Tel-Aviv, Budapest – Dániel Péter, aki néhány hónappal ezelőtt elhagyta Magyarországot, rövid üzenetet küldött az Amerikai Népszava szerkesztősének.
„Így tiltakoztam ma a Tel-Aviv-i magyar nagykövetség épülete előtt. A Horthy-Hitler fotó hátulján ez a felirat áll: “Tiltakozom a magyarországi antiszemitizmus és a Horthy-szobrok állítása ellen. Hiszen Horthy egy tömeggyilkos háborús bűnös, aki segítette a náci Németországot és Adolf Hitlert a zsidók kiirtása során.”
Peter, jobban jarsz ha elfelejted ezt a kelet europai sz@rkupacot, es eld/e;vezd a leheto legjobban az eleteded. MO menthetetlen, en sem kotloznek vissza soha.
Daniel Peter egy mensch. MO elo lelkiismerete.
kedves berminuszolo! Remelem fizetik az ejszakai potlekot is.
Igaza van Commonsensének, felejtsd el azt az országot. Nem érdemel egy fikarcnyi gondolatot sem. Nem tanultak és nem tanulnak semmiből. Élvezd az életet Erecben.
Miracle! Dániel Péter bátor volt és provokatív, de Mensch azért túlzás, Valószínű csak a szótári alakját ismered, mert a Menschet egyébként nem ilyen személyekre mondták. Ha ő M. akkor Iványi Gábor micsoda? A Mensch a régi fogalmak szerint Iványi Gábor!!!
Tiszteletem Dániel Péternek.
Commopnsense, Avi, én voltam a nembér mínuszoló. Nem hiszem, hogy a tanácsotokat meg kellene fogadnia annak, aki elhagyta az otthonát, hazáját, mert tettekben (is) elmondta a véleményét.
Csak emlékeztetőül:
…
Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
…
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
Sok szerencsét kívánok, Dániel Péter. Bátor, hősies cselekedetével megismerte a nevét és hősies cselekedetét a vicsorgó antiszemita, fasiszta horda Magyarországon.Bölcs döntésével a lehető legjobb utat választott magának.
Hány magyar él külföldön?
Hány magyar követség van külföldön?
Hány Dániel Péter van?
.
Miről is szólt a Ripacsok című magyar film?
“Egyedül nem megy! Egyedül nem megy”
Én is a legjobbakat kivánom Daniel Peternek,! Es tartozunk neki egy bocsánatkéréssel mert nem voltunk mellette, mikor tiltakozását fejezte ki a
Horthy szobor felállitása miatt. Végig kisértem a media eseményt és a kommenteket több volt a gyalázo mint aki mellette állt! Várják az emberek?, hogy valaki elkezdje de mikor ez megtörténik “nekiesnek mint bolod tehén a fiának”
Jo példa most erre megint a szobordöntés!! Tulajdonképpen mire-kire vártok?
A csoda magátol nem jönn! A csoda maga te vagy! Egy láncszem melynélkül semmi nem egész!
figyelő
2013. november 4. hétfő
08:55
Neked az a véleményed nekem ez. Nincs harag.
Kitti!Veled értek egyet!Magára hagytuk Magyarországon és nem Ő az első és az utolsó akinek mennie kellett sajnos!
Az izraeli sajtó, média miért nem foglalkozik ezzel és általában véve a gyalázattal ami folyik Magyarorsz.-on? Nyilván Izraelben nem egy nemzetközileg jelentéktelen kelet-közép európai, harmadik világbeli fejlettségű fasiszta trágyadomb a legfontosabb; de azt sem lehet mondani hogy teljesen érdektelen volna hogy itt tartson egy EU-tagország. Persze az is kérdés, a magyar ügyekben még inkább illetékes EU , vagy esetleg a demokrácia és emberi jogok mellett állítólag rendületlenül kiálló USA miért hallgat mint szar a fűben…?
Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem Dániel Péteré!
Walla! Az USA lehet halgat most, de ha odakerül a sor akkor tesz,!! Mivel most a Nép dolga elkezdeni rendbe tenni, vagyis legalább megprobálni a háztájit !!!!!!!!
