Nézem a kormány agitkáját, a Minden ideköt című filmfélét, amely állítólag abból a célból készült, hogy itthon marasztalja a megélhetést, karriert remélő ifjakat.
Most eltekintve attól, hogy minden mozgókép-alkotásban módfelett idegesít, ha ráncigálják a kamerát, szabad szemmel követhetetlenné teszik a vizuális történetet, az egész klippféle teljesen érthetetlen számomra. Biztos azért, mert öreg vagyok, nem értem az idők szavát, ha nem rosszabb…
A “műben” ugyanis egy fontos dologról egyetlen szó – képkocka – nem esik: a munkáról. Talán azért, mert az nincs. Holott állítólag két éve teljes erőből építjük a „munka alapú társadalmat”.
Ez a szemérmes félrenézés, elhallgatás egyébként nem 2010-ben kezdődött. Hosszú évek óta mindössze két nézőpontból közelíti a közbeszéd az ember életében talán a legfontosabb területet. Hallhatunk egyrészt az éhbérért végzett robotról, a közmunkáról. Másrészt a kizárólag öltönyben (kosztümben), laptoppal, okostelefonnal történő lázas fontoskodásról. A reklámok természetesen ez utóbbit favorizálják: a „dolgozó” nő feladata a parti kínálatának kóstolása, a teríték ellenőrzése, a férfiaknál már megengedett, hogy legalább egy színes védősisakot a fejükbe csapjanak, amikor makulátlan overalljukban birtokba veszik vadonatúj autójukat.
A kettő között nincs semmi. Nemcsak a reklámokban – a hírekben, helyszíni tudósításokban, riportokban sem. Idejét nem tudom, hogy mikor kérdezte meg egy újságíró mondjuk egy új cég avatásán a gép mellett szorgoskodót, hogy mit jelent neki a munkahely, milyen feladatot kell ellátnia, és milyet szeretne? Hogyan látja a vállalkozás, és benne a saját jövőjét?
Bizonyos, hogy a sajtó munkatársait visszatartják a valahai termelési riportok kényszeredett lelkesültségei, meg persze a mai szerkesztők igazodási hajlamai a feltételezett olvasói, nézői igényekhez.
Pedig az ember élete minimum harmadát – egyre inkább felét – tölti munkával, nem mindegy, hogyan telik ez a jelentős időtartam. Tévednek, akik azt képzelik, hogy kizárólag az ún. alkotómunkának van, lehet öröme. Mi hajtja azt az örökösen csak zakózsebet varró asszonyt, hogy a 12 órás műszak utolsó két órájában megtáltosodjon, és korábban soha nem elért sebességgel illessze a legtökéletesebb sarkokat? Minek örül az a hegesztőautomatát kezelő, aki egy okosan kifundált apró mozdulattal szilárdabb varrat készítésére kényszeríti a gépet? Egyáltalán, mit gondol, mit érez, aki a pénztárgépet csépeli a diszkontban, aki a gyógyszerkeverő gépet figyeli, aki az érzékeny chipekkel bajlódik, hogy jó helyre kerüljenek a mobilban, tévében?
Szinte hallom a magabiztos válaszokat: hát a pénzre gondol, a megélhetés hajtja, hogy túlélje a napi robotot. Igen, az is, meglehet főként a kereset, a jövedelem, az a kis plusz öröm, ami a pénzzel elérhető. De ez édeskevés, mert az ember meglehetősen összetett állatfajta: az étel, ital, meleg mellett az elismerésre is vágyik, a dicséret is ösztönzi, a fontosság tudata sem nélkülözhető a számára. És ha azt látja, hogy kormánya szerint csupa olyan dolog kötheti hazájukhoz a fiatalokat, amiket ő tán sose érhet el, akkor nagyon keserű és frusztrált lesz.
Én már megfejtettem.
Az orbán által szajkozott munka alapu társadalom alatt azt
kell érteni, hogy elszegényitünk, és megalázo rabszolga béren
alkalmazunk pont annyi magát megvédeni képtelen csorot,
amenyi az uj fideSS bárok földjeire, és az uj maffia cégeibe,
esetleg gyáraiba kell.
Ennek a közönséges uj rabszolgatarto társadalomnak a neve,
a munka alapu társadalom.
Ahogy elnézem, orbán ditátor jol számolt.
Az ország hallgatagon hajtja a fejét az orbán diktaturába.
Nem is értem ezt a fanyalgást, munka az tényleg nincsen benne, szív viszont annyi, mint a 650 forintos csirkemájban. Ide vagyok kötve, oszt’ jónapot!
Ez a líra nem rosszabb mint a “pörkölt-nokedli, túrórudi” összeállítás!
