Budapest – Nem szakmai különbség volt közöttük, nem is emberi ellentét. Habitusban nem voltak egyformák. Ezt mondta a minap menesztett L. Simon László, volt kulturális államtitkár, kirúgásának okairól. Ahogyan a gazdaságban az aszály hozta ránk a romlást, a kulturális életben a habitus minden bajok okozója. Az alábbiakban L. Simon László legfrissebb, habitusoktól sem mentes blogbejegyzését olvashatják.(Az utolsó mondat magyarul: teher alatt nő a pálma.)
2012. júniusi kinevezésemet követően intenzív munka kezdődött a kulturális államtitkárságon, annak érdekében, hogy a magyar kulturális élet szereplői kiegyensúlyozottabb körülmények között, jobb anyagi feltételek mellett gyakorolhassák hivatásukat. Az államtitkárság szervezeti struktúrájának átalakítása, az ügyvitel hatékonyabbá tétele mellett több fontos kezdeményezést indítottunk útjára: hosszú távra biztosítottuk a vidéki múzeumi rendszer finanszírozását, kidolgoztuk a múzeumi negyed koncepcióját, előkészítettük az Erkel Színház újranyitását, és még sorolhatnám. Örülök, hogy mindennek a részese lehettem, ahogyan annak is, hogy az államtitkárság munkatársai partnereim voltak ebben, s mindvégig keményen dolgoztak a közös sikerért.
Január folyamán több interjúban is hangsúlyoztam, hogy a kormányzás csapatmunka, amelynek megvan a maga hierarchiája, szabályrendszere. Ahogy egy államtitkárnak képesnek kell lennie fontos szakmai és személyi döntések meghozatalára, úgy egy miniszternek is elvitathatatlan joga, hogy eldöntse, kivel kíván államtitkárként együtt dolgozni. S ha már Balog Zoltán úgy döntött, hogy a köztünk meglevő habitusbeli különbségek miatt levált, és Halász Jánosra bízza a terület irányítását, ezt nekem méltósággal kell elfogadnom – aki annak reményében olvassa ezeket a sorokat, hogy kommentálom a miniszter döntését, azt ki kell ábrándítanom.
Ehelyett két dolgot szeretnék rögzíteni. Először is el kell oszlatnom egy félreértést, amely az elmúlt napok sajtóhíreiből rendre visszaköszönt, és amely szerint úgymond nem tudtam azonosulni a kormányzat kultúrpolitikájával. Ez természetesen nem igaz, hiszen kulturális államtitkárként javarészt magam határoztam meg a kormány kultúrpolitikáját. Hogy jól vagy rosszul, azt nem nekem kell megítélnem. Mindezt megteszi majd, aki arra hivatott: a szélesebb közvélemény. Innentől pedig a hivatalos kormányzati kultúrpolitikát más fogja képviselni, akinek ezúton is jó munkát kívánok.
Másodszor: míg ezúttal még inkább jogosnak tűnik az a kijelentés, hogy új időszámítás kezdődik a kulturális államtitkárságon, a saját órámat nem kell átállítanom. Ugyanis nem címekért, stallumokért vállaltam politikai szerepet, hanem azért, hogy a kulturális szférát képviseljem a politika világában: ezt csináltam korábban a Fiatal Írók Szövetsége elnökeként, az Írószövetség titkáraként, majd később parlamenti bizottsági elnökként, államtitkárként és most ismét parlamenti képviselőként. Ebben a tekintetben semmi sem változott. Akik eddig bíztak bennem, azok továbbra is számíthatnak rám. Amit kultúrpolitikusként fontosnak tartok, azt továbbra is képviselni fogom. Tennivaló pedig akad bőven: aki kíváncsi ennek a munkának a részleteire, az továbbra is nyomon követheti ezen a blogon.
Sub pondere crescit palma!
KARINTHY FRIGYES ezt számomra élvezhetőbben írta meg.
(MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM).
Azért kíváncsi leszek, a jól fizető ejtőernyős munkahelyre, mely minden “segget nyaltam, de csak kicsit” polgártársunknak kijár.
Szörényi Levente már tavaly megmondta, hogy kinyírják jobbról. Nos, ő “csak” tudja, szinte testközelben figyelhette meg, milyen nagyon szüksége van Orbánnak a jobboldal radikálisaira. (És ha már az ő szavai sem jelentenek megfontolásra méltó intelmet -Nemzeti Színház történései-, akkor nyilvánvaló, hogy nem a fülkeforradalom falja fel a gyermekeit, hanem Orbán megtébolyodása megállíthatatlan.)