Mert már annyira gazos! Müveld!!!!!!! A te földed nehogymár a szomszéd ássa fel vagy szedje ki a gazt!!!
A nácik ma megkapták a Vona fürertől,hogy minden erővel minuszoljanak a Horty ellenes megszólalásokon.Látszik is a példa,tömegével vannak itt ezek a tetves fasiszták.
Kitti,
Nem arról van szó hogy másnak kellene cselekednie a magyar nép helyett, de attól még nevén nevezhetnék a demokratikus jogállam felszámolását, a ‘45 előtti fasizmus rehabilitálását. Elsősorban nem is az USA, hanem az EU amely intézményrendszerének – legalább is elméletileg – foglalkoznia kellene az EU alapértékeinek nyílt semmibevételével. Persze valóban, ha a magyar társadalom támogatja vagy alattvalóként ( Kertész Ákos igazsága ) lapítva tűri azt ami itt megy, akkor nem lehet elvárni a külföldtől, hogy számára fontosabb legyen a magyarorsz.-i demokrácia ügye mint a magyar társadalom számára. Például ha a magyar zsidó vezetés a Horthy korszakbeli elődjeinek szellemiségét követve hunyászkodik meg a hatalom előtt; nem kell meglepődni, hogy egy évben kétszer is az amerikai zsidó szerveztek képviselői eljönnek Pestre legitimálni a felcsuti keresztapa rezsimjét. Amúgy ami az USA kormányzatát illeti, most éppen foglalkozhatnak saját állampolgáraik illetve külföldiek lehallgatásának ügyével. Demokráciákban is lehet bevett dolog a tisztességtelenség, a képmutatás. Például ahogyan most a nyugati demokráciák ( benne az EU amely intézményeinek hivatali kötelessége volna lépéseket tenni ) lényegében némák a magyarorsz.-i viszonyokkal kapcsolatban, úgy annak idején magát Horthyt is az antant “antibolsevik” uraságai ültették a magyar nép nyakára. Azóta is napjainkig se szeri se száma a gyilkos , elnyomó rendszereknek, amelyeket “geopolitikai” megfontolásból támogat(ott) a Nyugat, beleértve természetesen az USA-t is. Nyilván aki erről kritikát mer megfogalmazni, az gyanús, azt le kell hallgatni, megfigyelni, listázni… sőt esetleg megzsarolni, megfenyegetni vagy “kiiktatni”. Kafkai, orwelli szép, új ( gyalázatos és undorító ) világ… Undorodom a politikusoktól, a hatalomtól. Ezért fontos a jogállamiság, a demokrácia hogy minél jobban korlátozva és ellenőrizve legyenek.
Az 1956-57-es magyar zsido kivandorlok- elhagytak
az orszagot- amikor Budapest falain megjelentek
a feliratok: “Icig, most nem viszunk Auschwitzig”.-
mindez 11 evvel a Masodik Vilaghaboru befejezese es
a magyar zsidosag nagy vesztesege- utan.
{Ugy nez ki, hogy a forradalomban resztvettek “kis nyilasok” is,
akik mindeg tudtak alkalmazkodni az uralmon levo parthoz}.
Amikor a tulelok- utolso erejukkel- probaltak visszaterni
az eletbe- ujra “figyelmeztetest” kaptak.
Nagyon remelem, hogy a “gyuloletbeszed” nem eleszti fel
a mult szellemet.
Vajon a magyar zsidosag megtanulja a lecket- valamikor?
trulla
2013.november 4.
hétfő
06:20
A Mensch kifejezést minden olyan emberre használjuk, aki az emberségesség
nevében és szellemében cselekedett. És ilyen szempontból nincs nagyobb
vagy kisebb EMBER. Tiszteletem Dániel Péternek, az EMBERNEK!
