Bartus László: A fülkeforradalom tagadása 2013. szeptember 22. vasárnap 19:10

Orbán Viktor a 2013. szeptember 17-i híradások szerint Magyarország Tiszteletbeli Konzuljainak V. Konferenciáján azt állította, hogy 2010-ben nem hirdettek forradalmat.

Magyarország tiszteletbeli konzuljai nem a Fidesz által kinevezett pártkatonák, hanem civilizált országok magyar származású polgárai, akik tisztában vannak a demokrácia mibenlétével és a szavak jelentésével. Ezek az emberek nem Orbán tusványosi és kötcsei hallgatósága. Ez a kijelentés mégsem tekinthető csupán a szokásos pávatáncnak: mást mondok itt, mint ott. Azt sem hiheti senki, hogy három év elteltével Orbán memóriája ennyire rosszul működik, és ne emlékezne arra, mire alapította a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Ez a bejelentés egy új stratégia első lépése, amelynek lényege a hároméves múlt eltörlése. A rendszer legitimációhiányát kívánja elfedni, mintha az általa létrehozott rendszer a világ teremtése óta így létezne, és mi sem lenne természetesebb annál, minthogy Magyarország az örök, megváltoztathatatlan, eleve elrendelt Nemzeti Együttműködés Rendszerében él. Az új rendszer létrehozása lezárult, a többit felejtse el.

Orbán Viktor pontosan tudja, hogy rendszere legyengébb láncszeme a legitimáció. Ilyen rendszer nem létezhetne. Ezt a rendszert az Alkotmány tiltó rendelkezése ellenére, a Büntetőtörvénykönyvben az “állam elleni bűncselekmények” csoportjába tartozó büntetőjogi tényállásnak megfelelő bűncselekmény megvalósításával hozták létre. Az Alkotmány kimondta, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállam működése a népfelség elvén, a többpárti demokrácián és a hatalmi ágak megosztásán alapul. A demokratikus hatalomgyakorlás összeegyeztethetetlen egyeduralmi törekvésekkel. Az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdése szerint “senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Orbán Viktor a hatalmi ágak szétválasztását megszüntette, a hatalom kizárólagos birtoklását valósította meg. Hatalmának semmilyen intézményes korlátja nincs. Ez alkotmányellenes, ez bűncselekmény. Ez még akkor is így van, ha a Szabadság és Reform Intézet feljelentését az Orbán által megfélemlített és jogfosztott Alkotmánybíróság elutasította. Ez nem cáfolja, hanem igazolja a hatalom kontroll nélküli gyakorlását. A feljelentést egyébként sem az Alkotmánybíróságnak, hanem az ügyészségnek és a rendőrségnek kellett volna küldeni, függetlenül attól, hogy ott is Orbán emberei ülnek. A letartóztatásukat kellett volna kérni.

Orbán ezt a helyzetet szándékosan hozta létre.

Orbán Viktor megváltoztatta a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. Ezt a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) bűncselekménynek tartja és büntetni rendeli. A Btk.  az erre irányuló szervezkedést is az állam elleni bűncselekmények közé sorolja. A Btk. 139/A. § (1) kimondja: “Aki olyan szervezetet hoz létre, vagy vezet, amelynek az a célja, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig; aki ilyen szervezetben részt vesz, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Amikor Orbán Viktor a választásokat megnyerte, és bejelentette, hogy “forradalom történt a szavazófülkékben”, majd erre a forradalomra való hivatkozással a kétharmados többségével politikai nyilatkozatot (NENYI) fogadott el, amellyel az “Országgyűlés” egy új rendszer megalkotásával bízta meg, akkor ezt a tényállást kimerítette. Tetten érhető, hogy az alkotmányos rend megváltoztatása egy előkészített terv volt. Az általa vezetett Fidesz erőszakkal vagy ezzel fenyegetve az alkotmányos rend megváltoztatására készült. Az erőszak nemcsak fegyveres erőszakot jelent, hanem a parlamenti kisebbség jogainak, a demokratikus intézmények (egyebek mellett az Alkotmánybíróság) jogainak korlátozását és mozgásterének szűkítését. A Fidesz olyan szervezetként működött, amely kimerítette az alkotmányos rend megváltoztatásának előkészülete büntetőjogi tényállását. Vezetője, Orbán Viktor két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, aki a szervezetben és az előkészületben részt vett, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő. Ennyi járna Orbánnak és társainak akkor, ha tevékenységük az előkészület szakaszában megáll, és az nem valósul meg. A NENYI elfogadása után ezen a jogcímen már le lehetett volna tartóztatni őket.

Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása azonban nem állt meg az előkészület szintjén.

Az Alkotmányt lehet módosítani, meg lehet változtatni, de az alkotmányos rendet nem lehet megváltoztatni. Az alkotmányos rend megváltoztatásának bűncselekményét a Btk. 139. § (1) így írja le: “Aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve – különösen fegyveres erő igénybevételével – megváltoztassa, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.” Mivel itt olyan cselekményekről van szó, amelyek nem csupán az alkotmányos rend megváltoztatására “irányultak”, hanem erőszakkal fenyegetve ez meg is valósult, Orbán Viktornak és Schmitt Pálnak minden bizonnyal életfogytig tartó szabadságvesztés a törvényben előírt büntetési tétel. Bűntársaiknak a cselekményben való részvételük arányában kell megállapítani a szabadságvesztés mértékét öt évtől életfogytig tartó mértékben. A törvénytelenül szerzett jövedelmet és vagyont el kell kobozni. Az általuk hozott valamennyi törvény – beleértve az illegitim alaptörvényt is – semmis. Egy tollvonással kell azokat eltörölni. Ez a szikár jogi helyzet. Ma Magyarországon egy illegitim, bűncselekmény által létrehozott alkotmányellenes rendszer és hatalom működik, az ország jelenlegi vezetői bűnözők, akik ítéletükre és szabadságvesztés büntetésük letöltésére várnak. Átmeneti ideig vannak hatalomban.

Ezért súlyos felelősség terheli azokat, akik ebben az alkotmányellenes helyzetben, bűnözők által kiírt választásokon részt vesznek. Az erkölcsi felelősség mellett felmerül a mulasztás, a bűncselekmény segítése és a bűntársi büntetőjogi felelősség kérdése is. Ez nem politikai kérdés, hanem jogi kérdés. Ez nem politikai hasznosság és politikai megfontolás tárgya, hanem az Alkotmány és a Btk. megsértésének kérdése. Bűncselekmény elkövetőinek társtetteseivé válnak azok, akik az alkotmányos rendet megdöntő illegitim hatalmat a választásokon való részvételükkel és egyéb módon legitimálják. Mesterházy Attilának, Bajnai Gordonnak, Gyurcsány Ferencnek és másoknak nemcsak erkölcsi és politikai szempontok alapján kell dönteniük, hanem részvételükkel arról is döntenek, hogy bűnözők bűntársaiként megsértik-e az Alkotmányt és a büntetőtörvénykönvet. Tevékenységük az orgazdákéhoz hasonló, akik bankrablók által elrabolt értékek elosztásában vesznek részt, noha tisztában vannak azzal, hogy a köztük szétosztott javak bűncselekményből származnak. Az Orbán Viktor által kiírt választásokon nem a népfelség elve dönt, nem a néptől kapják a mandátumukat, hanem Orbán Viktor osztja szét közöttük, miután az általa elfoglalt sajtóval, ügyészséggel, választási törvénnyel közvetve ő határozza meg, hogy az általa megszerzett kizárólagos hatalomból kinek mennyit oszt szét.