Nem is annak szól, aki már hátat fordított, meg aki tervezi, meg aki úgyse tud elmenni. Annak a minisztériumi rétegnek szól, akik “egyenlőre” “1000-el” “nyomassák a tutit”, mert ennyi tehetséggel a versenyszférában egy hónap alatt kitelne az esztendő!
Marx és Engels: A Német ideológia című művében értekezett a burzsoázia munka-elméletének lényegéről. Bármennyire elvetik ma nézeteiket, sok igazság van elméletükben. Abban, ahogy a munka fontosságának hangoztatásával gyűrik a maguk uralma alá a tőkések a dolgozó polgárokat, ahogy beterelik vállalkozásaikba az embereket, hogy az általuk előállított többletértéket saját gazdagodásuk érdekében folyamatosan lefölözhessék.
Orbán a legéhessebb és leggátlástalanabb magyar nagytőkések által hatalomba tolt és ott tartott ember, aki eznek és saját vagyonosodásának az érdekében tesz mindent.Abban az értelemben is mindent, hogy a sok átvert, megtévesztett ember jóvoltából korlátlanul bármit megtehet.
Jó poszt, szívemből szólt a szerző. Kicsit hiányolom belőle a fásult hivatalnokot, tanácstalan tanárt, túlhajszolt orvost, a nyugtatón élő menedzsert, mert így mintha azt a sugallná, csak a fizikai munka a munka. De ez tényleg csak kekeckedés részemről. Szellemi és fizikai, nincsenek egymás nélkül.
.
A pénz önmagában valóban nem motivál.
Valóban már régi sláger Nagy Ferótól (Beatrice) a 8óra munka, 8óra pihenés, 8óra szórakozás dalszövegű nóta, lehet a mai fiatalok sose halloták ezt.
És hát életükben sem tapasztalták még meg ezeknek az arányoknak kellemes érzését…
A mai világ nem a hétköznapi átlagemberről szól, a szorgos és a maga területén tevékeny kisemberről. Aki egyszerűen csak teszi a dolgát, így végzett munkájával hozzátesz a társadalmi javakhoz, ezzel segítve hazája fejlődését. És persze a családjáért él. Nem látványosan, inkább hangyaszorgalommal. Vagyis normálisan…
Úgy tűnik, ennek mintha ma nem lenne becsülete, ettől nem lehet sikeres valaki/bárki. Itt inkább harcolni kell a mindenféle koncért ahhoz, hogy talpon lehessen maradni, vagy akár csak túlélni mindent.
Nem jó ma itthon fiatalnak lenni…
Hát kérem, megmondta a 3xbóvlis, de azer igen sikeres kormányfő, hogy befellegzett a jóléti társadalomnak.
Itt van helyette a munkaalapú, pontosabban a közmunkaalapú társadalomnak és majd fel is virágzunk, nem, nem ettől, hanem attól, hogy azer csak a tavasz következik a tél után…bár itt Unortodoxiában…
A Munka alapú társadalomról sok olyan hülye beszél, aki a világot egyáltalán nem ismeri. A munka nem lehet alapja semminek, mert egy értéktelen semmi.Munkát nem lehet sem venni, sem eladni. A társadalom alapja csk valami értékkel bíró dolog lehet. Például a tőke. A kapitalista ( tőkés ) társadalom alapja a tőke. ( das Capital ) A tőke tulajdonosa (a tőkés ) A tőkéjét működteti: ehhez munkaerőt ( nem értéktelen munkát ) vásárol, amit a termelési folyamat során elhasznál, és evvel új értéket teremt, ami jó esetben több mint a felhasznált tőke és a munkaerő értéke. Ez a többlet érték a profit. Ez egy egyszerű értékteremtő folyamat, amiben az egyetlen aktív elem a munkaerő. Ennek az ára cincog a melós zsebében amikor hazamegy. (JA) A mai bérrabszolga zsebében ebből cincog egyre kevesebb. ezért aztán nyomorog, Ugyanakkor a Simicska zsebébe egyre több profit vándorol. zért mondta réges-régen Phrudon, hogy a tulajdon rablás. ezért kell ezt az ocsmány kapitalista rendet minél előbb eltakarítani, és helyébe az új, tudás alapú, sokak által információs társadalmat létrehozni. Marx ezt a jövendő társadalmi rendet nevezte egyszerűen kommunizmusnak. Ami nem volt, de majd lesz, és ami nem volt annak nem lehettek rémtettei. Így amiről a tudattalan idióta barmok még törvényt is írtak ( kommunizmus rémtettei) az csak az orbán-félék hasadt tudatában létezik.