A német nyelvű sajtó széles körben beszámol arról, hogy a magyar törvényhozás lényegében kriminalizálja a hajléktalanokat. Ez önmagában is örvendetes, miután a talán mégiscsak illetékesebb magyar (nyelvű) sajtó – beleértve az ügyben feltűnően lagymatag, baloldalinak mondott orgánumokat – a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatja az egyre hidegebb utcán fázó, nyomorgó, tetvészkedő, a méla ködön át létező „indiai szintű” honfitársaink szenvedése iránt. Különösen megindító ez egy országban, melynek frissen avatott, dicsőséges alaptörvénye, igaz, vitatható módon, de mégiscsak súlyt helyez a „kereszténység történeti értékekeire”. Egy olyan országban, amelynek miniszterelnöke nyálas érzelgősséggel, humanista empátiával szózatban védi meg alkotmányunk hajléktalanüldöző passzusát.”Vajon emberhez méltó-e honfitársaim, az utcán lakni?”, ámolyog szívhez szólóan Orbán a köztévében, miközben szépreményű polgármester növendéke, Kocsis Máté Junior a Józsefvárosban előzetesen tesztelte a dolgot (pontosabban annak kommunikációs visszhangját), népszavazást írva ki a koldusok és hajléktalanok erőszakos eltávolítása tárgyában. Különösebb eredmény nélkül. Illetve – magasabbról nézve az eredményt (a döglesztő közönyt) – valami tanulsága volt az akciónak. Az jött ki ugyanis belőle, hogy a többség tesz az egészre. Akit meg mégis izgat, az leginkább hatósági, rendőri erőket vetne be, komplex módon kombinálva a bilincs nemes tárgyi eszközét a pénzbüntetéssel (miből?) és a „hazatoloncolással.” Hova? Haza a semmibe. A derék kis Kocsis yuppie attól a perctől meredeken ívelő karriert fut be a Fideszben. Elnyerte miniszterelnök urunk magas tetszését is. Ma kirakatember, pártjának ifjú farkasa.
Ilyen morális állapotba jut az ország, amelynek élveteg, korrupt és lelkiismeretlen politikai osztálya a „felszínen maradást”, a nemzeti javak újraosztását, a zsákmányolást emelte vezérelvvé. Azért valami különbséget tenni kell. A baloldal (a baloldalnak mondott micsoda) legalább nem hivalkodott közönyével, míg Orbán alkotmányerőre emeli, fennen hirdeti, egészségügyi elvekkel bástyázza körül a hajléktalanüldözés politikáját. Megértem, hogy az urakat a látvány is zavarja. A bűz, a földön fetrengő testek, egy „emelkedő ország” sebei. Becslés szerint 30-35 ezer ilyen ember él-hal magyar hazánkban, akit nem áld, hanem ver a sors keze, hogy egy népszerű nótára hivatkozzunk, amely nemrég jelent meg újra CD-n, Semjén kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes védnöksége mellett.
Nem a sors keze ver, hanem a pártpénztárnokoké.
Miért kellene eltűrni?
Kérem a kereszténydemokraták Istenét, hogy mérje rá ezekre a gazemberekre is azt a keresztet, amit a hajléktalanok viselnek!Mind egy szálig azt érdemlik, mert akiben nincs a könyörületnek egy szikrája sem az elesettek iránt, az megérdemli!
Igen. Helyes. Mi van? Rosszul szerkesztem mondanivalóm, meg mindenféle. Na, majd az open officon. Legfeljebb azt ti nem olvassátok.
Na és?
http://athenaintezet.hu/gyuloletbuncselekmeny_lista
Amióta egy pap kiírta egy pécsi templomban, hogy menjenek màshova koldulni, azóta nem lepôdöm meg a témàban semmin…..:((
Ostorral hajtanàm el Calcuttàba ezt a sok szemétlàdàt Semjénnel az élen, àpoljanak ott lepràsokat életük végéig egy tàl ételért.
Az összeharàcsolt vagyonokból pedig lehetne költeni a szegényekre is meg a szegénység felszàmolàsàra is. ( az elmúlt idôszak összes szivtelen, korrupt csalójàról beszélek, ún. jobb- és baloldaliakról egyarànt )
http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/09/30/amirol-a-hazai-media-melyen-hallgat/
Amiről a hazai média mélyen hallgat!
Posted on 2013/09/30 by Híradmin
OTP“A napokban Párkányban (Szlovákia) intéztem céges ügyeket a helyi OTP Bankban. A bankban kígyózó sor fogadott, a biztonsági őr az utcán osztogatta a sorszámokat. Kérdezte tőlem, hogy hova-hova, mondtam, hogy céges számla, erre mondta, hogy csak egyenesen tovább, nekem nincs szükségem sorszámra.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Az ügyintézés folyamán továbbra is furcsának találtam a sort, így megemlítettem az ügyintéző hölgynek, hogy látszik, hogy ők sokkal jobbak, mint a szemközti CSOB Bank, mert az kongott az ürességtől. Erre a következő párbeszéd zajlott le köztünk:…
- Ááá, már ez megy egy hete. Most fizetjük a határon túli magyaroknak az iskolakezdési támogatást.
- ????
- Nem tudta? A Bethlen Közalapítvány fizet az igény szerint.
- ????????
- Ti magyarok (mert a hölgy szlovák, csak remek magyar tudással) fizettek minden határon túli magyarnak, aki igényli ezt.
- Ne haragudjon, de ha nem banktitok, akkor megkérdezhetem, hogy mégis mennyit?
- Sajnos pontosan nem tudom, mert a kollégáim foglalkoznak ezzel, de úgy tudom, hogy függ sok mindentől, de úgy 70 és 150 euró között összegről van szó.
Alig vártam, hogy haza érjek és utánanézzek. Nos, akárhogy is kerestem, egy 2011-es Eduline cikken kívül semmit, de semmit nem találtam. (Ki a fene olvassa az Edulinet?) Nos, az Eduline 2011-es cikke szerint mintegy 246,000 igénylőnek fizettek ki 5,4 milliárd forintot. Ez igénylőnként kb. 22 ezer forint, tehát az ügyintő hölgy által minimumként említett 70 euró “ül”.