Itt jutunk el a fülkeforradalom tagadásának kérdéséhez, amely nem véletlenül kapcsolódik a 2014-es választásokhoz, és esik egybe a kampány indulásával. Orbán Viktor tudja, hogy a kizárólagos hatalmát bűncselekménnyel szerezte meg. Tisztában van azzal, hogy rendszere és az általa készített alaptörvény nem legitim. A 2014-es választások határvonalat jelentenek, és úgy gondolja, hogy az általa kontrollált, de a demokratikus látszatot megőrző választás eltörli rendszere illegitim jellegét. Semmissé teszi azt a bűncselekményt, amelyet elkövetett. A 2014-es választásokon a nép utólag legitimálja a rendszert, az alkotmányos rend megváltoztatását, és felmenti őt az életfogytiglannal fenyegetett bűncselekmény vádja alól. A vele kollaboráló álellenzék – amely ahelyett, hogy az Alkotmánynak megfelelően, hazafias kötelességét teljesítve követelné Orbán és bűntársai azonnali letartóztatását és bíróság elé állítását – az általa vezényelt választásokon való részvétellel legitimálja a törvénytelenséget. Az ellenzék ahelyett, hogy az Európai Unióban bejelentené, hogy a magyar büntetőtörvénykönyvben meghatározott bűncselekmény történt, az alkotmányos rendet a tiltás ellenére megváltoztatták, társtettesként fedezéket és menedéket nyújt a bűnözőknek. A mai ellenzék tevékenysége ezért nem jogtisztelő, nem jogállami és nem demokratikus. Lábbal tiporja az Alkotmányt és a jogállami normákat. Akik nem bojkottálják ezt a rendszert és az illegitim hatalom által kiírt választásokat (akár szavazóként, akár pártként, akár képviselőjelöltként), azok az alkotmányos rend megdöntésének társtettesei.

Ez nem hasznossági és politikai kérdés, hanem jogi helyzet. Egy demokrata pedig tiszteli a jogot.

A forradalom kihirdetését azért kell letagadni, mert erre a hazugságra épül az alkotmányos rend megdöntése. Orbán a demokratikus választásokat utólag önkényesen “forradalommá” minősítette, majd a forradalomra hivatkozva hatalmazta fel magát a kétharmados parlamenti többsége által egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere felépítésére. Vagyis: az alkotmányos rend megváltoztatására. Az Alkotmány külön fejezetekben foglalkozik a választásokkal, és meghatározza az országgyűlési választások célját. Az országgyűlési választások célja az Alkotmányban képviselők választása. Ennyi történt 2010-ben. Az országgyűlési választás semmi egyébre nem vonatkozik, semmi egyébre nem hatalmaz fel. A szavazást utólag forradalomnak minősíteni nevetséges, erre hivatkozva az alkotmányos rendet megváltoztatni bűncselekmény. Ezért tagadja le Orbán mostantól a forradalmat, mert ha nincs forradalom, akkor nincs új rendszer, nincs rendszerváltás, és nincs az alkotmányos rend megdöntése sem. Felejtsük el, csak rossz álom volt az egész. Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Nem megdöntötte az alkotmányos rendszert, csak megújította: jót tett vele. Tökéletesítette. Nem történt semmiféle forradalmi változás, csak megújítás. Jobb lett, ami volt. Nincs bűncselekmény. Ez az üzenete a forradalom nevetséges letagadásának. És aki úgy tesz, hogy ez elhiszi, az Orbán felelősségre vonásáról mond le, cinkostárs. Orbán tisztában van azzal, hogy rendszerének nincs legitimitása. Ezért azt kell megakadályoznia, hogy ezt a legitimitást megkérdőjelezzék. Ez személyes érdeke is, különben életfogytig tartó börtön lebeg a feje fölött.

Ezt kétféle módon érheti el: a nyomok eltüntetésével, a tények elhomályosításával és letagadásával, a felejtés elősegítésével és az ellenzék kollaborációjával. A forradalom letagadása ennek első lépése.

