Budapest – “Gesztust” tett a Klubrádió a Médiatanács felé azzal, hogy ideiglenesen felfüggesztette a műsorszolgáltatást Tatabányán és Esztergomban. Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója azt reméli, hogy a tanács is hajlandó lesz hasonló lépésre, és hamarosan rendezi az ügyet. Az áldozat gesztusokat tesz a gyilkosnak, és elébe megy a gyilkosságnak, saját maga vágja le egyik kezét, hogy megnyerje a gyilkosa jóindulatát. A Klubrádió gyávasága eddig is nyilvánvaló volt, ezzel a lépéssel maradék erkölcsi hitelüket is elveszítették.
Nem abbahagyja, csak szünetelteti adását Esztergomban és Tatabányán a Klubrádió – hangsúlyozta Arató a rádió Megbeszéljük című műsorában. Az elnök-vezérigazgató kifejtette: a Médiatanács olyan pályázatot írt ki, amelyikre nem lehetett alakilag helyes pályázatot beadni. A pályázati folyamat pedig azért szűnt meg, mert a hatóság nem minősíthető munkát végzett. Bár a bíróság is megállapította, hogy a médiatanács munkája szakmailag következetlen, a jogkövetkezmény viszont a Klubrádióé – hangoztatta Arató.
Hírmagyarázat:
Ez a gesztus gusztustalan. Miért tesznek “gesztust” az elnyomó rendszert kiszolgáló, jogtipró testületnek? Mire jó ez? Nem a gyermekmegőrzőben vagyunk, ahol a sértődött vagy haragos csemete kibékíthető egy jókor tett kedves gesztussal. Ennyi erővel az áldozat maga húzhatja be a gyilkos kését a saját szívébe.
Már korábban többen szóvá tették, hogy a Klubrádió véletlenül sem kér végrehajtást a neki kedvező bírósági ítélet után. Mintha minden jogos rendszerkritika ellenére összejátszanának a hatalommal. Hihetetlen.
Talán nem közvetlenül a hatalommal játszanak össze, hanem valamelyik álellenzéki csoporttal. Például a minap Mesterházy azt nyilatkozta, hogy amíg titkos a szavazás, addig van esély a kormány leváltására. Ugyanakkor mások világosan előadták, hogy a demokrácia minimumához a választásoknak több tulajdonsága kell, hogy teljesüljön, ezek közül az egyik a titkosság. Például legyen általános, vagyis ne korlátozzák a részvevőket valamilyen politikai szempont szerint. Akinek van szeme és füle, az tudhatja, hogy ha egyáltalán lesznek parlamenti választások, azokon semmi esély nem lesz a kormány leváltására. A kormányzat nyíltan csal, és további csalásokra készül.
De ez elég ok arra, hogy a Klubrádió ilyen szégyenletesen viselkedjen? És mi készteti az MSZP-t ugyanilyen viselkedésre? Tud valaki elfogadható magyarázatot?
T. HIstvan,
ha Ön tényleg 99.9%-ban igazat ad az AN írásainak, ahogy azt írja, akkor szerintem már rég írhatott volna arról, hogy kiknek kéne bocsánatot kérni Bartustól és nem fordítva. Azt hiszem ilyen még nem volt, de javítson ki. A fenti ügyben is aki írta a bejegyzést a Klubrádióról már megtette a szükséges választ Aratónak. Bocsánatot kérni még lehetne tőlünk hallgatóktól, akik hosszú ideig kitartottunk, de látjuk ugyanazt a folyamatot, amit az AN eléggé világosan leír. Én személyesen szeptemberben mondtam búcsút a Klubrádiónak. Lehet persze szépítgetni, csiszolgatni, cizellálni, de sajnos kilóg a lóláb a túlélési taktikák közül.
bumburi írta (2012. november 29. csütörtök 06:11)
“Vegye észre,hogy mi itt mindannyian csak arra várunk, hogy VALAKI,vagy VALAKIK mondják már ki végre a szót! Az IGAZAT!!! És nem a megközelítőt,elmismásolva, mint drága Bolgár úr!”
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
.
Igen, ilyen egyszerű. Egy becsületes, gerinces, tisztességes ember szavára várunk. Az a szó, ha elhangzik, gátakat fog átszakítani, és korszakváltó lesz: attól kezdve mindent “a kimondás óta” és az “azelőtt” kategóriájában fogunk látni.
Nem tudom, mi lesz az a szó, de ha hallom, fel fogom ismerni.
Kedves Csakén!
Már semmi gondom, mert megnyugodtam.
Nagyon fontos nem elkövetni azt az igaztalanságot, amit én tettem: nem szólni semmit alapos átgondolás és ha kell többszöri elolvásása nélkül a kommentelésekre, véleményekre.
Jobbos szerkértologatás volt a nehezményezés oka.
Nem ismerem a KR-t, kiesünk a körből. De sokat hallgattam már Bolgár Györgyöt, néhányszor Arató Andrást.
Rosszabb a költői túlzásnál jobbos szekértologatónak nevezni őket – ezt mondom csak ANNAK az ismeretében, amennyit tőlük hallottam politikai nézeteikről.
Egyébként: soha nem tudom feldolgozni, hogy elődeim nem mentették azokat a zsidókat, akiket elvittek lakóhelyünkről meggyilkolni. Mégsem jutna soha eszembe, hogy Hitler szekértologatóinak nevezzem őket.
Ez CSAK egy erős példa, de kisebb dolgokra is igaz lehet.
Az írás szerzője vagy csak tájékozatlan, vagy alattomos is.