Walla! egyetértek veled, de az EU- és az USA is azt mondta addig amig a Nép nem lép semmit nemtudnak tenni! Sajnos a Nép halgat csak az a párszázezer hallattatja hangját néha! Tudod mi lenne?, jönnek a gyarmatositok ezt fujnák a fideSSes pereputtyok. Az emberek akiknek még van halgatnak, azt is elnéznék ha több százezret kivégeznének, sajnos ez a tapasztalatom . Nemrég sokfele jártam beszélgettem ne tud meg inkább az eredményt szörnyü buták és tájékozatlanok.
Mintha 100 év lükverc mindentéren. Az ok a Média!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ilyenek voltunk, vagyunk, leszünk(?)
Székely Éva úszó olimpiai bajnok emlékére.
Figyelemre méltó, rövid történet… Magyarország egész karaktere benne foglaltatik…
Székely Éva mondta..
Mi minden voltam már ebben az országban.
Ugye, először, a nyilasok alatt, voltam kiirtandó személy. Aztán jöttek a szovjetek, és lett belőlem osztályidegen.
Aztán azon is túljutottunk, úsztam világcsúcsot, nyertem olimpiát, s lettem a dolgozó nép kiváló képviselője.
Ezen is túljutottunk, s lett belőlem a reakciós felesége. Ilyenkor egyet tehetsz, megpróbálsz ember maradni…
Tudja, engem már vittek volna a lakásból a Dunához, az egyik nyilas le akart lőni, amikor a papám azt mondta, ne tegye, én vagyok Magyarország úszóbajnoka. Rám nézett a nyilas, kérdezte, hogy hívnak, megmondtam,
s ahogy rám nézett, az egyik szeme kék volt, a másik barna. Soha életemben nem láttam még ilyet.
Káromkodott, ott hagyott. De a többieket mind belelőtték a Dunába.
És képzelje, mi történt 1950-ben. Magyar bajnokságot nyertem, álltam a dobogón, eredményhirdetés, az úszószövetség tiszteletdíját átadja X.Y, s kapok egy Déryné szobrot. Most is őrzöm, ott van a vitrinben.
Tudja, a sport az minden politikai rendszernek a reklámja, s bemondják, hogy az Államvédelmi Hatóság tiszteletdíját átadja X.Y. őrnagy, s jön felém az a kétféle szemű nyilas. Nézek rá dermedten, ő is néz engem, majd kezet fogunk…
oldster
Megrendítő…
Avi persze hogy nincs harag.
De én remélem D.P. nem felejti el Magyarországot, ahogy azt a szellemiséget sem szabad és lehet elfelejteni, amire felhívta a figyelmet.
Egy friss hír!
http://hvg.hu/itthon/20131104_Fegyelmi_eljarast_indit_Hegedus_ellen_a_r
A nagyon bátor ember védelmet kér!!!
http://hvg.hu/itthon/20131104_Hegedus_Lorant_mindenkit_feljelent_Retvar
Szerintem, a szarkupacot csináló (minuszolók) emberteleneknek kellene véglegesen elmenni nem? Még sehol nem fröcsögtem, de már eléggé szétszaggatták ezt az országot.
Felháborítónak tartom, hogy a magyar és nemzetközi zsidó szervezetek egy mukkot nem szóltak az egészhez!
Szenthepcia
Már szóltak. Megszülték a felháborodást, bár nehéz szülés volt, estére nagy nehezen sikerült nekik.
