az nem leváltja Orbánt, hanem engedelmeskedik neki. Lehet ráolvasást alkalmazni, lehet nem tudomást venni erről, lehet próbálni akarni, az ágybavizelésig erőlködni, összevissza hazudozni, de ettől még így lesz.
Aki a fentiek után is elkezdi ugyanazt az ostoba hazugságot szajkózni, amit az őfelsége ellenzékének szegődő álellenzéki pártok, akik a rendszer pénzére ácsingóznak, azon nem tudunk segíteni. Aki ebből sem érti meg, hogy miről van szó, annak a meggyőzésével nem vesztegetjük az időt. Egyetlen kérésünk, hogy a szellemileg tunya, tájékozatlan, lusta, buta vagy korrupt emberek, pártelkötelezett aktivisták, politikusok bálványimádói kíméljenek bennünket. Itt fejezzék be azok hülyézését, akik tisztán látnak, és nem is adták el magukat. Keressenek maguknak olyan helyet, ahol butíthatják egymást, innen szó nélkül moderálni fogjuk őket. Ez a hely hadd maradjon meg azoknak, akiknek van egy kevés eszük, és az Orbán-rendszer igazi ellenzékéhez tartoznak. Nincs közünk ahhoz az álellenzéki hazugságözönhöz és hétmérföldes ostobasághoz, amely Magyarországon zajlik. Mi a valódi ellenzék összefogásának hívei vagyunk, és a valódi ellenzéki összefogást megvédjük a rombolástól. Akik részt vesznek Orbán választásán, azok nem ellenzéke Orbán rendszerének, hanem szervezes részei., és haszonélvezői. Nem nyitunk vitát sem Orbán híveivel, sem azokkal, akik kollaborálnak velük. Ez nem a Facebook és nem egy nyilvános fórum, hanem egy értékközösség. Nem kényszerítjük rá a véleményünket senkire, de itt azok vannak, akik közös elveket vallanak. Itt nem kell megfelelni, nem kell alkalmazkodni, azok maradjanak, akik maguktól ezeket az elveket vallják. Akik az álellenzék hazug “összefogásának” a hívei, keressék meg az elvbarátaikat, ez nem az helyük. Az Amerikai Népszava egy más minőség, más értékrend.
Mi nem látunk különbséget az “összefogás” papagájok és Orbán papagájai között, egyébként is velük egy oldalon állnak. Legitimálói Orbán rendszerének, ellenfelei a demokratikus Magyarországnak. Mi azt akarjuk, hogy látható legyen a markáns különbség, és akik igazi ellenzéket keresik, megtaláljanak bennünket. Legyen nekik is egy igazi otthonuk. Nem akarunk keveredni a kollaboránsokkal. Szeretnénk, ha beindulna egy öntisztulási folyamat. Elég bőségesen kifejtettük az érveinket. Mire jönnek a választások, nem szeretnénk egyetlen kollaboránssal sem civakodni itt a kétszer kettőn.
Most befogom a pofámat, mert megint felrémlik a kimoderálás réme! DDD
ha Bartusra hallgattak volna a pártok, akkor orbán esélyei a nulla közelében lennének. de orbánt senki nem akarja leváltani, mert ebből az országból senki nem tudna nagyobb teljesítményt kihozni, és a túl nagy elvárás csak további nemzetieskedő frusztrációt hozna elő.
Maradjon a dicstelen, vigyen el minden balhét, majd valahogy túléljük ezt is. Mohács után semmi nem drága-mondhatják a rendszerrel tudattalanul kollaboráló tudatlanok.
Egy ideje nem kommentálom Bartus László írásait. Csak mélyen elgondolkodom rajta. Most is minden szavával egyetértek, nincs mit hozzátennem, csak gratulálni tudok. Csak megerősíteni tudom: nincs királyi út. A munkát nem lehet megspórolni. Még korábbi véleményemet is megváltoztatom. Azt gondoltam, hogy az orbánfasiszta rendszer magától fog összeroppanni, és akkor neki lehet kezdeni a romokon építkezni. De terv nélkül? Kiművelt és tiszta fejű szakemberek nélkül? Miféle épület lesz az megint?
Az írja a szerző:
“Minden embernek szüksége van alapelvekre, világnézetre, filozófiára, ideológiára, amelyek meghatározzák és rendszerbe foglalják az értékrendjét, a választásait, a döntéseit. Ugyanilyen ideológiai alapokra van szüksége egy államnak is, és a polgárnak szüksége van arra, hogy azonosulni tudjon velük. Ez adja a rendszer legitimitását. Aki nem nyújt ilyen alternatívát, az nem képes legitimitást nyújtani, mert nem ad identitást a polgárnak, a nemzetnek és a népnek.”.
.
Úgy tűnik számomra, hogy orbán rendszere a legitim és az illegitim határán billeg. Azért gondolom ezt, mert egyes mértékadónak tűnő vélemények szerint, ma már többen vannak azok, akik orbán nélküli országot akarnak.
