Budapest – Ki ne emlékezne Bástya elvtárs (alias: Both György) elkámpicsorodott arcára, amikor beleharapott a magyar narancsba (alias: citrom) A tanú című filmben? De el kellett fogadnia az érvelést: kicsi, sárga, savanyú, de a mienk. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy a narancson kívül gumipitypangot, gyapotot is termelt mezőgazdaságunk a Rákosi-korszakban. Az meg már csak a legidősebbekben rémlik fel, hogy mindez korábban kezdődött.
.
Nemcsak A tanú című filmben idézték fel a szerzők a személyi kultusz időszakában megtörtént mezőgazdasági furcsaságokat. Moldova György Gumikutya című szatírájában a gumipitypang magyarországi termesztésének az abszurditását a következő szavakkal festette le: „…a szakirodalom áttanulmányozásakor megdöbbenve látta, hogy a gumipitypangnak legalább évi 473 napsütéses nap kell a teljes megéréshez, ugyanígy akadályokba ütközik a leírásokban követelt évi 150 ezer milliméter természetes csapadék előteremtése is.”
.
Szó, ami szó, a szóban forgó növény végül is nem bírta el a magyarországi klímát, és nem sikerült létrehozni a szatírában megálmodott magyar változatát, a gumimuskátlit sem.
.
A micsurini elvek lázában égve
.
Pedig már a századfordulón is kísérleteztek a latin nevén Taraxacum kok-saghysnak emlegetett növénnyel. Hogyisne kísérleteztek volna, hiszen úgy gondolták, ha kiválthatnánk a távoli trópusokon termő nyers kaucsukot, magunk elégíthetnénk ki a magyar gumiipar igényeit. Különösen fontos volt ez a második világháború idején, amikor Németország és szövetségeseinek ez irányú importja szinte lehetetlenné vált.
.
A Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium tanulmányt is készített arról, hogyan lehetne hazánk önellátó a gumiipar alapanyagából. Ebben többek között a következők állnak: „A kok-saghys kaucsuktartalmú növény, száraz anyagának 17 százaléka tiszta kaucsuk … Minthogy 1 katasztrális hold nyersgumi termelése átlagosan 70 kg-ra tehető, évi nyersgumiszükségletünk kitermeléséhez 43 ezer katasztrális hold vetésterületre volna szükségünk. Szabványos termesztési eljárás mellett ezt a területet a rendelkezésünkre álló vetőmagot felhasználva csak 1948-ra tudnánk elérni.”
.
Mint tudjuk: nem tudták. A történelem azonban hamarosan megismétlődött. Az ötvenes években, most már a Szovjetunió mintájára, ismét előtérbe került a termesztés Magyarországon. Annál is inkább, mivel az akkori politikusok a micsurini elvek, a természet átalakítása, leigázása lázában égtek. Aztán egyhamar bebizonyosodott, hogy a magyar klíma nem teszi lehetővé a termelést.
.
Jobban sikerült a gyapottermelés meghonosítása, igaz, régebb óta foglalkoztak vele. II. József annak idején adómentességgel kecsegtetett olasz termesztőket hívott be az ország déli területeire, elvégre a Bácska és a Bánát délre esett a gyapottermelés északi határának tartott 45-46. szélességi körtől. Halála után azonban rendeleteihez hasonlóan a kedvezményeket is visszavonták, az olaszok pedig hazamentek. A napóleoni háborúk idején a tengerentúli szállítást megakadályozó kontinentális zárlat, az emiatt égbe szökő árak és a megnőtt gyapotszükséglet (katonaruhához szükséges pamut!) azonban újraélesztette a kísérleteket. Ráadásul hamarosan szélesedett a katonai felhasználás a lőgyapot néven ismert nitrocellulóz gyártása révén. A zárlat feloldása után visszazuhant árszint azonban véget vetett a próbálkozásoknak.
.
Nagyobb gyapottermő terület csak a huszadik század elejére alakult ki, amikor az említett vonaltól északra (Keszthely) is kísérleteztek a termesztéssel, de döntően a Délvidéken, például Adán foglalkoztak vele. (Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy Joszif Visszarionovics Sztálin majdani „legjobb magyar tanítványa”, Rákosi Mátyás, aki fél évszázad múlva forszírozni fogja a gyapottermesztést, adai gyermekévei alatt már láthatott gyapotföldeket…)
.
A diákok órák helyett gyapotot fosztottak
.
1923/24-ben több tucat gazdaság foglalkozott a növénnyel. A biztató első év után azonban a szeptemberi fagyok „leszüretelték” a termést.
