Zánka – A zsidóságnak a magyarság első világháborús szenvedése és veresége miatti bűnbakszerepéről, illetve Kun Bélának és a tanácsköztársaságnak mint a trianoni béke bűnbakjának valós történelmi hátterével foglalkoztak a Bűnbakok az európai és a magyar történelemben című konferencia előadói szombaton Zánkán. Előadásokat tartottak Magyarország második világháborús hadba lépésének, illetve a magyarországi zsidóság elpusztításának felelőseiről, illetve a valós okok összetett hátteréről is.
.
Paksy Zoltán, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosa az első világháború végén a bűnbakkeresés jegyében megerősödő antiszemitizmusról szóló előadásában fontos kiindulópontként jelölte meg Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök 1918 májusában, a világháború utolsó szakaszában az Alkotmány című katolikus konzervatív lapban megjelent írását, amelyben a keresztényszocializmus magyarországi képviselője arról írt: hiába nyeri meg az ország a háborút, ha a keresztény fiatalság elvész a fronton, a zsidó fiatalok viszont elárasztják az egyetemeket, elfoglalják a helyeket, kevés a zsidó frontszolgálatos.
.
A zsidó sajtó nyomban élesen reagált a felvetésre. Az Egyenlőség főszerkesztője szerint Prohászka a vérvádat tette magáévá, „máglyát készül rakni”, Vázsonyi Vilmos korabeli vezető liberális, polgári demokrata politikus szerint elszabadult a gyűlölködő antiszemitizmus, a szociáldemokrata Népszava pedig egyenesen úgy fogalmazott: „a mocskos szájú püspök aljas, gyalázatos uszítás zászlaját bontotta ki”, idézte fel a szakember.
.
.
A kommün propagandaplakátja. A határokat már meghúzták, mire Kun Béláék hatalomra kerültek
.
Prohászka válaszában úgy vélte: nem antiszemita uszítás, ha szeretné megakadályozni a keresztény társadalom „letörését”, illetve a magyar társadalom „elzsidósodását”.
.
A szélsőjobboldal nemsokára már úgy interpretálta a helyzetet, hogy a „megalázott, degradált” magyarság a „hódító” zsidósággal szemben „keresztény gettóba” szorult, a zsidóság állam az államban, a magyarság pedig alsóbbrendű nemzetiség lett – fejtette ki Paksy Zoltán.
.
Szabó Viktor, az egri Eszterházy Károly Főiskola PhD hallgatója előadásában a két világháború közti Magyarországon a trianoni béke elsőszámú felelősévé megtett Kun Béláról szóló előadásában arról beszélt: az 1919. március 21-től 133 napon át fennálló Tanácsköztársaság vezetője, illetve maga a Tanácsköztársaság nyilvánvalóan nem tehető felelőssé a Magyarország számára tragikus területveszteségeket okozó békéért, hiszen a határok meghúzásával foglalkozó nagyhatalmi szakértői bizottságok jobbára március 21-e előtt vagy néhány nappal azután elvégezték munkájukat.
.
Az akkor megállapított határvonalak jobbára stratégiai, közlekedési, földrajzi és elvétve etnikai szempontokon alapultak, és a békeszerződés megkötéséig már alig változtak. Ugyanakkor Kun Béla és a tanácsköztársaság közvetve valamennyire mégis felelőssé tehető a trianoni békéért, hiszen a magyar delegáció részben a tanácsköztársaság, illetve az azt követő időszak kaotikus állapotai miatt kapott a többi országnál később, 1919 végén meghívást a békekonferenciára, ahol így az amúgy sem jó pozíciói tovább romlottak – fűzte hozzá.
.
Olasz Lajos történész, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa Magyarország 1941. júniusi hadba lépéséről, a Szovjetunió elleni hadjáratba való bekapcsolódásáról szólva kifejtette: a kiváltó okok, illetve felelősök számbavétele során a legkülönfélébb verziók jöttek létre az elmúlt hét évtizedben.
.
Vannak, akik szerint alapvetően külső okok, ezen belül is elsősorban a szövetséges hitleri Németország hatására keveredett a Horthy-Magyarország a háborúba. Az ország valójában nem szabad akaratából lett hadviselő fél. Arra, hogy a német elvárás megkerülhetetlen volt, bizonyíték lehet a korabeli Jugoszlávia sorsa: 1941 tavaszán, miután elfordult Németországtól, hetek alatt lerohanták a német csapatok. Ez az értelmezés a rendszerváltást követően erősödött fel – fejtette ki a szakember.