Wittner Mariska erényességéről
2011.10.28. 13:25 asperjangyorgy
Azon kevesek közé tartozom, akik Wittner Máriát már 56 viharos napjaiból ismerik, és egyenesen a Corvin közből. Akkori tapasztalataim szerint, nyugodt lélekkel állíthatom, a politikailag megfelelni akaró Dániel Péter legalább annyira primitív, mint a szintén megfelelni akaró, csak ráadásul mérhetetlenül műveletlen Wittner Mária. Dániel Péternek fogalma sincs az akkori viszonyokról, konkrét emberi helyzetekről, például arról, hogy milyen összetételű volt a Corvin közi forradalmár “sereg”, hogyan zajlottak ott a mindennapok, és tudatlanságában vádaskodik. Az pedig kifejezetten bántó pofátlanság, hogy a fejjel lefelé felakasztott hullát leköpő kb. 35 éves nőt Wittner Máriával azonosítja. (Eörsi László védelmébe veszi Wittnert és azt írja, hogy a képen látható nő Papp ezredes holttestét köpi le, ami tévedés. Az Erkel Színház mögötti akácfára a “forradalmárok”, valójában mocskos csőcselék, Asztalos János honvéd ezredest akasztották fel. Papp honvéd ezredes még élt, amikor egy “forradalmár nő” felhasította a mellkasát és a még dobogó szívét kitépte és felmutatta. Papp ezredest utána, szintén fejjel lefelé a pártházzal szemben lévő nyárfára akasztották fel. Mindezt nem tanulmányaimból tudom, hanem abból, hogy a Corvin köziekkel – nem dicsekvésként mondom – magam is ott voltam a téren).
Érdemes egy kicsit hátrébb farolni. A vasesztergályos szakmunkásvizsga után több helyen dolgoztam, majd ahhoz a gyárhoz kerültem, amelynek a Szövetség utcában volt egy közvetlenül utcára nyíló, féltetejű, egykori szíkvíz üzemből átalakított munkásszállása. A munkásszállás ajtaján belépve balra egy kb. 15 négyzetméteres, bádogszekrényekkel zsúfolt kis szoba volt étkezést szolgáló asztallal. A nagy térben tizenegy emeletes vaságy sorakozott. Azokkal szemben három, csak hideg vizes mosdó és a terem végén balra huszonkét emberre egyetlen WC, amelyből a bűzt egy gyenge ventilátor igyekezett kihajtani – már amikor működött. A munkásszállásra már október 23-a előtt is sok lány, fiatal nő bejárt, és éjszakánként olykor hat-nyolc vaságy is nyiszorgott a nem rendeltetésszerű használat okán.
Én nem kétévesen kerültem lelencbe, mint Wittner Mariska, hanem három hónaposan, és nem intézetben éltem, mint ő, hanem sokkal rosszabb körülmények között nevelőszülőknél. Wittner Márai egy, az élettörténetét firtató interjúban azt mondja, hogy a nyolcadik osztály után gimnáziumba került – ebben is szerencsésebb volt nálam, mert annak ellenére, hogy jó tanuló voltam, vasesztergályos ipari tanuló lettem. Wittner sok kicsi hazugsága között az egyik említésre méltó, hogy azért ment el a gimnáziumtól a kedve, mert rögtön év elején feleltették kémiából és egyest kapott s attól kezdve a tanár üldözte. Én azt gondolom, hogy inkább nem füllött a foga a tanuláshoz, hiszen én 1956 szeptemberében, saját elhatározásomból, a Barcsay Gimnázium esti tagozatára iratkoztam be és a tanárok megértéssel, segítőkészen foglalkoztak velünk, nem is szólva a munkahelyemről, ahol rögtön biztosították, hogy folyamatosan egy műszakos legyek és így alkalmam nyíljék esti gimnáziumba járni, mintha a munkahelynek olyan nagy szüksége lett volna gimnáziumi érettségivel rendelkező szakmunkásokra.
Ha Wittner talán nem is volt “bableveses kurva”, annyi biztos, hogy nem járt összeszorított combbal a világban, s ennek is lehetett a következménye, hogy 16 évesen teherbe esett, és persze a fia ugyanott folytatta, ahol az anyját megpróbálták tisztességes életre nevelni: a lelencben. Hogy mindezt megelőzött volna 16 évesen egy nagy és felelőtlen szerelem, s ennek következménye lett volna nem éppen kívánatos terhessége, azt csak a forradalmár asszony tudja. De ne ragadjunk le ilyen részleteknél.