.
Az akció végét így fogalmazta meg a minisztériumi jelentés: „A magyarországi változó éghajlat alatt, a hosszabb – 7-8 hónapos – tenyészidőt igénylő melegégövi gyapotnövény részére rendelkezésre álló, május-szeptember közötti 5 hónap nem elégséges a biztonságos termeléshez.”
.
Nem is Rákosi voluntarista gazdaságpolitikája lett volna, ha megszívlelik a figyelmeztetést. 1950-ben már a tervezett 3000 helyett 10 ezer holdon termesztettek gyapotot. „Gyapotnagyhatalom leszünk”, hirdették a győzelmi jelentések.
.
Megalakult a gyapottermesztő és -feldolgozó nagyvállalat. A Hajdú-Bihari Néplapban szalagcímben adták tudtul, hogy Hajdúböszörmény lett a gyapottermesztés legészakibb határa. Az ötvenes évek első két tele ráadásul 2-3 Celsius-fokkal enyhébb volt, mint az átlag, ami kedvezett a termelésnek. Vége-hossza nem volt a propagandának, pedig még elegendő munkaerő sem állt rendelkezésre a feldolgozáshoz. Emiatt iskolákba szállították a gubókban rejtőző gyapotot, ahol a diákok órák helyett gyapotot fosztottak.
.
A munkát az átadási ünnepség után is folytatták
.
Mind a két kultúrához igencsak szükséges volt a víz, a csapadék, ha nem is olyan mértékben, ahogyan Moldova György szatírája említi. Ennek biztosítására épült meg 1955-re a közel száz kilométer hosszú Keleti-főcsatorna a Tiszántúl, az ország egyik legaszályosabb területe vízgazdálkodási gondjainak enyhítésére – és a termelvények olcsó, vízi szállítására – létrehozott rendszer részeként, amely hosszára nézve hazánk negyedik legnagyobb folyója.
.
A korabeli politika ezt is a szocialista tervgazdálkodás eredményének tekintette, holott az első elképzelések egy Tiszából kiinduló csatorna kialakítására már az ezerhétszázas években megfogalmazódtak. 1830-ban már műszaki terveket is készítettek a csatorna kiásásához.
.
A munkák csak több mint egy évszázaddal később, az 1940-es években kezdődtek el. Az építkezést a II. világháborúba való belépés megszakította. Addigra csupán 25 kilométer hosszon készült el a csatorna középső szakasza. Az építkezés 1951-ben folytatódott, 1954-re Hajdúszoboszlóig, 1955-re Tetétlenig épült meg a Keleti-főcsatorna. Az átadás idején az utolsó 10 kilométeres szakaszon csak fél szélességben volt kész, így a munkát az átadási ünnepség után is folytatták.
.
Míg az ötvenes évek gyapot- és gumipitypang-termelése hamvába holt, a Keleti-főcsatorna jelentősége megmaradt. Igaz, nem a korábban gondolt áruszállításra használják, és öntözésre is alig (nálunk sajnos igen drága dolog ez a művelet, ezért csak a termőterületek 5 százalékát öntözik). Ellenben megnőtt a szerepe az ivóvíz-előállításban, és megmaradt jóléti funkciójában is, amit a partján álló szépszámú nyaraló is mutat.
.
Ennyi maradt hát a természet átalakítása jegyében született tervekből, de elkeseredésre semmi ok. Kétszer sikertelenül próbálkoztunk e növények termesztésével, de három a magyar igazság. Lehetséges, hogy harmadjára sikerül? Hiszen a klimatológusok által emlegetett globális felmelegedés során egy idő múlva mégiscsak feljebb tolódhat a gyapot és a gumipitypang termelésének északi határa…
“a diákok órák helyett gyapotot fosztottak”
Hogyan kellene órákat fosztani?
De félre a tréfával,
még szóba jöhet a gyapot, de csak azért, mert nagyon látványos lehet, amint többezer rab egyszerre szüretel a gyapotföldön.
Ez az ötvenes évek unortodox gazdaságpolitikája volt, amelyről azt hirdették, hogy a nyugat nemsokára lemásolja, de addigra régen túlszárnyaljuk őket.
.
A jelenlegi unortodox gazdaságpolitikánkon sajnos csak sokkal több évtized elmúltával tud nevetni az utókor, ha egyáltalán…
.
Senki sem olyan vak, mint aki nem akar látni.
Forrás: MTI.