Csülök
Ellentétben veled, aki nem alattomos, de nagyon tájékozott vagy…
Tulajdonképpen nem is értem, hogy mi a franc szükség van még a frekvenciához kötött rádiókra és televíziókra, miért kell kínlódni a diktatúra packázásai miatt, miért nem lehet az interneten éjjel-nappal működő rádió- és tv adásokat összehozni?
Az újságok online változata mutatja, hogy a neten még a nyomtatott sajtó virtuális változata is sikerrel megvalósítható. Ha jól csinálják, hallgatottságuk, vagy nézettségük verhetné a hagyományos, drágán sugárzott tv-két is. És ha van nézettség, működik a reklám is.
Aztán, ha már Orbánék és szervilis tróger seggnyalói rács mögött lesznek, visszacsináltuk a demokratikus köztársaságot, akkor majd akár vissza is lehet térni a hagyományos technikákhoz.
Milyen igaza van Vágó Istvánnak!!! Az még hagyján, hogy valaki még csak nem is a pályán, hanem az országon kívülről kiabál be. Lehetnek jó ötletei. De ha ezt olyan agresszivitással, érzéketlenül és megfellebbezhetetlenül teszi, mint az Amerikai Népszava, akkor még azoknak is elveszi a kedvét, hogy olvassák, akik amúgy sok mindenben egyetértenének vele.
Kedves Vágó István,
engedd meg, hogy egy mesémet elmondjam Neked. Volt egy India nevű ország. Ez az ország a nagy brit birodalom része volt. Elmentek az emberek Gandhihoz, hogy törvénytelen törvények vannak. Erre Gandhi azt mondta nekik: mi csak egy kis üzem vagyunk. Textilt szövünk. Ezt áruljuk. Ha tudtok jobbat, csináljatok jobb textilt. Azt mondták neki, hogy Gandhi, függetlenséget akarunk, mondd ki, hogy ez gyarmatosítás és elnyomás, és állj a függetlenségi mozgalom élére. Hirdess polgári engedetlenséget, tagadd meg az adók fizetését. Nem, mondta erre Gandhi, mi csak egy kis textilüzem vagyunk. Nem katonazubbonyt varrunk, mint az angol gyárak, ez megkülönböztet bennünket. Nincs itt semmiféle gyarmat, ne essünk túlzásokba a függetlenség követelésével, tartsuk be a törvényeket, ha törvénytelenek akkor is. Mi a brit textilipar része vagyunk. Dehát Gandhi, mondták neki, Te vagy az, akinek a kezében van a mi textilüzemünk. Te tudsz kilépni a brit textiliparból. Én kézzel fonok, mondta Gandhi, egy kis üzem vagyok, nem megyek sehova, nem mondok semmi olyat, ami a brit hatóságokat ingerelné, akik jogosan gyakorolják a hatalmat, meg kell mentenem az üzememet. Erre még különben sem lehet azt mondani, hogy gyarmatosítás. A függetlenség követelése radikális és szélsőséges álláspont. Mi nem akarunk mást, csak hogy a mi kis üzemünk működjön. Aki akar más üzemet, az csináljon magának.
India maradt brit gyarmat, ahol embertelen elnyomásban és törvénytelen uralom alatt élt a nép. A kis textilüzem azonban dolgozott tovább, és bár a zubbonyos gyárak néha zaklatják, de nem zárják be, mert nem árt a brit textilipari kartellnek.
Néhányan még próbálkoztak Gandhinál. Ilyeneket mondtak neki: “A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.” De erre ő csak annyit mondott, hogy ezek szélsőséges megnyilvánulások. A mi kis üzemünk mást gyárt. De Gandhi, mondták neki, a Te üzemedet a mi pénzünkből hozták létre, azt a kis aranyost. Mi nem tudunk másik üzemet létrehozni, mert a te kezedben vannak az eszközök. Te tudod megtenni, hogy kimondod: függetlenséget és szabadságot Indiának! Mi ezt nem tudjuk megtenni helyetted. Erre azt mondta Gandhi: ti engem ordináré stílusban csesztettek, én azért gyártok ilyet, mert nekem ez tetszik. Amíg erre van kereslet, ezt gyártom, kinek mi köze hozzá? Hogy a ti pénzetekből jött létre az én kis üzemem? Micsoda abszurd követelés, hogy ne éljek vele. Ha ez bűn, akkor tessék azon számon kérni, aki a ti pénzeteket nekem adta, mint szponzor. De az nem szponzor Gandhi, mondták neki, aki a mi pénzünket adta Neked. A szponzor az, aki a saját pénzét osztogatja. Mi azért mondjuk Neked, hogy állj a Független Textilszövés élére, mert a mi pénzünkből működik a Te kis aranyos üzemed. Erre azt mondta Gandhi: Micsoda abszurd követelés, ha lett volna a szponzornak megfelelőbb, azt támogatta volna nem? Ne hőzöngjetek, alapítsatok magatoknak másik textilüzemet. Ki tiltja meg? Senki, Gandhi – válaszolták, csakhogy amiből mi alapíthatnánk, az Nálad van. Te kaptad meg. Az a mi pénzünkből van, amiből te szövöd a ruhát. Add oda azt, amit Te is úgy kaptál, méghozzá abból, amit a mi pénzünkből loptak el, és abból alapítunk egy másik textilgyárat, amely kilép a brit gyarmatbirodalom textilkartelljéből, és azonnal kikiáltjuk a függetlenséget. De szövőgépek nélkül ezt nem tudjuk megtenni, a szövőgépek pedig Nálad vannak.