.
A nagy rombolás után, (az alkotmánybíróság ellehetetlenítése, az alkotmány eltörlése, az igazságszolgáltatás megtámadása stb.) után közvetlenül, megnyílt a lehetőség az ellenzék számára, hogy a liberális demokrata ideológiát kínáljon az embereknek, de ezt máig elmulasztotta.
.
Ha jól értelmezem BL szavait, addig, ameddig a megfelelő alapelvekre, világnézetre, filozófiára, ideológiára, alapozott értékrendszert egy politikai erő nem tudja felmutatni, és azt az emberek nem fogják elfogadni (s ezt csak én teszem hozzá: személyiségükbe beépíteni) addig nincs remény orbán diktatórikus rendszerének pokolra küldésére.
.
Nem is tudom, kit sajnálok jobban, magamat, vagy ezt a népet.
.
Nagyon logikus Bartus László írása, és emlékszem, hogy Szabó Miklós cikkével is találkoztam, és sok mindenben egyet is értek Önökkel.
Mégis látniuk kell: az elvek szintjén igazuk van, ám a történelem malmai sokszor lassan őrölnek. Magyarország lakossága nagyon összetett konglomerátum, ezt a népet nem egyszerű feladat “tanítani nem középiskolás fokon”.
Bartus Úr! A harag és a kiátkozás rossz tanácsadó! Az ellenvéleményekről, a jelenlegi választási előkészületekről, a formálódó demokratikus ellenzéki összefogásról itt a továbbiakban hallani sem akar. Van-e elképzelése, hogyan is működik az életünk a polgárháború, vagy éhséglázadások, vagy forradalom után, és hogyan jön majd létre a “demokratikus legitimáció”? Itt nálunk mindent a félelem irányít, és jól látja, aki arról írt, napról-napra, hónapról-hónapra élünk.
Súlyos a felelőssége az Európai Uniónak, hogy idáig fajulhattak a dolgok és még továbbra is asszisztálnak is mindezekhez. Szkeptikus vagyok az Amerikából szervezhető magán akciók sikerében, de sehová sem tudtak az USA-ból demokráciát átültetni. Itt több évtized alatt és népesség cserélődés után lehetséges a demokratikus legitimáció kiharcolása.
Az a baj a liberálisokkal, Mesterházyval, Bajnaival, Gyurcsánnyal és Önnel tisztelt Bartus úr, hogy nem veszik észre a mai magyar helyzet lényegét:
azt, hogy a szociális kérdés a legsúlyosabb és legdöntőbb probléma.
Orbán választások előtt mindig a legdurvább szociális demagógiával és persze némi osztogatással kampányol, önök meg elvi és hatalomtechnikai kérdéseken vitatkoznak.
Megoldatlan már vagy 20 éve Magyarországon az a dilemma, hogy hogyan lehet valamiféle gazdasági növekedést, működőképességet elérni ÉS egyben az egyre súlyosabb szociális elnyomorodást orvosolni.
Annak lesz legitimitása, aki erre válaszokat ad,- más kérdés, hogy ez átverés-e -de foglalkozik vele. Liberálisék azt gondolják, ha növekszik a gazdaság az leszivárog a szegényekhez is. Valójában nem növekszik, és még akkor sem nagyon szivárog le, ha növekszik éppen. Nincs válasz. Orbán pedig szociális porhintéssel mindent visz. És utána azt csinál amit akar. 1998., 2010., 2014,….
Ha az ellenzék szól az EP-ben, akkor hazaáruló!
De kérdem én, miért nem látják az EU-ban, hogy miről szól a választási törvény?! Hogy egy ilyen átírt törvényt miért azonnal és nem a következő, 2018-s választáson vezetik be?!
Nem látnak a szemüktől?!
-
Miért kellett Taveres úrral jelentést készíteni a magyar állapotokról – ha még az EP-ben sem veszik figyelembe ezt a jelentést és eltűrik, hogy a szocialista képviselőket hazaárulózzák ezen jelentés miatt?!
Ha már eljutottak odáig, hogy valakivel utánajárattak egy ország dolgainak – akkor hogyan engedhetik meg, hogy ezt a jelentést tevőt a hiénák széttépjék?
-
CSAKAFIDESZ tudja, mit kell tenni – magasról tenni a szabályokra itthon is és az EP-ben is, attól még dől a lé, oszt jó napot!
Millió példából a legutóbbi:
Az ellenzék a vasútfelújítással foglalkozik, miért kerül olyan sok milliárdba az Esztergom-Bpest vonal felújítása, az EU miért nem foglalkozik vele, hiszen az unió polgárinak pénzéről van szó?
Valami itt nem gömbölű vagy nagyon is az?!
Admin! Azt írja Wallának arra a kérdésére, hogy “… egy hétköznapi földi halandó még ha akarna is mit tud tenni?” Semmit. … Megőrzi a tartását, az identitását, a jellemét a későbbi fontos időkre.”.
.
