A Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress – WJC) háromnapos ülést tart Budapesten. A vasárnapi megnyitón ott lesz Orbán Viktor is. A rendezvényen – amelyen a világ zsidó közösségeinek ötszáz képviselője vesz részt – megvitatják a zsidóságot globálisan érintő témákat, “a neonáci pártok előretörésének egyre aggasztóbb ügyét és a közel-keleti helyzetet”. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár hétfői tájékoztatóján elmondta, a miniszterelnök beszédet is mond a kongresszuson, ahol határozottan válaszolni kíván azokra a Magyarországot, a magyarságot és a kormányt ért vádakra, amelyekben “mindannyiunkat antiszemitának bélyegez a világ egy része”.
Attól félek, hogy L. J., életében másodszor (először, amikor hároméves korában megkérdezték, mit kér a Jézuskától) igazat szólt. Orbán Viktor valóban határozottan fog válaszolni a „Magyarországot, a magyarságot és a kormányt ért vádakra” és hosszan sorolja majd, mi mindent tett ő és az ő gondoskodó kormánya, hogy az ország zsidósága végre elfelejthesse a vészkorszakot, és zavartalan nyugalomban élhessen e honban. Ám sokkal jobban félek attól, hogy – miként oly gyakran itthon és külföldön – ezúttal is meggyőzi, sőt szép jövőképbe szuggerálja hallgatóságát, és az tapssal engedi távozni ezt a sértő pontatlansággal pávatáncosnak hívott szélhámost. (Iktassuk ki végre a méltatlan hasonlatot! Felszólítom az írástudókat, egy kórosan hataloméhes politikus halandzsa szédelgéseit ne emeljék azonos szintre a természet egyik legnagyszerűbb, színpompás jelenségével!)
A vendéglátó miniszterelnök a köszöntő szavait még nem olvassa, de később szinte soha nem néz fel a gondosan megírt szövegből. Részben, mert munkássága egyik legnehezebb mutatványát adja elő, biztonsági háló nélkül, részben, mert figyelmeztették, előfordulhat, hogy gúnyos, barátságtalan és megvető tekintetekkel is találkozhat. Ezúttal több szakemberrel, beszédíróval is konzultált, tudja, ügyes mentő mondatok kellenek, hiszen védhetetlen helyzetbe lavírozta magát. Egyre többen tudják alapvető felelősségét abban, hogy a Horthy-korszak óta, már az ellenzékben elkezdett, majd kormányzása három évében gátlástalanabbul irányított piszkos taktikájának következményeként a világ megint antiszemita Magyarországról beszél. Reménykedik, van néhány, talán eladható érve a jelen teljesítményéről, de a múltról is kell mondani valamit, hol kezdje? Tiszaeszlárral, a kelet-közép-európai Dreyfus-perrel nem ajánlatos, inkább udvarol, hízeleg kicsit. Kivételesen megemlékezik olyan tényekről, amelyekről nem csupán a szélsőjobb, de ő és környezete is gondosan hallgatni szokott, például a zsidóság jelentős katonai részvételéről és anyagi támogatásáról 1848/49-ben, amelyet a szegedi országgyűlés az egyenjogúság kimondásával honorált. A szabadságharc idején történt zsidóellenes atrocitásokról persze hallgat, de a meghatározó szerepről a magyar gyár-, textil-, malomipar és más, a polgárosodásunkat segítő rendkívüli munkáról kénytelen beszélni.
Kényes időszak következik, a Horthy éra, amelyet buján befon Prohászka püspök és más szentéletűek munkássága gyökereiből táplálkozó zsidóellenesség. Kérdés, itt is ki mer-e jönni az egyik legarcátlanabb elméletével, miszerint a negyvennégyben haláltáborokba elhurcoltak százezreihez a magyaroknak semmi közük, hiszen megszállás alatt, kényszerítésnek engedve cselekedtek. Ez a közönség bizonyára nem hallgatná reakció nélkül, de kihagyja azért is, mert ha védekezésnek szánja, a Magyarországon 1991-ig történteket is felmentené! Inkább kisebb hazugságokat ismétel, mint például, a másokhoz viszonyítva hosszabb ideig tartó biztonságot (sehonnan nem vittek gettókba zsidókat németnélküli országból), Horthy leállította a deportálásokat (de mikor és miért?). Szálasi hatalomátvételének legitimálását szintén átlépi, hiszen akkor kilövi a vádat Károlyival szemben, akinek nagy „bűne”, hogy átadta a hatalmat (nem Kun Béláéknak!) a szociáldemokratáknak. Ötvenhatra emlékeztetni rendszerint hoz a konyhára, de az események rendkívül hézagos közismerete ellenére is túl sok az emlék és a dokumentum az azonnal felbukkanó fajvédőkről, történésekről. (Az ötvenéves nyilasok is mindössze tizenegy évvel idősebbek akkor.)
Miután a szónok botrány nélkül, szerencsésen túlélte az eddigieket, kissé megkönnyebbülten kijátszhatja a végre ütősnek hitt lapjait.