Nem, mondta Gandhi, én ugyan a Ti pénzetekből építettem fel és működtetek egy szövőgyárat, de Ti szerezzetek magatoknak. Aztán ha jobbat szőttök, majd azt veszik. De amíg Ti magatok nem alapítotok egy másik szövőgyárat, addig mi úgy szövünk a brit gyarmatbirodalmon belül, ahogyan mi akarunk. Nektek ahhoz semmi közötök nincs. Senki nem kötelez benneteket arra, hogy a mi textilruhánkat hordjátok. Lehet belépni saját pénzeteken a textilpiacra, kérjetek rá engedélyt a brit Textilhatóságtól.
Még egyszer mondjuk, Gandhi, hogy Te a mi pénzünkből bitorolod az eszközöket, azt tőlünk lopták el, és adták Neked. És te azért kaptad, hogy a mi szabadságunkat megvédd. Te ehelyett besimulsz a brit gyarmatbirodalom textiliparába a kis édes üzemeddel, ami Neked tetszik, nekünk pedig nem. Mert mi független textilipart akarunk, amely kikiáltja a függetlenséget. Tévedsz, Gandhi, Te nem azért kaptad a pénzt, amiből az infrastrukturád van, hogy olyan üzemet csinálj, ami Neked tetszik. Ezt megtehetnéd Gandhi, ha a saját pénzed lenne benne. De nem a saját pénzedből van, hanem a miénkből, és azt a pénzt azért kaptad, arra hivatkozva lopták el tőlünk Neked, hogy a mi érdekeinket szolgáld, és a függetlenségünket megvédd. Te pedig zsebre vágtad a pénzünket, elfoglaltad a a mi pénzünkön kapott infrastruktúrát, de nem véded meg a szabadságunkat és a függetlenségünket, és elkergetsz bennünket, hogy csináljunk másik üzemet a saját pénzünkön, ha akarunk. Tudod, mi vagy, Gandhi? Gazember.
Ezután az emberek nem fizettek Gandhinak, és mivel Gandhi a helyes kis üzemét csak a mások pénzén szerette üzemeltetni, a saját pénzét már sajnálta rá, és abból is sajnált visszaforgatni, ami már a zsebébe került, ezért szép lassan elfogytak Gandhi támogatói. Azt mondták róla, hogy az ő édes kis üzemecskéje ugyanoda tartozik, ahova a zubbonygyárak, csak vékonyabb anyagból szövik ugyanazt a brit selymet. Végül Gandhi üzeme eljelentéktelenedett, a brit Textilhatóság az üzemét felszámolta, és a brit gyarmatbirodalom, az elnyomás pedig megmaradt. De Gandhi azért nem lett szegény, mert maradt neki bőven abból, amit az emberek pénzéből azért loptak ki neki, hogy az indiai textilipar szabadságát és az emberek függetlenségét megvédje.
Eddig tart a mese. Szép álmokat nektek, István.
Bartus & Co
Kedves Andor Mihály,
Önök egy burokban élnek, amelyből nem látnak ki. Kívülről nézve nevetséges, amihez Önök asszisztálnak. Az Amerikai Népszava nem arrogáns, hanem tükrözi a demokratikus polgári világ értékrendjét. Méghozzá zabszem nélkül. Kérem, olvassa el a fenti válaszomat Vágó Istvánnak. Ebben voltam kedves a turomására hozni, hogy az a pénz, amiből az ő “kisüzeme” működik, azt az szoclib kormányzat (és pártvezetés) a mi pénzünkből volt kedves adni nekik, és nem azért, hogy abból olyan rádiót csináljanak, amilyen nekik tetszik, hanem olyat, amely megvédi a demokráciát és a mi szabadságunkat. Erre kapták a pénzt, erről szól a hallgatólagos megállapodás. Ezért kapták ukászba egyes állami cégek, hogy mikor mennyiért hirdessenek a Klubrádióban. Ennél fogva a hallgatóknak, akik itt elmondják a lesújtó véleményüket, joguk van megkérdezni, hogy a Klubrádió miért simul bele az Orbán-rendszerbe. Olvassa el kérem azt, amit válaszoltam Vágó Istvánnak, akinek természetesen barátai vannak (ott, bár én is barátjának tartom magam itt), csak igaza nincs.
Üdvözlettel, Bartus László
Le vagyok döbbenve!
Ha ez a Vágó István az a Vágó István, akit a Tv-ből ismerünk, akkor sokkal nagyobb a baj, mint amit el tudunk képzelni!
És ez az ember a DK tagja? Aki értelmezni sem tudja a demokráciát,és a szponzorációt?
Ok, okozat…
És akkor most visszamegyek egy régebbi bejegyzésemhez, az írástudók felelősségéről.Tőlük várunk segítséget, és útmutatást?
Ez a Vágó levél felért egy Babarczi nyilatkozattal, miszerint jó lesz a fidesz 2/3-a,mert akkor mindent úgy csinálhat a fidesz,ahogy akar!
Vágó úr! Mélységes csalódottságomnak adok hangot!
Önnek nem a haza, és a demokrácia megvédése a célja, hanem a szereplés.
Legalább magas fokon művelné a szereplést,de nem!Ön, egy kvízműsor vezetőjének elmegy, (válaszok megírva), de mint közszereplő,egy csalódás…
“Andor Mihály
2012. november 29. csütörtök
16:23
Milyen igaza van Vágó Istvánnak!!! Az még hagyján, hogy valaki még csak nem is a pályán, hanem az országon kívülről kiabál be. ……..”