Mindeközben itthon, ha iskolakezdési támogatást akarok adni a kollégáimnak, az agyament adminisztrációval jár, kápét már nem lehet adni, és persze közel tízezer forint „kedvezményes” adó terheli, ha a maximum 29600 forintot szeretném nyújtani, addig a határokon túl élők egy roppant szimpla adminisztrációval és igényléssel megkapják készpénzben.
Azt még valahogy benyeltem, hogy a határokon túl élők szavazhatnak, holott nem itt élnek, nem itt adóznak. Jó legyen! Négy évenként csak egyszer kerül pénzbe, de bosszantó.
De hogy valakik Szlovákiában, Romániában, Kárpátalján, Vajdaságban stb. azért markoljanak fel pénzt, hogy az adott ország, adott tanintézményébe járhassanak a gyerekeik, az már bicskanyitogató! Mindezt úgy, hogy mindannyiunk adóforintjából vesznek el. Fogadjunk bármibe, hogy az az 5.4 milliárd jól jönne a magyar oktatásnak, egészségügynek is!
És az a legszebb az egészben, hogy mindenről mindenki hallgat. A jobboldali sajtó, ami genetikailag késztetve van arra, hogy még a visszalépést is egy hatalmas ugrásnak minősítse szemérmesen hallgat minderről.
Miért???
Mert egy ilyen elvtelen pénzügyi támogatás valószínűleg a jobboldali szavazóknál is kiverné a biztosítékot. Mindenki gondolkodjon el ezen, a sajtó tele van iskoláskorú gyerekek szüleinek a panaszaival, akik adófizető állampolgárként sem, vagy igen nagy nehézségek árán kapnak némi állami- vagy önkormányzati támogatást. Mindenki gondolkodjon el ezen a dolgon, és tegye fel a kérdést: tényleg csak az “elmúltnyócév” kormányai voltak nemzetrontók???”
Forrás: Facebook
Nemzeti InternetFigyelő
A keresztenysegrol anyit, hogy az egyik elsodelges feladata az evangelium hirdetesevel egyutt, segiteni az arvakat es az ozvegyeket. (fuggetlentul azok hitetol, szinetol, fajatol)
A keresztenyseg hozta letre az elso korhazakat, adott menedeket az utcagyekeknek.
Ami most “kereszteny” neven fut MO-n, az nem mas mint vallasos istentelen kepmutatas, kivagyisag, a masik lenezese, elnyomasa kirablasa. A kereszteny kifejezes eredeti jelentese a “krisztusi” angolul christian ami egyes egyedul krisztus vagyis Jezus koveteset jelenti, fuggetlenul barmi felekezet/gyulekezet vagy un.egyhaz tagsagtol. (Persze fontos a kozosseghez tartozas, de nem feltetel). A mai magyar hivatalos “keresztenysegben” nincsen semmi krisztusi, az undorito balvanyimadastol kezdve (egyaltalan nem szent korona ekszerek, szent isti jobbkeze, mariaorszaga), mind mind biblia es krisztus ellenes vagyis ANTIKRISZTUSI. A politikai eletrol meg az allamvezetestol senki sem varja el hogy kereszteny legyen. Isten egyedul Izraelben kototte ossze a “vallast” a papsagon keresztul az allammal, de ott is jol meghatarozott es elkulonitett funkciokkal. (A nep veszte lett hogy kiralyt kivant a birak helyett). Az UjSzovetsegben egyetemes pappsag van vagyis mindenki pap aki kereszteny, ezert a kulon papsag mint pl katolikus reformatos, nem mas a pogany papsag szervezetenek a “keresztenysegebe” valo injektalasa es ennek a hivatalos keresztenysegnek a teljes korrumpalasa. A helyi kozossegek es az emberkozeli gyulekezetek sokkal inkabb biblia kepet mutatnak !
Ha Orbán így folytatja Magyarország tele lesz bejelentett lakcímmel és mobiltelefonnal rendelkező lakás nélküli utcán tengődő hajléktalanokkal, akiknek semmijük nem lesz csak papírjuk arról, hogy nem hajléktalanok, és nem kriminalizálhatók valamint jogosultak minden társadalmi segélyre.
.
Ezt ugyanaz a nem kormányzati hanem másik maffia fogja megszervezni és némi “közmunkáért” vagy készpénzért árulni a magyar népnek akik ma még csak területpénzt szednek be a koldusoktól, cipópucolóktól, guberálóktól és az utcán haldoklóktól.
.
Ha ez intézményesítve beindul az általad hajléktalanná tett nagyszámú tömeg miatt, akkor milyen eszközhöz nyúlsz Orbán?
Reflektor
A hazai média hallgat. Elég volt a parlamentben Semjénnek válaszolnia egy hozzá intézett kérdésre,miszerint:milyen jogok fogják megilletni a magukat honosítókat?
Semjén keresztényietlen Zsolt akkor mondta ki az örök érvényűt: nincs kétféle állampolgár, csak egyféle. Mindazokat a jogokat, amiket határon belül élveznek az állampolgárok, megkapják a határainkon túl élő honosított állampolgáraink is.
.
Megjegyzem erről már írtam akkor, amikor felháborodtam a kormány bőkezű támogatása végett, és ez még a honosítás előtt volt.
Már akkor is kaptak támogatást azok a határon kívüliek, ha magyar nyelven taníttatták a gyereküket.
Ehhez jöttek még hozzá a honosítás után a magyar állampolgároknak járó szociális járandóságok.Úgymint oktatás, eü-i ellátás,nyugdíj, és más egyebek.
Mindezt a határon kívül nyitott kormányirodák intézték a honosítással együtt,Tőkést jól megtámogatva, hogy a szavazatmaximalizálás elég sikeres legyen.
Akkoriban volt egy cikk (ma is megtalálható) a Pest megyei Hírhatárban az Ukrajnából 10 ezrével átjövő, és nyugdíjat igénylőkről. Mindenki, aki igényli, megkapja az átlag nyugdíjat, ami akkor 85 ezer Ft volt.
.
Micsoda anomália! A határon belüli nyugdíjas ledolgozza az életét, és a rendszerváltás hozta káosz végett megkapja az 50-60 ezres nyugdíját amiért egész életében járulékokat fizetett, ajándékként meg adnak egy bemutatott igazolásra 85 ezer Ft-ot, minden előző járulékfizetés nélkül! És ez csak a nyugdíj! Hol van még az ingyenes eü-i ellátás, a gyed, a gyes, és más járulékok összege!
