A mélyszántás ideje ez. Mi az, ami a demokráciából megmarad négy (esetleg nyolc?) szívósan és könyörtelenül végigdarált, szorgos esztendő végén? Van-e élet a halál és Orbán után? Ki lehet-e manőverezni Magyarországot az unióból? A stagnáló országot, amelyet a rozsda, a nehézkedési erő, a csőd, néhány sáros autópálya és globális zárványgazdaság tart össze? Egy országot, amelyben a „virtuális maltert”, a maradék kötőerőt pár köteg állampapír, döglődő hitelcsomag és néhány tucat szorgosan adózó külföldi vállalat jelenti? Az országot, amely megállíthatatlanul süllyed a tehetetlenség ragacsos sártengerében. Egy országot, ahonnan úgy húznak el a kicsit is piacképesebb orvosok, kutatók, innovátorok, diákok, általában a munkaképes egyedek, mint a szél. Állítólag valami nemzetegyesítés van műsoron. Székely cicanadrágba bújtatott erdélyi nyugdíjasok mászkálnak át Magyarországra, hogy a porlódi városháza előtti téren állampolgári esküt tegyenek. Ha jól sejtem, ez a vég. „Mint oldott kéve” hull szét nemzetünk.
„Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő.” Mi marad a szétdúlt, több egymást követő kormányzat kollektív korrupciójától legyengített országból négy (esetleg nyolc, tizennyolc?) Orbáni év után? Az államszerkezet, a közigazgatás, az oktatás, a nyugdíjrendszer, a pénzügyi struktúra, látjuk, akadálytalanul feldarabolható. A szabad választás intézménye komédiába fullasztható. Az ország nyugati kapcsolódási pontjai szétbomlaszthatók. Az igazságszolgáltatás rendszere módszeresen „átállítható”. A maradék állami földtulajdon simán felporciózható. Az önkormányzatiság elemei négy-öt villámszavazással elsorvasztható. A rendszerváltás alkotmányos rendje egy kiadós tavaszi mélyszántás nyomán a föld alá forgatható.
De van, ami azért megmarad.
Az ország önsúlya, nehézkedési ereje. A táj, a föld, a tradíció, a szépirodalom, a nyelv, a mozgás, az ösztön, a maradék méltóságtudat, amely nélkül mégsem létezhetünk. Az ember („a nép, az istenadta nép”, ha egyáltalán van ilyen) természetes jóérzése, szívós túlélési ösztöne. Az agy, a központi idegrendszer, a tehetség, a gondolat, amely szívósan zakatol tovább, mert keresi a szabadságot, a kiutat. A lélek, mely finomabb neuron-hálózatot alkot annál, hogy a holmi kormányok letapogassák elektronikus impulzusait. Maga a félelem és persze a hit, hogy lesz még egyszer ország.
Újaknak kell újjáépíteniük. De ma még itt vagyunk, a nagy mélyszántás elején. Sóval hintik be a demokrácia legyalult romjait.
hááát….
Ezt a kormányt kellene jó mélyen beszántani, és minél hamarabb!
Tokkal vonóval. (Vonával)
Szenzor
2013. április 5. péntek
09:06
Igen, jó lenne, de kivel, mivel? Se fogat, se hajtó.
Ezt meg kell osztanom mindenkivel. Az utolsó bekezdés különösen érdekes.
A stílus meg, akár a f…..
http://nol.hu/belfold/20130405-lmp-s_kiszoritosdi_fideszes_segedlettel#
Szép írás! Gratulálok a szerzőnek!
“Újaknak kell újjáépíteniük.”
.
A hatalmon lévők és az ehhez asszisztáló ellenzék együtt vitte romlásba ezt az országot.
Átverték a választóikat -mert átverhetők voltak-, így együtt jutottunk odáig, hogy ebben a hazában ma diktatúra lett.
A demokratikus Európában, az Únió egyik államában újfeudális/náci rendszer jött létre.
.
Érdemben már csupán civilek és diákok tüntetnek/tüntetgetnek demokratikus jogaikért.
Belőlük nőhet ki az az új nemzedék, amely képes lehet/lesz leváltani a mai politikai elitet, majd létrehozni a demokráciában gondolkodó újat…
.
Szívszaggató írás.
Kedves Buják Úr, tehetném megszorítanám a kezét.
Meg vagyon írva:
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny űl.
Akkor meg minek nyavajogni. Lázadjatok fel, vagy meneküljetek.
.
Kalmik! “Se fogat, se hajtó.”
Mé’? Ló van?
Kufirc
Szamár is jó lesz!
Nagyon szép, szomorú írás, sokak lelkiállapota és véleménye hasonló, szerintem menni kell, ha van rá lehetőség, itt változás nagyon nehezen elérhető. Felébredt negyven éves éves álmából az orkok serege, talált egy vezetőt magának és most legyalulnak minden civilizációt az országról, nincs miben reménykedni, pusztítani könnyű.
.
.
Sar van itten kéremszépen ! Lehet sarban mélyszántani ! Előbb ki kell szárítani s akkor talán…
.
.
.
Szenzor!
.
Sajnos nem új, de azért KÖSZ a mellékletért.
A Schiffer vezette LMP a FidSS fiókpártja, kissé balról, akárcsak a Vona vezette Jobbik, annál is jobbról…
.
Az írás kitűnő! a mai ellenzék valóban sok mindent nagyon rosszul csinált!
DE,ETTŐL A NÉPNEK JOGA LETT VOLNA NEM HÜLYÉNEK LENNI! és nem
szavazni un.2/3-ot.egyébként mindenkinek ajánlom olvassa el a népszabi szombati
hétvége mellékletében Lengyel László cikkét!”Fut a nyúl a mezőn és énekel”a címe.nagyon tanulságos!
“tisztelhölgyeimésuraim”
-:)
.
Az a baj, hogy a “bal”-oldal nem is akar győzni.
Nekem úgy tűnik.
Azt gondolják, hogy jó ez nekik így.
Orbán szépen lassan el erodálja magát – gondolják.
Az emberek megértik hogy egyre rosszabb és ezt nem lehet másra kenni, ezért a fidesz a felelős – ezt hiszik a bal-on.
Orbán ezzel lassan szétrohad, és viszi magával a nemzeti ideológiát, meg az aprót. Nácikat, sámánokat és egyéb hülyéket.
Ezzel számol a “bal”-gatag oldal.
Ez részben igaz is lehetne, ha nem sikerült volna szépen elültetni felszítani a tömegek egy részében a rasszista gondolkodást. (Én nem gondolom, hogy ez eleve ott lett volna.!!!)
A baloldal téved.
Ugyanis orbán hanyatlása csak egy módon képzelhető el.
A jobbik felemelkedésével.
Az elerodálás tehát semmiképp sem a bal győzelmét jelenti.
A jobbik felemelkedését tehát nem lehet megúszni.
Ha pedig megakadályozni nem lehet, erősíteni kell.
Az egyik megoldás tehát talán épp az lenne, hogy a jobbikot kellene olyan szinten megerősíteni – ha már úgyis erősödik ebben a folyamatban -, hogy sokkal nagyobb erővé váljon mint a fidesz.
Ez tiszta helyzetet teremtene.
Nyílt nácizmus.
Kormányzásra alkalmatlanok, mert hülye mind mint a segg.
Nyílt bukás, tiszta helyzet.
Csak eztán jöhet a felébredés és a bal győzelme.
Ez is egy út.
Borzalom, tudom, de csak gondolkodom.