A “habitusbeli különbségek” hogy L.Simon valahol mégiscsak költő, és van némi fogalma a költészetről, ugyanezt Baloghról nem lehet elmondani, és tőle valamint az új váűlasztottjától inkább elvárható, hogy elimináljon a NAT-ból ilyen vers-részleteket:
“De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.”
(Tóth Árpád Álarcosan)
Habitusa? Hát az van Balognak, csak sajnos esze és tisztessége nincsen!
na most őszintén: hogyan lehet valaki hittudományi főiskolai végzettséggel az egész magyar kultúra, az oktatás és az egészségügy minisztere?
…. idáig jutottunk: szakértelem helyett már csak habitusra van szükség.
“míg ezúttal még inkább jogosnak tűnik az a kijelentés, hogy új időszámítás kezdődik a kulturális államtitkárságon, a saját órámat nem kell átállítanom”
.
Valóban nehezen lesz eltitkolható, hogy Halász János személyében ezt az államtitkárságot egy jóval nagyobb baromnak adták oda.
L.Simon érdeme, hogy legalább ezt most jóelőre és őszintén mindenkinek elmondta…
A falkaforradalom csemegézik a gyermekeiből.
Balog, aki írónak nevezte Úz Bencét.
Minden területen kontárok ülik a tort felettünk.
Én azer értékelem a narancsosokat, mer’ ezek mindenhez értenek, de télleg!
adatbányász
Nem kérdezed komolyan! Egy szektában? Hát persze, hogy hittudós kell. Aki mentes a “szakértelem” nevű bolsevista mételytől.
Egyébként a népszótár szerint habi: hantázik, mellé beszél, kamuzik, nagyzol, nagyot mond. Tehát teljesen korrekt az az állítás, hogy habi TUS-sal győzött.
Kulturális programajánlat a menesztett kulturális államtitkárnak:
Jelentkezzen be a Mephisto premierjére a Nemzeti Színházba. (Komoly esélye van a díszpáholyra.)
Hazafelé gondolkodjon el a dolgokon. Mint – állítólag – magyar értelmiségi 2012-ben.
A pap nézi a fekete bárányt. Mire gondolhat?
Simon egy vertelen seggnyalo ! Megkoszoni a kirugasat! Csak gratulalni tudok neki , hiaba ilyen jellemu emberektol hemzseg az Orban fele NARANCSOS BOLSEVIK PART. Nem kritizal , hatha egyszer meg el tud helyezkedni Orbannal ! Undorito ember ez a SIMONKA ELVTARS.
L Simon valamelyik versében írja, hogy már a szar szagát sem érzi.
Én nagyon! Még így monitoron keresztül is…Ezen a képen meg ráadásul 2 rakás…
Balogh idézet: “teher alatt nő a pálma”
Magyarországon nem tud megnőni a pálmafa, csak az Állatkert üvegházában.
Volt-van ugyan bennem némi előítélet L. Simon-ügyben, de a vidéki múzeumokat tényleg megmentette, és a könyvtárügyben is voltak támogatható gondolatai. Most még kevésbé vagyok bizakodó, pedig eddig sem vetett szét az öröm. FIDESZ-hez közel álló ismerősöm mondta, valószínűleg nem ő találta ki: az alkalmatlanság megbocsájtható, de az önálló véleménynyilvánítás és gondolkodás nem. L. Simon a leváltást túléli, talán meg is könnyebbül kicsit, de azért az elv érvényesülése nem tűnik biztatónak.
Ez a kelekótya Balogh, L. Simonnak még az árnyéka sem lehet, no nem mintha L. Simont kultiválnám de Balogh életrajza szerint betanított vas esztergályos volt Ózdon majd elvégezte a teológiát. Micsoda élet út tapasztalat, tehát ezért tartunk mi most itt. Vagy ez lenne, a baloghi lelkigondozás? Hol tartanánk ha a tőlünk okosabbat, egy fejjel magasabbat, vagy talán jó svádájúbb, személyeket eltakarítanánk az utunkból. Ha így haladunk majd a diák fogja leváltani a pedagógust. Nyilván Balogh küldetést teljesít, lehet , hogy e fél fejjel magasabb Orbántól. A végén feltehetően Balogh elfelejtette, hogy honnan jött. Én azt mondom, a suszter maradjon a kaptafánál, következés kép az OROSZLÁN megszüli a kölkeit, de nem képes szoptatni, felnevelni, oda teszik a KUTYA alomba a kiskutyák közzé a KUTYA szoptatja felneveli kutyatejet szopik, de nem lesz belőle KUTYA tehát OROSZLÁN marad, úgy mint Balogh drehásnak!! Nem bírom ezt az embert, a többi talpnyaló polihisztorral együtt.