.
Hozzátette ugyanakkor, hogy az 1956-os forradalmat eltipró novemberi szovjet katonai beavatkozás után a magyar emigrációban még az a nézet is elterjedt, amely szerint a Szovjetunió megtámadása tulajdonképpen preventív, fegyveres önvédelemnek tekinthető, hiszen a nagy keleti birodalom nyilvánvalóan arra készült, hogy érdekszféráját kiterjessze nyugat felé, Közép-Európára.
.
.
Magyarország átáll a jobbrahajtsra. Sok történész szerint a német elvárásokat nem lehetett megkerülni
..
A hadba lépés külső okai között szerepel továbbá a kassai bombázás, amely valóban jó ürügyül szolgált a korabeli magyar politikai elit számára, bár azt máig nem lehet tudni, valójában milyen gépek bombáztak Észak-Magyarországon. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy eltévedt szovjet repülők lehettek, az viszont egyértelmű, hogy akkor a Szovjetuniónak semmi oka nem lehetett arra, hogy kiprovokálja Magyarország hadba lépését – mondta Olasz Lajos.
.
A történész szerint a belső okok között első helyen áll a politikai elit rossz döntése, ezen belül is Horthy Miklós kormányzóé, aki törvényesen, de hibás helyzetfelismerés alapján járt el, hiszen más országok – például Svájc vagy Svédország – ki tudtak maradni a világháborúból annak ellenére, hogy számos, a kassai bombázáshoz hasonló atrocitás jó alkalom lett volna, hogy hadat üzenjenek szomszédaiknak.
.
Miután Horthy a világháború után nem lett háborús bűnös, ez irányú felelőségre vonását csupán a Jugoszlávia élén álló Tito marsall szorgalmazta, szükség volt másik bűnbakra – jegyezte meg a szakember. Szerinte így került a képbe Bárdossy László, aki 1941 nyarán miniszterelnök volt, illetve Werth Henrik, aki a vezérkari főnöki posztot töltötte be.
.
A történész kifejtette: Bárdossy még a Szovjetunió elleni német támadás után két nappal, 1941. június 24-én tartott kormányülésen is a hadba lépés ellen szavazott, ám újabb két nappal később, mikor már úgy vélte, elkerülhetetlen a háborúba való bekapcsolódás, azt vallotta: ebben az esetben saját elhatározásból, minél gyorsabban kell belépni a háborúba. Egyfelől azért, hogy az ország még idejében csatlakozhasson a győztesekhez, másfelől pedig hogy amennyire lehet, maga szabhassa meg ennek a hadba lépésnek a kereteit, mértékét. Utólag mindkét megfontolás nyilvánvalóan hibásnak látszik.
.
Bárdossy azonban nem volt elvakult németbarát, ahogy Werth Henrik sem, aki kétségtelenül szorgalmazta a hadba lépést, de a kutatások szerint elsősorban azért, hogy a Trianon revízióját elősegítse – fűzte hozzá Olasz Lajos.
.
Karsai László történész, egyetemi tanár Szálasi Ferencről, a „tökéletes bűnbakról” szóló előadásában Márai Sándor írót idézte, aki naplójában Horthy 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlete és a nemzetvezető hatalomátvétele után azt írta: bűnös minden magyar, aki felesküdött, hogy megkapja novemberi fizetését.
.
Előadásában kitért arra, milyen hamis az a beállítás, mely a magyarországi holokausztért kizárólag Szálasit, illetve a nyilasokat teszi felelőssé, hiszen a deportálások túlnyomórészt hónapokkal Szálasi országlása előtt zajlottak, és több százezer áldozatuk volt, míg a nemzetvezető idején ez a szám inkább tízezrekben mérhető.
.
.
Otto Skorzeny és Adrian von Fölkersam tábornok a Várban, 1944 őszén. Bűnös minden magyar, aki felesküdött, hogy megkapja novemberi fizetését
.
Szálasi személy szerint még ellenezte is a deportálásokat, a zsidókérdésben ellenállt a németeknek, feltehetően azért, mert a háború utolsó szakaszában itthon akarta tartani az „értékes munkaerőt” – emlékeztetett Karsai László. Sáncásásra Magyarországnak is szüksége van a zsidóság zömére – érvelt a nemzetvezető, amikor a németek követelték egyre több és több ingyen munkaerő nyugatra szállítását.