Orbán egészen pontosan ezt mondta: “Ugye, Önök is tudják, hogy az európai nyelvben (sic!) a forradalom kifejezés rendkívül dubiózus kifejezés, csínján kell vele bánni, ezért nem is hirdettünk forradalmat, sőt miután kétharmados választási győzelmet arattunk, a kétharmados választási győzelmet sem interpretáltuk forradalomként. Habár egyébként történetileg ez indokolt lett volna. Hanem helyette azt mondtuk, hogy felhatalmazást kaptunk Magyarország teljes politikai megújítására. Tehát a politikai terminus, amivel leírtuk azokat a változásokat, amelyek messze túlmentek a szokásos kormányváltáskor ismert mértékeken, elérték a forradalmi erejű átalakításokat, azokat mi nem a forradalom szóval írtuk le, hanem a megújítás szóval.” A dubiózus kifejezés azt jelenti: kétes, gyanús. A forradalom kifejezés önmagában nem kétes és nem gyanús, hanem ellenkezőleg. Csupán akkor az, ha hamisan és kétes tartalommal használják. Orbán amúgy ilyen szavakat nem használ. Ezt valaki elé tette: rendszered kétes és gyanús, mint ahogyan “forradalmad” is, amire épül. Ezt kell eltüntetni, ezt kell letagadni. És képes három év távlatából meghamisítani a történelmet, pedig még a Wikipedia szócikke is azt mondja: “A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata egy, az Országgyűlés által 2010. június 14-én elfogadott nyilatkozat, amely a 2010-es magyarországi országgyűlési választásokat forradalomnak nevezi, s azt állítja, hogy a negyven éven át tartó kommunista uralom után a rendszerváltást követő húsz év politikai paktumai, lelki és gazdasági válsága következett. Kinyilvánítja, hogy 2010 áprilisában új társadalmi szerződés született, amelyben a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megalapítása mellett döntöttek.”

Ezúttal a tudatosság felismerése és  ahazugság leleplezése miatt érdemes a szöveg egy hosszabb részletét is elolvasni: ” A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét. A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyûjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének megalapításáról döntöttek. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.” Ez a szöveg “az átmenet két zavaros évtizedének” nevezi azt az alkotmányos rendet, amelyet megdöntött, és amely alkotmányos rend megváltoztatásáért életfogytiglani szabadságvesztés jár. A szövegből kirajzolódik egy zavaros történelemszemlélet és egy szélsőjobboldali ideológia, amelyet Orbán Viktor előtt csak a Jurta Színház szélsőségesei hangoztattak.

De az mindenképppen látszik, hogy előre megfontolt tudatosság áll a rendszer megváltoztatása mögött, és ennek legitimitását a forradalommá nyilvánított kétharmados választási győzelemből vezeti le. Most ezt a forradalmat tagadja le, és a logika alapján ezzel eltöröl mindent, ami ebből következett.

Nem számít az sem, hogy vannak videófelvételek. Orbán a választások után, 2010. április 25-én szó szerint ezt mondta: “Kedves barátaim, nem arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás. Sokkal nagyobb dolog történt a mai napon Magyarországon. Ma forradalom történt a szavazófülkékben.” Ekkor még senki nem gondolta, mi jár a fejében, és mit jelent ez a bejelentés. Senki nem számított arra, hogy itt készen áll az alkotmányos rend megdöntésének előkészülete és terve. Ezt jelképesen értette mindenki, azt gondolván, hogy a győzelem nagyságára utal. De nem.