.
És csinálják folyamatosan a görögtüzet, nehogy az a buta magyar gondolkodni kezdjen!Ezekről sem beszél az ellenzék, pedig ez is dolga lenne! Csak inkább nem szólnak, nehogy a választáskor emlékezzen rá a határon túli szavazó, akinek elég levélben választva leadni a szavazatát..
.
Ehhez már csak egy adat. Semjén keresztényietlen Zsolt büszke az állítása szerinti 500 ezer majdani szavazójukra! Ezt be lehet szorozni a szociális juttatásokkal, és lehet párhuzamot vonni a határon belül élő nyomorultak ellátásával.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!
:Elnézést.Lehet, hogy kicsit hosszú, de érdemes elolvasni.
Ördögi emberek. Az emberi gonoszság lélektana.
A gonoszság teológiai modelljei
Bûn
Pokol
Bûnbakképzés
Ellenséges nárcizmus
Az élet mûvészete
Szabad akarat
A gonoszság meghatározása
A betegség meghatározása
A gonoszság ismérvei
A fóbia
A mentális egészség
A csoportos gonoszság lélektana
A nyáj – vagy tömegember lélektana
Az emberi gonoszság elleni kûzdelem mindíg saját házunk táján kezdõdik. Az ennek következtében kibontakozó öntisztulás lesz mindig a legnagyobb fegyverünk.
Az emberi gonoszság túl fontos és összetett, így nem fér el egyetlen gondolkodási keretben. A valóság tökéletes megértését soha nem érhetjük el, csupán csak egyre közelebb kerülhetünk hozzá.
A keresztény vallási modell: az emberiség, az egész univerzum jó és rossz erõk, az Isten és az Ördög közötti titáni kûzdelem részese. A csatatér pedig az emberi lélek. Az emberi élet értelme is e csata körül forog.
A XVII. sz. végén a Galilei pert követõen, a tudomány és az egyház hallgatólagos társadalmi egyezséget kötött, amelynek értelmében mindennemû kapcsolatot megszûntettnek egymással. A világot önkényesen “természetire” és “természet felettire” osztották fel. Az egyház elfogadta, hogy a “természeti” világ a tudósok hatáskörébe tartozik, viszont a tudomány is beletörõdött, hogy nem üti bele az orrát spirituális vagy értékekkel kapcsolatos kérdésekbe. Sõt odáig ment, hogy magát “értékitélet-mentesnek” definiálta.
A gonosz ellentétes az élettel. Valami olyan, ami az életerõ ellen hat az élet elveszejtésének érdekében.
A gonosz a lelket is megöli. Van néhány alapvetõ jellemzõje az életnek – különösen az emberi életnek – úgy, mint az érzékelés, a mozgás képessége, az éberség, a fejlõdés, az autonómia vagy az akarat. Lehetséges ezek elpusztítása a fizikai test elpusztítása nélkül is.
A gonosz tehát olyan erõ, rejtõzzön akár emberi lényen kívül vagy belül, amely el akarja pusztítani az életet és az életkedvet.
A jóság pedig ennek az ellentéte. A jóság segíti az életet és bátorítja az életkedvet.
A gonosz felismerésének igazi célja, hogy amikor csak lehet, meggyógyíthassuk, amikor pedig nem tudjuk meggyógyítani, akkor tovább kell tanulmányoznunk, hogy végleg megszûntethessük.
A gyógyítás a szeretet eredménye. A szeretetnek éppen ez az egyik funkciója.
Az emberi faj kialakulása óta kûzd a gonosszal és mindaz, amit ebbõl a harcból megtanult, tudatosan vagy nem beépült mitológiájába és irodalmába.
Valamennyi vallás nagyban hozzájárulhat a gonoszság lélektanához. Három nagy teológiai modell létezik a gonoszsággal kapcsolatban:
Nondualizmus /hinduizmus-buddhizmus/: a gonosz az érem másik oldala. Ahol élet van ott halálnak is kell lennie, ahol növekedés, ott pusztulás, ahol teremtés ott pusztítás.. Ebbõl következik, hogy a nondualizmus szerint a jó és a gonosz közötti különbség csak illúzió.
Integrált dualizmus: megkülönbözteti a jót a rossztól, de elképzelésük szerint a gonosz is Isten teremtménye. Amikor szabad akarattal ruházott föl minket, akkor azt is lehetõvé tette számunkra, hogy a rosszat válasszuk. Martin Buber zsidó teológus szerint a gonosz “az élesztõ a tésztában, az Isten által a lélekbe helyezett erjesztõ anyag, amely nélkül az emberi lélek nem kelhet meg, így nem is emelkedhet fel.
Ördögi dualizmus: a gonosz nem az Isten kreációjának, hanem egy szörnyû daganatos burjánzásnak tekintim amely nem áll Isten kontrollja alatt.
A gonoszság megfertõzi vagy valamilyen módon elpusztítja azt, aki túl sokáig a közelében marad.
A gonosz és a bûn:
Nem maga a bûn megléte jellemzi legjobban a gonosz embereket, hanem bûnük bonyolúltsága, konzisztenciája és állandósága. Nem maga a bûn a gonosz fõ hiányossága, hanem a bûn el nem ismerése.
Jung szerint a gonoszság annak a következménye, hogy a személy nem képes “találkozni” az árnyékszemélyiséggel. A rejtõzködés és a titkolózás az ördögi emberek alaptémája.
Bûnözni nagyon általánosan megfogalmazva annyi, mint “elvéteni a célt”, vagyis mindíg bûnt követünk el, amikor célt tévesztünk. A bûn nem több és nem kevesebb, mint az, hogy nem tudunk állandóan tökéletesek lenni, így hát mind bûnösök vagyunk.
Semmi más, csakis saját bûnösségünk tudata óvhat meg a lelki pusztulástól!
A lelki szegények nem követnek el gonoszságokat. Az olyan ember nem lesz gonosz, aki bizonytalan igazában, aki megkérdõjelezi saját indítékait, aki fél, hogy elárulja önmagát. Gonoszságot a lelki “kövér macskák”, napjaink farizeusai, az önelégültek követnek el, akik azt gondolják, hogy õk bûn nélkül valók. Pontosan õk azok, akik nem tudják elviselni az önvizsgálat kellemetlenségét.
