New York/Budapest – Alig ért haza a jeruzsálemi nemzetközi írófesztiválról, egyhónapos amerikai felolvasókörútra indult Krasznahorkai László Kossuth-díjas író, ugyanis megjelent az Egyesült Államokban Sátántangó című regénye angolul. Távollétében itthon Prima-díjas lett a kiváló magyar író, aki nagy várakozással kezdte meg egyesült államokbeli felolvasókörútját.
.
Útja első állomásán, a világhírű New York-i Paula Cooper Galleryben kétszáz ember volt kíváncsi rá és regényére. Az út következő állomása a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, majd San Franciscóban a beatnemzedék nevezetes könyvesboltjában, a Lawrence Ferlinghetti által alapított City Lightsban fölolvasás, beszélgetés következik június 28-án.
.
San Francisco azért izgatja, mert a City Lights a beat írónemzedék egyik fészke volt. Személyesen ismerte a beatgeneráció egyik legfontosabb képviselőjét, Allen Ginsberg költőt, akinek programadó verse volt az Üvöltés, és megrendítő epikus poémája, a Kaddis, amelyet anyja halála után írt, és 1961-ben jelent meg. Ő még kamaszkorában, Gyulán olvasta angolul a Kaddist, később lakott is a szerző lakásán New Yorkban – emlékezett vissza Krasznahorkai László.
.
A körút július 2-án a New York-i értelmiség rendkívül népszerű, független könyvesboltjában, a Housing Works Bookstore Cafeban esttel zárul, ahol az írót az Egyesült Államok jelenlegi vezető irodalomkritikusa, James Wood kérdezi.
.
Krasznahorkai László utazása előtt elmondta, hogy fordítója George Szirtes magyar származású, Angliában élő költő, műfordító, aki angolra ültette át a Háború és háború, Az ellenállás melankóliája és legutóbb a Sátántangó című regényét. Az angliai fordítást használják az Egyesült Államokban is, csak a kiadó más, mégpedig a New Directions, amely a legnagyobb világirodalmi kiadóház Amerikában, 1936-ban alapította Ezra Pound. Ott jelent meg többek között Scott Fitzgerald, Dylan Thomas, James Joyce és a később maga is kiadót működtető Lawrence Ferlinghetti beatköltő több műve is.
.
A Sátántangó amerikai kiadója a világ minden tájáról szervez a ház köré írókat: szerzőik közé tartozott annak idején Kosztolányi Dezső és Déry Tibor, most mások között W.G. Sebald német és Tavada Joko japán író szerepel listájukon. A ház mostani vezetője Barbara Epler, az ő védnöksége alatt zajlik a felolvasókörút.
.
A kiadó nagy rizikót vállalt a Sátántangóval, mert nem könnyű olvasmány, vélekedett a szerző. Ez volt az első regénye, 1985-ben jelent meg. A rendkívüli kritikai elismerés és olvasói érdeklődés nyomán a kortárs magyar próza egyik alapműve lett. A regény az elmúlt két évtizedben sem vesztett időszerűségéből, ezt bizonyítják sorozatos hazai kiadásai, megfilmesítése, külföldi fordításai és az azok nyomán született további elismerő kritikák.
.
Először Izraelben
,
Krasznahorkai László amerikai útja előtt eleget tett egy jeruzsálemi meghívásnak, és részt vett az ottani nemzetközi írófesztiválon. Mint mondta, most először járt Izraelben. A szervezők fölkérésére a külföldi írók nevében megnyitotta a találkozót, de sajnálatára Simon Peresz izraeli államfő, aki szintén beszélt volna a megnyitón, előző nap kórházba került, és kisebb műtétet kellett elvégezni rajta.
.
Megbetegedett Hanoch Bartov Izrael-díjas, 1926-ban Palesztinában született lengyel gyökerű író is, akivel beszélgetett volna a színpadon, helyette egy jól felkészült újságíróval, irodalomkritikussal – aki szép recenziót írt a Háború és háború című regényéről, amelyet Rami Szaari fordított héberre – folytatott eszmecserét. Sok jeruzsálemi magyarajkú is ott volt.