Kedves Mihály, ha már éltél, felnőtt voltál 1989 előtt, te milyen rádiót hallgattál? Egészen véletlenül nem a Szabad Európát Münchenből? Pedig a 80-as évek második felében a magyar rádió már lényegesen őszintébb volt, mint ma a Szalai Annamária-Belénessy (munkásőr) Csaba- Böröcz István-Gazsó L. Ferenc-Jónás István által cenzúrázott (irányított) MR 1–2-3. Mit gondolsz kik döntötték meg az akkor rendszert abban a pillanatban, amikor a világpolitikai helyzet erre lehetőséget adott? Én magam 77-től az osztrák rádió és TV adásait hallgattam, ezért költöztem az osztrák határra és csak akkor tértem vissza Pestre, amikor már műholdról “jöttek” a “független” hírek. (Egyébként független híradások és újságok sehol sincsenek, azóta tudom, mióta 1963-ban első alkalommal meglátogatván a Bécsben élő apámat, ő mosolyogva mutatta a “Kurier” című (azóta is megjelenő) napilap első oldalán a jelzőket : “unabhängig, überparteilich”. …… Nem tudom, ma is rajta van-é, mert írott sajtót Ausztriából nem járatok, ide küldik nekem naponta a Kronen Zeitung Headline-ját. (amióta Orbán adott nekik egy interjút talán másfél-két évvel ezelőtt)
Könnyű egy rádiót csődbe vinni, ha azt sem tudja, hogy a jövő hónapra vállalhat-e hirdetést, Lesz-e frekvencia, amin sugározhat? Igy aztán a pilátusi technikát nyugodtan lehet alkalmazni vele szemben:
http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/mentocsomagot_ajanlott_a_klubradionak_a_mediatanacs.538460.html
Azaz ugyanolyan mentőövet dobtak nekik (és ugyanúgy) mint a frankhiteleseknek:
http://negymadar.blog.hu/2011/08/10/mentoov_frankhiteleseknek
Vágó istvánnak, Andor Mihálynak és mindenki másnak, aki azt képzeli, hogy a magyarországi helyzethez csak itteni lakcímnyilvántartó kártya birtokában szabad hozzászólni:
Talán próbáljátok kizárólag érdeme szerint megítélni a véleményt, és nem annak alapján, hogy szerintetek szabad volt-e kimondania annak és úgy, aki és ahogy kimondta.
Ti érzékeny honvédők itt laktok, de mondtatok valaha is valami érvényeset arról, ami itt történik? (Kvízműsor nem ér.) Ha igen, megköszönnék ezekhez egy linket. Ha viszont nem, akkor csak három okot tudok elképzelni arra, hogy miért kéritek ki magatoknak a mások véleményét:
(1) Nem értetek vele egyet — ezzel semmi baj, de akkor tessék ellenérvet hozni, és nem a másik megnyilvánulási jogát kétségbe vonni, még akkor sem, ha az illető esetleg eszkimó.
(2) Nem tetszik a pofája — ezzel sincs semmi baj, lehet tovább olvasni a Magyar Hírlapot, vagy amit szerettek, de kéretik nem itt köpködni.
(3) Szeretnétek jó pontot szerezni ott, ahol szerintetek számít — Pfujjj.
Vágó István
Tényleg ennyire nem volt világos? Ha EGY, csak egyetlen ellenzéki rádió van, akkor annak példát kell mutatnia. És a Klubrádió milyen példát mutat? Hogyan alkalmazkodjunk Orbán viktatúrájához?
Nem támogatom azonban az “inkább szűnjön meg” véleményt sem, mert legalább elhallgatni kívánt hírek és máshogy el nem érhető vélemények elhangozhatnak benne.
Egonak, akinek akkora az egója, hogy már vállalni sem meri.
1. Nem emlékszem rá, hogy valaha is tegeződtünk volna.
2. Hacsak nem egy régi ismerősöm rejlik az álnév mögött, aki még a határon túlról sem meri vállalni a véleményét névvel. És még ez részesít erkölcsi kioktatásban!.
3 Hogy mondtam-e már valami érvényeset, azt, tisztelt hölgyuram megnézheti a Galamus két évfolyamában.
Nagy kár, hogy már itt is egymásnak esnek az ugyanazon oldalon állók.
A Fidesz pr-szakembere (Wermer András) hangoztatta, hogy a politikát úgy kell eladni, mint a mosóport. S jobboldalon valóban úgy álltak fel a szimpatizánsok, az újságírók, és a holdudvarhoz tartozók is mint ha “ügynökök” lennének, első számú szempont: mi a jó a “cégnek”!?
Ez csapatmunka, ahol mindenkire szükség van. S nem kellene a nagy csata előtt megsebesíteni a munka- és harcos-társakat!
Szóval uraim és hölgyeim ha kérhetem, több gyakorlatiasságot, több napóleoni ravaszságot! És kevesebb maximalizmust!
Nincs mese, túl kell élni valahogy ezt az időszakot, akár színből, akár szívből de harcolni kell és menteni a menthetőt!
vidéki
Ez jó hasonlat! Orbán 2010-ben szédelgő feldicséréssel lőcsölte a magyar zemberekre a “mosóporát” Csak azóta már a gyakorlatban kipróbálták, és kénytelenek voltak megállapítani, hogy a Gyurcsány-Persil és a Bajnai-Ariel (vagy fordítva) jobban mosott
Wermer meg azóta átment Ágnes asszonyba, de pusztán patakvízzel nem lehet a véres lepedőt tisztára mosni. Próbálkozzon akármilyen elszántan is.
vidéki++++++++++++++++++++++++++++++++++
Andor Mihály
Ja, ja! Hát hogy jön ahhoz egy Bartus, hogy 1.-1,5 évvel korábban megmondja mi fog történni (fasiszta diktatúra építése), amikor még a ballibák értelmesebb egyedei (értsd: értelmiség) között közmegegyezés, hogy Orbán is demokrata, és ez MÉG nem diktatúra, főleg nem (hát hogy is mer ilyet szólni) fasiszta diktatúra.