Meglehet, hogy kellemetlen bûnösnek érezni magunkat, de ennek köszönhetjük, hogy nem veszítjük el a kontrollt bûneink felett.
A pokol lényegét tekintve egy olyan létállapot, amilyenre önmagunkat formáljuk: az Istentõl való végérvényes elszakadás állapota, amely nem annak a következménye, hogy az Isten elutasította az embert, hanem annak, hogy az ember elutasította Istent, és ez az elutasítás örökkévaló., mert önmagában megrendíthetetlenné vált.
A gonosz emberek legjellemzõbb viselkedésformája a bûnbakképzés. /projekció/ Mivel magukat kifogástalannak tekintik, élesen kirohannak az ellen, aki hibát vél felfedezni bennük.
A bûnbakképzés legfõbb mozgatója: az önkritikától való félelem. Az önkritika felhívás a változásra. Ha kritikusan tekintek valamely vonásomra, akkor elkötelezem magam e vonás megváltoztatása mellett.
A személyiség régi mintázatának meg kell halnia, hogy új születhessen a helyén. A gonosz patológiásan ragaszkodik személyisége állandóságához, amelyet nárcizmusában tökéletesnek lát.
A gonosz emberek “tökéletes” énképük fenntartásának szentelték magukat, állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy a morális tisztaság látszatát keltsék. Nincs motivációjuk, hogy valóban jók legyenek, ugyanakkor nagyon szeretnének jónak látszani. Jóságuk a színlelés szintjén marad. Hazug a lényük.
Õk azonban nem azért hazudnak elsõsorban, hogy becsapjanak másokat, hanem azért, hogy önmagukat csapják be. Ugyanis nem képesek elviselni az önvád okozta fájdalmat. Ugyanakkor bár nem ismeri el, de valahogy mégis érzi saját gonoszságát. Pontosan ez az az érzés, amely elõl fanatikusan menekül.
A gonosz legalapvetõbb jellemzõje nem a bûn vagy a tökéletlenség érzésének hiánya, hanem az, hogy képtelen elviselni ezt az érzést.
A gonosz ember szakadatlanul azzal van elfoglalva, hogy gonoszságának bizonyítékait a szõnyeg alá söpörje.
Akkor válunk gonosszá, ha megpróbálunk elrejtõzni saját magunk elõl. A gonosz nem csak közvetlenül követi el bûneit, hanem közvetve, elleplezõ mûködése révén. A gonoszság nem a bûntudat hiányából, hanem a bûntudat elkerülésére tett erõfeszítésekbõl származik.
A mentális betegségek gyökerénél a legtöbb esetben a lustaságot, pontosabban azt a vágyat találjuk, hogy megmeneküljünk a “törvényszerû szenvedéstõl”.
A mentálisan egészséges emberek többé vagy kevésbé, de alárendelik magukat lelkiismeretük elvárásainak. A gonosz ember azonban nem ezt teszi, az õ esetében a bûntudata és akarata közötti kûzdelembõl az akarat kerül ki gyõztesen. Erõs akaratú férfiak és nõk ezek, akik mindig a maguk feje után mennek.
A gonoszság úgy is meghatározható, hogy az “a mások felett gyakorolt hatalom nyílt vagy leplezett alkalmazása a lelki fejlõdés elkerülése érdekében”.
Az “akarattal” kevésbé felruházott élõlények jobban ki vannak szolgáltatva ösztöneiknek. Amikor az ember kivált az állatvilágból, egyben felszabadult az ösztönök irányítása alól is és ettõl kezdve szabad akarattal rendelkezett. Ez a fejlõdés válaszút elé állította az embereket: válasszák a totális akaratot, vagy rendeljék alá magukat egy magasabb princípiumnak és keressék az önkontroll új útjait.
Az akaratos ember képtelen az engedelmességre – alapjában véve ez jellemzi azt a rosszindulatú nárcizmust, amelyet olyan szemléletesen mutatnak be a Sátánról illetve a Káinról és Ábelrõl szóló történetek.
“A büszkeség bukáshoz vezet” tartja a mondás, a laikus pedig azt nevezi egyszerûen büszkeségnek, amit a pszichiáter szakzsargonja “ellenséges nárcizmusnak” hív. Ez a gonoszság gyökere.
A büszkeség bûne alatt nem az elismertségnek azt a teljesen helyénvaló érzését értik, amit akkor él át az ember, amikor valamit nagyon jól csinált. Persze az ilyen büszkeség is rejtegethet csapdákat, ugyanakkor az egészséges önbizalom, a reális önértékelés alapját is képezheti. A büszkeség bûne inkább annyit jelent, hogy valaki a valóságtól elrugaszkodva tagadja saját bûnösségét, tökéletlenségét.
Az ellenséges nárcisztikus személy ragaszkodik ahhoz, hogy “minden körülménytõl függetlenül megerõsítsék”.
A szerzõ tapasztalatai szerint a gonoszság öröklõdik a családban!: Ha a szülõk kegyetlenek és nem szeretik a gyermeket, vagy valami más miatt válik traumatikussá a gyermekkor, akkor az infantilis nárcizmus olyan pszichológiai fegyverré válhat, a gyermek kezében, amellyel az elviselhetetlen élet megpróbáltatásai ellen védekezhet. A gyermek gonosszá válhat annak érdekében, hogy megvédje magát gonosz szülei támadásától.
A helyzet az, hogy vannak jó és vannak gonosz emberek, de legtöbbünk valahol a kettõ között helyezkedik el.
A választás képessége folyamatosan együtt változik az életvitelünkkel. Minél tovább hozunk rossz döntéseket, a szívünk annál inkább megkeményedik, minél gyakrabban döntünk jól, a szívünk annál jobban meglágyul, vagy inkább annál elevenebb lesz.
A legtöbb ember nem azért mond csõdöt az élet mûvészetében, mert eredendõen rossz, vagy mert annyira akaratgyenge, hogy eleve képtelen a jobb életre – azért vallanak kudarcot, mert nem ébrednek rá, hogy válaszúthoz érkeztek és dönteniük kell. Nem tudatosul bennük, hogy mikor kérdez tõlük az élet valamit, és hogy mikor van még módjuk többféle választ adni. Azután, ha ráléptek a rossz útra, minden lépéssel egyre nehezebb nekik bevallani, hogy bizony rossz úton járnak, gyakran csak azért, mert azt kellene beismerni, hogy vissza kell menni oda, ahol az irányt elvétették, és tudomásul kell venni, hogy idõt és energiát pocsékoltak el.