.
Az író megnyitóbeszéde fergeteges sikert aratott. Nem a háborúról beszélt, hanem arról, hogy mi nem a háború: nem fegyverszünet, nem maga a világ, nem eszmék csatája. Arról értekezett, ami nincs, és ami talán az emberi nem legnagyobb teljesítménye lehetne, ha sikerülne megvalósítani – a békéről. Elmesélte, hogy a végén megkért öt embert, álljon föl a helyéről, és mutassa fel a korábban megkapott betűt. Először azok a következőt adták ki: aeecp. Aztán az író korrigált, és lett belőle apcee, végül kijött a végleges megoldás: a peace (béke) szó. A közönség lelkesen ünnepelte, majd felcsendült John Lennon 1971-ben született dala, az Imagine, ami „spontán módon történt, a rendezők nem akarták elhinni”.
.
Ahogy felidézte, meghitt hangulatú volt a felolvasás, magyarul olvasta – de a szöveget héberül lehetett követni kivetítőn – a Háború és háborúból azt a részt, amelyben az újra és újra feltűnő angyal a 15. századi Itáliában, Trentóban találkozik Mastemannal (mastema: héberül ellenségeskedés, a sátán egy neve), és a furcsa alak kifejti neki véleményét a háborúról. A közönség meg volt hatódva, közölte az író.
.
Krasznahorkai László szerint Sansal teljes elszigeteltségben él Algériában, nem jelenhetnek meg munkái, mert írásaiban föllép az iszlám fundamentalizmus ellen. Emiatt a palesztinok lakta Gázai övezetben uralkodó, a radikális iszlámot követő szervezet, a Hamasz megfenyegette, és könyveinek bojkottjára szólította föl az arab világot. Ennek ellenére Sansal elment Jeruzsálembe.
.
Az izraeli irodalom olyan nagyságai is ott voltak a találkozón, akiket a magyar olvasók is ismerhetnek, köztük a 2010-ben Budapest Nagydíjat kapott Ámosz Oz, a Szeretetről, sötétségről című könyv szerzője, David Grossman A szerelem címszó alatt, A. B. Jehósua A személyzetis küldetése, Méir Sálév az Orosz románc című kötet írója és Etgár Keret, akinek a novelláiból összeállított darabot, A trükk címűt a Gólem Színház játszotta, valamint 19,99! címmel elbeszéléskötete is megjelent magyarul.
.
Szintén részt vett a fesztiválon Howard Jacobson, akit 2010-ben Man Booker-díjjal tüntettek ki, Tracy Chevalier és Tom Rob Smith Nagy-Britanniából, Gary Shteyngart, a komikus írásairól ismert amerikai szerző, Lorenza Mazzetti Olaszországból, Claudia Pineiro Argentínából, Solveig Eggerz Izlandról és Javier Cercas Spanyolországból. Megjelent Jo Nesbo, világhírű norvég krimiíró is, aki villámlátogatáson járt áprilisban Budapesten a nemzetközi könyvfesztiválon a Denevérember című kötetének kiadásakor.
.
Kecske helyett tartsanak birkát
.
A magyar író jóval a fesztivál előtt érkezett Izraelbe, mert meg akarta ismerni az országot. „Észak-Galilea, a Kineret-tó, a Golán-fennsík, Názáret, és a többi bibliai hely, Engedi botanikus kertje, a Negev-sivatag csodálatos, euforikus élmény volt, végig izraeli barátok között voltam, és még a Hava Nagila kezdetű izraeli népdalt is elénekeltem”, elevenítette fel.
.