Teljesen egyetértek. De.
.
Ez nagyon nehéz! Nagyon nehéz tétlenül szemlélni, hogy mivé lesz ez az ország, – és nem tenni semmit ellene. Ebben az országban sokan vannak, (különösen azok akik az AN hasábjain rendszeresen megjelennek) akik tenni akarnak, mert a tétlenség, a semmitnemtevés, megnyomorítja a lelket. Rossz hatással van önbecsülésünkre, mert gyávának, hazafiatlannak mutatkozunk a magunk szemében és ezért szégyelljük magunkat magunk előtt.
.
Persze itt nem a választástól való távolmaradásról beszélek. Az nyilvánvaló, hogy nem leszünk együttműködői egy hazug rendszer választási cirkuszának. És ezt – a magam részéről – nem tekinteném bojkottnak. Ez egyszerűen lelkiismereti és erkölcsi kérdés számomra. Egyszerűbben fogalmazva: mert ez így helyes, még akkor is, ha az általam tisztelt néhány személy éppen az ellenkezőjét hangoztatja.
.
Bartus úr!
Itt van egy nagy gondolkodó ÉRTELMISÉGI, aki szerintem szintén utat tévesztett! Ha Ő igen, akkor egy kis ember hogyne tévesztene utat…
http://nepszava.hu/cikk/1007654-radnoti-egyszeruen-befagyott-magyarorszag
Tisztelt Bartus úr! A cikk a lényeget világítja meg, az ország népének egyik fele mellett az ellenzék méltó szánalomra tevékenysége legitimálja elsődlegesen már lassan negyedik éve Orbán és szűk köre puccsal bevezetett rendszerét. Érdekelne a véleménye arról, hogy ez a ténylegesen létező – és az ellenzéki politikusok részéről soha meg nem kérdőjelezett, sőt Bajnai által még erősített – hatalmi és ideológiai legitimáció fennmaradhat-e a vezér személye nélkül? Analógia: Kádár időskori távozásával hamarosan megdőlt a róla elnevezett Kádár-rendszer is. 1988-ban és az akkori MSZMP-ben is megjelentek azok az erők, akik belülről megkérdőjelezték a hatalmi legimimáció folytonosságát….Mi lenne Orbán távozása után?
bumburi, Eagle!
.
A három emberöltő az mintegy három krisztusi kor, vagyis úgy száz év.
Tényleg soknak tűnik. Nem soknak tűnik, hanem: sok.
Csak nagyon halvány reményeim vannak, hogy talán még sem kell ennyi idő, hogy ez a nép liberális demokrata módon gondolkodjon.
.
Ha jól értelmezem bumburi ez a három emberöltő nem a fidesz négy évi rombolásának helyrehozásához kell. Ugye! Hanem az évtizedek, évszázadok alatt az elmékben, a tudatokban okozott feudális szörnyűségek kisöpréséhez és egy modern, nyugatos, liberális, demokrata gondolkodás kialakításáról és a teljes népesség részére történő elterjesztéséről szól.
.
Sajnos, nagy a baj apa! Apa, már elkezdődött.
Ami ellen harcolnunk kell: orbáni fasizmus. A fasizmus diktatúrát szül. Innen vezet egyenes út a gazdasági csődhöz, gyilkoláshoz, mert az ellenség ki lesz (van) jelölve.
Ennek kinyilvánítása, ez a helyzetértékelés lehet a harcunk ideológiája.
Tehát, önvédelmünk érdekében harcolni kell. Mert ez a létérdekünk.
A harc egyik formája lehet a bojkott.
A harc formáját a feltételek határozzák meg. ( Tüntetés, sztrájk, emigráció, bojkott, terrorizmus, partizán-tevékenység, hadüzenet, stb.)
A tárgyalásokon ezt kell meghatározni.
Szerintem, a fentiek nyílt felvállalása nélkül semmit nem ér az összefogás, bukásra ítéltetett. Csak remélni tudom, hogy a tárgyalásokon a fentieket beszélik meg, és nem a 106 állás elosztását.
Taplisztánban egy ember amortizálásával választást lehet nyerni.
-
Akkor itt még sokáig marad a katyvasz a fejekben és tényleg nincs értelme választani, mert a narancsék, mint ellenék már bemutatkoztak, zemútnyócévig volt szerencsénk hozzájuk.
Nekem azer az egy borzalom volt, traktorosblokádostól gördülős sztrájkig!
Se kormányon se ellenzékben nincs párjuk – de legalább kormányon nincsenek Kossuth téri, TV székházat szétverő hugyenották, már ilyen kicsivel is beérem!
oldster
Jól értetted.
Kellene egy letisztult tisztességes, senkit át nem verő politikai garnitúra. Ez viszont csak úgy lehetséges, hogy az emberek felnőjenek egy ilyen szintű elváráshoz.
Gilice
Ne legyenek illúzióid! Csak a 106 helyet osszák szét.
Nagy összegben mernék fogadni rá!!!