Természetesen a korábbi kormányzásuk idején bevezetett holokauszt emléknappal büszkélkedik először. Lehet, néhány hallgatónak új és kedves a hír. Ám ők arról sem tudnak, hogy elkerülendő a filoszemitizmus vádját, a közelmúltban, ma már teljhatalomban, hírhedten rasszista írókat is beemeltek a nemzeti alaptantervbe. Egyikük, aki képviselőként a nyilas időket is végig buzgólkodta, aki Hitler- és Göbbels-rajongó, annyira kedvencük, hogy újratemetésén az Országgyűlés elnöke búcsúztatta, kiemelve, boldog az a nemzet, akinek ilyen nagyszerű fia született. Nem maradhat ki a Terror Házának nevezett propagandaközpontjuk sem, megkímélve hallgatóságát olyan súlytalan tényektől, miszerint a náci és nyilas bűnöket jelentéktelennek mutatják a kommunizmusé mellett a folyamatosan odaszervezett diákságnak.
Jó lenne, de nem lehet hallgatni a világsajtóban is egyre gyakrabban felbukkanó itthoni, az európai közösségben példátlan és szégyenletes eseményekről. Orbán Viktor különös gondossággal készült a végjátékra, tudja, mások előtt is egyértelmű, itt már valóban az ő korszakáról van szó, teljhatalma van, felelős mindenért. Megismétli, amit ő is, munkatársai is szajkóznak rendületlenül: a kormányzat elkötelezetten üldözi a rasszizmus legkisebb megnyilvánulását is, a kisebbségeknek semmi oka a félelemre. Nem tagadja a szélsőjobb veszélyt, de annak oka elsősorban a korábbi nyolc év országromboló politikája, az eladósodás és a világválság miatti szegénység. A nemzet, benne a zsidóság szerencséje, hogy pártja három évvel ezelőtt lehetőséget kapott egy új, gazdag és boldog ország felépítésére, szent küldetésüket bizonyára folytathatják, hiszen egyre nyilvánvalóbb, a nép velük van.
Nagyjából ennyit jósolunk. Kedves Vezetőnk érzi, ezúttal ajánlatos minél előbb távozni. Mielőtt mi is megtennénk, két nagy, az egész témahalmazt befedő hazugságot fontos megemlíteni.
Orbán gyakran azzal védekezik, ha a szélsőjobb iránti gyengeséggel vádolják, hogy a magyar jelen kényszeríti erre. Nem hagyhatja figyelmen kívül az ország állapotát és az előítéletesség jelenlétét, ki kell fognia a szelet a Jobbik vitorlájából, meg kell akadályozni markánsabb politikai jelenlétét. Ocsmány, átlátszó mellébeszélés! A kétségtelenül egyre magabiztosabb és pökhendibb szélsőséget már régen töredékére lehetett volna zsugorítani, ha Orbán az első komolyabb jelzéskor vállalja az azonnali és kellőképpen szigorú, közös elhatárolódást tőle, ahogy az szokás az EU más országaiban. Csöndben maradt, vagy késve, akkor is lagymatagon reagált. Ez táncrendjének az egyik legvisszataszítóbb sora. Ha nem érezné fontosnak, hogy magához édesgesse a ma még az árpádsávos zászlóért rajongókat, a közmédiájában, fő műsoridőben megmutathatná annak dicstelen szerepét az ország 44/45-ös kirablásában, a főváros elpusztításában. Ehelyett szinte napi megjelenést biztosít azoknak a „szakembereknek”, akik a Magyarország elleni (zsidó) világ-összeesküvésről győzködik a nagyérdeműt. Vagyis arról, amiről teljesen azonos a véleménye Vona Gáboréval. Nincs megfelelő törvényi szabályozás az „Adj gázt!” típusú szégyenségekre? Naponta szavaznak meg újabbakat a legelképesztőbb témakörökben és ellentmondást nem tűrően. Micsoda cinizmus!
S végül a Horthy-rendszer restaurációjáról, annak a korszaknak a majmolásáról, amelynek Magyarországát az Európai Unió parkolójába sem engedték volna be. A kongresszus tisztelt résztvevőinek nyilván büszkén mutatják meg a vendéglátók a Parlament előtti tér átépítését. Pontosan úgy néz majd ki, mint annakidején, amikor a rokonaikat bevagonírozták.
Azt szeretném tudni, hogy ez a vekkeres ember hányszor olvassa el – OTTHON, EGYEDÜL, TÜKÖR ELŐTT, PRÓBAKÉPPEN a számára megírt beszédeket?
Nagy szinész, nagy ripacs, nagy képmutató ! Igaz – ehhez is jelentős tehetség kell, erre van neki hatalmas ingerenciája, ezzel szédíti hódolóit ! Az a magyarok tragédiája / egyben elkábíthatósága/ hogy ezzel el lehetett jutni a miniszterelnökségig !
Szeretném egyszer látni, hogy ilyen alkalmakkor papír , írás nélkül értelmes beszédet mondana !