A szabad akarat, mint általában a nagy dolgok, paradox jelenség. A szabad akarat egyrészt valóságos. Képesek lehetünk szabadon választani, jelszavak, kondicionálás vagy más külsõ faktorok nélkül is. Másrészt viszont nem választhatjuk a szabadságot. Csak két lehetõség van: vagy alávetjük magunkat Istennek és az Õ jóságának vagy pedig elutasítjuk, hogy alávessük magunkat bármi másnak saját akaratunkon kívül.
Végsõ soron vagy Istenhez vagy az Ördöghöz kell tartoznunk. Erre a paradoxonra már Krisztus is rámutatott, amikor azt mondta: “Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki viszont elveszíti értem életét, az megtalálja.”
Nem leszünk véletlenül a gonosz partnerei. Felnõttként semmi nem kényszerít minket a gonosz csapdájába, mi magunk építjük a csapdát.
A gonoszság meghatározása A mások fölött gyakorolt hatalom nyílt vagy leplezett alkalmazása a lelki fejlõdés megakadályozására, annak érdekében, hogy megõrizhesse saját beteg énje integritását. Röviden: bûnbakképzés. Ahhoz, hogy a gonosz visszaélhessen hatalmával, elõször is hatalommal kell rendelkeznie. Ahhoz, hogy egy felnõtt a gonosz áldozatává váljon, erõtlennek kell lennie.
Egyes nézetek szerint, az ember csak akkor tekinthetõ betegnek, ha fájdalomtól vagy fogyatékosságtól szenved – egyszóval szenvedés nélkül nem létezik betegség.
Ezzel szemben az érzelmi betegségek hátterében gyakran éppen a szenvedés átélésére való képtelenség áll.
A gonosz ember tagadja, hogy bûntudattól szenvedne – saját bûnösségének, alkalmatlanságának, tökéletlenségének érzésétõl – éppen ezért másokra hárítja fájdalmát projekció és bûnbakképzés útján.
A gonosz ember elképesztõ mennyiségû lelki energiát pazarol el az álcázásra. Legalább annyi energiát fordít körmönfont racionalizációira és destruktív kompenzációira, mint egy egészséges ember a szeretet kifejezésére. Ugyanis retteg attól, hogy az álca egyszer csak lehull és leleplezõdik a világ és saját maga elõtt.
A betegség meghatározása:
Minden olyan testi vagy személyiségbeli defektus, amely meggátol bennünket abban, hogy kihasználjuk emberi létünk lehetõségeit.
Egy személy gonoszságát majdnem mindig visszavezethetjük gyermekkori körülményeire, szülei vétkeire vagy örökletes tulajdonságaira. A gonoszság ennek ellenére az egyén választása, valójában választások egész sorozata.
A gonoszságot felfoghatjuk úgy is, mint végsõ betegséget.
A felelõsség el nem ismerése általában alapvetõ ismertetõjegye a személyiségzavaroknak, a gonoszságot tehát a következõkben felsorolt további jegyek alapján különíthetjük el más zavaroktól:
viselkedése állandó jelleggel destruktív és bûnbakképzõ, ám ez a legtöbbször igen körmönfontan jelentkezik.
szélsõségesen képtelen elviselni mindenféle kritikát vagy egyéb nárcisztikus sérülést, ez azonban rend szerint rejtve marad.
nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy nyilvános és privát énképükben egyaránt a tiszteletreméltóság látszatát keltsék, ez egyrészt kiegyensúlyozott életmódot eredményez, másrészt viszont állandó színlelést, az ellenséges érzések és a bosszúvágy tagadását.
jellemzõ rájuk az intellektuális mesterkedés, a stressz növekedésével enyhe skizofréniára emlékeztetõ gondolkodási zavarok léphetnek fel.
Egy gyermek csak akkor tudja a gonoszságot érzelmileg túlélni, ha pszichikumát masszív erõdítménnyé változtatja. Jóllehet ezek a megerõsítõ és elhárító mechanizmusok életbevágóan fontosak a gyermek túléléséhez, késõbb elkerülhetetlenül megzavarhatják és veszélyeztethetik felnõtt életét.
Az áldozatok számára az a legfájdalmasabb folyamat, melyben felismerik szüleikben a gonoszságot. A legtöbben nem is képesek erre, így továbbra is áldozatok maradnak. Azok fogják tisztán látni a problémát, akik képesek megnevezni azt. “Felismerni” annyit jelent mint “megtalálni a nevét”.
A terapeuták egyik legfontosabb feladata, hogy rávezessék pácienseiket arra, hogy meg tudják nevezni szerencsétlenségük okát.
Többé kevésbé mindannyian énközpontúak vagyunk másokkal való viszonyainkban. Minden helyzetet abból a szempontból nézünk elsõsorban, hogy minket hogyan érintett, és csak ezután kezdünk azon gondolkodni, hogy ugyanaz a helyzet hogyan hathatott a szituációban résztvevõ másik személyre. Amennyiben törõdünk a másikkal, akkor többnyire képesek vagyunk az õ nézõpontjára is gondolni, amely pedig alkalmanként gyökeresen eltérhet a miénktõl.
A gonoszt nárcizmusa teszi veszélyessé, s nemcsak azért, mert bûnbakképzésre ösztönzi, hanem mert megfosztja attól a visszatartó erõtöl, amit az empátia és a mások iránti tisztelet eredményezhetne. A gonosznak nemcsak, hogy áldozatra van szüksége, valakire, akit feláldozhat nárcizmusáért, de nárcizmusa lehetõvé is teszi számára, hogy ne kelljen figyelembe vennie áldozata emberi mivoltát.
A mentális egészség alapvetõ feltétele, hogy világosan lássuk énhatárainkat és pontosan felismerjük másokét. Tudnunk kell, hol végzõdünk mi és hol kezdõdik a másik ember.
A nárcisztikus betolakodás másik pusztító formája a szimbiotikus viszony létrehozása. A “szimbiózis” – ahogyan a pszichiátriában használják a kifejezést – nem kölcsönösen elõnyös kapcsolat, hanem kölcsönös parazitizmust és destruktív összekapcsolódást jelent. Egy szimbiotikus kapcsolatban egyik fél sem tud elválni a másiktól, holott mindkettõnek ez lenne a legelõnyösebb.