Október 23-án az egész munkásszállás részt vett a tüntetésen, mert addig nem ismert balhénak ígérkezett. És természetesen a folytatásban is. Mint annyian mások, én is ott voltam a Rádiónál, majd az Astoriában, ahol megcsodálhattam annyi film főhősét, Sinkovits Imrét, aki a Bem szobornál a Nemzeti dalt szavalta. A Rádió egész ostroma egészen máshogy zajlott, mint azt a vele készült interjúban a hős forradalmár asszony elmondja, amiből következik: lehet, hogy ott sem volt.
Egy biztos: miután részt vettünk a Sztálin szobor ledöntésénél és a Rákóczi út és Nagykörút kereszteződésébe történő szállításában, értesültünk arról, hogy a Rádiónál “ölik a magyar embereket” és odamentünk. A munkásszállás vagányai rögtön beszálltak a buliba.
Ennek következtében a munkásszállás rövidesen fegyverraktárrá alakult át. Forradalmár társaink rengeteg soha nem látott finom kaját és italt hordtak oda – gondolom, kifizették az árát. És a kishölgyek is igen elszaporodtak. Vagyis a szocialista erkölcs tanítása olyan nagyon nem fogott az ifjú nemzedéken, válogatás nélkül űzték egymással, a dicsőségesen megvívott csaták után, a fürdőszoba nélküli szexet. A partner-váltogatás esetén elég volt egy nedves hideg vizes törölköző, hogy a hölgy ismét használható állapotba kerüljön.
Mindezt csak azért említem, hogy bableves ide, bableves oda, akkoriban is könnyen ment a fiatalok szexuális ismerkedése. Október 30-ig igen sok minden eseményt átéltünk – ezekről elég részletesen írok Csapataink harcban állnak című regényemben -, mígnem október harmincadikán kora reggel a szállás néhány lakója, akik akkor már a Corvin közben domborítottak, beugrottak értünk – a munkásszállás kétszáz méterre volt a Köztársaság tértől -, hogy vegyünk részt az ávósok kifüstölésében.
Így kerültem, még a harc megkezdése előtt és az ostromra készülés közben a térre, és az Erkel Színház tetejéről a szobaparancsnokunkkal, aki a Corvin köz egyik büszkesége volt, később pedig időben disszidált, mindent végignézhettem. A pártház ostromát, elestét, az utána következő össznépi iszonyt, amelyben jelentős szerepet kapott és játszott a drukkoló csőcselék is. Az persze nem igaz, amit Eörsi állít, hogy már azon az este megkezdődött a téren az ásás. A kutatás a titkos bunker kijárata után a szennyvíz csatornákban igen, de ásni csak másnap kezdtek a Keleti tériek. Én csatlakoztam, ezt ma már szégyenkezve mondom, a forradalmárokhoz és az a megtiszteltetés ért, hogy kb. tizenötöd magammal az első éjszaka őrségben voltam a pártházban, hátha előbújnak az éj csöndjében a föld alól az ávósok. Tizenhét éves voltam. Nagyon féltem és nagy dolognak éreztem, amiben részt veszek.
Másnap este már a Corvin közhöz tartozó Práter utcai iskolában aludtam, a mádik emeleten, a lépcsőtől rögtön balra nyíló első tanterem volt a kijelölt körletünk. Rögtön megkaptuk a nemzetőri igazolványt is. Sok feladat adódott, de azt nem lehet állítani, hogy kemény szervezettség uralkodott volna. Elég sok mindenben részt vettünk a saját szakállunkra is. Hozzátehetem: sok szemét dologban is. Fontos volt, hogy a Köztársaság téri pártház előtti bunker rejtélye minél előbb napvilágra kerüljön. Lázasan közreműködtünk ebben. A “századunkban” a többség 13-14 éves gyerekekből, hozzám hasonló suhancokból állt. Mi, akik iparítanuló iskolát végeztünk, némiképpen értettünk a fegyverhez, mert elsőtől kezdve – kétéves volt az ipari tanuló iskola – részt vettünk honvédelmi oktatáson, rendszeresen jártunk lőtérre célba lőni. De hogy jelentős honvédelmi ismeretekkel rendelkeztünk volna, a legjobb indulattal sem állítható, és meleg helyzetekben eléggé teli volt a gatyánk.
