Washington/Iszlámábád – Az Egyesült Államok és annak az afganisztáni hadjáratban nélkülözhetetlen, ám vonakodó stratégiai szövetségese számos vitás kérdést készül megoldani azt követően, hogy sikerült megegyezni a legfontosabbról: az afganisztáni utánpótlási vonalak pakisztáni területen történő újranyitásáról. Ez nagyon kellett, mivel az elmúlt években, de különösen Oszama bin Laden tavalyi likvidálása után a két ország viszonya forrpontra hevült.
.
Barack Obama adminisztrációja több hónapos kilincseléssel érte el a héten ezt az eredményt. Pakisztán még tavaly novemberben mondta fel a NATO-val szemben vállalt kötelezettségeit, és nem engedélyezte, hogy területén utánpótlást szállítsanak az afganisztáni alakulatokhoz. A szállítások alternatív útvonalon ugyan folytatódtak, de két és félszer annyiba kerültek. Az indok egy szerencsétlen és sajnálatos baleset volt: egy amerikai légitámadás tévedésből nem terrorcsoporttal, hanem huszonnégy pakisztáni katonával végzett.
.
Hillary Clinton külügyminiszter asszonynak telefonon kellett bocsánatot kérnie az incidens miatt pakisztáni kollégájától, Hina Rabbáni Khártól; ezután azonban Sherry Rehman amerikai nagykövet asszony joggal jelenthette ki, hogy a legnagyobb probléma megoldása utat nyitott a többi vitás ügy rendezése irányában is. „Még hosszú út áll előttünk, de mindkét fél a tartós kapcsolatok kiépítésére használhatja fel ezt a lehetőséget”, fogalmazott a diplomata.
.
A NATO az utánpótlási útvonalak igénybe vételéért nem fizet ugyan Pakisztánnak, Washington viszont dollármilliárdos összegekkel tömi az országot, amely mellett évek óta eltörpülnek az Izraelnek juttatott, sokszor meghivatkozott összegek. Az előre megállapodott katonai segélyen felül Pakisztán külön számlákat is benyújthat a terrorellenes háborúban keletkezett költségeiről; a legutóbbi 1,2 milliárd dollárról szólt.
.
Korábban több alkalommal felmerült a vád, hogy Pakisztán a gyakorlatban csak tessék-lássék dolgozik meg ezekért az összegekért, inkább csak eltűri, hogy az amerikai dróncsapások próbáljanak rendet csinálni olyan távol eső tartományaiban, ahol a különféle terrorcsoportok befolyása bír döntő jelentőséggel. Rehman nagykövet asszony azonban úgy vélekedik, fátylat kell borítani a múltra – így arra is, hogy Oszama bin Laden háborítatlanul eléldegélt Pakisztánban éveken át –, és meg kell érteni, hogy a pakisztáni „nagyon vendégszerető nép, de nem szereti, ha ezzel visszaélnek – márpedig a közhangulat erről szólt”, így Hillary Clinton bocsánatkérése létfontosságú volt a huszonnégy pakisztáni katona véletlen halála után.
.
Nem tudni, mit hoz a jövő, az viszont már bebizonyosodott, hogy a két ország kapcsolata harmonikus soha nem lesz. Az Egyesült Államok lényegében továbbra is jelentős terrorfészeknek tartja Pakisztánt, annak vezetését – és különösen titkosszolgálatát – kétkulacsosnak, a pakisztáni társadalom körében pedig mind nagyobb az Amerika-gyűlölet. Nagy kérdés, hogy a NATO-erők 2014-re várt afganisztáni kivonása utáni destabilizálódási folyamat miként hat ki az Afganisztánhoz ezer – egyebek mellett törzsi – szállal kötődő Pakisztánra, amelynek vezetése talán szintén belegondolt ebbe. Az utóbbi időben mindenesetre elég sok olyan panasz hangzott el, ami szerint Amerika nem méltányolja kellőképp a terrorellenes harcban tett pakisztáni erőfeszítéseket, amelynek során áldozatokat is kénytelenek hozni.
.
Pakisztáni kormánykatonák általában gondosan ügyeltek arra, hogy ne keveredjenek közvetlen harci érintkezésbe az al-Kaidával, a Talibánnal, a Hakkánival vagy más bandával, ám a múlt hónapban a pakisztáni tálibokkal szimpatizáló gengek egyike átcsapott a határon, a rajtaütésben tizenhét pakisztáni katonával végzett, akiknek levágott fejét később videofelvételen mutogatták, nem feledkezve meg dögcédulájukról sem. Ez a cselekmény napnál világosabban emlékeztette alighanem a pakisztáni kormányt, hogy melyik oldalon áll, és arra is, mi lesz, ha Afganisztán a NATO távoztával visszasüpped a kilencvenes évek anarchiájába.
Mire a NATO elhagyja a térséget, az iráni fenyegetést is le kell szerelni. :(((
Pakisztánnak is kellene döntenie, mit akar. Ez a kérdés élet-halál kérdés. Persze ahol az életnek nincsn értéke, ott semmi sem számit.
Pakisztán nem azért tűri el saját területén a terrorista sejteket, mert amúgy képtelen lenne hatékonyan fellépni ellene (ennyi pénzből, amit a jenkik adnak nekik, főleg), hanem mert ősellenségével, Indiával szemben akarja felhasználni őket. George Bush helyesen tette, amikor szándékosan zsarolta India támogatásával őt, akkor a helyzet is valamivel (ha nem sokkal) jobban állt, talán ha pár évig kőkeményen harcolnak a pakisztáni katonák, most nem kéne rettegniük a civileknek a terroristáktól.
…
Bár jó kérdés, hogy egyáltalán félnek-e tőlük vagy a merényletekből is csak színtiszta Amerika-gyűlöletüket táplálja, mondván, Afganisztán megszállás előtt semmi baj se volt az országban?
A pakik majd hülyék lesznek harcolni saját magukkal szemben.