2010. június 14-én a Fidesz kétharmados parlamenti többségével elfogadta a Nemzeti Együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot, amely hivatalosan is bejelentette, majd közjogi szintre emelte a fülkékben lezajlott forradalmat. Erre építve hatalmazta fel Orbán kormányát egy új rendszer felépítésére, az alkotmányos rend törvénytelen megváltoztatására. Amit Orbán most tagad, arról ünnepélyes, keretbe foglalt országgyűlési határozatot fogadott el a Fidesz, amelyet kötelezően ki kellett függeszteni a közintézmények falára. Soha nem hazudó Orbán Viktor Mihály arról állítja, hogy nem létezik, amelyről országgyűlési határozatot fogadtak el. Nem is akármilyen szöveggel: “Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.” Ez a kulcsmondat. Ez az Orbán-rendszer legitimitásának alapja. Mivel az Alkotmány alkotmányos keretek között megvívott forradalmat nem ismer, az országgyűlési választásokat ilyen szereppel semmilyen arányú győzelem esetére nem ruházta fel, a forradalomra épült rendszer nem legitim. Nem alkotmányos. Mégcsak nem is “dubiózus”, hanem annál több: törvénytelen.

Orbán olyannyira fontosnak tartotta a forradalom kihirdetését, hogy 2010. május 29-én a parlamentben is megvédte azt, amit most tagad. Ekképpen érvelt: “A volt-e forradalom kérdése. És mi volt az, ami volt, ha nem forradalom? Akik az ellenérveiket bemutatták, abból indultak ki, hogy egy demokráciában nem lehetséges olyan forradalom, amely nem a demokrácia megdöntésére irányul. Engedjék meg, hogy én ezt az érvelést az osztályharcra alapuló, hatalomközpontú történelemoktatásnak tudjam be. Én egy másik iskolát képviselek…”

Attól, hogy Orbán csúsztat, és osztályharcról beszélve kommunistázik, a tények még tények maradnak. A jogi helyzet nem változik: demokráciában nincs forradalom. Ha valaki demokráciában “forradalmat” hajt végre, az csak a demokratikus rend megdöntésére irányulhat. Ahogyan ezt a létrejött Orbán-rendszer is bizonyítja, összes áldemokratikus díszletével együtt. Orbán valóban egy másik iskolát képvisel: nem a jogállami liberális demokráciáét, hanem Horthy Miklós iskoláját. De az fasisztoid rendszer volt, amelynek egymillió magyar áldozata volt, és a következménye a trianoni területek örök időkre való elvesztése. A Horthy-rendszer nem volt a mai értelemben vett polgári demokrácia, amilyet az Alkotmány védett. A politikai katolicizmusra (egyház és állam összefonódására) épülő elnyomó, jogfosztó ideológiai állam “keresztény-nemzeti” ideológiája az antiszemitizmusra épült. Kereszténynek és magyarnak azt nevezte, ami nem zsidó. Ennek a rendszernek a természetes szövetségesei Mussolini fasiszta állama és Hitler náci Németországa voltak. Orbán Viktor illegitim rendszerének alaptörvénye ezekből a “keresztény” gyökerekből vezeti le a jogrendet. Ez azonban nem a kereszténység értékeit jelenti, ahogyan azt sokan hiszik. Az igazi kereszténység Jézus Krisztus tanításaira alapul. Jézus elválasztja Pilátus evilági államát és az Isten országát. Jézus szerint külön kell megadni a császárnak azt, ami a császáré, és az Istennek azt, ami az Istené. A kettő nem fonódhat össze. A “kereszténységre” való hivatkozás a katolikus egyház ideológiáját jelenti, amely nem egyéneket, hanem államokat térít. Az állam feladatává teszi az erőszakos térítést, az ideológiai elnyomást. Ez szándéka szerint puha diktatúrát, a polgárok állam általi ideológiai átnevelését jelenti. Ez azonban mindig inkvizícióba, fasiszta diktatúrába torkollik, mert akik nem hajlandóak alávetni magukat ennek az ideológiának, azt üldözni kezdik. Ezt jelenti az új rendszer létrehozása, a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