.
A bűnbakképzés mechanizmusát, mozgatórugóit vizsgáló, pénteken Zánkán megkezdődött ötnapos konferencián előadást tart többek között Pók Attila, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, Gyáni Gábor akadémikus, Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, egyetemi tanár, Karsai László egyetemi tanár és Hahner Péter egyetemi docens. A Magyar Történelmi Társulat által szervezett szakmai rendezvényt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
ROMSICS és szerkesztőtársai a Rubicon augusztusi címlapján Horthy Istvánra emlékeznek halála évfordulóján egy impozáns, egyenruhás képpel. Lábánál Kádár arcai (megint egy Horthy–Kádár párhuzam!) A tartalomban még az SS boszorkányairól és a tanácsköztársaság vezetésének “személyi összetételéről” közölnek egy cikkcsokort!
.
GERŐ ANDRÁS épp azt kifogásolta ROMSICS írásaiban, hogy ilyeneket ír: “a zsidó származású népbiztosok és népbiztoshelyettesek aránya elérte a 60, sőt valószínűsíthetően a 70-75 százalékot.”
.
LÁZÁR GYÖRGY jól megírta: “egy magyar akadémikus történész azon morfondírozik, hogy vajon a népbiztosok 60 vagy 70-75 százaléka volt-e „zsidó származású” majd száz évvel ezelőtt. Sőt, még valamiféle „fajrendszert” is használ, hogy akkurátusan kiszámolja a százalékokat. […] Számomra mindez elképesztőnek és hátborzongatónak tűnik. Ezeket a sorokat Kaliforniából írom, ahol a középiskolások ötöde azt sem tudja pontosan meghatározni, milyen származású. Az Egyesült Államok olyan elnököt választott, akinek a családjában keverednek az afro-amerikai, ázsiai és európai ősök”
.
Valahol olvastam, hogy Horthy István az 1941-es népirtás idején államtitkár és a deportálást végző MÁV vezérigazgatója volt. Miután 1942. aug. 19-én megünnepelték az István-napot, 20-án hajnali 5 óra előtt a Horthy bejelentette, hogy haza repül István-napra Budapestre. A reptérparancsnok kifejezetten megtiltotta neki a fölszállást, erre a Horthy azt mondta “Te nem tiltasz meg nekem semmit”, fölszállt és lezuhant.
Vicc a Rubicon kérdése a címlapon: “Német ármány áldozata?” Nem akar a Rubicon egy szobrot is állítani a részeg hősnek?
@ El-Hakim
Kíváncsivá tettél miért várod KUN MIKLÓS bocsánatkérését Béla nagyapja miatt. Ez van róla a Wikipédián:
.
“A rendszerváltás nyomán munkássága főleg a Szovjetunió és a kommunizmus történetének negatív vonatkozásai felé fordult. … Részt vett a Terror Háza múzeum létrehozásában, az ELTE-t elhagyva a Károli Gáspár Református Egyetemen folytatta oktatói tevékenységét. Az Orbán-kormány idején, 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült, 2002-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. 2011-ben Széchenyi-díjban részesült. … Felesége Gereben Ágnes… a Hír TV munkatársa, a Magyar Hírlap publicistája.”
.
Úgy kérjen bocsánatot mint ANTALL JÓZSEF tette apja részvételéért a háború utáni kormányokban és a svábok deportálásában, majd az egypárti országgyűlésben 1953-ig? Helyezzen el ő is egy koszorút Horthy sírjára?
Egy összefoglalóból sok minden kimaradhat. Két dolgot mindenképpen említsünk meg.