Több ízben is részt vettünk olyan emberek begyűjtésében, akiknek állítólag fontos ismeretük volt a pártházról, illetve a bunker megépítéséről. November 1-én vagy másodikán éjfél tájban a Lipótvárosba mentünk, és velünk tartott egy feltűnősködő, riszáló, hangosan röhögő fiatal nő is, aki a “századparancsnokkal” láthatóan eléggé jól összestimmelt. A hölgyecske élen járt a zsidózásban és az illető zsidó úr letartóztatásában, akit aztán teherautóval, amelynek platóján tartózkodtunk vagy harmincan, a Köztársaság térre vittünk és ott átadtuk a parancsnokságnak. Talán két óra is lehetett, amikor visszaérkeztünk a körletünkbe. Utólag határozottam állíthatom, hogy a hölgy – egyik a több kamaszlány közül – Wittner Mariska volt.
A padlóra dobott matracokon aludtunk – volna, ha a nagy forradalmi hevülettel végrehajtott nemi aktusok nem zavarták volna álmunkat. Rohadt sötét volt, hiszen a Práter utcában sem volt közvilágítás. A röhögéseket és a nyögéseket hallottam. Hogy konkrétan Mariskát dugták-e, nem állíthatom, mert nem láttam, de hogy a jelenlévő nőneműeket lényegében véve kivétel nélkül nagykorúvá avatták – ha ugyan már nem voltak azok! -, abban eléggé biztos lehettem.
Mariskát ott többé nem láttam. November 4-én hajnalban repeszgránátokkal lőtték az egész Corvin köz környékét, miközben a körúton T52-es páncélosok csörömpöltek. Bennünk pedig megfagyott a lélek is. Nem volt nagy művészet repeszektől megsérülni. Mariska sérülése olyan súlyos nem lehetett, ha november 9-én már Bécsben volt. Bezzeg minket a parancsnokság november 4-én este kilenc tájban evakuált. A Szigony utcában foglaltunk el új állást és reggel onnan mentünk tovább.
Hogy a Vörös Hadsereggel vettünk fel a harcot, az enyhe túlzás. Sok páncélos és reguláris szovjet katona lépte át a határt, de nem a Vörös Hadsereg, amely akkoriban mintegy hárommillió katonát számlált. November 6-án még voltak lövöldöző gócok, de már sokad magammal az utcán mászkáltam.
56 igazán nem a bizonyos 12 napon mutatta meg igazi arculatát, hanem a történések előtti hónapokban, majd november 4-e után, amikor a munkásság is bekapcsolódott az ellenállásba, amely már nem fegyverekkel zajlott, de ugyanolyan veszélyes volt, mint maga az esztelen, összevissza lövöldözés. Sok mindent átéltünk, akik úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk és itt keressük a boldogulásunkat. Egy valamit nagy biztonsággal állíthatok: 56 nem az volt, aminek közvetlen utána, majd évtizedek múlva, illetve 1990 után állították. Az igazi arculatát talán egyszer majd megrajzolják a késői utódok, ha ugyan egyáltalán érdekel az még bárkit is.
Sok sikert Dániel Péternek, aki végre egy demokratikus társadalomban élhet, ahol az egyszerű ember, a polgár a legfőbb érték! A fasiszta Magyarországot mindenkinek el kellene hagynia, aki teheti, nem változhat ott semmi, amíg az emberek értékrendszere nem változik meg gyökeresen. 1,000 év sem volt elég a magyaroknak arra, hogy a nyugati társadalmak kultúrájával asszimilálódjanak, de átveszik mindazt, ami elvetni való és amit a nyugati társadalmak el is vetettek már régen.