A Fidesz által erőszakkal bevezetett alkotmányellenes és illegitim rendszer nem új a történelemben. Ezernyolcszáz éves múltra tekint vissza, amelynek legalább ötvenmillió halálos áldozata van. Ennek a felvilágosodás, a francia forradalom és a liberalizmus vetett véget. Nem véletlen, hogy a fülkeforradalmat közjogi szintre emelő NENYI a felvilágosodás és a francia forradalom “szabadság, egyenlőség, testvériség” liberális jelszavával szemben a “legyen béke, szabadság és egyetértés” jelszavával kezdődik. Ez a liberális polgári demokrácia és a felvilágosodás katolikus (és reformált kaptolikus) megtagadása. Eveti az egyenlőséget, a békét és a szabadságot pedig az egyetértéshez köti. Ha azt akarod, hogy békében élhess és szabad legyél, egyet kell értened. Ezért a Nemzeti Együttműködés Rendszere is magában hordozza a fasizmus és a nyílt diktatúra magvait. A Biblia pedig azt mondja, hogy az elvetett mag pedig mindig kikel. A rendszer megszilárdulása és konszolidálása után előbb-utóbb elveszíti a békét és a szabadságot az, aki nem ért egyet. Az Orbán által megdöntött Alkotmány éppen ezt a lehetőséget zárta ki. Ennek érdekében tiltotta az alkotmányos rend megdöntését és a hatalom kizáólagos birtoklását.

A fülkeforradalom letagadása az alkotmányos rend megdöntésének eltakarását célozza. Az ellenzék választási részvétele pedig ezt erősíti és pecsételi meg. Ha rendszer legitimációja megerősödik és konszolidálódik, karnyújtásnyira az idő, amikor az alkotmányos rend megdöntése már nemcsak elvi és jogi kérdés lesz, hanem az egyet nem értő emberek fizikai szabadságát veszélyezteti. Üldözés lesz, polgártársak, ha ez nem lenne világos. És nem lesz Alkotmány, nem lesz jogállam, amely ettől bárkit megvédene. Az alkotmányos rend megdöntői hozzák a törvényt, bűnözők kezében lesz a hatalom. Nem azok mennek a börtönbe, akik megdöntötték az alkotmányos rendet, hanem azok, akik ragaszkodnak hozzá.

Ezért nem tudják, mivel játszanak azok, akik azt hiszik, kiegyezhetnek ezzel a rendszerrel, elvtelen kompromisszumokkal kereshetik benne a megélhetésüket. Az ellenzék, amely ehhez asszisztál, bűntárs. Csak a látszat megtartását, a párt parlamentbe jutástól függő állami támogatását, és a pártvezetés képviselői helyeit tartja szeme előtt. Nincs tisztában a felelősségével és a várható következményekkel. Önáltatás azt hinni, hogy a parlamenten belülről bármit lehet tenni a fasiszta rendszer ellen. A diktatúra kegyeiből a hamis látszat fenntartását szolgálhatják csupán. Ezért kapják a pénzüket. Amit tesznek nem más, mint hazugság és pótcselekvés. Az a sajtó, amely élő egyenesben tudósítja egy alkotmányellenes rendszer ténykedését, ahelyett, hogy az alkotmányos rend megdöntése ellen tiltakozna, áruló és nem demokratikus sajtó.