A fóbiák áttolás eredményeként jönnek létre. Úgy alakulnak ki, hogy egy teljesen normális félelem vagy ellenérzés valami iránt áttevõdik egy másik dologra. Akkor alkalmazzák ezt a védekezõ áttolást az emberek, amikor nem akarják elismerni az eredeti félelmet vagy ellenérzést.
A mentális egészség egyik feltétele, hogy a személy képes legyen alárendelni magát valami nála magasabb rendûnek. Ahhoz, hogy valamennyire is létezni tudjunk a világban, alá kell rendelnünk magunkat valamilyen elvnek, amely azután elsõbbséget élvez pillanatnyi vágyainkkal szemben.
A vallásos emberek számára ez az elv Isten, s õk úgy tartják: “Legyen meg a Te akaratod!”
Egy józanul gondolkodó ember számára, még akkor is, ha nem vallásos, tudatosan vagy tudattalanul létezik valamilyen “magasabb hatalom”, amelynek alárendeli magát – ez lehet igazság vagy a szeretet eszméje, mások szolgálata, vagy a való élet elvárásai.
A lelki és szellemi egészség nem más, mint a valósághoz való ragaszkodás.
A csoportos gonoszság lélektana:
/A szerzõ itt a vietnámi háborúban bekövetkezett vérengzésekre keresi a pszichológiai magyarázatot./ Az emberi csoportok viselkedése meglehetõsen hasonlít az egyének viselkedéséhez – azzal a különbséggel, hogy a csoportok sokkal primitívebb és éretlenebb szinten mûködnek, mint gondolnánk.
A specializáció a csoportok egyik legnagyobb elõnye. Ennek segítségével gyakran sokkal nagyobb hatékonysággal tudnak mûködni, mint az egyének.
A szerzõ szilárd meggyõzõdése, hogy korunk ördögi tetteinek jelentõs része éppen a specializáció következménye, s ezért nagyon fontos lenne óvatos gyanakvással tekintenünk erre a jelenségre.
A specializáció többféle mechanizmus útján okozza a csoportok éretlenségét és a gonoszságra való hajlamát.
Az egyik legfontosabb ilyen mechanizmus: a lelkiismeret széthullása.
Abban a pillanatban, hogy az egyének specializált feladatot kapnak egy csoporton belül, lehetõvé válik, hogy az erkölcsi felelõsséget továbbhárítsák valamelyik másik csoporttagra. Ilyen módon nem csak az egyén adja fel lelkiismeretét, de maga a csoport-lelkiismeret is olyannyira széttöredezik és felhigul, mintha nem is létezne.
Tény, hogy minden csoport szükségszerûen lelkiismeretlen és potenciálisan gonosz lesz egészen addig, amíg minden egyes csoporttag személyesen felelõsnek nem kezdi tartani magát az egész csoport viselkedéséért.
A cinkosság csoporthazugság! A hazugság egyszerre tünete és oka is a gonoszságnak.
A hosszantartó rossz közérzet hatására az emberek magától értetõdõen és majdhogynem elkerülhetetlenül regresszióba süllyedenek. Lelki fejlõdésük a visszájára fordul. Nem telik bele sok idõ, és lényük újra gyermekivé válik, leegyszerûsödik. A krónikus rossz közérzet stresszt okoz. A fent leírt regresszió tulajdonképpen az emberi szervezet természetes reakciója a krónikus stresszre.
A sterssz próbára teszi a jóságot. Az igazán jó emberek nehéz helyzetekben sem adják föl integritásukat, érettségüket és érzékenységüket. A nemességet talán úgy határozhatnánk meg, mint arra való képességet, hogy a megaláztatásra ne regresszióval reagáljunk, hogy a fájdalom ne tompítson el bennünket, hogy el tudjuk viselni a gyötrelmeket és mindez ne tegyen kárt a lelkünkben.
A szenvedés elviselésének képessége a nagyság egyik s talán legnagyobb mértéke.”
Az egyének nem csak stresszhelyzetben kerülnek spontán regresszióba, hanem csoporthelyzetben is. Aki ezt nem hiszi, az nézzen meg bármilyen klubösszejövetelt, vagy érettségi találkozót. Az effajta regressziónak az egyik legjellegzetesebb vonása a vezetõtõl való függõség.
Az emberek többsége szívesebben követ valakit, mint hogy õ maga vezessen. Minden valószínûség szerint ennek legfõbb oka a lustaság. Hiszen követni valakit nagyon egyszerû, sokkalta egyszerûbb, mint vállalni a vezetõ szerepet. Nem kell bonyolúlt döntésekkel veszõdni, elõre tervezni, kezdeményezni, a népszerûségünket kockáztatni vagy különösebb bátorságról tanubizonyságot tenni.
A probléma csak az, hogy a követõ szerepe nagyon hasonlatos a gyermekéhez. Egy felnõtt, ha egyénként viselkedik, akkor saját hajójának kapitánya, sorsa saját kezében van. Azonban, ha a követõ szerepét vállalja, akkor átruházza a vezetõre önmaga fölötti hatalmát és érett döntéshozatali képességét.
Pszichológiai értelemben függeni fog a vezetõtöl, mint ahogy egy kisgyerek függ a szüleitõl. Az átlagemberben tehát erõs hajlandóság van arra, hogy amint egy csoport tagjává válik, érzelmileg regresszióba kerüljön.
Az egészséges csoportban a csoporttagok mindannyian részt vállalnak a vezetésben, attól függõen, hogy kinek milyen egyéni képességei és adottságai vannak.
A csoportkohéziót szolgáló erõk közül valószínûleg a nárcizmus a leghatékonyabb. Legegyszerûbb és legjótékonyabb formájában ez a csoportöntudatban nyilvánul meg. Ha a tagok büszkék a csoportjukra, akkor a csoport is büszke önmagára.
A csoport nárcizmusának egy kevésébé jóindulatú, de ugyanennyire általános formája az “ellenségkreálás” vagyis a “másik csoport” gyûlölete.