Kedves Vojszka János, én ugyan csak 11 éves voltam 56-ban, de sok olyan dolgot tudnék mesélni, ami még csak nem is hasonlít azokhoz a legendákhoz, amiknek a megtörténtét nem tagadom (mert olyanokat is tudnék mesélni), de ma már az egésztől hányingert kapok, mert visszaköszön az a Magyarország, amit soha nem szerettem. A történelemhamisítók, a csak saját igazukat hangoztatók birodalma. A sok partizán, aki 45 után született, a sok forradalmár, aki mostanában született és a sok rendszerváltó, ellenzéki, aki sehol nem volt akkor, amikor még aláírni sem merték pl. a Demokratikus Chartát. Szegény Solt Ottilia és a többiek. Az a színtiszta igazság, amit Mécs Imre mondott egyik nap, hogy ami a legjobban hiányzik az a szeretet…… Önt azért olvastam végig, mert nem hőst faragott magából, hanem őszinte volt velem és mindenkivel, aki vette a fáradtságot és elolvasta a bejegyzését. Gratulálok az érzékenységéhez, az árnyalatok megmutatásához, a hitelességéhez. Azt hiszem, hogy kevesen vannak ilyenek.
Bocsánat, most vettem észre, hogy Asperján Györgyöt idézte. Ez a tény nem befolyásolja a véleményemet, gondolom azért tette meg, ,ert egyet is értett vele.
Kedves Vojszka János. Örülök, hogy leírta a valóságot amit átélt. Én ott laktam a Corvin köztől alig 300 méterre, a Práter utcai iskolába kezdtem el az általános iskolát, a Horváth Mihály téren folytattam. Fiatalabb vagyok, én csak sok mindent láttam, amit gyerekeknek nem lett volna érdemes látni, de amikor az ember a harcok közelében él, a Kilián laktanya fiataljait etetik a ház asszonyai, mindenki mesél, aztán időnként ki kellett menni élelemért is, vagy csak hülye kíváncsiságból nézni a harcot az Üllői úton az árkádok alól, vagy rohanni egy éppen arra járó Orosz tank elől, az ember lát néhány dolgot, sok halottat, kivégzést is, stb. Édesapám a Ganz-Mávagban volt esztergályos, megfordult mindazokon a helyeken, amit leír és ugyanezeket mondta el nagyjából, amit itt olvasok. A házunkban is mindenki nagy hős volt, a férfiak molotov koktélokkal felszerelve, várták a tankokat a háztetőn. Amikor végre jött három tank, a felnőttek sem voltak hősebbek, mint én, aki a kapuban véletlenül és őrizetlenül ólálkodtam, láttukra annyira megrémültem, hogy orral beleszaladtam a mögöttem levő lépcsőkbe. A tankok elgördültek a szűk utcánkon a Práter utcánál elfordultak, a férfiak pedig mind szép lassan lejöttek a tetőről, hátrahagyva a molotov koktélos üvegeket. Én ezért nsm tartottam soha hitelesnek, hogy a sok-sok vegyes és képzetlen, szervezetlen emberekből összeállt “forradalmárok” sok jót tettek volna. Sebaj, a kormányok Magyarországon minden 4-8 évben megírják a Magyar történelmet, ahogy nekik tettszik. Az 56-os forradalomról pedig százszor annyi mesét írtak, mint valóságot. Az ön őszinte írása viszont mindezt nagyon jól illusztrálja. Köszönöm.
Oldster! Székely Éve,hála istennek,még él!!!Összekevered a volt férjével,Gyarmati Dezsővel,aki nemrég halt meg!
Daniel Peter, Te sem vagy mar az igazi. Az a rezbe vesett szent korona nem erdemel meg legalabb egy kaszinotojast vagy egy homusszal toltott pitat? Az a korona a Horthy uralom szimboluma volt, 1919 es 1945 kozott Magyarorszagon minden a “szent korona neveben” tortent, Szenes Hanna halalos itelete is ugy kezdodott.
A Horthyimado mocsokkormany es mocsok kovetoik mar most a tortenelem pocegodreben vannak, ideje betemetni azt a godrot mert az egesz vilagot elarasztja a buzuk.
M,I, T
És a világ csak szagolgatja, szagolgatja….tán néha kicsit fintorognak is….aztán megy minden tovább, éppen csak nem dicsérik meg!
Dániel Péter IGAZSÁGOSABB embere van !!!!!!!!!!!!!!!