Zavartan forgatom a néhány soros meghívót. San Francisco belvárosában, az Atelier Galéria előtt állok, és nem tudom hogy jó helyre jöttem-e. Elnéztem a címet? Én egy kis stúdiótárlatra számítottam, de ez egy tágas kiállítóterem a kaliforniai metropolis egyik legforgalmasabb utcáján.
Festők ezrei álmodnak arról, hogy San Francisco-ban éljenek, dolgozzanak és kiállítsanak; kíméletlen a verseny. Hogyan kerülhetett ide ez a Békéscsabáról elszármazott festő? Ráadásul önálló kiállítása van, 16 vászna lóg a falakon két teljes hónapig.
A megnyitóra sokan eljöttek. Gena Banducci, a galéria vezetője, sajtóanyagot nyom a kezembe, elmondja, hogy az Academy of Art University legtehetségesebbjeinek adnak lehetőséget a bemutatkozásra. Ez az első eset, hogy mesterkurzusukon végzett művésznek önálló tárlatot rendeztek. Jól hallottam? Első eset? Igen, az.
Az 1929-ben alapított művészeti magánegyetem a legnagyobb az Egyesült Államokban. Borsos a tandíj, a hallgatók stúdiói a város történelmi épületeiben találhatóak, és 90%-os a lemorzsolódás. A mesterkurzusra csak korábbi teljesítményt felmutató művészeket fogadnak el.
Simon az utolsó két évben készült olajfestményeivel mutatkozik be. Állandóan festek – magyarázza. Domináns színei a fehér, a fekete és főleg a szürke, annak minden elképzelhető árnyalata. Alig látok sárgát vagy vöröset. Képei gondosan szerkesztettek, a fény és árnyék játéka, egyfajta rejtett, intuitiv struktura jellemzi azokat. Határozott, tudja hogy mit akar mondani, nem bizonytalan, nem csapongó. A tárlat gondosan szerkesztett, átgondoltan válogatta képeit. Jól ismeri a vásznat, a festéket, a texturát; keményen dolgozó, fegyelmezett művészembernek tűnik. A témák egyszerűek, első pillantásra legalábbis annak tűnnek, de meglep a nüanszok, a rezdülések kidolgozása. Képei alapján idősebbnek gondolom Simon-Mazulát.
40 éves. Szegeden rajz-matematika szakot végzett, majd Békéscsabán tanárkodott. Ezután Budapest következett, számítógépes grafika és filmkészítés. Nekem tetszik a Halászbástyán forgatott Snap című rövidfilmje. Dubajban is dolgozott, majd jött a nagy elhatározás; San Francisco és festőiskola. Beleszeretett a Bay Area Figurative Movement-be. Hát igen, nem csodálom, Diebenkorn, Thiebaud iskolát teremtettek.
A megnyitón egy afroamerikai úriemberrel beszélgetek, számítógépes játékgrafikát tanít. Tibor nagyon erős festő – mondja és bólogat. Egy pohár pohár Chardonnay-t szürcsölök amikor ismerősbe botlok, Tibor olyan szerény – súgja.
Az árjegyzéket kétkedéssel vegyes mosollyal forgatom, a képek árai ötezer dollárig (kb. egy millió Ft) is felszaladnak. Nem túl magasak az árak? – érdeklődök. Nathan, a kiállítás egyik szervezője elmondja, hogy egy képet már el is adtak. Eladtak? Alig egy órája nyílt a kiállítás. Igen, egy már elment, a többi is el fog – nyugtat meg.
Néhány nappal később a galériával szemközti kávézóban ülök Simon-Mazulával, és azt kérdezem tőle, hogy milyen érzés kiállításának plakátját látni az utca túloldalán. Csak most kezdem felfogni – magyarázza. Az American Art Collector októberi száma is lehozta tárlatát, de az indulás nehéz volt. Borzasztóan drága a város, szerencsére felesége, Diána, mindenben segít, felvették egymás családnevét amikor egybekeltek. Onnan a Mazula. Kellemes, udvarias, nyugodt, mintha a szomszédos felhőkarcolóból kilépett bankárral beszélgetnék.
Régebben a vásznaimat is magam feszítettem – magyarázza, és hosszasan beszél festékkeverési technikájáról. Mindennel festek, néha a kezemmel is – elmosolyodik. Dubajban élénkebb szineket használt, de San Francisco-ban a szürke dominál. Az óceáni köd színe ez, amely olyan gyakran beborítja a várost. Falfreskót is csinált egy iskolának, és valóban gondosan szerkeszti képeit. Elvégre matematikát is tanítottam – mondja. A néhai Schéner Mihály nagy hatással volt rá, sokat beszélgettek, nagyon bíztatta. Elmondja, hogy Amerika megváltoztatta, festőként is sokat nőtt. Néha ma is vívok, segít a koncentrálásban – teszi hozzá. Fiatalabb korában ifjúsági vívóversenyekre is járt.
A teámat kortyolom és arra gondolok, hogy bátor ember Simon-Mazula. Félvilágnyira szülőföldjétől, elképesztően sok munkával, egycsapásra berobbant Amerika művészvilágába. Egykoron a fiatal Diebenkorn is San Francisco-i szólókiállítással indította el a karrierjét.
A kávézó előtt búcsúzunk. Szemközt plakát hírdeti, hogy Simon-Mazula Tibor önálló kiállítását a feltörekvő tehetségek sorozatban rendezték meg. Elindulok a földalatti megállója felé.
(Simon-Mazula Tibor szólókiálítása december elsejéig látható az Egyesült Államokban. Atelier Galéria, 79 New Montgomery Street, San Francisco, Kalifornia)
A kiállítás megnyitójának képei az alábbi weboldalon találhatóak.
A művészt bemutató amerikai videó itt látható.
Jó volt olvasni róla. Gratulálok a fiatalembernek!Nem kis út, amit megtett.
Jó nézni a képeit. Meg a művészt is a videón.
Végre valami, ami nem politikai mocsok. Amibe nem tudtak belegyalogolni a horthysta neonácik.
Jó tudni, hogy ez is létezik a világban.
Gratulálok a művésznek és köszönöm a tudósítást.
Itt megmutatja a festőmüvesz a munkajat,ahol ertekelik! Gratulalok a muvesznek!
Kedves Oldberg, Dicséretes hogy tudna örülni egy politikamentes cikknek, hírnek. Azonban Ön mégis igyekszik viszályt kelteni. Nem értem mi keresnivalója van a hozzászólásoknál Vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, na meg a neonáciknak?
Kérem ne is válaszoljon. Ön önmaga paródiája.
Gratulálok a művésznek, sok sikert kívánok neki. A képei ízlésesek és nagyon festőiek.
Simca ! Gratulálunk !!