Ejnye Gilice, mit nem írsz! A harc formái!
Mindjárt ki leszel moderálva.
dorozsmai
“ha részt veszel az orbanita választásokon, azzal elismered, hogy ez a választás törvényes, valós és valódi meghajolsz és behódolsz orbán akaratának”
.
Válaszul idézem korábbi kommentem részletét:
“proaktiv 2014. január 12. vasárnap 01:45
Tudatosan megtagadni a választási részvételt, szerintem azt jelenti, hogy a választási íven átlós irányú áthúzás fölött hatalmas betûkkel a BOJKOTT! szó szerepel.
Ezzel biztosan többen egyetértenének, mint a kormányváltási szándékuk helyett semmittevésre kárhoztató otthon maradással.
.
A szavazatok összeszámlálásakor az érvénytelen szavazatokat elvileg hivatalból összeszámolják és nyilvánosságra hozzák, de a le nem adott – hiányzó – voksokat nem tartják számon. Milliónyi – a BOJKOTT! szóval – kifejezésre juttatott, a választást elutasító érvénytelen szavazat a majdani, vélhetően fideszes-kdnp-s jobbikos kormányalakítók legitimitását inkább vonja kétségbe, mint a tudatosan nemmel szavazók le nem adott szavazatainak akár több milliós száma.”
.
Bezanne érti az aktív, tevőleges bojkott lényegét. Vajon mások is?
Öreg Titánnak: szerintem szavazatszámlálás közben és a szavazatszámlálók jelenlétében nemigen lehet büntetlenül szavazólapokat cserélgetni.
Napról napra figyelem az eseményeket. Nagyon kívánsi vagyok, mikor történik valami érdemleges.
Vegyük azt a forgatókönyvet, hogy a választások elkerülésére rendkívüli események történnek.
Ki fogja az “eseményeket” elkezdeni?
Lesznek választások és akkora csalás, hogy a Fidesz nyer?
A választásokat a Fidesz elbukja.
*
Mi lesz a következő napon?
*
DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Ha a narancsbukta kisülne, választások utáni napon a TEK nem tökölne, talán még a rakétafejek is előkerülnének.
Gonoszka
2014. január 12. vasárnap
13:07
“Mi lesz a következő napon?”
.
Gondolom valami hasonló ami Írországban amikor Michael Collins rendbe tette a dolgokat és lépett egyet előre. Másnap Éamon de Valera lángba borította az országot, végül Collins az angoloktól kapott segítséget és leverte a “polgárháborút.” ( a csőcseléket)
-
Ha akkor ahogy írod fegyverhez nyúl az őrült, szerintem a külső beavatkozás elkerülhetetlen. Nem mondom, hogy megszállják az országot, de biztos kap az új kormány logisztikai segítséget, esetleg “szaktanácsadókat” és a helyzethez illő speciális hardware-t.
.
Orbán meg különgépet Hágába. ott olvasgathatja Bartus cikkét és hülye agyával megértheti.
Egy apát lehülyézni nem illik.
Kell ennél több?
-
http://nepszava.hu/picture/7760/normal/31/00031022.jpeg
emigrant
Pláne nem, ha az az apa magyar, népi, és nemzeti…
Sajnos attól még lehet (le sem írom) idióta.
Aki végigolvasta Bartust, olvassa el feltétlenül Marsovszky Magdolna cikkét is, mert nagyon jól kapcsolódik ide: http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/350589_nem_osztalyharc_faji_harc_nem_mutyi_fasizmus
Csak én nem hiszem, hogy ezek az eltűnt rakétafejek léteznek.
Persze, előkerülnének? Kérdés! Honnan?
A TEK? Sok ott a bizonytalansági tényező.
Eagle, ezért kiabálok már régóta, hogy mi felkészültünk erre is?
Rekedtre üvöltöm magam és mindig beverik a pofámat.
Most ehhez mit szólsz?
Szerintem egy felkészült ellencsapás egyben a győzelmet is jelentené.