Mi ennek az aktualitása? Ezzel foglalkozik újabban az MTI? Ezzel etet minket?
admin: Bástya elvtárs szerepében – zseniális alakítás volt! – Both BÉLÁT láthattuk… A többi stimmel…
Félelmetes, hogy most ennek az aktualitását látjuk. Nem tudom eldönteni, hogy Viktorunk Horthyt, Mussolinit, Hitlert vagy éppen Rákosit akarja-e másolni. Az tény, hogy a szabadságharca és az un-ortodox gazdaságpolitikája és nemzetfelemelő elképzelései az országunkat visszaviszi a XIX. századba.
Én nem akarok időutazást tenni a múltba, én egy szebb és boldogabb jövőt szeretnék, tehát le azzal aki ezt a vágyamat megakadályozza.
Bíborka,
mondanám, hogy az ókori fáraókat és azok teljhatalmát akarja utánozni, de még az se tökéletes hasonlat.
Orbán úgy-e tavaly bejelentette, hogy a közmunkások majd “nem XXI. századi módszerekkel” fognak dolgozni, így is történt. Nem tudom, hogy a közmunkával, kézi erővel felépített stadionjai meddig épülnek és meddig tartanak majd, a nyomorszinten tartott közmunkások mikor rokkannak még jobban bele a gyalázatos munkafeltételekbe.
Azt viszont olvastam, hogy a hiedelmekkel ellentétben a piramisok építői nagyon is jó körülmények között éltek, külön településeket építettek a számukra a közelben, sokkal jobb életfeltételeket biztosítottak számukra, mint ahogyan a többi egyiptomi lakos élt.
Bár lehet, ha a mai közmunkások nem stadiont építenének, hanem egy , a régi piramisokkal azonos rendeltetésű építményen dolgoznának, máris lelkesebb, jobb hangulatban tennék.
Jut eszembe, rizstermesztés is folyt Magyarországon, “az ember legyőzi a természetet” jegyében. Nagy területeket árasztottak el vízzel az Alföldön, ahol az “osztályidegen” kitelepítettek dolgoztak, combig vízben, az otthonról mentett ilyen-olyan ruháikban.
Ott vált tolószékes nyomorékká hajdani énektanárnőm, ki tudja, mi lehetett a “bűne”.
Kedves Zorka!
Ez még nem jutott az eszembe, de nagyon tetszik… Fáraó! Még ilyent, de tényleg igaz, és abban is igazad van, hogy az ottani munkások kiemelt életszínvonallal bírtak. Az ókori bölcsek tudtak valami! Az újkoriak meg nem bölcsek…
Két barát találkozik az ‘50-es évek elején
-SZEBUSZ KOMÁM
-Pszt!!! Ne ordits!!!
-????
-KOVAD A GYAPOT!
(akkor már ezt is értettük! sajnos még most nem, pedig érteni kellene!)
Bíborka
A háború végén volt egy sláger:
Csak egy nap a világ
csak egyetlen egy perc az életünk
ki tudja mi vár ránk
ki tudja holnap mire ébredünk.
.
“Az ókori bölcsek tudtak valami! Az újkoriak meg nem bölcsek…”
Azt hiszem, nem hiába keletkezett akkor ez a dal.
Igy az újkori bölcseket is e szövegben rejlő mondanivaló vezérli.
A farao otlet nem eredeti. Itt megosztok egy ottol nyolc evre ertekelheto viccet az otvenes evekbol:
Mi lenne Rakosi Egyiptomban?
O lenne az elso fara jo.
.
Tisztelt Tanacselnok elvtars, vedencem politikai tajekozatlansaga okozta a kapitalaistak malmara vizet hajto vicc terjeszteset, valojaban o a viccet soha nem ertette. Tisztelettel kerjuk meltanyos buntetes kiszabasat. Csak ennyit akartam mondani.
girbegurba
“2012. augusztus 27. hétfő
20:47 De félre a tréfával,
még szóba jöhet a gyapot, de csak azért, mert nagyon látványos lehet, amint többezer rab egyszerre szüretel a gyapotföldön”
-ejnye mit nem gondolsz! Dehogy rabok! Közmunkások!
1951/ 52-es tanévben a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Technikum gazdasági gyakorlatán, voltunk gyapotot kapálni és szedni.Nagyon szép volt a termés. Igaz az időjárás is jobb volt .
zorka
Rizstermesztéssel a 17-18. századtól kezdődően foglalkoznak.hazánkban.
A rizstermesztés, -kutatás és -nemesítés története hazánkban
http://www.haki.hu/index.cgi?rx=&nyelv=hu&item=&searchwords2=&menuparam4=38&menuparam_4=47&type_=4