L.Simonnak:
Nem baj Cimbi, nyomogasd csak a gombot pontosan úgy, mint eddig. Te is tudod, mi is tudjuk: egy paraszt voltál Orbán sakktábláján. (Nem gyalog – paraszt.) Most kiütött egy ló. (Nem huszár – ló.) Mindez a lényegen úgysem változtat.
.
[Ügyészség: a zárójelben a figurák népies – magyaros! – elevezése van. Mielőtt még egyszer bíróság elé zaklattok becsületsértésért.]
A habitusbéli különbségekről csak annyit: A skizofréniás miniszterelnök kinevezi házilelkészét miniszternek. Hozzá tartozik az oktatástól a kutyaszar takarításig minden, így a kultúra is. Egy papra bízni a kultúrát! Ez legalább olyan merénylet a kultúra ellen, mint az egyházak ellen az, amikor az egyházakat. a 2/3 nevezi ki. A pap mellé odatesz a kultúra felelősének egy magát nagy költőnek tartó nyaloncot, aki leginkább a pornóverseiről híresült el Aki a nagyseggű zsidó kurvákról ír ódát. Ki itt a főhülye? A csuti! .
Csacsicska
2013. február 16. szombat
21:48
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Jó ez a sakkjátszma, pláne ha a bábuk is fogynak/elfogynak…
Van akit testnevelésből mentenek fel, és van akit erkölcsből.
Nem hinném, hogy a “habitus” lenne a felelős…
Nehéz feltételezni, hogy külső megjelenési formák, szokás, viselkedés, magatartás, alak nyomnának Orbánnál annyit a serpenyőben, mint amennyit feltételeztetnek velünk.
Az ország főbikája például úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban, mégis kedvére üzekedhet…
Annak sem lehet szerepe, hogy Balogh tiszteletes nem ugyanazzal a kezével törli ki valagát, mint Simon beosztott…
Feltételezni sem merem, hogy Simon ne venné le a kalapját, ha bemegy valahova, vagy nem engedné előre a hölgyeket, de bezzeg a Balogh pediglen mégis. Szerintem fordítva életszerűbb lenne elképzelni…
Az, hogy testmagasság (férfias) megjelenésbeli különbözőségek dominálnának, szintén kiesik, hiszen Igazatmondaniképtelen Őfelségénél porbafingóbb alakot keresve is ritkán lelni…
Amondó vagyok, bennünket ismételten félrevezetnek, szó sincs semmilyen habitus-okról.
A valagnyalási készség, a vakon teljesítés, az ellentmondásról eleve lemondás, a rongyemberré válás átmeneti hatalombirtoklás érdekében egyáltalán nem habitus – kategória. Nagyon is mélyen gyökerező belső tulajdonságok. Szerintem.
Csuti nem hulye hanem teljesen ELMEBETEG!
Az utolsó mondatot így írnám: a súlyotok alatt fog nőni a nyárfa!
Amikor az a sekrestyés ember beszél, mindíg felelevenedik előttem egy régi kép. Talán második osztályos elemista lehettem, mikor szavalóverseny volt az iskolában. Egyik kislány szavalta a ” Cinege cipője” c. verset . Hiába mondta neki tanitó bácsi: ne úgy mondd, mintha egy mondat lenne az egész vers és főleg ne úgy, mintha énekelnél.
Nem tanult meg verset mondani.
Mint ahogy “ezek” sem tanulnak semmiből
Ezt érdemeltük?
A magyar nép ezt érdemli ! Ím lásd !
Ez a blog számomra a mundér védelméről szól, és egy mondatban így foglalható össze:
ZEMBEREK !
RÉSZEMRŐL, A MUNDÉR BECSÜLETE FONTOSABB, MINT ÖNMAGAM MEGBECSÜLÉSE.
TALÁN MAJD MEGSZOKOM EZT IS… (azaz, Teher alatt nő a pálma.)
Bocsánat ! Ez az egy mondat két és félre sikeredett.