Ez a rohadt rendszer ezer szálon kötődik a katolikus egyházhoz meg a történelmi egyházakhoz.Ha azok végre eltűnnek a süllyesztőben ezek is elfognak.Mégpedig eltűnnek mert a népszámlálási adatok is azt mutatják,hogy a történelmi egyházak halálosan meggyengültek és folyamatosan apad a híveik száma,ez tény.Ezért is szimpatizálok Gyurcsánnyal és a DK-val mert ők az egyetlenek akik felvállalják,hogy meg kell vonni minden támogatást az egyházaktól.A magyar állam milliárdokkal támogatja a katolikus egyházat az adófizetők pénzén,Orbán szempontjából ez még érthető is mert cserébe a papok a templomokban az ő támogatására szólítanak fel.De az,hogy az előző kormányok idején is tömték ezeket pénzzel amíg azok a kormány ellen uszítottak,teljesen érthetetlen.Nem most kéne megvonni tőlük a támogatást hanem már régen kellett volna.Azt mondják,hogy a katolikusok állami feladatokat látnak el.A katolikus oktatás az egy ideológiai képzés,az iskoláikban intoleranciára nevelik a gyerekeket,én két embert ismerek aki katolikus suliba járt,mindkettő erősen antiszemita.Azt mondják,hogy jótékonykodnak,amit ezek állami pénzeket kapnak annak kb a 0.01%-át fordítják jótékonykodásra és akkor villognak,hogy ők milyen rendesek mert segítenek a szerencsétleneken csak azt felejtik el,hogy nem a saját pénzükből hanem a magyar adófizetőkéből.Néha akad köztük egy-két Böjte Csaba meg Teréz anya akiket aztán véres kardként körbehordoznak,hogy lám a katolikusok mennyit segítenek a szegényeken.De ők a tízezerből egy,10000 papból 1 olyan van aki tényleg segít a többi csak gyűjti a vagyont és dőzsöl.Nem temetik el a híveket ha nem tudják kifizetni a több tízezer forintot a hozzátartozók.A katolikus pap járt egy idős hívő nénihez aki már nem tudott templomba járni,imádkozni meg beszélgetni és azért több ezer forintot kért a nénitől.Milliárdokat kapnak a magyar államtól és még a szerencsétlen híveiktől is harácsolnak.Hát ezeknek a csuhásoknak a világ minden pénze nem elég???
Ez a beszéd!
Gratulálok a cikk írójának!
De legfőképpen fejet hajtok,
a leírtak és az elv előtt!
apa
.
Barátom… lekenhetsz magadnak egy jó nagy apai pofont. Lehetőleg a fal mellett.
K.S.
Azt a mínuszt jó apánknak szántam, azt hittem, hogy a “kezek” még az ő kezei – elnézést.
A fiúk nem felelnek a zapa tetteiért:)). Drága zapa, lehetne a csúsztatásaidat bemutatni, de itt átlátnak a manipulációs eszközeiden. Félek, te is tisztában vagy velük, így gonoszkán :) is túlteszel, ami könnyű, mert gonoszka nem náci. Gondolom igazi nemzeti szocialista válik belőled. Választottál egy utat, végig is fogsz menni rajta. A múlt megmutatta, számos példáján keresztül, jövőbeni utad végét. Atavizmusunk, állati ösztöneink sokszor a ráció ellen hatnak. Az evolúció, véleményem szerint, nem fog jót tenni neked.
Császárom, hogy a fal adja a másikat. DDD
apa
.
Írod: „BL kissé túlbonyolítja a kérdést. Úgy adja elő, mintha Orbán valami új rendszert alakított volna ki Magyarországon röpke három év alatt, és ezt a rendszert kéne…”
.
A fasiszta államgépezet hiánytalan felépítése, valamint az összes, ebbe nem belesimuló maradvány eltüntetése még valóban nem következett be, te talán ezt hiányolod. Jó, itt még tényleg nem tartunk, de a mozgás iránya egyértelműen ide mutat. Pl. még nincs egy fél éve, hogy minden pedagógus akarva-akaratlan tagja lett a Nemzeti Pedagógus Kamarának. A pedagógus szakszervezeteket pedig lassan lehetetlenné teszik. Tényleg erodálódnak az államtól független érdekképviseleti szervezetek és lehetőségek, és lassan kialakul az államnak mint az egyetlen központi akarat megszülőjének és érvényesítőjének a szerepe. Bartus L. tökéletesen írja le ezt. Szóval az új rendszer lopakodva-szivárogva, de egyértelműen alakul, és hat.
.
„Nincs itt semmiféle diktatúra, nácizmus fasizmus.”
.
Hát ennyire hülye nem lehetsz. Gondolj a Nemzeti Színházra, a Horthy-szobrokra, Nyírőre a tantervekben… a katolikus „erkölcstanra”, Hegedűs lelkész úr antiszemitizmusára…
.
„Lassan el kellene kezdenie a “demokrata” közönségnek is tisztelni a magyar “démoszt” nem pedig hülyének nézni.” Hát, mindkét félnek van itt teendője…, de ha az átlag-démoszmagyar nem lenne eléggé hülye, akkor nem hagyná magát így, ilyen olcsó ripacs fogásokkal megvezetni, amilyeneket Orbán már vagy tíz éve sikerrel vet be.
Mellesleg én is rosszallok néhány dolgot az irányadónak tekintett demokratikus baloldali nézetek elemei közül, de ezt a kis disszonanciát inkább elviselem, mert akkor is itt van a józan nézetek túlnyomó többsége.
.
Ha te itt maradsz, az azért lesz, mert karikatúra nélkül nem is sajtó a sajtó.
apa
“Csak fasisztázni tudtok, meg röhögni a turulon, rettegni a náciktól. Ennyi a tudomány. Ez pedig nem hozza lázba a magyar népet. Ez van felebarátaim. A “demokraták” nem hozzák lázba a démoszt, sőt csak megvetést és undort váltanak ki a népből.”