1. 1919. elején az I. Magyar Köztársaság feje, Károlyi Mihály megkapta Vyx francia ezredes jegyzékét, amelyben már szerepeltek a fent is említett határok: románok a Tisza vonaláig, cseheknek a Nyugat-Dunántúl a Balatonig. Volt a köztársasági kormánynak egy szétesett közigazgatású (hiszen a monarchia rendszerére épült), lerobbant gazdaságú, éhező országa, egy megsemmisült hadsereg-része (hiszen a magyarok a K.u.K. hadseregben harcoltak volt). A csak elméletben létező határokon az új csehszlovák, jugoszláv, meg a régi román államok bosszúra is éhes serege a naponta változó hadi helyzetnek megfelelően alakították a határokat. A maradék magyar területen a hazatérő katonák, meg az éhező lakosság békét akart. A szociáldemokraták képviselői március 20-án egyezséget kötöttek a kommunisták börtönben ülő vezetőjével, Kun Bélával, így a legerősebb, legszervezettebb politikai alakulattá váltak, ami reményt adott arra, hogy valamiképpen konszolidálni tudják az állapotokat. Hogy Károlyi formálisan is átadta-e a hatalmat nekik, vagy tényleg hamisított volt-e lemondó levele, ma már szinte mindegy. Ne feledjük: az oroszországi forradalom után szinte azonnal békét kötöttek, s ezzel az Antant veszítette el fontos szövetségesét, ráadásul a népek Nyugat-Európában is háborogtak, hiszen a hosszú háború minden terhét ők viselték. A német császárság megbukott, német földön is anarchia dúlt.
Kiengedték tehát Kun Bélát a börtönből,és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, amelynek szinte első dolga volt, hogy megszervezze a hadsereget az ország védelmére. Alig egy hónap múlva, már áprilisban elindították az északi hadjáratot a Felvidék védelmére. A tisztikar a kuk hadseregből érkezett (nem volt más), és Stromfeld Aurél vezetésével szép sikereket ért el.
Eközben a “nemzetmentő” jobbosok, Horthy hősies vezetésével a szegedi cukrászdák teraszain “pávatáncoltak” a francia hadsereg képviselőivel. A magyar urak mindennél, még a románoknál is jobban féltek attól, hogy esetleg földet kell osztaniuk a zselléreknek, nyolcórás munkaidőt, meg egyéb “luxust” kell adniuk a munkásoknak. A klérus lelkesen asszisztált, hiszen szintén veszélyben érezte hatalmas birtokait, politikai, hatalmi kiváltságait.
Ahogyan az ilyen zavaros időkben lenni szokott, voltak visszaélések mindkét részről. A “nép nevében” igazságot osztók mindkét oldalon követtek el törvénytelenséget, és bár a megtorlásnak számszerűen több áldozata volt, mint a kommünároknak, nincs értelme ebben mérni az igazságtalanságokat. Az Antant európai hatalmasságai is az orosz példától féltek: a nyugati hadiszállítók sem voltak becsületesebbek, mint kelet társaik, és végülis hová jutna a világ, ha a bugrisoknak is lennének jogai?
A “Nagy nemzetvédő” Horthy végül megegyezett az antanttal, és bevonulhatott a fehér lován a román hadsereg által tisztára pucolt “bűnös városba”. Az északi hadjáratot leállították, mert az Antant azt ígérte, hogy akkor Magyarország megtarthatja az etnikailag magyar többségű területeket. Nem így lett: a vöröskatonák ellen terrorhadjárat indult.
2. a II. világháborús hadbalépés egyenes következménye volt a Horthy-korszak politikájának: a Mindent vissza!, a Csonka Magyarország nem ország, a Magyar hiszekegy, meg a többi káros, álszent és hazug porhintés eredményesen heccelte a tömegeket. Horthy nem volt távlatos gondolkodású államférfi, az őt körülvevő, kiakolbólított erdélyi meg felvidéki földesuraknak, a Prohászkához hasonló gondolkodóknak szívesen hitt. A magyar virtus a német fegyverek erejével támogatva legyőzi a világot is, de mindenképpen visszaszerzi az “ősi földet”. A két bécsi döntéssel vissza is került Észak-Erdély és a Felvidék egy része. Hát mi állíthatná meg a győzedelmes népet?
Még mielőtt bizonyos szociális intézkedésekre is felhívnátok a figyelmet: volt ilyesmi is. Hiszen a fasiszta rendszer abban különbözött a bolsevistától, hogy nem akarta megváltoztatni a tulajdonviszonyokat: a nagytőkésnél maradhatott gyár, bank, a földbortokosnál, klérusnál a föld, kiterjesztették a választójogot, a bányák, nagy gyárak körül épültek munkáslakótelepek. Ezt a békés építkezést ásta alá, mérgezte meg, és végül tette tönkre a “nemzetvédő, hősi jobboldal” a II. háborúban vállalt ocsmány szereppel.
Ezekre a horthysta , nyilas szemét bandára nem szabad a fasiszta jelzőt akasztani,ezek nácik voltak, mint ahogyan mai követőik neonácik.