Hogy meri már az elején megkérdezni “Miért nem ordítotok” amikor még a decens sutyorgás járja?
És egyáltalán hogy jön ahhoz, hogy a kényelmes dagonyázásból csak úgy felrugdosson, számon kérje a kollaborálást, merthogy a szemében az ellenállás hiánya a diktatúrával való együttműködés, mert “mindenki egy szem a láncban”
Bocsásson meg neki, végül ő is csak magyarból van, bedől a “szabadságharcos” romantikának és százezres tömegtüntetésekről és határozott értelmiségi kiállásról álmodik. Pató Pál hazájában! És erről még Amerikában sem képes leszokni.
Mennyivel kellemesebb lenne, ha egymás “hősies” kiállását lehetne méltatni mindenféle bekiabálás nélkül. Ha el lehetne hinni, hogy amit produkálnak az maga az ellenállási mozgalom, és nem alattvalói igazodás a “körülményekhez”.
Na ja! “Túl kell élni”
Csakhogy Niemüller óta tudjuk, hogy ha az elején nem szólunk, a végén nem lesz, aki értünk szóljon (csak a harang)
Andor Mihálynak:
(1) Elnézést a tegezésért, ezentúl önözni fogom.
(2) Talán újdonságként fog Önre hatni, hogy internetes fórumokon elterjedt dolog az “írói” álnév használata. Részben óvatosságból (miért a nevem a fontos, miért nem a véleményem?) részben pedig a magánélet védelme okán. Eddig csak nagyon naív vagy nagyon álnaív emberektől hallottam olyat, hogy “miért nem vállalja névvel?” Persze aki íróként már letett valamit az asztalra, mint Ön, az talán másként látja. Ettől még nem kéne ember alá degradálnia második pontja utolsó (és nagyon utolsó) mondatával, amelyben “ez”-nek titulál.
(3) Utánanéztem, mert eddig nem ismertem a nevét, annak ellenére, hogy szoktam olvasni a Galamust. Bár ennyi idő alatt nem tudtam elolvasni az egész életművét (és nem ígérem, hogy el fogom), de a Galamuson megtaláltam “Az eltájolt filozófus” című írását (2010. szeptember 6.), amelyben Ön ezt írja:
“Ezért földhözragadt szociológusként csak azt kérdezem: kik fognak az eszméken gondolkodni, kik fogják kitermelni az új eszméket, ha semmilyen pozíciót nem sikerül szerezniük, mert mindent elfoglal a másik oldal?”
Remélem, ennél érvényesebbet is leírt már a korról, amelyben élünk, mert ez a mondata nem az. Ön szerint egy gondolkodó csak akkor tud gondolkodni, ha megfizetik. Szerintem meg az ilyen gondolkodó nem gondolkodó, és hogy mi, azt itt nem fejteném ki. Annyit azonban fontosnak tartok itt kimondani, hogy a rendszer által nem megfizetett — és ezért Ön szerint gondolkodni képtelen — gondolkodó felesleges, mert lényegi tevékenységére alkalmatlan, a rendszer által megfizetett — és ezért ennek megfelelően gondolkodó — gondolkodó pedig lényegénél fogva kollaboráns. Ez a bántó következtetés abból következik, ahogyan Ön látja és láttatja a gondolkodót. Talán másként is lehetne látni. Abban a világban, ami ma itt van, olyan gondolkodókra van szükség, akik akkor is képesek és hajlandóak gondolkodni, ha egy büdös vasat sem kapnak. Merthogy nem fognak, sőt, ha eddig kaptak, azt is elveszik tőlük, amint valami valóban fontosat (és ezáltal a rendszerre veszélyeset) fogalmaznak meg erről a rendszerről. Az Ön idézett mondatából kiindulva ez a veszély Önt nem fenyegeti.
Ego
Grat!
Egonak.
Tisztelt hölgyuram!
1. Nem véletlen, hogy „internetes fórumokon elterjedt dolog az írói álnév használata”. Sokkal kényelmesebb gyáván megbújva másokat rugdosni, és az ember egoját sem rongálja annyira, ha a többségre hivatkozva lehet gyáva.
2. Sajnálom, hogy a Galamusban megjelent kb 70 írásom közül megtalált egyetlen egyet sem értette meg. Ezen nem tudok segíteni.
3. Idézek néhány másikból, hátha ezeket sikerül megértenie?
„Ha én kormány lennék, és érezném, hogy szorul a hurok nyakam körül, háborús hisztériába sodornám az országot. A történelem során ez már többször bevált jó recept. Pont arra jó, amire szükségem van: hogy felsorakozzon mögöttem a bennem hívők fogyatkozó serege, a többieket pedig a nemzet árulóinak lehessen minősíteni.”
„Közben barátaimmal együtt lassan elkezdeném fölvásárolni az országot. Földet már eddig is vettünk, most tönkrement ingatlanokhoz, gyárakhoz, üzletekhez lehetne olcsón hozzájutni.”