.
Alátámasztanád idézetekkel, hol olvastad a leírt vádjaidat? Miért az AN-olvasókra zúdítod a más oldalakra szánt címkézéseidet?
Jellemző rám, aki a TV-t teljesen, és mára a rádiót is majdnem teljesen (a Bartók adó még hallgatható) kiirtottam az életemből, hogy az előbb eszembe se jutott a beteges orbáni terpeszkedés (+ a másik fél hangjától való rettegés), valamint a közvélemény minden rétegének központi formálására irányuló törekvés bizonyítékául ezeket említeni.
.
Rádiós hírműsort azóta nem hallgatok, amióta egy reggeli krónika a Kossuthon azt a nagyon hazug riportot készítette Scmitt Pállal, “diplomavédés” ügyében. Aztán egyszer valahogy véletlenül mégis belehallgattam egy Kossuthos hírműsorba, no mielőtt még a falra másztam volna, sikerült kikapcsolni.
Úgy előttem van a közelmúlt argentin fasizmusának a kórképe :
Előbb a hatalom teljes kisajátítása , aztán a halálbrigádok és végül , hogy elkertüljék a bukást a nemzeti mázzal leöntött külső ellenség keresés.
Meg is találták , Nagybritanniát nézték ki maguknak azok a hülye balfácánok , a gyakorlatilag totálisan értéktelen Falkland szigeteki angol fennhatóság miatt.
Aztán a Brit haderő és Flotta annak a rendje-módja szerint a földbe ( tengerbe ) döngölte a hülye fasiszta balfácánokat. Meg is buktak utóbb az országukban .
Marcus A. : Bartók rádió -határeset… félek, egyelőre.
Tényleg, már csak a jól megválogatott könyveket érdemes figyelemre méltatni. A témához ajánlom Saramago: Megvilágosodás c. regényét, egy bojkottált választás következményeire épül; ill. a megelőző Vakság c. könyvére. Már a címválasztás is zseniális.
Jó szórakozást!
Tökéletesen leírta Barus László az igazat.
.
A Magyar politikai garnitúrák tökéletesen bebizonyították, hogy nem képesek olyan alternatívát biztosítani a polgárai számáram melyet nevezhetnénk akár “Uniszexnek” is.
Ugyan időnként előbukkan egy-egy jó gondolat, megfogalmazás, de az rendre-módra elbukik, elszárad, elvérzik ….
.
Nekem személy szerint elegem van abból a “mocskolódós” politikából melyben immáron 15-20 éve részesülhetünk. (de persze tetten érhető jóval régebbről is)
Egy olyan politikát és gondolkodás módot hiányolok a közéletből mely – amint írta Bartus László is – követhető alternatívát kínál.
.
Nem Hungarista eszmékre, Nem szalon zsidózás és cigányozás, Nem gyűlölködés és kirekesztés, és Nem az “elszámoltatom” politikájára épül.
Igazi alternatíva kell, melyben kódolva van a demokrácia adta szabadság, a munka és a velejáró gyarapodás. Olyan alternatívát kell kínálni mely társadalomban a fejlődés, a jogállamiság, a tanulás és mindennemű értéknek megvannak a hozadékai.
.
Ha most a DK összeborul az MSZP-vel eltemeti annak lehetőségét is, hogy bármikor legitim lehessen – hogy használjam Bartus László eszmefuttatását – Ugyanis ha Visszatér a kiinduló pontra a fiatal párt, az mindenben ellentmond az eredeti szándékaiknak.
A kiinduló pont; az MSZP párt az eredeti szándék; Szakítani egy bűnös politikával.
Nem utolsó sorban Gyurcsány Ferenc egy ízben, riportban arról biztosította a párt támogatóit, hogy szakítani akar az MSZP stratégiáival, eszmeiségével – melyet ráadásul az Öszödi beszéddel „legitimált” – És biztosított minden támogatót, hogy nem fogja személyiségével, nem fogja személye alá gyűrni a pártot. Biztosította arról a támogatóit, hogy ez egy Demokratikus párt lesz.
Elmondta, hogy még a párt pénzügyeire sem hat, mert – mint mondta: „fénymásoló papír gondjaink vannak” ….
.
Ha most kollaborál a DK az MSZP-vel, azért a nem kis célért, hogy leváltsák Orbánt, akkor saját magát teszi un legitimmé. – Ugyan fontos, hogy megszabadítsuk az Országot Orbán elnyomásától, de mint a fentebbi cikkben is érthetően vannak bizonyos erkölcsi határok. Ezeket az erkölcsösséget valaki vagy magába fogadta vagy nem. Ha igen akkor tegye fel magának az a politikus azt a kérdést, hogy: Meddig mehet el és meddig nem. Ha a DK azt választja, hogy ez még bele fér akkor az én támogatásomra soha többé nem kell számítania. Ha azt az utat választja, hogy nem, mert ez már egy határon túl van, véleményem szerint helyesen dönt.