A csoport kudarca és a fellépõ csoportos önkritika tönkretennék a csoport öntudatát és kohézióját. A csoportvezetõk ennél fogva mindíg és mindenhol ösztönösen tudják, hogy kudarc esetén a csoportkohéziót leghatékonyabban azzal erõsíthetik meg, hogy felkorbácsolják csoportjuk gyûlöletét az idegenek vagy az “ellenség” iránt.
Egyének és nemzetek nem csupán azért ragaszkodnak elavult és érvényüket vesztett nézetekhez, mert fáradtságos volna megváltoztatni véleményüket, hanem azért is, mert nárcizmusuk folytán eszükbe sem jut, hogy eszméik és nézeteik hibásak lehetnek.
De amint az egyének esetében is megtörténhet, egy-egy nemzet nárcizmusa is túllépheti olykor az egészséges határokat. Ilyenkor a nemzet ahelyett, hogy a bizonyítékok fényében módosítaná elképzeléseit, inkább magukat a bizonyítékokat próbálja megsemmisíteni.
A gonoszságot úgy is definiálhatjuk, mint a politikai hatalom felhasználását mások elpusztítására abból a célból, hogy megvédjük, illetve megõrizzük torz énképünk integritását.
Lemaradt. a szerző neve: M.Scott Peck.
A vicc az, hogy a Fityisz nem mondja ki, végül is mit szánna a hajléktalanok sorsának: – a dologházak/konclágerek koncepcióját lefújták. – az utcákról viszont el akarják tüntetni őket. (Újabb látszatsiker a jobbanteljesítben?)
Szerintem marad az, hogy szépen le akarják majd a városi hajléktalanokat hurcolni vidékre, mondván, idős gazdáknál, háztájiba jól jön a cseléd. (Progresszív, ha? Vissza náci birodalomba….) A vidék azonban frászban van: a román munkanélküliek pár éve még megfojtogatták munkaadóikat, és a zsákmánnyal hazamentek, tehát senki nem akar csicskát tartani, mert fél.
Ergo: ha a kormány kimondaná, hogy “hazatoloncolni” akarja a hajléktalant, a vidék egyből ellenzékiesülne.
Vagyis: legalábbis a választások előtt ezt megkockáztatni nem merik majd.
Ha egy ország képtelen területét megvédeni, ha egy nép képtelen magát megvédeni, ha egy népcsoport képtelen magát megvédeni,
Normafa, Külföldi “magyarok” segélyezése, ellátása, Hajléktalanok, rokkantak, stb.
akkor pusztuljon, nincs helye aaz életben.
kegyelem,
Kegyelem! Legalább ne ömlesztve tömd belénk! Kegyelem!!
Reflektor hivatkozott honlapján elolvastam a cikket, érdekes, de hiteles is? Olyan gyűlöletes cikkeket és hozzászólásokat olvastam ott, hogy felállt a szőr a hátamon. Ahhoz képest, hogy függetlennek mondja magát, számomra túl nacionalista és szélsőséges. De ízlés dolga.
Ancsa,
ezt az irományt én email-ben kaptam. A rengeteg komplett hülyeség, ami így terjed elképesztő, kezdve az egészségügyi jó tanácsoktól a minden élethelyzetre és minden egyénre egyformán alkalmazható életvezetési szabályokig.
Próbáltam utána nézni egyenként a levélben megfogalmazott állításoknak, de mindre nem jutott sem időm, se kedvem. Azt találtam, hogy sok esetben van valóságalapja a leírtaknak, “csak” a kedvezmények mértéke nem annyi, nem olyan könnyen elérhető………. és volt, ahol a vonatkozó jogszabályt pl. egyáltalán nem találtam.
Az ilyen cikkek, utána a köremail-ek mind-mind csak hangulatkeltésre jók, nem nagyon néz utána senki annak, mennyi is igaz a felsoroltakból.
Ránéztem a belinkelt honlapra, felettébb érdekes, hogy amíg a hozzászólókat folyamatosan figyelmeztetik az aláírásra, addig egy ilyen cikk, – ami nem sokban felel meg a valóságnak – megjelenhet aláírás nélkül, névtelenül.
Kriminalizálni egy hajléktalant ostoba dolog.
Amíg valaki nem tudja kielégíteni az alapvető igényeit (evés, ivás ) az addig semmilyen más ettől a szinttől magasabban elhelyezkedő társadalmi normának nem fog megfelelni ez a Maszlow piramis. Tehát egy hajléktalan számára teljesen mindegy, hogy kriminalizálják e vagy sem ő az ösztönei szerint fog cselekedni. Nem érdekli az, hogy börtönbe csukhatják, aztán meg az főként nem, hogy pénzbüntetés is kiróható rá. A társadalmi közönyösség, pedig onnét ered, hogy ma Magyarországon a polgárok számára éppen az a legnagyobb feladat, hogy ne váljanak hajléktalanná. A koldus maffiák pedig kriminológia kérdés volt eddig is az más kérdés, hogy határozott büntetést ilyen szervezetek működtetésért nem igazán szabtak ki. Ez volna pl Pintér úr egyik dolga ezeket felszámolni. De mivel ezzel nem akar rendőrség foglakozni ( nyereségesebb a polgárok büntetése szabálysértések miatt ) megszületett ez a dicsőségesnek vajmi kevéssé nevezhető törvény, gondolván majd ez fogja vissza szorítani a honi koldus maffiák működését, véleményen szerint ez dőre gondolat. Ellenben aki tényleg hajléktalanná vált ( és most tegyük azt félre, hogy ön hibájából vagy egyéb külső körülmények hatására ) azt szépen magára hagyja a rendszer és ezzel együtt a társadalmunk. Tenni valamit társadalmi szinten nagyon nehéz hiszen ehhez első sorban rendszer volna szükséges amin keresztül a kitörés lehetősége volna biztosítva az ilyen helyzetbe jutott embereknek.
Magyarországon élők nincsenek rászorulva a 70 eurónak megfelelő támogatásra mert itt még a közmunkások is jól keresnek,mert köztudott,hogy 47.000 Ft.-ból jól meg lehet élni. Amikor hazánkban gyerekek éheznek,emberek fagynak meg az utcán és saját lakásukban,akkor arra kell elöször pénzt fordítani és nem választók megnyerése érdekében külföldiekre.Amikor a magyar igazolványt osztogatták,sokszor halottam nyilatkozatot:”most már magyarnak érzem magam” nem tudom milyen alak az aki azért érzi magát magyarnak,mert kapott egy papírt.Ezek a nagy magyarok mennyit segítettek nekünk,amikor mi fizettük a jóvátételt a háború után?