„lyen terrort persze Európa közepén nem sokáig lehetne fenntartani, előbb-utóbb elsodorna a népharag. De hol lennék én már akkor!
Valamelyik dél-amerikai országban, amelyikkel nincs kiadatási szerződésem.”
Még mielőtt ezzel is értelmezési nehzéségei támadnának: az idézetek egy ironikus sorozatból származnak, amelynek címe: Ha én kormány lennék.
4. Egyébként – tudta vagy nem tudta – a Galamusba mindenki ingyen ír. Szóval, akkor miféle veszély nem fenyeget engem?
Egy fontos adalék az újságírásról és az újságírókról. Sajnálom, csak angolul tudom idézni:
“Tonight I’m beginning this newscast by joining Mr. Clarke in apologizing to the American people for our failure. The failure of this program during the time I’ve been in charge of it to successfully inform and educate the American electorate.
Let me be clear that I don’t apologize on behalf of all broadcast journalists, nor do all broadcast journalists owe an apology. I speak for myself. I was an accomplice to a slow and repeated and unacknowledged and unamended train wreck of failures that have brought us to now. I’m a leader in an industry that miscalled election results, hyped up terror scares, ginned up controversy, and failed to report on tectonic shifts in our country. From the collapse of the financial system to the truths about how strong we are to the dangers we actually face.
I’m a leader in an industry that misdirected your attention with the dexterity of Harry Houdini while sending hundreds of thousands of our bravest young men and women off to war without due diligence.
The reason we failed isn’t a mystery. We took a dive for the ratings. In the infancy of mass communications, the Columbus and Magellan of broadcast journalism, William Paley and David Sarnoff, went down to Washington to cut a deal with Congress. Congress would allow the fledgling networks free use of taxpayer-owned airwaves in exchange for one public service. That public service would be one hour of airtime set aside every night for informational broadcasting, or what we now call the evening news. Congress, unable to anticipate the enormous capacity television would have to deliver consumers to advertisers, failed to include in its deal the one requirement that would have changed our national discourse immeasurably for the better. Congress forgot to add that under no circumstances could there be paid advertising during informational broadcasting. They forgot to say that taxpayers will give you the airwaves for free and for 23 hours a day you should make a profit, but for one hour a night you work for us.
And now those network newscasts, anchored through history by honest-to-God newsmen with names like Murrow and Reasoner and Huntley and Brinkley and Buckley and Cronkite and Rather and Russert– Now they have to compete with the likes of me. A cable anchor who’s in the exact same business as the producers of Jersey Shore.
And that business was good to us, but News Night is quitting that business right now. It might come as a surprise to you that some of history’s greatest American journalists are working right now, exceptional minds with years of experience and an unshakeable devotion to reporting the news. But these voices are a small minority now, and they don’t stand a chance against the circus when the circus comes to town. They’re overmatched.
I’m quitting the circus and switching teams. I’m going with the guys who are getting creamed. I’m moved that they still think they can win and I hope they can teach me a thing or two.
From this moment on, we’ll be deciding what goes on our air and how it’s presented to you based on the simple truth that nothing is more important to a democracy than a well-informed electorate.
We’ll endeavor to put information in a broader context because we know that very little news is born at the moment it comes across our wire. We’ll be the champion of facts and the mortal enemy of innuendo, speculation, hyperbole, and nonsense. We’re not waiters in a restaurant serving you the stories you asked for just the way you like them prepared. Nor are we computers dispensing only the facts because news is only useful in the context of humanity. I’ll make no effort to subdue my personal opinions. I will make every effort to expose you to informed opinions that are different from my own.”
The Newsroom, Series I, Part 3, The 112th Congress, HBO Production, 2011
Hát kb. ennyi, ahogy Aaron Sorkin látja. Enélkül a credo nélkül meg nem érdemes, mert az nem újságírás, hanem öncenzúra.
Andor Mihálynak:
.
Előző válaszának alpári hangneme okán talán elnézi nekem, hogy nem hívom úrnak.
.
ad 1 (saját név vagy álnév):
Ön szerint tehát az internetes fórumokba írók többsége “gyáván megbújva másokat rugdos” és “a többségre hivatkozva … gyáva”.
Akkor most szólnék egy szót a borkóstolásról. Nem arról, ahol a palackok fel vannak címkézve, és a kóstoló eleve tudja, mit kell majd mondania a borról. Arról a kóstolásról beszélek, ahol a palackokon nincs címke, ahol a kóstoló kizárólag az ízlelőképességére, bor- tájismeretére hagyatkozhat, és úgy kell véleményt nyilvánítania. Aki így nem tud helyesen bort minősíteni, az nem szakember.
Ön ezt a címkét hiányolja nálam és másoknál. Nem arra kíváncsi, mit írok, hanem azt szeretné tudni, hogy személy szerint ki vagyok. Nem belemenve most abba, hogy miért tartom indokoltnak az internetes fórumokon az anonimitást: miért kell Önnek a nevem? Ha megmondom, akkor beljebb van? Akkor végre be tud kényelmesen skatulyázni? Hogy “ezt nem ismerem”, vagy “ez egy senki”, vagy “ezt ismerem, ez egy ilyen meg olyan”? És akkor végre tudja, mit kell gondolnia az illető véleményéről? Anélkül, hogy energiát kéne fordítania a tartalomról való vitába? Ha így van, nagyon szánalmas dolog, különösen egy olyan valakitől, aki “gondolkodónak” tartja magát. Vagy egy érvelésnél az életművével kíván ütést bevinni, nagy nevét lengetni, volt művelődési és közoktatási minisztériumi tanácsadóságát bevetni? Mert úgy sokkal meggyőzőbb? Az internetes fórumokon általában nézetek szoktak ütközni, nem nevek.