*
Reméljük, Csuti nem a legelsők között szól majd hozzá, hogy időben elslisszolhasson az esetleges számonkérés elől… Bár félek, azt már előre kikötötték, hogy a neki, személy szerint szóló kritikákat lehetőleg mellőzik. Ilyen megállapodás nélkül ő be sem tenné a lábát oda a “biboldók” közé.
*
heveske
Már nem megy neki, olyant már nem fogunk látni, hallani tőle!
Már az évértékelőjén látni lehetett, hogy nagyon rövid időre van kalibrálva….vannak jobb napjai, amikor talán nem akkora a nyomás, de már nagyon rövidre írják a beszédeit és ez tény!
Amit az új buszon elengedett szöveget, Tarlóssal megtárgyalva egy új jogszabály megalkotásának lehetőségét amelynek segítségével el lehet venni a Balettintézetet a portugál tulajdonosától, hát az egy normális országban a székébe kerülne!
De mi nem vagyunk egy normális ország, mert itt sokaknak tetszik ez a gyors törvénykezés, aztán a gyors kiigazítások sem igazán keltenek felháborodást.
Semmi háttértanulmány, semmi túlbeszélés, csak hajrá, durr bele!
Még szerencse, hogy az EU-ban ezt nem veszik demokratikus lépésnek!
Hogy a kongresszusra ki írja a beszédét és azzal kiket akar megvezetni – hát azt majd meglátjuk – a Horthy-kultusz felélesztésével én tudom, hogy mit hinnék el a mondandójából…..
Engem a hazugviktor beszéde egyáltalán nem érdekel. Hozza majd a szokásos öntömjénezést, üres igéreteket, átlátszó hazugságokat és bújtatott, óvatos, de azért hallható fenyegetéseket is.
Ami inkább érdekel az a jelen lévő zsidók reagálása. Ki fog felállni és tüntetően kimenni vagy befütyülni a beszéd alatt? Remélem minnél többen.
Teljesen egyetértek Napszámossal. Arra vagyok kíváncsi, hogy a résztvevőket el tudja-e vinni az utcába Orbán süket dumájával, vagy egyszerűen kinevetik őt.
.
Orbán a nevetségességtől fél a legjobban – ő egy primitív és hiú emberforma, ha beszólnak neki (félre téve a kötelező udvariasságot), akkor nagy bajban lesz. Ehhez adott 500 darab „okos zsidó” – holnap meglátjuk, mit tudnak kihozni magukból.
.
A tét nem kicsi, mert a világnak valóban az a véleménye, hogy Orbán rendszere hajlik a fasizmus – és ezen belül az antiszemitizmus – felé, ezt a WJC most megerősítheti, vagy diplomatikusan egérutat adhat Orbánnak.
Attól tartok, Kecskeméti Károly kiváló írása helyesen jósol.
A WJC-nek vissza kellett volna vonnia Orbán meghívását. Eleget mond a tény, hogy nem tette meg. Okot ad arra a feltételezésre, hogy Orbánt bejöttekor jól meg fogja tapsolni, majd hazudozásai után ostoba módon, a píszí szellemében tiltakozó felszólalás nélkül engedi távozni. Ha ezt teszi, ezzzel a WJC vezetője és minden tagja elárulja a magyar zsidóságot.
Ego:
.
Bízzunk benne, hogy nem azért jöttek ide, hogy elárulják, ealdják a hazai zsidóságot. Éppen hogy demonstrálni akarnak azzal, hogy Magyarországon tartják a soros konferenciát.
.
Én inkább a keményebb szembenállásban reménykedem – ezzel sem a WJC, sem a magyar zsidóság nem sokat veszíthet. Bár nem tartom teljesen kizártnak azt sem, hogy a magyarországi zsidó vezetők „kompromisszumra” kérik a WJC-t – hiszen a magyar zsidóság történelmében eddig kizárólag ilyen „kompromisszumokat” tapasztaltunk, a vészkorszaktól a mai Mazsihiszig és a Köves féle alakulatig. (És ismerjük a következményeket. A „jobb a békesség” szemléletet.)
.
A történelem ugyanakkor azt mutatja, hogy aki kiáll magáért (Izrael), azért mások is kiállnak. Így van ez az amerikai, a holland, vagy éppen a francia zsidók esetében is.
.
Reménykedjünk.
Csacsicska Tamás,
Ma estére megtudjuk, bár igazad lenne.
A WJC pulpitust ad a Nagy Pávatáncosnak, hogy a közvélemény előtt, a haza védójének köntösébe bújva moshassa magát tisztára a nemzetközi közvélemény előtt.
Pavatanc…? A pavak neveben tiltakozom a sertö hasonlatert.
Csacsicska Tamás (2013. május 4. szombat 22:53)
— Nu?
Köves Slomót vagy Feldmájer Pétert megválasztották valami tisztségbe? Annyira együttmûködők voltak – Orbánnal -, és nem véletlenül. Valami célja csak volt?
Amit nem értek: Miért kell tévének, millió kommentnek, cikknek egy ócska senkivel, hazaáruló nullával foglalkoznia? Nincs ennél fontosabb dolgunk?
Az Egri csillagokban szó esik egy Hegedűs nevű árulóról, de nem róla szól a könyv.