“A német nyelvű sajtó széles körben beszámol arról, hogy a magyar törvényhozás lényegében kriminalizálja a hajléktalanokat. ”
Az ARD kedd esti híradója foglalkozott ezzel, azt legalább 10 millióan látták. Németországban már a többség tudja, hogy tombol a magyar fasiszta diktatúra.
http://kapcsolat.hu/blogszemle/mivel-tartozunk-ivanyi-gabornak
Mivel tartozunk Iványi Gábornak?
via Török Mónika blogja
2013. október 1. 10:33
A magyar állam alaphangon persze közel egymilliárd forinttal. Lejárt a határidő, hétfő estig kellett igazolniuk, hogy van tízezer tagjuk azoknak az egyházaknak, amelyek a szigorítás miatt elveszítették a státusukat.
A többség nem is kísérletezett ezzel, szerintük irreális az elvárás. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség viszont több mint tizenötezer tagot igazolt, de így sem kapják vissza automatikusan az egyházi státusukat, arról az Országgyűlés dönt majd. Iványi Gábor szerint a módosítás, vagyis 2012 januárja óta több mint 1 milliárd forinttal tartozik nekik a költségvetés.
Na most ha én Fidesz lennék, magasról tennék az egészre, hiszen úgy szoktam.
Abban az országban,
ahol senki nem csuklik, ha épp elveszik a nyugdíj-megtakarítását,
ahol ki lehet településekről tiltani beteg embereket,
ahol cigányokat lehet nyílt színen és fényes nappal ütni-rúgni,
ahol senkinek az arcizma nem rezdül, hogy a mozgássérültek minden alapvető jogaiktól megfosztva lézengenek,
ahol bűn a koldulás és a hajléktalanság,
ahol rendőri fegyverrel tartják fogva a gyerekeket az iskolákban,
ahol erdőket lehet kivágni, ha jó családba születsz/házasodsz,
ahol el lehet venni emberek tízezreinek megélhetését, majd újraosztani egészségvédelem (trakfikmutyi) címen a haveroknak,
ahol átlagosan félhavonta foglalják jó magyar betonba a nemzeti alapszart
és a költségvetést kifejezetten gyakorló számtanpéldának használják,
ahol a KSH úgy hazudik, mint a legmerészebb rákosista-korszakban,
ahol orrukat turkáló, takonyarcú kis senkik lehetnek teljhatalmú urai a budapesti tömegközlekedésnek,
ahol nóném nímandok a maguk 32 évével és nulla tapasztalatával bármilyen monetáris tanácsban ülhetnek, ahelyett, hogy csókolommal köszönnének és a bácsik, nénik cipőjét pucolnák,
ahol a Magyar Nemzeti Államot Nemzeti Közgépnek hívják,
ahol meg lehet ostromolni tévészékházat, felgyújtogatni fél kerületeket,
ahol teljes szigeteket (Margit) és folyópartokat (Római) lehet egyik pillanatról a másikra einstandolni,
ahol színházigazgatónak kineveződni annyit jelent, mint tövig belemászni valakinek a seggébe, aki történetesen pártunk és kormányunk tagja,
ahol nemzeti dicsőség ellenzéki politikusok bábuját akasztgatni, fényképüket köpködni – de nagyon megsértődni, ha Szeretett Vezérünk hungarocell fejével történik ilyesmi,
ahol egymásba érnek a focipályák, miközben életmentő műtétekre nem akad pénz,
ahol eltemet, ki eltemet a családból, a két kezével,
ahol az urambátyámozás ugyanolyan természetes, kérlekalássan, mint ezeknek az elsőgenerációs, uborkafára felkapaszkodott, zsugori tahóknak a megyebál és a pocsolyára terített damasztabrosz, hejderutyutyu és magyar nemzeti nőalázó nótázgatás,
ahol a senkiházi, jöttment, a fagylaltot is bicskával nyaló emberszabásúaknak az a kultúra és az intelligencia csúcsa, ha jól megverem vagy megrakom az asszonyt egy vak komondorral vagy csak úgy puszta kézzel,
ahol a választási csalás lassan a szent nemzeti magyar alaptörvény preambulumává avanzsál és
ahol napestig lehetne a sort folytatni, egy levegőre úgy, hogy a fele kimaradt,
ott ne csodálkozzunk semmin.
A fenti logika alapján, ha én Fidesz volnék, csapkodnám a térdem a röhögéstől, míg egy jót túrok az orromba, megfognám a seggét a helyes pofikájú képviselőtársnőmnek és azt mondanám: és akkor mi van, ha összegyűlt ezeknek akárhány aláírás?
Akkor mi van?
Akkor majd megváltoztatom a törvényt.
De tudom ám jobbat is, igaz, Józsikám?!
Megszívatjuk a kis geciket, ha nagyon pattognak.
Tizenötezer?
Egyesével jöjjenek be a kapitányságra és igazolják, hogy ők aláírták.
Persze, hogy igazolják. És?
Akkor is azt csinálok, amit én akarok.
Iványi Gábornak viszont nagyon sok mindennel tartozik ez az ország.
Ő egy személyben megmutatta (személye=szellemisége, munkássága), hogy ha van ügy, akkor ebben a széllelbélelt, búvalbaszott, korcs, megfélelmlített országban is van nem tíz, de több tízezer ember, aki nem fél ezektől.
Ha Fidesz lennék, elkezdnék ezen kissé elgondolkodni. Mert ma még csak tíz-tizenötezer ember.
És holnap?
Holnapután?
Reflektor,
Iványi Gábor kb. 18 ezerről beszélt az interjúban. Voltak még olyanok is, akiket nem lehetett beszámítani: külföldiek és olyan magyarok, akik a lapon megjegyezték, hogy más felekezethez tartoznak. Nem emlékszem, hogy ezek benne vannak-e a 18-ban, vagy azon felül értendők.
Megjegyezte, hogy közismerten jobboldali konzervatív támogatók is szép számmal akadtak. Ez számomra azért fontos, mert jelzi, hogy nem pusztán politikai támogatás megnyilvánulása az elért eredmény, hanem valóban lelkészi tevékenységének elismerése.