.
ad 2 (lesajnál, mert Ön szerint nem értettem meg az írását):
Az általam idézett mondata alapvető fontosságú dologról beszél: arról, hogy a gondolkodó mikor/mitől tud vagy nem tud gondolkodni. Mivel pedig önmagát gondolkodónak tartja, Önről is szól.
Ez a mondat teljesen világos, és ez a mondat egy szégyen. Ez a mondat pénzt kérincsél a hatalomtól, mert szerinte különben a gondolkodó nem tud gondolkodni. Az ilyen “gondolkodót” megette a fene. Ebben az országban számos gondolkodó — író, költő, filozófus — élt és alkotott kitagadva, indexre téve, segédmunkából élve, kisemmizve vagy akár haláltáborban, mégsem ettől függött, hogy tudtak-e gondolatilag maradandót alkotni. Nem gondolom, hogy ez kívánatos, sőt, az ellenkezőjét gondolom. De felháborítónak tartom azt a gondolatmenetet, hogy “csak pénzért tudok kedves lenni”.
.
ad 3 (kisegítő kérdés reménytelenül gyengének)
Olvastam a sorozat több darabját. Bizonyára az Ön által vélelmezett “értelmezési nehézségeim” akadályoztak meg benne, hogy felismerjem egy független gondolkodó újszerű meglátását, amely segít jobban megérteni a világot. A szerző neve akkor valahogy nem ragadt meg, talán nem véletlenül: alkotó gondolatnak szikráját sem leltem benne, formás kis nyavalygásnak tartottam. Az első még szórakoztató volt, a többi csak unalmas. Ha a többi 69 is ilyen, akkor nem fogom keresgélni.
.
ad 4 (ingyen íróba nem csap a mennykő)
Segítek, mert láthatólag nem akarja érteni, amit írtam:
A diktatúra legfőbb ellensége a szuverén gondolkodó, aki meg tudja fogalmazni a diktatúra lényegét, legfontosabb jellemzőit, mégpedig úgy, hogy azt mások is megértsék. A diktatúra az ilyen szemnyitogatást keményen bünteti. Szereti viszont a nyavalygókat, mert azok nem sok vizet zavarnak, akár ingyen írnak, akár nem.
Na erre írtam azt, hogy Önt nem fenyegeti a diktatúra bosszúja.
Remélem, most már érti.
Egonak
Álljon be fideszesnek! Vitastílusa és gondolkodásmódja alapján odavaló.
Sokra vinné.
Andor Mihálynak:
Ennyire futotta?
Köszönöm, hogy igazolta a véleményemet.
Andor Mihalynak! Fentebb Ön Egoval kapcsolatban arra célzott, hogy nincs magyar lakcimkartyaja, tehat…(a harom pont utan lehet folytatni gondolatait…) . Tudni vélem, hogy Ego Magyarorszagon él. Én viszont nem. örömmel tudatom ¨Önnel, hogy pirézi allampolgar vagyok. És rendszeresen Piréziabol hallgatom a Klubradiot és a Galamust is onnan olvasom. De nem veszem tudomasul, hogy gyava vagyok, se azt, hogy Piréziabol nem irhatok magyar kédésekröl. Ön azt tanacsolta Egonak, hogy lépjen be a Fideszbe. Na most van egy olyan part, akinek a magyar lakcimkartya igen fontos, és a parlamentben összeirna, hogy kinek van ilyen és kinek nincs. Kitalalta gondolom, hogy én melyik partra gondoltam, ami az Ön belépését illeti. Ha ezt leirta, akkor sajnos barmennyit is irt a Galamusba : It takes a lifetime to build a reputation and only a minute to destroy it. Talan ért nem magyarul is, de ha nem, hat nem…
Egonak
Talált. Van rajtam kalap.
De lám, megint talált. Nincs rajtam kalap.
Csudás. Mindig talál.
Hála Istennek Vágó úr helyre tette a gondolkodásomat. Azért adok neki igazat, mert ha a rádió olyan tartalommal működne ahogyan Bartus úr /meg persze én is és több százezren/ szeretnénk akkor már régen nem szólna.
A másik lényeges dolog az, hogy Arató Andrást nem kell hibáztatni semmiért.. Amiért a baloldalnak nincs se rádiója, se tévéje,abban egyedül az MSZP és a volt SZDS a ludas. Egymás marakodása helyett erre kellett volna több energiát /és pénzt / szentelni.Ehhez azonban mulyák voltak, mint majd most /ha képesek lesznek , mármint az MSZP / EGY SZÍNPADON
beszédet mondani Rogán Antallal az antiszemitizmus ellen.
Tisztelt MSZP /avagy baloldal/ VEZETŐSÉGE ! Tessenek már egy kicsit gondolkodni !
SZDS =SZDSZ
«Amiért a baloldalnak nincs se rádiója, se tévéje… » ez igaz, ide lehetne még sorolni Gyurcsany Ferencet is, vagy a DK-t. Ha Gyurcsany Ferenc csinalna egy radiot, akkor mar lenne kettö. Kart ezzel biztos nem okozna, ha jo ujsagirokat valasztana… (…).
De azt nem értem, hogy egy demokratikus ado, tele demokratikus hallgatokkal, stb…, miért nem birja a kritikat. A Fideszben szokas a bologatas…
Azt meg föleg nem értem, hogy ha szalai marival készek egyezkedni, akkor az AN-nel meg miért ilyen ellenségesek?? Itt valami büzlik. Én Bartus Laci és szalai mari közül Bartus Lacit valasztom, még akkor is ha ekézne ez utobbi.