Áder János görnyedt háttal elment a Vatikánba hűségesküt tenni a gyarmatosítónak. Meghívta Edward királyt Walesbe. A pápa 2016-os magyarországi látogatásánál nagyobb csapást elképzelni sem lehet. Ez a látogatás megerősíti azokat a hazug alapokat, amelyekre Orbán rendszere épül. Magyarország történelmi tragédiáinak ez a legfőbb okozója. A pápától kapott korona gyarmatosítást jelentett, amely alól a rendszerváltás utáni Alkotmány megszabadította az országot. De az ország a vallási műsorok miatt kirobbantott médiaháború óta állandó ostrom alatt állt, hogy ez a jogállami helyzet megszűnjön. Az alkotmányos rend megdöntésével a gyarmatot visszaszerezték, a magyar szabadság elbukott. A legnagyobb cinizmus ezt “szabadságharcnak” nevezni. Az ország a szabadságát és a függetlenségét elveszítette. A demokratikus Nyugattal harcban álló Magyarország elnöke az orrát a porban húzva alázza meg magát egy idegen ország vezetője előtt, aki a liberalizmust gyűlölő, antiszemita és bálványimádó vallás főpapja is. Áder azt mondta: megérdemli Magyarország, hogy újra ellátogasson az egyház és az állam összefonódására épülő egyházi állam feje Magyarországra. Magyarország valóban megérdemli, minden büntetést megérdemel, és ennél nagyobb büntetést elképzelni sem lehet. Érezzük megtisztelve magunkat, amikor a háttérből előbújik a sötét irányító szervezet feje, meglátogat bennünket az elnyomó. Budapestre látogat Brezsnyev. Még rosszabb.

Ráadásul, a kereszténység nevét bitorló, a történelmet végiggyilkoló szervezet élén az eddigi legnagyobb képmutató áll, aki a világ leggazdagabb államából és egy trónról hirdeti a szegénységet és az alázatot, s ezt a buta emberek sokasága beveszi. Benedek esetében tisztább volt a kép, mert egy hitlerjugend vezette előbb az inkvizíciót, majd az egész militáns szervezetet. Pontosan lehetett tudni, hogy kikkel állunk szemben. De a szerencsétlen Assisi Ferenc nevét eltulajdonító Jorge Mario Bergoglio tájékozatlan emberek sokaságának csodálatát vívja ki, amikor azt mondja, hogy ő is bűnös. Miközben a Biblia nem ismer Jézus egyházában földi vezetőt, egyházfőt, mert az Jézus maga. A legnagyobb bűn mindjárt az, hogy Jézus Krisztus helyébe teszi magát ez a képmutató szentfazék. A Biblia nem ismer egyetlen embert sem, aki ne lenne bűnös.  A bűn elhatott minden emberre, kivéve Jézust. De ez csak teológiai kérdés lenne, ha ennek a bűnszervezetnek a teológiája nem arra irányulna, hogy az államokat bekebelezze. De minden törekvése az, hogy az embereket az állam erejével a szabadságuktól megfossza és maga alá gyűrje. Ehhez pedig olyan szörnyállamokat segítsen életre, amelyek a katolikus szekta tekintélyelvű, hierarchikus, feudális struktúrájával kompatibilisak. Ezeknek a rendszereknek gyűlölt ellensége minden, ami szabad, ami egyenlő, ami független, minden, amit ők két szóval írnak le: liberálisnak és zsidónak mondanak. Miközben a zsidó Messiásra hivatkoznak, akit közben zsidótlanítottak. Ez a történelem legnagyobb hamisítása, a katolikus egyház a világ legpusztítóbb szervezete. A pápa cápa, ahogyan a Fidesz igen helyesen mondta, mielőtt rekatolizált volna.

Ha a magyaroknak kell a pápa, akkor kelljen az is, ami vele jár: elnyomás, képmutatás, szegénység, nyomor, egyenlőtlenség, jogfosztás, félelem és üldözés. Erről szól a történelem, erről szól az alkotmányos rend megdöntése után létrehozott új rendszer is, ahogy erről szól a gyalázatos szentkorona-kultusz, a 2010-es “fülkeforradalom”.

A tudalanoknak legalább annyi jusson eszükbe, milyen lehet az a vallási szervezet, amelynek Orbán rendszere tetszik, amely minden erejével ezt támogatja.

Az alkotmányos rend megdöntése, a puccs, a katolikus egyház ideológiája. A konstantinusi fordulat előtt ugyanígy puccsolták meg a kereszténységet, ugyanígy belezték ki, és tartották meg a nevét a hazug látszattal együtt.

Orbán a hardver, de a szotfvert a katolikus egyház írta.