Egy alkalommal a sivatagban vacsoráztak nyílt tűznél egy nomád beduin családfő meghívására. „A főnök két felesége elkészítette a vendégeknek a nargilét, a vízipipát, de nem az asszonyok hozták oda, hanem a főnök. Izrael állam megpróbálja a beduinokat letelepíteni, meg rábeszélni őket, hogy a kecske helyett tartsanak inkább birkát, de erről szó sem lehet, mondta vendégeinek a családfő, mert a kecske megvan akár 2-3 hétig is víz nélkül, míg a birka mindössze 2-3 napig.”
.
Krasznahorkai László útján azt tapasztalta, hogy az izraeliek szinte napi kapcsolatban vannak Európával és az Egyesült Államokkal. Tudják például, hogy mi történik aznap reggel 7 órakor Párizsban, de azzal nem foglalkoznak, hogy mi van a szomszédos Jordániában.
.
Az író a következő hónapok programjáról annyit mondott, hogy megy az isztambuli könyvvásárra, mert megjelenik törökül Az ellenállás melankóliája című könyve, és szerbül is napvilágot lát a kötet, ezért részt vesz az október végi belgrádi nemzetközi könyvvásáron. Bukarestbe is elutazik az év végén, mert kiadják románul Sátántangó című regényét.
Fiatalon olvatsam az Üvoltést. Nagy hatással volt rám, az a nagy szabadság , a nyilt sexualizmus, meg minden. Később aztén elkezdett félresiklani az életem, szerencsére még idejében volt valaki aki elmondta hogy az életem kisiklésa azért történt amilyen döntéseket hoztam. Az Üvöltés irója és annak baráti köre, mind mind kisiklott életet élt, ami egyenesen annak a filozófiának a következménye amit ők hirdettek. A erös jóléti társadalom az erős családokra, jol meghatározott erkölcsi normákra épül. Allen Ginsberg, Keroac meg a többi “müvész” gyakorlatilag csak elősködöje volt a társadalomnak. Alkohol, Drog, Bi és Homosexualizmus, teljes felelőtlenség, pitiáner hazudozások, koszos- büdös bulik, egymás meglopésa,éldegélés méról holnapra, nem gondolva jövőre és betegség esetén részorulnak az annyira megvetett kispolgári társadalomra, és Ők ezt nevezik szabadságnak. Ez nem szabadság mert egy idő után már nincs döntési lehetőségük. Rabszolgájává váltak annak az életmódnak és nem volt többé kiút belőle. Ezeknek a könyveknek a népszerősítése, egy perverz kifordított világot eredményezett, rengeteg áldozattal, akik fiatalon a 20-30-as éveikben bele ishaltak. Az az erkölcsi szinvonal amit az a hippikorszak hozott súlyos sebeket okozott, olyan vegletes kommunék létrejöttét is eredményezték, mint az öngyilkos szekták, vagy pl a Carles Manson féle kommunák.
Krasznahorkai László nyilván nem ilyen összefüggésben gondolkodott a szabadságról (itt Mo-on), pláne nem az írói szabadságról. Kicsit mást jelentett a szocializmusban, és most is teljesen mást jelent, de azért érdemes erről filózgatni.
Voltak akik akkor is eltévelyedésnek gondolták pedig egészen ártatlanul szerettünk volna utazgatni, megismerni a világot, tanulni, barátkozni szabadon.
Most is minden eltévelyedés ami nem egyezik a hatalom “véleményével”?
Visszatéve az íróra, még mindig megrázó élmény visszagondolni a Sátántangóra, és a filmre is persze, beég az ember agyába. Ha van tökéletes film, hát ez az. A hét és fél óra vetítéshez pedig annyit, hogy az idő fontos eleme a filmnek, mint mindennek a világon. Olvasva mint a bársony, olyanok a mondatai, a fordítás nem tudom milyen.
Erre a teljesítményre nagyon büszke vagyok, örülök hogy felfedezték kinn is!
Néhány száz éve Spinoza fogalmazta meg legegyszerűbben:
Szabadság = felismert szükségszerűség.
Ezt ragozták sokan utána – még ma is. :)))
@CommonSense
Az irodalom átélés megélés nélkül, másképp még lelkiismeretfurdalás okozható a szerzőnek. :-)