Kedves Heveske,
kinek lett eddig baja abból, hogy megmondta a véleményét egyenesen? Tóta W., Para, engem is beperelhettek volna, soha nem tették. Mondok valamit: itt mindenki egyenesen beszél, majdnem, kivéve a Klubrádiót. Jellemhiba. És nem győzöm hangsúlyozni, az eszköz, ami a kezükben van, azt nem a saját pénzükből vették, hanem arra hivatkozva lopták ki nekik a köz vagyonából, hogy megvédik a demokráciát. De ezt nem teszik. Ezt ne felejtsék el: azért, amit birtokolnak, nem a két kezükkel dolgoztak meg, azt kapták. Es egy egyenes mondat nem hagyja el a szájukat, és ez a felháborító. Nem arról van szó, hogy nem elég radikálisak, hanem hazudnak. Legalább ne hazudoznának. Az csak egy hazug propaganda, hogy ha becsületesek lennének, akkor már nem szólnának. Ez nem igaz, a sunyiságukkal sem értek el semmit, ennél többet nem tudtak volna ártani nekik akkor sem, ha az igazat mondják.
Üdvözlettel, Bartus László
Igen Tisztelt Bartus Úr !
Szinte mindenben igazat adok Önnek- viszont azt nem értem , hogy Ön ne tudná : Tóta W. , Para nem = a vezírrel.Előbbi kettő /úgy tudom / demokraták, akiket a szélkakas sunyiságával, aljasságával össze sem lehet hasonlítani. Írásomban nem a nyílt , normális emberek reagálásáról értekeztem, hanem pontosan a vezérürü “produkcióiről”.
Tisztelettel : heveske
Melysegesen csalodtam Vago Istvanban, soha nem gondoltam, hogy o is a “piacnak” termel. A bakancs publicisztikaja hamis es sekely, de a megrendelo biztosan elegedett vele.
Bartus Laszlo tevedett, amikor vitaba szallt Vago meltatlan ujsagiroi mellektermekevel.
Ahogy mostanában figyelem a Klubrádió adásait két dolgot látok:
1. A rádió keményen az MSZP-t támogatja.
2. Most, hogy kiszolgáltatottak lettek a hatalomnak, egyre több politikusukat hívják meg a műsoraikba.
Ettől függetlenül reggeltől estig megy a reklámjuk, hogy adjunk pénzt!
Persze, jó adjon az, akinek a fenti két szegmens kielégítő.
Azonban én nem hiszem, hogy szívesen fizeti ezeket a hozzájárulásokat az, aki úgy gondolja, hogy a háta közepébe kívánja a Puch-Simicska paktum részeseit.
Ha valaki a rádió fórumát olvassa, egyre többen teszik ezt szóvá, s hogy pl a mai félórás Kósa Lajos-interjú után Bolgár György mit kapott, az világosan mutatja, hogy a törzshallgatóság nem fogja sokáig támogatni ezt a tematikát.
2. pont
(amennyiben félreérthető, itt a rádió kiszolgáltatottságáról, és ennek függvényében a műsorba hívott Fidesz-KDNP politikusokról beszéltem.)
A Klubrádió az egyetlen hallgatható, politikailag korrekt, vitára nyitott és vitát provokáló, ugyanakkor könnyed hangvételű adó. Hézagpótló intézmény, namcsak a politikai, hanem a kultúrális és életmód rovatai is értékesek. Persze vannak benne gyengébb percek, pl. amikor a riporter túlságosan is egyetért a betelefonálóval vagy a másik szerkesztővel, vagy amikor a riporterek gyengébb figurákat hívnak meg stúdióbeszélgetésre. Továbbá kellemetlen, de elviselhető tehertételek az elhúzódó önreklámblokkok.
.
A cikk sugallatával ellentétben a Klubrádió nagyonis bátor adó: következetesen ellenzéki kiállásával a nap mint nap a saját létét kockáztatja. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy nagyobb forradalmár legyen, mint amit helyesnek tart és fel is tud vállalni.
.
Egyszóval nem értem, hogy minek kell bántani a Klubrádiót, inkább segíteni kellene. Ahol a Klubrádió elhallgat, ott “a többi: néma csend” , és lehet hallgatni az egyenes adást a kolbásztömő fesztiválokról.
Nyugi, nyugi nyálgépek!
Bartusnak tökéletesen igaza van. De ez a kritika nem csak a rádióra vonatkozik. Tessék értelmesen nézni az ATV fórumát, egyenes beszédet és ujságíró klubot. Amióta a Sándor bácsi egyháza megdicsőült kinosan vigyáznak arra, hogy ne kritizálják a kormányt, sőt még a telefonálót is letorkolják, micsoda dolog ez mocskolni valakit mikor nincs jelen. Néha már fájdalmas, ha valaki közli, hogy mit látott, hallott, akkor a T. műsorvezetők meggyőzik, hogy az nem lehet.Persze ehhez az első lépés az volt, hogy aki nem állt be a sorba, azt lapátra tették.
Pedig hát gyáva népnek nincs hazája.
Ha mégis lesz kormányváltás, akkor Ők megdicsőülnek, de erről anno a partizán szindrőma jut eszembe.
Mondom én, hogy Magyarországon sokan láthatták a “Hiúságok máglyája” (The Bonfire of the Vanities) c. filmet. Nagy a verseny: http://evitae.wordpress.com/2011/07/06/kupleraj/