.
Itt nem azon dől vagy áll minden, hogy Orbánt 25-30 hét múlva elzavarják, (persze fontos, hogy mielőbb) , hanem azon, hogy utána ki kinek tud a szemébe nézni.
Mert ebben az esetben nem szentesíti az eszköz a célt.
.
Az a párt amelyik bejut – mert akár be is juthat – beszéljünk itt a DK -ról (legyek önző, de legyen ez akár általánosa példa) , tehát ha bejut és minden síkon megpróbál tökéletesen életvitel szerű alternatívákkal előállni, (vagy csak alternatívával), azt sikerül integrálnia minél szélesebb társadalmi körökbe, na akkor, de csak akkor akár eljuthat egy legitim kormányzó párttá.
.
Hogy mi lesz? Szerintem maga alá gyűri a gyűlölködés az önös sérelmek megtorolni akarása, a bosszúvágy és az emberi mohóság. Hogy mi lesz azon magasztosabb célokkal, hogy: „Nemzet”
és a nemzet alatt nem hungarista és gyűlölködők sokaságát értem, hanem egy igazi befogadó
„Nemzeti közösségeket”, hát szerintem semmi.
Ez a Magyar politika; Gyűlölködő és Vesztes.
.
Ezért lett Orbán Legitim és ezért lett egy újabb Diktátora a nemzetnek. (Ismét)
Első: Voltozzék a Nemzet aztán jöhet a többi.
apa
“Ez meg nagyjából annyira hatja meg az országot, mintha az mondanák a “zembereknek” hogy a békáktól, vagy a kóbor szellemektől féljenek.”
Békák, és kóbor szellemek küldtek halálba, koncentrációs táborba, munkaszolgálatra 600 ezer magyart?
Hemzsegsz féligazságokban, csúsztatásban. Vajon tudatosan?
apa
2014. január 12. vasárnap
15:45
.
Azt írod: „De ez nem diktatúra, sem annak a jele, mert egy választási vereséggel az egész semmivé foszlik.”
.
Nono. A Költségvetési Tanács tagjait 9 évre választják, amióta Orbán rendkívül aljas módon szétverte az első, Oblath-Kopits-Török-féle, neki nem tetsző formációt, a mögötte levő apparátussal és működési kerettel együtt. Ez ugye nem válik egy választással semmivé. De mintha a médiahatóság elnökének a kinevezése is 9 évre szólna. De Orbán maga mondta, forrást nem idézek, mert nem tettem le, mindegy, most nem ezen múlik, hogy van, amiben nem az őt követő kormány kezét, hanem az őt követő tíz kormány kezét is megkötötte, Valamilyen makrogazdasági témákról volt ott szó.
Az alkotmánybíróság tagjait 9 évre választják, és 2011-ben Orbán híveivel lett 11 fősről 15 fősre bővítve a testület. Ez sem megy füstbe egy választással.
A nép lehülyézése tényleg nem operatív cselekmény. Nem vezet sehová. Ennél rosszabb csak a népnek való hízelgés, amit az ún. “nemzeti” politizálás nyújt. Ez katasztrófához vezet.
Egyik ájtatosmanó megszólalt és keni a szoárét.
2/3-s felhatalmazással bármit megtehetnek, nyissák már meg először ők az ügynökaktákat, járjanak elöl a jó példával, utána lehet kenegetni – de ez inkább a saját bűn takargatása, aki nem ismerné őket, talán még el is hiszi, hogy ezt komolyan gondolta:
-
http://www.pecsistop.hu/belfold/retvari-vasarnapja-az-mszp-hatraltatja-a-kommunizmussal-valo-szembenezest/1207979/
Az ember ránéz és eltűnődik, hogy ezt is mi tartja, mert a gerince nem, az biztos!
Wittnerrel együtt egy pártban – ezt egyszer még szégyellni fogják!
emigrant
.
„A nép lehülyézése tényleg nem operatív cselekmény. Nem vezet sehová.”
.
Affene…. ebben így igazad van, bizony, igazad van. Így önmagában nem vezet sehova.
.
De ha sorra vennénk… hogy hány fidesz-fanatikus érezte felpörögni magában a gyűlölködést ama bizonyos „Gyurcsány a hibás”-plakátok láttán… hogy mi módon hagyták felpangálni magukat a vizitdíjról szóló népszavazás előtt… gondoljunk a békemenetek résztvevőire… a rezsicsökkentésért leklesedőkre… hánynak dobbant meg a szíve arra, hogy „a haza nem lehet ellenzékben” hát nem is folytatom, mert nem tudom, hogy sírni vagy röhögni fogok-e előbb… szóval ha összegyűjtenénk még egy pár effélét, akkor abból azért kiderülne, hogy az átlag polgártárs az indulatszító, és egyébként retorikai szempontból tényleg jól megformált, de amúgy csak cukkoló-hergelő szavakkal nagyon könnyen megfosztató a mérlegelő hidegvérétől, mert ez utóbbi itt nem egy általánosan elfogadott követelmény… (a legszemetebb hergelésről, a nyálas-búvó szalon-nácizmusról még nem is beszélve) és néhány ilyen felültető kóklerség utólagos megvilágítása, ha valahol napvilágot látna, talán az elolvasói közül néhánynál javuláshoz vezetne.
A törpténész már megint közöttünk jár és próbálja hinteni azt, amire itt az AN-n nem vevő senki sem.
-
” Mert igazából le se szarják a magyarokat, csak a saját fajtájuk dolgaival foglalkoznak.”
-
Nos, azt gondolom ennél a mondatnál kellene elköszönni….
apa
2014. január 12. vasárnap
16:28
.
Ne haragudjon, de ilyenformán nem osztható a véleménye.
.
Ilyen értelemben olyan mint diktátor nem is létezik.
Hiszen ha ebből indulunk ki akkor;
.
- Nicolae Ceaușescu,
- Mengistu Haile Mariam,
- Joszif Visszarionovics Sztálin,
- Fidel Castro,
- Moammer Kadhafi,
- Benito Amilcare Andrea Mussolini,
- Szaddám Huszein Abd el-Madzsíd et-Tikríti
.
stb… nem is léteztek.
.
Ezek szerint a fenti urak csak rossz útra tévedtek
A Nép a végére vagy felébredt dermedtségéből vagy kipusztult mellőle a diktátornak nem nevezhető politikus.
.
Szerintem pedig Diktátorok nagyon is vannak.
Százak, ezrek, milliók haltak, halnak miattuk, szenvednek és ismét halnak ma is.
Diktátor nem csak véres kezű lehet, lehet valaki olyan mint Orbán.
Hisz Orbánt mai tudásunk szerint (még) nem nevezhetjük “véreskezűnek” ,
de diktátornak minden további nélkül igen.
Hiszen a Diktátorok mint olyanok már levetkőzték magukról – mondják ők – a jogállamiság vétóit. Elvesztik realitásukat, emberségüket és minden olyat megtagadnak értéknek melyért a földgolyó milliárdjai értékként hajtanak, keresnek. Boldogság csak az alázat, az erő és a gyűlöletből fakadót értékelik, Embert tárgyként – feláldozhatóként – harci eszközként definiálnak …
És még ezernyi defektum jellemezhető rájuk.
.
Nem szándékozom jellemrajzát leírni Orbánnak – megtették már ezerszer, mások, máshol – de azt leírom, hogy mint Diktátor, pontosan ezer és ezer helyen, törvényben, módon tette érhető.
Jellemző mód hajszolja az országot pontosan olyan jövőbe ahol már nem írhatnánk ilyen nyugodtsággal, erről a dilettáns személyiségről (Orbán).
.
Erre reagáltam:
-
“Nincs semmiféle diktatúra, csak tehetetlenség, ötlettelenség a baloldalon. A ti problémáitok nem valós problémák. Ezt már leírtam fennebb. Elhiszitek annak a bizonyos debil, belterjes kasztnak a baromságait a diktatúráról és ezzel lefagy az agyatok.
.
Továbbá külön magyarázatra szorul, hogy az ön értelmezésében kik azok a:
„ debil, belterjes” kaszt.
Ideje lenne apát hanyagolni.
Nemsokára jön a jobbikos megváltó szövegével! Ő az igazságosztó apa…
Kedves Laci!
Van egy bibliavers, amit nagyon kedvelek és szemléletesen megvilágítja 2600 évvel ezelőttről azt, ami a mai Magyarországon a politikai katolicizmus legitimációját adja. Jeremiás 5.31.: “A próféták hamisan prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti.” Na ezért nem választási győzelem kérdése ennek az átkozott rendszernek a lebontása: a többség zsigereibe ivódott és szereti, felsőbbrendűségi tudatával, nemzeti siránkozásával, keresztény színezetű bálványimádó kultuszával együtt.
Még azt sem írhatom búcsúzóul, hogy tartsunk ki, lesz jobb. Évszázados sötétség ülte meg a Kárpát-medencét. Hogy oszlani fog-e az Úr végső beavatkozása előtt, arra kicsi az esély, de a gondolkodó “maradék tartatik meg”. Ehhez az “érték-közösséghez” -ahogy írod- legyen kitartásunk hívni barátainkat, akik vágynak valami jobbra! Üdvözlettel: J. Szabolcs
Kedves Olvasóink,
“apa” nevű olvasónknak fontos dolgai akadtak a Jobbikban, ezért őszinte sajnálatunkra távozott. Végleg. Rövid szereplése véletlen malőr, de azért vélhetően elégedettséggel tölti el olvasóinkat, milyen védett és nyugodt környezetben társaloghatnak itt egymással. Képzeljenek el még kétszáz ilyen embert itt. Admin
Számomra csak az a meglepő,
hogy a Jobbik képtelen egy vitaképes kádert produkálni. DDDDDDDDDDDDDDD